Napközis tábor első napja

Mayám nagyon nem akart menni táborba, de kértük, hogy csak menne mégis, jó lenne, ha néhány nap néhány óráját együtt tölthetnénk, míg Csücsköm szabin van. Legalább a délelőttöket.
Nagyon sokan jöttek most a táborba, azt hittem, hogy délután azzal jönnek haza, hogy holnap már nem is mennek, de szerencsére a tanárnőt már 2 évvel ezelőttről ismertük és vele úgy tűnik maradnak a tömeg ellenére is. A tannéni nagyon álmélkodott, hogy mekkorát nöttek a skacok.
Ma nem volt akkora meleg már mint az előző napokban, de délután volt hatalmas zivatar. Szerencsére addig mindenki már hazaért.

Növényke

Volt egy botsáskának nevezett növénykém, ami tavalyra már jó nagyra nőtte magát és mikor Ancsa testvéremék elvitték Nagyanyótól örökölt, általunk majomkenyér faként emlegetett hatalmas növényt, akkor melléadtam, de levettem róla 2 hajtást. Ami miatt írok ezekről az a hajtások furcsasága. Tavaly ősszel elültettem mindkettőt és egymás mellé tettem őket a konyhaablakba. Aztán akkor, mikor már túl meleg lett a konyhaablak, kitettem a teraszra őket, aztán nem sokkal később be az árnyékba a többi növény közé, amelyikek itt teleltek a nappaliban. Az egyik még a télen el kezdett hajtásokat hozni, a másik meg sem rezdült. Jól tartotta magát, de nem hozott új hajtást. És ami a fantasztikus, hogy most, hogy a lomolás megkezdése előtt úgymond kimentettem a teraszról a lombok alá, beindult, szép kis hajtást hozott.

A múlt héten vagy talán még előtte, elromlott a második mosdócsapunk is a fürdőszobában. Az első még talán tavaly, kb 1 éve. Nem hívtunk szerelőt, mert mindig kínlódás kifizetni a munkadíjat is, és itt nyilvánvaló volt, hogy lesz anyagköltség is, hiszen a kerámiabetétet is ki kellett cserélni. Most, hogy már nem  volt fenn egy használható mosdó sem, muszáj volt valamit tenni. Elmentem és vettem 2 betétet és megkértem Zsoltot, jönne át megcsinálni. Szerdára ígérte, de csak nem jött. Nem akartam piszkálni, de azért csak jó lett volna, ha átjön. Viszont az én Csücsköm, aki alapesetben nem egy szerelős alkat, kinézte a youtube-ról, hogy miként kellene megcsinálni és szerencsére volt hozzá szerszámunk is, így viszonylag rövid idő alatt, nulla forint  munkadíjért megcsinálta, csak nekem kellett felmennem, mint múzsának, hogy sikerüljön meglazítania egy csavart, ami előtte makacsul ellenállt. És láss csodát, működik.

Az éjjel nem túl jól aludtunk, annak ellenére, hogy lenn voltunk a pincében. A kazán zörgött, a matrac kényelmetlen volt, egyébként is fészkelődtünk mindketten, hogy a hátunk ne fájjon. Nem kifejezetten ezt a cipekedést írta fel az orvos.
Napközben megint nagyon meleg volt, bár reggel kisebb zivatarral kezdtünk és most is úgy tűnik azzal zárjuk a napot.

Vége a lomtalanításnak

Szerencsére hellyel-közzel volt itt Kiseszter is és így sokkal jobban haladtunk a kipakolással. Őt főleg a garázs kipakolása érintette, de segített a pincében is. Tegnapelőtt, mikor ki kellett rakni a cuccokat, nekem reggel be kellett mennem a Földhivatalba, illetve mint később kiderült, ott mellette a Kormányablakba egy tulajdoni lap másolatért, hazafelé Kiseszterrel bevásároltunk és mikor az Aldinál akartam kilépni a kocsiból, valahogy nagyon rosszat mozdultam és azóta is fáj a derekam, pedig tegnap este még kivonszoltam magamat a doktorbácsihoz egy szuriért, de sokkal előbbre nem jutottam vele.
De attól még soha nem látott mennyiségű bútort, csetreszt, ócska ruhát dobáltunk ki. Ezidén sokkal békésebben zajlott a lomizás is, bár nem voltak kevesebben, de valahogy kulturáltabban viselkedtek.

