Karácsony, újév

Az a helyzet, hogy karácsony előtt jól túlhajtottam magamat, azzal, hogy elkészítsek mindent. A gyerekek 22-től voltak itthon és ezeken a napokon már nekik is kellett főzni. 23-án kezdtünk el sütni, szerencsémre a lányok is segítettek , így kicsit könnyebben ment a dolog, csak azt hiszem túl sok mindent akartam csinálni. Megfőztem a krumplit a salátához és össze is raktam a krumplisalátát, hogy összeérjenek az ízek, a hagyma se legyen csípős. Főztem egy rakás tojást, töltött tojásnak, ez elállt kinn a teraszon. Szerencsére nem fagyott azokban a napokban, így a kinti "nagy hűtőben" elfért minden. Kétféle mézes sütit sütöttem, egy a Cilimama receptje volt, a másik Pápáról való, Csirimamitól. Készítettem Maya segítségével kókuszgolyót, és a szokásos beigliket, püspökkenyeret. 24-én jöttek anyáék is, szerencsére viszonylag korán. Még akkor paníroztuk és sütöttük meg a karaj szeleteket és a halakat. Még jó egy héttel karácsony előtt vettem a piacon pontyot halászlének és rántani is. 24-én reggel megfőztem a halászlevet, amin osztoztunk Sanyiékkal. Cserébe mi kaptunk egy tepsire való rakott káposztát. A halászlé persze annyi lett, hogy még a mélyhűtőbe is jutott.

Délutánra hosszas keresés után megkerült a karácsonyfa talp is, így már csak Sanyit kellett megkérni, hogy segítsen befaragni. Így sokkal könnyebb volt, hogy jött segíteni, mintha nekünk kettőnknek kellett volna birkózni a fával.

Szépen együtt feldíszítettük a fát, ami egész jól néz ki, feldíszítve még szebb lett, épp megfelelő lett a mérete, még csak levágni sem kellett belőle.

A gyerekek elég nehezen bírták kivárni, hogy az ajándékok a fa alá kerüljenek és lejöhessenek az emeletről. Az a gyanúm, ez volt az utlsó év amikor még a "Jézuska" hozta az ajándékot.

Szerencsére mindenki nagyon elégedett volt.

25.-ét és 26-a délelőttöt azzal töltöttem, hogy próbáltam kipihenni az előző 3 nap fáradalmait.

26-án délután pedig elmentünk Tordasra a testvéreimhez. Ott 30-an gyűltünk össze. Apukám, a felesége, 3 testvérem és azok gyerekei és Erzsimami nevelőanyja.

Mielőtt elindultunk, itthon a gyerekek akkora felfordulást csináltak, hogy majdnem nem mentünk sehová. Nagyon összeakasztottam a "bajuszomat" a gyerekekkel és elmondtam nekik, hogy most csak azért megyünk el, mert várnak bennünket. Aki nem viselkedik rendesen, az el se jöjjön és ha ott nekifognak házat felfordítani, már indulunk is haza. Így aztán nagyon fegyelmezetten viselkedett mindenki. Annyira, hogy Beni a hazaúton elaludt a nagy erőlködéstől.

Karácsony előtt

Karácsony előtti hét péntekjén volt egy zsibvásár az iskolában, amire már régen készültek a gyerekek. Mindenféle kisebb-nagyobb játékot lehet ilyenkor venni az iskolatársaktól, ha valakinek erre van kedve. Jó sok apróságot vettek a gyerekek, én pedig vettem Mayának egy kicsi babakocsit. Így a karácsonyra vett babához megvolt már a babakocsi.

Lilinek még néhány héttel ezelőtt megvettem az ajándékát, Bakugant szeretett volna nagyon, és nagyon régen.

Aztán 21-én hétfőn, mikor már Csücsköm is itthon volt, együtt elmentünk a fiúknak ajándékot nézni. Nem volt hiba, hogy halogattam a vásárlást, mert azt amit kinéztem nekik, sokkal olcsóbban vettük meg végül.

Domi tavaly kapott szülinapjára egy walkie-talkiet, amit aztán Lilivel elcserélt nem tudom mire. Lili úgy gondolta, hogy akkor ő most már azt tesz ezzel a dologgal, amit akar és bevitte a suliba, ahol valamiért 2 másik fiúhoz került, ahonnan soha többet nem láttuk viszont. Ezen Domi rettentően kiborult, ráadásul csak hetekkel később derült ki, hogy mi is történt.

Így akartunk neki venni egy másikat. Olyat láttunk, amiben volt még óra, kompassz, és lámpa. Ez a szet első nekifutásra 3 vagy 4500 ft volt. 1000 ft-ért vettük meg végül. Beninek pedig vettünk egy sima walkie-talkiet 1500 heléyett 500-ért. Így lett itthon 4 db összesen a walkie-talkie-ból. Vettünk még Beninek egy férfi órát, amit 2 nap alatt sikerült részben szétszerelnie, mivel lötyög kicsit a csuklóján. Megmentettem, de javításra szorul a szíja. Mindkét fiú kapott 1-1 fejlámpát, ami ha nem lesz teljesen tönkrevágva, akkor jó lesz nyár elején is az erdei iskolákba is. Ledes és elég erős fénye van. Nem elemmel működik, hanem tölteni kell, mint egy telefont.

Lili kapott még 2 polót Maya is kapott 1 polót és Beni is. Anyáéknak libamájat vettem Csücsköm kajajegyeiből, és vettem mellé hájat is.

A fenyőnk végülis úgy tűnik egész szép darab lett. Szépen feldíszítettük a gyerekekkel.

Havazás

Szombaton délután esett egy jó adag hó, aztán vasárnap egész nap fújta a szél. Egyébként is iszonyú hideg volt mindkét nap. Így aztán nem nagy élvezet volt a gyerekenek a hóból. Nem is szívesen engedtem ki őket, de rövid időt mégis kinn voltak, jól felöltözve. Dominak a múlt hét elején vettem egy meleg sínadrágot és egy sídzsekit. Most nagyon jól jött. Hétfőn Beni alig akarta elvinni magával a sínadrágját, pedig tudni lehetett, hogy ha nem öltözik fel rendesen délután, akkor nagyon fog fázni, mikor mennek délután az usziba. Mint ma kiderült, vagy 20 percet vártak a 150-es buszra.

Szerencse volt, hogy Csücskömnek nem kellett dologozni menni, mert a tegnapi közlekedés katasztrófa volt. Zsóka is jól járt, hogy még pénteken hazautazott. A vonatok is össze-vissza mentek a hétvégén, pedig csak 20-25 cm hó esett. Mi itthon hála a téli gumiknak, egész jól közlekedtünk. A mai nap lehetett volna gáz, mert jelentős mennyiségű ónos esőt jeleztek, és mellette felmelegedést. Ebből tulajdonképpen néhány csepp eső esett és mivel már erősen melegedett, semmi nem is fagyott le, legalábbis itt nálunk.

Tegnap Csücsköm nem ment dolgozni, és nem is megy tervezetten egész január negyedikéig.

Madáretetés

Még jó korán, november elején, vagy október végén el kezdtem etetni a madarakat. Legfőképp a cinkékre gondoltam, vörösbegyekre, zöldikékre. Vettem néhány cinkegolyót és tettem ki műanyag hálóban szotyolát. A gazdaboltba Orsi azt mondta, hogy a verebek kicsit sem szeretnek imbolyogva enni, ezért jó a cinkegolyó és a billegó műanyag üveg. Tegnap ehhez képest, azt láttam, hogy a kiakasztott vizesüvegben ül valami madár és falatozik. Gondoltam, most már megnézem, miféle madár csipeget ott, hát ...., veréb volt. Gyanítottam, hogy veréb lesz, mer a cinkegolyóból simán eszegetnek. Nem tűnik úgy, hogy gondot jelentene nekik billegve enni.

Díszítés 2.0

Hétvégén, míg anyuék cuccait mostuk, Kiseszter itt volt és hozott megint pár jó ötletet, amiket meg is csináltak a gyerekek és volt olyan is amibe beszálltam én is.

Az egyik mécsesdísz kartonpapírból, a másik pedig papírból és szalagból angyalka karácsonyfadísz.

Jó volt megint kicsit babratolni ilyesmivel.

Kedden megjavították anyáék mosógépét, így Kiseszter mosott már otthon délután.

Tegnap, azaz szerda reggel egészen izgalmas reggelünk volt, esett egy kis hó. Ez engem nem nagyon érintett, viszont Csücsköm több mint 90 perc alatt ért be a munkahelyére. Ez aztán szépen összekeverte a napomat. Délelőtt lenn voltam az önkormányzatnál a rendszeres gyerekvédelmi kedvezmény miatt, de még kell visszamennem pénteken. Utána hazaszaladtam, hogy összedobjam mára Csücskömnek a sajtospogit, amit a mai karácsonyi partyra vitt. A tegnapi közlekedési helyzet ismeretében nem mertem mára bevállalni, hogy utána viszem a frissen sütött pogácsákat, így tegnap több részletben megsütöttem. Közben persze szaladtam a gyerekekért is és mentünk este volt az iskola karácsonyi koncertjére, ahol a gyerekek és a tanárok is felléptek. Lili és Dominik szerepelt, Mayáék osztálya nem. Szép volt, kedvesek voltak, csak a hangosítás volt nagyon vacak. Nem tudni, hogy technikai vagy emberi oka volt-e a dolognak, de ha a színpadon kellett volna hallani, hogy mit mondanak a gyerekek, azt nem hallottuk, ha pedig énekeltek, és ment az aláfestés, akkor csak a kísérő zenét hallottuk nagyon hangosan, a gyerekeket alig.

Ica néni is jött velünk a szomszédból. Már tavaly is hívtam, de akkor valami közbejött neki. Annyira jó volt, hogy ráért és el tudott jönni. Ica nénit vittük, hoztuk, aztán még mindig volt dolgom.

Be kellett mennem a Belvárosba, mert Csücskömnek vettem egy sínacit a Vaterán.

Többször kell 10-15-20 perceket várjon a 103-as buszra, ami akkor jön, amikor eszébe jut, nem akkor, amikorra ki van írva a menetrend szerint. Hazafelé úton fenn áll a hídon a szélben, és már ma reggel is -5 fok volt. Kicsit sem hiányzik, hogy megfázzon. Nagyon jó darabot csíptem el, nem is drágán, szinte újjonan.

Mikor elindultam hazafelé, még telefonon megkértem Csücskömet, hogy kintről a teraszról hozná be a maradék felkockázott pogácsatésztákat, hogy addig is, míg hazaérek, melegedjen, keljen. Amíg megsült a pogi, kiderült, hogy jó lesz a nadrág is. Ma már fel is lett avatva, bevállt.

Mikulás

Eseménydús hétvégénk volt.

Csütörtökön délután bementünk a lányokkal Budafokra, mert a zeneiskola kapott egy felkérést a Vörösmarty téri programok szervezőitől és vasárnap volt egy szereplésük. Erre kellett felkészülni, illetve összepróbálni a zenészekkel. Már legalább egy hete gyakoroljuk itthon a dalokat. Nagy áldás a technika. Anditól megkaptuk a dalok szövegét leírva e-mailben, és mp3-ban a dallamokat felénekelve. Csücsköm ebből írt nekünk egy CD-t így itthon tudtunk gyakorolni. A zenészekkel való próba hatalmas áttörést hozott Lilinél. Addig is énekelgetett, de igazából nem nyitotta ki egészen a száját. Valahogy énekelt is meg nem is. Most viszont, mikor hallotta az egyik nagy lányt - Blankát énekelni, hirtelen valami megváltozott. Azóta zeng a ház. Szépen, érthetően, hangosan, helyes dallamvezetéssel énekel. Lehet, hogy rádöbbent, ha a zenészek mellett nem nyitja ki a száját, akkor senki semmit nem fog hallani belőle.

