Két ünnep közt

Kedden Csücsköm benn volt dolgozni, és bár reméltük, hogy hamarabb haza tud jönni, nem sikerült. Elvileg ezen a héten szabin van, de ma is be kellett menjen. Ennyit a szabadságról. Még maradt nem is tudom hány napja. Majdnem 2 hét. Majd jövőre kiveszi év elején, ha tudja.

Volt itt a biztosító  kárszakértője is a széltetőnk miatt. Fizetnek majd valamennyit a szélkárra.

Legalább az év vége most egy kicsit  könnyebb, megjött Csücsköm fizetése. Persze ugrálni nem lehet, mert akkor meg január végén leszünk bajban. Bár az attól függetlenül is bekövetkezhet, ahogy az országban a dolgok mennek mostanság. Kicsit sem vagyok optimista. Semmiféle tartalékunk nincs, de ha csődbe megy az ország, akkor az is teljesen elértéktelenedne.

Itthon rendben mennek a dolgok. Reggelente jó sokáig alszanak a gyerekek. Igaz, esténként később mennek az ágyba. Mondjuk nem kell, nem tudom én milyen későre gondolni, 9-kor fekszenek, aztán ebből lesz kb. fél 10-es elalvás.

Sikeresen megtaláltam ma az összes régi német tankönyvet, ami fellelhető itthon, így az orosz mellett azt is fel fogom frissíteni, legalább ne tunyuljon el teljesen az agyam, bár igyekszem olvasni is.

Szenteste és előtte

Az elmúlt 3 napban elég sokat voltam a konyhában. Úgy kellett készülnöm, hogy anyáék is jönnek.
Nagy segítség volt a bevásárlásnál, hogy Csücsköm teljesen váratlanul kapott a munkahelyéről 24 ezer forintot, nem tudni milyen címen, de valószínűleg nem véletlenül, mert Zsóka is kapott és Bratyó is.
Kiseszter is besegített, a karácsonyfát ő fizette és a kajához is hagyott itt pénzt.
Tegnap reggel az Aldinál a parkolóban vettük meg a karácsonyfát, ami nagyon szép lett, és belefértem a keretbe is. Gergőt kértük meg, hogy segítsen befaragni a talpba a fát, de majd vennünk kell egy normális fatalpat, mert most egy egészen kicsike műanyag talp tartja az egészet.
Ha anyáék nem segítenek be az ajándékokba, akkor nagyon, nagyon sovány karácsonyunk lett volna, így viszont mindenki örült. A 2 fiú kapott egy arénát a Beyblade játékhoz, ami azért is jó, mert legalább nem tesznek tönkre több lavóromat. Egy már ugyanis odalaett.
A gyerekek  kaptak 1-1 MP4-et, amit nagyon jó áron vateráztam még az ősszel. Igaz nem olyan nagyon sokat bír, mert az aksi csak 4 órát húzza, viszont 4 GB a tárhely rajta és rögzíteni is lehet hangot. Ezen kívül kaptak még más apróságokat is, így nagyon tetszett nekik minden.
Csücsköm egy 8Gb-os tollformába illesztett pendrive-ot kapott, ami közös ajándék volt mindannyiunktól. Én kaptam egy Vavyan Fable könyvet, a Habospitét. Anyának horgoltam egy ugyanolyan sapit, mint a lányoknak. Kiseszterrel pedig megbeszéltük, hogy majd ő is kap egyet, csak az övé fehér lesz.
Még csütörtökön vettem Lilinek egy csizmát, mert már nagyon kellett, és néztünk ugyanolyat Mayának is, de azt nem tudtam megvenni, mert már nem futotta rá. Mikor Kiseszter már ment elfele, akkor kibökte, hogy a lányok csizmáját kifizeti, így majd 27-én megyek és megveszem Mayának a csizmát, nehogy elfogyjon az Aldiból.

