Most, hogy itthon voltam egy kicsit,

bepótoltam pár dolgot.
Például húsvétkor nem sütöttem semmit, mert nem nagyon volt rá időm. Úgyhogy az első itthon töltött napok egyikében sütöttem 2 adag mákos bejglit. Aztán volt palacsintasütés is és ma kinti grillezés a gyönyörű időre való tekintettel. 
Hétfőn rendet tettem Mia szobájában, ami már inkább csak tárolótérként szolgál, de Beni telehordta valami okból mindenféle vacakkal, szeméttel, mi is pakoltunk bele, úgyhogy át akartam nézni, mi van ott, mit kell kidobni, mit kell elfuvarozzak Miának, hogy tegyen vele belátása szerint. 
Közben megvarrtam pár maszkot, hogy legyen itthon, ha majd már lehet menni kifelé. 
És holnap már menni kell újra dolgozni, pedig már épp kezdtem belejönni az itthonlevésbe. 

Menetközben

mindenki megkapta a pre-settlement státuszt, ami csak annyiban különbözik a settlement státusztól, hogy míg az előzőt azok kapják, akik még nem élnek  UK-ben 5 éve, a settlement status az azoknak jár, akik már több mint 5 éve élnek itt. Nekünk ez júliusban lesz meg, azt még nem tudjuk, hogy külön újra kérni kell, vagy automatikusan megadják, vagy hogy. Erős egy hónap kellett ahhoz, hogy mindekié megérkezzen. Február legelején kezdtük és valamikor március elején kapta meg Lili legutolsónak. 

Most itthon vagyunk egy hetet, Gyuri 10 napot az előzetes tervek szerint. Hónapokkal ezelőtt ki kellett írnom a szabimat, akkor még senki nem sejtette, hogy minden lesz, csak nem aktuális, hogy szabira menjek. Időközben az idősebb kolléganőnk átesett egy műtéten, és még vagy három hetet kórházban volt egyáltalán nem tervezetten. Most hazaküldték, 12 hét szobafogságra. A másik kolléganőm, aki vetélt úgy háromnegyed éve kb, újra babát vár, úgy tűnik minden rendben, de ugye a Corona virus miatt otthon maradt és vélhetően majd csak a baba közel 1 éves kora körül jön vissza, ha egyáltalán. Az a szakácsasszony, aki a fülével volt el hónapokig, visszajött, hallani nem hall sokkal jobban, de legalább nem szédeleg. 
Viszont a szabadságot ki kell venni, úgyhogy most küzdenek egy hétig a kisegítő személyzettel. 
A vírus bent a munkahelyen nálunk, a konyhán nagyon nagy változásokat nem hozott, eddig is mostuk a kezünk, eztán is mossuk. Aki frissen érkezik kórházból vagy otthonról, az minimum egy hét szobafogság, ha semmi baja, akkor mehet a többiek közé. Addig is a lányok, fiúk maszkban, kesztyűben és plasztik kötényben mennek be hozzájuk és rajtuk tartják a szemüket erősen, hogy észlelnek-e bármi változást. 
Egyébként meg próbáljuk tartani a 2 méter távolságot egymás között, több-kevesebb sikerrel.

Ugyanez a táncikálás megy a boltokban is, néha vicces szituációkat okozva. Lassan minden kapható, bár élesztő a klasszik boltláncoknál még mindig nincs, úgyhogy a városban egy nemzetközi boltban vettem török száraz élesztőt, fél kilós csomagot, mert nem volt kisebb. 
Remélem, mindenki jól van, ha megtehetitek, maradjatok otthon!

Két napot itthon voltunk,

ebből egyet karanténosan töltöttünk, tegnap nem kellett menni boltba, volt annyi minden itthon, hogy csak ma korán reggel mentem ki. A korán az 8 körül volt, mert a Tesco is most leállt az éjjel-nappal nyitvatartással, és csak 8-kor nyitottak. A Lidl és az Aldi eddig is nyolckor nyitott, hétköznapokon mindig is, most az a különbség, hogy korábban zárnak, talán 8-kor, de ezt nem tudom pontosan. Többé-kevésbbé mindent kaptam, liszt és élesztő még mindig nincs.