szerda, szeptember 30, 2015

Lett fülbevaló

Tegnap Lili és Beni együtt mentek az angolra, mi itthon maradtunk, de azért volt itthon is mit csinálni. Mire megjöttek a kisebbek, lett nekik is friss ebéd, aztán mikor megjöttek a nagyobbak kicsivel később átmentünk a Tescoba, hogy Mayának is legyen kabátja, mert amit hoztunk, az majd talán lesz még jó, de most nem jó rá. 
Hasonló fazont vettünk, mint Lilinek, csak kekizöldet. 

Ja, és tegnapelőtt még jött az egyetemtől visszajelzés, hogy mehetünk, csak ha sikerülne kedden vagy szerdán bemennünk hozzájuk, akkor az jó lenne, mert akkor látnák előre, hogy melyik csoportba kellene osszanak bennünket. Ma tudtunk bemenni és az lett a végeredmény, hogy a jövő hét keddtől heti 4 alkalommal, 2 órákat lehetünk ott angol órán, egész december 11-ig, amíg ez az etap tart. Akivel beszélgettünk, az úgy látta jónak, és ezzel én biztosan nem is akartam volna vitatkozni, hogy Gyuri kerül az erősebb csoportba, én pedig a gyengébbikbe. Így ugyanakkor megyünk, jövünk, csak egy emelet lesz köztünk, és tudunk mindketten ingyen tanulni. (Azt gondolom, hogy ha időközben lesz végre munkánk, akkor majd ott lehet kérni a munkaidőbeosztásnál, hogy beleférjen a tanulás is).

Visszafelé pedig kiszúrattuk Lili fülét, boldog vele. És nem került se 35 se 40 fontba. 14-ből úsztuk meg, de ha véletlenül tetszett volna Lilinek a legolcsóbb fülbevaló is, akkor 9,5 is lehetett volna. 

kedd, szeptember 29, 2015

Bezártuk a kórházat - átmenetileg biztos

Maya hétvégére teljesen rendbejött, így tegnap már ment is suliba. Most az évfolyam olyan csoportjába jár, ahol a művészet a domináns. Vitt is magával néhány rajzot és ott is rajzolt. Kapott egy füzetet, ami viszonylag vastag rajzlapokból áll és kapott használatra egy A3-as hordozható mappát, hogy legyen miben tartsa a rajzait. Tegnap szemmel láthatóan boldogan jött haza a suliból. Talán valahogy másképp is viszonyult ő is a többiekhez és azok is hozzá.

Tegnap, sikerült életem legrosszabb csilis babját összehoznom. Szerencse, hogy nem én felejtettem el főzni, hanem a csilis alap, amit vettem, az volt tűrhetetlenül ehetetlen. Illetve nem ehetetlen volt, hanem ízetlen. De olyan szinten, hogy ha nem teszek semmit a darált hús, a bab és a kukorica mellé, nagyjából akkor jön ki ez a végeredmény. Még só sem volt benne. Mivel nem volt más, ettünk belőle, de boldogok nem lettünk tőle. Aztán délután, angolról visszafelé bementünk az Aldiba és ott vettünk másik fajta alapot, amiből hármat hozzáforralva már egy úgy-ahogy ehető változat jött ki, de még ezt is rendesen utána kellett sózni. 

Maya még vasárnap felvetette, hogy le akarna menni a partra, aztán abban maradtunk, hogy inkább hétfő délután menjünk, mert akkor is szép idő lesz, a busz is sűrűbben jár, jegyünk is lesz Liliék angolórája miatt. Lili is kisütötte, hogy úgy érzi, most jött el az idő, ki szeretné szúratni a  fülét. Így a 2 dolgot összekötve délután, mikor a kisebbek megjöttek a suliból, visszamentünk a városba. Az egyetlen hely, ahol biztosan tudtuk, hogy lehet fület szúratni, az a Claire's. Ők Magyarországon sem az olcsójános kategória, de azért tegnap itt kissé meglepődtem, 35-40 fontot kértek volna egy fülkiszúrásért. Mondjuk Lili azt mondta, hogy ő fizeti magának, de nem is lett volna ennyi pénze. Maya állt mellette és ha nem vagyok észnél, simán rábeszéli, hogy ó, hát ez tök normális. Aztán lenn a parton kicsit később, tisztáztuk, hogy nem már annyira sürgős legyen, hogy egy havi gázköltségünket el akarja tapsolni egy fülkiszúrásra. Hazajöttünk, körülnéztünk a neten és találtunk egy helyet, ahol majd holnap talán a negyedéért ugyanolyan jól ki fogják szúrni a fülét. 
A part persze megint szép volt, még a dagály elején voltunk ott,  6 óra körül. A tetőzést persze nem tudtuk megvárni, mert az 9 körül van, addigra már nagyon ritkán járnak a buszok. 

Az Aldiból hoztunk Dominak is sütikét a szülinapjára. Meglepő volt, hogy mennyire változik mindenkinek az ízlése. Kétféle fagyasztott, csokis tortát hoztunk, az egyik belgacsokis volt, a másik narancsos. A belgacsokisra szinte mindenki azt mondta, hogy túl édes, finom, de most nem kérnek belőle többet. A narancsos is csak egy hajszállal fogyott jobban, mindkettőből maradt mára. 

A másik nagy meglepetés akkor ért, néhány hete, mikor Maya azt találta mondani a múltkori nagy "lila lesz a hajam" cirkusz után, hogy szeretné, ha egyöntetű világos barnára befestenénk a haját, hogy a régebbi szőke, vörös és egyéb maradékai eltűnjenek, amennyire lehet. Na és akkor este, mikor hazaértünk a partról, ezt is megcsináltuk. Őszintén szólva, jobb lett így, és legalább nem lila, vagy hupikék. 