Holnap már szünet

Ma voltak idén utoljára a gyerekek iskolában, ebéd után mindenki hazajött. Addig én megsütöttem a mi bejglinket, ez is szép lett, legalább annyira, mint a tegnapiak.

Délben elkezdett esni a hó, eleinte csak úgy szállingózni, aztán esett jobban is. Most pont alig esik.

Mindjárt szünet

Tegnap este Marika lejött, hogy kéne neki egy kis segítség: konkrétan arra kért meg, hogy süssek neki egy adag bejglit, mert holnapra kellene neki, mármint szerdára, de ma, azaz kedden is este későn jön haza. Hozna hozzá mindent, csak készíteném el. Így aztán a tervekkel ellentétben, a mai nap a sütésé volt, pedig eredetileg takarítani akartam. Majd holnap.

Így ma összeraktam a bejgliket Marikának, ilyen szép még sose lett.   Sütöttem 2 adag pogit is, mert holnap lesz a kisebbeknek a karácsonyozás az iskolában. Mikor elkészültem a mára tervezett sütésekkel, összeállítottam a mi bejglink tésztáját is, amiben nagyon sokat segített Maya is. Közben Csücsköm megdarálta a mákot és a diót is, így már reggel azzal nem kell foglalkoznom. Már csak sütni kell.

Benikém reggel úgy ment el, hogy délelőtt színházba mennek és aztán ebéd után jött haza. Minden gyerek itthon volt már ebéd után, és nem sokkal később megjött Csücsköm is, aki egyébként szabadságon van. Domi 2 után elment ugyanazt megnézni, amit Beni délelőtt és utána még ment focira.
Szerencsére már eléggé "lájtosan" adtak leckét a héten, remélem nem lesz lecke a szünetre sem.

Estére már egészen kiakadtam a mai napi történéseken, és gyakorlatilag minden napra jut valami.
A mai összegzés a teljesség igénye nélkül:
Elfogadták  az új köznevelési törvényt, ami visszavisz minket a kőkorba. Elveszi az összes gyerekem elől a lehetőséget, hogy továbbtanuljon valami normálisnak mondható helyen.
Elfogadták az önkormányzati törvényt, ami elveszi az önkormányzatoktól az iskolákat, kórházakat, magát az önkormányzatiságot.
El akarják venni a frekvenciát a Klubrádiótól, az egyetlen, mostanság hallgatható adótól.
Az az érzésem, hogy a parlamentben birkák ülnek, és mindent amit a kormány akar megszavaznak, kivéve az ellenzéket, illetve annak a liberálisabb része. Sajnos nagyon kevesen vannak ahhoz, hogy a 2/3 döntései ellen felszólaljanak. Felszólalnak, de hatása nincs. Olyan, mint ha a süket falnak beszélnének.
A kormány pedig úgy tesz, mintha minél rövidebb idő alatt akarnák minél jobban tönkretenni az országot. Pedig, mintha nem erre esküdtek volna. Nem tudom, hogy azok a képviselők, akik most mindenre gondolkodás nélkül áment mondanak, hogy fognak a választóik szemébe nézni, és reggel a tükörbe?

Minden napra jut valami, amitől az ember életkedve is elmegy.

Ez már csak a hab volt a tortán.
Kaptunk egy felszólítólevelet a gázművektől, hogy tartozunk nekik vagy 100.000,- Ft-tal. Ami a legszebb, hogy már kifizettünk több mint 4000 m3 gázt, de nem használtunk el  csak 3200-at. Mindenesetre írnom kell nekik, mert nem tudom most kifizetni ezt az összeget.
Évzáráskor pedig majd jóváírnak egy rakás pénzt, januárban.