Annak örömére, hogy sok minden kiment a pincéből, 3 gyerek már tegnap előtt lenn aludt a pincében, aztán tegnap mi hárman is követtük őket. Egy biztos, itt nem folyt a hajamból is a víz, de aludni sem aludtam annyira jól, mint normális körülmények közt a saját ágyamban szoktam.

Meleg az idő!

Jó meleg volt már korán reggel, és az a jeges víz, ami tegnap még érzéstelenítő hatású volt, az ma délelőttre már egész kellemes volt, délutánra pedig teljesen jó volt.
Napközben nagy lépésekkel haladtunk előre. A konyhában letakarítottam a felesleges dolgokat a szekrény tetejéről, és ami nem kell már, azt ki is hajigáltam. Igyekszem nagyon kritikus szemmel nézni a dolgainkat, csak azt megtartani, amire még addig, míg el nem költözünk, biztosan szükségünk lesz. Kipakoltam még tegnap két felső polcot is, ami onnan kikerült, az adta a helyet a szekrény tetejéről a megmenekült dobozoknak, egyebeknek. Volt egy alsó pult rész is, ami elég rendesen tele  volt mindenfélével, szintén tiszta lett és csak a legszükségesebbek maradtak.
Az előszobából is kitettünk egy szekrényt, egész nagy hely lett.
Nagyon jó, hogy Csücsköm itthon van, mert legalább tud segíteni, bár a gyerekek is itt-ott besegítenek.
Takarítás után felmentem Mayához, hogy nála is kipakoljuk a felesleget, mert volt ott is minden, tűtől elefántcsontig. Nem különösebben nagy erőssége a rendrakás, de így segítséggel könnyebben ment. Később még Kiseszter is beszállt segíteni neki, így én nekifoghattam a vasalásnak.
Napközben már jó meleg volt, talán már a 35 fokot is elérte. Éjjel sem tudtunk valami jól aludni, nagyon meleg volt. Vélhetően ma sem lesz másképp.

És végre itt a nyár!!!!!

És meleg az idő, strand helyett medencét állítottunk, még tegnap. Most elsőre sikerült olyan pöpecül felállítani, hogy ennyire vízszintesen még tán sose állt. Az, hogy vízszintesen álljon a medence, minden évben kínlódás volt, tavaly már közelítettünk a tökéletességhez, de most, ez szinte gyönyörű, hogy mennyire jól áll.

Ma reggel már korán reggel is jó meleg volt, így 10 körül, mikor kimentünk kitakarni a medencét, már meg is akartunk mártózni Csücskömmel. Ahogy léptem befelé a jeges vízbe, megbotlottam és szó szerint beestem a vízbe, de ez kívülről úgy tűnt, mintha nagy bátran, mit sem törődve a hideggel beleugrottam volna a vízbe. Csücsköm meg is jegyezte, hogy milyen "tökös csaj" vagyok, hogy csak úgy ugrálok bele a hideg vízbe. Volt aztán nagy vihogás, mikor mondtam neki, hogy nem pontosan így terveztem.

Aztán a nap folyamán jó meleg volt, a hétre még melegebbet mondanak. Csücsköm itthon lesz 2 hétig, most az első héten a gyerekek is itthon vannak, és nagy szerencsénk van, mert lesz lomtlanítás is a héten, amiben mindenki kiveheti a részét. Amit lehet, kidobunk, továbbadunk, kitakarítunk. Csak vinnék már a házat.......

