Mindjárt 2017

Csücsköm ma egész hamar hazaért, 3-kor már elengedték őket, negyed öt után már itthon volt. 

Nekem most az elmúlt hetekben nagyon kedvesek voltak a kollégáim, legtöbbször hazahoztak, ezzel megspórolva nekem kb 30-40 percet, ami már este későn nem teljesen mindegy. Akkor főleg nem, amikor egész nap dolgoztam és előtte esetleg 4-kor keltem. Úgyhogy nagyon hálás voltam érte. 

Ma persze megint kétszer kellett megjárjam a Tescot, most éppen a majonéz hiányzott itthon, pedig most már legtöbbször listával megyek vásárolni. Csak az tartott vissza a majonéz házilagos elkészítésétől, hogy nem nagyon tudtam volna mit csinálni a rengeteg tojásfehérjével. Pedig lett volna rá igény, mert Lilinek nem nagyon tetszik az itteni majonéz. Nagyon szeretik a dolgokat ecetezni és a majonéz is messze van attól az ízvilágtól, amihez a Globus révén hozzászoktunk. Például látok kollégákat enni sültkrumplit ecettel. A látványtól is rosszul vagyok, de hát ők így szeretik. A másik nagy favorit az a savanyított hagyma, ami olyan gyöngy hagyma méretű vagy nagyobb. 

Karácsonyon túl, új éven innen

A karácsonyi nagy bevásárlásban Lili volt a nagy segítségem, de még így is 24-én délután jöttem rá sokadszorra, hogy nincs itthon mazsola. Előtte is többször észrevettem, de valahogy mindig lemaradt a listáraírásról, így arról is, hogy megvegyem. Szerencsére még volt bérletem arra a hétre, úgyhogy csak felugrottam a buszra és felszaladtam a Lidlbe, ahol sokkal kevesebben voltak abban a pillanatban, mint a Tescoban lettek volna bármikor a nap folyamán. Ott már reggel hét-fél nyolckor annyian voltak, mint más napokon délután. 

A Katimamitól kapott mákdaráló egész jól működött, csak egy stabilabb asztal kellene hozzá, mert így azért elég küzdelmes volt a mákdarálás. 

A lányok, így hogy volt miből költekezniük egy kicsit, mindenkinek vettek valami meglepetést. Én így tettem szert egy nagyobbacska fazékra, ami 7 literes és lett egy szendvicssütő is (ezt az apjuk kapta) amit ezek szerint nagyon hiányoltak. 

Sokáig hezitáltam, hogy mi legyen a pulyka projekt kimenetele, azaz vegyek, vagy ne vegyek. Mivel nincs mélyhűtőhelyem, így az nem is volt kérdés, hogy egész pulyka kell-e vagy se. Nyilvánvaló volt, hogy nem. De az  még mindig kérdés volt, hogy pulykamellet egészben vegyek-e vagy sem. A végső válasz az lett, hogy találtam szeletelt pulykamellet, amit még 23-án beáztattam fokhagymás sós tejbe és másnap  végül kirántottam. Örülök, hogy így döntöttem, egyszerűbb volt és nem kellett kinlódnom, hogy hova is tegyem, mert annyi nem maradt. 

A bejglik ismét jól sikerültek, hála ismét csak lengyel barátainknak a rum aromáért és a vanilia cukorért. A mák az egy internetes kereskedésből érkezett kíváló minőségű török mák. A dió a Lidlből, illetve oda Kaliforniából. Azért akaratlanul, de sikerült dióson csavarni egy kicsit. A Lidl baracklekvárjának a csomagolása kísértetiesen hasonlít a narancslekvár üvegére, így az lett itthon, és már nem volt idő korrigálni, úgyhogy narancslekvár került bele. Így is finom lett. 

Én 27-én már dolgoztam, és fogok még péntekig minden nap, 1 nap sikerült hosszú műszakot kapnom, illetve később bevállalnom az eredetileg tervezett délután mellé péntekre. Gyurinak normálisan szerdától szombatig tart a hét,  azt nem tudni csak, hogy mikor engedik majd haza őket szombaton. 24-én négykor jöhettek el, ami nem a legkorább, de azért nem annyira rossz, ötre már itthon volt. 

Kissé elképedve

vettem tudomásul tegnap reggel, hogy a tegnapelőtt feladott csomag tegnap már meg is fog érkezni a futárcég tájékoztatása szerint. Sőt, később délelőtt meg is érkezett hozzánk. Valahogy tavalyról nem emlékszem ekkora gyorsaságra. Mindenesetre minden épségben ideért, amit anya becsomagolt. Úgyhogy lett néhány meglepetés is a gyerekeknek,  meg nekünk is. 

Tegnap tényleg hazahoztak, jó is volt, már este 10 után nem sokkal aludtunk is. A reggeli kelésnek egyetlen előnye van ebben a sok munkával tarkított időszakban, hogy miután Gyurit 5 óra előtt útnak engedem, még van időm akár egy komplett ebédet is összedobni a gyerekeknek, mielőtt elmegyek. Mondjuk ehhez néha az is kell, hogy legyen előkészítve valami, hogy időt takarítsak meg vele. 

Maya tegnap ment el és intézte el az alapítványi pénzét, valószínűleg jövő héten már meg is kapja az elmúlt időszakra járót. Amúgy meg a hölgy, aki intézte neki, nagyon megdícsérte. Előre. általam egyeztetett időpontra ment oda Maya, pontos volt, mint ahogy szokott. Ezt nagyon értékelte a hölgy, mert valami rendezvényről jött ki direkt emiatt. Amiatt is megdícsérte, hogy nem hiányzott egyáltalán az iskolából. 

Sűrű lesz ez így...

Tegnap, mikor bementem a Boma házba, a szakács kolléganőmnek mondtam, hogy holnap, azaz ma, csak délelőttre vagyok beosztva, annak ellenére, hogy a múlt héten azzal váltunk el, hogy ma egész nap vele leszek. Látni kellett volna Kirsty arcán az elképedést, aztán a lendületet, amivel elment utánanézni, hogy kit osztottak mellé végül. Kiderült, hogy senkit. Ami azért izgalmas, mert itt az a szokás, hogy a személyzet karácsonyi ebédet kap minimum 1 alkalommal, de inkább többször. Az első ilyen ma lesz. Úgyhogy mikor ez kiderült számára, hogy senki nem lesz vele, jött a kérdés, hogy ugye tudok maradni estig? Az eredeti tervek szerint is így volt, bár el tudtam volna mivel tölteni a délutánt, azért bevállaltam. Ugyanígy lesz hosszú nap a holnap és a holnapután is. Csak azzal a különbséggel, hogy a két műszak közt utaznom kell egy keveset. Amikor így egész nap vagyok, az a jobb, ha egy helyen vagyok, mert akkor végig visz a napon a lendület, még ha négykor keltem, akkor is. Viszont ha délben le kell álljak, mert buszozás van, na az maga a kínlódás, hogy el ne aludjak a buszon. De ugye ennél nagyobb baja sose legyen az embernek. 

Tegnap hazahoztak és mára is kaptam ígéretet, hogy hazahoz valaki, ami azért elég nagy segítség, nem kell egy órácskát utaznom, hanem 15-20 perc alatt itthon vagyok. 

Szerdán volt nagy meglepetés Gyurinak. Eredetileg azzal ment el, hogy megy normálisan dolgozni, aztán délelőtt már azt üzente, hogy tréningen van a pup truckra. És az csak hagyján, hogy hipp-hopp tréningre került, de szombaton már le is vizsgázott és most lesz 40 óra felügyelt gyakorlata, ami után kap egy végleges vezetői engedélyt. Azt mondja, hatalmas a kontraszt a két munkaterület között. Az egyik egy rendezett, nyüzsgő káosz, a másik pedig a nyugalom szigete. Ami érthető is, hiszen ezek a kis truckok 4 tonnásak. Nem lehet meggondolatlanul rodeózni velük. 

Most egyenlőre ennyi időm van, megyek ennivalót összeállítani holnapra, meg készülődni, 7 előtt el kell menjek. 

Szalad az idő, újabb szülinaposunk van

Volt egy jó hetünk, amikor eléggé hidegek jártak, de szerencsére a szél akkor nem nagyon fújt, csak szimplán hideg volt. Ez olyan mínusz 5-6 fokot is jelentett. Tavalyról nem is emlékszem ilyen nagyon hidegre, ilyen hosszan pedig egyáltalán nem volt hideg. Most meg 12 fok van. Mondjuk annyira nem érzik melegnek, de azért mégsem mínusz. 

Lilinek az elmúlt időkben elég sokat fájt a feje, úgyhogy végül elment a Tescoba a szemészekhez, és ott azt találták, hogy kellene másik szemüveg neki. Tavaly, valahogy sikerült úgy rendelni neki, hogy lemaradt a fényre sötétedés, azt nagyon hiányolta, úgyhogy vasárnap, mikor végül megrendeltük a szemüveget, akkor kértünk bele ilyen lencsét. Remélhetően hamarosan megjön. Az  átvételt már eltudja egyedül is intézni, de a megrendeléskor ugye fizettem, mint a katonatiszt. 

Nehezen tisztul a karácsony körüli időszak, bár most már talán lehet biztosan tudni, hogy mikor dolgozom, Csücsköméknél akár naponta változhat, hogy mikorra kell menni. Most a héten tényleg bejött a 4 órakor kelés lehetősége. Úgy visszagondoltam zsenge fiatalságomra, amikor évekig 4 körül keltem. Most, innen nézve, nem tudom, hogy bírtam. A jelen helyzetben az segít, hogy nagy eséllyel, ha jő a karácsony, múlik a 4 órási kelés, tehát nem kell olyan nagyon sokáig csinálni. 
A másik nehezen kialakuló dolog az, hogy kinek mi kerüljön a fa alá, de talán ez is összejön lassan. 


Tegnap volt Maya 17. szülinapja. Ennek örömére pont megkapta az alapítvány levelét, hogy ő is jogosult a támogatásra, amit a többiek már kapnak. Még neki is be kell mennie a collegeba aláírni a hallgatói szerződést, de most már egyenesben van az ő dolga is. 

A csoporttársai és a barátai szép szülinapot csináltak neki, nagyon feldobva jött haza, több csomaggal. Ez, így sokkal jobb volt, mint ami tavaly a kórház folyosóin várakozással telt. 


