péntek, március 09, 2018

Azért csak voltunk kórházban,

csak néhány nappal később, kedden reggel vittem be Miát a kórházba, hogy nézzék meg, miért nem kap rendesen levegőt, van magas láza, fáj minden tagja, stb. 
Már a hétvégén nyavajgott, hogy nem nagyon érzi magát jól, de aztán kedd reggelre ez már nagyon rossz lett, úgyhogy végül a kórház mellett döntöttem, mert ha ide megyünk fel az orvoshoz, akkor nem biztos, hogy rövidesen orvos is fogja látni. Próbálják itt is csökkenteni az orvos-beteg  találkozókat, de ez most megitélésem szerint nem volt elkerülhető. 
Első lépésként egy ránézésre sokat látott nővér vizsgálta meg, aki azt mondta, hogy majd várni kell, sokat, hogy orvos is megvizsgálja, és nem akarnánk-e mégis a házi orvost meglátogatni. De akkor már nem akartam menni sehova. Aztán néhány óra elteltével úgy 10-fél 11 körül jött egy fiatal orvos, hogy menjünk a röntgenre és utána jelentkezzünk. Szerencsénkre, visszafele útban összefutottunk vele ismét és akkor berántott bennünket egy kis szobácskába, amilyenekkel a sürgősségi tele van. Ott meghallgatta Miát, csináltak EKG-t. Kisvártatva elkészült a röntgen lelete is, nem tüdőgyulladás,  de valami mellkasi fertőzés, ők legalábbis így nevezik. Doxycyclin lett a dolog vége, amiből gyanúm szerint az első 2 iziben ki is jött Miából. Csak később jutott eszembe, hogy általában úgy szoktuk ezzel csinálni, hogy reggel egyet, és este a másodikat, ugyanaznap. Úgy kevésbé megterhelő a gyomornak, kisebbíti a lórugás hatást. 

Aztán szerdán vagy csütörtökön hívtak a fogműtét miatt, hogy esetleg nem tudnánk-e pénteken, azaz ma, menni, mert lett egy hely. Mikor vázoltam a hölgynek, hogy éppen előző napokban volt benn kórházban és antibiotikumot kap, akkor abban maradtunk, hogy jó ötlet lenne, de nem most. 

szombat, március 03, 2018

Spenót főzelék Walesben

Ugye azt tudtuk, hogy a főzelék mint étel szinte csak Magyarországon ismert formája a zöldféléknek, és a létrejöttében is a szegénység állt főképp. De ettől még néhány főzelékfélét szeretnek a lányok és szeretne Dominik is, ha olyat tudnék csinálni, mint anno a menzán az iskolában. De sajnos azt a minőséget én képtelen vagyok előállítani. 
A lényeg, hogy majd' három év telt el úgy, hogy nem ettünk spenót főzeléket, legfőképp azért, mert a spenót püré aranyárban van, frissen csomagolva, nem fagyasztva, a spenót másik formája pedig a friss, leveles spenót. 
Mivel nemrégiben vettem a Lidlben egy kisebb botmixert, így elhárult minden  akadály a spenót főzelék készítése elől. Még sosem készítettem friss spenótból, nem nagyon voltam rákényszerítve, magamtól pedig nem biztos, hogy nekifogtam volna. 
Gyerekkoromban anya készített egyszer friss spenótból főzeléket, és biztos nem is volt vele semmi baj, de nekem nagyon udorítónak tűnt akkor az a fonnyadt, szinte fekete, levél sokaság. Arra már nem is emlékszem, hogy anya mi a csudával tudta krémessé varázsolni, csak sejtem, hogy valami szitán küzdötte át vagy ő, vagy én. Mert hogy akkor még a botmixer kis hazánkban ismeretlen fogalom volt, az biztos. Néhány nappal ezelőtt vettünk a Lidlben spenótot, 2 zacskóval, az olyan fél kiló lehetett, eddig kinn vártak az előtérben a sorukra, aztán ma megcsináltuk. Kicsit sok fokhagyma esett bele, de azért jó lett. Mostani szemmel már nem tűnik undorítónak. 

