Szép, de hűvösebb az idő

Szép időnk van ma is. Délután szedtem össze leveleket, most főleg a fügebokrokra koncentráltam, Maya segített bezsákolni, de még maradt elég. Még a fűnyírásból is van vissza, csak ma nem fogtam hozzá.

A blog új ruhája

Remélem, másnak is tetszik majd, nekem most igen, de majd lehet, hogy kicsit sűrűbben változtatok a kinézetén.

Délelőtt néhány órát azzal töltöttem, hogy kinn füvet nyírtam, zacskóztam. Az az értelme számomra elhúzni ennyire a fűnyírást, hogy ilyenkorra már elég sok levél lepotyog és a fűnyíró összeaprítva fel is szedi őket. Szóval kevesebbet kell felsepergetni, és így aprított formában könnyebb vele bánni.

Találkoztam Ica nénivel is, tegnap volt János bácsi temetése, ami az elvárásokhoz képest is sokkal szebbre sikerült.

Kellemetlen meglepetés a Tescoban

Tegnap el is felejtettem, de annyira felbosszankodtam reggel, hogy még.
Ugye, itthon vannak a gyerekek és reggel emiatt korán elmentem Csücskömmel a Tescoba, hogy hamar hazaérjek a vásárlásból. Aztán bevásárolni sikerült viszonylag hamar, de úgy jártam, hogy nem volt pénztár pénztárossal, csak ezek az önkiszolgáló kasszák működtek, amik ugye sokkal lassabbak, mint a pénztáros nénik. Mert ugye én nem vagyok pénztáros és nincsenek is azok a jogosultságaim, mint nekik. Így egyrész várnom kellett a kasszához jutásra, aztán küzdöttem a cuccokkal, és a végén kiderült, hogy jobban járok, ha legközelebb nem megyek ilyen korán, vagy csak akkor megyek korán, ha felvérteztem magamat, hogy tovább fog tartani, mint szokott. Legalább az kiderült, hogy se hétköznap, se hétvégén nincs reggel 8 előtt kasszás a Tescoban itt minálunk. Eddig valahogy mindig sikerült ezek szerint elhúznom a vásárlás az elmúlt hónapokban, hogy 8 után végeztem, és nem tűnt fel ez a változás.

Őszi szünet, borús nap

Annyira borús volt ma, hogy nem is láttunk napot. Viszont viszonylag meleg volt, eső sem esett. Locsolni épp ezért ki kellett menni.
Ma alkottam még újabb kiírásokat az ablakra az eladó ház + telefonszám mellé, odaírtam a telek, a ház és a garázs méretét is. Hátha segít valamit.

Most, hogy túlvagyunk az óraátállításon, már most, 5 órakor sötét van.

Holnap lesz János bácsi temetése, ma még megölelgettem Ica nénit, mert messze is lesz a temetés, de külön kérés volt, hogy szűk családi körben tartanák a temetést.

Nagyon jó az idő, egyenlőre

Volt egy kis pihi a héten, meg ma is lehetett egy cseppet tovább aludni. Átállítottuk az órákat, és szívesen elhiszem, hogy még mindig spórolunk rajta energiát, de nagyon megvisel minden alkalommal.

Szép időnk volt egész héten, reggelente köddel, utána 11 körültől napsütéssel.

Kiderült, miért hívott a lányok fejlesztő tanára. Semmi jó. Mayám nagyon kamaszodik, nagyon nehezen viseli az életet, saját magát, a környezetet, úgy tűnik pszichológus kell majd segítségnek, hátha azzal hajlandó jobban beszélgetni, mint velünk.

Szépen kikelt a fű a járda melletti szakaszon, de annyira nincs eső, hogy muszáj locsolni.
El kezdtük felszedegetni a lehullott leveleket, mindig hétvégén beleteszünk egy adagot a kukába, egyébként nagyon drága lenne az elszállíttatása. Egy nagyobb zsák úgy 250 Ft körül van, és amennyi a levél, fű, rengetegbe lenne. Viszont így, hogy szelektíven gyűjtjük a szemetet, mindig csak félig van a kuka, így fér bele bőven.

