szombat, január 21, 2017

Munkahely keresés Dominak

Tegnapelőtt Domi hazaállított egy kisebb kupac dokumentummal, hogy írjam alá. Átfutottam, de maradtak bennem kérdések bőven. A lényege az volt, hogy júniusban lesz egy hét, amikor iskola helyett dolgozni fognak, de nem úgy, ahogy mi tettük anno. Amire én emlékszem, az az volt, hogy a BHG gyárába mentünk és valami összeszerelésre tanítottak be bennünket, nem volt valami élvezetes. 

Mikor felhívtam a kapcsolattartót, rögtön azzal kezdte, hogy ne aggódjak, igyekszenek valami közelben levő munkahelyet keresni Dominak, de a többinek is. Itt ez a dolog nem csoportosan működik, hanem mindenkinek egyénre szabottan próbálnak meg helyet találni, olyat, ami az érdeklődésének megfelel, hogy boldog legyen abban az egy hétben, olyasmit csinálhasson, amit szeret. Egész forradalmi hozzáállás, nem? 😊

A papírokat addig is, amíg megtalálják Dominak a megfelelő helyet, őrizgessem és majd szól, ha vissza kell küldeni. Azt mindenesetre értékelte, hogy felhívtam és egyeztettünk, hogy mit és hogyan tovább. 


A csapcserére, házellenőrzésre és a gázkészülékek felülvizsgálatára végül a harmincadikai hétfőt kértem, mert a kinézett csütörtök és péntek kissé megtelt időközben. 


Csütörtökön Lilivel fodrásznál jártunk, de nem ez a lényeg. Visszafelé útban találtam egy virágzó bokrot vagy fát, nem is tudom igazán, hogy mi. Ehhez képest itt azért ha nem is a mínusz 20 hasít, de azért vannak itt is mínuszok, főleg mostanság.




Ezek a  képek itt lenn pedig a  múlt hét végén készültek, itt-ott hó is esett, de a színek mindenesetre varázslatosak voltak. (Ki nem nagyon akaródzott menni a házból, hideg, szeles nap volt nagyon.)












Itt pedig látszik a kerítés környékén a sarokban, hogy hová akaszgattam végül az etetőket. Remélem, az új tulajnak a szomszédban nem lesz kifogása ellene, vagy nem akarja kivágni azt a fácskát, mert időközben eladták a mellettünk levő félházat. 

 


szerda, január 18, 2017

Kavarás Domi pulóvere miatt

A múlt héten arra a felfedezésre jutottam, hogy Dominik kinövi, kinőtte az iskolai egyenruhához tartozó kapucnis felsőt. Ezzel csak az volt a probléma, hogy megint valahogy hozzá kellett volna jutni az eggyel nagyobb mérethez. Felhívtam a boltot, miután a honlap továbbra is használhatatlanul vacak és semmilyen áru nincs feltöltve, hogy ott megtudja rendelni a szerencsétlen polgár. Ismét felajánlották, hogy szívesen megrendelik nekem így telefonon keresztül, csak a bankkártya adataimat kell megadnom. Ezt a verziót ismét nem választottam, annak ellenére, hogy jó eséllyel tényleg nem élnek vele vissza. A kislány semmi használható megoldást nem tudott nekem mondani, de én meg kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem akarok kétszer odamenni, ha lehet, akkor egyszer se, de az még hagyján lenne. 
Végül odaadta a főnökének, akivel már tavaly is volt kis csörtém, hogy mi a csudáért nem tudnak összehozni egy normális webboltot, hogy ott lehetne megrendelni, biztonságosan fizetni, stb. Újra vázoltam neki a helyzetet, felemlítve a tavalyit is, hogy szeretném megúszni az odamenetelt, annál is inkább, mert tudom, hogy mire van szükségem, nem kell próbálni, és egyébként is elmegy vele egy fél nap, annak ellenére, hogy egyébként kocsival úgy 10 perc lenne. Addig beszélgettünk, hogy kibökte, mi lenne, ha átutalnám, mert a rendelési rendszerük csak úgy működik,  hogy mindenképp ki kell előre fizetni. 
Kezdhettük volna ezzel is, de már tavaly. 
Péntek este átutaltuk a  pénzt, kedden itt volt a pulcsi, mert kis ráfizetés ellenében még kis is postázták. Olcsóbb volt a postaköltség, mint egy buszjegy. Ja, és L-es méretre váltottunk. A polók még egy kis ideig talán jók, aztán Maya régi pólóit kapja meg Domi. 
Másfél éve még Mayának L-es méret kellett, most néha már az M-es is nagy. 
2016 karácsonyán készült ez a kép, hosszas küzdelem árán :)

A múlt hétre csak összejött azért 30 óra munka, de erre a hétre csak a 20. 