Pénteken nem volt Lilinek kosár edzése, így könnyedén el tudott menni mindenki vissza az iskolába, ahol minden évben szokott lenni karácsonyi és húsvéti játszóház. Ez igaziból egy kreatív délután, ahol mindenféle szépséges dolgokat szoktak készíteni. Lili is és Maya is először azzal jött, hogy nem akarnak menni, de aztán mégis csak mindketten elmentek és jól is érezték magukat. Szép dolgokat készítettek.

Szombaton reggel elmentünk Mayával tortát venni az Auchanba, de lehet, jobban jártam volna, ha rendelek itt valamelyik cukrászatból. Annyira nem volt nagy szám. Maya hetedikén volt 10 éves és szombaton, 5-én ünnepeltük. Két osztálytársát is meghívtuk délutánra játszani, így jól telt a nap. Maya pedig kapott még a fülbevalókon kívül - amiket megkapott még októberben - 2 garnitúra hajba való csatot, gumit, meg ki tudja még mit, hogy most is kapjon valamit a tortán kívül.

Volt egy kis baleset déltájban. Felmásztam egy kisszékre, hogy megnézek valamit de valahogy megbillent a szék alattam. Ennek az lett az eredménye, hogy az oldalamat jól bevertem, a mosogató szélébe, a fejemet pedig elsőnek az asztal sarkába, aztán mikor tompa puffanással földet értem, akkor a fejemet is becsaptam a konyhakőbe. Lett 2 hatalmas púp a fejemen és 1 hatalmas vérömleny az oldalamon, de túléltem csonttörés nélkül.

A vasárnap reggel ugye azzal kezdődött, hogy ki kellett bontani a Mikulás csomagokat. A fiúk gyakorlatilag nem ettek semmi mást egész estig, csak abból, amit a csomagokban találtak. Annyi eszem volt szerencsére, hogy nem csak csoki és cukorka volt benne , hanem műzliszelet, mandarin és földimogyoró is. Persze délutánra alig lehetett bírni velük a sok csokitól.

A szereplés nagyon jól sikerült, rengetegen voltak. Eléggé vacak idő volt, de legalább az eső nem esett. Jól felöltöztettem a lányokat, mindketten húztak egy vastag harisnyanadrágot, vastag zoknit, nadrágot, polót, inget, pulcsit, kabátot. Arra már nem emlékszem, hogy mitől, de szombat este bevillant, hogy nem ártana termoszban forró teát is vinni, és vittünk is. Nagyon jó ötletnek tűnt, Maya már az odavezető úton, ahogy kiszálltunk az autóból, elkezdett nyekeregni, hogy fázik. Még előadás előtt Zsoltibá meghívta egy teára, de ez sajnos nem tartott ki végig. Viszont mikor vége volt az előadásnak, a kocsiban töltöttem nekik teát, ami nagyon jól esett nekik. Legközelebb érdemes lesz poharat is vinni. Szerencsére a színpadon volt némi fűtés, így ott annyira nem volt tán hideg nekik. Ügyesen, szépen énekeltek.

Hazafelé beugrottunk anyáért és a szennyes ruháikért, mert leszakadt a mosógépük felfüggesztése, így nálunk mostunk nekik. Ez most így lesz, amíg meg nem javítják sz övékét. Ez előreláthatóan el fog tartani min. 1 hétig még.

.

Mikulás, kupa....

Kedden reggel itt volt Kiseszter, készített egy adventi naptárt, majd teszem fel a képet, nagyon klasszul néz ki. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Szerencsére feltöltve kaptuk, így tele van finomsággal.

Tegnap volt Domiéknak a Mikulás kupa. Egyébként meg jó zűrös nap volt. Délelőtt mostam, meg szedtem össze kicsit a lakást, délután pedig szaladgáltam. Felvittem Dominak kaját, aztán átvittem őket a másik iskolába, ahol a meccsek voltak. Utána mentem Beniért, Mayáért. Hazajöttünk, megcsinálta Maya a leckét, aztán indultunk énekórára a lányokkal. Sanyit megkértem, hogy legyen Benivel addig, míg Csücsköm haza nem ér. Időközben az egyik anyuka rámszólt, hogy vége a focimeccsnek. Ez az eredeti 5 óra helyett 4,20-kor volt. Csücsköm még javában a buszon ült. Így megkértem Hajnit, hogy hoznák haza Domit, mert nem tudunk értemenni. Csücsköm 5 körül már itthon volt, mi pedig mentünk kosáredzésre.

A ma délután sem volt igazán egyszerű. Délben bementem az iskolába, hogy elhozzam Domit, de időközben ezembe jutott, hogy logopédia órája van, sőt reggel még a logopédia füzeteit sem tettem be a táskájába. Így visszamentem, beadtam neki. Közben Maya megebédelt, elhoztam őt is, aztán leszaladtunk a fodrászt kifizetni, mert reggel nem volt apróm. Kivártuk a kicsöngetést és beadtuk Lilinek a holnapi játszóház beugróját. Onnan átmentünk Beniért, és vissza Domiért. Maya és Beni elindultak gyalog haza, én pedig megvártam Domit.

Díszítés

Kicsit lemaradtam, de most pótolom.

Pénteken visszakaptuk a szemüveget. A múlt hétvégén Domi panaszkodott, hogy nincs annyira jól, aztán vasárnap éjjel belázasodott, hasmenése volt és hányt. Értelem szerint nem ment iskolába. Beszéltem a gyerekorvosi rendelővel, hogy időpont kellene, nagy volt a tömeg hétfőn, így keddre kaptunk. Az is igaz, hogy látszott, nem túlságosan veszélyes a helyzet, így nem is erőltettem a hétfői időpontot. Kedden is nagyon sokan voltak. Domi még akkor sem volt sokkal jobban. Szinte egész délelőtt feküdt. Szerda tájban lett jobban, de aztán annyira köhögött, hogy nem küldtem suliba. Annyi leckéje volt , hogy így is gebedtünk az elkészítésétől.

Liliéknél érdekes volt a pénteki edzés. Az egyik kislány kicsit lusta volt és mivel előzőleg kicsit megütötte a száját, leült, hogy ő akkor most nem edz. Aztán az edzés közepe táján megjött a papája, aki nem is értette, hogy mi történt, illetve jól átlátta, hogy lusztaság esete forog fenn. Úgy nézett ki, nem is jön többet, de szerdán jött újra. Úgy néz ki, jót tett a csapatnak, hogy látták, Gézabá simán elküldi azt aki kelletlenül áll az edzéshez, szerdán egész fegyelmezettek voltak már a lányok.

Beniék szerdán egy sorversenyre mentek Petsimrére, jó korán kellett elindulniuk, hogy időben odaérjenek. Nagyon ügyesek voltak, harmadikok lettek. Tegnap Domi kapott lehetőséget, hogy jövő szerdán mehessen a kerületi Mikuláskupára. Így ma reggel 1/2 8-ra vittem az iskolába, mert reggel volt egy rövid edzésük.

A hétvégéken, meg hét közben egész jól feldíszítettük a házat. Sok ablakmatricát festettünk, kivágtunk, színeztünk hóembereket, pingvineket, hajtogattunk színes csillagokat.

Szemészet

Tegnap, míg Lili kosár edzésen volt, a többieket elvittem egy szemészeti kontrollra a Fehérvári úti nagy rendelőbe. Itt van a XXII. kerületi gyerekek ellátása is. Nemrégiben nyugdíjba ment az előző doktor néni, aki már túl volt a hetvenen. Utódja egy szimpatikus "fiatal" doktornéni lett és vele egyeztettem még mikor Lilivel voltunk kontrollon, hogy vinném a többieket is. Főképp Dominik miatt fogtam hozzá ehhez a dologhoz, mert tudni akartam, nem lesz-e baj a szemével. Az előzmény az annyi, hogy Dominik vérszerinti anyja 19 éves korára szinte teljesen vak volt és nem is tudta megmondani, hogy konkrétan mi a baja, azon kívül, hogy nem lát jóformán semmit. Szerencsére senkinek semmi baja nincs. Dominik esetében pedig azt mondta a doktor néni, hogy ha bármi öröklődött volna, akkor annak már nyoma lenne, látszódna valami kezdeti sejtpusztulás, deformitás. Így jövőre találkozunk legközelebb.

Az odautunk nagyon vacak volt, esett az eső, fújt nagyon a szél és óriási dugó volt. Az alatt az idő alatt, míg zajlottak a vizsgálatok, aki éppen nem volt benn, szépen ücsörgött kinn a váróban, uzsonnázott és Hófehérkét nézett. Hazafelé még mindig tartott a dugó, de azért egész jól elértünk Liliig, aholt Zsóka is csatlakozott. Egy pár méterrel az elindulás után vettem észre, hogy Lilin nincs rajta a szemüveg, még visszaszaladtam a suliba, de már elment Gézabá, és mint később kiderült, vitte magával a szemüveget is. Pénteken kapjuk vissza.

Savanyúság

Hétévégén kaptam Sanyiéktól egy jó kis receptet csalamádéhoz. A hét elején még 49 Ft volt a fejes káposzta az Auchanban, így szerdán, míg a lányok énekelni voltak, beszaladtam és megvettem hozzá szinte mindent. Azért csak szinte, mert a cukor, ecet és só lemaradt. Viszonylag olcsón kaptam sárgarépát, paprikát, hagymát és uborkát is. A recept szerint kellett volna még zöld paradicsom is, de az már ilyenkor egyáltalán nincs, de nem is hiányolom nagyon. Tegnap kölcsönkaptam Sanyiéktól egy olyan káposztagyalut, amibe belefér egy fél káposzta is . Így viszonylag könnyen le tudtam csuszatolni a káposztát. A többit a hagyományos kis uborkagyalun szeltem fel, még este is szöszöltem vele, szerencsére Zsóka megkönyörült rajtam és segített az uborkákat legalább legyalulni. A piros, ruhás kád, amiben anno a gyerekeket is fürösztöttem, tele lett, púposan. 26 kg zöldséget aprítottunk fel. Még este lesóztam, lecukroztam, beletettem az ecetet és láss csodát, ma délutánra összeesett annyira, hogy össze tudtam keverni. Még a keverés közben hozzátettem a szalicilt, jól belekevertem azt is és aztán a pincéből felhozott számos üveget jól megtöltöttem, megtapostam és a végén feltöltöttem a lével, ami az alján lotyogott. Jó sok lé maradt, azt sajgó szívvel, de kiöntöttem. Azt már nem tudom, hogy hány üveg lett, 21 vagy 28, de valahol menetközben elveszettem a fonalat.

És akkor jöjjön a recept, hátha valaki még most a fagyok beállta előtt meg tudja csinálni:

Csalmádé:

1 kg zöldparadicsom

1 kg zöldpaprika

1 kg uborka

1 kg hagyma

1 kg káposzta

1 kg sárgarépa

40 dkg cukor

15 dkg só

3 dl 20 %-os ecet (ez az eredeti mennyiség, de nekem még most egy évvel később is van belőle, mert veszett savanyú lett, szerintem elég kilónként 1,5-2 dl is. Érdemes megkóstolni és legfeljebb utánatenni még. Azt mindig könnyebb, mint kivenni belőle.)