Arany vasárnap

Tegnap egy bútort elvittek a garázsból, a legjobbkor. Jó lenne, ha a többi is kellene valakinek, de  nagyon nehezen fogynak. Szinte sehogy. Szerencsére nem esett akkor pont az eső, mert a fél garázst ki kellett miatta pakolni. Nem is tudom, hogy mi lenne, ha esetleg költözésre adnánk a fejünket. Annyi vacak van mindenütt, hogy lehet, szünet után nekifogok egy nagyobbacska selejtezésnek, legalább a pincében.
Nagyon nem fűlik a fogam hozzá, de lassan megúszhatatlannak tűnik.

Este aztán még esett eső, később meg hó, és ez az egész ráfagyott a kocsira. Alig tudtam reggel kinyitni a kocsiajtókat. Egyet nagy nehezen kifeszegettem, de aztán a többit nem erőltettem, hanem kimelegítette a nap. A fiúktól hoztam valami sprayt, hogy esetleg máskor is ki lehessen nyitni az ajtókat, ha nincs annyi időm, mint ma reggel volt, hogy kivárjam, míg kienged.

Volt itt nálunk Kiseszter. Vett egy szép autót, használtan. Elég jó állapotban levőnek látszik. Renault Megane kombi. 7-8 éves.
Hozott anyától némi diót. Másfél kilót. Csücsköm hoz majd még másfél kilót kedden. Rettentő drága lett idén a dió, láttam 4500-ért is darálva. Amit kaptunk anyától, az is 1800,- Ft, és Csücsköm is ennyiért hoz majd.

Sűrűsödnek az események

Este, miután felmentem, nem ért véget még a nap, Csücsköm valamit benyalt, vagy nem volt jó a kaja, amit kaptak, vagy csak egyszerűen túl sok volt minden egyszerre, a lényeg, rosszul lett, hányt. Arra is gondoltam, hogy a kialvatlanság és az összevissza időjárás miatt is lehetett,. de még reggel sem volt jól, így itthon maradt.
Egész nap szinte aludt, a reggeli újabb hányások után.

Ma aztán esett az eső, eleget, aztán most estére felemelkedett a hőmérséklet majd 10 fokra. Ehhez képest holnapra már havazást és hideget mondanak. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Benikém tegnap jól elhagyta az úszópapucsát. Ma reggel persze mondta, hogy ő betette a zsákba, de sajna nem volt ott. Ma volt náluk  karácsonyi ajándékozás, így tegnap este még kisütöttem 4 tepsire való pogácsát. Finom lett nagyon. Egyet én is megkóstoltam.

Karácsonyi koncert

Egész nap esett az eső.

Tegnap este, mikor jöttem hazafelé, valami történt a kocsi elejében, amitől egy-egy kisebb kátyú miatt zörgött a kocsi. A tippem a lengéscsillapító volt, és sajnos délelőtt, mikor felmentem a szerelőhöz, megerősítette a gyanúmat. Így most addig, amíg jövő hónap elején meg nem csináltatom, óvatoskodnom kell.

Beni délben úszóversenyre ment, aztán viszonylag korán megjött, kissé letörve, hogy nem nyert semmit.

Ma volt a kisebbek iskolájának a karácsonyi koncertje. Egész jól sikerült, egyre több gyerek tanul zenét. Az énektanár összehozott egy kamarazenekart is. Ezen mondjuk érződött, hogy még mindenki kezdő, eléggé káoszos volt. Volt egy kislány, aki nem csak tüneményes volt, hanem nagyon tehetségesnek is tűnik. A néptáncosokkal lépett fel. Nagyon talpraesettnek tűnt. Szépen énekelt és nagyon ügyesen táncolt is.
Mayáék is szerepeltek, de eléggé laposnak tűnt, énekelni nem énekeltek, csak itt-ott, és táncolni is csak az elsősök táncoltak, a nagyobbak csak a háttérben ringatták magukat.