Beni a múlt héten, annak ellenére, hogy mindig mondjuk neki, tegye el a kulcsát, elment kulcs nélkül. Pechjére Lili és Maya elment ebédelni az egyik barátjukkal, akinek a barátja főzött nekik valami finom keleti ebédet, így ők későn jöttek haza. Domi meg iskolában volt és őszintén, de eszembe sem jutott, hogy elkérhetném a suliból hamarabb. Úgyhogy Beni vagy másfél órát várt, mire valaki hazajött. Szerencsére nagyon nem fázott, de a lehetőség ott volt, hogy bemegy a Tescoba legfeljebb. 

Karácsonyra készülődve

Mint Csücsköm rájött, még múlt szombat este, nagy eséllyel a hubnak semmi baja nem volt, csak valami olyan beállítást alkalmazott a szolgáltató, ami miatt a routert nézte fő kijárati helynek, amin majd ő jól eléri az internetet. És a router nem erre való. Mikor a másik hub sem akart normálisan működni, hosszas piszmogás után vette észre ezt a beállítási hibát, amit szerencsésen tudott korrigálni. Úgyhogy most van egy jó, ámde használhatatlan hub nálunk, van egy használható, ami most már szerencsére működik és hajlandó mindazokat az eszközöket kiszolgálni, amiket kell neki. 

A héten végül csak a keddi reggel kezdődött nagyon korán, a többi csak korán, egy órával később, 5:20-kor. A jövő hét várhatóan megint 4:20-as kelésekkel kezdődik. 

A patkányok az előző heti lakmározás után a múlt héten már nem ettek a méregből, úgyhogy emberünk nem jön, csak ha megint hívjuk,  hogy randalíroznak. A mérget egyenlőre kinn hagytam, hátha csipegetnek belőle.  


A karácsonyi szezon most már biztos itt van. A múlt hétfőn Dominikkal voltunk fogorvosnál, utána fotóztam a városban. Előre is elnézést kérek a profiktól. 

A következő képek a Boma házat díszítik, kolléganőm vagy 2 napot töltött vele, hogy elkészüljön. 

A többit pedig még a hét közben a Quadrant nevű bevásárlóközpontban lőttem. 

Döcögős net

Az elmúlt hetekben voltak már kihívásaink az internetkapcsolatunkkal, de valahogy mindig sikerült előbb-utóbb helyreállítani, de most csütörtökön már semmilyen delej, ráolvasás, újraindítás, semmi nem használt. Aztán végül Csücsköm némi győzködés után késő este felhívta a szolgáltatót, hogy nagyon nem akar működni a dolog. 
Egy órás próbálkozás után végül arra jutottak, hogy valószínűleg a hub a hibás és küldenek egy újat. Ez még nem érkezett meg, csak megint sikerült életre kelteni a modemet, ami egyébként tegnap többek közt azért sem működött, mert a szolgáltató valami egésznapos szerelést csinált, előre bejelentve persze. De az öt órás végzés után sem lett megint kapcsolat, csak este Gyuri átállított valamit a hubon, és akkor csökkentett üzemmódban lehetett használni, most meg működik valahogy, de hogy meddig, arra semmi garancia. A gyerekek pedig ugye egész délután egyedül voltak itthon, úgyhogy nagy bandázás volt, beszélgetés, kártyázás, az elfeledett tévé bekapcsolása. És este, viszonylag korai lefekvés. 
Most pedig várjuk az új hubot és reménykedünk, hogy addig valahogy kihúzza. 

Ezen a héten ugye kimaradt végül a 4:20-as kelés, cserében úgy tűnik, a jövő hétre megnyertük, de majd meglátjuk. Nagy eséllyel azt már nem fogjuk megúszni. 

Közben próbálják beosztani az életemet az elkövetkező hetekre. A jövő  heti beosztásom már megvan, de a rákövetkező 3 hétről még folynak a harcok. Mint kiderült, állítólag volt valami megállapodás, hogy kedd, szerda, csütörtök és pénteken a Boma házban vagyok és szerdán kéthetente mehetek rövid napra az Rc-be, tehát 8-13-ig és az első heteken pedig 8-15-ig. 
Most azon lett konfliktus, hogy 14-16-ig kellene mennem minden nap Rc-be 8-15-ig, ami azt eredményezné, hogy nem tudnék menni Boma-ba. Úgyhogy valószínűleg majd a két főnök fog valahogy megegyezni. Én mindenesetre felajánlottam, hogy ha az segít, akkor inkább megcsinálom a 3 napot úgy, ahogy általában a szerdákat szoktam, hogy 8-13-ig az egyik helyen, aztán futás át a másikra este 8-ig. 

Tegnap valami gyönyörű időnk volt, igazi késő őszi, napsütéses, tiszta idő. Ma is valami hasonlót várunk, úgyhogy a szokásoknak megfelelően megy a mosógép.  

Intézkednek, egyedül

Nagyon ügyesek a gyerekek! A múlt héten megérkezett a papír a két nagyobbnak, hogy végül is jogosultak arra az alapítványi pénzre, amit már augusztus óta próbáltunk gatyába rázni, de még be kell menni a collegeba és ott aláírni a tanulói szerződést. Maya papírja még kering valahol. Úgy emlékeztem, hogy az illetékes hölgy olyasmit emlegetett, hogy keddenként van a Liliék campusában, és ez hétfőn megerősítést is nyert. Kedden vitték is a papírjukat és mindhárman végig állták a sort és sikerült elintézniük mindent. Ez azt jelenti, hogy szeptemberig visszamenőleg megkapják a heti 30 fontot, kivéve azokat a heteket, ahol esetleg hiányzott valamelyik. 

Végül megúsztuk a rettentő korán kelést, viszont már kedden indult a hét Gyurinak is. Én már hétfőn is dolgoztam és lehet, hogy eléggé sűrű lesz a karácsony előtti időszak. 

Valamelyik este, láttunk egy szirénázva rohanó tűzoltó autót, amiben talán nincs is semmi különös, az utána rohanó, szintén szirénázó kisbuszon viszont már volt némi csodálkoznivaló. Egy tengeri használatra is alkalmas felfújható motorcsónakot húzott maga után a nagy szaladásban. Biztos nem véletlenül, de megcsodálkoztuk. 

Nem sokkal egy év után

Gyurinak  állandó munkaviszonya lett az Amazonnál. Nem, nem az ügynökségnél, hanem az Amazonnál. 
Az az igazság, hogy ez már húzódott október 11. óta. Akkor kezdődött el a folyamat, amiről írtam is, hogy elküldik majd pup-truckos képzésre. Mikor elkezdte a különböző teszteket, akkor már lehetett sejteni, hogy ha csak valami nagyon balul nem sikerül, akkor ennek az lesz a vége, hogy felveszik állandó munkatársnak. Erről írásban is értesítették, aztán a szokásos papírhegyeket kellett kitölteni, illetve a számítógépes adatbázisba feltölteni amire szükségük volt. 
Egész eddig lapítottam ez ügyben, mert nem akartam előre ír(n)ni a medve bőrére. 13.-án viszont megjött minden dokumentum és tegnap este már kék kártyával jött haza. Nagyon sokan szorítottak neki, aztán tegnap sokan gratuláltak. 

Büszke vagyok én is, mert azért ezt nem adták olyan könnyen. 
Viszont most már kezdődik a fekete péntek hete, a jövő hét, ha csak nem változtatnak valamit, nagyon húzós lesz. Minden nap egy órával korábban kell kelni már keddtől, ami négy óra huszat jelent. 
aztán talán lesz egy hét lazítás, ami a normális ügymenetet jelenti, de aztán karácsonyig lehet, hogy ugyanez lesz a felállás. 


Hétfőn volt a rágcsálóírtós bácsi. Kitett két zacskóban mérget és azt mondta, hogy jövő hétfőn jön megnézni, hogy ettek-e belőle. Ha igen, akkor minden héten jön ellenőrizni, aztán meglátjuk. 
Mikor megérkezett, azzal kezdte, hogy vajon kintre vagy bentre megyünk-e. Ott hüledeztem neki, hogy ne vicceljen már nekem, hogy benn a házban patkány lehet, de aztán beszéltem a szomszédasszonnyal, aki azt mondta, hogy mielőtt mi beköltöztünk, ő is és az előző lakók is kergetőztek a patkányokkal a házban. Ennek egyik oka, hogy az előző lakók a sufniban tároltak mindenféle ételmaradékot, szemetest és így odaszoktak, aztán hogy a házba hogyan keveredtek be, azt a jó ég se tudja. Az mindenesetre biztos, hogy a mögöttünk levő bevásárló központnak az egyik hátránya, hogy valószínűleg nem túl sikeres rágcsálók elleni védekezést valósít meg. Hát majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 
A kismadarak mindenesetre már rátaláltak az etetőkre. 

Most voltam kinn a kertben, az egyik zacskó gyakorlatilag eltűnt, a másikon pedig szép nagy luk van. Talán ritkulnak a patkányok. 

Közelít a tél...

Vagy ha az nem is olyan nagyon, de a karácsony biztos, hogy előbb-utóbb itt lesz. 😊 Ennek egyik látható és tapasztalható jele volt már a múlt héten a Dragon hotel előtt felállított karácsonyfa, aminek tegnap egy kis rendezvény keretében felkapcsolták a fényeit és az egész belvárosét. Még nem láttam az idei díszítést, de a tavalyi szép volt nagyon.
Maya szokott délutánonként együtt mászkálni a barátaival, így őt kértem, hogy csinálna néhány fotót, mert este nekem már mindig rohannom kell az egyik buszállástól a másikig, aztán meg pont azt a részt kikerüli este a busz. 

Azért ami a hideget illeti, már volt abból is ízelítő. igaz még csak olyan nulla, mínusz 1-2 fok lehetett, de volt hozzá jó kis süvítő szél. 

Orvosnál, egyedül

Hétfőn kicsit szokatlan napunk volt. Gyuri reggel elment a választható túlmunkára, hogy aztán kedden folytassa a kötelezővel és még csak utána jött neki a rendes munkahete. 
Miután ő elment én is összeszedelődszködtem, felkeltettem a gyerekeket és elmentem én is ide a közelebbi otthonba dolgozni, ahol már hetekkel ezelőtt megkérdeztek, hogy tudnám-e vállalni ezt a hétfőt. Lehet, hogy nem helyesen, de valahol elismerésnek érzem, hogy külön hívtak, nem csak a megszokott napomra, hanem akkor is, amikor egyébként lehet, hogy csak itthon tenném a dolgomat. 
Így persze kicsit sűrűbb lett a hét megint, de délelőtt voltam el, így annyira mégsem volt katasztrófa.
Hazafelé bementem az orvosi rendelőbe, mert jött Lilinek egy levél, hogy a hetekkel ezelőtt a jövő szerdára egyeztetett időpontját törölték, kérjünk újat. Nagy meglepetés volt, hogy mindjárt másnapra kaptam is egy újat. 