1/2 szalicil

Ha valamiből nincs elegendő vagy nem is akarjuk beletenni, mert nem szereti valaki, az nem katasztrófa, az a lényeg, hogy az ecet-cukor-só-szalicil kombót 6 kilónként számoljuk. Valami jó nagy edényt keress, ha minden le lett már szeletelve, benne a cukor,só és az ecet, akkor érdemes valamivel letakarni és kitenni valami hideg helyre, ahol nem fagy, ha van, akkor a legjobb egy terasz vagy veranda. Legalább egy éjszakát hagyni kell állni és aztán összedolgozni a szükséges mennyiségű szalicillel. Főzni nem kell. Rögtön mehet az üvegekbe.

Ma reggel fordult elő először, hogy Maya ébresztett 6,39-kor, hogy megyünk-e suliba? Valamit előző este elbabráltam a telefonommal, így egyáltalán nem ébresztett. Azért idejében elindultunk. Hozzáteszem, hogy a lányok maguk készítették a reggelijüket, így legalább azzal nem volt dolgom.

Minden évben van az iskolában vers- és prózamondó verseny. Elméletileg a szünetben kellett volna felkészülniük a gyerekeknek. Hát ez nagyon nehezen ment Dominikkal. A 2 lány még egész jól megtanulta a versét, de Domi nagyon ellenállt. Válogatott, mint kiskakas a kendermagban, hogy ezt se, azt se akarja megtanulni. Aztán végül az olvasókönyvben ráakadtunk Zelk Zoltán: Este jó, este jó c. versére, amit aztán egész jól megtanult. Edit néni meg is dícsérte, bolodogan újságolta, hogy ötöst kapott érte. Bár azért Edit néni nehezményezte, hogy miért az olvasókönyvből választottunk.

Mayának is jól sikerült, ő a Sün Balázst tanulta meg és mondta el hiba nélkül, Lili pedig a Kertész leszek József Attila verset tanulta meg.

Itt van az ősz....

Hétvégén, pénteken hirtelen lehullott egy csomó levél a mogyoróbokorról és a fügebokrokról. Kimentünk a gyerekekkel és mindenki segített egy kicsit, levelet összehúzni, gazolni. El is égettem elég sok mindent, bár jó füstösen, mert elég nedves volt minden.

Szombat reggel, mikor Csücskömnek el kellett indulnia, úgy kellett levakarni a jeget a szélvédőről.

Azt néztem, hogy a cinkék a hálóban kilógatott tavalyi diót nagyon csipkedik. Mivel a dió fogyóban vvolt, így tegnap átmentem a gazdaboltba, hogy vegyek cinkegolyót és egy kis szotyolát. Mindjárt, ahogy hazaértem, ki is függesztettem néhányat. El is kezdődött a vendégjárás. Jöttek cinkék, verebek vegyesen. Jó nézni az elégedett nyüzsgést, ahogy tömik a begyüket.

Van a kertben egy villanypóznánk, azon pedig a fekete varjak szokták törni a diót, amit nem is tudom, honnan hoznak. A pózna alatt tele vagyunk egész diókkal és dióhéjjakkal.

Tegnap sikerült beszélnem Domi logopédusával, hogy változtassunk a logopédia időpontján. Az új beosztás szerint tud majd járni Domi a gyógyúszásra. Nagyon akart már járni és így akkor mindhárman egy időpontban fognak menni, Mayával, Benivel.

Tegnap volt Beninek a soron következő felülvizsgálata a szakértői bizottságtól. Nagyon kedves volt tőlük, hogy kijöttek, mert nem lett volna kedvem se nekem, se Beninek bemenni és órákat ott tölteni. Nem is merült fel, hogy váltanunk kellene iskolát, de nem is akartam volna én se változtani. Úgy tűnik, itt boldogan tanul és halad a saját szintjén.

Reggel, mikorra behívtak bennünket, akkor volt egy kis kavarás, így délután írtam alá a szakértői véleményt.

Még tegnap, Beniék iskolájából fel akartam menni tankolni. Hát nem sikerült. Arra a megállapításra kellett jussak, hogy benzinnel sokkal könnyebben megy az autó.

Őszi szünet

Október 23. volt az őszi szünet első napja. Nem mentünk sehová, eléggé vacak idő volt amúgyis, de nem is terveztünk semmi ilyesmit. Én, magam részéről örültem neki, hogy nem kellett sehova se menni, mert az elmúlt hetek azzal teltek, hogy szaladgáltam a gyerekekért. Fel az iskolába, vissza az iskolába gyógytesire, logopédiára, focira, onnan megint haza, Lilivel szolfézsra egy másik iskolába vagy énekórára, kosárra be Budafokra. Szinte felüdülés volt, hogy nem kellett semerre se menni.

Beni kapott az iskolaorvostól egy beutalót az ortopédiára, csütörtökön be akartam vinni, mivel csak azon az egy napon van rendelés. Annyi eszem szerencsére volt, hogy megkérdezzem, van-e rendelés, még mielőtt elindultam volna. Nem volt. Így nem is mentünk el. Majd jövő héten muszáj lesz menni, mert talán sikerül az Ildikó nénivel megbeszélni, hogy Beni járhasson gyógyúszásra Mayával. A másik amit még el akarok intézni, hogy Domi logopédiája valahogy más időpontra kerüljön, hogy ő is tudjon jönni úszni. Most pont ütközik a logopédiával.

Még szünet előtt jóval egyeztettem időpontot Veress doktornővel a János kórházban, így 25-én reggel felmentünk Benivel kontrollra. Szerencsés volt, hogy viszonylag korán, 1/2 9 és 3/4 9 között odaértünk, így az ottani átlagos várakozási időt megúsztuk mindössze 15-20 perccel. 9 után nem sokkal már jöttünk is vissza.

26-án hétfőn pedig Lilivel voltam szemészeti kontrollon, aminek az eredménye, hogy egész nap kell hordja a szemüvegét, kivéve a sportolási alkalmakat. Ha nincs rajta szemüveg, akkor gyakorlatilag nem használja a bal szemét egyáltalán.

Nov. 11-én pedig, amíg Lili kosarazik, viszem a többieket egy kontrollra, ugyanoda.

Még szeptember legvégén meghalt az összes itthon fellelhető TV, így aztán néhány napi keresgélés után a Vateráról vettünk egy 70 cm-es Oriont, ami 13 hónapos és 22 ezerért már el is tudtuk hozni. Egyenlőre jó vásárnak tűnik.

Gyönyörű ősz

Fantasztikus őszünk volt eddig. Elsősorban az időjárásra gondolok: ma van október 10. Tegnap még hétágra sütött a nap és kifejezetten meleg idő volt 20 fok felett erősen. Ma reggel esőre ébredtünk, ami már 2 hónapja hiányzott az életünkből. Volt persze egy-egy kisebb zápor, de mennyiség esőből már 2 hónapja nem esett.

Persze lehetett volna számítani rá, hogy esni fog, hiszen tegnap délután nekiveselkedtem és lemostam a kocsit és belülről is kitakarítottam. Épp ideje volt...

Múlt hét végén volt a Futafok, ahová lementünk a gyerekekkel. Lilikém nem akart jönni, így ő itthon maradt Csücskömmel. Gyönyörű idő volt, szépen kisütött a nap. Egymás után indultak a gyerekek. Mindhármuknak 2 km-es távot kellett lefutni. Domi volt az első, aki futott, mint később kiderült, huszadiknak futott be. Maya, becsületére legyen mondva, végigküzdötte magát a 2 km-en és végül az utolsók közt ért be, de nem legutolsónak. Beni szinte még reggel is azon szöszölt, hogy vajon jöjjön-e futni, aztán végül elhatározta magát és eljött. Hetvennyolcadiknak futott be, ami ahhoz képest, hogy még reggel sem volt biztos, hogy fog futni, nagyon jó.

Egy dolog mindenképpen fontos: jövőre el kell kezdeni edzeni még jóval a Futafok előtt, hogy jobban bírja mindenki.

Iskolakezdet

Az évnyitók viszonylag hamar megvoltak 31-én. Volt mondjuk kis kavarás, mert Beniéknél du. 4-kor volt, a többieknél pedig 5-kor. Szerencsére Beniéknél hamar vége lett az évnyitónak, 10 perc volt az egész, tokkal-vonóval. Így rohantam haza, hogy a másik hármat gatyába rázzam és menjünk az ő évnyitójukra. Mivel akkor még egész meleg volt, hálás voltam, de szerintem mindenki, hogy itt is 20-25 percen belül voltunk.

Másnap csak 3 órája volt mindenkinek, és eredetileg hazajöhettek voltna 12 körül. Ebből az ebédeltetési nehézségek miatt lett úgy 1/2 2. Aztán ez még párszor megtörtént, hogy 20 perc, félóra késéssel kerültek elő a gyerekek.

Kiderült, hogy Dominik napközis csoportjában 40 gyerek van. Így aztán el kezdett Dominik a tervezettnél korábban hazajárni.

Mayát és Lilit beírattam ének órára. Eredetileg úgy volt, hogy Lili az un. magánénekre menne, de mint az kiderült, ehhez még fiatal, majd 12-14 évesen lehet ilyenről szó, mikor vége lesz a serdülőkori változásoknak.

Azon vaciláltam, viszont, hogy ha most nem megy Lili és kezd el énekelni, csak hogy szokja a levegőt, akkor sosem. Maya pedig eredetileg zongorázni akart volna, de a népi ének tanárnő, Koczka Andrea, akaratlanul is levette a lábáról. Így most a két lány egy időben jár népi énekre és hetente 2x szolfézsra.

Mivel mindez nem a suliban van, így hétfőn viszem a 2 lányt énekórára, kedden és csütörtökön Lilit szolfézsra. Mayának szerencsére az iskolában van szolfézs.

Benikémnél változott a napközis tanár, köztünk szólva nem bánom. Egy apróság viszont változott, Kata néni 3-kor megy haza, 4 helyett, így most Benit is hozom haza hamarabb, mert 4-ig már csak összevont csoport van, ahol semmi sem történik addig, amíg nem lesznek szakkörök.

Szóval most úgy vagyunk, hogy több gyerek van itthon, mint a napköziben.

A hajam szépen szokott szivárványosodni, mikor leckét kell írni, mert rettentő nehezen mennek ezek a leckeírós, tanulós dolgok. Bár Beni bent mindenképp megírja, de a többiek sem könnyű esetek. Kifejezetten utálják, ha valamit ki kell javítani, mert nem jól csinálták.

Úgy tűnik, ezek miatt a dolgok miatt idén sokkal többet lesznek itthon és egyenlőre nem, érzem úgy, hogy egyedül hosszan itthon lehetne hagyni őket. Fél-egy óra még hagyján, de sokkal többet nem nagyon mernék.

Nagyon nagy segítség volt, hogy Csücsköm munkahelye adott beiskolázási támogatást mind a 4 gyerekre. Szerencsére a cégek, ahol le lehetett vásárolni, nem voltak annyira vaskalaposak, hogy csak és kizárólag ruházatra és taneszközökre lehessen költeni. Így persze költöttem kajára is.