Este egyedül voltunk itthon, mert Csücsköm cégénél karácsonyi-év záró ünnepség volt. Nem rég jöttünk meg, mert a villamosig bementem érte. Még ébren voltak a gyerekek, ment a tv, mikor egyszer csak abbahagyta az adást és kiírta, hogy nincs jogosultság. Nosza, hívtam a T-home-ot, hogy mi a baj. Hát, kiderült. Novemberben és decemberben nem tudtam a számlák teljes összegét befizetni, így csak a 3/4 részét fizettem be mindkettőnek. Az egyik befizetés még nem is érkezett be hozzájuk, vagy ha igen, akkor se könyvelték le. De ha lekönyvelték volna, az sem számított volna, mert az a számla, amit nem fizetek be teljesen, akkor sem teljesítődik, ha esetleg később fizetek be. Szóval vagy befizetem pontosan az összeget, vagy bajba kerülök. Most végül is sikerült viszonylag gyorsan rendezni, de hát ez így kicsit váratlan volt.

Kajlák

Tegnap Zsóka fogorvosnál (szájsebésznél) volt szegény. Az egyik bölcsesség fogát kellett kiműteni, nagyjából 1 órás műtét volt. Eléggé összetörten jött haza, és még hazafelé a gyógyszertárban is gondja akadt, az orvos nem írta alá a receptet, így csak mindenféle mutatványokkal tudta kiváltani az antibiotikumot, amit az orvos rendelt.

Jól sikerült a bolhapiac, az összes sütit eladtuk, a gyerekek pedig vettek maguknak mindenféle apróságot.
A lányok nagyon kajlák, nem tudom, miért.

Karácsony előtti hét eleje

Szombaton délelőtt miközben főztem az ebédet, segítettem a lányoknak a leckében. Délután itt volt Posti és az volt a legszebb, hogy annak ellenére, hogy Domi osztálytársa, annak ellenére az összes gyerek együtt játszott, egész sokáig egész jól, aztán egy kicsit később úgy 1/2 6 körül lett zajosabb a társaság, de még mindig elviselhető volt.
Vasárnap délelőtt jött Gergő barátnőjének az apukája megcsinálni a tetőt. Jól el is keserített bennünket, gyakorlatilag le kellene cserélni a tetőt mindenestől- ez persze egy vagyon, 1-1,5 millió. Még a szigetelést is meg kellene csinálni, persze az is húzódik már mióta, az is vagy 2 milla. De hogy honnan?

Ma délelőtt sütöttem, mint a kis angyal, mert délután volt a kisebbek iskolájában az évi rendes karácsony előtti bolhapiac. Domi, mások példáján felbuzdulva megkért, hogy süssek muffint és sajtos pogit.
A pogit még tegnap összegyúrtam, reggel pedig behoztam a teraszról melegedni. Amit elvittünk, azt el is adtuk.
Igaz, egy részét én cseréltem egy könyvre. Egy trilógia középső darabját vettem meg. Batu kánról.

Ma délelőtt mosás után kinn teregettem ki és utána összeszedtem a cserepek egy részét. Összesen 16 cserép esett le. Valószínűleg a szélcserepeket néhány szög akadályozta meg a lezuhanástól, és az imádság még most is tartja őket. Bízom benne, hogy vasárnap jó lesz az idő és Alexa apukája meg tudja csinálni a javítást. Ígérte, hogy feljön, ha az idő engedi.

Mayáék 4. helyezést kaptak a terítési versenyen. 8 közül. Kissé el volt kenődve, hogy csak negyedikek lettek.

Tegnap Lilikém kisütötte, hogy menne ő is gyógytesire a barátnőjével. Nincs neki előírva, csak úgy szerelemből menne. Nem tiltakoztam, annál is inkább, hogy már kissé korábban nyomultam, hogy mehetne tömegsportra vagy röplabdázni a suliba, de az nem nagyon tetszett neki, mint ötlet. Ma már ment is, bár az is igaz, hogy tegnap Maya már puhatolózott a gyógytesi tanárnál, hogy mehetne-e. Tetszett neki nagyon, kivéve a sötétben hazasétálást. De majd a jövő héten már Mayával együtt jönnek, az úgy jobb lesz.