A gépírás szépségei

Vihettem volna a hulladékudvarba a használt olajat is, ha eszembe jutott volna, de sajna nem jutott. Viszont Marikával beszéltem, hogy esetleg apukájához menetben a hét végén le tudná-e vinni, így majd talán szombaton kiürül a fiókom, amiben gyűlik a használt sütő olaj.

Most végig néztük Lilivel az iskolákat, ahova esetleg mehetne jövőre, majd november elején-közepén megyünk nyílt napokra, aztán majd összeáll a sorrend. Ha pedig elmegy a ház, akkor majd mint egy útvonaltervező, újra tervezünk.

Épp a napokban gondolkodtam el afelől, hogy mennyire jó is az, hogy tavaly nyáron időt szántam rá, és megtanultam a 10 ujjal gépírni, és ha nem is tökéletes a tudásom, mégis nagyon sokat számít, hogy nem kell minden pillanatban nézegetni, hogy mit is kellene leütni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Némelykor a gyerekeket szoktam kétségbe ejteni, hogy nézek rájuk, hallagatom, hogy mit mondanak, és közben folytatom a gépelést. Ez egészen földöntúli számukra. :)
Anno, mikor gimnazista voltam, lehetett volna megtanulni gépírni, de akkor még csak írógépek voltak, és az elektromos írógép csak hírből volt ismert. A mechanikustól pedig tönkrement nagyon hamar a csuklóm. De most a számítógép klaviatúra az maga a kánaán, ahhoz képest.

Októberi nyár

Ma itthon voltunk, október 23 lévén. Lehet, hogy kevéssé hazafias gondolat, ám nagyon örültem annak, hogy nem kellett felkelnem korán, lehetett aludni fél 9-ig is akár. Mikor felkeltem, szinte azonnal ki is tudtam vinni az este kimosott ruhát, és be is tettem egy következőt, meg is száradt minden gyönyörűen.
Nem sokkal ebéd után lezarándokoltunk Mayával együtt a diófához. Csücsköm nagyon okosan hozta magával a létrát és így nagyon szépen le lehetett rázni a fát, szinte minden lejött róla, de azért majd ha lesz egy lehüléssel összekötött szélvihar, akkor még érdemes lesz odamenni. Mindenesetre idén biztos nem kell dióra költsünk, elég lesz, amit összeszedtünk.

Kedden délután Mayával voltunk Budaörsön a kézsebészeten, ahova az ismeretlen helyszín miatt korábban érkeztünk, bár úgy tűnik, édes mindegy lett volna, hogy mikor érkezünk, mert egy rakás ember ment be előttünk, mi valamikor 1 órával azután kerültünk sorra, mint amikorra be voltunk eredetileg jelentve. Na, mindegy, túléltük. November 13-án kell kimennünk Érdre, megbeszélni a műtéttel kapcsolatos dolgokat, és december 3-án lesz a műtét.

Hétfőn még Maya azzal jött haza, hogy a fejlesztő tanár kéri, menjek be. Délután még akkor felhívtam, hogy mi a baj, de azt kérte, csütörtökön menjek be. Így most szép, méretes lyuk tátong az oldalamon, hogy már megint mi van Mayával. Na, mindegy, holnap reggel kiderül.

Még menet közben eszembe jutott, hogy holnap, mielőtt visszaviszem Kiseszternek az autót, előtte lemegyek a hulladékudvarba, és elviszek egy rakás elektronikus cuccot, amik itt maradtak még a múltkori fuvar óta, illetve azóta keletkeztek.

Valamelyik nap feltettem még egy rakás oldalra a ház hirdetését, egyenlőre nagy tolongás nincs.