Jó nehezen szedtem össze a cuccokat, volt, amit csak 1-2 héttel később sikerült megvennem. Ilyen volt pl a játékpénz és az origami papír. Most már lassan megvan minden.

Újra iskola

A nyári szünetben, a napközis tábor után, minden nap próbáltam a gyerekekkel gyakorolni valamennyit, de nem túl messzire jutottunk, persze, azért több mint a semmi.

Egyik délelőtt aztán felkerekedtem a gyerekekkel és lementünk Budaörsre az Auchanba, hogy megvegyük a sulihoz a legszükségesebb dolgokat. Minden nagyon rendben ment és ha nem hagytam volna kinn a vizet, akkor még azért sem kellett volna előremennünk, hogy vegyünk. Szépen együtt mentünk és viszonylag kis szaladgálás volt szanaszét, ahhoz képest, hogy ott volt volt mind a 4 gyerek,. Aztán persze Beni egyszercsak elvesztette a fonalat és akkor már nagyon igyekeztünk kifelé. Összességében egész jól bevásároltunk, leszámítva, hogy még 2 héttel később is voltak dolgok, amiket nem tudtam beszerezni.

Kazán 5.

Pénteken 10 után megérkezett a kazános csapat első tagja az új tartállyal. Szegény ember hitetlenkedett. Egyszerűen nem ment le a torkán, hogy a vadonat új tartály esetleg tényleg lukas. Így miután kiszenvedtük a tartályt a kocsijából, nekifogott atomjaira szedni a kazánt, hogy tényleg látható legyen, mi és honnan folyik. Mire ezzel végzett és tényleg megbizonyosodott róla, hogy lyukas a tartály, megérkezett a társa is, és akkor már ketten hüledeztek. Aztán megadták maguakat a sorsnak és nekikezdtek a cserének, belátván, hogy nincs más lehetőség. Ez a csere sem volt egyszerű dolog, mint ahogy a múltkor sem.

A drága "aranykezű" mesterember, aki a rendszert a házban kiépítette, igen sok mindent nem úgy csinált meg, ahogy kellett volna. Így aztán nincs a fűtésnek a kazánnál elzáró csapja, így bármi gond van a kazánnal, le kell ereszteni a teljes fűtésrendszert. Ez úgy 8-10 20 literes vödör víz. Nincs elzáró csapja a kazánnál a hideg-meleg víznek sem. Így a ház teljes víz rendszerét is le kell zárni. Erre mondjuk már fel voltam készülve, így készültem vízzel. Mondjuk a kerti csap is ott volt lehetőségnek, ha kifogyunk a vízből.

A lényeg, hogy 2 óra körül készen volt az egész és este, micsoda kéjes érzés, meleg vízben lehetett zuhanyozni. Működik!!!!

Ami még érdekes, 12 köbméter gáz fogyott az egész hónapban. Ennek is a nagy része az elmúlt 3 napban.

Tábor - a'la Kiseszter

Hétfőn megérkezett az unokahúgom, Kiseszter. Hozott magával egy 2 személyes iglu forma sátrat, azzal a céllal, hogy kinn alszanak a kertben, sátorban. Nekünk eddig még nem volt sártrunk, így Sanyit kértem, adná kölcsön az övékét. Egy 3 személyes hasonlóforma sátrat kaptunk kölcsön és délelőtt felállítottuk, miután felhoztam Maya volt osztálytársát Krisztit.

Kriszti nagymamájával él, mert az édesanyja 2 éves korában meghalt, az apja pedig azóta se nézett rá. Lehet, hogy előtte sem, de ezt nem tudom. Lényeg az, hogy nem volt semerre sem a nyáron, még a napközis táborig sem jutott el, mert túl megterhelő a nagymamájának még addig is elmenni ebben a melegben, közeledik a 80-hoz.

Így a héten többször felhoztam, szerencsére jól érezte magát.

Egyébként pedig jó volt, hogy itt volt Eszter, mert sokmindenféle dolgot csináltak, kézműveskedtek. Képeslapot készítettek, képkeretet festettek, nagyobb gurigákból asztali tolltartót készítettek, szívószálból és wc papír gurigából szalvétagyűrű lett. Eszter hozott magával egy társasjátékot is, Catan telepesei a neve és jókat lehet vele játszani, bár úgy tűnik, hogy a 12 pont összegyűjtése még nagyon hosszú idő a skacok türelméhez képes, így csökkentettük 6 illetve 8 pontra. Éjszaka sátorban aludtak többé-kevésbé. Ez úgy nézett ki, hogy hétfőn kisorsolák, ki, milyen sorrendben alszik Eszterrel. Ez persze rögtön konfliktusforrás lett. Maya húzta a 4. helyet és teljesen kiakadt. Beni, tőle teljesen váratlanul önként cserélt vele, így Maya aludt elsőnek Eszterrel, Lili másodiknak, Domi harmadiknak és pénteken Beni utolsónak. Csütörtökön kinn aludtak volna a sakcok, de jött egy jó nagy szélvihar, így rohantak befelé, sajnos pétek éjjel ez megismétlődött, csak akkor még eső is jött vele. Jó nagy tombolás volt, de legalább a tetőnk nem mozgott tovább. Egy héttel ezelőtt szombaton volt egy óriási vihar, na akkor leröpült egy cserép és elmozdult a szegélyen is valami.

Eredetileg úgy volt, hogy Csücsköm is itthon van velünk már 17-étől egy hétre, de a kollégája, akivel párban vannak csütörtök éjjel kórházba került elég súlyos tünetekkel. Azt se lehetett tudni, kijön-e egyáltalán, annyira vacakul volt. Végül aztán hétfőn kiengedték, és akkor lement méhg a hétre az anyósáékhoz a családdal pihenni. Ma fog először menni, remélem, most már rendben lesz minden. Így ha minden igaz, akkor 3-ától lesz itthon Csücsköm 1 hétre, mert úgy tűnik, elég meleg lesz még azon a héten is. Betetettem ide a blogra az Időkép előrejelzését, nagyon sokat nézem ezt az oldalt, mert még az olyan laikusnak is érthető, mint én vagyok.

Napközis tábor

Gyerekkoromban a nyári napközis tábor maga volt a pokol. Kevés dolog volt, amit jobban utáltam, mint azt. Akkoriban a II. kerületben laktunk és onnan vagy a Szabadság hegyre vittek fel bennünket, vagy ki a Hűvösvölgybe. Emlékeim szerint mindkét helyen meleg volt és rettentő poros volt minden. Nem nagyon lehetett ott semmi okosat csinálni. Csücsköméknek pedig még rosszabb dolga volt, ők az iskolába jártak be, csak az volt a különbség, hogy nem kellett tanulni.

Tavaly még fel sem merült, hogy menjenek, mert Domi még nem mehetett, így itthon voltunk mindannyian. Most, ebben az évben azt gondoltam, hogy ne menjenek, de aztán azok a gyerekek, akik már tavaly voltak annyira sok jó dolgot mondtak, hogy mikor ki találtam bökni, hogy nem is írattam be őket, kitört a parasztgyalázat, hogy ők menni akarnak!!!! Ne szúrjak már ki velük.

Így aztán a szünet második hetétől 4 hetet ott töltenek. Én pedig le vagyok nyűgözve.....

Ahhoz képest, amit én megéltem kisgyerekként, kiskamaszként, ez maga a kánaán. Egyenlőre még kapjuk a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményt, így addig, az étkezésért sem kell

fizetnünk, csak a külön programokért.

Azok a programok is jóval szélesebb skálát adnak ki, amikért nem kell fizetni külön, mint ami anno nekünk jutott. Most már, ha jól emlékszem, harmadik vagy negyedik alkalommal kapta meg a kerületi uszoda vezetése és pedagógusi közössége a napközis tábor szervezésének a lehetőségét szimbiózisban a művelődési házzal, amit úgy tűnik nagyon ügyesen oldottak meg. Az alapértelmezett programok közt is mindenki megtalálja a kedvére valót. A művelődési ház helységeit használják a gyerekek és számtalan programjuk van. Megpróbálom szétválasztani a fizetősöket a nem fizetősöktől.

A nem fizetősek a következők: Minden nap egy óra úszás, szintfelméréssel hetente és oktatással. Ugrálóvár, színház gyerek programmal, kézműves foglalkozás-szakképzett oktatóval (talán a Művészeti Iskolából), kirándulás az uszoda kisbuszával - víztoronyhoz, a kerületi tűzoltósághoz-

képen a tűztorony is látszik, Sukoróra, Műszaki múzeumba, Földrajzi múzeumba, a Kastélymúzeumba, filmvetítés. A művelődési házban a tanévben egyébként is tanfolyamot tartó művészek, sportolók adnak órákat a gyerekeknek, így az enyimek voltak már aikidon, hipp-hopp táncon, néptáncon. Lili például a 30 perces aikido edzésről kettőnknek kb. összesen 3 órán keresztül áradozott. De nagyon tetszett nekik a hipp-hopp és a néptánc is.

A fizetős programok 600-1000 ft között vannak fejenként, de szerintem még így is kevesebből jövök ki, mintha én vinném el a gyerekeket a programokra. Én biztos nem kapnék olcsóbb árakat a listaáraknál, mint a tábor, hiába 4 gyereket vinnék egyszerre.

Voltak lovagolni, moziban, a Pán Péter Játszóházban, a kalandparkban, bobozni, lézerjátékot azt helyben játszottak az udvaron, még Maya is élvezte, pedig tőle aztán távol áll az ilyesmi lövöldözés. Heti 3 fizetős program van általában.

Aztán ha éppen nincs semmi különösebb program, akkor esetleg kimennek fagyizni. 2 hely van a közelben: az egyik a McDonald's, aminek a klimatizáltsága élvez néha előnyt, a másik a Jókai utca sarkán a fagyizó, ahol viszont isteni a fagyi és 100 ft egy gombóc. Lili azt mondta, hogy ő inkább nem eszik fagyit a Mekiben, mert az fele olyan finom sincs, mint a másik. Az a jó, hogy a Jókai utcai fagyizónak van egy fióküzlete fenn Rózsakerten is. Mindkét helyen kedvesek a lányok, akik egyébként tesvérek is.

Minden hétfőn orvosi vizsgálattal kezdenek, ilyenkor van tetüvizit is. Sajna az első 1-2 hétben találtak is tetüt néhány gyerek fejében. Minden gyerek kap egy karszalagot, amire ráírják az alapinformációk mellett a csoport jelét is. Benikém egy másik csoportban van, az iskolatársaival együtt és más iskolákból való gyerekekkel, azzal a kiegészítéssel, hogy ők kapnak egy pedagógus asszisztenst is segítségképpen az esetlegesen nehezebben kezelhető gyerekek mellé. Benire eddig egyáltalán nem volt panasz, sőt, nagyon dícsérték, hogy igyekszik egészen beleolvadni a közösségbe.

Kérdezgettem őket, hogy milyen a koszt, amit kapnak. Az eddigiek ismeretében minden vackot nem esznek meg, de eddig nem panaszkodtak, hogy nem ízlik nekik. Egyedül Lili panaszolta, hogy néha kevés, de hát ő korához képest eléggé nagy lány. Talán ma hallottam először 3 hét után, hogy nem volt elég finom az ebéd. Az uzsonna is elég bőséges szokott lenni, néha még itthonra is jut belőle.