Megbontotta a tetőt a szél

Miközben mi azon sopánkodtunk, hogy elcsapták Cicót, kedden kora este elütötték Domi egyik osztálytársának az apukáját. Elég súlyosan megsérült, ráadásul ő a családfenntartó. Szóval jó nagy a baj. Mi, mikor jöttünk haza kedden a fociról, akkor láttuk messziről, hogy valami baleset történt, de nem is gondoltam volna, hogy vele volt baj. Őket pedig nem is értesítették, fel se vették a telefonját, így csak este 11-kor értesültek róla, hogy kb. 500 m-re a lakásuktól elcsapták.

Mára őrült szél lett, valamikor délelőtt nekikezdett a tetőt elbontani, ott, ahol nincs bedeszkázva (sajnos mind a két oldala a tetőnek ilyen). Jó sokat levert belőle. Majd hívni kell Gergő barátnőjének az apukáját, hogy csináljon vele valamit. Délelőtt szóltam mindenkinek, hogy vigyázzanak hazajövetkor a fejükre, Domiért pedig felmentem.

Tényleg eltűnt

Ma délelőtt, miután kiteregettem a kertben, tettem még egy kört, hátha megkerülne Cicó. Most végignéztem az út menti árkot  is, szólongattam is, de semmi nyom.
A megmaradt macskákon semmi megrendülés nyoma nem látszik, teszik tovább a dolgukat, esznek, alszanak, játszanak.
Már tegnap is akartam írni, hogy hatalmas előrelépésnek élem meg, hogy most már képes vagyok vakon, 10 ujjal gépelni a legtöbb dolgot. Természetesen nem megy mindig minden tökéletesen, javítanom is kell időnként, de mégis. Nem is értem, hogy miért is nem kerülhet bele a tantervbe a gépírás, már az általános iskolában. Hiszen a gyerekeink úgy használják a számítógépet, mint a vízcsapot, vagy bármi más használati tárgyat. Még azt sem lehet mondani, hogy úgy járnának, mint anno én, hogy úgy kellett körbesündörögnöm nagyanyámat, hogy engedjen a szentséges írógéphez gyakorolni. Szerintem csak a legislegszegényebb családokban nincs számítógép, vagy ahol a szülők valamilyen, szinte elfogadhatatlan okra, elvre hivatkozva nem hajlandók venni, bár módjukban állna. A másik dolog, hogy összehasonlíthatatlanul sokkal könnyebb írni a számítógép billentyűzeten, mint egy hagyományos írógépen.

Eltűnt Cicó

Dominikkal 2006-ban

Tegnap előtt, vasárnap éjjel, esőbe kiment portyázni Cicó, de azóta nem láttuk. Tegnap Csücsköm este kiment lámpával, míg én az iskolában voltam fogadóórán, de nem lett meg. Ma reggel, mikor hazajöttem az iskolajárásból, vásárlásból, elmentem körülnézni itt a környező utcákban. Kiabáltam utána, de nem volt semmi eredménye. Aztán már majdnem elindultam hazafelé, mikor összetalálkoztam az egyik szomszéd házaspárral, és ők mondták, hogy valószínűleg tegnap reggel Cicót látták elütve lenn, a 2 utcával alattunk futó főúton. Lementem megnézni, de nem találtam sehol a testét. Ha hazakerülne, jó lenne, de ezek szerint kevés rá az esély. Csücskömet meg mardossa a lelkiismeret furdalás, hogy hátha csak idejében vissza kellett volna engedni és akkor nem lett volna vele baj. De azt mégsem lehet, hogy éjjel 2-3-ig várjuk, hogy szíveskedjen hazasétálni.