Közben volt egy hatalmas árvíz. Rengeteg eső esett a Duna vízgyűjtőjén, ami aztán több országban okozott áradásokat. Legrosszabbul szegény németek jártak, ott még most is küszködnek, pedig minálunk már az egész országon végigvonult az ár, már csak a belvizekkel van gond.

Nálunk is voltak azért izgalmas dolgok, az iskola év utolsó 3 napja azzal telt, hogy beszedtek a kisebbek valami vírust és hasmenéssel itthon voltak, aztán Lili is beszállt csütörtökön és akkor már együtt mentünk át az orvoshoz. Nem a saját orvosunk volt, hanem egy idősebb helyettesítő doktorbácsi, akit a táborozásból ismernek a gyerekek. Ott nem nagyon kedvelték, de itt olyan ötlete volt, amivel rögtön belopta a gyerekek szívébe magát. Először is azt mondta, hogy ő úgy tartja, hogy nem kell a gyerekeket koplaltatni, rizzsel, főtt krumplival, keksszel és ki tudja még mi mindennel, hanem egyenek-igyanak, amit akarnak, csak kicsiket és sűrűn. Inni akár 3-5 percenként is lehet, csak 1-2 kortyot. Az Imodium tipusú gyógyszereket nagyon ellenezte, hanem adott valami vény nélküli kapszulát, Enterolt és egy Probiotikum plusz nevű dolgot. Délutánra már semmi baja nem volt senkinek, pedig reggel alig bírtak elindulni az orvoshoz. Így aztán ők hárman nem voltak a ballagáson, csak én sütöttem a ballagóknak a pogácsájukat és vittem fel az iskolába.

Beninek még az utolsó pillanatban vettem egy fehér inget, mert most már 160 cm-en is túl van, a fehér inge pedig valahogy nem nőtt utána, nekem meg nem tűnt fel, hogy 134-es. Viszont egy kedves nyírségi asszonytól interneten vettem egyet és másnap már itt is volt a csomag. Jó is lett Beninek, szépen nézett ki benne. Még a múlt héten a szomszéd utcában, a turkálósban vettem nekik, mármint a fiúknak, kifejezetten ünneplős ing alá való fehér pólókat, mert már azok is kicsik voltak, ezeknek pedig annyira finom volt az anyaga, hogy nem tudtam otthagyni őket.

Nyár van, fütünk

Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt években lett volna olyan nyár, hogy ilyenkor ne a medencében pancsoltunk volna már. Most szakad az eső, és hűvös is van. Most délutánra már be kellett fűteni is, annyira nem volt kellemes az idő itt benn.
A múlt hét végén volt itt egy pár megnézni a házat, de nem volt azóta semmi visszajelzés, hogy érdekli-e őket. Ránézésre azt mondanám, nem ők fogják megvenni a házat. Ha mégis, akkor az nagyon jó lesz, és nagy meglepetés. Anyáék is voltak itt pakolászni a múlt héten és úgy hírlik, lesz hamarosan lomtalanítás is. Azt most jól ki tudjuk majd használni, ha nem fog esni az eső, de jó lenne, ha legalább akkor nem esne már. Sokat lehetne vele spórolni.
Lilikémmel július közepére kaptunk időpontot a gasztroenterológiára, addig is szedi a Lactase tablettákat, ha tejes cuccot eszik. Így most normalizálódni látszik a helyzet.
Minden esély megvan arra, hogy átmegy minden tárgyból, de azért még aggódik.
Végül is arra az eredményre jutottunk, hogy nem jelentkezik jövőre a zeneiskolába. Hiába volt a nagyszerű szolfézs tanár, az nagyon megfeküdte a gyomrát. Viszont ez a 3 és fél év sem volt felesleges, egészen sokféle zenei dolog iránt érdeklődik, mindent meghallgat, válogat, ami tetszik azt megtartja emlékezetében és vissza-visszatér hozzá. Mozart, Vivaldi és ki tudja mi van még a listáin. Ma Nat King Cole-t kért, hogy keressük meg neki, meg Beatlest.