A múlt héten pedig azon aggódtak, hogy már csak egy hét van vissza a táborból, pedig a múlt heti tanítónénit a "kicsik" nem is kedvelték annyira, mint az első 2 hétben Ági nénit. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy jól érzik magukat, annak ellenére, hogy mindenféle ismerős és ismeretlen gyerekkel találkoznak. Olyanokkal is, akikkel még régebbről vannak esetleg kevésbé jó élményeik is.

Kazán 4.

Május 25-én itt volt az a szerelő, aki itt volt a cserénél is. Mikor kijött, elmondta, hogy ki kellene cserélni szerinte a nyomáscsökkentőt, a tágulási tartályt és a biztonsági szelepet, mert szerinte amiatt folyik a kazán. Mivel csepegett csak, így tovább használtuk, azzal, hogy mihelyt keret lesz rá, kicseréltetjük a víznyomáscsökkentőt. Aztán egyik este arra lettem figyelmes, hoy ugyan senki nem fürdik, mégis folyik a víz valahol. Dőlt a víz, kazán lezár....., megint. Így telt a június, hogy lavórból fürösztöttem a gyerekeket is és mi is így fürödtünk, melegített vízzel.

Július elején itt volt a mi vízvezetékszerelőnk is és kimérte a tágulási tartályt, ami hibátlan, és a biztonsági szelep is jó. Kicserélte a víznyomáscsökkentőt és ráengedte a kazánra a vizet, ami kb. 2 perc múlva el kezdett csepegni, így megint le kellett zárni. Így 2-án csütörtökön bejelentettem, hogy gond van a kazánunkkal, 10-én már jött is a bácsi és mit tesz Isten, miután adtam neki egy zseblámpát, megállapította, hogy a vadiúj tartályunk folyik.

Azért azt megkérdezte, hogy nem tartunk-e véletlenül savas dolgokat a pincében, mert eléggé leamortizálódott a vadi új tartályunk. (4 kiskorú mellett ez elég gáz lenne, nem? ) Mit is mondjak???

Talán a jövő héten jönnek cserélni, természetesen garanciálisan.

Utolsó iskolai hét

Jól lemaradtam, mindennel.

Lili még akkor, mikor vasárnap kontrollon voltunk, és egyeztettünk a doktornénivel, elhatározta, hogy az utolsó héten mindenképpen megy iskolába. Felhívtam Andreát, a tanítónénijét, még vasárnap, hogy tudjon róla, mi történt Lilivel, aztán még kétnaponta mentünk kontrollra, utoljára szombat reggel. Ezen a héten szinte minden nap igyekeztem korábban hazahozni őket, mert már jó meleg lett.

Itthon felállítottuk a medencét a tavalyi helyére, de éppen ezek után maradtunk Csücskömmel abban, hogy jövőre kicsit odébb állítjuk, mert valahogy 2 évvel ezelőtt pont a villanydrót alá sikerült tennünk, és azóta is odatettük, amin néha megpihennek a madarak. Ami nem lenne akkora probléma, ha csak pihennének, de néha sajnos potyogtatnak is.

Az utolsó héten a gyerekeknek szinte alig volt már leckéje, de nagyon nehéz is volt megcsináltatni velük még azt a keveset is, mert meleg is volt, meg már el is fáradtak.

A 3 "kicsinek" 18-án volt az évzárója, Beniéknél pedig 22-én igen csekély érdeklődés mellett volt évzáró.

22-én pedig már elkezdődött a napközis tábor, ahova Lili nem akart menni először, így ő itthon volt velem. 2 órára lementünk a többiekhez, hogy Maya, Lili és Dominik zeneiskolai beíratkozását elindítsuk. Ennek végül az lett az eredménye, hogy majd vissza kell mennem Lilivel, mert nem volt ott az ének tanár, Mayával azért, hogy kiderüljön, hová veszik fel, fel veszik-e egyáltalán, mert annyira szégyenlősködött. Az még nem teljesen világos számomra, hogy Dominik fog-e menni zongorázni, mert kritikán aluli volt a viselkedése, gyakorlatilag leégetett, el kellett jönni vele, annyira undokul viselkedett. Az ok, hogy miért volt ilyen undok, az az, hogy nem akart eljönni a napközis táborból, ahol épp a Hüvelyk Pannát nézték.

Kicsit aggódom- Ingatlanadó

Olvasom az internetes lapokban, hogy tervezik az ingatlanadót. Kiforrott eredmény még nincs, de az előzetesek, hogy mennyi lesz az éves mértéke,  innen nézve riasztóak.

Nyilván az elmúlt évek alatt sok minden változott, de akkor, amikor megvettük ezt a házat, akkor volt egy előzetesen kalkulált havi költség, ami ha nem is kevés, de kibírhatónak tűnt. Aztán jött a tavalyi gázár emelés, 4 alkalommal. Azt vettem észre, hogy a 22.000,- körüli átalány év végére elérte az 50.000,-t.

Ahhoz, hogy a gázfelhasználásunkat csökkentsük több dolgot lehetne, kellene csinálni, mindegyik rákfenéje, hogy pénz kell hozzá, nem is kevés. Lehetne ugye szigetelni a házat kívülről, lehetne venni egy vegyes tüzelésű kazánt és ráköttetni a rendszerre, vagy ami a szigeteléssel együtt a leghatékonyabb lenne, felszerelni a tetőre napkollektorokat. 

Vissza az ingatlanadóhoz: az szerintem nem lenne jó megoldás, hogy éves szinten százezreket kelljen fizetni egy olyan dolog birtoklása után, amit már adózott jövedelemből vásároltunk, két kezünk munkájával építettünk. Ha mindenképpen valamilyen vagyonadót akarnak kivetni, azt akkor is max. tízezres nagyságrendekben gondolkodva kellene. 

Például, ha nekünk most azt mondanák, hogy a tervezett mértékű ingatlanadót  kell megfizessük, akkor az nyilvánvalóan nem menne. Azt gondolom, hogy ne kényszerítsenek arra, hogy eladjuk a házunkat az ingatlanadó miatt, egyrészről mert nem tudnánk eladni a jelen helyzetben, másrészről nem szeretnék erről a környékről elköltözni, viszont a mai ingatlanárakat figyelembevéve nem tudnék közel ekkora méretű házat megvenni abból a pénzből, amit kapnék érte. 

Erdei iskolák 2.

Maya indult utolsónak, már nagyon türelmetlen volt, hogy ő menni akar erdei iskolába. Néha kifejezetten rossz volt hallgatni a puffogását és a kellemetlen megjegyzéseit, hogy ő már nem is akar itthon lenni, meg nem is jó itthon. Felháborítónak tartotta, hogy ő megy utoljára. Persze aztán csak elkövetkezett kedd reggel, amikor ők indultak Királyrétre. Vonattal mentek a Nyugatiból, csak a kis hátizsákjukat vitték és a csomagjaikat az egyik apuka, Balázs, vitte fel utánuk Királyrétre egy furgonnal. Természetesen szerencsésen megérkeztek Vácra és ott még játszottak egy jót valami játszótéren aztán 4 körülre értek Királyrétre. Mint később kiderült jutott program elegendő, nagyon jól érezték magukat. Maya nagyon elégedett volt az ellátással, az a gyanúm, többet is evett a kelleténél. Mindenesetre nem fogyott, sőt... Bár azt se lehet mondani, hogy sokat szedett volna magára. Valószínű, hogy jót tett neki a sok túrázás.

Az elkövetkező napokban kiderült, hogy Balázsnak pénteken nem lesz ideje visszahozni a gyerekek cuccát, mert dolga van Ausztriában. Mivel régebben vezettem már furgont, felajánlottam, hogy felmegyek én, ha kocsit tud adni. Így aztán pénteken délelőtt még elvittem a gyerekeket a suliba, aztán elindultam be Budafokra, mert ott volt dolgom, mikor elintéztem, folytattam az utat Királyrétre. Térképet persze nem vittem, mert bíztam az útjelző táblákban. Na, ez annyira nem volt jó ötlet. A kettes útra simán eljutottam, csak ott vétettem, hogy Vácnál lementem az útról, pedig tovább kellett volna mennem Hontig és onnan tovább Királyrét felé, de ezt már csak akkor tudtam, mikot Vác központját megkerülve megkérdeztem egy kedves lányt, hogy merre is kellene mennem. Miután útbaigazított, már sokkal könnyebb volt. Sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, mert gyönyörű helyeken jártam. Ezt a képet a netről "lőttem". Nagyjából ennyire volt párás a levegő, mert csütörtökön éjjel végre, hónapok óta először esett az eső. A kisvasutat is láttam, mint kiderült, Mayáék nem utaztak vele, mert busszal jöttek fel Vácról és azzal is mentek vissza. Mikor megtaláltam a szállásukat, úgy nézett ki, hogy nekem kell kitrógerolnom az összes holmit a kocsiba, de szerencsémre jött egy kedves fiatalember a szálló alkalmazottai közül és segített kicipelni a gyerekek táskáit. Hát a Caddybe épphogy befért mindenki holmija.

A visszafeléút egész Bp. határáig gond nélkül ment, de aztán elbaltáztam a dolgot és a Váci út helyett az M0-son kötöttem ki. Ez még nem lett volna akkora baj, de aztán ott, ahol van az átkötés a két M0-ás szakasz között, ott eltoltam a dologot és az M5-re tévedtem, ahonnan csak az üllői leágazásnál tudtam visszafordulni , hogy nehogy Szegedig szaladjak. Amikor ezt korrigáltam, már rendben ment minden. Már csak haza kellett érni. Mikor hazaértem, először az iskolába adtam be az odatartozó dolgokat és csak utána mentem egészen haza.

Itt arra érkeztem, hogy Lili zokog a konyhában. Ő már tavaszi szünet óta ebéd után hazajön, most volt először, hogy üres lakásba. Nagy nehezen kisírta magából, hogy leöntötte magát egy egész bögre lobogó forró teával, mert a Petyi (macska) az ölébe ugrott, mielőtt még letehette volna a kezéből a bögrét. A hasán, köldöke és a bugyija közt szinte teljesen leégett a felső hámréteg, ami pedig megmaradt, az teljesen hólyagos volt. Szimultán hívtam Csücskömet, hogy igyekezzen hazafelé, nyugtattam Lilit, lefektettem egy vizes ronggyal a hasán, elszaladtam Beniért, Domiért a suliba. Benit hoztam, Domi egyedül futott be, mire én elindultam Lilivel a János-kórházba. Menet közben őket is felhívtam - mikor az itthoni sebészeten azt kérték, hogy inkább odamenjünk -, így megtudtam, hogy Lilinek adhatok fájdalomcsillapítót. Elrohantunk a kórházba, ahol újabb sokk ért, legalábbis engem. Az a doktor volt a gyereksebészeten az ügyeletes, akinek olyan a stílusa mint egy zupás őrmesternek. Nem sok kedvem volt az ő kezére adni Lilit. Szerencsére az egyik műtős fiút még régről ismerem és mikor puhatolóztam, hogy nem lesz-e még valaki, kiderült, hogy jön Wintsche Zsófia doktornő 4 órára. Mikor kijött az asszisztens néni, mondtam neki, hogy mi a doktornőre várunk inkább, nem akarunk bemenni a doktor úrhoz, már nem is fáj.....

Tényleg nem volt már olyan sok idő addig, abban biztos voltam, hogy nem segített volna Lili lekének, ha ő látja el. Lehet, hogy orvosnak jó, de ahogy beszél az emberekkel, az maga a katasztrófa.