vasárnap, szeptember 27, 2015

Poszáták



Tegnap, hogy voltunk kinn a parkban, láttunk egyolyan fajta kismadarat csapatostul repkedni, amit még sose azelőtt. Picike és az eddigi csókahangokkal ellentétben, ez mintha olyan énekesmadár féle lett volna. Aztán ma reggel rákerestem és nagy valószínűséggel a faposzáta volt az. 
Találtam hangfelvételt is, ilyen amikor mondja

szombat, szeptember 26, 2015

Konyhai küzdelmek

Ma volt a napja, hogy először pizzát készítettem ebédre. Hát, semmi sem úgy működött, mint ahogy megszoktam eddig. 
Egyrészről, rájöttem, hogy valahol még kell kallódjon egynémely konyhai dolog, mert például a kenyérsütő gép mércéspoharát és a mércéskanalat el akartam hozni és hitem szerint el is hoztam, de nem leltem meg. Először is túl lágy lett a tésztám, de ezt még megoldottam, aztán a sütőpapír babrált ki velem. Már máskor is voltak vele gondjaim, mert a félig kész pizzatészta is odakapott néha, de nem fogtam gyanút sajnos. Most már tudom, ezt a fajtát nem szabad megvenni. Maga a katasztrófa. Úgy leragadt a pizza, hogy vegy úgy kellett felvakarni a papírról, vagy nem tudtam lehámozni róla egyáltalán. Mindenkinek mondtam, hogy köpködje ki bátran. A sodrófa volt a legkisebb gondom. 

Mayám ma már csipegetett, nem hányt. Ahogy elnézem, talán már túl lesz ezen a nyavaján. Azon is gondolkodtunk, hogy oké, lehet, hogy bekapott valamit, de az is lehet, hogy valahogy sokkolta a sokminden, ami volt a suliban. Néhány kislánnyal szeret együtt lenni, de azok, akikkel többet kellene együtt töltenie időt, nem tudják nagyon kezelni a helyzetet. Úgy beszélnek vele, mint a magyar ember a külföldivel, szép tagoltan, mintha fogyatékos is lenne, nem csak a nyelvet nem értené. Ez meg zavarja. Na, majd megugorjuk ezt is. 

Most adott elő papírt arról, hogy az év végi "ballagásra" készülődéshez mennyi pénz fog kelleni. Most így első olvasatra 75 fontot írtak. 

Akartam már írni, hogy minden alkalommal lenyűgözve nézem a buszvégállomáson a buszok be és kiállását. Főleg a kiállást. 


Na, akkor itt egy kép a buszpályaudvarról. Az alatt a szürke csík alatt hömpölyög a nép, az maga a váróterem. Balra tőle egy másik szürke csík, amiben a kis, kék busz jeleket látjátok, oda érkeznek és onnan indulnak a buszok. Azt már írtam, hogy csak első ajtós felszállás van, minden busz orral áll be a megállóba és rövidebb- hosszabb várakozás után tolatva indul el. Kitolat és látjátok, hogy ott vannak felfestve sávok, ahova ki kell tolatniuk és onnan jobbra kanyarodva jönnek ki a buszpálya kijáratán. A legyező szűkebb részén pedig látszik, hogy van hely a pihenős buszoknak. Van, hogy 4-5 busz indul egy időben, olyankor mindegyik kitolat a saját helyére, ami az ő állásához tartozik, megvárja, míg a tőle jobbra levő elmegy és utána kanyarodik ki az út felé. Épp a múltkor néztem a Lidl-nél levő buszgarázsnál, hogy ez valószínűleg a buszosoknak egy vizsgarész is, hogy tudnak-e normálisan kitolatni egy busznyi sávba. 

A múlt héten végre sikerült beregisztráljam a nagyobbakat, hogy kapjanak utazási kártyát. Erre egész Wales területén 18 éves korukig kedvezményesen tudnak utazni. Ez ugye nem diákigazolvány, de leginkább ahhoz tudnám hasonlítani. Így nem kell a személyit mutogatniuk, ha valaki nem hinné el, hogy még nem múltak el 18 évesek. 

péntek, szeptember 25, 2015

"Az ész a fontos, nem a haj"

Szerdára kaptam időpontot az orvosnál, hogy Mayát megnézzék. Vicces volt, mert valamikor kb. 1 hónapja voltunk fenn, hogy leadjuk a regisztrációs papírjainkat és szerdán is még ott keresték, hogy nem lelik. Aztán mire végeztünk, csak megkerült. 
Ugye mikor Maya orrából már a negyedik nap dőlt a zöldes trutyi, akkor adtam neki Augmentint, mert az szokott történni, hogy ha nem kap, akkor arcüreg gyulladás vagy középfülgyulladás szokott következni. Az orvos azt mondta, hogy szerinte az egész hányás, hasmenés ezért van, legközelebb, kérte, hogy ne adjak neki antibiotikumot, hanem inkább menjünk hamarabb. Azt is mondta, hogy nincs rossz állapotban, nem lázas, rendben van a vérnyomása, légzése, menjünk haza, el fog múlni. Hát, talán most már tényleg, ma délután még nem hányt. 
A postás viszont hozott egy levelet, hogy majd szíveskedjünk igazolni Maya hiányzását. Így sikerül a levél által megtudnom azt a telefonszámot, ami nem a recepció, hanem az az iroda, ahol szólni kell, ha hiányzik valamelyik. 

Délután pedig levágták Lili haját. Mulatságos volt nézni, hogy semmit nem változott az arca, ugyanolyan, mint 10 évvel ezelőtt, mikor rövid volt utoljára. 

Azt nem tudom, hogy ezek a fodrászok itt helyi szinten hol állnak a ranglistán, de anélkül, hogy tudtam volna, aki Lili haját vágta, nyert itt valami fodrászversenyt. Úgyhogy jó kezekben vagyunk. 

Végre megérkezett a tárkonyos leveshez a fűszerlabda, ami nélkül nem tudtam ilyet készíteni. A múltkor nem volt még ilyenem és beledobáltam egy marék feketeborsot, mindenki panaszkodott miatta. És itt még egy szakadt lepedőm se volt, hogy abból téphettem volna egy darabot. 
Jártam így pár konyhai dologgal, hogy azt hittem, a Tescoban terem és gond nélkül meg tudom venni, de nem. A tojásvágó, a krumplinyomó, ez a fűszerlabda, egészen sűrűszálú teaszűrő amik egyszerűen nem kaphatók, vagy olyan drágán, hogy annyiért nem akarom megvenni. Az amazonon és az e-bayen szoktam rendelni, ha valami kell. Még neuralgikus pontja a konyhának a sodrófa és a gyúródeszka, de még várok velük. Azt gondoltam, hogy az is minden boltban terem, vagy legalább a piacon. Ehhez képest a nyújtófa átlagos mérete 40 cm, a gyúródeszkáé hasonlóan ehhez, zsebkendőnyi. Olyat nem akartam venni. Most vettem egy nyújtófát, de csak azért, mert 1,5 fontért láttam, és pizzának ekkora is jó lesz. 

