Majdnem túl a karácsonyon

24-én még hajnalban azzal kezdtem, hogy elszaladtam a piacra, hogy még az anyáéknak szánt libamájat meg tudjam venni. Mivel a körülmények úgy alakultak, hogy ez 24-e reggelre tolódott, jelentős árengedménnyel tudtam hozzájutni  a libamájhoz. Aztán még egy kis könnyű bevásárlás itthon a Lidl-ben és az Aldiban. Nekem már csak a főzés maradt, Csücsköm ragadta magához a porszívócsövet, így ezt a gondot levette a vállamról, itt-ott a gyerekek is besegítettek. Szépen, jól időzítve mindent, idéjében elkészültem mindennel. Cserében este, későn olyan voltam, mint a kifacsart citrom. Az ünneplés viszont jól sikerült, mindenki örült a kapott ajándékának, még Domi is, pedig könyveket nem szeret kapni, mert az olyan neki, mint a levegő, lételem, nem ajándék. De most mégis örült, pedig nem is tudja, hogy van még egy könyve, amit majd Zsókától kap.

Mézes sütik, meggy-gyel vagy anélkül

Ma inkább apróságokat sütöttem, ebédfőzés és mosás mellett- Cilimama mézesreceptjét, már másodjára, és Csirimami meggyes mézesét szintén másodjára. Holnap lesz a kisebbeknek az osztálykarácsony, oda visznek majd sütit, és az előző eresztés elfogyott már. A bejgli projektet majd holnap folytatom, de délelőtt el kell még menni ide-oda vásárolni, mert lemaradtak dolgok,

Csücsköm és Zsóka tegnap iszonyú későn ért haza, mert voltak az éves "rendes" karácsonyi partin, és elég nehezen vergődtek haza. Volt fél 1 mire ágyba kerültünk. Mostanra már eléggé leharcoltnak érzem magam.

Készül a bejgli....

Tegnap bedagasztottam az első 2 adag bejglit, mert időközben Marika is jött, hogy megsütném-e nekik a bejglit és őneki mára kellett kész lenni vele. Zsókáék majd csak holnap indulnak haza, de az övék is kész van már, azt most este sütöttem készre, mikor megjöttünk Domival a sebésztől. Végül egy januári időpontban állapodtunk meg, Domi nagy megkönnyebbülésére. Eléggé be van rezelve.

Voltunk benn Domival a vásárcsarnokban is, hoztunk mindenféle savanyúkat is és persze hiába vittem műanyag edényeket, ennek ellenére kifolyt a levük, így míg a bejgliket nyújtottam-töltöttem, ki kellett mosnom a hátizsákomat, és az összes ruhát magamról.

Mozgalmas napok, közeledő ünnepek

Mit is beszélek, hiszen már a nyakunkon van a karácsony.
Próbálok sorrendben haladni, de már elő kellett vennem a naptárt, hogy rekonstruálhassam az eseményeket. Lassan úgy vagyok vele, hogy már nem merek senkivel megállapodni semmilyen időpontban a naptár nélkül, mert már úgy tele van, hogy nem bírom fejben tartani.
Mayával dec. 2-án elindultunk,  hogy megcsináltassuk a személyijét, de aztán csak addig jutottunk, hogy Mayát lefotózták és bennünket hazaküldtek, hogy majd akkor jöjjünk vissza, ha hozom az útlevelét is, mert azt meg be kell mutatni, hogy megvan. Bizonygattam a nenőnek, hogy ha nem lenne meg, akkor már bejelentettem volna, de ez persze nem volt elég neki, ragaszkodott hozzá, hogy vigyem be, így aztán erre valamikor asszem szerdán kerítettem sort. Akkor csak röpke fél órácskát kellett várjak a nyitástól, hogy készen legyek.
Még ugyanezen a szerdán ki kellett mennünk Mayával a sebészhez kontrollra.

Csütörtökön átmentem a háziorvosunkhoz, mert a kórházban szóltak, hogy meglehetősen vérszegény vagyok, kellene valami vas utánpótlás és egy vérnyomásmérés sem ártana.
A vasat megkaptam, a vérnyomásomról elfeledkeztem, de már azóta voltam ott még egyszer, szerencsére az is rendben van.

Ugyancsak ezen a csütörtökön volt itt egy ügynök a Dunahouse-tól, akivel abban maradtunk, hogy csinál egy árelemzést, és majd akkor beszélünk megint. Na, azóta sem hívott, de nem is írt. Úgy emlékszem, nincs hozzá telefonszámom, de lehet, hogy az nem volt neki szimpatikus, hogy nem nagyon voltam lelkes az 5%+áfa jutalékért.

Anya még  Mikulás előtt kérdezte, hogy vajon mekkora feneket kerítünk a Mikulásnak, vagy már teljesen el is marad, hiszen már nagyok? Mondtam neki, hogy olyat nem lehet, mert kitörne a palotaforradalom. De azt gondolom, jó ez így, még nem olyan nagyok, akárhogy is van.

Maya még csütörtök este belázasodott, és olyan beteg lett, hogy az egész elmúlt hetet itthon töltötte, aztán vasárnap Lili is csatlakozott hozzá, így a két lány kórusban köhögött, és göthölt.
Ettől függetlenül én 9-én megint eltöltöttem néhány órácskát a nőgyógyászra várván, de most kicsit hamarabb el tudtam jönni, mint a múltkorában.

Maya kezéből a varratokat 10-én kiszedték délután, délelőtt kimentünk Lilivel az orvoshoz, és még mindig nem volt vége a napnak, mert délután Domit is el kellett vinnem a Fehérvári úti rendelőbe, hogy megnézze a bőrgyógyász a szemhéját és a combján egy anyajegyet. Ez utóbbit még most az ünnepek előtt leszedik neki és akkor megint meglátogathatjuk a Fehérvári úti csarnokot, ahol isteni vitamin salátát lehet kapni az egyik savanyúságosnál.

Túl a kézműtéten

Na, akkor ma reggel 1/4 8-ra odaértünk az érdi szakrendelőbe, ahol pont Mayát szólították. Nagyon hamar sorra is került, már negyed 11-kor el is jöttünk, annyira flottul ment minden. Kedvesek voltak, profik voltak, tiszta volt minden, kényelmes volt, mindenkinek ilyet kívánok.
Utána még hazaszaladtunk kiteregetni, és mentünk bevásárolni.

Vasárnap reggeli történelem óra

Szombat reggel a "szokásoknak" megfelelően Kiseszter elvitte a gyerekeket koszorút készíteni, és amíg ők odavoltak, tényleg megjött az új tévé. Volt itthon hangfal és mélynyomó is, így a hangja is nagyon jó lett, a képe meg egyenesen gyönyörű.Az pedig, hogy milyen okos, lenyűgöző. Tud internethez csatlakozni, YouTube-ot használni, skypolni és ki tudja még mi mindent. Reggel ennek mindjárt hasznát is vettük, bár eredetileg erre azért nem gondoltunk.

Történt, hogy nekifogtak a skacok a leckének és Lili azzal jött, hogy majd a hét elején dolgozatot kell írnia Horthyról. Mikor elkészült írásban a megtanulandó anyag összeszedésével, akkor csodálkozva láttam, hogy 1939-ig sem jutott el. Kérdem tőle, hogy hol a többi, hiszen itt nem ér véget a szerepe. Erre azt mondja, hogy a tanár mondott valami olyasmit, hogy a megitélése Horthynak az egy eléggé szabadon értelmezhető dolog, mondhatni világnézeti kérdés. Na, nekem itt kidőlt  a liszt és el kezdtem sorolni, hogy utána még mi minden történt és tulajdonképpen nem is itt, a tananyagnak ennél a részénél kellene ebből bármit is íratni, hanem mondjuk a II. világháború lezárása után. Lili kissé értetlenkedve nézett rám, hogy miről beszélek, aztán megkértem, hogy azért csak egészítsük ki a megtanulnivalót és közben néhány dolgot, amiről már egyébként többször hallott, meséltünk neki a zsidótörvényekről, a deportálásokról, a doni hadsereg vesztéről és rémtetteiről. Így persze az is szóba került, hogy ezek miatt a dolgok miatt nem lehet relativizálni a szerepét, hiszen mindent aláírt, ő volt a felelős végső soron. Mire ide jutottunk már elég jól fel voltam zaklatva, és mondtam, hogy tiszta jó az új tévé, most legalább egyszerre mindenki meg tudja nézni a Schindler listája c. filmet. Azt végül nem találtuk meg, viszont eszembe jutott később, hogy DVD-n megvan, így majd kicsit később, ha elhalványul kissé a Sorstalanság által okozott sokk, majd megnézzük. Végül a Sorstalanságot néztük, nézték meg. A három kisebb tátott szájjal, szinte teljes csendben nézte végig. Utána, kérdeztem, hogy ugye így érthetőbb már a kiborulásom és elfogadható-e számára, hogy Horthyt nem lehet másképp beállítani, mint ami. Azt mondta, így minden világos.

Még mindig Érd a program, de még a jövő héten is

Szerdán voltunk kinn Érden, az anaszteziológussal találkoztunk, jövő kedden lesz valamikor Maya kézműtétje, a pontos idejét majd hétfőn tudjuk meg.
Csütörtökre Csücskömnek is zűrös napja volt, meg nekem is. Csücskömnek jött vmi külföldi társaság, akikkel együtt voltak tegnap is és még ma is. Így öltönyben kellett mennie, ami viszonylag ritka. A cipőjét viszont úgy tűnik kinőtte, vagy legalábbis nagyon szűknek tűnt ahhoz, hogy egész napot töltsön el benne. Van egy halvány remény, hogy talán kapnak idén is ruhapénzt, de az csak december elsejétől elszámolható, bármit is veszünk belőle, így az még ha lett is volna rá keret, nem volt megvalósítható. Icanénit kérdeztem, hogy nincs-e véletlenül egy sámfája, legalább tágítsunk rajta, hátha sikerül, aztán végül  felvenni. A végső megoldást az adta, hogy Icanéni még nem mindent hajigált ki János bácsi dolgaiból és talált egy alig használt cipőt, ami jó is lett Csücskömnek, csütörtököt gyönyörűen kibírta benne, sőt nem is kellett kibírnia, mert kényelmes volt neki, így ma is ebben ment el, mert még ma is tartott ez a tárgyalás. Este viszont szegénynek megint volt egy komoly fejfájása, nagyon vacakul érezte magát.

Én korán reggel elmentem a kórházba, mert a nőgyógyász talált egy polipot, amit el kellett távolítani. Eredetileg én úgy készültem, hogy reggel 7-re odamegyek és már 2 körül itthon is leszek, ehhez képest 3/4 3-kor hoztak ki a műtőből, és 9 óra volt, mire hazaértem.
Itthon kissé megállt az élet, de azért annyira nem. A mosógép kezelése nem nagyon megy a csapatnak, így amit reggel betettem azt este vettem ki, mert nem bírták kicentrifugázni. Az azért fontos, hogy még 2 centrifugás program el legyen indítva, mert a 800 fordulatos centrifugázás  nem elég neki, hogy ne legyen annyira vizes.

Aztán a héten valamelyik nap megelégeltem, hogy a tévénk most már lassan hónapok óta vacak, már alig lehet nézni, mert annyira rossz a hangja. Hívtam a szerelőt, hogy mi lehet vele, de lövése sem volt, aztán el kezdtünk - igaz egy reklám hatására - gondolkodni, hogy biztos meg akarjuk-e javíttatni az egyébként is használtan vett kb. 7 éves tévét, ami volt már javítva és akkor sem volt olcsó mulatság. A reklámban 0 Ft-ért kínálták, 5000,- Ft-os részletre, a T-home-nál. A mostani helyzetet figyelembe véve, úgy néz ki, hogy lesz keret rá, hogy kifizessünk ennyivel többet. Egy összegben biztos nem tudnánk kifizetni. A T-home-nál azt mondták, hogy  1-másfél hét múlva fognak keresni, hogy egyeztessünk, mikor hozhatják, és mit gondoltok, mikor lesz itt? Ma hívott egy fiatalember, hogy ha nem baj, holnap hozná. Bíztattam, hogy ne tartsa vissza magát, csak hozza bátran.

Kertrendezés még a nagy hideg előtt

Délelőtt a mosásokkal és az ebéddel molyoltam, aztán ebéd után kimentünk leveleket szedni, füvet nyírni, szederfát megcsupálni. Jöttek a kislányok is segíteni, egész hamar végeztünk és most azt lehet mondani, hogy rendben van a kert.
Úgy volt, hogy holnap jönnek a házat megnézni, aztán most délután Regina lemondta, közbejött nekik valami családi program. Vagy  ki tudja, de nem jönnek.
Igyekszem mostanság már úgy tartani a házat, hogy kis idő ráfordítással össze tudjam kapni, ne kelljen napokat dolgozzak, hogy gatyába rázzam.

Szaladgálás a szakrendelőbe

Szerdán reggel bementünk Mayával a szakrendelőbe vérvételre, EKG-ra és neki mellkas röntgenre. Az EKG miatt délután vissza kellett mennünk, mert a délelőttös néni megbetegedett és nem volt pótlás, így Mayát hazafelé Zsókára bíztam.
Tegnap telefonált az egyik ingatlanos, hogy vasárnap jönne megmutatni a házat valakiknek. Várjuk őket szeretettel.

Nagyon levittük a ház árát

Gyakorlatilag 5 millióval lejjebb mentünk a ház árában, ennél jobban nem tudunk. Jól jönne egy lottó nyeremény, nem is kell olyan nagyon nagy, pár tízmillióval beérnénk. Mindjárt nem tépném magam annyira a házeladással, és akkor tán nem is buknánk rajta akkorát, mint így.

