Végre!!!

Majdnem egy hónapi küszködés után csak elvitte a szomszéd a macskáját az állatorvoshoz. Hogy honnan tudom? Tegnap dél tájban betámolygott talptól vállig bekötözve, fél kómásan. Evett, ivott, kicsit itt ejtőzött, aztán gondolom hazament, mert azóta nem láttam. De legalább elvitték. Talán már egész hamar fel fog épülni, de nem kellett volna hagyni kínlódni ennyire sokáig.

Ma reggel elmentem az államkincstárba, hogy leadjam a szükséges papírokat ahhoz, hogy levegyék a házról az elidegenítési tilalmat. Azt ígérték, hogy két hét múlva rendben lesz.

A közoktatás csodája.... 2 hónappal a tanév vége előtt

Ma délelőtt felhívott az egyik tanárnő Lili iskolájából, hogy én voltam-e az, aki úgymond számonkérte az iskolán a fejlesztő pedagógust. Miután bevallottam vétkemet, azt mondja, van egy jó híre is meg egy rossz is.
A jó hír, hogy valami TÁMOP nevezetű pályázaton az egyik csepeli iskola nyert lehetőséget arra, hogy felvegyen vagy foglalkoztasson fejlesztő pedagógust, akinek ezek szerint az ottani gyerekek nem töltik ki a teljes munkaidejét. Így felajánlották a Fodornak, hogy ha akarnak a gyerekek, járjanak át.  A rossz hír pedig az, hogy tanítás után kb még 30-40 percet kellene utazni miatta, be Csepel közepébe, a kórház mellé valahova a régi gyártelep mögé.

Erre azt kérdeztem a tanárnőtől, hogy ezt most így komolyan gondolták? 2 hónappal a tanév vége előtt, akkor amikor ez nem pályázati pénzből megoldandó feladat, hanem az alap lenne minden általános és középiskolánál, hogy legyen minimum 1 fejlesztőpedagógusi státusza.

Az pedig, hogy ezen kívül mit szólók hozzá, az a következő volt. Ha nem oldják meg valahogy azt, hogy a tanár jöjjön át a Liliék sulijába és ott kapjon egy termet és akár napközben is osszák be a gyerekeket, úgy, hogy ne kelljen utazgatni tanítás után, akkor én nem fogom Lilit átengedni abba a másik suliba. Egyrészt nem kifejezetten jó helyen van, a csepeli gyár tőszomszédságában, másrészt, mire vége a tanításnak, ő már teljesen használhatatlan, de az a gyanúm, hogy más gyereke is. Tehát tanítás után már semmi értelme nincs a dolognak.

Végül is abban maradtunk, hogy megpróbálják elintézni, de nem gondolom, hogy sikerülni fog nekik. A jövő héten hívnak megint.

És megtaláltam!

Nagyjából 2013 karácsonya előtt volt a kezemben Maya TAJ és lakcímkártyája, aztán úgy eltűnt, mintha sosem lett volna. Többször, több mindent átforgattam, de sehogy sem találtam. Egy dolgot tudtam majdnem biztosan, hogy itt kell lennie a házban. De ez ugye kevés volt, azért csak zavart, hogy nincs meg és relatíve elég sokszor voltunk orvosnál. Mindahányszor el kellett mondanom, hogy most pont nem találom.
Ma pakolásztam, és az egyik fiók mögött volt lecsúszva hátra. Csak azért láttam meg, mert a fiók alatti polcot is kipakoltam. Így kicsit könnyebb lesz a következő alkalommal orvoshoz menni.

Egyébként egyenlőre csak olyan "lájtosan" pakolászok, a java majd áprilisban kezdődik. Arra mindenesetre jó ez a kis idő, hogy kezd összeállni a fejemben, hogy mit hova kell vinni, rakni, Reményeim szerint előkerülnek még más dolgok is, amiket az évek során sikerült biztonságosan eltennünk, hogy biztosan meglegyenek.

Közben nagy erőkkel keresünk gazdát a cicáknak. Ez kicsit sem tűnik egyszerű dolognak. Az színtiszta szerencse, hogy legalább Füstinek lett helye karácsony előtt.

Az elmúlt hónapban a szomszéd Motor- nálunk ez lett a neve - cicájának kellett és kell még most is drukkolni, mert valami baj érte a bal mellső lábát. És még mindig nem vitték el orvoshoz, pedig egy darabig meg volt neki nagyon duzzadva, most ez lelohadt, de csak azért, mert dől belőle a genny. Többször szóltunk, eleinte azt mondták, hogy nincs is baja, aztán azt, hogy majd meggyógyul, de legutóbb az volt a válasz, hogy nem is találják, hogy el tudják vinni. Pedig most már nyilvánvaló, hogy nem fog magától. A télen egész sokat állomásozott itt nálunk, mivel ott nem akarják beengedni a lakásba, most is jönne be, de szegényt most nem engedjük be, hogy hátha csak elviszik orvoshoz. Szólni már nem akarok, már csak az lenne, hogy én elviszem, de abból meg sértődés lenne. Így meg  a cica van egyre kevésbé jól. Csak remélni tudom, hogy kibírja addíg, amíg egyszer csak eljutnak vele az orvoshoz.

Utolsó vasárnapi vásárlás

Egy remek törvény miatt, ami senkinek sem jó, semmi értelme nincs, csak hogy megmutathassák, hogy ők az urak, ma volt az utolsó olyan nap, amikor vasárnap is lehetett szabadon vásárolni, ott ahol mi akartunk. Eztán lesz néhány hely, ahol esetleg lehet vásárolni vasárnap is, de itt a közelünkben biztos nem lesz olyan hely, ahova szívesen elmennék, így majd vagy harmadnapos kenyeret eszünk, vagy sütnöm kell, hogy hétfőre friss legyen.
Végtelenül szomorú vagyok és elmondhatatlanul mérges, hogy bármit megtehetnek. És nincs bennük annyi alázat, hogy a nyilvánvalóan rossz törvényt visszavonják azzal, hogy bocs tévedtünk. Eddig sem jártam az üzletközpontokat hétvégente, de az kifejezetten jó volt, hogy hétfőre lehetett friss kenyeret, miegyebet venni. Ami a legjobban zavar, az az elv, hogy elveszem a szabadságodat, hogy arra használd a szabadidődet, amire akarod, nem azért, mert értelme van, hanem azért mert megtehetem. És arra hivatkoznak, hogy a kereskedelmi dolgozók szabad vasárnapja miatt teszik. De ez nem igaz. Valakinek volt egy hangyája és ki tudja mivel rá tudta erőltetni a kormányra és aztán az egész parlamentre, de az már nem is volt kérdés, hogy ha odáig eljut, akkor a birkák megszavazzák.
Az senkit nem zavar, hogy egy csomó üzlet tönkremegy, egy csomó ember munka nélkül marad és az sem baj, hogy azok a tíz-százezrek, akik akartak volna vásárolni, azok nem tudnak, mert úgy döntöttek.