Az egyetemre írtam, hogy vajon tudnak-e valamit arról, hogy milyen lesz az órarend a gyerekeknek. Aztán az derült ki, hogy valószínűleg nem nagyon tudnak oda beférni a gyerekek, mert két féle csoport lesz, az egyik középfok előtti, a másik középfok utáni. 
Ezek egyike se jó nekik egyenlőre. Bennünket felnőtteket próbáltam beíratni, nem tudom, hogy sikerült-e, még nem válaszoltak.


hétfő, szeptember 21, 2015

Maya még mindig itthon

Szombat délután kinn voltunk a Tescoban, mert kellett volna pár dolog. Lilinek vettünk egy könnyebb kabátot, mint amilyenje most van, mert az nagyon meleg egyenlőre, viszont néha már van olyan idő, hogy kevés a pulcsi, de még a kettő is. Főleg azért, mert esik és fúj a szél egyidőben. Ugyanígy kerestünk valamit Dominak is és végül Csücsköm is ugyanolyan kabátkát  rendelt magának, mint amilyet Dominak vettünk. Az ő méretében nem volt, ezért rendeltünk. Így ma már át is tudtuk venni szintén itt a Tescoban. Jó ez a click and collect rendszer, sok helyen működik. Akár internetről lehet rendelni, akár a helyszínen a boltban és oda lehet visszamenni, mikor értesítettek, hogy megérkezett. 
De például a nadrágomat benn a városban vettük, azt is lehetett volna, hogy a hölgy ott megrendeli, és az itteni boltban vesszük át. Csak a hölgyet összezavarta az, hogy a kezében volt az ami kellett volna, és a gép valamiért nem azt adta ki megrendelésre, pedig a vonalkód alapján, itt megrendelve, azt kaptuk, amit akartunk. 

Majd még az a kérdés, hogy Mayámnak jó-e még a kabátja, de az elmúlt napokban nem nagyon volt hangulata ilyesmivel foglalkozni.

Bármi is az, amit bekapott, alaposan elintézte, még ma se ment suliba, de még holnap se fog. Ha Isten is megsegít, akkor talán holnap már jobban lesz, de tegnap és ma már szinte koplalt, hogy ne hányjon. Ennek ellenére ma rosszabb volt a délelőtt, mint az egész elmúlt hét.

Tegnap, tegnapelőtt mindketten jelentkezési lapokat, álláshirdetős oldalakat töltögettünk, volt olyan, ami még mára is áthúzódott. Viszont kora délelőtt Csücsköm telefonján jelentkezett valaki, hogy egy távoli városban lenne munkája, nem akarna-e odamenni. Nem akart, mert annyira messze volt. De ez legalább bíztató, hogy már keresik. 
Én most első körben az  Aldi, Lidl, Tesco háromszögben mozgok, most ezeken a helyeken mindenütt van felvétel szinte. 

Ma délelőtt kifizettük a Díjbeszedőt, a Gázműveket, a Vodafone-t. Most már csak pár apróság van hátra ezekből a kötelezettségekből. 

péntek, szeptember 18, 2015

Fény derült a kád titkára

Szóval ma valamikor Selma felhívott az ügynökségtől, sűrű elnézéseket kérve, hogy rengeteg munkájuk volt. Én ma reggel még elküldtem egy levelet, hogy valószínűleg a mi hibánk volt, hogy átázott a plafon. Ez onnan derült ki, hogy megkértük a gyerekeket és magunk is úgy tettünk még tegnap este, hogy nagyon ügyesen, szinte feszes vigyázban fürödtünk, hogy ki ne pocsolódjon a víz a kádból. Nem is ázott át a plafon. 

Ennek ellenére elküldte a múltkori vizesembert, hogy nézné meg, mi a helyzet nálunk, mert már máskor is volt gond ezzel a dologgal. Mint kiderült, a linóleum csak a kád takarólemezének a széléig ér, ott alatta semmi szigetelés nincs, csak a fafödémeknél jól ismert salak szerű dolog, ami szépen vezeti a vizet. Így abban maradtunk, hogy továbbra is szíveskedünk visszafogottan fürdeni. Viszont ha már itt volt, megkértem, hogy légtelenítené a fűtésrendszert, mert az valószínűleg tele van levegővel. Így is volt, háromszor vagy négyszer kellett utána engedjen vizet, mert annyira levegős volt a rendszer. 

Amúgy ma klassz idő volt, már korán reggel sütött a nap és ugyan többször befelhősödött, esni nem esett és minden, amit kitettem, megszáradt.

Na és akkor most itt megint azt csináltam, hogy körbefordultam a kertben és ilyen felhők voltak egymás mellett egy időben. És ez volt egész nap. Hol sütött, hol meg teljesen eltakarta a napot a sok felhő. 








Csücsköm éppen most mondja, de tényleg igaza is van, hogy valahogy a ruhák nem büdösödnek úgy, mint Budapesten. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell őket mosni, csak valahogy nem az van, hogy már azért mossa ki az ember a 3-4 napos pulcsit, mert szaga van, hanem mert tudja, hogy itt az ideje kimosni. 

csütörtök, szeptember 17, 2015

Lili és az ő haja

Tegnap Lilikém azzal jött, hogy rövid hajat akarna. Abban maradtunk, hogy rendben, de akkor majd eladományozzuk, mert kidobni azért kár lenne. Szép hosszú lett neki mostanára.  Jövő szerdán megyünk a fodrászhoz. 

Ma megint vicces volt az időjárás, szépen kitettem a ruhákat, aztán persze csak nem bírta ki, muszáj volt neki esnie. 

Majd' elfelejtettem, hogy tegnap este, mikor már mindenki lefürdött, arra lettünk figyelmesek, hogy a konyha plafonjáról csepeg a víz. Elég jól. Azt már napokkal korábban észrevettük, hogy a fürdőszobai kilépős szőnyeg valamitől minden nap jó vizes volt. Nem nagyon foglalkoztunk vele, mert azt hittük, hogy valamelyik gyerek esetleg kipocsolt, de tegnap arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínű a kád körül van valami probléma, csak még nem tudjuk, hogy mi. Az ingatlanügynökségnek írtam reggel, aztán telefonáltam is, de nem jelentkeztek vissza, legkésőbb hétfőn újra hívom őket. 

szerda, szeptember 16, 2015

Szinte kórházi állapotok

A keddi nap nem fáklyás menetként fog bevonulni a történelembe. Én ugyan felkeltem reggel 6-kor, hogy keltsem Mayát, de ez mindjárt kudarcba is fulladt. Reggel megint hasmenése volt, aztán hányt és rettentő dolgok jöttek az orrából. Már hétfőn kérdeztem a Tescoban levő gyógyszertárostól, hogy van-e nekik antibiotikumos orrcseppjük, de azt mondta, hogy szteroidos van. Valami Otrivin félét vettem, annak a neve ismerős volt. Orrcseppet nem hoztunk. Aztán este el kezdtem tolni Mayának az antibiotikumot, mert ez innentől kezdve csak rosszabb szokott lenni. Ilyenkor szokott középfül gyulladás és arcüreg gyulladás lenni a dolog vége. Nem akarnám, hogy még egy hetet itthon legyen. Ennek  a hétnek már az ő szemszögéből vége. 
Dominikot ugye eleve sem akartam elküldeni. Valamikor hétfő délután kinyitottam a hátizsákját, hogy kivegyem a cuccait. Mondhatom, hogy szerencsém volt. A tesicipője, ami egy normális edzőcipő, csurom víz volt. Ha másnap kellett volna mennie, nem lett volna mit vigyen tesire, mert még tegnap este is vizes volt. Fel nem foghatom, hogy mi jó van abban, hogy kiviszik őket a felázott, vizes füvespályára úgy hogy esetleg még eső is esik. Ma mindenesetre még itthon volt. 

Tegnap- kedden- a két nagyobb lement egyedül angolra és vissza is találtak szerencsésen. 

Ma pedig délelőtt lementünk együtt  szintén a nagyobbakkal nem messze a Dragon hoteltől az esélyegyenlőségi központba, hogy megkapják a csoportbeosztásukat és találkozzanak a tanárral. Végül mi is kellettünk, mert ki kellett néhány papírt tölteni, de addigra épp visszaértünk a Lolekből és a Dragonnal szembeni oldalon levő ágyneműs, textiles boltból. Úgy néz ki, hogy 28.-a lesz az első alkalom, amikor ide mennek angolra, hétfő 12-14-ig. Már csak az egyetemi órarend nincs meg, remélhetően hamarosan azt is megkapjuk. 

Nagy nehezen ma végre megjött a Díjbeszedőtől az értesítés, hogy mennyit kell még befizetni. 
Délután meg annyira jó idő volt, hogy szinte teljesen befejeztem az ablakozást, már csak két kisebb ablak maradt ki, azt majd holnap letudom. 
A Lolekben vettem kefírt, amit sehol másutt nem láttunk, és tejfölt is. 

hétfő, szeptember 14, 2015

Eső, eső

Ma reggel olyan esős idő volt, de reggel még csak hagyján volt. Csücsköm elkísérte a gyerekeket a suliba, utána fenn találkoztunk a Lidlben, aztán hazajöttünk a bevásárlással. A hazaúton már jócskán esett, de addig viszonylag visszafogott volt. Aztán napközben váltakozva esett, nem esett. 
Domi nem vitt telefont, mert itthon maradt a töltőn, így valamikor 11 tájban hívott fel Maya telefonjáról, hogy hány, fáj a feje és hazajönne. Hogy hívjam fel az iskolát. Miután megállapodtunk benne, hogy ott próbálják elintézni valahogy, nem sokkal később az iskolai nővérnek adták át a telefont, azzal,  hogy hazaengedheti-e. Így nem sokkal dél előtt itthon volt. 

Addig én mostam az ablakokat, mert jó, hogy kívülről rendszeresen lemossák, de mióta itt vagyunk, én még nem mostam ablakot, előttünk meg ki tudja, mikor mosták utoljára. Tartok tőle, hogy nem tegnap volt. 

Mayám meg nagyon szerencsésen ért haza, mert miután ő megérkezett, az eső nagyon beleerősített és a szél is. Úgy nagyjából 100 km/órával fúj időnként. 

A blog elején, a képek felett van egy link, ahol ha van kedvetek, időről-időre megnézhetitek az időjárásunkat. Új ablakban nyitja meg. 

Ma este még elővettem Maya kabátját, hogy ha holnap szükség is lesz rá, amire nagy esély van, elől legyen. 

péntek, szeptember 11, 2015

Vegyesen

Egyik Lidl-be vezető utunkon vettem észre egy kádat kidobva, és ha a mienk is ugyanígy van megcsinálva, esetleg már kissé meg is van gyötörve, akkor teljesen értem, hogy miért is nyöszörög, nyekereg minden egyes fürdéskor. 




A fantasztikus csengőnk pedig így néz ki pillanatnyilag. Reméhetően ki fogja bírni az időjárás okozta viszontagságokat. 



Ez egy jó kis salátás doboz, visszaragasztva a teteje, hogy minden oldalról védve legyen a csengő, ami ugye csak papíron vízálló, még az eladója szerint is.  Ma jól megdícsérte a csomagos postás.

Ja, aztán a tegnapelőtti sírásból azt a következtetést vontam-vontuk le, hogy hiába "nagyok" már, aludni csak kell. A két nagyobb, Beni és Lili simán elment aludni viszonylag korán, kicsit 9 után (igaz, hogy ők "végigélvezték" a tegnapelőtti sírást, úgyhogy értették, miért is kellene hamar lefeküdni), Maya még tán előbb, de Domi, na, hát őt úgy kellett szinte elzavarni fürödni fél tíz körül. Pedig szóltam neki előre, hogy korai lefekvést szeretnék. Azt hitte, viccelek, pedig nem. De azért így korábban ment el mindenki aludni. bár Domit még fél 11 körül ébren találtam, amint videózott a telefonján. Meg is lett az eredménye, reggel szinte 6 lóval kellett kihúzni az ágyból.

Kicsit csapongok ma, elnézést mindenkitől. Már régen akartam írni egy kicsit az itteni közlekedésről, amelynek egyenlőre gyalogos résztvevői vagyunk. 
Mikor megérkeztünk, az első napokban görcsösen ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak zöldön megyünk át, vagy csak nagyon tisztán és jól belátható helyen szabálytalankodunk. 
A forgalomszervezés valahogy nem a kapkodásra, időspórolásra épül, hanem szép komótosan vannak megoldva a lámpaváltások. Mivel Swansea egy 240 ezres város, azt gondoltuk, hogy állandó tömeg lesz és minden lámpára megy. Megy, csak nagyon lassan. Idővel aztán kitanultuk, hogy ha állnak a kocsik, vagy éppen megálltak, akkor nem érdemes nyomogatni a gyalogos gombot, mert mi se tudunk átjutni, meg a következő eresztés kocsi fog ott állni és várni, hogy valaki átmenjen, mert mi addigra már hetedhét határon túl vagyunk. Azt vettük észre, hogy a helyiek sem nagyon várják ki a zöld lámpát, vagy csak nagyon indokolt esetben. A rendőr is simán körülnéz és megy át a kereszteződésen, gond nélkül. Így ez a rugalmas áthaladás tűnik a legjobbnak. 

A buszokról már írtam egy keveset. Szóval a BKK közlekedésszervezési és utastájékoztatási rendszere innen nézve, még a hibáival együtt is szuper. A buszok, az már egy másik tészta. Itt minden szóló busz első ajtós felszállással működik, annál is inkább, mert nincs hátsó ajtaja egyáltalán. Tehát felszáll a polgár és kér egy jegyet a sofőrtől, vagy megmutatja a szkennernek a bérletét és megy tovább leülni. Nagyon ritkán van olyan, hogy nem lehet leülni. A csuklós buszokon van több ajtó, asszem talán 3 és ott a sofőr teljesen szeparálva van. Nem ő adja a jegyeket, hanem van kalauz, aki "küzd az életéért" is a tömegben, mert azon az van, meg azért is, hogy talpon tudjon maradni a kanyargós utakon. Nem úgy működik mint anno Budapesten, hogy volt kalauz ülés és oda kellett járulni a kalauzhoz fizetni, hanem mint a vonaton jön a kalauz és kéri az új felszállóktól a jegyet, vagy ad, ha nincs még. A buszok máskülönben viszonylag újak, free wifi van rajtuk és mennek fel a hegyekre mint a csík. Köhögés nélkül. Más nincs is. Mármint itt a városban. Se villamos, se troli, metró meg még annyira sincs.  

Valamelyik nap, mikor bújtam az álláshirdetéseket, gondoltam, megnézem az amazon álláshirdetését, hogy vajon mit várnak el ott az embertől, de ahogy olvasgattam, rá kellett döbbennem, hogy nem én leszek az emberük. Igazából nekik valami ipari alpinista kellene nagyon jó kondicióval a csomagolós munkákhoz. Ők itt vannak a közelben, ettől merült fel a gondolat. 

Azért Maya nincs tökéletesen rendben, taknyos, az már bizonyos. Mondtam neki reggel, hogy vigye a kardigánját, de nem vitte és hazafelé sem vette fel a tesipulcsiját annak ellenére sem, hogy nála volt, sőt, üzentem is neki, hogy venné fel. A másik, hogy este, úgy fél nyolc körül önként és dalolva ment lefeküdni és el is aludt nem sokára. Csak kialussza tán. Kapott némi algopirynt, talán segít. 







csütörtök, szeptember 10, 2015

Lemerült elemek

Tegnap este Maya valószínű nagyon fáradt lehetett, mert lefeküdt és néhány perc múlva elkezdett zokogni és sírt vagy egy jó fél órát. De se felébreszteni nem tudtuk, se nem sikerült kideríteni, hogy miért is sírt tulajdonképpen. Reggel aztán nyavajgás volt, hogy fáj a feje, nincs jól. Iskolába nem ment. Azt, hogy nincs jól, akár el is lehetett hinnem, mert én se voltam valami fényesen, bár engem inkább a nemalvás készített ki. Valahogy az ilyen kibogozhatatlan dolgok miatt nem tudok aludni. Egészen az volt az érzésem, hogy nem is aludtam  fél éjszaka, aztán amikor mégis, akkor jött Lili, hogy fáj a feje. Gondolom hasonló okokból.

Gyönyörű idő volt ma, kellemes langyossággal.  Hét végére ígérnek esősebbet és a jövő hétre. 

Délután én mentem le a nagyobbakkal a college-ba angolórára, és szerencsére tetszett nekik ma is. Kedvelik a tanárnénit. Jött ma két etióp lány is valami egészen nehezen kimondható nevekkel. 

Domi ma megint "kiakasztotta" a matektanárt, a kapott feladatot 5 perc alatt megoldotta. Azt hitte a tanár, hogy viccel. Aztán adott neki valami sudokut, amivel csak az volt a probléma, hogy sose látott olyat, és nem is ismerte a szabályait, ahogy én is csak úgy nagyjából tudom, hogy mi a lényege. 

szerda, szeptember 09, 2015

Toldozás-foldozás

Hát, ma jól "kibabráltak" Domival. Áttették a legerősebb csoportba és a matek órája ma spanyolul volt. Így semmit nem értett, de valahogy nem is jutottak el odáig, hogy lefordítsák neki a feladatokat, itt más volt a tanár is. Azt nem tudom, hogy hogy fog menni neki, hogy mindjárt spanyolul is megtanulja a matekot. Ma le volt merülve valahogy a telója, aztán így nem tudták lefordítani. 

Most sikerült talán átlátni, hogy hogy is van, tehát van egy évfolyam amit szétosztanak erősség szerint csoportokra. A közepes csoportban kezdett, és most a legerősebb csoportban van. 

Ma napközben lefújtam a fürdőszoba egyik sarkát penészirtóval, amit csak úgy ott hagytak nekünk, még akkor mielőtt beköltöztünk. 

A csöngő is rossz volt, vettünk egy vezeték nélkülit, aminek a belső egységét be kell dugni egy konnektorba, de nem vész el a konnektor, mert a belső egység külső részén is van konnektor. Tehát, oda is tudunk dugni valamit, ha szükséges. A külső részét a csöngőnek majd holnap lefotózom, hogy milyen igazi sufnituninggal szerelte fel Csücsköm. Ugye nem szabad fúrni, ragasztani, kárt tenni a házban, hát így sikerült. 

Még egy dolog elkészült. A konyha olyan volt eredetileg, mint egy lyukas sajt. Több helyen volt rajta ilyen-olyan céllal készült szellőzőnyílás. Az egyik ilyet még a vízvezetékszerelő kifújta purhabbal, mikor kivezette a mosógép csövét, de maradt egy, ami a hűtő háta mögött volt egész ma délutánig. Azt csináltuk vele, hogy a lépcső alatti kis tárolóban voltak ledobálva maradék padlószőnyeg darabok, abból vágtam két 8-10 cm-es csíkot, összegurítottam, és beletettük olyan vastagabb műanyag postazsákba, úgy lett beletömve a lukba. Talán másutt nincs már ilyen nyílás, ami ne lenne betapasztva. Eddig viszonylag jó idő volt, de most már jön a hűvösebbje, és ott bizony süvített. 

kedd, szeptember 08, 2015

Angol minden mennyiségben

Tegnap akkor elment a két kisebb a suliba, apjuk nagyon kedves volt, mert elkísérte őket. Mondjuk volt benne kis önös érdek is, egyrészről maga a séta, ami úgy tűnik, jelentősen hozzájárul a fogyásunkhoz, a másik pedig az, hogy ilyenkor lehet velük beszélgetni, bár néha nagy a zaj az autók miatt. 

Egész feldobva jöttek meg, Dominak megint voltak sikerélményei matekkal. Kapott valami feladatot, amit mivel szöveges volt, nem értett. Akkor a tanár a google fordítójával segített neki lefordítani, na, akkor hamar megvolt, és akkor a végeredményből kiindulva kellett tovább folytatania a százalékszámításokat. Ő már ki tudja hány példát megoldott, az osztálya még azt sem, amit elsőnek kaptak, de nem is értették. Akkor a tanár felírta Domi megoldásait, de úgy sem értették. 

Tegnap még írtam az ingatlanügynökségnek, hogy mikorra tervezik az ereszcsatorna kitisztítását, mert lehet, hogy nem kellene megvárni vele az esőket. Így, hogy rákérdeztem és ma már jött is az ember megcsinálni, az a gyanúm, hogy esetleg elfelejtődött. Mindenesetre ma jöttek, kitakarították, és amit nem is gondoltam volna, letörölgették az ereszcsatorna külső felületét, ami részben koszos volt, részben mohás vagy milyen, de az volt a legkisebb problémája az eresznek. Itt is kellett hagyjuk őket menet közben, mert mentünk a két nagyobbal a college-ba, hogy angol órájuk legyen. 2 óra előtt egy kicsivel megjött a tanár, aki nagyon belopta a szivükbe magát, boldogan jöttek hazafelé óra után. Amíg ők angoloztak, mi bementünk a piacra, hogy vegyünk néhány dolgot. Kellett fekete varró cérna, vettünk egy csengőt, és vettem egy közepes méretű tölcsért. Aztán még volt rengeteg időnk, visszasétáltunk az iskolához és ott vettem észre, hogy valaki hívott, csak se nem csöngött a telefonom, se nem zizegett. Mikor visszahívtam, akkor derült ki, hogy az esélyegyenlőségi központ hívott, hogy mikor mehetnek a gyerekek angolra először, és az a nap jövő szerda lesz, reggel 10.30. 
Ha máskor is így lenne, az lenne a legjobb, akkor nem ütköznének az órák. 

Aztán amíg nem voltunk itthon, volt itt az ablakmosó brigád is, onnan tudom, hogy találtam egy ficnit, amin üzentek. Gondolom, legkésőbb hét végén jön a főnök a pénzért. 

vasárnap, szeptember 06, 2015

Segít az időjárás

Annyira szép volt az idő, hogy a kitett ruhák megszáradása után még kitettük azokat a ruhákat, amik előkerültek a zsákokból és át kellett szellőztetni őket. Tegnap a nagy paplanok voltak kinn, és finom illatos lett minden. 

Tegnap némi birkózás után sikerült felvarrnom a nadrágjaimat és újra összevarrni az egyik paplanhuzatot. A birkózás tárgyát az interlock képezte, nem tudom eldönteni, hogy én nem fűztem be jól, vagy a cérna volt vacak, mindenesetre állandóan újra kellett fűzni, ami eléggé agyzsibbasztó dolog volt. Lili nadrágjai le is maradtak a sorból, mert neki csak akkor jutott eszébe, mikor már eltettem a lockot, nekem meg eszembe sem jutott, csak mikor említette, akkor kapcsoltam. 

Azt veszem észre, hogy Beni, ha olyasmi kerül az asztalra, ami számára finomnak minősül, akkor képes annyit enni ebédre, mint 2 felnőtt férfi, vagy valami nagyon komoly fizikai munkát végző egy. Mondjuk egy bányász, vagy kovács. Egyébként meg, ha nem tetszik neki az ebéd, akkor tűntetőleg nem eszik, vagy elvan "kenyéren és vizen". Azt  akartam írni, hogy nem mindig van könnyű dolgom az ebédkészítéssel, de ez még csak nem is árnyalja a valóságot. Az igazság az, hogy meglehetősen nehezen tudok olyasmit készíteni, amit mindenki megeszik. Inkább nincs is ilyen pillanatnyilag. A lányok ugye fogyóznának, tehát jobban ennének valami zöldfélét husival vagy anélkül. A fiúk pedig szinte egyáltalán nem nyitottak az új dolgokra, bár azt sem lehet mondani szerencsére, hogy csak rántott húst hajlandók megenni sűlt krumplival. Így előfordul, hogy 2-3 félét csinálok, mint ahogy az is, hogy esetleg ha mégis sikerült olyat csinálni, ami ízlett, az még akkor is elfogy, ha esetleg 2 napra készült. 