A Lidlben volt a múlt vasárnap mosogatóhoz csaptelep. Mivel előre lehetett tudni, hogy lesz, írtam az ügynökségnek, hogy kérjenek engedélyt a csap átmeneti cseréjére, amíg itt lakunk. Az engedély csak kedden lett meg, de a csapot megvettem így is, nem kockáztattam semmit, mert ha nem engedi a tulaj, aminek azért nem sok értelme lett volna, legfeljebb visszaviszem a Lidlbe. Úgyhogy előbb-utóbb lesz egy normális csapunk. 
Ezzel viszont beindítottam egy lavinát, jönne Andy is ellenőrizni a házat, meg jönne a gázszerelő is ellenőrizni a gázkészülékeket. Most már csak össze kell egyeztetni mindenki velünk. 

vasárnap, január 08, 2017

És már megint fel kell kelni, korán

Na, itt nem rólunk van szó főleg, hanem a gyerekekről. Nekik, a nagyobbaknak harmadikán, Dominiknak negyedikén kezdődött a suli megint. A szünet két és fél-három hetében bizony néha nagyon sokáig fenn voltak, ebben főleg a legkisebb járt élen. Volt, hogy fél ötkor zavartam el aludni, hogy most aztán már irgumburgum. De most például fél 10 van és már alszik. Talán reggel könnyebben fog felkelni. 
A nagyobbakat az első nap mindjárt hamarabb haza is küldték, mert elromlott a college kazánja és nagyon hideg volt. Benjamin röcögve ért haza, mert felöltözni az nagy luxus, nem is teszi. Újabban Maya menősködik még azzal, hogy nem öltözik fel rendesen, aztán persze csodálkozás van, ha köhög, meg folyik az orra. Pedig már nem öltöztethetem, csak szólni szoktam, ha hideg van és jó lenne felöltözni. Hát sajnos általában nem sokat ér. 

Elég pörgősen indult az év eleje, mindjárt másodikán délután dolgoztam, aztán kedden és szerdán hosszú napom volt, csütörtökön itthon voltam pénteken megint dolgoztam délelőtt. A jövő hetem eléggé szánalmasan nézett ki még tegnap délutánig, amikor is egy hívás kicsit szépített rajta, de hát még így is csak négy műszakra való jött össze, ami összesen 24 óra lesz. Remélhetően, azért ez kicsit felfut majd, most amíg ennyire kevés órám van, itthon is lesz mit csinálni, de azért csak nem tart soká ez a lébecolás.

Gyuriék pedig visszaálltak a rendes kerékvágásba, most nincs túlóra, csak a normális 40 óra. Az sem baj, van mit kipihenjen. 


szombat, január 07, 2017

Könnyes, sírós búcsú

Kiseszter ma reggel édesanyja kezét fogva áthajózott csendesebb vizekre, ahonnan nem tudni van-e valaha is visszatérés. Eddigi ismereteink szerint nem nagyon.
Most néztem vissza, hogy körülbelül két és fél -három éve derült ki, hogy valami nagyon nincs rendben és aztán kezdődött a kálvária, amit igyekezett viszonylag türelmesen végig csinálni. Eddig tartott az erő, a lelkesedés néhány hete fogyott el. Anya és Nénje ápolták az utolsó pillanatig. 
Sok mindent köszönhetünk Kiseszternek, a kreativitása valamelyest átragadt a gyerekeinkre is, sokat tanultak tőle, talán észre sem vették, viszont élvezték az együtt töltött időt. Nagyon sokszor olyan programokra vitte el a gyerekeket, amire én energia vagy inkább pénz híján nem is gondoltam. Köszönet érte így nyilvánosan is. 
Legyen könnyű neki a föld!