Tegnap viszonylag hamar végeztem a suliban a fogadóórán. Voltam Domi tanítójánál. Szerencsére nincs rá panasz egyáltalán.Beszéltünk viszont az egyik osztálytársáról is, akitől mindenféle rossz szokásokat próbál hazahozni Domi. Kiderült, hogy nem csak nekem van gondom a kisfiú viselkedésével, hanem a tanítónak is okoz többször fejfájást. Többször volt már nálunk, de valahogy a többi gyerek sem rajong érte. Nem gondolnám, hogy attól nem tud viselkedni, mert Jehova tanúihoz tartoznak. Ez sok minden mást érinthet, de azt, hogy az ember miként bánik a többivel, azt nem nagyon. Ez valami más, inkább nevelési probléma, de még nem tudom, hogy szóljak-e az anyjának, vagy csak inkább másokat hívjunk Domihoz.
Maya matektanár nénijével is beszéltem, az osztással volt nagy összezavarás, abban maradtunk, hogy én akkor ebbe a módszerbe, ahogy el kezdték tanulni a 2 számjeggyel való osztást, nem folyok bele, mert egészen másképp tanulják, mint ahogy mi anno.
Találkoztam a természetismeret tanárral és biztató dolgokat mondott a lányok tanulásáról. Maya, ha belehúz egy kicsit, lehet 4-es, Lili pedig 3-as.
A magyartanárral is egyeztettünk. Lilinek a helyesírásától van teljesen tönkre. Szó ami szó, hát nem véletlenül van felmentve. Azt mondta viszont, hogy Lili nagyon büszkének tűnt, hogy mégis sikerült a teljes Walesi bárdokat megtanulnia,pedig nagyon kínlódtunk vele. Nagy segítség volt, hogy a Kata néni ötlete alapján Sinkovits Imrével együtt tanulta Lili a verset. Így sokkal könnyebben ment. Átbeszéltük a nyári házi feladat dolgát is. Kérte, hogy ha gondom van, inkább keressem meg valahogyan, ne az igazgatóhoz menjek. Mondtam neki, hogy nem hátba akartam támadni, csak egyszerűen a nyári szünetben csak őt találtam.

Még tegnap délután kiderült, hogy Domi bevállalta, hogy krampusz lesz a DÖK Mikulás mellett az iskolában, és kellene a jelmezhez kis ördög szarv, farok meg fekete ruha. Ebben az volt a jó, hogy csak a ruha volt itthon saját, Kisesztertől kellett volna kérni az ördögös dolgokat, és csak este 6 után tudtam utolérni, mikor már hazaértem a fogadóóráról. Igaz, nem volt túl jó az eligazítás, hogy a garázsban merre van, amit keresek, de azért csak megtaláltam.
Azért sikerült ma krampusznak lennie. Azt élvezte, azon morgott, hogy szinte minden osztályban egy-egy zacskó ajándékot kaptak a gyerekek, ők pedig csak egy Tibi csoki Mikulást.
Mondjuk kissé nem értem a morgolódást, mert már reggel itthon is azzal kezdtük a napot, hogy bontogatták a csomagokat. Tőlünk, amiben benne volt anyáéktól a Smarties Miki is és Zsókától egy másik csomag. Szóval nem lehet ok a panaszra.

Mindenféle készülődés

Nem látok semmi féle káros elváltozást a kocsonyán. Anyát pedig elfelejtettem megkérdezni, hogy mi volt régen ez a hűtő mizéria.

Tegnap délután itt volt nálunk Maya és Domi 1-1 osztálytársa. Tetszett, hogy az itt töltött idő legnagyobb részét  lenn töltötték mindannyian a nappaliban velünk együtt. Hat gyerek békésen eljátszott, eltöltötte együtt az időt úgy, hogy jóformán nem volt szükség a szülői beavatkozásra, csak a jelenlét is elég volt. ( Ilyenkor szombaton reggel meg kell csinálja mindenki a leckéjét, de legalább Domi könnyebben nekilát, nem kell sokat nógatni.)