Volt ma is itt egy ingatlanos, neki már eleve a csökkentett árat mondtam. A többieket pedig értesítettem és változtattam a hirdetéseinken is. Jó lenne már előbbre lépni.

Mayával ma voltunk bent együtt a nevtanban, őt otthagytam a néni gondjaira bízva és kicsit csalingáztam benn a "belvárosban". Már felszerelték a karácsonyi fényeket, a Camponát már ki is világították. Szeretem ilyenkor a várost, mikor kezd karácsonyosodni.

Épp a mielébb olvastam Rozamaminál egy idős asszony történetét, és kisértetiesen hasonlított Nagyanyókánk utolsó heteire, hónapjaira, megríkatott, no.

Jövés-menés egész héten

Szerdán Mayával voltunk kinn Érden, szerencsére ismerős terepen. Nem is tudtam, hogy arrafelé, amerre az ófalusi piac van, ahova néha ki szoktam menni, építettek nem is olyan rég, egy hatalmas egészségügyi központot, tele egynapos sebészeti lehetőségekkel. Ebben a szakrendelőben fogják Maya kezét megint megműteni, talán végre kiderül, hogy mi a nyavaja van ott a mutatóujja alatti párnában, amitől fáj a keze.

Csütörtökön viszonylag korán keltünk és átmentünk Lilivel egy újabb iskolába, ezúttal Csepelre. Ez a Fodor József Eü. szakközépiskola volt. Viszonylag könnyebb utunk volt és találkoztunk egy egész jó stílusú biológia tanárral is, mikor beültünk egy anatómia órára. Volt ott néhány fura figura is, de összességében nem volt kellemetlen az iskola légköre.
Össze is állt a sorrend, nagyjából. Elsőnek a Wallenberg pedagógia tagozatát írjuk, másodiknak a Tejút utcai suli (Fodor) eü. tagozatát, bár itt nincs is más, és harmadik lesz a Wallenberg eü. tagozata. A pedagógia egy alapképzést ad pl. az óvónői pályához, az eü. tagozat pedig csecsemő és kisgyermek ápoláshoz vagy általános ápolói feladatokhoz ad alapképzést. Utána valahova még mindenképp kell menni az alaposabb szakképzés érdekében, annyi az előny, hogy nem olyan hosszú így hanem egy évet meg lehet takarítani.

Pénteken sütöttem egy nagyobb adag palacsintát és egész leterheltem a mosógépet, de még jutott tegnapra is és mára is mosni való.
Tegnap voltunk kinn még egy utolsó nagy nekifutással lenyírni a füvet, összegereblyézni a lehullott leveleket. Még a levelezés nincs kész, mivel még elég sok fenn van a fákon, de a fűnyírás úgy nagyjából kész.
Éjszakára jól bepárásodott a levegő, szép, nagy köd volt, még most sem szállt fel teljesen és lehűlt a levegő. Ica nénivel konzultáltam, és ő már 2 napja eteti a madarakat, így ma reggel már én is csináltam nekik terüljasztalkámat.

Valamelyik nap hívott egy újabb ingatlanos, hogy ő is beszállna a buliba, esetleg eladná a házat. Hét elejére beszéltük meg, hogy jön megnézni.

Iskolát néztünk Lilinek, tetszett nagyon

Ma délelőtt 9-re mentünk a Raul Wallenberg Eü. Szakközépiskolába, és nagyon-nagyon tetszett, amit ott láttunk. Találtam 1 videót, ha valaki  meg akarná nézni. Gyönyörű épület, kívül-belül, kedves emberek, jól felszerelt tantermek, tisztaság. Lilinek is nagyon tetszett, mondhatnám, oda volt érte.
Egész jól ment az oda-vissza közlekedés is.

Esőnap volt ma

Hellyel-közzel egész nap esett az eső. Délelőtt benn voltam Budafokon a nevtanban, a pszichológus néninél, és akkor jövő héttől 4 alkalommal biztosan megy Maya, aztán majd meglátjuk.
Voltam benn pár percre a piacon is, és elhoztam Kiseszter kocsiját, hogy legyen mivel kimenjünk a héten Érdre a kézsebészhez.
Mikor hazajöttem takarítottam és aztán alig bírtam magammal, hogy el ne aludjak. Azért egy 30 percet biztosan szundítottam Petyivel a hasamon. Ennek ellenére az egész délutánom az ásítozás jegyében telt.

Még változtattam a betűkön

A jó kis magyar ABC, ami miatt megint változtattam a betűkön. Most vettem csak észre, hogy az előző betűtipus nem tudja kezelni a hosszú ő és ű betűket. Ha jól néztem, akkor ennek megy. Legalább így szép, nem annyira széllel béleltnek tűnik az oldal és a tulajdonosa. Azt persze nem állítanám, hogy mindig ennyire rendezett vagyok, sőt ilyen szépen sem tudok kézzel írni, de ennyit tán mindenki elnéz nekem.

Tegnap sikerült annyi ebédet készítenem, hogy erre ma nem volt gondom. Ezek a hétvégi nagy mosások eléggé sok energiát elvisznek, hogy hétfőre mindenkinek tiszta legyen a pulcsija, nadrágja, amiből általában csak 1-1 van, nincs 2-3-több, hogy bármikor ki lehessen mosni őket. Meg a mosógép sem terhelhető olyan nagyon, nem is tudom, hogy mennyit bír, de annyira nem okos, hogy szóljon, ne rakjak már bele több ruhát. Onnan szoktam észrevenni, hogy túl sokat tettem bele, hogy már az előmosásnál nehezen forgatja a dobot. Olyankor még ki szoktam venni belőle 1-2 darabot, mielőtt elindítom. Igyekszem vigyázni rá, hogy legalább költözés előtt ne kelljen már venni mosógépet. Na mindegy,kimostam ma is 3 adagot, tegnap is 4-et, és akkor minden napra jut még 1-2 hétköznapokon. Mondjuk nagyon nagy könnyebbség, hogy kész a csatorna.

Míg a mosógép mosott, mi lementünk még utóljára ezidén a diófához és sikerült is még egy egész jó szatyorra való diót felszednünk. Bözsike is elkísért bennünket, mint egy ragaszkodó kiskutya.

Délután, mikor szenderegtem olvasás helyett, anya felhívott, hogy kiszedtem-e neki a fügéket. Gyakorlatilag kiment a fejemből, így felkászálódtam és kimentem kiszedni, még az eső előtt néhány gyökeres ágat, és el is ültettem őket egy nagyobb edénybe.

Őszi szünet

Úgy eltelt az elmúlt másfél hét, mint a huss. Erősen kell gondolkodnom, hogy mi is volt ez idő alatt. Volt ugye pénteken halottak napja, amikor mindenki nekilódult a temetőknek, mi itthon gyújtottunk gyertyát.

Szerencsénk volt félig-meddig, mert az államkincstár még 31-én átutalta a családi pótlékot, így megmentették a hosszú hétvégét, és még bérleteket is tudtam venni. Aztán egész héten itthon voltak a gyerekek, mert őszi szünet volt, így nekem egész hamar elszaladt a hét, hiszen minden nap kellett szinte főznöm, pedig igyekeztem úgy szervezni, hogy ne kelljen, de valahogy mégis úgy jött ki a lépés, hogy tán 1 napot úsztam meg. Azért túlélhető volt.
Ennek a hétnek az elején mindenféle ügyeket intéztem, aztán szerdán voltunk Lilivel az Újbudai Széchenyi Gimnáziumban nyílt napon. Úgy külső szemlélőként nézve eléggé lepukkant maga az épület, de ezen nem nagyon kell mostanság csodálkozni. A suli viszonylag jónak tűnik, de attól  tartok, túl magasan van a léc Lilinek. Rettentően sokat ront a helyzeten, hogy tavaly olyan sokat volt beteg, és  ettől nem tudott tanulni sem, meg jó jegyeket szerezni sem.

Csütörtökön délben jött a Balla Ingatlan-tól az előző ügynököt felváltó kedves hölgy, akinek az előző a nyomába sem ér. Így ezt a délelőttömet értelemszerűen takarítással töltöttem. Este aztán sikerült befejeznem azt a könyvet, amit Klári nénitől kaptam kölcsön. Nagyon jó kis olvasmány volt: A kávé illata volt a címe. Ja és még kihozták az Antkvárium-ból a megrendelt Durrell könyveket is.

Eddig az időjárás nagyon jó volt, legfeljebb reggelente szokott párás lenni a levegő, nagyon nagy némelykor a köd. Mostanság úgy 10-11 körül érdemes leghamarabb kitenni a ruhákat száradni, de általában csak az illatuk lesz jó, de meg nem száradnak.

Szép, de hűvösebb az idő

Szép időnk van ma is. Délután szedtem össze leveleket, most főleg a fügebokrokra koncentráltam, Maya segített bezsákolni, de még maradt elég. Még a fűnyírásból is van vissza, csak ma nem fogtam hozzá.

A blog új ruhája

Remélem, másnak is tetszik majd, nekem most igen, de majd lehet, hogy kicsit sűrűbben változtatok a kinézetén.

Délelőtt néhány órát azzal töltöttem, hogy kinn füvet nyírtam, zacskóztam. Az az értelme számomra elhúzni ennyire a fűnyírást, hogy ilyenkorra már elég sok levél lepotyog és a fűnyíró összeaprítva fel is szedi őket. Szóval kevesebbet kell felsepergetni, és így aprított formában könnyebb vele bánni.

Találkoztam Ica nénivel is, tegnap volt János bácsi temetése, ami az elvárásokhoz képest is sokkal szebbre sikerült.

Kellemetlen meglepetés a Tescoban

Tegnap el is felejtettem, de annyira felbosszankodtam reggel, hogy még.
Ugye, itthon vannak a gyerekek és reggel emiatt korán elmentem Csücskömmel a Tescoba, hogy hamar hazaérjek a vásárlásból. Aztán bevásárolni sikerült viszonylag hamar, de úgy jártam, hogy nem volt pénztár pénztárossal, csak ezek az önkiszolgáló kasszák működtek, amik ugye sokkal lassabbak, mint a pénztáros nénik. Mert ugye én nem vagyok pénztáros és nincsenek is azok a jogosultságaim, mint nekik. Így egyrész várnom kellett a kasszához jutásra, aztán küzdöttem a cuccokkal, és a végén kiderült, hogy jobban járok, ha legközelebb nem megyek ilyen korán, vagy csak akkor megyek korán, ha felvérteztem magamat, hogy tovább fog tartani, mint szokott. Legalább az kiderült, hogy se hétköznap, se hétvégén nincs reggel 8 előtt kasszás a Tescoban itt minálunk. Eddig valahogy mindig sikerült ezek szerint elhúznom a vásárlás az elmúlt hónapokban, hogy 8 után végeztem, és nem tűnt fel ez a változás.

Őszi szünet, borús nap

Annyira borús volt ma, hogy nem is láttunk napot. Viszont viszonylag meleg volt, eső sem esett. Locsolni épp ezért ki kellett menni.
Ma alkottam még újabb kiírásokat az ablakra az eladó ház + telefonszám mellé, odaírtam a telek, a ház és a garázs méretét is. Hátha segít valamit.

Most, hogy túlvagyunk az óraátállításon, már most, 5 órakor sötét van.

Holnap lesz János bácsi temetése, ma még megölelgettem Ica nénit, mert messze is lesz a temetés, de külön kérés volt, hogy szűk családi körben tartanák a temetést.

Nagyon jó az idő, egyenlőre

Volt egy kis pihi a héten, meg ma is lehetett egy cseppet tovább aludni. Átállítottuk az órákat, és szívesen elhiszem, hogy még mindig spórolunk rajta energiát, de nagyon megvisel minden alkalommal.

Szép időnk volt egész héten, reggelente köddel, utána 11 körültől napsütéssel.

Kiderült, miért hívott a lányok fejlesztő tanára. Semmi jó. Mayám nagyon kamaszodik, nagyon nehezen viseli az életet, saját magát, a környezetet, úgy tűnik pszichológus kell majd segítségnek, hátha azzal hajlandó jobban beszélgetni, mint velünk.

Szépen kikelt a fű a járda melletti szakaszon, de annyira nincs eső, hogy muszáj locsolni.
El kezdtük felszedegetni a lehullott leveleket, mindig hétvégén beleteszünk egy adagot a kukába, egyébként nagyon drága lenne az elszállíttatása. Egy nagyobb zsák úgy 250 Ft körül van, és amennyi a levél, fű, rengetegbe lenne. Viszont így, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, mindig csak félig van a kuka, így fér bele bőven.

A gépírás szépségei

Vihettem volna a hulladékudvarba a használt olajat is, ha eszembe jutott volna, de sajna nem jutott. Viszont Marikával beszéltem, hogy esetleg apukájához menetben a hét végén le tudná-e vinni, így majd talán szombaton kiürül a fiókom, amiben gyűlik a használt sütő olaj.

Most végig néztük Lilivel az iskolákat, ahova esetleg mehetne jövőre, majd november elején-közepén megyünk nyílt napokra, aztán majd összeáll a sorrend. Ha pedig elmegy a ház, akkor majd mint egy útvonaltervező, újra tervezünk.