Tegnap még egy kicsit kutakodtam a First Bus oldalán, miután kipanaszkodtam magam az előző este miatt az ügyfélszolgálaton. 
Az derült ki, hogy nem, nem tudtunk volna eljutni Bridgendbe, sehogy sem. A First Bus járatai egy Pyle nevű helységig mentek abban az irányban és onnan fordultak vissza. Gondolom, hogy ha buszokat nem engedték tovább, akkor legfeljebb engem is megdícsértek volna, hogy mennyire ügyes vagyok hogy odáig eljutottam, de  most itt az idő, hogy visszaforduljak és hazamenjek, amíg még tudok. 
Eközben a kutakokodás közben még azt is kiderítettem, hogy a buszközlekedés, ami ezek szerint egyáltalán nem volt zökkenőmentes, este 19,30-kor végleg le fog állni aznapra. Tehát, ha az X1 méltóztatik bemenni az Amazonhoz időben, akkor van esélye Gyurinak hazaérni, de ha nem, akkor nem csak kockára fagy, de hazamenni sem tud, mert nem éri el a csatlakozó buszát, egyiket sem. 
Tegnap annak ellenére, hogy elvileg szabin lettem volna, bementem, mert nem tudták megoldani a helyettesítésemet, viszont el is jöttem megint 6-kor, úgyhogy egy fél nap szabit felhasználtam a 2 nap alatt. Azt már csak este tudtam meg, mikor hazafelé jöttünk, hogy az Amazon próbált segíteni azoknak, akik busszal járnak, mert azt az infót kapták, hogy a környéken járó buszok egyáltalán nem közlekednek. Innen nézve jó döntés volt, hogy összekaptam magam, hogy időben végezzek és együtt menjünk haza. Talán a jövő hétre már rendben lesz minden. 

Mára kissé alábbhagyott a szél, a hőmérséklet is lassan emelkedik a házban,  délelőtt elértük a mágikus 20 fokot. Tulajdonképpen örülhetünk, mert nagyon sok helyen a kazánok egyszerűen elromlottak. De olyat is hallottam, hogy van a házakból kidugva olyan kerti csap féle és az fagyott le. Csücsköm egyik kollégájának az olajkazánja volt a házon kívülre telepítve, az adta a melegvizet is, ott a cső fagyott ki. Szóval volt baj sok felé, mi megúsztuk, ment a kazán végig, még ha nem is nagyon éreztük elegendőnek a teljesítményét. 

Na és akkor jöjjön a tescós kenyeres sor, ezt ma reggel lőttem. 



Szemmel láthatóan nem nagyon állt helyre még a szállítás, de nem csak itt, a Lidlben is panaszkodtak, hogy még a tegnapelőtti kamion érkezett meg csak ma. 

péntek, március 02, 2018

Két napja hívtak a kórházból,

hogy mit gondolok, el tudunk-e jutni a műtétre. Ők úgy gondolják, hogy mindenki, akire szükség lenne, az ott lesz, de mivel ennyire rémisztő az előrejelzés, inkább megkérdezik. Nagy megkönnyebbülés volt lemondani a mai műtétet. Most, hogy itthon ülök még egy darabig, azt mondom, hogy nagy eséllyel meg tudtuk volna járni az utat oda is és vissza is, de arra sehol semmi garancia, hogy az orvosi team is ott tudott lenni, azt már nem is fogom megtudni. Április 6. az új időpont, akkor már csak nem lesz havazás. 
Azt azért nem állítanám, hogy egyáltalán semmi hatással nem volt ránk Emma, de úgy néz ki, megúsztuk. 
A közlekedés viszonylag rendben ment itt nálunk, este például teljesen kiürült a város. Olyan volt a forgalom, mintha vasárnap reggel lenne. Itt-ott esett a hó, és bár nagy hóra számítottunk, itt nem esett tán 2 cm sem. Hideg az van, annál is inkább, hogy nagyon nagy a szél. Annyira, hogy két napja folyamatosan megy a fűtés, 21,5 fokra beállítva és a 18 fokért küzd a kazán. A fürdőszobában és a mi szobánkban hallani, ahogy besüvít a szél. 

Tegnap Domit délben hazaküldték a suliból, mindenki, aki tudott, hazament. Ma nincs iskola egyáltalán, sem college. Az egyetemet nem tudom, de mivel a bíróság is bezárt, gondolom,  hogy ott is inkább tartottak egy szabad napot, mintsem bárki életét veszélyeztessék. 
Este én is inkább eljöttem korábban, még ha ez lehet, hogy két óra szabadságomba is kerül,  mert akkor még nem lehetett tudni, hogy mekkora  hó is lesz valójában, és írtam Gyurinak, hogy várjon meg inkább. 
Mint később kiderült, az az X1-es busz, amit láttam szembejönni, mikor mentem az Amazonba, az nem ment be a többiekért, hanem nemes egyszerűséggel ott hagyta őket. Egy kolléganőjét még össze tudtuk szedni az egyetem fele jártában és akkor már haza is vittük. Rettenetes hideg volt a szél miatt. 

Ma  reggel voltam benn a Tescoban, hát én még olyan üres kenyeres polcokat sosem láttam, mint ott. Azt mondták, hogy az éjjeli szállítmány kenyér nem jött meg. Persze azért nem maradnak kenyér nélkül a népek, mert ott a saját pékség, de azért megdöbbentő volt kicsit. 

A másik, ami mindig lenyűgöz, hogy a szomszédasszonyunk minden évben kint hagy valami olyasmi kerti bútort, amit a szél gyönyörűen elvihet. Az idei áldozat egy nyári parti sátor féle volt, ami néhány nappal Emma érkezése előtt került ki az udvarra. Tegnap a fiával együtt próbáltuk menteni a menthetőt, de a rudazatot simán ki lehet hajítani a kukába, az annyira összetört.