Úgy eltelt az elmúlt másfél hét, mint a huss. Erősen kell gondolkodnom, hogy mi is volt ez idő alatt. Volt ugye pénteken halottak napja, amikor mindenki nekilódult a temetőknek, mi itthon gyújtottunk gyertyát.
Szerencsénk volt félig-meddig, mert az államkincstár még 31-én átutalta a családi pótlékot, így megmentették a hosszú hétvégét, és még bérleteket is tudtam venni. Aztán egész héten itthon voltak a gyerekek, mert őszi szünet volt, így nekem egész hamar elszaladt a hét, hiszen minden nap kellett szinte főznöm, pedig igyekeztem úgy szervezni, hogy ne kelljen, de valahogy mégis úgy jött ki a lépés, hogy tán 1 napot úsztam meg. Azért túlélhető volt.
Ennek a hétnek az elején mindenféle ügyeket intéztem, aztán szerdán voltunk Lilivel az Újbudai Széchenyi Gimnáziumban nyílt napon. Úgy külső szemlélőként nézve eléggé lepukkant maga az épület, de ezen nem nagyon kell mostanság csodálkozni. A suli viszonylag jónak tűnik, de attól tartok, túl magasan van a léc Lilinek. Rettentően sokat ront a helyzeten, hogy tavaly olyan sokat volt beteg, és ettől nem tudott tanulni sem, meg jó jegyeket szerezni sem.
Csütörtökön délben jött a Balla Ingatlan-tól az előző ügynököt felváltó kedves hölgy, akinek az előző a nyomába sem ér. Így ezt a délelőttömet értelemszerűen takarítással töltöttem. Este aztán sikerült befejeznem azt a könyvet, amit Klári nénitől kaptam kölcsön. Nagyon jó kis olvasmány volt: A kávé illata volt a címe. Ja és még kihozták az Antkvárium-ból a megrendelt Durrell könyveket is.
Eddig az időjárás nagyon jó volt, legfeljebb reggelente szokott párás lenni a levegő, nagyon nagy némelykor a köd. Mostanság úgy 10-11 körül érdemes leghamarabb kitenni a ruhákat száradni, de általában csak az illatuk lesz jó, de meg nem száradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése