Az elmúlt héten is éppen hogy csak nem mentem túl a megengedett 48 órás időkeretemen, már ami a munkát illeti. Valahogy ez az év nem volt valami sikeres a munkatársaim életében és ettől én ki se tettem szinte a lábamat a szerződött helyemről, majdnem többet voltam ott, mint itthon.
Az egyik szakács asszony Theresa nemrég jött vissza egy nagy műtét és kemó után dolgozni, de valószínűleg hamarosan megint megy vissza betegállományba, mert a gyomrában és a mellében is találtak még csomókat, amik nem rezdültek a kemóra, úgyhogy műtét lesz belőle, legalább kettő és aztán ki tudja.... A kilátások sajnos nem túl jók, bár Theresa nagyon tartja magát és amit lehet megtesz, ételt elrontani eddig sem tudott, annyira jól főz, ösztönösen.
Aztán a nők mintha összebeszéltek volna, az egyik ugye visszajött, mint írtam, erre a másik, a kevésbé tehetséges, elment betegállományba, mert valami koncerten voltak és megsüketült az egyik fülére. Most annak próbálnak a nyomára jönni, hogy mitől is. Azt nem tudni, hogy a hosszas elmaradás csak a fülének köszönhető vagy az is benne van, hogy már panaszkodott egy darabja, hogy már megint odavan a karácsonya, mert úgy jön ki a beosztás, sőt a jövő karácsonya is. Igaz, tavaly is együtt dolgoztunk, már nem is emlékszem, hogy melyik nap a háromból.
December elején feldíszítettük a fát Lilivel, aztán a többi is jött utána.
Ez a két nappal ezelőtti helyzetjelentés volt, mostanra már a második adag bejgli is a sütőben van, de hát még van tennivaló is és dolgozni való is.