Ma délben jött Kiseszter és ebéd után elvitte a gyerekeket fel a Normafához, mert volt ott valami dolga. Mindannyian egy helyes kis Mikulás csomaggal jöttek haza. Utána kissé átrendeztük a nappalit, jöttek Maya osztálytársai hárman kislányok, hogy a pénteki terítési verseny előtt egy "jelmezes főpróbát" tartsanak. Igénybe vettük Kiseszter hozzáértését is. Először megegyeztek, hogy mit és hogyan terítenek, aztán kétszer megterítettek együtt és nagyjából fel is díszítették az asztalt. Amikor végeztek, még ittak a lányok egy teát és aztán hazavittem őket, mert már nagyon sötét volt 6 körül.

Rezeg már....

Tegnap főztem egy nagy fazék kocsonyát, ami igazán ma lett kész. Finom lett. A szomszéd kutyák is örültek. Jutott nekik is bőven, mert a lábakat, fület, bőrkét nem tettem bele. Jó röcögős lett, és még éppen jó volt az idő  hozzá, állítólag melegszik. Elővigyázatból betettem a hűtőbe, bár arra emlékszem, hogy valamiért anya mindig azt mondta, hogy nem szoktuk betenni, mert megeszi a fene. Na, majd holnap megkérdem, hogy miért is ne tegyem be, nem mintha lenne választásom. Szerintem nem lesz ideje tönkre menni. Bár a boltokban is benn áll a hűtőben, igaz, ki tudja mit tettek bele még a belevalókon kívül.

Bevásárlós nap

Ma egész délelőtt szaladgáltam. Még mindig szürkeségben.

Reggel, mielőtt elindultunk az iskolákba, még kijött egy adag ruha a mosógépből, így mielőtt elindultam volna a dolgom után, még hazajöttem, hogy kiteregessek.

Kiengedtem Füstike cicát is, aki kissé zavart 2 nap óta. Addig viszonylagos nyugalomban teltek az éjszakák és ő egyedül nem volt bezárva az ugrálóba, csak a másik 3 cica. Tegnapelőtt viszont nekifogott Lilit zaklatni, kissé megcsócsálta a lábujját, amit Lili zokon vett, így le kellett mennie neki is éjszakára. Valahogy egyszerűen nem bírnak összeszokni, hiába lakik már velünk már vagy 3-4 éve. Annyira sokkolta Füstikét, hogy lezártuk a többiek közé, hogy tegnap délben úgy kellett kiimádkoznom az ugrálóból, hogy jöjjön enni, menjen ki a kertbe, stb. Örültem, hogy ma hamarabb előkerült és kiment arra az időre, míg nem voltam itthon.

Annak örömére, hogy megjött a családi pótlék és Csücsköm fizetése, elmentem elintézni néhány régebb óta tolódó dolgot. Megvettem Csücsköm és Beni bérletét, vettem még fonalat sapkához, bevásároltam a budaörsi Auchanba, ahova csak azért mentem át, mert összekötöttem egy Decathlonos fürdőruha vásárlással Beninek és Mayának, és vettem még balzsamot is a Kallós nevű fodrászkellék boltban. Hazafelé tankoltam, és hipp-hopp, már 3/4 1-re itthon is voltam. Megjöttek a gyerekek is szépen egymás után. Színtiszta nyaralás, hogy nem kell már értük menni minden alkalommal, csak egyszer-egyszer.

Szürkeség, zaklató politika

Még mindig szürke. Minden.