Épp a napokban gondolkodtam el afelől, hogy mennyire jó is az, hogy tavaly nyáron időt szántam rá, és megtanultam a 10 ujjal gépírni, és ha nem is tökéletes a tudásom, mégis nagyon sokat számít, hogy nem kell minden pillanatban nézegetni, hogy mit is kellene leütni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Némelykor a gyerekeket szoktam kétségbe ejteni, hogy nézek rájuk, hallagatom, hogy mit mondanak, és közben folytatom a gépelést. Ez egészen földöntúli számukra. :)
Anno, mikor gimnazista voltam, lehetett volna megtanulni gépírni, de akkor még csak írógépek voltak, és az elektromos írógép csak hírből volt ismert. A mechanikustól pedig tönkrement nagyon hamar a csuklóm. De most a számítógép klaviatúra az maga a kánaán, ahhoz képest.

Októberi nyár

Ma itthon voltunk, október 23 lévén. Lehet, hogy kevéssé hazafias gondolat, ám nagyon örültem annak, hogy nem kellett felkelnem korán, lehetett aludni fél 9-ig is akár. Mikor felkeltem, szinte azonnal ki is tudtam vinni az este kimosott ruhát, és be is tettem egy következőt, meg is száradt minden gyönyörűen.
Nem sokkal ebéd után lezarándokoltunk Mayával együtt a diófához. Csücsköm nagyon okosan hozta magával a létrát és így nagyon szépen le lehetett rázni a fát, szinte minden lejött róla, de azért majd ha lesz egy lehüléssel összekötött szélvihar, akkor még érdemes lesz odamenni. Mindenesetre idén biztos nem kell dióra költsünk, elég lesz, amit összeszedtünk.

Kedden délután Mayával voltunk Budaörsön a kézsebészeten, ahova az ismeretlen helyszín miatt korábban érkeztünk, bár úgy tűnik, édes mindegy lett volna, hogy mikor érkezünk, mert egy rakás ember ment be előttünk, mi valamikor 1 órával azután kerültünk sorra, mint amikorra be voltunk eredetileg jelentve. Na, mindegy, túléltük. November 13-án kell kimennünk Érdre, megbeszélni a műtéttel kapcsolatos dolgokat, és december 3-án lesz a műtét.

Hétfőn még Maya azzal jött haza, hogy a fejlesztő tanár kéri, menjek be. Délután még akkor felhívtam, hogy mi a baj, de azt kérte, csütörtökön menjek be. Így most szép, méretes lyuk tátong az oldalamon, hogy már megint mi van Mayával. Na, mindegy, holnap reggel kiderül.

Még menet közben eszembe jutott, hogy holnap, mielőtt visszaviszem Kiseszternek az autót, előtte lemegyek a hulladékudvarba, és elviszek egy rakás elektronikus cuccot, amik itt maradtak még a múltkori fuvar óta, illetve azóta keletkeztek.

Valamelyik nap feltettem még egy rakás oldalra a ház hirdetését, egyenlőre nagy tolongás nincs.

Nem is hittem, hogy ma kisüt a nap

Délelőtt olyan borult volt, hogy nem is hittem volna, hogy ma még látjuk a napot, de délben, egy óra körül mégiscsak kiderült. A felhők ellenére kiteregettem, de azért nem száradt meg minden, még a napocska segítségével sem.
Reggel úgy terveztük, hogy korán felmegyünk Iszkirivel az orvoshoz, de aztán a küzdés, hogy ne menjen ki a kertbe, azt eredményezte, hogy úgy eltűnt a házban, hogy nem is találtuk meg, csak fél 12 körül. Lehet, hogy jobban jártunk így, mert "alig" kellett várnunk, a múlt hetihez képest. Nem kell már visszamennünk, csak akkor, ha a seb csúnyább lesz. Most egész szép. Még egy hétig kell kenegetni, de már így szinte gyógyult.
Annyi haszna volt a kései indulásnak, hogy kész lett az ebédre szánt gulyásleves is.

Mikor Iszkirivel visszaértünk, mi akkor ebédeltünk, aztán nem sokkal később lezarándokoltunk a diófához, és mondhatom, megérte. Egész sok diót sikerült találnunk, levernünk. Egy darabig ott helyben tisztogattuk, de aztán a vége felé már csak szedegettük és itthon megtisztítottuk.

Még pénteken felfedeztük, hogy az újonan épült utunk szegélyén megjelentek szép narancssárga jelölő pöttyök bizonyos helyeken, de én elsőre nem is jöttem rá, hogy mi végre. Aztán szombaton, az állatorvostól hazafelé beszélgetve, Csücsköm felvetette, mi van, ha fákat akarnak ültetni. Már évekkel ezelőtt volt egy ilyen akció, akkor is szépen megkértem az embereket, hogy elénk ne ültessenek, mert akkor szükség esetén nincs hova állni autóval. Valahogy pont úgy tették le most is a fákat, hogy ne lehessen sehogy se beállni közéjük, vagy ha mégis, akkor sokat kelljen küszködni miatta. Most, hogy van a szép, új utunk, aminek nagyon örülünk, annyival lett "rosszabb"  a helyzet, hogy keskenyebb lett az út és a túloldalra, a rétre se lehet állni, mert ott az árok, ami szintén újólag került oda. Végül sikerült lebeszélnem az embereket róla, hogy fát tegyenek ide elénk, de volt más is, aki tiltakozott.

Még pénteken voltam lenn a Tescoban és találtam viszonylag normális áron 32 wattos energiatakarékos izzót, amilyet már rég akartam venni ide a nappaliba, de mindig csak nagyon drágán lett volna. Elég nagy változásnak tűnik, sokkal világosabb lett a nappali, valahogy olyan nyomott volt a hangulata annak a 23 wattos izzónak. Gyanítom, hogy túl nagy volt hozzá a helység, nem győzte bevilágítani.

Tegnap szakadt az eső, ma már sütött a nap

Hatodikán fenn voltunk Mayával a János kórházban, levett neki a doktor egy újabb anyajegyet és tegnap voltunk kiszedetni a varratokat.
Közben persze azalatt a 2 hét alatt sok minden volt. Múlt vasárnap lenn voltunk a sarki diófánál, egész sok diót szedtünk fel, és azóta voltam már én is lenn, és még tervezzük, hogy lemenjünk diót felszedni.

Iszkiri a lábát, azután, hogy előkerült, sokszor nyalogatta, aztán egyszer csak a múlt hét végére egy egész csúnya nyílt seb tűnt fel, amivel már orvoshoz kellett menni. Gyulladáscsökkentőt kapott és antibiotikumot is, és egész héten kenegetni kellett egy kék kenőccsel és naponta 2 alkalommal gyógyszert kellett neki adni.

Lett kocsibejárónk,már talán nem süllyedünk el

Ma akkor elzarándokoltunk megint a Budai Gyerekkórházba, de mindketten dőltünk jobbra-balra. Én magam részéről egészen agyoncsapottnak éreztem magam egész nap.
Még útban odafelé felhívtam a vállalkozót, akinek a csapatai építik itt az utcát, és kértem, hogy korrigálnák a járda és az út közötti terület borítását. Ígérte és így is lett, hogy megcsinálták, murvával szórták fel és jól le is döngölték.
Dominak már csak azt az ekcémás foltját kell kenegetni, de a pöttyökre való löttyöt is eltettem, mert lehet, szükség lesz rá még.

Zűrös hétfő

Jó sok mindent kimostam a hétvégén, de még jutott mára is. Fel kellett hozni a kabátokat, mert a hét végére hideget mondanak, Beniét és Csücskömét átöblítettem ma, Liliét majd holnap. Dominak vettem ma egy nagyon szép kabátot Mártinál, de Mayának nem leltünk. Majd talán a Hádában.

Reggel jól ráfaragtunk Domival. Kellett volna visszamenni a Budai Gyerekkórházba, és én arra emlékeztem, hogy ma reggel 9-re, de ma reggel egyáltalán nem rendelt a doktornő, csak először mondott olyat az asszisztens, hogy 30-a, de aztán változtattak holnapra, azaz elsejére. Így aztán holnap is mehetünk. Amivel nem is lenne akkora baj, ha Domi nem lett volna szinte a teljes úton rosszul. Holnap majd adok neki Daedalont, hogy ne legyen rosszul. A délelőtt további részét, miután hazaértünk, regenerálódással töltötte.

A tegnap késő este nagy eseménye az volt, hogy Iszkiri megkerült, bár őszintén szólva már lemondtunk róla, hiszen 4. napja nem láttuk. Nagy öröm volt látni, hogy mégis előkerült. Annyira nem is volt rossz bőrben, bár rögtön enni indult. Érdekes volt, hogy 4 nap után szinte idegennek tekintették a többiek - mármint a cicák - és parázs kergetőzés lett. Aztán 15-20 perc elteltével lenyugodtak a kedélyek és békében aludt mindenki.

Ma délután, már úgy 5 körül valahogy, kimentem ránézni, hogy mit csinálnak az emberek a járda környékén és mondhatom, jól meglepődtem. Ugye a járda és az út közötti részt nem tudtuk megcsináltatni csinos kis kövekből és már minden eddig erre járt építő emberrel megállapodtam, hogy itt kocsibejáró volt, lesz, szíveskedjenek ennek megfelelően murvával leteríteni. Mindenki mondta, hogy persze, természetesen. Ehhez képest az úttól kb. 50 cm szélességben szórták fel murvával, és a fennmaradó részt szépen elegyengették termőfölddel. Ez persze az első adandó alkalommal, mikor eső lesz, szépen sárrá alakul. Most még este megkértem Pista bácsit, hogy járjon közbe az érdekünkbe, de szóltam még az embereknek is, hogy ez így nem lesz jó, sőt, még utól értem az önkormányzatban is az illetékes nenőt is. Remélem így már képesek lesznek arra, hogy megcsinálják.

Hüvösödik

A héten igyekeztem befejezni az ablakmosást, függönymosást még mielőtt nagyon elromlana az időjárás. Holnap már így is be kell hoznunk a növényeket, mert jön a hideg. Már csak a tetőtéri 2 kis szoba ablaka van hátra, azokat még most a közeli napokban meg tudom csinálni rövid idő alatt.

A hét valamelyik napján, talán szerdán, meghalt János bácsi. Valahogy nem sokkal azután hívtam Icanénit, hogy meghalt, így csak valamikor este beszéltünk, aztán másnap hosszabban. Mostanra már egészen rendeződött minden a temetéssel kapcsolatban.

Szerdán vettem bérleteket, így már én is bérlettel jártam a héten. Úgy néz ki, hogy sok helyre kell majd menni a hónapban, így megéri a nyugalom. Az a helyzet, hogy az elmúlt hetekben többször találkoztam olyan ellenőrökkel, hogy szinte megijed tőlük az ember. Rosszul öltözöttek, ápolatlanok, az ember azon aggódik, át ne ugorjon 1-2 tetű róluk.

Lassan kész lesz a járda is, nem csak az út. Jó lett volna, ha a kettő közötti részt meg tudtuk volna csináltatni viacolorral, de lett volna 70 ezer körül, így ez most elmarad. Volt róla szó, hogy esetleg Gáborék bevállalják, aztán majd részletekben visszaadom nekik egy részét, de úgy néz ki,ez nem megy, sőt, még az is megeshet, hogy ők is eladják a házat. Ez ma derült ki, mikor volt itt egy ingatlanos, hogy eladnák ők is a házat. Eddig több változat volt, most ez a legfrissebb.

Közben Gyendán Zsóka szomszédja, Marikanéni is meghalt, őt már hétfőn temetik is. Zsókáék így csak hétfőn jönnek haza.

Mozgalmas hét mögöttünk, előttünk

Hétfőn délután voltunk a Budai Gyerekkórházban testületileg a gyerekekkel bőrgyógyászaton, szokásosnak nevezhető éves kontrollon.
Lilikém aggódott a pofiján levő anyajegyek miatt, de azon kívül, hogy figyelni kell rájuk, nincs velük teendő. Most Benin sem volt újabb anyajegy.
Dominak lett valamitől egy ekcémás jellegű folt a bal szeme körül és lettek rajta kis pöttyöcskék, amikről kiderült, hogy valami szemölcsök, amik vírusosak. Így most kenem krémmel  a szeme körül és valami ezüst-kollodiumos löttyel a pöttyöket.
Mayámmal már megint lehet menni anyajegyet leszedetni, ha minden igaz, akkor október 6-án megyünk reggel. A másik, hogy a jobb tenyerén vagy még mindig, vagy már megint vannak gübencsek, amik fájnak nyomásra. Már úgy mentünk a bőrgyógyászhoz, hogy volt időpontom a budaörsi kézsebészetre, de a doktornéni azt kérte, hogy menjünk még előbb el a Mária utcába és majd utána vagy mondjam le, vagy menjünk el, attól függően, hogy a másik doktor mit mondott. Az lett a dolog vége, hogy kaptunk egy krémet, amivel kenni kell 6 hétig, vagy időközben, ha változik valami akkor megyünk vissza. A kézsebészetet egyenlőre lemondtam, azt bármikor kérhetek újra. Ezek a gübencsek lehet, hogy valami jóindulatú tumor félék, de ez majd tényleg csak akkor fog kiderülni, ha nem múlnak, és hozzá kell nyúlni.

Közben eltelt a hét további része is, már hétfő van megint.

