Valamikor áprilisban

egy nagyon rosszat sikerült mozdulnom, aminek a következtében a térdem elkezdett nagyon fájni és az idő múlásával sem lett jobban. Úgyhogy elmentem az orvoshoz, aki ugye hümmögött, mert nagyon látható nyoma nincs semmi sérülésnek. Egy kissé mintha meg lenne dagadva, de nem feltűnő. Viszont az érzés... hát az elég vacak. Olyan, mintha  két fogaskerék közé beszorult volna valami kövecske és se kinyújtani nem tudom rendesen a térdemet, sem behajlítani. A zoknimat elég furcsán veszem fel, ha egyáltalán sikerül. A lépcsőzés is eléggé szokatlanul nehézkes, lefele is és felfelé is. A május végi röntgen szerint minden rendben. Szerintem pedig nem. Úgyhogy ma visszamentem, hogy nem volna-e valami más vizsgálati módszer, amivel a nyomára jöhetnénk, hogy mi is történt. Úgyhogy a doktornéni ma kedvesen megerősítette, amit eddig is tudtunk, hogy tovább kell küldjön valami specialistához, gondolom orthopédhez, aki majd MR segítségével rájön, hogy mi a baj. Pedig a térdemre szükségem van, nagyon is. Bízzunk benne, hogy nem egy év múlva derül ki, hogy mi a csuda van vele. 

A másik, hogy a család már egy darabja rágta a fülemet, hogy nem férünk a könyvek hegyeitől, amiket elhoztunk Magyarországról. És tényleg nem, csak nagyon nehezemre esett nekifogni szelektálni, hogy mi menjen, mi maradjon. Végül nekifogtam. A helyi nagy könyvtár azt mondta, hogy legfeljebb 10 könyvet tudnak befogadni, hát arra azt mondtam, hogy nem nagy segítség, akkor amikor majdnem 1000 könyv van itt dobozokban, és kb 700-at akarnék valahova elpasszolni. Aztán némi kínlódás után összeraktam 3 dobozt és nehéz szívvel értesítettem az itteni magyarokat, hogy a helyi szeméttelep mellett működő használt cikkeket áruló boltban ha keresik őket, megtalálják. Hála az égnek, rögtön volt ötletük, hogy mit is kellene a könyvekkel csinálni, így most az a helyzet, hogy valószínűleg a java a cardiffi magyar könyvtárban fog kikötni, aminek a létezéséről nem is tudtam. A jövő héten elviszik őket.
Ennek kapcsán volt egy jó kis selejtezés, rengeteg szeméttel, porral, takarítással, de lassan a végére érünk és tulajdonképpen jó is hogy így történt. Magyarországon a kutya sem akart a könyveinkből egyet sem elvinni, még ingyen sem. Itt most örülnek nekik. 

Utóljára 4 éve könyveztem ennyit egyszerre. Bár már ilyenkorra régen kész voltam vele. 4 éve ilyenkor Zsókáéknál főttünk abban a csepp lakásban mindannyian. 

Ja, és még egy fontos dolog, Zsóka és Csaba június 15-én összeházasodtak! Szépek voltak, sok boldogságot nekik!

Hétfőtől

Beni újra jár az egyetemre, a szokásos júliusi intenzív kurzusra. A legszebb az egészben, hogy ugyan kényszerűségből, de egyedül kellett mennie beiratkozni, mivel egész nap dolgoztam és így esélyem sem lett volna elmenni vele. De ügyesen eligazodott az épületek között, megtalálta azt ahova mennie kellett és el is intézte. A másik újdonság, hogy a telefonjára vesszük neki a heti bérletet, amivel a dolog szokatlansága miatt a második nap volt egy kis malőr, de ezt leszámítva remekül működik. 

Csütörtökön Miával voltunk a felvételi interjún, és mindjárt fel is vették arra a szintre és tanfolyamra, amire jelentkezett. Így Art-desing level 3 amire járni fog. Hogy pontosan mit takar, azt majd menetközben igyekszem kideríteni.