Közben persze másik a szálon is zajlottak az események, mert Mayáék eredetileg 3/4 5 körül értek volna haza, az egyik közeli áruház parkolójában kellett volna átadni a csomagokat, amiket persze nekem kellett volna odavinnem. Ez nem nagyon ment, mert ugye ott ültem Lilivel a Jánosban illetve nem sokkal később a dugóban hazafelé. Szerencsére még mielőtt elmentem volna, Gáborral megbeszéltem, hogy segít levinni Csücskömmel a kocsit, mivel ő már régen is vezetett, meg furgont még sosem. Ő ez idő alatt elaludt, így mikor hazaszóltam, hogy kicsit korábban kellene indulni, akkor Sanyi ment le Csücskömmel a parkolóba. Mi valahogy 1/4 6 körül értünk haza Lilivel.

Erdei iskolák

Dominik nagy lendülettel jött haza az erdei iskolából még május 22-én, még azóta is elő-előkerülnek élmények. Kunbaracson voltak és nagyon jól érezték magukat. Tanító nénijük ment velük, Edit néni, és a harmadikosok napközistanára, Lajosbá. Nagyon fáradtak voltak, Domi is viszonylag korán lefeküdt, de előtte még nagyon korán elküldtem zuhanyozni, mert nagyon megizzadt a hazaúton. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy amíg ott voltak, mindig tökéletes lett volna a fürdés. A ruhái egészen váratlanul szinte hiánytalanul visszajöttek. Úgy néz ki, mintha egy vászoncipő veszett volna oda csak.

Pénteken jöttek meg és szombaton volt az iskolában egy délutáni iskolanap főzéssel, versenyekkel, bolhapiaccal. 3/4 1 körül átmentünk a gyerekekkel, vittük a bográcsot és a lábát. Csücsköm itthon maradt füvet nyírni és szöszölni a honlapkészítéssel. Nekifogott beleásni magát a honlapkészítés rejtelmeibe és mostanra egészen komoly eredményei vannak.

Erről a délutáni főzőcskéről viszonylag korán jöttünk haza, hat körül. Nagyon rég nem esett eső, így a salakpálya eléggé poros volt, úgyhogy eléggé szutykosan jöttünk haza.

Rákövetkező héten Lili utazott el Zircre és mindjárt az odafelé úton elmentek a veszprémi állatkertbe is. Voltak egy nagy 15 kilométeres túrán, ami után Andinéni hívott telefonon, hogy túlélték, de készítsék az anyukák a mosógépeket, mert szutykosak lesznek a gyerekek. Mikor végre hazaértek, bizony kiderült, hogy kicsit sem szépítette Andi a tényeket, nagyon koszos volt Lilikém is. Vitt ugyan magával gumicsizmát, de nem vette fel, mert nem tetszett neki, így az a nadrágja, ami rajta volt ezen a kiránduláson, egészen térdig sáros volt. 4 váltás vizet öntöttem ki alóla, mielőtt egyáltalán betettem a mosógépbe. Szerencséjük volt, mert ha esett is az eső, mert ott esett, csak éjszaka tette, így napközben szép idejük volt, meg se főttek nagyon a melegben, mert nem volt hőség. Belőle is ömlött a szó és még most is kerülnek elő kalandok, élmények.

Mindegyik osztályban volt pár gyerek, akit nem engedtek el a szülei. Domiéknál 2 kisfiú beteg lett, ők emiatt nem tudtak menni, egy kislányt pedig be sem fizettek, így ő egészen kimaradt. Liliéknél is volt néhány gyerek, aki nem ment, és Mayáéknál volt olyan is aki arra hivatkozva nem engedte el a gyereket, hogy még sosem volt távol a gyereke tőle egy napot se. Hát ennél jobb lehetőséget ennek a megváltoztatására nem is lehetett volna keresni.

Ahogy így elnéztem, életreszóló élmény volt mindannyiuknak.

Még nincs vége... - Kazán 3.

Szombaton este azzal jön Csücsköm, hogy valamiért megint ereszt a kazán és megint csurom víz a tartály hőszigetelő rétege. Így nézett ki, mielőtt kicserélték. Remélem, nem így fog kinézni megint. Csöcsköm arra gyanakszik, hogy valami más folyik, amit nem vettek észre a javításkor és amiatt csorog az egész. 

Ma volt az első nap, hogy egyedül voltam itthon  délelőtt. Reggel mindenki elment iskolába, dolgozni.

Régen, még gimiben nekifogtam gépírás tanulásnak, de aztán nem lett belőle semmi, mert annyira fájt a kezem tőle, hogy abbahagytam.Viszont, még valahol meg van a füzet, remélem. A 2. kötetet megtaláltam, és mivel 2 db volt az elsőből, még talán van remény, hogy az első kötetet valahol megtalálom. Jó lenne mégis csak  megtanulni a 10 ujjas gépírást. Könnyebben menne ez a sok blogolás, levelezés. 

Dominik holnap indul az erdei iskolába. Be kell még csomagoljak neki, bár mindenképpen megvárom, míg hazajön az iskolából. 

Fogynak a kiscicák

Szombaton 6 óra körül keltem, szándékosan, telefonra ébredve. Nagy nehezen, miután magamat összeszedtem nagyjából, felébresztettem Dominikot is. Előző este megbeszéltük, hogy eljön velem vásárolni, mert szeretne keddre az erdei iskolai úthoz venni Győri Jó reggeltet, mondván, abban van annyi darab, hogy mindenkit meg tudjon kínálni. Amúgyis régen adósa voltam már egy lehetőséggel, hogy elkísérhessen vásárolni. Így, hogy egyedül jött velem, így egész békés volt az utunk. Átmentem a Szigetszentmikósi Auchanba, ott szeretek a legjobban vásárolni. 

Egész hamar vissza is értünk. Olyan különleges dolog nem volt tegnap, délelőtt mostam, ebédet készítettem, közben Maya leckeírását felügyeltem és  még ebéd előtt Dominik is megírta a leckéje egy részét. A második részt most fejeztük be nemrég. Nem tudom, hogy másutt ez hogy megy, de néha nagyon nehéz ügy a hétvégi leckeírás. Egyszerűen nem akarnak leckét írni, tanulni. Nem mindig, de ha igen, akkor mindent elkövetnek, hogy ne kelljen leülni és megírni a leckét. 

Tegnap is és pénteken is elmentünk kicsit biciklizni, azt most egész jól érzem a combomban és a karomban, de hát nem is kell ezen nagyon csodálkozni. Nem nagyon vagyok egyenlőre hozzászokva. Örülök, hogy nem esek le a bringáról. Kb másfél hete annyira ügyetlenül akartam leszállni a bicikliről, hogy egy az egyben eldőltem, mint egy zsák krumpli, magamra rántva a biciklit  és szereztem néhány zúzódást is. Ehhez képest már elég sokat fejlődtem. 

Tegnap elvittek tőlünk egy kiscicát azokból, akik részben ideszülettek hozzánk, illetve az anyukájuk ideköltöztette őket. 

Most már csak öten vannak a nyolcból, de még jó lenne mindnek gazdát találni. 

Bírkózás az Astrával

Tegnap Sanyi kocsiját kaptam kölcsön, egy 15 éves Opel Astrát. Úgy emlékeztem, hogy nem nagyon tetszett ez a tipus akkoriban, amikor Beniért mentünk, bár az biztos, hogy rengeteg időt megspóroltunk az Astrával. Kispolskival minimum másfélszer annyi idő lett volna elmenni a keleti határra. Most sajnos beigazolódott, hogy nem jó nekem az Astra, mert szinte lehetetlen úgy beállítani, hogy nekem is kényelmes legyen. Viszonylag alacsony vagyok és nem érem el a pedálokat. Szóval, reggel szenvedtem nagyon arra a pár percre, míg felmentünk a suliba, meg vissza. Ahogy Lilikém is szokta mondani, nézzük a dolog jó oldalát: Nem kellett gyalogolni 2,5 km-t Benivel az oldalamon.

A harmadik csapás

Nem akarok panaszkodni, de a kedd este volt az elmúlt hét  nap csúcspontja. 

Az autó-anyáé-de mi használjuk, nyolc éves Matiz, hetek óta betegeskedik. Egyszer csak a szép hangja hirtelen kissé megférfiasodott. Akkor még felszaladtam a szerelőnkhöz Diósdra és megynyugtattak, hogy nem a szelepfedél tömítés, hanem a kipufogó lukadt ki. Ez már megkönnyebbülés volt és bíztam benne, hogy kitart egy darabig. Hát ki is tartott, még az is lehet, hogy 2 hónapig is. És igazából, ne legyen 1 szavam se, mert kedden este, akkor lyukadt ki egészen, amikor már anyáéktól jöttem hazafelé. Ami az egészre feltette a koronát, hogy Maya ma délután találta meg a bilincset, ami összekötötte az első és a hátsó kipufogó szakaszt. Ebből arra is lehet akár következtetni, hogy az valamikor, még  kedd este előtt leesett és akkor engedett el végleg. Mikor hazaértem, felmentem Sanyiékhoz, hogy elkérjek másnapra valami kocsit, mert Beni sulija rettentő messze van gyalog. Majdnem mindegy, hogy busszal, vagy gyalog megy az ember az idő szempontjából, így is kb 40 perc, meg amúgyis. 

Szerda reggel megkaptam Gábor 20 éves kocsiját, amivel reggel az induláskor voltak érdekes perceim. Nehezen tudtam beállítani az ülést, csörög, zörög, de azért megy. Nem túl egyszerű a hátramenetbe kapcsolás, és persze szervo sehol, de örüljünk, nem kellett kutyagolni. 

Szerencsére egész nap nálunk lehetett a kocsi, ami csak később derült ki, hogy fontos. Iskola után elmentem a Díjbeszedőkhöz, hogy rendezzem az elmaradásainkat, utána pedig elmentem az Auchanba, a Savoyába. Csücsköm ott hívott, hogy Bratyó telefonált munka ügyben, menni kellene hozzájuk. Az előzmények: Bratyó az állami szektorban dolgozik, ugyanott, ahonnan 13 évvel ezelőtt Csücsköm is eljött, majd  gyes-re ment. Már hetek óta zajlik az a folyamat, hogy Csücsköm visszamenjen dolgozni a szakmájába. Így, mikor hazaértem, elindultunk Bratyóhoz, és most derült ki, hogy tud menni dolgozni, olyan profilba, amit szeret, olyan kollégák közé, akiknek egy részét ismeri. Örülünk nagyon. 

Az elmúlt években vagy én dolgoztam, vagy nem volt munkám, de koránt sem volt kielégítő a helyzet. Most át veszem a helyét itthon, amit lehet, már korábban meg kellett volna tenni. Mostanra talán tudok már valamit itthonról is dolgozni Nénje és Kiseszter és anya jóvoltából. Kiseszter kitalálta, hogy csináltat egy Zöldikés honlapot és annak az "ügyfélszolgálati" teendőit rám bízta. Mivel mi is isszuk a Zöldikét, így könnyen megy  a foglalkozás a honlap látogatóival. Azon kívül a Sciennetes hálózat növelése is jó lehetőség, főleg, hogy már tankolni is lehet kedvezménnyel.

