Mindjárt vége novembernek

Szünet után kicsit nehéz volt a visszaállás a megszokott kerékvágásba, de legalább mindannyian pihentünk egy kicsit. Csücsköm is itthon volt egész héten, így nem kellett korán kelnem reggelente, hanem ráértem felkelni akkor, amikor jólesett. Így azért egész más volt.

Befejeztük az ásást, szép lett, aztán egy másik nap, mikor összehúztam a maradék leveleket, kitakarítottam a kert utca felőli részét is, így most az is egész rendesen néz ki.

A madarak azóta is jönnek, már a második 2 kg szotyi fogy, és a 2. adag cinkegolyó. Általában hatosával veszem őket, mert az úgy olcsóbb egy kicsit. A hétn Csücsköm tisztított egy kis diót, és abból, ami nem volt jó, kiakasztottam műanyag hálóba kötve, most már azt is csipegetik.

A múlt héten Domi a fociról nagyon mérgesen jött haza, mert akkor derült ki, hogy ő idén nem mehet a Mikulás kupára, mert Lajosbá inkább a nagyobbakat viszi magával, ők majd jövőre mehetnek. Viszont cserébe, holnap mehet az úszóversenyre. Kiváncsi vagyok, mi lesz.

Tegnap nagyon izgalmas és mozgalmas nap volt, több okból is. Reggel azzal kezdtünk, hogy Lili szólt, beázott a szobája. (Egész nap és éjjel esett előtte az eső) Szerencsére nem volt akkora a katasztrófa, csak elsőre nem tudtam, hogy mi a gond, de aztán mikor hazajöttem az iskolai körútról, rögtön látszott mi a gond. A kémény felett van egy használaton kívüli kibúvó, amit a kéményseprők követeltek meg, de egyébként rá lett takarva a gipszkarton, a fólia, hőszigetelő, minden, ami kell. Na, ez a kibúvó ablak nyílt ki. Mondjuk így, hogy már tudom, hogy hogy volt összerakva, csodálom, hogy csak most. Második órára be kellett menjek az iskolába és egyáltalán nem volt elképzelésem se, hogy miként csukom be azt az ablakocskát, de muszáj volt mennem. Menet közben egy közeli építkezésen megkérdeztem, ott vannak-e még a tetőfedők, de már elkészültek, így magamra maradtam. Az nyilvánvaló volt, hogy kimászni nem fogok, elérni pedig nem tudtam volna semmivel sem, mert annyira messze van a tetősík ablaktól, hogy esélyem sem lett volna. A kicsiknél nyílt nap volt a délelőtt és addig, amíg ott ücsörögtem, megvilágosodtam, hogy miként fogom megoldani ezt a dolgot.
Mikor hazajöttem már 1/2 12 volt. Gáborral beszéltem a szomszédból, hogy tudok-e tőlük akkus csavarhúzót kapni. Végül Marikától kaptam meg nem sokkal később. Még  mielőtt Domiért fel mentem volna, sikerült leszerelnem a gipszkarton lemezt, ami útban volt, aztán mikor hazajöttünk, folytattam. Kiderült, hogy csak egy vacak kis szög tartotta az egész riglit, már ameddig tartotta. Hogy mikor nyílt ki, senki sem tudja. A szomszédból Pista bácsitól kértem segítséget, hogy ha van kéznél esetleg szemes csavarja, szál drótja és egy kis kézi fúrója, akkor hadd kapjak kölcsön, mert vagy nincs is itthon, vagy nagyon kéne keresni. Aztán felhasítottam a fóliát és egy egész kis lukon kinyúlva becsuktam az ablakot és a második szemes csavart, miután az elsőt valahová leejtetettem, nagy nehezen becsavartam és a dróttal valahogy rögzítettem. Utána még  tettem egy kis pótlás szigetelő anyagot és megpróbáltam a fóliát rögzíteni és valahogy megragasztani, hogy ne folyjon be a víz. Aztán már csak a gipszkartonnal kellett megküzdenem, mert kiesni még kiesett valahogy, bár inkább azt lehet mondani, hogy be volt szorulva, de pont ezért nem akart visszamenni a helyére. Ott akkor még farigcsáltam egy kicsit rajta és végül úgy sikerült visszacsavarozni. Ez az akkus csavarhúzó nagy áldás. Sokkal könnyebb vele minden.

Ma pedig Liliéknél volt nyílt nap, itt rajz órán voltam. 

Gyógyulás, madáretetés

Ma egy hete műtötték Mayát. Egész jól telt eddig a hét, nem volt igazán probléma, csak néha kis nyavajgás, hogy fáj. Ma megyünk vissza a kórházba kontrollra, gondolom minden rendben lesz. Be sem lázasodott Maya.

Dominikkal tegnap voltam a fogorvosnál, feltette neki azt a távtartót, amihez még októberben levette a mintát. A távtartó annak a fognak a helyére került, amit ki kellett húzni még a nyáron, mert az majd csak 2-3 év múlva fog kinőni.

Tegnap vettem már madáreleséget, bár egyenlőre egészen jó az idő. Tettem is belőle mindjárt a mogyoróbokorra és ma reggel már azt láttam, hogy jönnek a cinkék. A galambokat egész nyáron etettem, ők is jönnek mindig.

Múltkorában Ica nénivel beszélgettünk, hogy milyen madár az, ami ismeretlen mindkettőnknek, aztán Ica néniék voltak otthon a testvéreinél, és ott egyikük nagy madárismerő, így kiderült, hogy szajkót szoktunk látni itt a kertben.

A kép margaretlea.nolblog.hu-ról van.

Potyognak a levelek és még van egy kevés ásnivaló kinn a kertben, de nagyon szép őszünk van.