Akkor menjünk vissza röviden a múlt hétre még egy kicsit. Kedden Beni maradt itthon, hogy fáj a feje, taknyos, stb. Apjuk már a hét végén hasonló képpen nyűglődött, fejfájás és szédelgés nélkül. Mayával szerdán voltunk a bőrgyógyásznál, aztán csütörtökön már az ő orra is folyt. Így a héten onnan kezdve már ketten voltak itthon. Közben kedden és csütörtökön átszaladtam a szomszédba Klárinénihez segíteni neki egy kicsit, mert nehezen mozog és néhány dolgot nem tud megcsinálni a takarításkor. A két műtött csípőjével pl. nem megy neki a létrázás. Aztán szaladtam haza ebédet főzni. A köztes napokon meg nekifogtam ablakot mosni itthon, meg Mayával koprodukcióban készítettünk egy ELADÓ táblát a házra és ablakmosás után ki is tettem.

Valamelyik este, még a hét elején elvitték János bácsit a mentők, mert dührohamot kapott és össze-vissza csapkodott. Ő Ica néni férje, és sajnos elég vacakul volt akkor is, de most aztán még rosszabbul van, mert benn a kórházban ki tudja mitől, kapott egy tüdőgyulladást is. Egészen le van a szervezete gyengülve, talán lassan még felépül. Nem is tudom, hogy Ica néni mitől van jobban kiborulva. Akkor mikor még itthon volt János, akkor szinte már kibírhatatlan módon szekánt volt, a paranoid képzelgései is nagyon rémisztőek voltak, én már Ica néni testi épségéért aggódtam. Most szegény azon is ki van, hogy milyen állapotban van János.

Aztán a hét végén iskolanapok voltak, szerencsére nem mosta el az eső, nem fújta el a szél. Pénteken a 2 iskolába menő kirándulni ment, aztán Lilikém hazaugrott ebédelni, Domi meg csak este később jött, mikor már befejeződtek a sportversenyek. Én meg összeraktam az ebédet, hogy jusson szombatra is és összeállítottam egy nagy adag pogácsa tésztát is.
Szombat reggel korán keltem, fél 7-től fél 10-ig kisütöttem a pogácsákat, kiteregettem, aztán kifőztem 3 kg lisztből nokedlit a délutáni főzésre, ahol paprikás csirkét főztem úgy 30 emberre. Finom lett, de persze mindenki másképp csinálta volna. Mivel az volt a megállapodás, hogy én főzök, olyan lett, mintha itthon készült volna, nem pedig bográcsban. Még szerencse, hogy évekkel ezelőtt vettünk egy 22 literes kondért, így évek óta mindig mi visszük az ilyen alkalmakra a főzőedényt.

Vasárnap már csak mosni kellett, az ebédet Csücsköm sütötte rácson.
Kiseszternek jött még egy ötlete, hogy mi lenne, ha a Nagycsaládos egyesületnek is írnék a ház eladásáról, hátha valakinek megtetszik. Így ma írtam a NOE titkárságára is, és tegnap még a csepeli nagycsaládos egyesület levelező listájára is. Hátha.

Mára elkészült az út bitumenezése, szép lett. Már csak a járda van hátra.

Őszül

Készülget az út. Mos tmár teljes szakaszon rajta a szárazbeton. Kiásták mellette a szikkasztó árkot is és tegnap már elkezdték kirakni az árkot idevaló betonelemekkel, és úgy volt, hogy jönnek ma is, de szerintem meggondolták magukat, ha ránéztek az időjárás előrejelzésre, mert mára esőnapot ígérnek és hűvöset, bár az gondolom nem akadályozná őket a munkában, de az eső nagyon kellemetlen.

Tegnap volt a napja, hogy először befűtöttünk az ősszel. Volt délután egy zivatar, amiből csurom vizesen jöttem be, mert a ruhák kinn száradtak, egy része már szinte teljesen száraz volt, be kellett őket hozni. Annyira hirtelen kerekedett, hogy ugyan készültem kimenni, de mire elindultam, már esett, aztán beleerősített. Sokminden egész jól elázott.

Hétfőn és kedden volt 3 szülői itt a közeli iskolában, alá kellett írni egy rakás papírt, szokásosakat és újabbakat. Még jövő hétfőn lesz össziskolai szülői, aztán egy kis csend.
Lilikémet halálra izgatja, hogy mi lesz vele a továbbtanulással, bejelentkezett matek és magyar előkészítőre is, de nagyon izgul már most, hogy hova kellene mennie, felveszik-e, stb.

Tegnap volt egy beszélgetés Iványi Gáborral a Klubrádión. Már előre hegyeztem a fülemet, mert őszintén szólva nagyon kevés olyan ember tud ilyen természetességgel beszélni az élet dolgairól a Bibliát idézgetve, hogy az ne tűnjön kivagyiságnak, pátoszosságnak és kioktatásnak, mint ő. Élvezet minden alkalom, ha hallhatom, annak ellenére, hogy a vallásosság továbbra is olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha sikerül eladni a házat, jó lenne az alapítványuknak, mert nagyon becsülöm őt a munkájáért is, ugyanakkor sajnálom a rengeteg méltánytalanság miatt, ami éri őket. Ideteszem a beszélgetés linkjeit, hátha valaki meg akarná hallgatni. 1. rész , 2. rész

Gyönyörű idő van

Pénteken lementem a kislányokkal a Camponába, ott van egy Háda nevű használt ruhabolt, eddig még nem nagyon vásároltam ott, néha úgy érzem, hogy még az is drága. De most nem volt mese, muszáj volt venni Dominak nadrágot, Mayának is és jó lett volna, ha találok magamnak és Lilinek is valamit, de csak Lilinek vettünk 2 ingecskét, Mayának 1-et és két nadrágot. Találtam Dominak is egy zöld nadrágot, ami vágyai netovábbja volt. Azért a Lilikém úgy indult el itthonról, mintha a saját temetésére ment volna, de aztán a 2 ingecskének nagyon örült, úgyhogy hazafelé már vidámabban jött haza.

Ma elvitték a kertből az egyik gépet, az útra pedig már elég nagy szakaszon rákerült a szárazbeton. Állítólag a jövő héten nekifognak a járdának is, de remélhetően akkor már lehet használni az utat.

Zűrös hét volt, de eredményes

Hétfőn lementem a Tescoba, hogy vegyek egy hajnyírót, legyen mivel este rendbe tenni Csücsköm haját. Itt nem jártam sikerrel, mert 10 ezer alatt nem volt kütyü, annyiért pedig nem akartam venni. Így folytattam az utat befele a város felé és bementem az Auchanig, ahol már 3 ezer körüli áron is volt. Persze lehetett volna venni sokkal drágábban is, de ennél többet nem akartam költeni. Este már rendbe is hoztam Csücsköm haját, azért így jobb lett. Délután megjöttek a gyerekek és hozták a könyveket, így a délután ezzel telt, hogy füzetet, könyvet kötöttem. Még most a hét végén is lesz mit kötni, de már csak néhány darab.

Kedden 8-ra volt időpontom a fogászaton, aztán átmentem a szemészetre. A fogam szerencsére rendben van, nem kellett különösebben hozzányúlni. A szemem viszont romlott, de ezt már én is érzékeltem,nemrégiben vettem egy +2-es olvasó szemüveget. Lehet, előbb-utóbb ki kell majd váltsam azt a szemüveget is, amit felírt a doktornő, de egyenlőre túl nagy falatnak látszik, már ami az árát illeti.

Szerdán, hogy kicsit lazítsak, csak mostam és takarítottam, este mikor megjöttem még könyvet kötöttem és vasaltam.

Csütörtökön reggel voltunk Lilivel a Budai Gyerekkórházban, hogy túl legyünk a laktózterheléses vizsgálaton. 3 óra volt az egész, a végén kiderült, hogy Lili nem laktózérzékeny, csak a bélrendszere lett tropa attól a februári ki tudja mitől. Mikor vége lett a vizsgálatsorozatnak, akkor dőlt ki a liszt megint, Lilinek olyan hasmenése lett, hogy attól tartott, nem bírja ki hazáig. Annyiból szerencsés volt, hogy még majd 1 órát vártunk, így volt idő szaladgálni és végül haza is értünk, bár nagyon vacakul volt egész hazavezető úton.
Délután még fel kellett mennem Beni iskolájába, szülőire. Szerencsére nem késő délutánra tették a fejlesztő foglalkozásait, viszont részletes listát kellett beküldjek az igazgatónak, hogy melyik nap hánykor jöhet haza. Az nem volt elég, hogy a kötelező órák után. A kisebbek iskolájában simán elfogadták azt, hogy a kötelező órák után. Még összetehetem a kezem, hogy itt ebben a 2 suliban nem akarnak szándékosan betartani a gyerekeknek és a szülőknek, de olvastam több helyen is, hogy kész küzdelem, hogy hazaeresszék a gyerekeket a tanítás után. Agybajosok csapata. Tisztára, mintha az lenne a cél, hogy utáltassák meg az iskolát a skacokkal, minél jobban.

A héten egész jól haladtak az úttal. Most már 2 kisebb gép áll a kertben.

Még paradicsom

Zsókáék hoztak vasárnap még paradicsomot, ma befőztem, közben hellyel-közzel könyveket kötöttem, amiket Lili hozott haza.
Amikor a paradicsomot épp csak feltettem főni, átszaladtunk a szomszéd utcába Benivel és Mayával, hogy vegyünk nekik és Dominak is nadrágot a turiban. Aztán a vége az lett a dolognak, hogy a fiúk kaptak nadrágot, Beni kettőt is, Domi még pulcsit is,  Mayának nem kaptunk semmit. Majd nézni kell hamarost, mert nincs mit felvegyen, vagyis olyan nincs, amit felvenne. Válogat. Egyébként sem egyszerű vele mostanság. Sír, de nem mondja mi baja, vagy csak félig, a többit meg kellene fejteni. Sajna nem vagyok jó benne.

És tényleg elkezdődött a suli

Tegnap előtt úgy jártunk, hogy a fiúk haját nyírtam, aztán az apjukét, de itt a 3/4-nél elakadtunk, mert mostanra adta meg magát a hajnyíró. Így aztán ollóval próbáltam befejezni, hát azért így nem lett tökéletes.
Kiseszter ígérte, hogy jön vasárnap, és előtte megy még Auchanba. Megkértem, hogy legalább azt nézze meg, hogy ott mi a kínálat a hajnyírókból, hogy legalább tudjam, mi a helyzet, ha esetleg itt a Tescóban nem kapnék a pénztárcámnak megfelelőt.
Ma reggel, hogy megjött Csücsköm fizuja, le is mentem, mivel ez van sokkal közelebb, de 10 ezer alatt nem láttam, így végül felültem egy buszra és mentem az Auchanba, mivel a hírszerzés az mondta, hogy ha csak 3 ezret tudok költeni, akkor itt annyiért is kapok.
Tulajdonképpen nem bánom, hogy át kellett csalingázzak odáig, mert még tegnap kiderült, hogy a Domi hátizsákja koránt sincs olyan jó állapotban, mint emlékeztem rá. Így neki is kaptam még 1 ugyanolyan hátizsákot, mint amilyet vettem a többieknek, illetve azt, ami Lilinél volt még ma reggel, kapta meg Domi, mert az szürke volt, és akkor Lili megkapta azt, amit ma reggel vettem, ez pedig piros volt. Az utolsó ebből a fazonból. Ahhoz képest, hogy ugyanilyen hátizsák augusztus 20 előtt néhány nappal még 3900,- volt, most megkaptam 2900-ért. Jó nagy zsák, én most a Lili tavalyi zsákját hordom, iszonyatosan meg lehet pakolni. Néha akkora súlyokat hozok haza benne, hogy én is meglepődök.

Na akkor működik rendesen a hajvágó gép,  rendbe hoztam Csücsköm haját a mielébb, egész jó lett.

A gyerekek hazahozták azokat a könyveket, amiket már megkaptak, a többit meg majd a héten szépen sorjában. Ami megjött, azt bekötöttem, holnap már vihetik is szépen bebugyogózva. Egész jó rutinra tettem szert az elmúlt években, viszonylag hamar elkészültem a mai adaggal.
Persze amekkora a felfordulás az iskolákban, mindjárt mindenki szülőit akar tartani. Beniéké lesz leglelőbb, csütörtökön. A lányoké hétfőn, 5-kor és 6-kor. Domiékét még nem tudom. Ha szerencsém van, akkor talán kedden lesz, de tartok tőle, hogy hétfőn lesz az övéké is.

Holnap iskola :(

Az elmúlt években nem is emlékszem olyanra, hogy ennyire letört volna a gondolata is annak, hogy iskolába mennek a gyerekek. Ez idén más. Rengeteg minden változott, és egyáltalán nem jó irányba. Találtam tőlem okosabbat, aki jobban, hozzáértőbben el tudja mondani, hogy mit rontanak el éppen és mi lesz a következménye. Vekerdy Tamással találtam egy riportot, érdemes belenézni, minden szavával egyetértek, és találtam egy tanár blogját, ami szintén sok mindent elárul.

Szóval, ha nem követnék el vele törvénysértést, el se engedném őket suliba. Hogy mi lesz az iskolában, az szinte csak az igazgatók normalitásán múlik, illetve a tanárokén. Ha a kormányzaton múlna, már rég rossz lenne, így még tán kivédhetők egy darabig a nagy baromságok.
És még egy hozzáértő: Radó Péter

Nem halad egyenlőre az út

Viszont jó nagy eső volt tegnap reggel. A bátrak, akik nem bírtak magukkal, jól felszántották az utcát. Szerencsére senki nem ragadt a sárba, de azért nem lett szebb tőle.

Anyahajó nevű menekült cica megfialt, de hogy merre vannak a kölykök, élnek-e egyáltalán, arról semmit nem tudni.