Szerdán délután még Gáborral felvittük a kocsit Diósdra a szerelőhöz. Csücsköm nagyon nem szeret rossz kocsit vezetni. Én se, de valakinek muszáj. Így rám maradt ez a dolog, szép lassan vészvillogóval feldöcögtem a hegyre. 

Aztán még elmentem a gyerekekért és utána "nyugalom" volt itthon. Leckecsinálás, paradicsom és egyéb palánták locsolása, etetés, fürdetés, fektetés. 

Tegnap, azaz csütörtökön Csücskömnek be kellett menni a cég személyzeti osztályára, hogy elintézzék a belépését, ami a körülményeket ismerve, kicsit sem volt egyszerű eset. Akkor derült ki, hogy kellene menjen orvosi vizsgálatra,és  tüdőszűrőre is. A házi orvosunktól azt az infót kaptam, hogy csütörtökön 13 órától van rendelés a tüdőszűrőn, csak éppen se felhívni nem lehetett őket, se a telefonszámok nem voltak jók. Rendelés persze nem volt, mert áramszünet volt az egész környéken. 

Így ez maradt ma reggelre. Csücsköm BKV-val ment el, aztán vett 1db egyhetes bérletet is, mert az éves bérletet csak azután kaphatja meg a cégtől, hogy átment az orvosin és megvan a szerződése.Azt hittem leesek a székről, hogy egy egyhetes bérlet majd 5000,- Ft.  A tüdőszűrő után  átment a városon és elment az orvosi vizsgálatra, aztán onnan indult hazafelé, illetve az OTP-be, mert ott még a számlanyitással kapcsolatban kellett átvegyen PIN kódot, meg papírokat. Egy óra előtt kicsivel  ért haza. Még gyorsan adtam neki enni és elszaladtam Beniért.

A legjobbkor. Mikor beértünk a suliba, pont akkor hívott Domi logopédusa, aki nemsoká megkapja a kinevezését  Beni iskolájának a vezetésére. Elképesztően jó fej, lendületes hölgy, 5-8 évvel legalább idősebb nálam, Éva néni. Így sikerült vele 15-20 percet beszélnem vele. Domiról is, hogy hogyan halad a logopédiában, mi hogyan fog következni, és Beniéknél hogyan lesz vajon az elkövetkező években. Szeretném, ha inkább angolt tanulhatnának, mint németet, mert már most is sokkal többet használja az angolt, mint a németet. Igazából nem tudok olyan területet, ahol a németre lenne szüksége, ráadásul a szakképző, ahová esetleg tovább mehet tabulni, csak angolt tanítanak. Sok értelme nincs 4 éven át tolni a németet, hogy aztán utána angolt tanuljanak. Ráadásul nem tudja hol használni. A számítógépen keresztül, az interneten, mindenhol angol a fő nyelv, nem a német. A másik kérdésem a néptánc volt, hogy lesz-e, mert Benit esetleg járatnám valahová. 

Persze a ma reggel sem volt májusi lepke kergetés, de erről majd holnap, mert ma már ragad le a szemem. 

Anyáknapja -Domiéknál, Liliéknél

Reggel elvittem a gyerekeket a suliba, leszaladtam a postára egy levélért, aztán mikor hazaértem még gyorsan meglocsoltam a paradicsomokat. Előbb persze megkévéztattam Csücskömet. Mikor végeztem a paradicsomozással, megkértem Csücsköm, hogy töltse le nekem azt a progit, amin még régebben próbálta vezetni, hogy mennyit költünk. Úgy nem nagyon működött, hogy én költöm a pénzt, ő meg beírogatja, hogy mire. Most én fogom vezetni és muszáj lesz odafigyelni arra, hogy mit hová teszek, mert a levél a Díjbeszedőtől jött, hogy ejnye, ejnye. Persze nem ennyire kedvesen és barátságosan, pedig én azt hittem, hogy csak kicsit vagyok elmaradva, viszont egyáltalán nem könyveltem semmit sehová. Itt az ideje változtatni, addig amíg nagyobb baj nem lesz emiatt a lazaság miatt. 

Délután pedig elmentem Beniért az uszodába, utána Domiért és Mayáért a suliba. Maya Panaszkodott, hogy valahogy beütötte a jobb könyökét és fáj. nem nagyon tudom, hogy mi van vele, mert nincs semmi nyoma még az ütésnek sem. Lehet, hogy izomláza van, nem tudom. Most várok még egy kicsit, hogy vagy elmúljon, vagy valami nyoma legyen, hogy gond van. Ha szerdán még mindig panaszkodik, elviszem a sebészetre, ide Budafokra.

Domiéknál nagyon meleg volt a terem, mikor bementünk. Jó sokan voltunk, volt ahol a nagymamák is eljöttek. Van egy vers, ami már óvódás korom óta jön velem, most is elmondták a gyerekek. A oviban anno Dévényi Gábor mondta és ott volt a nagymamája is akkor. Valahogy már ott is nagyon kedves versnek tartottam: 

Donászy Magda: Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem, 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten, 
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. 

Minden alakalommal elerednek a könnyeim. Kedvesek voltak, ahogy énekeltek, táncoltak, verseltek, szép ajándékokat készítettek. Utána volt még egy rövidke szülői, mert jövő kedden mennek erdei iskolába, a hétvégén pedig iskolanap lesz, ahol majd játszás, bográcsozás meg mindenféle elfoglaltság lesz. Utána Dominikot átkísértem az  úton és útnak indítottam hazafelé, és szóltam Csücskömnek is, hogy elindult. Utána beültem Liliék anyáknapi ünnepségére. Igazán összeszedettek voltak. Nagyon izgult mindegyik gyerek, de szépen elmondták a versikéket. Persze voltak a versek közt ismétlődések, már ami a tartalmat illeti, a különbözőséget maguk a gyerekek adták. Annyira aranyosak voltak, mindegyik megkereste a szemével az anyukáját, és neki mondta  a versikéjét, de így volt ez Beniéknél is. 

Sosem értettem anno, hogy minek kell ilyenkor az anyukáknak pityorogni. Az évek során csak annyi változott, hogy érteni most sem értem, viszont beálltam én is a pityorgók közé. Sőt, jó hogy nem papírra írok, mert most is elmaszatolódna minden. 

Liliéknél is volt néhány szó az iskolanapról is és az erdei iskoláról is, ők 2 hét múlva mennek. 

 

Nevtan 2.0

Lilivel még egyszer el kellett mennem  a nevelési tanácsadóba, mert felmerült a gyanú, hogy az eddigiekhez hozzájön még a diszkalkulia. Nehezen ment neki a matek eddig is, na, de most, mikor már 3 jegyű számmal kell műveleteket végezni, most még nehezebben jutott egyről kettőre. Az eredmény: nem diszkalkulia, legalábbis nem tipikus. Sokkal inkább valószínű, hogy a 2 iskola között volt akkora eltérés a matekban, amit már nem bírt követni. Így a hiányosságokat kell "csak" felfejleszteni, mert az alapok úgy tűnik viszonylag jók, csak itt az új iskolában még a  másodikban tovább jutottak. 

Ami még a hétvége jó híre, végre, 1 hónap után Maya befejezte a matek füzete másolását. Mára azt hittem, sose lesz kész, de most héten hétfőn, a fogadóórán  Ági "néni" azt mondta, tovább nem vár Mayára, vagy kész lesz vele, vagy lesz ajjaj. Úgyhogy egész héten zaklatva volt Maya ezzel a dologgal és be lett neki ígérve, hogy szombaton addig nem megy sehova, amíg készen nincs. Na, így pénteken is hatékonyabban ment a másolás, szombat reggel pedig főleg. Lehet, hamarabb kellett volna ennyire elkapni a grabancát. 

Hajszás péntek délután, lazább szombat

Tegnap reggel, nem sokkal azután, hogy hazaértem a cső vásárlásból, Csücsköm is felébredt, így kávézás után leemelte a zuhanypanelt, és közös erővel kicseréltük a csövet. Sikerült is jól megcsinálni, de kellett is hozzá a 4 kéz. Egyedül esélytelen lett volna bármelyikünk. 

Még pénteken Lilivel voltam vásárolni. Főképp az volt a cél, hogy vegyünk neki egy fekete nadrágot "ünneplőnek" és egy hozzávaló cipőt. Nem messze tőlünk van 4 turkáló is, de az egyik különösen jó. Kaptunk is Lilinek nacit, talán kitart még őszig is. Fekete vászon anyag, széles övvel, mutatós darab és akár hétköznapra is bevethető. Bár szerintem inkább a rövidnadrág járja majd az elkövetkező néhány hétben. Ma 29 fok volt 2 körül árnyékban. Cipő ügyben szaladgáltunk egy keveset, de végül abba a boltba mentünk vissza, ahol a cipővadászatot kezdtük. 39-es cipőt vettünk Lilinek. Kíváncsi leszek, hányas méretnél állunk meg és mikor. Szép bőr ciőt vettünk 4200,-ért, a naci 1600,- volt. A Tescoban vásároltunk be, ott vettem a tegnapi ebédhez húst és káposztát. Lucskos káposzta volr tegnap az ebéd. 

Még vásárlás után épp odaértünk Domiért a sulihoz, aztán én elmentem 1/2 4-re Beniékhez anyáknapi ünnepségre. Aranyosak voltak mindannyian. Az egyik kisfiú annyira stresszelt, hogy sírvafakadt, nem is mondta el a versét, pedig biztosan szépen tudta. Még hazafelé rákérdeztem Csücskömtől, hogy Maya megérkezett-e haza, de azt mondta, hogy nem. Meghűlt az ereimben a vér is. Beszaladtam a suliba, hogy nincs-e ott, de nem volt. Menetközben ért a hír, hogy hazaért. Valamit nagyon félreértett, vagy nem tudom, mi történt. Beírtam a füzetébe, hogy 1/2 4 -kor jöhet egyedül haza, kis is küldték, és nem indult el, de vissza sem ment. Valaki 4-kor hívott, de ünnepség alatt nem vettem fel. Hát később derült ki, hogy ő azt gondolta, hogy majd értemegyek. Szóval lett belőle jó kis kavarodás, pedig azt gondoltam, mindent megbeszéltünk rendesen. 

Tegnap délután felkötöttem azokat a  paradicsomokat, amik még karó nélkül árválkodtak . Május elsején is vettem egy adagot, meg előtte 1 héttel. Az az adag, amit korábban vettem, kisebbek és tömzsibbek voltak, a második eresztés pedig az ültetést követő 3. nap lefeküdt a szélviharban, szinte kivétel nélkül. Azokat azonnal felkötöttem. 

A fiúk tegnap bojkottálták a lucskos káposztát, de ma se sikerült olyat csinálnom, amit mindenki megevett volna. Mára elővettem a mélyhűtőből 2 doboz húslevest és tárkonyos, fokhagymás csirkét főztem, hozzá pedig penne tésztát. Domi csak a levesig jutott. 