Nem akartam itt a blogon politikai ügyeket emlegetni, de az az érzésem, a politikusaink egy részének elgurult a gyógyszere. Tegnap 2 KDNP-s politikus, persze férfiak, feldobták, hogy a költségvetési pénzekből az abortuszok támogatására szánt pénzeket elvennék, a teljes 400 milliót és másra költenék.
Kiváló, hogy okos férfiak mindig meg tudják mondani, hogy a nők mit csináljanak.Hogy van az, hogy ilyen remek ötletek soha sem a nők agyából pattan ki.  De ez a legkisebb gond. Tovább is mentek, forszíroznák, hogy azokat a gyerekeket, akik így nem kívánt gyerekként a világra jönnének, azokat könnyebb legyen örökbe adni.
Tévedés ne essék, kicsit sem vagyok lelkes híve az abortusznak, sőt kifejezetten elkerülendőnek tartom. De, nem gondolom, hogy az anya önrendelkezési jogát kellene korlátozni, még ha bújtatottan is. Az a véleményem, hogy aki úgy esik teherbe, hogy nem tudja vállalni, az talán a legritkább esetben a felelőtlenségen múlik. Nagyon sok esetben a fogamzásgátlók megfizethetetlensége az ok, vagy esetleg a felvilágosítás hiánya, vagy csak a vak véletlen, amiről szintén sok esetben hallani. Aki viszont eljut odáig, súlyos vergődések árán, hogy akár az abortusszal együtt járó, még mindig megalázó folyamatnak aláveti magát, mert kénytelen elfogadni, hogy ilyen-olyan okból nem tudja megtartani a magzatot, azt inkább segíteni kellene, nem pedig a nem kívánt terhességbe belehajszolni. Aminek persze nem csak a várandós nő issza meg a levét, hanem a magzat is, és a család is.
A károk persze beláthatatlanok. Csak néhány dolog, ami bennem felmerült: Annak a magzatnak elvileg jó körülményekre lenne szüksége az egészséges fejlődéshez. De vajon milyen a pénzügyi helyzete annak a családnak, ahol pl: nem jut a fogamzásgátlásra. Milyen körülmények között fog az a gyerek fejlődni, megszületni. Felmerül az is, hogy lelkileg ki, hogy éli meg a dolgot: a magzat, az anya, az anya családja, esetleges testvérek.
{Ha véletlenül velem történne ilyen (amire esélyem sincs), minden ésszerű érv ellenére el nem tudom képzelni, hogy a gyerekek mit szólnának. Szerintem inkább beáldoznák bármilyüket, csak el ne vetessem. És ha ezek ellenére megtenném, nem is tudom, hogy néznék a szemükbe.
Már csak a gondolattól, amit itt végig futtattam, ettől ki vagyok borulva, nem, hogy végig csinálni.} 
És csak ezek után jön az, hogy ha sikerül egy egészséges gyermeknek megszületnie, mikor kerül családba, ha egyáltalán találnak  neki családot. Mert persze a cigánygyerek nem nagyon kell senkinek, csak a szőke, kék szemű. Bár azt hiszem, hogy a cigány emberek, akkor, mikor mi már azt mondanánk, hogy ezt már nem kéne, még mindig megtartanák a babát.
Meglehetősen ledegradálónak érzem, hogy az asszonyokat csak egy inkubátornak nézik, és azzal senki nem törődik, hogy egy esetleg kihordott terhesség után az anya (és a család, a már élő gyerekek) milyen lelki sérüléseket szerez, a terhesség alatt és mikor le kell mondjon a gyerekről.
Azt viszont tudomásul kell venni, hogy az elmúlt másfél év alatt sikerült a családok pénzügyi helyzetén annyit rontani, hogy az eddig nagy nehezen megfizetett díjat, ha még emelnek rajta 10-15-ezerrel az elvonás miatt, az már megfizethetetlen lesz sokak számára. Akkor következik a még rosszabb: a tiltott magzatelhajtás, amire mindig volt és lesz kuruzsló, aki vállalkozik. Lesznek árván maradt gyerekek, akiknek az anyja ebbe belehalt, de a népesség még mindig nem nőtt, csak a nyomorúság és a fájdalom.
Ez a kis szösszenés ez ügyben persze csak magamnak  való füstölgés. Az aggályaim jó részét még le se írtam, de nem is biztos, hogy folytatom.
A többi törvényi változástól még lehet, hogy írok, mert vannak még érdekességek.