Csinálgatják és itt-ott esik is

Szóval tegnap volt jó kis eső is, meg úgy tűnik, ki is ásták a lukat az útnak, ma már nem is zörögtek a géppel, mást sem csináltak. Talán mintha hoztak volna burkoló anyagokat, de ma nem haladtunk előbbre, már ami az utat illeti.
Tegnap főztem egy "kisebb" adag lecsót. Elővettem a nagy fazekat, és így kényelmesebben tudtam megfőzni, mint a kis lábasokban. Mondjuk nem volt tele, de legalább nem folyt ki sehol sem és ma is használtam, mert Zsókáék hoztak a hétvégén megint paradicsomot, és akkor ma a paradicsomot is ebben főztem meg.
Közben mostam is egyet, de csak szárítóra tettem ide ki a terasz elé, hogy ha esne, csak be kelljen kapnom, de nem esett.

És végre, nekifogtak az útnak....

Még a nyár elején rebesgették, hogy leaszfaltozzák az utat előttünk, ami már évek óta jó lett volna, csak jogi és pénzügyi huzavonák miatt nem csinálták meg. És ma végre nekiláttak. Nem akarok elégedetlennek tűnni, de nem tudom, hogy miért kellett megvárni, míg jön az esős időszak, mert akkor tocsoghatunk a sárban. Főleg, hogy még a járdát is ki fogják cserélni és az utca túloldalán szikkasztó árkot is ásnak, meg még ki is fogják burkolni. El fognak vele szötyögni vagy 4-5 hetet. Vagy ki tudja?

A héten megint szaladoztam ide-oda. 22-én reggelre volt időpontunk a szemészeten, így testületileg bementünk a gyerekekkel a Fehérvári úti rendelőbe 9,10-re. Szerencsére nem kellett senkinek új szemüveg, de fél év múlva mennünk kell megint. Utána hazafelé a két kisebbel bementünk az Aldiba és a Lidlbe vásárolni.
Ma reggel elmentem Csücskömmel együtt Budafokra, a piacra, kicsit nézelődtem, aztán dolgom volt az OTP-ben, és bementem a kerületi intézmények gazdasági irodájába. Valahogy ők azt gondolták, hogy majd szeptember közepén visszafizetik azt a pénzt, amit a nyári táborban lemondott napok után kellett volna visszaadjanak. Arra gondoltam, hogy ha vissza lehet kapni hamarabb, akkor elkérem tőlük. Lehetett.

Minekutána a Szociális osztály szerdán még egy papírt akart tőlem, és azt akkor abban a szúrásban nem tudtam produkálni, ma visszamentem hozzájuk és vittem. Ott ücsörögtem vagy 3/4 órát, mire végeztem.
Innen elmentem bevásárolni, majd még beladikáztam a Camponába is, mert valahogy 2-3 havi számlát nem fizettem be a mobilinternetre, és már nem is működött, Csücsköm meg már nagyon hiányolta, minden nap használja.
Így, hogy már kicsit nagyobbak a gyerekek, jobban itthon merem hagyni őket, de azért mindig igyekszem hazafelé.

Lassan vége a nyárnak

A múlt  csütörtökön lementem a kislányokkal a Tescoba, megvenni a füzeteket, meg ami még kell az iskolakezdéshez. Hát, nem mindent kaptunk, de ami nem volt, azt az Auchanban vettem meg. Igyekeztem Még mindig meleg volt, de már nem annyira, mint az előző héten.

Maya rettentően kamaszodik, már ami a viselkedését illeti, csak lavírozok, hogy a kisebbik rosszak felé tereljem. Hogy inkább hajat fessünk, mint fültágítót tegyünk a fülcimpájába és hasonlók. A lila haj a vágyálom. De lehet, hogy inkább a kék tetszene neki jobban. Az enyém pedig szivárványosodik.

Most szombaton Csücsköm nekifogott leengedni a medencét, mert az időjárás előrejelzés azt mutatta, hogy már nem lesz nagyon meleg, az éjszakák meg már annyira hűvösek, hogy a víz nem tud majd kellemes hőmérsékletre felmelegedni. Az pedig, hogy minden fürdőzés jegeléssel érjen fel, az nem kényelmes. Most legalább hamar lefolyt a víz is, és ki is száradt a medence. Ha jövő nyáron még itt lennénk, amit már nem szeretnék, akkor vennünk kell majd egy új medencét, csak azt nem látom jelenleg, hogy miből.

Tegnap itt voltak anyuék. Anyukám szépen lapított az elmúlt másfél hétben, hogy iszonyatosan beverte a jobb vádliját és még orvoshoz sem ment el, hogy legalább azt mondja neki a doki, hogy mehet Isten hírével, vagy hogy adjon neki valami kenyőcsöt, vagy tudom is én mit. Úgy néz ki a lába, mintha valaki szándékosan kékre-zöldre verte volna, csak még egy vörös folt is van benne, ami egyáltalán nem segít abban, hogy jobban nézzen ki. Anya amúgy is könnyen kékülős, de ez minden eddigit felülmúl. Ma este felhívott, hogy mégiscsak elmenne orvoshoz, hova is kellene mennie? Kíváncsi vagyok, mit szól az orvos. Megdicsérni biztos nem fogja, hogy eddig nem ment el odáig.

Tegnap éjszakára pedig megjött a lehűlés, nagy széllel, így aztán alig aludtunk. Aztán egész nap folytatódott a szélfújás, de annyira, hogy muszáj volt csukva tartani az ablakok többségét, mert csapkodta a szél. A hét többi részére is hűvösebbet mondanak.

Forró hetünk volt

Illetve kettő. Akkora meleg volt, amekkora még sosem. Szinte minden nap megdőlt az aznapra vonatkozó valamilyen hőmérsékleti maximum, vagy reggeli minimum. 40 fok körüli hőmérsékletek voltak. Iszonyú meleg volt. A lakásban úgy 33-34 fok volt a maximum. Aludni szinte csak éjjel 2 után lehetett "kellemesen", annyira nem járt a levegő. Tegnapra jött egy kis enyhülés, de sajnos eső nem jött vele, csak rettenetes nagy szél. Akkor meg amiatt nem lehetett aludni. Összességében nézve most jól esik egy kicsi hűvösebb idő.

Másfél hete már itt lakik velünk Csaba,  Zsóka barátja is, aki feljött Pestre dolgozni és abban maradtunk, hogy addig, amíg el nem költözünk, ha jól érzik magukat így is, akkor itt laknak velünk. Ha költözünk, úgyis el kell szakadnunk, legalább addig együtt vagyunk. Zsóka amúgy is olyan pótmamája a gyerekeknek. Biztos majd fog hiányozni nagyon.

A héten két utánajárós dolgot is el kellett intéznem, az egyik az önkormányzatnál volt, hogy a csatorna hozzájárulásra adjanak kisebb részletfizetésére lehetőséget, a másik meg a Díjbeszedőnél volt, szintén részletfizetési kérelem a vízszámlánkra. Egyre kevésbé jövünk ki a havi bevételekből, az árak pedig mennek a csillagos ég irányába.

Zsuzsika emlékére

Nagy baj történt Maya egyik osztálytársával a múlt pénteken. Elhinni sem akartuk. Zsuzsika a kastélypark melletti játszón játszott 2 másik kislánnyal, aztán mondván, hogy koszos lett a lába, lement a Dunához. Ki tudja hogy, megcsúszott és már vitte is a víz. Utána ugrott valami horgász, de már csak a testét találták meg másnap. Nehezen térünk magunkhoz még mi is, nem is tudom, mit csinálnak a szülei.

Tényleg jó idő lett, tegnap például sorra dőltek a melegrekordok. Iszonyú hőség volt. Este úgy mentünk fel aludni, hogy próbáltunk volna minden ablakot kinyitni, de közben jött a hideg front és a szél. Így a fél éjszakát ablakozással töltöttük, mármint hogy kinyitottuk, bezártuk, mindig attól függően, hogy mennyire volt elviselhetetlen a meleg a szobánkban illetve mennyire süvített a szél.

Nagyon jó, hogy még bírja a medence, anélkül meg lehetett volna buggyanni. Csücsköm előásott valami régi műanyag csónakot, ami még úgy látszik, egész jól bírja a gyűrődést és a gyerekek is egész jól elszórakoztak vele. Jövőre már ez a medence nem biztos, hogy használható lesz, mert már idén is kellett több helyen is ragasztani, ráadásul neuralgikus pontokon, a szivattyú bekötő csöveinek a csonkjai az illesztésnél kitörtek és a nyár eleje óta már 2 cső is tönkre ment. Még szerencse, hogy volt tartalék, nem kellett vennünk.

Nyár közepe-tábor után egy héttel

Egy hete már itthon van mindenki, de már előtte is voltak lemaradások, hol mentek, hol nem a táborba. Az utolsó 2 napot már itthon volt minden gyerek. Nagyon sokan voltak a táborban az első hetekben, amikor mi szoktunk menni és annyira nagy volt a tömeg, hogy túl sok volt a súrlódás a kevés helyen. Ennyi gyerek még sosem volt, viszont cserébe a férfi tesitanárokat sikerült megúszni. A kajáért sem voltak annyira oda, bár az uzsonnákat nagyon szerették, valami pékség szállította nekik a különböző finom péksütiket.

Lilikémmel a héten voltunk a gasztroenterológusnál, aki megnyugtatott, hogy valószínűleg még laktózérzékenység sincs, de ha mégis, akkor az majd kiderül szeptember 5-én, amikor majd fel kell menjünk egy laktózterheléses vizsgálatra.

Leérett a barack, lett belőle lekvár és jó sokat ettünk is. 11 kg-t átvett a szomszéd néni, de kicsit sem volt elégedett vele, pedig nagyon finom volt. Szinte sajnálom, hogy nem én főztem be azt is, amit átadtam neki. Bár őszintén szólva, épp jól jött az a 3000,-Ft, amit a barackért cserében kaptam.

Most úgy tűnik, jó idő lesz, Csücsköm is itthon lesz velünk szabin, 3 hétig. Ilyen nem is volt, mióta itt dolgozik. Persze, majd meglátjuk, hogy tényleg itthon tud-e lenni végig.

Barackozás

Eltelt a második hét is a táborban, többször volt jó nagy zápor, de lehet, hogy inkább felhőszakadásnak kellene nevezni őket. Ma is esett egy hatalmas eső. Szerencsére elég jól észlelni, hogy mikor jön a zivatar, így általában a ruhák megússzák az esőt.
Azóta, hogy olyan nagy meleg volt, a gyerekek lenn alszanak a pincében. Szinte tábori hangulat uralkodik néha, de legalább összébb rázódnak egy kicsit.

Elkezdett érni a barack. Néhány napig csak pár szemek potyogtak, de ma már nem bírtuk megenni az összeset, ami lepotyogott, így el kezdtem befőzni. Érzésem szerint el leszek vele a héten, annyi a barack. Csoda, hogy minden ág túlélte. Rengeteg lesz.

Épp ma beszéltük, hogy mégiscsak ki kellene írni, hogy eladó a ház, hátha segítene. Nem nagyon jönnek érdeklődők. Mondjuk az országban történő dolgok sem segítenek ebben. De ez egy plusz csatorna, ami talán segíti az eladást.

A füge bokraink is akkorák, mintha sose fagytak volna le. A földszinti ablakokat szinte nem is látni az utcáról.

Napközis tábor első napja

Mayám nagyon nem akart menni táborba, de kértük, hogy csak menne mégis, jó lenne, ha néhány nap néhány óráját együtt tölthetnénk, míg Csücsköm szabin van. Legalább a délelőttöket.
Nagyon sokan jöttek most a táborba, azt hittem, hogy délután azzal jönnek haza, hogy holnap már nem is mennek, de szerencsére a tanárnőt már 2 évvel ezelőttről ismertük és vele úgy tűnik maradnak a tömeg ellenére is. A tannéni nagyon álmélkodott, hogy mekkorát nöttek a skacok.
Ma nem volt akkora meleg már mint az előző napokban, de délután volt hatalmas zivatar. Szerencsére addig mindenki már hazaért.

Növényke

Volt egy botsáskának nevezett növénykém, ami tavalyra már jó nagyra nőtte magát és mikor Ancsa testvéremék elvitték Nagyanyótól örökölt, általunk majomkenyér faként emlegetett hatalmas növényt, akkor melléadtam, de levettem róla 2 hajtást. Ami miatt írok ezekről az a hajtások furcsasága. Tavaly ősszel elültettem mindkettőt és egymás mellé tettem őket a konyhaablakba. Aztán akkor, mikor már túl meleg lett a konyhaablak, kitettem a teraszra őket, aztán nem sokkal később be az árnyékba a többi növény közé, amelyikek itt teleltek a nappaliban. Az egyik még a télen el kezdett hajtásokat hozni, a másik meg sem rezdült. Jól tartotta magát, de nem hozott új hajtást. És ami a fantasztikus, hogy most, hogy a lomolás megkezdése előtt úgymond kimentettem a teraszról a lombok alá, beindult, szép kis hajtást hozott.

A múlt héten vagy talán még előtte, elromlott a második mosdócsapunk is a fürdőszobában. Az első még talán tavaly, kb 1 éve. Nem hívtunk szerelőt, mert mindig kínlódás kifizetni a munkadíjat is, és itt nyilvánvaló volt, hogy lesz anyagköltség is, hiszen a kerámiabetétet is ki kellett cserélni. Most, hogy már nem  volt fenn egy használható mosdó sem, muszáj volt valamit tenni. Elmentem és vettem 2 betétet és megkértem Zsoltot, jönne át megcsinálni. Szerdára ígérte, de csak nem jött. Nem akartam piszkálni, de azért csak jó lett volna, ha átjön. Viszont az én Csücsköm, aki alapesetben nem egy szerelős alkat, kinézte a youtube-ról, hogy miként kellene megcsinálni és szerencsére volt hozzá szerszámunk is, így viszonylag rövid idő alatt, nulla forint  munkadíjért megcsinálta, csak nekem kellett felmennem, mint múzsának, hogy sikerüljön meglazítania egy csavart, ami előtte makacsul ellenállt. És láss csodát, működik.