Nem is hittem, hogy ma kisüt a nap

Délelőtt olyan borult volt, hogy nem is hittem volna, hogy ma még látjuk a napot, de délben, egy óra körül mégiscsak kiderült. A felhők ellenére kiteregettem, de azért nem száradt meg minden, még a napocska segítségével sem.
Reggel úgy terveztük, hogy korán felmegyünk Iszkirivel az orvoshoz, de aztán a küzdés, hogy ne menjen ki a kertbe, azt eredményezte, hogy úgy eltűnt a házban, hogy nem is találtuk meg, csak fél 12 körül. Lehet, hogy jobban jártunk így, mert "alig" kellett várnunk, a múlt hetihez képest. Nem kell már visszamennünk, csak akkor, ha a seb csúnyább lesz. Most egész szép. Még egy hétig kell kenegetni, de már így szinte gyógyult.
Annyi haszna volt a kései indulásnak, hogy kész lett az ebédre szánt gulyásleves is.

Mikor Iszkirivel visszaértünk, mi akkor ebédeltünk, aztán nem sokkal később lezarándokoltunk a diófához, és mondhatom, megérte. Egész sok diót sikerült találnunk, levernünk. Egy darabig ott helyben tisztogattuk, de aztán a vége felé már csak szedegettük és itthon megtisztítottuk.

Még pénteken felfedeztük, hogy az újonan épült utunk szegélyén megjelentek szép narancssárga jelölő pöttyök bizonyos helyeken, de én elsőre nem is jöttem rá, hogy mi végre. Aztán szombaton, az állatorvostól hazafelé beszélgetve, Csücsköm felvetette, mi van, ha fákat akarnak ültetni. Már évekkel ezelőtt volt egy ilyen akció, akkor is szépen megkértem az embereket, hogy elénk ne ültessenek, mert akkor szükség esetén nincs hova állni autóval. Valahogy pont úgy tették le most is a fákat, hogy ne lehessen sehogy se beállni közéjük, vagy ha mégis, akkor sokat kelljen küszködni miatta. Most, hogy van a szép, új utunk, aminek nagyon örülünk, annyival lett "rosszabb"  a helyzet, hogy keskenyebb lett az út és a túloldalra, a rétre se lehet állni, mert ott az árok, ami szintén újólag került oda. Végül sikerült lebeszélnem az embereket róla, hogy fát tegyenek ide elénk, de volt más is, aki tiltakozott.

Még pénteken voltam lenn a Tescoban és találtam viszonylag normális áron 32 wattos energiatakarékos izzót, amilyet már rég akartam venni ide a nappaliba, de mindig csak nagyon drágán lett volna. Elég nagy változásnak tűnik, sokkal világosabb lett a nappali, valahogy olyan nyomott volt a hangulata annak a 23 wattos izzónak. Gyanítom, hogy túl nagy volt hozzá a helység, nem győzte bevilágítani.

Tegnap szakadt az eső, ma már sütött a nap

Hatodikán fenn voltunk Mayával a János kórházban, levett neki a doktor egy újabb anyajegyet és tegnap voltunk kiszedetni a varratokat.
Közben persze azalatt a 2 hét alatt sok minden volt. Múlt vasárnap lenn voltunk a sarki diófánál, egész sok diót szedtünk fel, és azóta voltam már én is lenn, és még tervezzük, hogy lemenjünk diót felszedni.

Iszkiri a lábát, azután, hogy előkerült, sokszor nyalogatta, aztán egyszer csak a múlt hét végére egy egész csúnya nyílt seb tűnt fel, amivel már orvoshoz kellett menni. Gyulladáscsökkentőt kapott és antibiotikumot is, és egész héten kenegetni kellett egy kék kenőccsel és naponta 2 alkalommal gyógyszert kellett neki adni.

Lett kocsibejárónk,már talán nem süllyedünk el

Ma akkor elzarándokoltunk megint a Budai Gyerekkórházba, de mindketten dőltünk jobbra-balra. Én magam részéről egészen agyoncsapottnak éreztem magam egész nap.
Még útban odafelé felhívtam a vállalkozót, akinek a csapatai építik itt az utcát, és kértem, hogy korrigálnák a járda és az út közötti terület borítását. Ígérte és így is lett, hogy megcsinálták, murvával szórták fel és jól le is döngölték.
Dominak már csak azt az ekcémás foltját kell kenegetni, de a pöttyökre való löttyöt is eltettem, mert lehet, szükség lesz rá még.