Kazán történethez ráadás

Kedden ugye megjavították a kazánt, volt néhány boldog esténk, hogy mindenféle izgalmak nélkül lehet fürdeni. Na, ennek tegnap (péntek) este lett vége. Szinte az egész család lefürdött már, Domi és én nem fürödtünk le, mikor Beni a fürdése végeztével szinte sikoltozva rohant ki a zuhanyzóból, hogy folyik valahol a víz, de nagyon és hogy nem ő rontotta el, igazán. Ezt azért tette hozzá szerintem, mert vagy ő szokott szándékosan elrontani dolgokat esetleg mérgében, vagy valami szerencsétlenség folytán sok minden romlott már el a kezében.
De ezt tényleg nem ő csinálta. Csücsköm rohant elzárni a főcsapot, hogy legalább lássuk, mi a baj. Mert persze az a "drága" szerelő, aki a ház rendszerét szerelte (kazán ügyben is emlegettem a nevét), nem tett a kádnak se és a zuhanyzónak se egy elzáró csapot mondjuk a pincében, hogy ha valami baj van ezeknél, akkor azért a ház vízellátása még tudjon működni. Úgyhogy, ha egyszer csak lesz rá keret, akkor ezeket feltétlenül pótolni kell.
Tegnap este kiderült, miután leszedtük a zuhanypanelt, hogy a melegvízcsövet és a panelt összekötő flexibilis cső adta meg magát és spiccelt, mint ahogy a lukas slag szokott. Így aztán visszanyitottuk a főcsapot, berántottam Dominikot a zuhany alá és pár perc múlva mindketten már kész is voltunk a zuhanyzással. Újra lezárta Csücsköm a melegvíz főcsapját a kazán mögött. Mondjuk éjszaka nem nagyon lett volna szükség melegvízre, de mégis. Inkább a lelkünknek fájt, hogy ennyire vacakul működnek itthon dolgok.
Mivel még nem volt túl késő, felhívtam Sanyi vízszerelő barátját, hogy nincs-e kéznél ilyen csöve, és nem mehetnék-e érte. Kedvesen mondta Miklós, hogy Balatonalmádi, a bányánál balra. Hááát, olyan messzire nem gondoltam menni. Viszont segített azzal, hogy megmondta, merre van nyitva szombaton a közelben szerelvény bolt. Nem is kellett messze mennem, csak a kísérleti lakótelepig.
Így ma reggel 8 után, a Hupikék törpikék után egy kacsafogó segedelmével leszedtem a csövet, hogy pont olyat hozzak, mint amilyen kell. Ezt a méretet pont nem tudtam volna megmondani a boltban. Talán 3/8-os, de a csoda tudja. Még beszaladtam az éhenkórászoknak macskatápért az Auchanba, persze találtam még pár itthon hiányzó dolgot is, aztán szaladtam haza, 1 óra alatt megfordultam.

A kazán

Az történt, hogy 2003. 12. 17-én vett a fűtésszerelőnk egy SD30 KLOM tipusú álló kazánt, amit aztán 2004. elején be is szerelt és üzembe is helyezett, mondván, van erre jogosultsága. Többször kellett ezek után még jönnie hozzánk, mert a nagy víznyomás miatt különböző víznyomást csökkentő készülékeket kellett beszereljen és egy alkalommal azért kellett jöjjön, mert valahol csöpögött a kazán. Akkor kiderült, hogy az a baj, hogy a hőtároló rész eleje nem volt rendesen felfogatva a csavarokkal, mikor ezek rögzítésre kerültek, rendbejött minden. Egy későbbi alkalommal, mikor ismét csöpögni kezdett a kazán, már nem akart kijönni és akkor derült fény arra is, hogy egyáltalán semmi jogosultsága nem volt a kazán beüzemeléséhez, sőt mint később kiderült, a jótállási jegyet sem adta át, de nála sincs. A kazán viszont csepegett. 2008 novemberében hívtunk szerződött partner szerelőt, aki megállapította, hogy a hőtároló rész hegesztése engedett el, ott csöpög és a tartály gyakorlatilag szétrohadt, hámozni lehet. Ki kellene cserélni, mert bármikor még rosszabbra fordulhat a helyzet és ezzel elöntené a házunkat a víz. Kérdeztük, hogy mégis mennyibe kerül egy ilyen csere, hát, akkor is hanyatt estünk, meg most is, mikor valóságosan ki is kellett fizetni. 130.000,- Ft volt szereléssel, alkatrésszel. Persze se garancia, se szavatosság, se semmi, amivel csökkenteni lehetett volna az árát. Valószínűleg gyári hibás volt a tartály. Még ráadásul szerencsénk volt, mert ha nem jutott volna a hetekben eszembe, hogy anya számlájára lehetne nyitni A hitelt, akkor nem is tudom, hogy miből fizetem ki.

Előtte egy hétig minden nap úgy fürödtünk, mint régente szokásban volt, hogy vizet forraltam, felhigítottam hideggel és úgy csutakoltam le a gyerekeket, már aki hagyta magát. Lilikém persze már nem enged a fürdőszobába, mikor fürdik. Volt is nagy visongás, mikor végre lehetett rendesen zuhanyozni. Ami a szerelés folyamatét illeti, a szerelők megerősítettek abban, amit már eddig is mondtunk egymásnak, hogy örüljünk, hogy működik a ház gépészete, mert olyan érdekességeket csinált a szerelő, hogy csoda, hogy eddig nem volt gondunk több.

Most persze már szárad a pince, az elmúlt években sose volt olyan száraz mint most.

Álmatlan péntek éjjel

Péntek este későn észrevette Csücsköm, hogy a kazán melegvíztároló tartálya végleg megadta magát. Ez abban nyilvánult meg, hogy a pincében, a "kazánházban" tocsogni lehetett a vízben. Hirtelen akkor nem is jöttünk rá, hogy mi lehetne az átmeneti megoldás a vízfolyás megállítására, de kilapátoltuk és én elmentem aludni. Csücsköm éjjel 1/2 2-kor lapátolt még egyet, aztán 1/2 4 körül megint.

Én valamikor 6-kor ébredtem fel, mert ki akartam menni Lilivel az érdi piacra paradicsom palántáért és neki bikiniért. Megittam a kávémat, megmostam a hajamat, lementem kilapátolni a vizet és addigra Maya is felébredt. Így aztán jött ő is. Nem is volt nagy baj, hogy jött, mert így a délutáni szülinapra, amire meghívták, megvettük az ajándékokat.

Hajnalban rájöttem, hogy ha lezárom a csapokat és kikapcsolom a kazánt, akkor tán nem folyik tovább. Nagyon nehezen elzártam 1 csapot, aztán még egyet, de pont azt hagytam nyitva, amelyik a bejövő víz csapja volt. Délelőtt Zsóka barátja igazított el telefonon, hogy azt is el kell zárni. Így aztán napközben nem volt meleg vizünk. Este is csak kb. 3/4 órára kapcsoltuk be és szinte sorban álltak a gyerekek, hogy minél hamarabb lefürödjenek. Azóta így megy, egész jövő keddig, amikor is jön a szakszervíz cserélni a tartályt. Ez a kazán is egy állatorvosi ló, de lehet, hogy erről írok egy másik postban, mert igen nagyon tanulságos történet.

Jó hűvös reggel volt, a lányokon kardigán volt, rajtam pedig egy melegebb poló, de szükség is volt rá. Ugyan ahhoz a fiatalemberhez mentem a paradicsom palántákért, akitől tavaly is vettem.

Utána átmentünk a piac másik részére és ott a harmadik-negyedik helyen kaptam is Lilinek olyan bikinit, ami neki tetszett. Ugye 10 éves múlt februárban, ehhez képest az M-es női méret kell neki. Maya is nyekergett, hogy vegyek neki bikinit, de egyenlőre még nem sok értelmét látom, jövőre viszont lehet, már szükséges lesz. Vettünk még retket, sárgarépát, savanyúságot, sport zoknit Beninek és Lilinek, ajándékba pedig kis hajbigyókat. A két lány vetetett velem 1-1 kis órát, aminek 100 Ft volt darabja. Jó lett volna, ha veszek a két fiúnak is, mert volt itthon patália, hogy ők miért nem kaptak órát, csak 1-1 kulcstartót.

Mire hazaértünk, Csücsköm már ébren volt, mert Beni 9-kor felriasztotta, hogy úszik a kazánház. Így aztán nem sokat aludt.

Összekészítettem az ebédet (tárkonyos becsinált levest csirke alsó combból, sült csirkét, amit sütőzacskóban készítettem és petrezselymes krumplit) menetközben mostam is, aztán ebéd után eldőltem egy fél órára.

3/4 3-kor indultunk Mayával a nem túl messzi szomszédba szülinapozni. Eredetileg úgy készültünk, hogy beadom Mayát, leszaladok a Tescoba locsolócsőért, a Lidl-be fagyiért és ötkor eljövünk. Négy után értem oda a vásárlás után Dominikáékhoz a szülinapozásra, de öt előtt látszott, hogy nem lesz ennek egyhamar vége, így eljöttem haza elültetni a paradicsomokat, Lili segített a belocsolásukban, és hétre mentem vissza Mayáért. Akkor kezdett széledni a társaság, így nem okozott gondot, hogy eljöttünk.

Itthon pedig kezdődött a fürdés körüli procedúra, ami alapesetben sem egyszerű történet, mert minden gyerek legutoljára akar fürödni. Mivel minél jobban le kellett rövidíteni a vizezés idejét, így igyekeztem mindannyiuk számára érthető formában elmondani, hogy most ne azon vitatkozzanak, hogy ki megy utolsónak, hanem csipkedjék magukat nagyon.

Dominik annyira kedves volt, hogy lejött segíteni a lapátolásban. Rá szinte mindig lehet számítani, ha segítség kell. 9 után a nagyobbak elmentek aludni, Dominik még itt maradt segíteni apájának valami csatában, amit a Perfect World-ben játszottak. Ennek a csatának viszonylag hamar vége lett, elvesztették. Úgy 1/2 10 felé ő is felment aludni, aztán nem sokkal később mentem én is. Azt hiszem Csücsköm sem maradt túl soká ébren.

Néptánc találkozó

Az a rendezvény, amin szerepelt Maya és Dominik is, egy néptánc találkozó volt. Egy 20-25 fős tánccsoport lépett fel, a Nádasdy Művészeti Iskola diákjai táncoltak illetve táncház szerűen táncoltatták a mi kicsinyeinket (elsős-másodikos gyerekek az iskolából) és a meghívott svéd társaságot, akik aztán szintén megtáncoltatták a kicsiket, mivel aNádasdysoknak el kellett menniük egy másik szereplésre. 

Érdekes volt, mert eredetileg úgy volt meghirdetve, hogy ez egy néptáncos találkozó, de a svédektől nem láttam semmi olyat, ami néptánc lett volna. Inkább óvódai körjátékokhoz hasonlót mutattak, többet is, de azt nagyon kedvesen. 

Az ő csoportjuk vegyesen volt nagyon, felnőttek, gyerekek, idősebbek és fiatalok is. 2 évestől a 70 évesig. Kedvesek, mosolygósak és általában szőkék voltak.  Egy kislány volt aki népviseletben volt, a többiek inkább utcai ruhában, de általában fehér felső és fekete alj. 

Dominik mindenáron meg akart győzni, hogy neki feltétlenül szüksége van még egy fakardra, de mivel eleve nem úgy indultam, hogy vásárolunk, nem is volt nálam készpénz. Legtöbbször nincs is nálam, hanem csak kártya, de  az utcai árusok persze nincsenek felkészülve a kártyára. 

Így aztán nem vettünk semmit. 

Eleve úgy indultunk, hogy vittünk enni, inni, de a végén kaptak a skacok egy-egy Snickerst és egy-egy kis dobozos gyümölcslevet. 

Mikor hazaértünk, Maya szaladt zuhanyozni és aztán hamar lefeküdt aludni.