Az éjjel nem túl jól aludtunk, annak ellenére, hogy lenn voltunk a pincében. A kazán zörgött, a matrac kényelmetlen volt, egyébként is fészkelődtünk mindketten, hogy a hátunk ne fájjon. Nem kifejezetten ezt a cipekedést írta fel az orvos.
Napközben megint nagyon meleg volt, bár reggel kisebb zivatarral kezdtünk és most is úgy tűnik azzal zárjuk a napot.

Vége a lomtalanításnak

Szerencsére hellyel-közzel volt itt Kiseszter is és így sokkal jobban haladtunk a kipakolással. Őt főleg a garázs kipakolása érintette, de segített a pincében is. Tegnapelőtt, mikor ki kellett rakni a cuccokat, nekem reggel be kellett mennem a Földhivatalba, illetve mint később kiderült, ott mellette a Kormányablakba egy tulajdoni lap másolatért, hazafelé Kiseszterrel bevásároltunk és mikor az Aldinál akartam kilépni a kocsiból, valahogy nagyon rosszat mozdultam és azóta is fáj a derekam, pedig tegnap este még kivonszoltam magamat a doktorbácsihoz egy szuriért, de sokkal előbbre nem jutottam vele.
De attól még soha nem látott mennyiségű bútort, csetreszt, ócska ruhát dobáltunk ki. Ezidén sokkal békésebben zajlott a lomizás is, bár nem voltak kevesebben, de valahogy kulturáltabban viselkedtek.

Annak örömére, hogy sok minden kiment a pincéből, 3 gyerek már tegnap előtt lenn aludt a pincében, aztán tegnap mi hárman is követtük őket. Egy biztos, itt nem folyt a hajamból is a víz, de aludni sem aludtam annyira jól, mint normális körülmények közt a saját ágyamban szoktam.

Meleg az idő!

Jó meleg volt már korán reggel, és az a jeges víz, ami tegnap még érzéstelenítő hatású volt, az ma délelőttre már egész kellemes volt, délutánra pedig teljesen jó volt.
Napközben nagy lépésekkel haladtunk előre. A konyhában letakarítottam a felesleges dolgokat a szekrény tetejéről, és ami nem kell már, azt ki is hajigáltam. Igyekszem nagyon kritikus szemmel nézni a dolgainkat, csak azt megtartani, amire még addig, míg el nem költözünk, biztosan szükségünk lesz. Kipakoltam még tegnap két felső polcot is, ami onnan kikerült, az adta a helyet a szekrény tetejéről a megmenekült dobozoknak, egyebeknek. Volt egy alsó pult rész is, ami elég rendesen tele  volt mindenfélével, szintén tiszta lett és csak a legszükségesebbek maradtak.
Az előszobából is kitettünk egy szekrényt, egész nagy hely lett.
Nagyon jó, hogy Csücsköm itthon van, mert legalább tud segíteni, bár a gyerekek is itt-ott besegítenek.
Takarítás után felmentem Mayához, hogy nála is kipakoljuk a felesleget, mert volt ott is minden, tűtől elefántcsontig. Nem különösebben nagy erőssége a rendrakás, de így segítséggel könnyebben ment. Később még Kiseszter is beszállt segíteni neki, így én nekifoghattam a vasalásnak.
Napközben már jó meleg volt, talán már a 35 fokot is elérte. Éjjel sem tudtunk valami jól aludni, nagyon meleg volt. Vélhetően ma sem lesz másképp.

És végre itt a nyár!!!!!

És meleg az idő, strand helyett medencét állítottunk, még tegnap. Most elsőre sikerült olyan pöpecül felállítani, hogy ennyire vízszintesen még tán sose állt. Az, hogy vízszintesen álljon a medence, minden évben kínlódás volt, tavaly már közelítettünk a tökéletességhez, de most, ez szinte gyönyörű, hogy mennyire jól áll.

Ma reggel már korán reggel is jó meleg volt, így 10 körül, mikor kimentünk kitakarni a medencét, már meg is akartunk mártózni Csücskömmel. Ahogy léptem befelé a jeges vízbe, megbotlottam és szó szerint beestem a vízbe, de ez kívülről úgy tűnt, mintha nagy bátran, mit sem törődve a hideggel beleugrottam volna a vízbe. Csücsköm meg is jegyezte, hogy milyen "tökös csaj" vagyok, hogy csak úgy ugrálok bele a hideg vízbe. Volt aztán nagy vihogás, mikor mondtam neki, hogy nem pontosan így terveztem.

Aztán a nap folyamán jó meleg volt, a hétre még melegebbet mondanak. Csücsköm itthon lesz 2 hétig, most az első héten a gyerekek is itthon vannak, és nagy szerencsénk van, mert lesz lomtlanítás is a héten, amiben mindenki kiveheti a részét. Amit lehet, kidobunk, továbbadunk, kitakarítunk. Csak vinnék már a házat.......

Közben volt egy hatalmas árvíz. Rengeteg eső esett a Duna vízgyűjtőjén, ami aztán több országban okozott áradásokat. Legrosszabbul szegény németek jártak, ott még most is küszködnek, pedig minálunk már az egész országon végigvonult az ár, már csak a belvizekkel van gond.

Nálunk is voltak azért izgalmas dolgok, az iskola év utolsó 3 napja azzal telt, hogy beszedtek a kisebbek valami vírust és hasmenéssel itthon voltak, aztán Lili is beszállt csütörtökön és akkor már együtt mentünk át az orvoshoz. Nem a saját orvosunk volt, hanem egy idősebb helyettesítő doktorbácsi, akit a táborozásból ismernek a gyerekek. Ott nem nagyon kedvelték, de itt olyan ötlete volt, amivel rögtön belopta a gyerekek szívébe magát. Először is azt mondta, hogy ő úgy tartja, hogy nem kell a gyerekeket koplaltatni, rizzsel, főtt krumplival, keksszel és ki tudja még mi mindennel, hanem egyenek-igyanak, amit akarnak, csak kicsiket és sűrűn. Inni akár 3-5 percenként is lehet, csak 1-2 kortyot. Az Imodium tipusú gyógyszereket nagyon ellenezte, hanem adott valami vény nélküli kapszulát, Enterolt és egy Probiotikum plusz nevű dolgot. Délutánra már semmi baja nem volt senkinek, pedig reggel alig bírtak elindulni az orvoshoz. Így aztán ők hárman nem voltak a ballagáson, csak én sütöttem a ballagóknak a pogácsájukat és vittem fel az iskolába.

Beninek még az utolsó pillanatban vettem egy fehér inget, mert most már 160 cm-en is túl van, a fehér inge pedig valahogy nem nőtt utána, nekem meg nem tűnt fel, hogy 134-es. Viszont egy kedves nyírségi asszonytól interneten vettem egyet és másnap már itt is volt a csomag. Jó is lett Beninek, szépen nézett ki benne. Még a múlt héten a szomszéd utcában, a turkálósban vettem nekik, mármint a fiúknak, kifejezetten ünneplős ing alá való fehér pólókat, mert már azok is kicsik voltak, ezeknek pedig annyira finom volt az anyaga, hogy nem tudtam otthagyni őket.

Nyár van, fütünk

Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt években lett volna olyan nyár, hogy ilyenkor ne a medencében pancsoltunk volna már. Most szakad az eső, és hűvös is van. Most délutánra már be kellett fűteni is, annyira nem volt kellemes az idő itt benn.
A múlt hét végén volt itt egy pár megnézni a házat, de nem volt azóta semmi visszajelzés, hogy érdekli-e őket. Ránézésre azt mondanám, nem ők fogják megvenni a házat. Ha mégis, akkor az nagyon jó lesz, és nagy meglepetés. Anyáék is voltak itt pakolászni a múlt héten és úgy hírlik, lesz hamarosan lomtalanítás is. Azt most jól ki tudjuk majd használni, ha nem fog esni az eső, de jó lenne, ha legalább akkor nem esne már. Sokat lehetne vele spórolni.
Lilikémmel július közepére kaptunk időpontot a gasztroenterológiára, addig is szedi a Lactase tablettákat, ha tejes cuccot eszik. Így most normalizálódni látszik a helyzet.
Minden esély megvan arra, hogy átmegy minden tárgyból, de azért még aggódik.
Végül is arra az eredményre jutottunk, hogy nem jelentkezik jövőre a zeneiskolába. Hiába volt a nagyszerű szolfézs tanár, az nagyon megfeküdte a gyomrát. Viszont ez a 3 és fél év sem volt felesleges, egészen sokféle zenei dolog iránt érdeklődik, mindent meghallgat, válogat, ami tetszik azt megtartja emlékezetében és vissza-visszatér hozzá. Mozart, Vivaldi és ki tudja mi van még a listáin. Ma Nat King Cole-t kért, hogy keressük meg neki, meg Beatlest.

Valamelyik nap már majdnem sikerült...

Mármint írni ide valamit, de aztán valami mégis elsodort. Hogy mi, arra már nem emlékszem.
Sok minden történt, vagy talán csak az élet ment a rendes kerékvágásban.

Lilikém menetközben visszaállt az iskolai körforgásba, de attól még nagyon lemaradt, sokmindenből. Javítani akart vagy 3 tárgyból még az év eleje óta, ehelyett most nagyon sok mindent kell pótolnia. A jegyei alapján akár meg is buktathatnák 2-3 tárgyból, amit persze senki nem akar, de nagyon bele kell most húzzon.
A jelekből arra a következtetésre jutottunk, hogy szinte 100% az, hogy laktózérzékeny. Vélhetően nem teljesen hiányzik a szervezetéből a laktózt feldolgozó enzim, de úgy tűnik, nem elégséges mennyiségben áll rendelkezésre. Az orvos is osztotta a nézetemet, és külön vizsgálat nélkül már adta is a receptet a Lactase tablettára. Úgy tűnik, be is válik. Legalább megoldódik végre a hasával a mindenféle gondja, baja.

Volt össze-vissza mindenféle időjárásunk, volt már 30 fok is majdnem, de tegnapelőtt például befűtöttem, annyira hűvös volt.
11-én volt a tavalyihoz hasonló utcai piknik, ami ismételten nagyon jól sikerült. Esélyes volt, hogy esetleg elfújja megint a szél, de szerencsére kis hűvösségen kívül más baj nem volt. Se eső, se nagy szél. A kislányok pedig kaptak az egyik szomszédtól egy rakás ruhát, aminek nagyon örült mindenki.

Most éppen megint szakad az eső.

Ha végre itt a nyár....

Strandra nem mentünk, mint a dalocska szerint kellene, ám meleg volt az idő, de nem csak ma, hanem már napok óta. Nem nagyon emlékszem olyan áprilisra, hogy a hónap végén már lepedővel, pucéran kellett volna aludni, mert annyira meleg lett volna. Bezzeg most....

Lili időközben rendbejött, úgy tűnik, csak rengeteg a lemaradása, így elmarad az ének és a szolfézs. Az mindenesetre még megmaradt, hogy hamar elfárad. Este a többiek előtt el szokott menni aludni, úgy 8 körül. Igaz, reggel korán kel.

Múlt vasárnap anya és nénje kinn voltak, egy kicsit egerésztünk kinn a garázsban, sikerült jó pár dobozt átnézni és dönteni a sorsuk felől.

A házzal kapcsolatban semmi újság nincs, hacsak nem annyi, hogy a tőlünk balra szomszéd feletti telken ősz óta építettek egy dupla házat. Talán a 2 ház együtt van akkora, mint a mienk egyben és a telek,  ami tartozik hozzá, szintén kb. a fele a mi telkünknek. Ebből az egyik felet eladták nagyjából annyiért, mint amennyiért mi áruljuk a házat.

Ideszokott egy szerencsétlen éhenkórász cicus, akiről menet közben nyilvánvalóvá vált, hogy vemhes. Most már egyre jobban úgy tűnik, hogy hamarosan szül. Valami megoldást kell neki is találni és a kölyköknek is, ha túlélik. Itt nem maradhat ennyi macska, már így is sokan vannak.

Jött a nyúl, de a hideg se ment nagyon messzire

Tegnap itt voltak anyáék, sikerült finom ennivalót készíteni, bár szinte meg se kóstoltam, amit csináltam, nem akartam odahagyni a fogyózásomat.
Most úgy 10 kilónál járok, még kellene folytatnom úgy 30-40 kiló mínuszig. Eddig egész jól megy a dolog, csak azt kell szem előtt tartani, hogy hullámzik mindig a súlyom. Ezen nem szabad elkeseredni, hogy a fehérjés nap után mindig egy kicsivel több lesz. Azt ott még nem bírom megállni, hogy csak a minimumot egyem fehérjéből. Azért már látszik, hogy ment le innen is, onnan is.

A nyuszi itt bentre jött a házban, mert egész éjjel szakadt az eső. Emiatt se aludtunk túl jól és az óra állítás sem tett jót. Nem fogok sírni, ha esetleg abbamarad egyszer csak.

Azt hittük, már vége a télnek, ezzel szemben esik a hó!