szombat, szeptember 05, 2015

Élesztő a péktől

Az jutott eszembe még tegnap a Tescoban vásárolgatván, hogy valamelyik nap majd sütnék pizzát. Amit itt kipróbáltunk, a bolti pizzák megannyi változatát, nem nagyon tetszett senkinek. Ez még ugye az edények előtti időben volt. Most már azért tudnék sütni is, akár pizzát is. De ahhoz ugye élesztő kellene. Por alakú élesztőt találtam, nagyon kultúrált lezárható dobozkában, de friss élesztőt egyáltalán semmilyet. Megkérdeztem egy hölgyet, aki éppen valakinek a bevásárlását gyűjtötte össze kiszállításhoz, hogy vajon hol találok és elirányított a pékekhez, hogy ott érdeklődjek. Na és akkor ott derült ki, hogy egyáltalán nincs nekik semmilyen friss élesztőjük, a polcokon csak a szárított, dobozos van. Mikor kérdeztem, hogy rendben, de akkor honnan vesz az ember friss élesztőt, azt kérdezte, hogy mennyire lenne szükségem. Mondom 10 dkg. Jó, rögtön hozza. És tényleg hozta is kimérve a 10 dkg élesztőt, ingyen, bérmentve. Ettől függetlenül még mindig nem tudom, hogy honnan vesz az ember gyereke friss élesztőt Swanseaban.


péntek, szeptember 04, 2015

Genius :)

Tegnap Domikám alakított. Egyszercsak megjelent itthon úgy 2 óra tájban. Kérdem tőle, hát te? Hát ő hazajött, mert úgy látta, más is indul, és különben is csak 5 órája volt. Gyanús volt az egész és kérdeztem, hogy lett-e már órarended? Lett. És, megnézted, hogy nincs-e több órád? Meg, meg. Nézzük újra, néz rám kerek szemekkel, hogy de hát itt hat óra van. Háááát, mondom neki, én is úgy látom. Az nem volt gyanús, hogy Mayát nem látod? De gyanús volt, de annyira azért nem, hogy jobban körülnézett volna, vagy megkérdezett volna valakit. Így most jól letisztáztuk, hogy minden nap 6 óra van, 3 óra előtt nem lehet hazajönni. Mentségére legyen mondva, hogy nem volt nála a telefonja. Persze tegnap azért beszóltam a suliba, hogy elnézést, a gyerek hazajött véletlenül.

Viszont örömet okoztak egymásnak a matektanárral, aki először csodálkozott, hogy milyen hamar kész lett a feladatokkal, amit kaptak. Először azt gondolta a tanár, hogy nem jól csinálta, amit kellett, de aztán mikor Domi bekarikázta a végeredményeket, kiderült, hogy minden jó, csak másképp csinálta, mint itt szokás. 
Ma ugyanígy jártak, hogy nagyon hamar kész lett az első feladatsorral és jó is lett, a másodikat adagot csak azért nem tudta megoldani, mert nem értette a szöveges feladatokat. A tanár, aki állítólag nem a mosolygósabb tipusból való, széles vigyorral lelkesedett, hogy genius!!! Dominiknak meg jól esett az elismerés, annál is inkább, hogy a segítsége, Michael is lelkesedett, hogy van őneki egy superman barátja. 
Még írattak vele egy tesztet angolból és az is megnyerte a tetszésüket, azért is kapott dícséretet, hogy milyen sok mindent meg tudott csinálni belőle. Azt hiszem, ma jó napja volt. 

Mayám meg hogy járt szegény. Az egyik baj az volt, hogy az új cipő jól feltörte a lábát, de valahogy még csak csak elvonszolta volna magát a suliba még ma reggel is, ám a mi kedves sofőr bácsink, aki hozta a cuccokat, itt hagyott egy pár hegyes-erős zöld paprikát. Azt még aznap megkóstolta Maya, minden óvás ellenére, gúvadt is a szeme percekig és aztán tegnap éjjel és ma napközben nyekergett, hogy hasmenése van, és csíp rettentően. 
Így ma nem ment el suliba, úgy telefonáltam be, hogy nem megy.

Zsókáék ma vitték el a cicusokat Csaba testvéréékhez, szerencsésen meg is érkeztek, reméljük, jó helyük lesz, megszeretik őket talán. 

Annyira jó időnk volt, hogy kihasználtuk a szelet és a napot, hogy a bebüdösödött ruhákat kiszellőztessük. Sikerült mindent átszellőztetni, és akkor most lesz még ideje a kabátoknak kirúgni is magukat a gyűrődésből. Még a nagypaplanokat kell majd kiszellőztetni, ha sikerül, bár ha a többi átszellőzött, akkor ezeknek is menni kell. 


szerda, szeptember 02, 2015

Dobozok, zsákok, de jó!!!

Ma reggel mentek a kisebbek iskolába. Nem ment könnyen....
Mayám szinte az utolsó pillanatban borult ki azon, hogy hogy néz már ki az a nadrág, amit fel kellett vennie. Ez a kiborulás abban is megnyilvánult, hogy elindult lefelé a festék a pofiján, és még le kellett mosni, mert ugye úgy megint csak nem lehet elindulni. Én elindultam Domival előre, abban a tudatban, hogy mindjárt jönnek utánunk, de ugye ez némi késést eredményezett. Azért nem sokkal utánunk értek oda a sulihoz, ahol is ücsörögtünk vagy egy fél órát, mert Mr. Payne nem volt az iskola területén, de ez azoknak nem nagyon jutott eszébe, akikkel beszéltünk az iskola személyzetéből. 
Amúgy Maya egyáltalán nem nézett ki rosszul, de az őt egyáltalán nem érdekelte, hiszen neki van egy elképzelése arról, hogy hogyan kellene kinéznie, miben kellene iskolába járnia, és ez nagyon nem találkozott azzal, ami az előírás. Bár azután, hogy hazajöttek a suliból, meg mi is benn voltunk és láttuk, hogy a többiek miben mentek, már nem nagyon tudom eldönteni, hogy mit is kellene, és hogyan. Mikor még csak vártunk, azt láttuk, hogy a legkülönbözőbb nadrágokban jöttek a gyerekek, volt olyan is, aki rendesen ebben a formaruhában, de olyan is, aki feszülős farmerban, csak éppen feketében. Viszont mindenkin volt a kék ing, ami szintén kötelező. Így elég nehéz lesz elmagyarázni, hogy miért is menjen mégiscsak abban a gatyában. 