Aki esetleg olvasta már a blogot régebben is, emlékezhet esetleg, hogy voltak köreink Lilivel a csuklója miatt, hogy jajgatott a fájdalomtól néha. Nem mindig, de időközönként előkerült. Olyankor kis pukli is megjelent a csuklóján, aztán megint visszahúzódott. 
Volt olyan doktor még Magyarországon, aki hol kimondva, hol csak a gesztusával tudatta, hogy mit is gondol a gyerekről, hogy nyilván csak lógni akar a testnevelés órákról. 
Na, midehhez képest, az én gyönyörű gyerekem kedden egyedül felment az orvoshoz, elmondta neki, hogy mi a baja, meghallgatta az orvos válaszát, elhozta azt a kinyomtatott tájékoztatót, amit az orvos adott, és délután, mikor beszéltünk, már én is tudtam, hogy mi a baja, mert teljesen jól megértették egymást. A baj nem katasztrofális, de azért annyira mégsem kellett volna lesöpörni az asztalról, mert ha nem múlik, csak kell kezelni majd valahogy. Ganglion nőtt a csuklójára. Szerencsére csak olyan borsó méretű egyenlőre, de fáj neki, ilyenkor szinte kiesnek a dolgok a kezéből. 

Amit ki akartam hozni ebből az egészből, az az, hogy büszke vagyok Lilire, hogy kicsivel több mint egy év ittlét után már meg tudta tenni azt, hogy egyedül felmegy az orvoshoz és elintézi amit kell. 

Gyuri ilyesmivel fog dolgozni- frissítve

a tréning után.
Lehet, hogy nem pontosan ilyennel, de nagyon hasonlóval.


Aki esetleg már látta, ez egy frissített változat, valahogy nem sikerült a jó linket feltennem.

Képek a légtornászokról

Csütörtökön reggel írtam a Councilnak, hogy mit is kellene a patkányokkal csinálni. Eléggé meglepődtem, mikor déltájban, munkába menet a buszon felhívtak, hogy akkor egyeztessünk időpontot, mikor jöhetnének a dobozukat letenni a kertbe. Rettentő rossz volt a vonal, a busz is zörgött és akkor végül egy megállóval korábban leszálltam a buszról és abban maradtunk, hogy küldenek emailben egy telefonszámot, ahol kérhetek időpontot. Ennek értelmében 14.-én hétfőn jönnek valamikor. 

Időközben a madarak közül a csókák már biztosan felfedezték az etető másik helyre költözését, de a kisebb madarakat még nem láttam. 

Feladtam a levelet az alapítványnak a megváltozott számlaszámokról, most már csak a bankkártyákat kell aktiválni. 

Az elmúlt napokban egészen jól lehűlt a levegő. Már napközben sincs az a finom meleg, illetve csak nagyon mérsékelten. Reggel, most hogy óraállítás után vagyunk nem sokkal, ismét világosabb van egy kicsit, viszont nagyon korán, úgy fél 5 körül már sötétedni kezd. Fél hatra már sötét van szinte teljesen. 

Költözött a madáretető

Szombaton itthon voltam és mint kiderült, ennek számos előnye is volt, túl a szokásosakon. 
Dél tájban a konyha ablakából kipillantottam a madáretetőkre, és azt láttam,  hogy két patkány nagy erőkkel próbálkozik  enni az etetőkből. Az egyik hálós, ebből némi légtornász mutatványokkal még sikerült is neki, a másik az már nehezebb dió volt, de azt is megpróbálta. Rögtön kimentem leszedni az etetőket, és áttettem őket a ház falára kitett virágtartókra. Ennek az áthelyezésnek még csak az az előnye egyenlőre, hogy a patkányok nem férnek hozzá, de a madarak még nem fedezték fel, pedig azóta már eltelt néhány nap.  A councilnak ma írtam, hogy mi a teendő velük? 

Szombaton végül megjött a két gyerek bankkártyája, és azóta nem jött semmi levél a banktól, úgyhogy vélhetően élő a számlájuk. Ismét lehet levelezni az alapítvánnyal, hogy kérem hipp-hopp megváltozott a számuk. 

Csücsköm azóta volt ezzel a gépes tréninggel kapcsolatban már orvosi vizsgálaton, drogteszten és valamikor 1-2 héten belül elkezdik a képzést is. 

Tegnap volt az első hűvösebb napunk, már reggel is fenn a dombtetőn le voltak fagyva az autók. Este is hideg volt, kicsit sem akartam vetkőzni, inkább öltöztem felfelé, amit lehetett magamra vettem hazafelé. 

Nem lesz hosszú

Zsóka fedezte fel ezt a blogot, egy elég jó kis írás halmaz az Amazonról. Vannak még ma is ugyanígy működő dolgok, de vannak, amik az elmúlt néhány évben megváltoztak. Aki olvasta, amit én írtam és elolvassa ezt a blogot is, ami nem túl hosszú, és már vége is van, az észre fogja venni a különbségeket, változásokat. Kis bepillantást enged az amazon életébe is és ezen keresztül Gyuri napjait is talán könnyebb lesz követni. 

Még nem iszunk a medve bőrére......

Hétfőn voltunk Dominikkal a fogorvosnál. Ő is be volt rezelve, hogy mi lesz most vele, de nagyon sok mindent most hirtelen nem csinált az orvos, csak a szokásos állapotfelmérést. Legközelebb majd november végén megyünk vissza, hogy néhány fogán barázdazárást csináljanak, úgy mint anno Lilinek és Mayának. Benire nem emlékszem, hogy lett volna ilyene. 
Amúgy meg dagadt a szívem, hogy milyen szépen eltársalgott az orvossal. 

A tegnapi délután pedig eléggé pörgősre sikerült. Én reggeltől dolgoztam kettőig aztán háromra volt időpontunk abban a bankban, ahol a múltkorában még mindenféléket kértek tőlünk. A mindenfélék időközben megjöttek, illetve csak egy-egy mindkét gyereknek. De most valami másik fiókvezető lehetett benn a bankban, mert most megint valami másik irományt akartak hogy kérjünk a College-tól, ráadásul olyat, amiről a College-nak semmi tudomása sincsen. Nevezetesen, hogy igazolják Beni volt magyarországi lakcímét. Tették ezt annak ellenére, hogy eléjük tettem a lakcímkártyát,  mit hivatalos okiratot. Aztán végül addig gyúrtuk egymást, hogy a srác felhívott valakit a központban és ott azt mondták neki, hogy kénytelen lesz megelégedni azzal a levéllel, ami van. Most már csak az a kérdés, hogy a bank is megelégszik-e vele tényleg és lesz-e bankszámlájuk végre-valahára? Akkor kezdtem elveszteni a türelmemet, mikor arra a kérdésemre, hogy miért is kellene a College-nak olyat igazolnia, amiről sose látott egyetlen iratot sem, sőt, soha meg se kérdezte, az ügyintéző azt kérdezte, hogy mire ez a nagy sietség. Itt akkor kifejtettük neki,  hogy már néhány hónapja szórakozunk ezzel a történettel és már itt is másodjára vagyunk itt, nem ezzel szeretnénk tölteni a hátralevő életünket. Ekkor kezdett el telefonálgatni. 
Aztán már ment minden mint a karikacsapás. Az előző egy órás vajúdás után fél óra alatt megnyitotta mindkét gyerek számláját. Legalábbis reméljük. 

Utána az eredeti terveknek megfelelően visszavittük Maya cipőjét, amit a múlt héten vettünk neki. Apjuk ki volt borulva, hogy ki fogja törni benne a nyakát, de szerencsére eddig nem jutottunk el. Maya egyszer elment benne, de valahogy kijárt a sarka a cipőből. Azóta, mióta eltört a lába, arra különösen érzékeny, hogy nehogy megint ilyesmi történhessen. Azt mondja, az annyira fájt, hogy soha többet nem akar ilyet. Ebben az esetben ő maga mondta, hogy vigyük vissza a cipőt. Lett helyette másik, ami egyáltalán nem látszik balesetveszélyesnek de tetszik neki. 

Utána még átszaladtunk a Primarkba, hogy két könnyű dzsekit vegyünk a lányoknak ilyen átmeneti időre, mert nagykabátjuk már van. Viszont van, hogy egy pulcsi nem elég, de a kabát meg sok. Maya szerintem emiatt is betegeskedett, betegeskedik, mert nem öltözött fel eléggé. 
Aztán hazarohantunk, hogy átmehessünk még a Tescoba, pótolni a papírzsebkendő állományunkat. Az elmúlt 2,5 hétben nagyjából 15 doboz papírzsebkendő fogyott el, de annyira, hogy tegnap reggel lett megkezdve az utolsó doboz. 

És akkor ismét fogászat

A változatosság kedvéért most Benivel voltam a fogorvosnál még tegnap. Szegény gyerek eléggé be volt rezelve, még eddig sosem kapott injekciót az ínyébe és attól félt a legjobban. De túlélte mindenki, én is, a kezem is és végsősoron ő is. Nagy volt a megkönnyebbülés, mikor felállhatott és mehettünk. 

Hétfőn Dominik van soron. 

Egyébként pedig gyönyörű őszünk van. Sokat süt a nap, ami még melegít is egy kicsit, estére azért lehűl. Reggel 6 fok körül van a hőmérséklet és attól függően, hogy süvít-e a szél vagy sem, érezzük hidegebbnek vagy melegebbnek. 

Kicsit más dolgokról

Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyen az egész mondandóm. 

Azt már írtam, hogy a gyerekek kardoskodtak anno a mosogatógép mellett én pedig kitartottam a szárítógép mellett, mivel mindenképp dönteni kellett vagy egyik, vagy másik mellett. Hely hiányában maradt a szárítógép. Úgy gondolom, hogy jó döntés volt, viszont most, hogy már szinte naponta használok mosogatógépet, az az álláspontom, hogy ha a következő házba befér, akkor csak jöjjön az a mosogatógép is. 

A nyáron valamikor már nem tudtam tovább nézni a konyhai páraelszívó kinézetét,  elővettem a használati utasítását, hogy mit is kellene a háló résszel csinálni, hogyan kellene tisztára varázsolni. 
És onnan jött a régesrégen használt ötlet a főzéshez, sütéshez használt edényeim olajból való kivakarására is. ( Annak ellenére, hogy minden olajban sütés után kimostam őket, csak jó messzire kerültem az egy év alatt az eredeti állapottól.)

Tehát, a páraelszívó tisztítási javaslata az volt, hogy engedjek egy edénybe, esetünkben ez a mosogatót jelentette, forró vizet és tegyek bele mosogatószert  és a szűrőt. Aztán némi idő elteltével törölgessem le a zsírt, ami leoldódott. Minekutána ez a művelet sikerült, megvilágosodtam. Igazából nem is tudom, hogy felejtettem el, de arra tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban anya ugyanezt a módszert használta a konyhai edényekre is, annyi változtatással, hogy a gázra tette fel az edényt vízzel és mosogatószerrel és forralta egy darabig. Mostanság én is ezt csinálom a zsíros edényeimmel. Annyi csak a különbség, hogy eleve forró vizet teszek bele, a forralóból. 

Így mulat egy magyar úr! Vagy mégsem?

Hétfőn végre eljutottunk a fogorvosig anélkül, hogy az eddig meglevőkön kívül gyarapodtak volna a problémák. Őszintén szólva kicsit aggódtam, hogy az időpontunk előtt bekrepál a fogam, az, melyik húzásra várt. De végül kihúztuk addig. Én és a fogam. 

Még itthon nézegettem a papírt, hogy mit is akarna csinálni az orvos a fogaimmal és arra jutottam, hogy azt, amit tömni akarna, azt amalgámmal tervezi. Pedig az elmúlt húsz évben pénzt, fáradtságot nem kímélve éppen sikerült megszabadulnom az amalgám töméseimtől, nem állt szándékomban újra hozzájutni egyhez. Viszont a helyi Tb, az NHS nem támogatja a kompozit tömést, így mikor kérdeztem, hogy lehetne-e kompozit tömést kapni, azt válaszolta, persze, csak fizetni kell érte, 70 fontot. Végül megbeszéltük, hogy inkább fizetünk. Erről jutott eszembe a címben szereplő első mondat. 
Ami egyébként a kezelést illeti, az nagyon alapos volt, soha, sehol nem tisztították le így a fogaimat. Elől, hátul, mindenhol. A végére már nagyon jól esett becsukni a számat, amiből egyébként semmit nem éreztem szinte. A szemem vonaláig egészen el volt érzéstelenítve az arcom. Azt hiszem ezt hívhatják lórugásnak. A bölcsesség fogam pedig, ami odalett, azt hiszem nem kár érte, már elég sok baj volt vele. 
A fogorvos egy barátságos 30-as férfi, jól megtermett, amúgy szelíd ember. Kiderült, hogy valamikor a szülei a 70-es években éltek, dolgoztak Budapesten, de ő már Skóciában született. Eredetileg pedig Líbiából származik a család. 

Maya fogai illetően arra jutottunk, hogy azért kért konzultációt a fogszabályozó orvosoktól, csak ki tudja mikor hívnak be, mert nagyon hosszú a várólista. És ugyanígy Lili is várólistás a fogszabályozós orvosoknál. 

Kihelyezett kórházi osztályunkról jelentjük

Az eredeti tervekkel ellentétben idén sem sikerült elkerülnünk az iskolakezdést követő taknyoskodást. Dominik egy hétig morgott amiatt, hogy el kellett menjen iskolába annak ellenére, hogy nem volt valami fényesen és egészen nyilvánvalóan sokszor fújta az orrát és köhögött is hozzá. De ez még csak a kezdet volt, a dolog még csak most kezd kiteljesedni. Maya már a hét elején is eléggé csúnyán köhögött, mostanra már kicsit jobb, de a zsebkendő fogyasztása nagyon megnőtt százon. A hét végére a többiek is többé-kevésbé beálltak a sorba, még talán én vagyok a legkevésbé göthös. Csak a hét végén 5 doboz papírzsepit hoztunk haza, kiváncsi vagyok, mi marad belőle a jövő hét végére. 

Csütörtökön voltam Benivel a fogorvosnál. Majd kialakul, hogy mit és hogyan lehet csinálni a fogával, jó lett volna neki fogszabályozó már régebben is, úgy tűnik. Volt egy időszak, amikor ő nagyon ellenállt, most már boldogan hordaná, majd meglátjuk, mennyibe fog kerülni ez a kis úri huncutság nekünk most. A kezelése amúgy ingyenes, még úgyis, hogy már elmúlt 18. A college igazolvány erre is jogosít, de a fogszabályzó nincs ebben a körben. 
A furcsaságok köre bővült megint. A fogorvos nagyon melegen ajánlotta neki, hogy elektromos fogkefét használjon. Első nekifutásra, mivel úgyis mentünk a Tescoba, megnéztem az árát. Majdnem úgy kellett felmosni. 70 font lett volna az ajánlott tipus legolcsóbb változatának az ára. Oral B Pro2000. Ugyanez az Amazonon 25 font volt és már másnap meg is érkezett. 

A gyerekek végül csütörtökön hoztak a college-ból nyomtatványt a bankszámla nyitáshoz, talán a jövő hét elején vissza is kapjuk az illetékes osztálytól. Addig nem akartam időpontot foglalni a banknál, amíg ez a papír nincs a kezemben. 

Nem annyira egyszerű, mint azt Móricka elgondolta

Mi, naívan azt gondoltuk, hogy ha megnyitottunk egy bankszámlát, akkor az meg van nyitva, lehet küldeni az adatokat az alapítványnak, ami arra vár, hogy bankszámla számot kapjon. Én reggel, a számlanyitáshoz képest 2 nappal később elküldtem a leveleket, hogy mi a gyerekek számlaszáma.
Ééés még aznap délben jött egy levél mindkettőnek, hogy valamiért rögtön le is zárták a számlákat. Némi nyomozás után csak annyi derült ki, hogy nem is lesz számlájuk a mi bankunknál, sőt a bankcsoportnál sem. Hogy miért, azt legfeljebb ők kérdezhetnék meg, ha tudnák. Nekem sem mondtak semmit és a bankfiók alkalmazottjának sem, aki a számlát útjára indította. 

Most egy másik bankhoz mentünk, de ott meg az a közvetett "bizonyíték", hogy nekünk van lakásbérleti szerződésünk, az nem elég, kell egy másik dokumentum a  college-tól, amiben benne van még néhány másik adat is. Most ezt próbáljuk beszerezni, aztán állítólag rendben lesz minden. Mindez persze már ott derült ki a másik bankfiókban, mikor arra készültünk, hogy már számlaszámmal együtt jövünk ki. 

Azért történnek sokkal jobb dolgok is. Csücsköm magasan kiemelkedő teljesítménnyel azért úgy tűnik lépeget előre. Volt most egy képzés néhány embernek, egészen pontosan 5 főnek, akik megkapták a Fire Marshall címet a képzés után. Ez azt jelenti, hogy az egész raktárbázison van néhány, tehát nem csak ez az öt ember, akik kaptak valami emelt szintű tűzvédelmi képzést, hogy ne csak a berendezésekre legyenek utalva, hanem az ő dolguk többek közt, hogy fokozottan figyeljenek a tűzbiztonságra és vész esetén segítsenek a dolgozók kiterelésében is, a saját biztonságukat is előtérben tartva.  A másik dolog, hogy most vezetnek be egy új, magasban is dolgozó gépet, amire meghírdették, hogy lesznek, akiket felkérnek, hogy vegyenek részt a képzésben, de mindenki jelentkezhet. Csücsköm nem jelentkezett, mondván, hogy gép, magasban kell vele dolgozni, inkább nem megy oda magától. De nem úszta meg, kérdezték tőle , hogy van-e valami orvosi oka, hogy nem jelentkezett, mert ők viszont szeretnék, ha menne, sőt, ha egészséges, akkor már be is írták. Tegnap volt egy próba, hogy hogyan bírják a magasat, jól ment neki. Majd lesz még egy rövid orvosi vizsgálat, és aztán a képzés úgy két héttel később. 

Talán egy lépéssel közelebb

Tegnap végül akkor tényleg lett Beninek és Mayának bankszámlája. Beninek, mivel már elmúlt 18 éves, saját jogon, Mayának pedig a mi számlánkhoz kapcsolódóan. Egyébként, ha az együttlevés miatt nem jön el Csücsköm is velünk, az egész kútba esik. Mikor Lili számláját csináltattuk, akkor teljesen jó volt, hogy én ott voltam, most pedig az volt a probléma, hogy a vezetéknevünk nem egyezik. Így aztán helyet cseréltünk Gyurival és csak lett mindkettőnek számlája. 
Este megírtuk hozzá a levelet, ma kinyomtatom, holnap feladjuk a postán, aztán meglátjuk mit válaszol az alapítvány. 

Utána Lilinek megmutattuk, hogy merre kell majd jöjjön 2 hét múlva a fogorvoshoz, mert szerencsére nagyon közel van a college-hoz. Aztán betérültünk a Primarkba néhány dologért. Kinek nadrág, kinek melegítő, pulóver, pizsama és ki tudja még mi kellett.

Most már azért látszik, hogy ősz van. Sárgulnak a levelek, esősebbre fordult az idő. 

Kissé összegyűltek a dolgok

Így, hogy Gyuri is dolgozik megint, kicsit gyorsabban mennek a napok. 
A fogorvost megjártuk hárman a hét elején és lehet, hogy csak szerencsénk van ezzel a rendelővel, de nem csalódtunk egy kicsit sem. Nagyon alaposan átnézte a doktor mindőnk fogát, aztán megröntgenezte és voltak azért meglepetések. 
Gyurinak csak fél év múlva kell kontrollra visszamennie. Mayának most derült ki, hogy a két felső szemfoga babafog, mögé el kezdett kinőni a felnőtt fog, de nem tudott és már nem is tud, be van ágyazódva a szájpadlásba. Kiműteni sem lehet. Nagyon elcsodálkoztunk. Sok mindent lehet mondani, de azt, hogy nem jártunk fogorvoshoz eleget, azt nem. Felfoghatatlan, hogy hogyan nem derült ez ki soha?
Vele is menni kell még és nekem is vissza kell mennem, úgy néz ki, egy fogamat ki kell húzni, ami szintén érdekes, mert arra már évek óta panaszkodok, de mindeddig az volt a válasz, hogy nincs baja. Szép termetes ember a doktor, úgyhogy remélhetően sikerülni fog neki kihúzni, annak ellenére, hogy ez egy bölcsesség fog. 

Írtam, hogy két helyre pályáztunk, hogy a gyerekek tanulását kissé megtámogassák. A bérletet azt már megkaptuk, a másik támogatás az fejenként, kéthetente 30 fontnyi ösztöndíj, vagy minek nevezzem. Innen első körben az a válasz jött vissza, hogy nem is vagyunk jogosultak a származási hely miatt. Volt fellebbezési lehetőség és írtuk nekik, hogy nem értjük, mi a probléma, hiszen úniós polgárok vagyunk, eddig mindenütt úgy is kezeltek bennünket. Erre postafordultával jött egy másik irat, hogy akkor a gyerekek helyett aláíró Gyurinak kellene a hitelesített aláírása, mivel ebben az esetben nyilván az az oka, hogy nincs a gyerekeknek saját bankszámlája, hogy valamilyen okból akadályozottak a szabad rendelkezésben. Ami persze nincs így, csak eddig nem láttuk értelmét bankszámlanyitásnak a nagyobbak részére, mivel nincs önálló jövedelmük. Lili ebben ugye kivétel, de ettőll még az övét sem adtuk meg. Úgyhogy most a következő az lesz, hogy hétfőn megyünk a bankba, számlát nyitni Beninek és Mayának. Utána vélhetően egyenesben lesz ez a dolog is, ha megküldtük nekik a számlaszámokat. 

Tegnapelőtt kellett befűtenünk este először. Lehet, hogy nem is kellett volna, viszont kellemesebb lett tőle a lakás  hőmérséklete. 
Tegnap pedig a zuhanyos kisbojlernek a biztonsági húzókapcsolója megadta magát. Ma reggel, mint láttam a villanyszerelőtől azért lehetett volna használni, csak nagyon nagy erővel kellett megtépje. Úgyhogy reggel azzal kezdtem, hogy hívtam az ingatlanirodát és nagy szerencsénkre itt volt a közelben a szerelő, úgyhogy 20 perccel később már látta is, hogy mi a baj és egy órával később már ki is cserélte, sőt kicserélte a szobánkban a kapcsolót is, ami fényerőszabályozós volt, de hol működött, hol nem, egyébként pedig állandóan zizegett. 

Busszankodunk

Valamelyik nap az egyik kolléganőm volt egészen kiborulva, mert a 16 éves lánya nem bírt hazamenni az iskolából. Azt nem követtem pontosan, hogy a gyerek miért is maradt le az első buszról, de a második, ami jött, egyszerűen nem állt meg, mert a lányka nem tudta, hogy inteni kell neki, hogy ő fel akarna szállni. A buszsofőrnek meg eszibe sem jutott, hogy esetleg valaki olyan tapasztalatlan a First buszaival kapcsolatban, hogy nem int, mikor néha még akkor sem állnak meg, ha intesz nekik. Szegény anya bőgött a telefon egyik oldalán tehetetlenségében, a másik végén gondolom a gyerek. Aztán valahogy nagy nehezen hazakevergett a kislány, de elgondolkodtam rajta, hogy milyen szerencse, hogy ugyan kényszerből járunk busszal, de legalább hasonló bajok viszonylag ritkán érnek bennünket. 
Bár ami azt illeti, Csücskömnek sem egyszerű a hazajutása, ő is minden nap megküzd azért, hogy valahogy hazakeveredjen. Pénteken vagy 10 embert hagyott ott a NAT nevezetű társaság busza, látszólag minden ok nélkül. Integettek is neki, tele sem volt, de ha tele is van, már szinte csak a végállomás lett volna, csak felvehette volna őket. A  6:15-ös munkavégzés után este nyolcra talán hazaér a mostani shiftje miatt. Úgy néz ki, hogy 2 hetet el kell töltsön az új helyen, aztán tudják talán majd visszavenni a  régire. 

Újra munkában!

Az egész keddi történet még valamikor májusban kezdődött azzal, hogy a számunkra felajánlott 2 fogorvos közül az egyikhez szerettem volna időpontot kérni, de akkor azt mondták, hogy egyenlőre nem tudnak új betegeket fogadni, júliusban hívnak, ha már igen. Ehhez képest, hétfőn, mikor felhívtam őket, hogy még mindig szükségünk van fogorvosra, nem mehetnénk-e már, hiszen jól elmúlt július. Erre azt a választ kaptam, hogy éppen ma kapták meg a lehetőséget, hogy új pácienseket vegyenek fel. Köszöntem szépen és jeleztem, hogy akkor másnap odamennék a kitöltendő papírokért. 
Kedden én dolgoztam délután, így az lett a terv, hogy Gyuri lemegy Mayával és Benivel a college-ba, hiszen ez volt Maya első napja a college-ban. Hétfőnként nincs órája, Beniékkel pedig hétfőn nem kellett menni, hiszen már rutinosak voltak valamennyire. Abban állapodtunk meg, hogy college után ő még nézelődik egy kicsit a városban, én pedig Lilivel együtt megyek le és akkor együtt elmegyünk a fogorvoshoz, utána én munkába, ő haza. 
Végül egész másképp alakult. Még a buszon ültünk, mikor rámírt a messengeren, hogy benn van az ügynökség irodájában és nagy erőkkel tölti kifelé a papírokat, ami ahhoz kellett, hogy már másnap dolgozhasson. Jelzem, ez ugyanaz az ügynökség, ahol egy hónapja is és azóta minden alkalommal elhajtották, hogy majd októberben menjen. Most szinte berántották az ajtón, pedig "próbált" akadékoskodni, hogy hát nem ezt mondták még 10 napja sem. Hogy azóta mi történt, ki tudja?
A lényeg, hogy tényleg felvették, az Amazonba, nappalos műszakra, csak másik területre, de ugyanazokra a napokra. Tegnap már mindenki, aki ismerőssel összefutott, boldogan üdvözölte és már olyannal is találkozott, aki esetleg el tudja intézni, hogy odakerüljön a régi helyére. Persze, ha az nem megy, akkor ez sem rossz, aztán majd csak lesz változás, állítólag 12 héten belül nem lehet változtatnia. De azt nem írták, hogy ők nem kezdeményezhetik a változtatást. 

Iskolás lett mind a négy,

most már hivatalosan is. Tegnap testületileg lementünk a College Tycoch Roadon levő kampuszába és hirtelen kisebbek lettek a kétségeim, hogy hogyan is fogunk mi itt végezni hamar. Meglehetősen jól szervezetten rengeteg ügyintéző, gép, bankkártyaolvasó és még ki tudja mi minden fogadott bennünket és még egy rakás embert rajtunk kívül. 
Mindennek ellenére egész hamar sikerült végigmenjünk minden állomáson. Mint egy akadályversenyen. Legelőször ellenőrizték a már eddig rögzített adatokat, megkapták a gyerekek az órarendjüket és találkozhattak a leendő tanáraikkal is, illetve azoknak egy részével. Utána felmentünk egy nagy terembe, ahol az előzetesen rögzített, javított adatokat ellenőrizték, a javításokat számítógépes adatbázisban is javították és kedvesen elkérték a 40 font adminisztrációs költséget, amit ezek szerint simán lehetett volna kártyáról is fizetni, hiszen mind a 8-10 ügyintézőnél ott volt a kártyaolvasó. Az kiderült, hogy ezt legfeljebb elodázni lehetett volna, de kikerülni nem, mármint az adminisztrációs költség megfizetését. 
A következő állomás ugyanebben a teremben néhány olyan asztal volt, ahol a jelentkezők ID kártyáját elkészítették, fotózással együtt. Lili és Beni megtartották a tavalyi kártyájukat, bár Lilié annyira sötét volt, hogy azt jobb lett volna cserélni. Még ugyanebben a teremben kellett menjünk egy másik úriemberhez, aki szintén nem egyedül foglalkozott annak eldöntésével, hogy vajon megkaphatják-e a gyerekek azt az állami támogatást, ami a teljes tanévre vonatkozóan buszbérletet jelent nekik. Itt már ugye volt kitől kérdezni, így megtudtam, mikor az első papírt kézbekaptam, hogy ingyenesen megkapták, így ezekkel az igazolásokkal mehettünk tovább a buszbérletért. Ahogy láttam, volt akinek fizetnie kellett érte, remélhetően jövőre már mi is állunk annyira jól, hogy fizethetünk érte, de most nagyon nagy könnyebbség volt, hogy megkapták ingyen. Itt ugyanazokat a képeket használták, amik már előzőleg benne voltak a rendszerbe. Minden minndel össze volt kötve. Még egy állomás volt hátra, ahol a tetanusz oltásaikat kellett igazolni, hogy ki mikor kapott utoljára. Ide már csak Csücsköm ment a gyerekekkel, nekem mennem kellett dolgozni,  de őt pl. be sem engedték, mert gépeken kellett kitöltsenek valami kérdőívet mindhárman az egészségükkel kapcsolatos kérdésekről. Itt derült ki, hogy gőze sincs egyiküknek sem, hogy mi a neve az orvosi rendelőnknek és mi a praxis neve, ahol regisztrálva vagyunk. Azt már írtam, hogy a középületek nagyrésze olyan mint egy fekete lyuk, még telefonálni sem tudott Csücsköm, hogy megkérdezze ezeket a dolgokat. Úgyhogy a hét végén mindenkivel be kell írassam a telefonjába ezeket az infókat. Fél 12-re mentünk, egy kicsit korábban ott voltunk, de aztán ők valamikor egy óra körül végeztek is. Hazafelé pedig már használták a buszbérletüket, bár volt jegye mindenkinek egész napra. 

Karcsúsodunk

Maya akkor borult ki először igazán a súlyától, mikor eltört a lába és minden nap többször kellett felkinlódnia magát az emeletre. Talán lehet azt mondani, hogy már akkor elkezdett kissé jobban odafigyelni arra, hogy mit is eszik, de akkor még nem volt igazán jó lelki állapotban ahhoz, hogy ténylegesen eredményes is legyen abban, hogy lefogyjon. aztán most a nyáron valami bekattant nála és nekifogott nagyon a nemevésnek, de most meg állandóan azon kell aggódni, hogy egyen valamit és főleg hogy igyon. Átesett a ló túloldalára, de még szerencsére nem nagyon, csak résen kell vele lenni, hogy mit eszik-iszik. Most 15 kilóval kevesebb, lassan kezd tetszeni magának is. 

Én pedig az elmúlt másfél év alatt fogytam le úgy 15 kilót, ebből az utolsó 4-5 kilót most az elmúlt 2-3 hónap alatt, mióta dolgozom. Ebben "nagy segítségemre" volt, hogy végre sikerült kitalálnom, hogy minden eddigi bajom okozója valószínűleg a szénhidrát, így azt most mellőzöm amennyire lehet. Hiányzik a kenyér, a krumpli meg a többi, de egy-egy falat nem árt, így ha nagyon meg akarok valamit kóstolni, akkor azt azért megkóstolom, de tényleg csak annyit. Ha mást nem tudok enni, mert nem vittem magammal, akkor inkább nem eszem, vagy eszek egy zabkását. Attól még nem vettem észre, hogy bajom lenne. 

Kihasználtuk a nyárias időjárást

Ami persze nem volt túl hosszú időszak, de arra, amire kellett, pont elég volt. Ki akartam mosni az összes ágyneműt és ahhoz bizony jó időre volt szükségem. Némileg zaklatva érezték magukat a család különböző tagjai, hogy teljesen váratlan időpontokban rángattam ki alóluk a paplant, párnát, takarót. És persze, miközben ragyogott a nap és itthon kellett volna teregetni a dolgokat a mosógépből, dolgoztam. Így a dolgok intézését Gyurira és Lilire bíztam, hogy azért mégiscsak megszáradjon minden. 
A szárítógépet nem mertem használni az ágyneműre, tavaly, még a mosodában tettem tönkre Domi párnáját a szárítóval, azt ott rögtön ki is kellett dobni. Az a másik vonatkozása a dolognak, hogy a szárítógép drágábban szárít, mint a nap és egyáltalán nem illatosítja a ruhákat. 

Éppen a napokban beszélgettük, hogy tavaly ilyenkor bizony be-befűtöttünk, most pedig talán csak nyár elején egy kicsit, de már talán egy hónapja egyáltalán nem. 

Szabadságon

Úgy elszaladt két hét, hogy csak most tűnt fel, hogy már 2 hete egy sort sem írtam ide. Részben azért, mert nem történt semmi különös, részben azért, mert nem nagyon volt rá idő. 
Azt úgy igyekszem megoldani, hogy a bevásárlással ne menjen el annyi idő, de attól még főzni kell és a jövés-menés is időbe tart mindig. Persze ez most nem panasz, inkább mondanám magyarázkodásnak. A kocsi azért továbbra is hiányzik, de biztos, hogy nem most lesz az, amikor veszünk egyet, hacsak nem nyerünk a lottón. 

Na jó, azért az kis túlzás, hogy nem történt semmi. Hétfőn Csücskömet elhívta az egyik kollégája segíteni, egész nap odavolt. Egy albán sráccal barátkoztak meg még az amazonnál, ő személyesen is nagyon fájlalta, hogy nem tud maradni sehogy sem, próbált segíteni, de neki sem ment. 
9.-én kedden Gyuri lement megnézni az ügynökségnél, hogy tényleg nem veszik-e fel azonnal, de nem, viszont biztosították róla, hogy 8 hét múlva várják szeretettel és mehet vissza az eredeti műszakjába is akár, ami ha addig nem lesz valami érdemleges, az eddigiekhez képest mindenképpen előrelépés lenne. Sokat jelentene az a reggeli kezdés és a viszonylag kora esti befejezés. Valószínűleg lényegesen csökkenne a taxira költött pénz mennyisége is. 
Aztán átment a másik ügynökséghez, de ott is elutasították, hogy van valami belső szabály az amazonnál, ami miatt nem vehetik fel semmiképp hamarabb, mint 8 hét. Úgyhogy most pihen, regenerálódik, tanul. 
Tulajdonképpen most szabadságon van még, kifizették neki, így ha szigorúan vesszük, ha nem jön be valami addig, akkor 5 hetet kell áthidalnunk valahogy, bár most az jó húzós lesz a gyerekek beiskolázása miatt.  
Még nem látom egészen tisztán, de amikor utoljára voltunk a college-ban Mayával, kiderült, hogy gyerekenként kellene fizetnünk valami adminisztrációs költséget, ami 40 font/fő. De olyat is mondott az emberünk, hogy az sem baj, ha nem fizetjük, szóval nem tudom, hogy kérik-e vagy sem. Ha nem, nem fogok tolakodni miatta, hogy de én ki akarom fizetni. Ezen kívül még lehet, hogy a kedvezményes buszbérletekre is kell majd fizessük az első részletet, ami a 3 gyerekre majd 400 font, és januárban másik 330 fontot. Így nagyjából féláron kapják a bérletet, de egy összegben kell kifizetni, ha jól vettem ki. Azért a bizonytalankodás, mert közben két helyre "pályázunk". Az egyik egy zsebpénz jellegű támogatás, amit a gyerekek kapnának, a másik pedig magában foglalja a buszbérletet is, csak az még nem világos, hogy akkor, ha a feltételeknek megfelelünk, akkor ingyen kapják, vagy akkor kaphatják kedvezményesen. 

Ami jó hír lehet, ha valósággá válik, hogy tegnap, a BoMa-ház főnöke említette, hogy el akar intézni nekem egy három hónapos szerződést. Ennek az előnyeit egyenlőre nem tudom, de azt gondolom, hogy akkor legalább az óráim miatt nem kell aggódnom. Hogy ezen felül lesz-e még valami előnye, az majd kiderül. 

Még mindig aggódunk

Ma van ugye az utolsó napja Gyurinak, egyenlőre semmi újság. 

Én ezen a héten dolgoztam a legtöbbet eddig, 35 órát. Jártam úgy is, hogy valamelyik nap nagyon dícsértem  a First-öt, hogy milyen pontosan jön minden nap, hát, nem kellett volna. Ugyanaz nap hajszálon múlt, hogy elértem a buszt, korábben jött vagy jó 5 perccel és valami nagyon tüzes menyecske vezette, mert mintha sárkányok üldöznék, vágtatott végig a soktonnás buszával a városon. 

A héten volt mindenféle időjárásunk, eső, köd, napsütés és mindez együtt. 

Ezt  valamelyik este, hazafelé fotóztam a buszról

Ez szintén esti felvétel, a buszmegálló az út túloldalán van

Az előző képhez képest nagyjából 45 fokot fordultam balra, ezen az utcán szoktam lemenni a munkahelyemre

Ez a kettővel fentebbi kép ismétlése, kicsit jobb időjárási körülmények közt, de még mindig este 8-kor

Ez már az utcánk itthon, sajnos nem adja át a fotó, hogy mennyire szép volt, este 9 előtt kicsivel 

Ez néhány nappal később, szintén hazafelé az utcában, de érzésem szerint egy fél órával később 

Néhány pillanattal később

Okos mosógép

Időközben megérkezett az új mosógép, olyan okos, hogy néha alig bírom követni. Jóval hosszabb ideig mos mindent, viszont cserében megbírkózik alkalmanként a 8 kg töltéssel is. 

Egyenlőre nincs változás nálunk, kicsit aggódva várjuk a hétvégét, akkor jár le Gyuri szerződése, és egyenlőre nem úgy tűnik, hogy átvenné az Amazon, de még bármi megtörténhet. Ma lejön velem a városba, megnézni, hogy vajon a másik cég, akik toboroznak az Amazonnak, átveszi-e a jövő héten, ha addig nem történik valami. A közvetlen főnökei tördelik a kezüket, hogy jaj, elmegy a Gyuri, meg vajon visszajön-e, és ha igen, akkor oda hozzájuk-e. Azt nem tudni, hogy kéztördelésen túl mozdultak-e a HR felé, hogy nekik márpedig ez a pasi kell. Ha igen, akkor talán átveszik, ha nem akkor csak reménykedni lehet, hogy jól alakulnak a dolgok. 

A múlt héten volt vége az angolnak, a gyerekek végül élvezték és barátaik is lettek néhányan. Velük a legközelebbi időpont szeptember elseje. 

Zavar az erőben

A túlórát még szerda este lefújták, így csütörtökön már normális időpontban ment el Csücsköm. Én pedig a szerdai egésznapos munka után némileg késve lettem kész az ebéddel, így aztán nem mentem csütörtökön angolra, ami a történtek fényében nem akkora baj. (Még annyi derült ki, hogy ha Csücskömet át is veszi az Amazon, akkor az csak a szerződésének lejárta előtti héten fog kiderülni tehát valahogy augusztus elején.)

Van itt egy magyar lányka, Eszter, akivel együtt járunk angolra és ő panaszolta még a múlt héten, hogy már 2 hónapja nem hívták a college-ból tesztre és most csütörtökre kapott időpontot. Ezen némileg elmélázva arra jutottam, hogy egy hónap elteltével megpróbálom felhívni a college-ot, hogy mi van Maya regisztrációjával. Mindnféle más vonalakon keresztül sikerült csak elérnem őket, mert pont nem működött a honlapjuk, amiről kinéztem volna a telefonszámot. Végül arra jutottam, hogy visszaírtak nekem, Maya menne be pénteken, hogy találjanak neki valami kurzust, ami megfelelő. Nagyjából ekkor állt meg bennem az ütő, hogy mi van???  
Pénteken persze minden kiderült. Addigra már, hála a blognak, azt is tudtam, hogy mikor voltunk tesztet írni. Ez nagy segítség volt, mert a tanárnak, aki Mayát tesztelte, hirtelen el kellett utaznia USÁ-ba és alig találták meg a dolgait. Végül megkerült a lista, amin Maya az Entry level-ban volt feltüntetve. Ez azonban még mindig kevés lett volna a boldogsághoz, mert hely az már sehol, viszont "szerencse", hogy ő maradt ki valahogy a szórásból, mert az, hogy 16 éves, prioritást jelentett számára, így mégiscsak lesz helye. Szeptember 1-én mindhárom naggyal megyek az új ID kártyájukért és az órarendjükért. Nagy eséllyel heti négy napot járnak, napi négy órát, a konkrét napokat majd szeptemberben megtudjuk. Annál nagyobb bajunk nem esett, minthogy nekem volt egy álmatlan éjszakám, amikor is azon aggódtam, hogy mi lesz Maya iskolájával. A történet végére kívánkozik, hogy elmondjam, Esztert ugyan felvették végül, de neki az volt az ígéret, hogy mehet teljes időben, de nem, mert már nem jutott hely neki, így heti 2-szer fog járni. 

A mosógépünk, amit egy éve használtan vettünk, a halálán van, de még éppen működik. Ma reggel rendeltem egy újat, mert ugyan van különbség az árban egy használt és egy új között, de korántsem akkora, hogy ne érné meg inkább újat venni, abban a reményben, hogy néhány évig  kitart. Nem nagyon bírunk ki egy napot sem mosógép nélkül. Hétfőn hozzák. 

Sűrű hét lesz

Csücsköm ma ment el dolgozni, mert a héten van az Amazonban egy prime day-nek nevezett akció. Ezért ma is dolgoznak azok, akik egyébként szerdán kezdenének, ma is és aztán a hét többi napján pedig egy órával korábban kezdenek. A hét végére kilesznek, mint az akciós liba. A név alapján azt gondolnám, hogy csak ma lesz ez az akció, de könnyen előfordulhat, hogy egész héten, ugyanúgy, ahogy a fekete péntek is kitartott egy hétig. Én holnaptól dolgozom megint, de a holnapi napom hosszú lesz nagyon. 8-re megyek ide a "szomszédba", aztán 1-kor felülök a buszra és megyek át a BoMa-ba, este 8-ig. Kilencre hazaérek nagy eséllyel. 