És már megint szakad a hó. Az ország jelentős részén már megint helyzet van. Utak lezárva, emberek elakadva.
Itthon én már eltettem a csizmákat, de valószínű, holnap reggel megint elő kell venni mindet.
Menet közben becsatlakozott a macskákhoz egy szerencsétlen cirmos cicus, aki úgy tűnik, még vemhes is. De valamiért most több cica is előkerült, akiket nem nagyon etetnek sehol sem. Mi most végül csak ezt a cirmoskát etetjük, próbáljuk magunkhoz szoktatni, hogy legalább a kölykök ne kallódjanak, lehessen nekik gazdát keresni, meg hátha a mamát is valahogy el lehetne passzolni, ha ide szelídülne egy kicsit jobban. Szép cicuska amúgy, kicsit hosszabb a szőre, mint Petyinek.

Lilinek még pénteken meglett az egyik széklet lelete, ez negatív lett. Ma már elcsoszogtunk az iskolába, ki is bírta, és haza is csoszogott, de reggel megint többször volt hasmenése.
A múlt héten kedden azért megjártuk a kórházat, mert hétfőn már az első óra elején hazaküldték. A doktorbácsi beutalta a János kórházba, mint kiderült nem oda tartozunk. Viszont kedves volt a doktornéni, nem küldött el bennünket, levette a vért, kaptam lehetőséget, hogy vigyek fel székletmintát, de Lilit nem tartotta benn, mondván, nincs olyan rossz  állapotban, hogy ott kellene tartania. Most a székletminta bakteriális tenyésztését várjuk, tán holnap meg is lesz.

Szerencse a szerencsétlenségben

Azok a szerencsés, vagy inkább jobb módú honfitársaink, akik megengedhették maguknak, hogy a hosszú hétvégére vidékre, vagy külföldre mehessenek, a havazás miatt csúnyán megszívták, bár ehhez az is kellett, hogy az állami szervek hosszú órákon át nem csináltak semmit sem. Mintha nem néztek volna időjárás jelentést, nem vették volna fel a telefonokat és meg se mozdultak egyáltalán. Szóval, mi ezt megúsztuk, azon egyszerű okból, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy elutazzunk mondjuk Ausztriába pár napra a gyerekekkel. Így viszont lemaradtunk a kevéssé élvezetes huszonórás kocsiban ücsörgésről a -10-ben, hófúvásban. Nem irigylem őket, szegényeket, sok ezren voltak. Innen messziről úgy tűnt, hogy nagyon nagy volt a fejetlenség. Amit viszont nem csináltak a hatóságok, azt megcsinálta a környékbeli lakosság, etették, itatták, elszállásolták őket. Sőt, a sokat szídott multik is nagyot segítettek, hogy beengedték a népeket melegedni, hagyták a vöröskereszteseket dolgozni.

Szóval ezt mi megúsztuk.

Itthon is hideg volt, fújt a szél, jeges volt itthon, de legalább nem volt áramszűnet, mint ahogy van még most is Szabolcsban. Mi tudtunk fűteni, volt élelem.

Lilikém úgy tűnik jobban van, talán megússzuk a kórházat. Holnap, és még lehet néhány napig felkísérgetem őt az iskolába, hogy segítsek neki, annyira nehéz az a táska.

Márciusi havazás

Remek reggelünk volt. Egész éjjel esett az eső és reggel is ömlött rendesen,  így mikor reggel lementem vásárolni, úgy jöttem haza, hogy csöpögött a víz a zoknimból, a cipőm pedig beszívta a maradékot. Pedig még el kellett mennem, hogy BZS-t a novemberben mentett cicát elvigyem az állatorvoshoz varratszedésre. Na, mire onnan hazaértem, már havas eső esett és a macska ott cidrizett a ládában.

Még a vásárlásból hazafelé bementem a gyerekorvoshoz, megkérdezni, mi legyen Lilivel, és abban maradtunk, hogy ha nem javul hétfőig, akkor beutalja kórházba.
Aztán átmentem a felnőtt rendelőbe, és ott meg kiderült, hogy azt a rendszert, ami évekig kíválóan működött, az megszűntették, és most az egész város egy nehezen megközelíthető, mindentől távol levő helyre hordja a székletmintáját tenyésztésre, ha olyan szerencsétlen, hogy ilyenre van szüksége. Ez a művelet tőlünk minimálisan másfél órát jelent odafele, amikor is még el tudok menni csúcsidőben, amikor sűrűn járnak a buszok. De épp most jutott eszembe, hogy lehet, vonattal gyorsabb lenne a Déliig, és onnan metróval meg a busszal ki a Megyeri útra. Kb 2 évvel ezelőtt Csücskömnek 1 lépést sem kellett tennie, mert a 11. kerületi ANTSZ-ben összegyűjtötték a 11. és a 22. kerületi mintákat és onnan vitte ki kocsi naponta. Nem a népeket sétáltatták. Nyilván túl kényelmes volt az embereknek, meg lehet, hogy belekerült a TB-nek mittudom én mennyibe havonta és megszüntették. Ne akarjon székletmintát bevizsgáltatni senki, vagy ha mégis, akkor szenvedjen.

Mikor BZS-t vittem, előtte zoknit cseréltem és elkértem Lili cipőjét, hogy ne teljesen csuromvíz cipőben kelljen elmennem. A pláne a dologban, hogy BZS-nek már egy varrat sem volt a hasában, amit ki kellett volna venni, kipotyogtak maguktól, vagy ő cibálta ki azokat. Érdekes, hogy Iszkiri 3 napig teljesen odavolt a műtét után, BZS pedig már másnap ugyanúgy ugrabugrált, mint előtte.

A fogyókúra egész jól megy, január 7-e óta lefogytam 9 kg-ot. Egész jól viselem. A nadrág mindenesetre lögyög rajtam, legalábbis csípőtájon, mert a derekán a gumit kisebbre tudtam gombolni már két alkalommal is.

A ház eladásról egyenlőre semmi hír. Ettől függetlenül elkezdtem selejtezni, pakolni, könyveket listázni, dobozolni. Most van rá idő, szöszölök vele.

Lili és a támolygás

Azt már tudjuk, hogy Lilinek vashiánya van. Ez még elfogadható is volna, de nem tudom, hogy indokolja-e azt a mértékű fáradtságot, hogy nem képes eljutni az iskoláig és ott végig ülni a napot. Még holnap bemegyek az orvoshoz, hogy esetleg adna-e beutalót egy belosztályra, hogy kivizsgálják és megmondják, hogy mi a fene baja van.

Dögrováson a fél család

Na, úgy tűnik, akkor a Maya keze egész rendbe jött, szerdán már nem kellett újra kötni a kezét. Szerencsénk volt, idejében értünk a kórházba, mert a doktorunkat is leteríteni készült a vírus, így éppen elkaptuk még mielőtt hazament volna kúrálni az influenza szerű baját.
Ez persze nem jelentette automatikusan, hogy már nem is megyek a héten orvoshoz, mert még szerda este Maya el kezdett panaszkodni, hogy fáj a füle. Amit lehetett, éjszakára adtam neki, aztán nem túl sok mindennel kiegészítette az orvos a listát. Ha már ott jártunk, kérdezte a doktor, hogy mi a helyzet Lilivel, aki ugyan készült iskolába menni, de nem jutott el odáig. Így kapott valami fertőtlenítő és antibiotikus készítményt, ami tán rendbe hozza végre.
Csücsköm is vacakul van, egyik nap itthon is maradt, mondván, így nincs sok értelme bemenni, úgyis csak a fejét fogná egész nap és tüszkölné szerte a bacikat.

Feljövőben

Hát az elmúlt néhány hétben bepótoltam az elmúlt években kihagyott remek lehetőséget, hogy orvostól orvosig szaladgáljak valamelyik, vagy akár több gyerekemmel is.
A héten nem múlt el nap, hogy ne kellett volna átmennem a körzeti gyerek rendelőbe, Domival, Lilivel, Mayával. Lilinek a hét elején kaptunk egy beutalót a laborba, hogy menjünk vért vetetni, vizeletmintát leadni, hasi ultrahangra. Amit elintéztünk az a vér és vizelet volt, időpontot csak április 5-re kaptunk az ultrahangra. Akkor azt javasolta az orvos, hogy ráírja a papírra, hogy sürgős, de addigra már a hasával Lilinek nem nagyon volt baja, inkább az volt a baj, hogy gyenge volt mint a harmat. Reggelente remegett a lába, rettentő fáradékony lett. Délutánonként még aludt is 1-2 órácskát. Amikor visszajöttem az ultrahangról sikertelenül, az orvos javasolta, hogy esetleg menjünk fel a Jánosba, hátha ott könnyebben mennek a dolgok. Végül az lett a következtetés, hogy igen, nagyon le van gyengülve a szervezete, kellene innia egy Normolyt nevezetű oldatot, ami olyasmi, mintha infúziót kapna, csak szájon át. Itthon az orvos felírta, Lili meg kiköpte, olyan pocsék íze van. Aztán mégis csak sikerült belédiktálni nagyon kevés vízzel, és a második napon már éreztette a hatását. Mára már sokkal jobban van. Ja és a lelet tanúsága szerint vashiányos lett, elég jól.

Domival kedden vagy szerdán mentem vissza. Megint ugyanúgy taknyos volt, mint amiből a múlt héten úgy-ahogy kikecmergett. Ez a mindennapos testnevelés, amiből három kinn van az udvaron, kiváló alkalom, hogy az esetleg meggyógyult gyerek ismét megfázzon, beteg legyen. Mayával már csak pénteken mentem át az orvoshoz, igazából meghatározhatatlan a baja, valószínűleg az is valami vírus.

Kedden, csak hogy ne unatkozzak, még elvittem a legkisebbik cicusunkat, BZS-t is az állatorvoshoz, őt is megműtötték. Így a kiscica vész elhárult. Érdekes, hogy Iszkiri napokig gunnyasztott, BZS pedig már másnap nagy lendülettel játszott, mintha mi se történt volna.

Alakul

Maya keze egész jól néz ki. Jó sok gézt használunk, mert nem bírja a keze a tapaszokat.
Már eljövőben voltunk a rendelőből, mikor mutatta a doktor, hogy milyen matricákat vett a gyerekeknek, aztán szó került arról is, hogy plüss állatokat is szoktak néha a kicsiknek adni. Kérdeztem, hogy elfogadnak-e tisztára mosott, de használt állatkákat. Igen választ kaptunk, így majd szerdán, ha megyünk, elvisszük itthonról a felesleget. 2 nagyobbacska szatyorra való van, ami felesleges, de időközben Marika is kért néhányat, és anya is szólt, hogy párat elvinne. Gondolom a végére lesz 1 szatyornyi.

Lilikém ma sem jutott el a suliba, több részletben vagy 3/4 órácskát töltött a WC-n. Pedig már tegnap egész jól volt. Nem is adtam neki semmi nehezet. Domikám meg a 2. óra után hazajött, dőlt a vér az orrából és panaszkodott a fejére, hogy fáj neki.

Eltelt 1 hét

Már túl vagyunk a pénteken és azóta a kedden is. Pénteken nem jutottunk semmire a Jánosban, de hét végén írtam a doktornak a FB-on és megegyeztünk, hogy kedden odamegyünk megint. Kissé több mint 1 órát vártunk az orvosra, de végül sikerrel jártunk. Maya kezén, abban a pukliban volt egy elhalt zsírgombóc, ami akkora volt, mint 1 rizsszem. Ezt sikerült kikapargászni, így most már abban bízunk, hogy végre rendbe jön a keze.
Iszkirinek a púpja kisebb lett, őt holnap viszem a varratot kiszedni. Nem merek nekiállni itthon.

Gyerekorvos, állatorvos, sebész... Ilyen hetünk volt

Kedden voltunk megint a sebészeten a Jánosban. A doktor kinyitotta Maya kezén az a puklit, most mintha jött volna belőle valami. Pénteken megyünk megint.
A holnapi nap sűrű lesz emiatt is, de Iszkirit is vissza kell vigyem, mert valami púp lett a varrat alatt, ami nem biztos, hogy jó, csak én nem tudom megítélni. És még délután Beniéknél farsang is lesz.
Hétfőn Lilikémet hazaküldték, hogy hasmenése volt és rosszul is érezte magát. Ma ment először, és megint haza küldték, ugyanezekkel a panaszokkal. A doktorbácsi ugyanúgy széttárta a karját, mint hétfő este.

Szaladgálós hét volt

Maya a múlt hét végén panaszkodni kezdett, hogy az a bőrkeményedés, ami a jobb mutató ujja tövében volt egyszerre csak egy nagy hupli lett és még fáj is. Hétfőn nem nagyon akartam vele elmenni a sebészetre, mert arra gondoltam, hogy hétvége után rengetegen lesznek. Még keddre is jutott a sok népből, de azért viszonylag hamar sorra kerültünk. A doktor annyit mondott csak, hogy ő bizony nem tudja, hogy mi ez itt most, menjünk át Budaörsre a kézsebészetre és ott majd jól megmondják. Kérdeztem, hogy mégis hogy menjek át Budaörsre? Hát be a Móriczra és onnan a 40-es busszal. Ez testvérek közt is min. másfél óra. Kocsival persze 20 perc se lenne, de az most nincs. Aztán végül kiegyeztünk a János kórházban. Előtte még haza kellett jönnünk, hogy kulcsot hagyjunk a többieknek, de végül is csak odaértünk. A vonatok, amikkel hamarabb bejuthattunk volna, elmentek az orrunk előtt, így buszoztunk, villamosoztunk. Ott se tudott a doktor mit mondani, így tovább küldött, ott az épületegyüttesen belül a bőrgyógyászatra. Itt elücsörögtünk kb. 1 órácskát, mert épp rendelési szünet volt és a doktornő megérkezte után még vagy fél óra is eltelt, mire bennünket behívtak. És itt sem tudott mit mondani az orvos. Abban maradtunk végül, hogy kenegessük fertőtlenítő krémmel és pénteken majd meglátjuk
Csütörtökön reggel elvittem Iszkirit az állatorvoshoz, hogy ivartalaníttassuk. Este 10-től már nem kaptak enni, így reggel eléggé bravúrosan kellett megetessem a többit, hogy ne legyen 5 nyűgös macskánk, hanem csak 1. Egész hamar végeztünk, de aztán utána nagyon vacakul lett, hiába vártam 2 órát. Hányt is és még tegnap is meglehetősen gyenge volt. Mára már jobb lett valamivel. És persze az is kiderült, hogy nagyon sok mindenre elegendő 1 órácska, mert mikor műtötték, már találtak némi kiscica kezdeményeket.

