Döcögős net

Az elmúlt hetekben voltak már kihívásaink az internetkapcsolatunkkal, de valahogy mindig sikerült előbb-utóbb helyreállítani, de most csütörtökön már semmilyen delej, ráolvasás, újraindítás, semmi nem használt. Aztán végül Csücsköm némi győzködés után késő este felhívta a szolgáltatót, hogy nagyon nem akar működni a dolog. 
Egy órás próbálkozás után végül arra jutottak, hogy valószínűleg a hub a hibás és küldenek egy újat. Ez még nem érkezett meg, csak megint sikerült életre kelteni a modemet, ami egyébként tegnap többek közt azért sem működött, mert a szolgáltató valami egésznapos szerelést csinált, előre bejelentve persze. De az öt órás végzés után sem lett megint kapcsolat, csak este Gyuri átállított valamit a hubon, és akkor csökkentett üzemmódban lehetett használni, most meg működik valahogy, de hogy meddig, arra semmi garancia. A gyerekek pedig ugye egész délután egyedül voltak itthon, úgyhogy nagy bandázás volt, beszélgetés, kártyázás, az elfeledett tévé bekapcsolása. És este, viszonylag korai lefekvés. 
Most pedig várjuk az új hubot és reménykedünk, hogy addig valahogy kihúzza. 

Ezen a héten ugye kimaradt végül a 4:20-as kelés, cserében úgy tűnik, a jövő hétre megnyertük, de majd meglátjuk. Nagy eséllyel azt már nem fogjuk megúszni. 

Közben próbálják beosztani az életemet az elkövetkező hetekre. A jövő  heti beosztásom már megvan, de a rákövetkező 3 hétről még folynak a harcok. Mint kiderült, állítólag volt valami megállapodás, hogy kedd, szerda, csütörtök és pénteken a Boma házban vagyok és szerdán kéthetente mehetek rövid napra az Rc-be, tehát 8-13-ig és az első heteken pedig 8-15-ig. 
Most azon lett konfliktus, hogy 14-16-ig kellene mennem minden nap Rc-be 8-15-ig, ami azt eredményezné, hogy nem tudnék menni Boma-ba. Úgyhogy valószínűleg majd a két főnök fog valahogy megegyezni. Én mindenesetre felajánlottam, hogy ha az segít, akkor inkább megcsinálom a 3 napot úgy, ahogy általában a szerdákat szoktam, hogy 8-13-ig az egyik helyen, aztán futás át a másikra este 8-ig. 

Tegnap valami gyönyörű időnk volt, igazi késő őszi, napsütéses, tiszta idő. Ma is valami hasonlót várunk, úgyhogy a szokásoknak megfelelően megy a mosógép.  

Intézkednek, egyedül

Nagyon ügyesek a gyerekek! A múlt héten megérkezett a papír a két nagyobbnak, hogy végül is jogosultak arra az alapítványi pénzre, amit már augusztus óta próbáltunk gatyába rázni, de még be kell menni a collegeba és ott aláírni a tanulói szerződést. Maya papírja még kering valahol. Úgy emlékeztem, hogy az illetékes hölgy olyasmit emlegetett, hogy keddenként van a Liliék campusában, és ez hétfőn megerősítést is nyert. Kedden vitték is a papírjukat és mindhárman végig állták a sort és sikerült elintézniük mindent. Ez azt jelenti, hogy szeptemberig visszamenőleg megkapják a heti 30 fontot, kivéve azokat a heteket, ahol esetleg hiányzott valamelyik. 

Végül megúsztuk a rettentő korán kelést, viszont már kedden indult a hét Gyurinak is. Én már hétfőn is dolgoztam és lehet, hogy eléggé sűrű lesz a karácsony előtti időszak. 

Valamelyik este, láttunk egy szirénázva rohanó tűzoltó autót, amiben talán nincs is semmi különös, az utána rohanó, szintén szirénázó kisbuszon viszont már volt némi csodálkoznivaló. Egy tengeri használatra is alkalmas felfújható motorcsónakot húzott maga után a nagy szaladásban. Biztos nem véletlenül, de megcsodálkoztuk. 