A gyerekekkel együtt lenn voltunk tegnap mindketten angolon, ma csak én. Szerencsére élvezik, minden nap van valami jó, ami tetszik nekik. 

Élelmiszerbiztonság - angolul

A mai naptól egy kicsit tartottam, mert rendben van, hogy van elég jelentős tudásom az élelmiszerbiztonsági előírásokról, ésszerűségekről, de hogy erről angolul halgassak előadást, aztán tesztet töltsek ki, még ha az nem is túságosan bonyolult, nem is sok kérdéses, azért az még nagy ugrásnak számított nekem. 

Gyurit már novemberben megcsodáltam azért, hogy olyan témakörben, amivel azelőtt soha még csak kicsit sem foglalkozott, esetleg csak a józan eszét használhatta, ha valamit nem értett, megírt 98%-osra munkavédelmi, tűzvédelmi és ki tudja még milyen teszteket. 
A lényeg, hogy ne köntörfalazzak, a mai előadás után sikerült egy kérdés híján önerőből megírnom tökéletesre a tesztet, ami aztán az előadó rávilágításával végül teljesen tökéletessé vált.  Egy papírral többem van, ami már ér is valamit itt. 

Úgy tűnik, kapós lettem...

Vasárnap, a szombatról még érvényes jegyünkkel koradélután lementünk hármasban Lilivel az Air show második napjára és sikerült látnunk azokat, amikről lemaradtunk szombaton a vontatottság és a napsütés miatt. Most jobban rákészültünk, vittünk kalapot, szemüveget, messzenézőket, vizet, ennivalót és menet közben vettünk még napozás utáni krémet is, amire még az előző délutáni pirosodás miatt lett hirtelen szükség.  Hazafelé volt egy kisebb futásunk, mert pont úgy lett vége a programnak, hogy maradt 15 percünk elérni a buszt, vagy várhattunk volna egy órát. Lilikém kicsit morgott, hogy megfuttattuk, de aztán megbékélt hamar. Jól tele volt a busz, gyanítom, hogy az utána következő, ami egyben az utolsó is volt, az még jobban tele volt.

Hétfőn Dominik elment a suliba, mert itt 20.-áig tart, aztán mi testületileg elmentünk angol intenzívre az egyetemre. Szerencsére ide bármikor beeshetünk, szívesen látnak bennünket felnőtteket, de a gyerekeknek sem lenne kötelező, csak mi állunk a nyakukon, hogy használják ki a lehetőséget, mert hátha magasabb szinten tudnak majd szeptemberben kezdeni vagy legalább nem felejtik el azt, amit eddig megtanultak. Csücsköm volt még tegnap is, de már ő is csak a jövő héten tud jönni, ha egyáltalán, mert náluk valami túlóra féle lesz, csak még nem tudni, hogy. 

Tegnap, mikor először voltam dolgozni a héten, még csak arról volt szó, hogy lenne-e kedvem egy extra shifthez ( műszakhoz) a jövő hét utáni héten, aztán ahogy beszélgettünk róla, kettő lett belőle. Aztán ma kiderült, hogy már a jövő héten is hasonló képpen kell menjek, sőt, még az eredetileg mára tervezett szabadnapom helyett is dolgozni mentem. Van ez a közelebbi otthon, nevezzük RC-nek, ide mentem ma és fogok egy napot legalább menni minden héten. Mint megtudtam Kimtől, akivel már a múltkori alkalommal is dolgoztam, ő javasolta, hogy kérjenek engem, ha már úgyis ember kell nekik állandóra. A jövő hetem úgy néz ki, hogy szerdán itt kezdek az RC-ben, 8-13-ig, utána buszra ülök és megyek a bázis otthonba, ez a BoMa és folytatom 14-20-ig. A hét többi napján szombat estig bezárólag itt töltöm a délutánjaimat 14-20-ig. 

Air show

Tegnap még dolgoztam, aztán miután hazajöttem, a reggel vásárolt húst kiklopfoltam és bepaníroztam, hogy ma reggel korán kelvén kisüthessem. A sietség oka az volt, hogy le akartunk menni az éves, rendes Air show-ra, amiről tavaly éppen lemaradtunk, mert néhány nappal utána érkeztünk. Végül aztán nem olyan nagyon korán indultunk, mint eredetileg terveztük, de még mindig túl korán, mint később kiderült. Bár így volt időnk bőven bóklászni, azért kicsit soknak tűnt egy idő után. Annál is inkább, mert mikor elindultunk, felhős volt, hűvös és az Umbrella szerint eső is várható lett volna . Ebből az valósult meg, hogy esett néhány csepp eső, aztán kiderült és elkezdett hétágra sütni a nap. Hiányzott a napszemüveg, a sildes sapka. Tanulságnak jó volt, akármilyen idő van induláskor, készülni kell mindenre, főleg ha sok órára tervezünk elmenni. 

Zsufi volt a hét

és nem is annyira a munka miatt, hanem minden más is közbejött. Végülis csak szerdától dolgozom, de szerdán mindjárt azzal keztünk, hogy elmentünk Csücskömmel a ház szerződését megújítani, mert lassan lejár az egy év. Utána mentem dolgozni és este szerencsésen, ahogy ki volt találva, jöttek is a buszok, szóval rendben hazaértem. 
Tegnap, nagy meglepetésemre már egyedül voltam délután, de annyira, hogy a szakácsnő már 2-kor el is ment, pedig általában 5-ig szoktak maradni. Nagyon fájlalta a derekát és gondolom emiatt ment el, meg valószínű, hogy minden dolgát el tudta intézni hamarabb. 
Még szerdán, mikor végeztünk az ingatlanosoknál, beszaladtunk a piacra és vettem ismét győőnyörűű káposztákat, aztán átmentünk még a Tescoba is és vettünk husit hozzá, amit aztán tegnap reggel megfőztem egy lucskos káposztának. Nem mellesleg, megtaláltam a kapor legkönnyebb felaprítási módját. Itt kis zacskóban lehet venni a kaprot, ezt, mikor meghoztam bedobtam a mélyhűtőbe, és mikor tegnap kivettem, csak kicsit meg hajtogattam, megropogtattam és már apró is volt a kapor. Nem kentem vele össze semmit, csak beleeresztettem a zacskóból az ételbe.  
Tegnap pedig kaptam újabb 2 fehér köpenyt, amik totálisan használhatatlanok voltak abban a formában, lévén hosszú újjúak. Elképzelésem sincs, hogy ki találta ki, hogy konyhába hosszú újjú köpeny kell, mindenesetre a szakácsnőt, Kirstyt mielőtt elment, még megkérdeztem, hogy vajon akkor ez a köpeny most az enyém, és azt csinálok-e vele, amit akarok. Azt mondta, hogy igen, csak kékre ne fessem. Mondtam neki, hogy az újját akarom levágni, mondta, hogy semmi akadálya. Így este még varrtam egy keveset. 

Ismerd meg hazádat

mozgalom keretén belül szerdán és pénteken elmentem a Morrisonsba hazafelé. Amikor szerdán mentem, egész gördülékenyen sikerült megjárnom az utat oda és vissza a vasútállomáshoz, aztán haza. Ez úgy nézett ki, hogy az otthon, ahol dolgoztam, az a Llansamlet felé vezető úton van, úgyhogy csak simán visszaszálltam egy ugyanolyan buszra, mint amelyikkel reggel jöttem és elmentem Llansamlet központjába, ahol átszálltam a 34-es buszra, ami a Morrisons oldalában tett le. Szerdán elhoztam az utolsó két vacogó csomag élesztőt és még pár apróságot és már 4 előtt itthon is voltam. Pénteken ennyire nem ment gördülékenyen, bár nem értem sokkal később haza, de 30-40 perceket vártam az oda és a hazafelé tartó 34-re is egészen érthetetlen módon. Úgy tűnt, mintha egy busz valahol elveszett volna, a többi meg péntek lévén késett rendesen. Itt benn Swanseaban pedig óriási szerencsém volt a vasútállomásnál, mert az X13 annak ellenére még benn állt a megállóban és várt, hogy én azt hittem, a beérkező buszról látva, hogy már csak a hátuljának tudok majd integetni. Szóval valahogy mégis megvárt. 
A Morrisonsban viszont követtem a piaci hentes tanácsát és keresni keztdem pulyka felső combot is. Nem pont abban a formában kaptam, ahogy szerettem volna, de ne elégedetlenkedjek, legalább van, filézve és apróra vágva. Vehettem volna egészben is, de akkor kellett volna hozzá vegyek alsó combot is, azt pedig most nem akartam. Majd lehet, hogy lesz olyan is, de nem most. Így, hogy minden holmimat a hátizsákomban kell hurcoljam, a bevásárolni valónak nem sok hely marad. Egy darab felső combbal pedig az első sarokig sem jutok, nem hogy tovább. Legalább 3 csomagot el kellett volna hozzak, hogy valami értelmeset tudjak vele kezdeni. Majd egyszer direkt úgy megyek, és akkor lehet belőle több mindent is készíteni, levest az alsó combból, tűzdelt sültet a felsőből. 

Még csütörtökön megvártuk Domit a vásárlással és jött velünk, hogy cipőt vegyünk neki. Óriási szerencsénk volt, mert éppen valami leárazásba szaladtunk bele és így a 60 fontos airsoft cipőt 35-ért tudtuk megvenni. Mindenképp airsoft cipőt akartam neki, mert egész nap abban van, legalább ne gombásodjon be a lába a cipőbe. 

Nagy lett hirtelen a nyüzsi

Jó nagy változás lett ez így, hogy dolgozom. A héten hétfőn, kedden, szerdán és pénteken dolgoztam, dolgozom. 

A hétfői hely az itt volt relatíve közel, és csak kicsit áztam el reggel. Nagyon kedvesek voltak, itt volt lehetőségem arra is, hogy kicsit ételellel is dolgozzak, ne csak a takarítás és a mosogatás legyen. Utána pedig mentem volna Csücskömék után a nörszhöz, Domi oltása miatt. Aztán valahogy nem jutottunk dűlőre, mert nem adták be neki, de majd azért le kell tisztázni, hogy mit és hogy. 