Pénteken visszamentem Mayával a sebészetre, és azon kívül, hogy megtudtuk a pukliról, hogy nem gennyes, okosabbak nem lettünk. El se akar múlni, ki sem pukkadt, így valószínű, hogy majd le kell szedetni, hogy ne nyomja a kezét.

Kukázás

Az elmúlt hetekben, mikor mentem le az Aldiba, többször láttam egy szemmel láthatóan hajléktalan fiatal embert szaladni a buszmegállóból nagy pakkokkal az Aldi irányába, de aztán szem elől tévesztettem mindig. Nagy sokára jöttem rá, hogy hová a csudába rohan minden reggel. Na, azt nem mondom, hogy boldog lettem attól, hogy tudom, miért rohan. Azt vettem észre, hogy az Alditól nem messze van egy szelektív kuka sor, és reggelente ott szokott lenni több hajléktalan is. A sietség lényege, hogy ki tud először a kukából műanyag palackokat vagy fém hulladékot, vagy ki tudja mit kivarázsolni.
Szóval ezért fut minden reggel, hogy ő érjen oda hamarabb.

Iszkiri és a kandúrok

Egyik hajnalban véletlenül kiengedtem Iszkirit. Annyira álmos voltam, hogy a sötétben összekevertem Pirossal. Csak Piros annyira lehetetlenül viselkedik, hogy ilyenkor reggelente, ha feljön hozzánk nagy dérrel-dúrral, hogy ki akar menni, nem szoktuk visszatartani, mert bárhova odapisil egy pillanat alatt. Ma reggel a papucsom volt a kárvallott. Csak egy órácskát volt kinn Iszkiri, de aztán már aznap vége lett annak a nyűglődésnek, ami addig volt. Egy óra, mint tudjuk, sok mindenre elég, így most nem lehet tudni, hogy mi történt, megesett vagy sem. Mindettől függetlenül, kértem időpontot az állatorvostól, hogy mikorra vihetem, csütörtökön reggel megyünk.              

Elmegy a ház, talán?

A hét végén itt volt az a házaspár, akik decemberben másodiknak nézték meg a házat. Nem döntötték még el, hogy a mi házunkat választják-e, vagy valamelyik másik ajánlatot. Azt se nagyon tudom, hogy mi lehet a mi esetleges előnyünk vagy hátrányunk. Az volt a kérdés, hogy vajon adott esetben mikor tudunk kiköltözni? Én nagy bátran 1 hónapot mondtam, mint kiderült március 15-ig kellene átadni a házat. Hát kíváncsi leszek, mi fog történni, én nagyon reménykedem, hogy elmegy. Ugyanakkor kettős érzések vannak bennem, több gonddal lesz hirtelen kevesebb, de ugyanannyival lesz más természetű másik. De ezeknek a megoldása sokkal nagyobb örömet fog okozni.
Most megint esik egy kicsit a hó, de nem vészes. Ma nem volt iskola a kisebbeknek, de holnap már lesz megint.

Mézes süti, méz nélkül :)

Tegnapelőtt akartam mézes sütit sütni, Cilimama receptje alapján, de valahogy kissé indiszponált voltam. Így, amikor nem akart összeállni a tészta, ahelyett, hogy megnéztem volna a receptet, hogy mi maradt ki, beledobtam még 1 tojást. Rossz nem lett, de hát nem is az a mézes süti, mint amit vártam volna, meg amire mindenki készült. Azért el fog fogyni.

Elkezdték Iszkirit hajtani a kandúrok, hamarosan el kell vigyem ivartalaníttatni, mert ennek nem lesz jó vége így. Tegnap nem is jött haza este. Napközben volt itthon 1 kicsit, de aztán ma reggelig nem láttuk nyomát sem. Este még elmentünk együtt körülnézni, hátha megleljük, de nem lett meg. Ma reggel 6 körül jött haza, csapzottan, sárosan. Lehet, hogy nem vágyott rá nagyon, de muszáj volt megfüröszteni, annyira sáros volt. Viszont arra lehet számítani, hogy ha itthon van, akkor alkalmasint az ágyunkba is befekszik, oda azért nem lenne jó, ha vinné a sarat is.

Hó, csepegés

Ma egész nap esett a hó, úgy, hogy a térképek szerint nem is esett nálunk. Sajnos elég meleg volt ahhoz, hogy nagyon nehezen maradt meg. Ha hidegebb lett volna, lett volna vagy 20 cm is, így csak olyan 5 cm lett.
Nyugaton pedig kötésig állnak a hóban.
Reggel a 3 nagyobbal szemészeten voltunk, szerencsére még mindkét lány szemüvege jó, Benikémnek sem kell még egyenlőre. Nagyon nem is akar magának. Visszafelé külön jöttünk, Beni ügyesen egy egész más buszjárattal ment egyedül a suliba, én meg a két lánnyal indultam hazafelé. Aztán 3/4 úton elváltunk, ők a suliba, én vásárolni.

Hóóóóó, sajna csak Nyugaton

Sopronban 40 cm hó is leesett, mi meg itt nézzük az esőt. Ami kis havunk volt, szinte mind elolvadt, ami hétfőn leesett.
Kiderült, hogy mi volt a hétfői káosz oka, spórolni akartak egy kicsit a Főkefénél, csak kissé elszámították magukat. Persze rögtön akadt valaki, aki megpróbálta rákenni a meteorológiára.

Tegnap este új hír ért, de tartok tőle nem csak minket. Azt lehet mondani, hogy elég jól tájékozott vagyok a híreket és a jobbnál jobb törvényeket illetően, de valahogy kimaradt, hogy a társasági szerződést kötelezően módosítani kellene. Nem nagyon tudom, hogy mit is kellene tenni, a határidő február 1. A cég adószáma felfüggesztve, de vissza kellene állítani. Ezt  a kötelező módosítást pedig meg kellene csinálni, csak épp semmi értelme nincs, hiszen ha a házat eladjuk, akkor kifizetnénk az adótartozásunkat is és le is zárnánk a céget. Ezen kívül nincs is felesleges 20 ezrem ügyvédi költségre, de semmilyen sincs. Nem tudom honnan elvenni. Szóval most még majd be kellene mennem az adóhivatalba, vagy megkérdezni ügyvédet, mit is kellene tenni.

Hó, káosz, eső....

Esett bőven a hó, a hókotrók pedig annak ellenére, hogy van télügyi biztosa is az országnak, ugyanúgy nem takarították az utat, mint máskor, ha leesik egy kicsit nagyobb hó. De most még káoszosabbnak tűnt a helyzet, így nem is engedtem el a gyerekeket szolfézsra, grafikára, nehogy ne tudjanak hazajönni. Lehet, hogy túlaggódtam a dolgot, de reggel borzalmas volt a közlekedés. Én gyalog gyorsabban mentem, mint ahogy a kocsisor haladt.
Sajnos késő délután óta eső esik, nem is kicsit. Jobb lenne a hó, ha már egyszer esik.

Narancslekvár

A héten végül megszereztem Maya szemüvegét. A jövő héten pedig megyünk a szemészetre kontrollra. Remélem nem kell senkinek cserélni a szemüvegét, nem esne most jól 10-20 ezer kiadása.

Csütörtökön vettem narancsot, hogy főzzek anyának narancslekvárt. Végül ezt a receptet választottam. Nem emlékszem már, de mintha tavaly másik receptet használtam volna. Ez most jobban ízlik. Szeretni nem szeretem, enni nem fogok belőle, de jobban ízlik, mint a tavalyi. Anyát kérdeztem, hogy meddig tartott a tavalyi adag. Az volt  a válasz, hogy talán márciusig, így ma neki fogtam a következő adagnak. Nemsokára tehetem ki üvegekbe.

Egész jól haladok a fogyókúrás projekttel, bár lássuk be, még az elején vagyok.

Tegnap váratlanul leesett egy kisebb adag hó, de mára is várunk még, sőt, egész hétre.

Nézegetem még ami megvan felvételen a River Cottage-zöldséges részét, de nem is tudom, hogy honnan tudnám megszerezni, meg a többit is. Egyszerűen jól esik nézni.

Eltávolodás

2013.01.10.
Valamelyik nap olvastam a Határátkelőben, hogy valaki éppen azon meditál, hogy az itthon maradt ismerősök már nem nagyon érdeklődnek aziránt, hogy mi van velük, kivéve a családot. Az idő előre haladtával egyre lazábbak az itthoni kapcsolatok, legfeljebb akkor jutnak eszébe az itthon maradtaknak, ha azoknak segítségre van szükségük. Kinn pedig már jó ismerős lett a pakisztáni boltos, a lengyel másik boltos, vélhetően előbb-utóbb lesznek jó barátok is, újak.

Az jutott eszembe, hogy ha sikerül elmennünk itthonról, nem nagyon marad olyan, akivel napi kapcsolatban lettünk volna. Már évek óta gyakorlatilag az a helyzet, hogy nem megyünk sehova, hozzánk sem jön senki. Így legfeljebb majd a gyerekeknek hiányzik az a néhány barát, akik időnként átjön hozzánk. Nekünk, felnőtteknek már nem nagyon lesz kitől eltávolodni,  mondhatni ezen már túl vagyunk. Az állandó szűkölködés miatt nem hívtunk már régen senkit magunkhoz és így, ugyanezen okokból sem mentünk senkihez.

Én saját magam valahogy a családom apai ágából kilógónak érzem magam, valahogy nem nagyon beszélünk egy nyelvet. Annyira másképp látják legtöbben a világ dolgait mint én, hogy sose lesz közös nevező.

Elindult 2013

Eltelt az első hét, mindjárt a másodiknak is vége lesz.
Mayának még karácsony körül eltört a szemüvegszára. Próbáltuk a Camponában levő szemüvegeseknél megcsináltatni, de az egyik még nem is látott ilyen keretet, a másik meg 3 hétre vállalta volna. A mi szemüvegesünk pedig csak 2-án nyitott. Így még ma sincs meg a szemüvege. Na, de talán holnap.

Érdekes volt, hogy szilveszterkor sokkal kevesebb volt az éjféli durrogtatás. Mondjuk nem is engedtük ki a cicákat már úgy 6 órától, de nem is volt annyira jó az idő, hogy ki akartak volna menni. Nem sok mindent láttunk a szomszédok tüzijátékából, mert akkora volt a köd, hogy 1-2 háznyira lehetett csak ellátni.

2-án már ment Csücsköm dolgozni, másnap pedig már mentek a gyerekek is suliba. Azt nem is nagyon látom, hogy Csücsköm hogyan veszi majd ki a szabiját, mert ahogy elnézem a kollégája ebben a hónapban nem nagyon fog menni dolgozni.
Harmadikán bementem Budafokra bérletekért, és sikerült egész jó áron vennem egy sportcipőt is. Az előzőnek már el volt törve a talpa, a legkisebb víz is befolyt rajta. 2000 forint volt abban a kínai boltban, ahol viszonylag sűrűn szoktam vásárolni. 30% kedvezményt adnak most, így ma, mikor benn voltam, vettem még Lilinek is egyet. A nyár végén vett magas szárú tornacsukája kezdi megadni magát, csak idő kérdése. Valahogy úgy vagyok vele, ha kibír egy fél évet, akkor rendben van. 2000-ért nem várok többet.

A múlt héten bementünk a Vodafone-hoz, és lemondtuk majdnem minden előfizetésünket, átalakíttattuk őket feltöltőkártyássá. Maradt még 2 előfizetés, az egyik az enyém, az marad is előfizetéses, Liliét pedig mikor lejár a hűségideje, március elején alakíttatjuk át. Talán így is tudunk valamit megfogni a költségeinken.

Valamelyik nap néztem felvételről a River Cottage Karácsonykor c. jó kis műsort, ahol Hugh egy diós-mézes torta félét készített. Tegnap közkívánatra megsütöttem, mert kikerestem a receptet, de láss csodát, még ma is van belőle, olyan édes, hogy még a legédesszájúbbak sem bírtak belőle 1-2 kockánál többet enni.

Ja, és a hét híre, hogy tegnap előtt elkezdtem a 90 napos diétát, ami a tápanyagok szétválasztásán alapul. Két helyen is találtam recepteket, itt és itt. A mindmegette.hu-n még statisztikát is tudok csinálni, de lehet, hogy a másik oldalon is, csak ott nem kezdtem neki keresni.
Maya is ráállt, hogy legalább kenyérféléket ne nagyon egyen, így most reggelente neki is és Csücskömnek is gyümölcsöt készítek reggelire.

Tegnap esett egy kis hó, úgy 2-3 cm, lett is nagy gond, rögtön megállt a reggeli forgalom.