Nem sokkal egy év után

Gyurinak  állandó munkaviszonya lett az Amazonnál. Nem, nem az ügynökségnél, hanem az Amazonnál. 
Az az igazság, hogy ez már húzódott október 11. óta. Akkor kezdődött el a folyamat, amiről írtam is, hogy elküldik majd pup-truckos képzésre. Mikor elkezdte a különböző teszteket, akkor már lehetett sejteni, hogy ha csak valami nagyon balul nem sikerül, akkor ennek az lesz a vége, hogy felveszik állandó munkatársnak. Erről írásban is értesítették, aztán a szokásos papírhegyeket kellett kitölteni, illetve a számítógépes adatbázisba feltölteni amire szükségük volt. 
Egész eddig lapítottam ez ügyben, mert nem akartam előre ír(n)ni a medve bőrére. 13.-án viszont megjött minden dokumentum és tegnap este már kék kártyával jött haza. Nagyon sokan szorítottak neki, aztán tegnap sokan gratuláltak. 

Büszke vagyok én is, mert azért ezt nem adták olyan könnyen. 
Viszont most már kezdődik a fekete péntek hete, a jövő hét, ha csak nem változtatnak valamit, nagyon húzós lesz. Minden nap egy órával korábban kell kelni már keddtől, ami négy óra huszat jelent. 
aztán talán lesz egy hét lazítás, ami a normális ügymenetet jelenti, de aztán karácsonyig lehet, hogy ugyanez lesz a felállás. 


Hétfőn volt a rágcsálóírtós bácsi. Kitett két zacskóban mérget és azt mondta, hogy jövő hétfőn jön megnézni, hogy ettek-e belőle. Ha igen, akkor minden héten jön ellenőrizni, aztán meglátjuk. 
Mikor megérkezett, azzal kezdte, hogy vajon kintre vagy bentre megyünk-e. Ott hüledeztem neki, hogy ne vicceljen már nekem, hogy benn a házban patkány lehet, de aztán beszéltem a szomszédasszonnyal, aki azt mondta, hogy mielőtt mi beköltöztünk, ő is és az előző lakók is kergetőztek a patkányokkal a házban. Ennek egyik oka, hogy az előző lakók a sufniban tároltak mindenféle ételmaradékot, szemetest és így odaszoktak, aztán hogy a házba hogyan keveredtek be, azt a jó ég se tudja. Az mindenesetre biztos, hogy a mögöttünk levő bevásárló központnak az egyik hátránya, hogy valószínűleg nem túl sikeres rágcsálók elleni védekezést valósít meg. Hát majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 
A kismadarak mindenesetre már rátaláltak az etetőkre. 

Most voltam kinn a kertben, az egyik zacskó gyakorlatilag eltűnt, a másikon pedig szép nagy luk van. Talán ritkulnak a patkányok. 

Közelít a tél...

Vagy ha az nem is olyan nagyon, de a karácsony biztos, hogy előbb-utóbb itt lesz. 😊 Ennek egyik látható és tapasztalható jele volt már a múlt héten a Dragon hotel előtt felállított karácsonyfa, aminek tegnap egy kis rendezvény keretében felkapcsolták a fényeit és az egész belvárosét. Még nem láttam az idei díszítést, de a tavalyi szép volt nagyon.
Maya szokott délutánonként együtt mászkálni a barátaival, így őt kértem, hogy csinálna néhány fotót, mert este nekem már mindig rohannom kell az egyik buszállástól a másikig, aztán meg pont azt a részt kikerüli este a busz. 

Azért ami a hideget illeti, már volt abból is ízelítő. igaz még csak olyan nulla, mínusz 1-2 fok lehetett, de volt hozzá jó kis süvítő szél. 

Orvosnál, egyedül

Hétfőn kicsit szokatlan napunk volt. Gyuri reggel elment a választható túlmunkára, hogy aztán kedden folytassa a kötelezővel és még csak utána jött neki a rendes munkahete. 
Miután ő elment én is összeszedelődszködtem, felkeltettem a gyerekeket és elmentem én is ide a közelebbi otthonba dolgozni, ahol már hetekkel ezelőtt megkérdeztek, hogy tudnám-e vállalni ezt a hétfőt. Lehet, hogy nem helyesen, de valahol elismerésnek érzem, hogy külön hívtak, nem csak a megszokott napomra, hanem akkor is, amikor egyébként lehet, hogy csak itthon tenném a dolgomat. 
Így persze kicsit sűrűbb lett a hét megint, de délelőtt voltam el, így annyira mégsem volt katasztrófa.
Hazafelé bementem az orvosi rendelőbe, mert jött Lilinek egy levél, hogy a hetekkel ezelőtt a jövő szerdára egyeztetett időpontját törölték, kérjünk újat. Nagy meglepetés volt, hogy mindjárt másnapra kaptam is egy újat. 