Tegnap ott dolgoztam, ami az úgynevezett bázis otthon. Mikor reggel mentem, majdnem hazaküldött a reggeles konyhásnéni Debby, aki mint kiderült, velem egy korú, hogy hol van a higiéniai oklevelem. Mondtam neki, hogy sehol, diplomám van, olyanom nincs. Valószínűleg reggel a nagy meglepetéstől, hogy egyszer csak ott termettem, volt kicsit szúrós a hangulata, mert aztán délelőtt már egész barátságos lett és ő forszírozta, hogy jó lenne, ha betanulnék ott náluk, mert ő mindjárt szabira meg és egyébként is kevesen vannak, mert valaki még beteg is. Itt viszont nem fogok unatkozni, majd talán a délutános műszak lesz egy kicsit lazább, de a délelőtt az nagyon feszes. A reggelit nem csak elkészíteni kell, hanem ki is kell vinni a néniknek, bácsiknak, de még mindezek előtt meg kell tudni tőlük, hogy mit is szeretnének enni. Tegnap és ma együtt csináltuk, és még pénteken is együtt csináljuk, de aztán a jövő hét utáni héten már egyedül kell megcsinálnom, mert Debby elmegy szabadságra. Az lesz a mélyvíz. A jövő héten pedig délutánra megyek 3 napot. 

Dominiknak egyenlőre annyi volt a változás, hogy az eddigi 8 órási kelést előre kellett hozni 3/4 hétre, hogy lássam még azt, hogy kimászott az ágyból és felöltözött, mert ha ott marad, akkor ugye visszaalszik menthetetlenül. Lilire nem akartam sózni a feladatot, hogy neki is fel kelljen kelnie, Csücsköm pedig ugye jobbára éjszakai lefekvés után jó lenne, ha aludna. A másik, hogy nekem kell egy kicsit összeszedettebbnek lennem a család ellátását illetően. Lili becsületére legyen mondva, ahol tud, segít, sőt, néhanap Maya is beszáll ebbe-abba. 

Dolgoztam is már

A First nevű szolgáltató, aminek az lenne a dolga elvileg, hogy tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtson nem is kevés pénzért, hát nem nagyon teszi a dolgát. Pénteken reggel már 7-kor ott álltam a buszmegállóban, hogy nehogy elkéssek, vagy nehogy a busz furmányosan korábban menjen el. Ehhez képest még volt időm arra is, hogy Domival egyeztessek az elszakadt cipője ügyében, hogy miben menjen, ha ez sehogy sem lesz jó. Sőt, egészen 7,18-ig nem jött semmi sem, pedig már 7,05-kor jönnie kellett volna. Ennek eredménye képpen épp láttam a 16-os buszt elmenni, amivel mennem kellett volna tovább. A következő pedig majdnem 8-kor jött, de nekem addigra már ott kellett volna lennem. Odaszóltam, hogy késni fogok, de majdnem sírvafakadtam, hogy egyébként sem szeretek késni és még a hülye busz sem bír időben jönni kora reggel sem. Vígasztaltak, hogy semmi baj, csak menjek. 
Utána már, mikor jött a busz, könnyen odataláltam és már lehetett is dolgozni. Nem volt egész nap hajtás, de majdnem jobb lett volna, mint az időnkénti ácsorgás, hogy épp nincs mit tenni, de kimenni sem lehet a konyhából, leülni sem lehet, csinálni sem lehet semmi értelmeset. Aztán mikor már 3 után nagyon nem volt mit tenni, megkérdeztem, hogy megnézhetném-e mikor jön a buszom, mondták, hogy persze, de akár mehetek is. A 8 órából így lett 7, de sajnos a buszmegállók remek elhelyezése miatt pont láttam elmenni megint egy buszt, így egy perccel sem értem hamarabb haza, mint ha csak 4-kor jövök el. De legalább nem esett az eső. 

Napközben jó melegem volt abban a köpenyben, amit kaptam, aztán a lányokat kérdeztem, hogy miben is kellene lennem, hogy ne szóljanak meg. Mert az hamar kiderült, hogy az a fehér póló, ami rajtam volt, az arra a napra megtette, de egyébként nem lesz jó. A cipő, ami Beni levetett cipője volt, az annyira nyomta már estére a lábam, hogy biztos voltam benne, hogy kell helyette valami más. Szombaton, mikor Gyuri elment már dolgozni, kimentünk a lányokkal és a Tescónak hála, sikerült megfelelő galléros fehér pólót vennem és egy edzőcipőt, amiért nem fogok sírni, ha baja lesz. A kis fekete cipőcskémet azért nem akarom beáldozni a munka oltárán. Még holnap, ha megyek, viszem itthonról a köténykémet, mert azt nem kaptam, majd kedden próbálok szerezni egyet, mert úgyis oda megyek,  ahol az ilyesmit be lehet szerezni. 

Hét végére nagyjából rendbejöttek a gyerekek, majd hétfőn lesz még Dominak egy oltása. 

Szombaton jött az értesítés Liliéknek, hogy menni kell beíratkozni hétfőn, így ők angol helyett oda mennek majd. 

Végre látszik a munka eleje!

Tegnap délután elmentem a munkahelyemre, ami mint kiderült afféle bázis lesz. Végre letisztázódott, hogy miként is mennek majd a dolgok. 
A legjobban úgy tudnám leírni az egészet, hogy van ugye Richard, ő lesz a fő főnököm, és ül egy irodában, mint pók a hálója közepén. A háló végpontjain pedig különböző szociális ellátó intézmények vannak, pl: idős otthonok, nappali ellátók, éjszakai szolgálat, szállítási részleg, stb. Ezeknek a munkaerő ellátásáról gondoskodnak részmunkaidős alkalmazottak kiközvetítésével. Mint egy munkaerő közvetítő, csak a Council kebelén belül. 
Amit most én megkaptam, az gyakorlatilag egy fregoli lehetőség pillanatnyilag 3 konyha közötti vándlizást jelent, azokat a napokat fogják feltölteni velem, amiket azok eddigi saját forrásból nem tudnak feltölteni. 
Először pénteken fogok dolgozni, aztán hétfőn és kedden. Egy hétre előre kapok lehetőségeket, amiket ha tudok elfogadok és megyek, de ha valamiért nem tudom elfogadni, akkor nem kell elfogadnom. 

Különböző dolgokra fognak egyébként képezni, de az majd nyilván később lesz. 

Nyögnek a gyerekek

 Tegnap minden gyerek kapott legalább egy oltást, a nagyobbak ketten kettőt is, mert megérdemelték. 
Amit mindenki kapott, az a meningitisz elleni védő oltás volt, a két nagyobb kapott mellé tetanusz ismétlő oltást is, a két kisebb pedig elő lett jegyezve jövőre illetve egy évvel későbbre. Dominiknak lesz még egy jövő héten, fertőző májgyulladás ellen, de azt meg kellett rendelni. 
Miközben mentünk fel a rendelőbe, hívtak a munkahelyemről, hogy mikor tudnék menni ma, délután kettőben maradtunk. Úgyhogy erről majd később beszámolok. 

Mayával voltam reggel angol teszten, ami relative jól sikerült, de ő többet várt kicsit magától, így egész váratlanul sírvafakadt, jól megrémisztve a tanárnénit. Entry level 3-ra fog kerülni, teljes időben ő is. 

Púpos gyerek a prés alatt

Ma végül arra jutottunk, hogy akárhogy is esetleg illetlenség zaklatni valakit, aki megígérte, hogy felhív a héten és nem tette, csak felhívtam 1/2 12 körül Richardot, hogy tud-e valami bíztatót mondani nekem. Annyit mondott, hogy még mindig várnak valamit a HR-től és a hr-es illetékes is éppen szabadságon van, hétfőn fog rákérdezni, hogy mi a helyzet és amint lehet, hív. Szóval sokkal nem jutottunk előbbre. 

Piacolás

Tegnap Csücskömmel együtt indultam el az egyetemre, így még volt egy extra fél órám, amit lenn tudtam tölteni a városban. Bementem a piacra is körülnézni. Találtam győőőnyörűű szép, idei friss káposztákat,  de nem akartam volna cipelni az egyetemre, így végül arra az egyezségre jutottunk, hogy fizessem ki és elteszik nekem, csak menjek nyugodtan érte. És ugyanígy jártam ott a termelői piac csücskében egy hentesnél is, ős is félretette nekem a csontot, amit kifizettem és hűtőben tárolta addig, míg érte nem mentem. 

Ennek a kis piacolásnak persze az lett a vége, hogy a Lidlből már mint málhás szamár léptem ki, úgyhogy felhívtam itthon a gyerekeket, hogy Beni jönne fel értem a buszmegállóhoz segíteni. 
Azért, hogy jobban tudjon segíteni, hozta a múlt hétvégén vett egyik kosárlabdát. A végén a labdát én hoztam haza egy nagy zsákban.

Még mielőtt bementem a Lidlbe, bementem az orvosi rendelőbe, mert Dominiknak akkor, amikor a többieknek adták a meningitis elleni oltást, nem merték odaadni, mert egyrészt elfelejtette ideadni az írást róla, másrészt nem tudták, hogy nem kapta-e meg már korábban. Viszont később sem kapta meg a suliban és kaptam egy levelet, hogy nem is tudják pótolni, annak ellenére, hogy kiderült, hogy nem kapott. Úgyhogy menjek a "háziorvosi" rendelőbe. Közben én megnéztem a többiek oltási könyvét és ők sem kaptak. A rendelőben kaptam időpontot, hogy mindenki megkapja, hétfőn délután megyünk, aztán majd megmondják, hogy kell-e ismételni, bár gyanítom igen. 

Lecsó

Legutóbb valamikor 1980 augusztusában Bécsben Ferenc nagy-nagy bátyánk konyhájában főztem furcsa összetevőkből lecsót. 
Ők egyáltalán nem használtak zsírt, de még napraforgó olaj sem volt a háznál, kókuszzsírt használtam életemben először. 

Ahhoz a lecsóhoz is, mint a maihoz, kaliforniai paprikát használtam, mivel itt más nincs. Hogy az anno milyen lett, őszintén szólva már nem emlékszem, de mintha elfogyott volna maradék nélkül. 
Ez amit ma főztem, kifejezetten Maya kérésére, finom lett, máskor is fogok ilyet készíteni, szívesen ettem belőle én is. 

Ilyen szép színes lett

Aztán ma még fotóztam egyet a lányok szobájából, hogy lássék, mennyire bezöldült minden. 

Ott a lyukas tető mögött van valahol a Tesco, de úgy benőtte a zöld, hogy nem is látszik. 

Tegnap, Mayával együtt csináltunk kókuszgolyót, itt először. Az, amit mi háztartási kekszként ismerünk, nem létezik, van valami hasonló, de nem pontosan az. A gyerekek azt mondták, finomabb. Szóval lett belőle kókuszgolyó, ami tetszik nekik. 

És igen, az egyszerűség kedvéért kérfélét csináltunk, mert Dominik nem szereti azt, ami kávéval készül. Neki gyümölcslével lett felöntve.