Mindketten kaptak maguk mellé egy-egy gyereket segítségnek, aztán mikor hazajöttek már nem lehetett azt mondani, hogy világvége hangulat uralkodott volna. 

Viszont a hét végén be fogok tudni venni Maya nadrágjának a szárából egy keveset, mivel ma megjöttek a dobozaink Ica néni garazsából és közte volt az Interlock is. 

A gyerekek nagy erőkkel kezdték kikeresni a saját dobozaikat, miután behurcolkodtunk és a sofőrt útnak engedtük. A legfontosabbak persze a plüssök voltak. Estére mindenki ágya megtelt velük. Így innen nézve nem is tűnt olyan soknak az a doboz. Pedig azért összesítve csak volt 700 kg és kb 2,5 köbméter. Az Árvatrans hozta el nekünk, akiket még Csücsköm volt főnöke ajánlott a figyelmünkbe. Nagyon jó áron kaptunk nagyon jó szolgáltatást. Innen is köszönjük. 

Persze mi is megörültünk a hiányzó dolgoknak, ki-ki annak,ami a legfontosabb számára. Csücsköm a billentyűzetének -  bár ennek én is örülök - , az alkatrészeknek, drótoknak, szerszámoknak.  Én meg a konyhai dolgoknak örültem meg, mert például igen vacak kenyérvágó kést sikerült vennem a Tescoban, az Amway késeim közül ez igen csak hiányzott. Meg a palacsinta sütők, nokedli szaggató, és az Icook edények és a varrós cuccaim. 

Zsóka és Ica néni kérdezték, hogy esetleg küldjenek-e valamit, és fokhagymát és pirospaprikát kértem tőlük. A fokhagyma egész jó egészségben ideért, bár ma csak kicsivel több mint a felét pucoltam be a mélyhűtőbe, majd holnap a többit. Pirospaprikát pedig küldött még Marika is, így most azt sem kell egy évig vennem legalább. De fokhagymát sem. 

kedd, szeptember 01, 2015

Haladunk, ha lassan is...

Ma reggel a bolt után kis időt azzal töltöttem, hogy próbáltam megérteni, ki, mit és miért tesz vagy nem tesz menekült ügyben Magyarországon, Ausztriában és Németországban. Sajnos sokra nem jutottam, amire meg mégis, az nem tetszik egyáltalán. 

Ebédkészítés után nem sokkal sikerült végre elmenni fodrászhoz, bár a fiúk nagyon húzták az orrukat, hogy nem akarnak menni, mert akkor biztos nagyon rövid lesz a hajuk. Aztán valahogy mégis csak sikerült elindulnunk és le is vágták a hajukat. Nem annyira rövidre, mint ahogy én szerettem volna eredetileg, de muszáj volt engedni, mert különben aztán úgy néztek volna ki, mint két ősember, mert soha többet nem jöttek volna fodrászhoz. Szóval jutott is, maradt is. Legalább lett fazonja a hajuknak, és rövidebb is lett. Engem is megnyírtak, mert ugyan Maya a múltkorában rövidített rajta, de azért nem volt tökéletes. 

Megküzdöttem Maya nadrágjának a felhajtásával is. Sose gondoltam volna, hogy hajnyíró ollónak is lehet annyira örülni, mint ahogy én ma örültem neki, hogy eszembe jutott, hogy van ilyenünk is amit esetleg jobban tudok használni nadrágszövet vágásra, mint egy konyhai ollót vagy egy körömvágó ollót. Reggel nem akartam venni, mert nagyon drága lett volna, főleg úgy, hogy holnap délután itt van egy egész rakás olló a dobozokban. De cérnát azért vennem kellett, mert az nem volt elég, ami volt nálam egy kis úti varrókészletben. Az legfeljebb 2 gomb felvarrására lett volna elég. 

Aztán időközben a két kisebb el kezdett kavarni, hogy ki melyik szobából hova költözzön és milyét vigye magával, mert ők össze akarnak költözni. Hát majd meglátjuk, hogy mi forr ki belőle. Az egész onnan indult, hogy Beni nagyon nehezen birkózott minden nap a tolóajtóval, ami a szobáján van. Néha alig bírt kijönni, néha nem tudta jól bezárni, mindeközben pedig a padlószőnyeg látta kárát a nyűglődésnek. Ja, és a zajra, amit okozott szinte mindig felébredt valaki rajtam kívül is. Aztán tegnap Csücsköm vitt innen a konyhából ilyen talált, kiesett csavarok közül néhányat fel és valahogy sikerült neki megreparálnia azt az ajtót, így Beni most annyira nem akar költözni sehova. Na, majd meglátjuk. 

Ma kaptam a hírt, hogy a februári kezdethez képest, már valamikor vagy a hét végén, vagy ma sikerült a hatóságoknak nagy nehezen addig jutnia, hogy a ház át lett írva az új tulajdonos nevére. Már lassan hála imát rebeg az ember. Pedig nem így kellett volna ennek se mennie. 
És még mindig hadakozom a szolgáltatókkal, hogy ne akarjanak már hónapokkal az átadás után is rajtam bevasalni dolgokat. Nem egyszerű. Az valahogy nehezen megy le a torkukon, hogy emailben legyenek kedvesek értesíteni, hogy mit kellene fizetnünk. Nem, ők ragaszkodnak a papírhoz, nem baj, hogy most már meg se kapom. 

Zsóka pedig egyszerűen fantasztikus. Addig-addig járatta az eszét, hogy mit lehetne csinálni Anyahajóval és Pirossal, míg egyszercsak most a hét végén rákérdezett Csaba testvéréékre, hogy nekik nem kell-e véletlenül cica. És láss csodát, kell nekik. Hét végén már mehetnek is. Ők is vidéki cicák lesznek.