Aki esetleg olvasta már a blogot régebben is, emlékezhet esetleg, hogy voltak köreink Lilivel a csuklója miatt, hogy jajgatott a fájdalomtól néha. Nem mindig, de időközönként előkerült. Olyankor kis pukli is megjelent a csuklóján, aztán megint visszahúzódott. 
Volt olyan doktor még Magyarországon, aki hol kimondva, hol csak a gesztusával tudatta, hogy mit is gondol a gyerekről, hogy nyilván csak lógni akar a testnevelés órákról. 
Na, midehhez képest, az én gyönyörű gyerekem kedden egyedül felment az orvoshoz, elmondta neki, hogy mi a baja, meghallgatta az orvos válaszát, elhozta azt a kinyomtatott tájékoztatót, amit az orvos adott, és délután, mikor beszéltünk, már én is tudtam, hogy mi a baja, mert teljesen jól megértették egymást. A baj nem katasztrofális, de azért annyira mégsem kellett volna lesöpörni az asztalról, mert ha nem múlik, csak kell kezelni majd valahogy. Ganglion nőtt a csuklójára. Szerencsére csak olyan borsó méretű egyenlőre, de fáj neki, ilyenkor szinte kiesnek a dolgok a kezéből. 

Amit ki akartam hozni ebből az egészből, az az, hogy büszke vagyok Lilire, hogy kicsivel több mint egy év ittlét után már meg tudta tenni azt, hogy egyedül felmegy az orvoshoz és elintézi amit kell. 

Gyuri ilyesmivel fog dolgozni- frissítve

a tréning után.
Lehet, hogy nem pontosan ilyennel, de nagyon hasonlóval.


Aki esetleg már látta, ez egy frissített változat, valahogy nem sikerült a jó linket feltennem.

Képek a légtornászokról

Csütörtökön reggel írtam a Councilnak, hogy mit is kellene a patkányokkal csinálni. Eléggé meglepődtem, mikor déltájban, munkába menet a buszon felhívtak, hogy akkor egyeztessünk időpontot, mikor jöhetnének a dobozukat letenni a kertbe. Rettentő rossz volt a vonal, a busz is zörgött és akkor végül egy megállóval korábban leszálltam a buszról és abban maradtunk, hogy küldenek emailben egy telefonszámot, ahol kérhetek időpontot. Ennek értelmében 14.-én hétfőn jönnek valamikor. 

Időközben a madarak közül a csókák már biztosan felfedezték az etető másik helyre költözését, de a kisebb madarakat még nem láttam. 

Feladtam a levelet az alapítványnak a megváltozott számlaszámokról, most már csak a bankkártyákat kell aktiválni. 

Az elmúlt napokban egészen jól lehűlt a levegő. Már napközben sincs az a finom meleg, illetve csak nagyon mérsékelten. Reggel, most hogy óraállítás után vagyunk nem sokkal, ismét világosabb van egy kicsit, viszont nagyon korán, úgy fél 5 körül már sötétedni kezd. Fél hatra már sötét van szinte teljesen. 

Költözött a madáretető

Szombaton itthon voltam és mint kiderült, ennek számos előnye is volt, túl a szokásosakon. 
Dél tájban a konyha ablakából kipillantottam a madáretetőkre, és azt láttam,  hogy két patkány nagy erőkkel próbálkozik  enni az etetőkből. Az egyik hálós, ebből némi légtornász mutatványokkal még sikerült is neki, a másik az már nehezebb dió volt, de azt is megpróbálta. Rögtön kimentem leszedni az etetőket, és áttettem őket a ház falára kitett virágtartókra. Ennek az áthelyezésnek még csak az az előnye egyenlőre, hogy a patkányok nem férnek hozzá, de a madarak még nem fedezték fel, pedig azóta már eltelt néhány nap.  A councilnak ma írtam, hogy mi a teendő velük? 

Szombaton végül megjött a két gyerek bankkártyája, és azóta nem jött semmi levél a banktól, úgyhogy vélhetően élő a számlájuk. Ismét lehet levelezni az alapítvánnyal, hogy kérem hipp-hopp megváltozott a számuk. 

Csücsköm azóta volt ezzel a gépes tréninggel kapcsolatban már orvosi vizsgálaton, drogteszten és valamikor 1-2 héten belül elkezdik a képzést is. 

Tegnap volt az első hűvösebb napunk, már reggel is fenn a dombtetőn le voltak fagyva az autók. Este is hideg volt, kicsit sem akartam vetkőzni, inkább öltöztem felfelé, amit lehetett magamra vettem hazafelé.