Dominik a fejemre nőtt

Ahogy ma néztem a DBS check követő rendszerét, úgy láttam, hogy már kész is van. Gondolom a hét elején jelentkezik majd a főnököm, vagy nekem kellene? Még addig megálmodom, de lehet, hogy hétfőn küldök neki egy emailt, hogy mi a helyzet. Ezek alapján, akár már egy hónapja dolgozhatnék, ha valaki nem felejtett volna el ennyire. Na mindegy, most már csak rendben lesz minden. 

Ma korábban, Gyurival együtt mentem el itthonról. Be akartam menni legalább az egyik lengyel boltba, hogy vegyek vaniliás cukrot. Ott találtam a múltkor és nagyon megörültem neki. A másik, ami hiányzik és most láttam itt, a szalonna. Nem mondom, hogy mindennapos használatban lenne rá szükség, de néha jól jött volna. Most vettem is, annak örömére, hogy kiszúrtam. Kérdezősködni kezdtem, ha már hirtelen ennyi mindent találtam, hogy véletlenül Bryndzájuk nincs-e. Nekik nem volt, viszont ajánlottak egy boltot ahol kaptam. Ennek még nem tudom, hogy örüljek-e, valahogy a körözöttnek mellékízét érzem, de lehet, hogy csak valamit ettem amitől másképp érzem az ízét. Majd tesztelem a családon. 

Angol végén pedig a 8-as busszal felmentem az egyetemtől az egyenruhabolt közelébe, úgy 10-15 percet kellett még gyalogolnom, hogy megrendeljek Dominak egy nagyobb kapucnis pulcsit, mert azt, amit ősszel vettünk, azt kinőtte nagyjából. A pólói még jók, abból nem kellett másik. Utána némi sportolás gyanánt futottam a buszmegállóhoz, na jó, azért annyira nem futottam, de nagyon igyekeztem. Aggódtam, hogy elment már, de aztán kapcsoltam, hogy olyan nagy a forgalom péntek lévén, hogy biztos késik, és szerencsére igazam lett. Azzal a 43-as busszal jöttem fel a Lidlhöz egy huzamban, amivel ősszel kinlódtunk, hogy hol is kellene felszálljunk, és honnan tudunk hazajönni tőle. Sokat számít, hogy már kicsit jobban kiismerem magam a városban. És a google ugye megint segített. 

Új iskolásaink lesznek az ősszel!

Ma volt Liliék utolsó órája a College-ban és ez alkalomból megtudták, hogy szeptemberben a Level 1-ben kezdhetik az új tanévet, teljes időben. Azt nem tudom, hogy ők is annyira örültek-e neki, mint én, de én könnyekre fakadtam a boldogságtól. 

Talán rendeződnek a dolgok

Ma korábban mentem el az egyetemre, hogy előtte még be tudjak ugrani a bankszámla kivonatért a bankfiókba. Még Csücsköm előtt elindultam, hogy ne késsek, mert Greg, aki a tanárok trénere, eléggé harap a késés miatt. A lényeg, hogy megkaptam a bankszámla kivonatot, de igazából nem is kellett volna, mint délután kiderült.  A listán, amin fel voltak sorolva a szükséges iratok, csak az volt, hogy ezek kellenek, de az nem, hogy 3 is elegendő a sok közül, így aztán vittem az egész paksamétát, nehogy elvigyen a szél. Mint kiderült, az egész cécó célja az volt, hogy igazolódjon, hogy én vagyok én. Semmilyen papírt nem tett el, nem másolt le, csak megnézte őket a hölgy, aki ezeknek a dolgoknak úgymond a hitelesítésével foglalkozik. 

Utána még átmentem a könyvtárba és kinyomtattam 2 oldalt, hogy végre vissza tudjam küldeni a gyártónak a mixert, aminek még a télen bekrepált a motorja. 

Még délben a bankból buszpályaudvarra menet beszaladtam abba az anyagboltba, ahol Liliék függönyéhez vettem a fekete anyagot. Valami bútorszövetfélét kerestem és kaptam is egész olcsón, mert már a vége volt valaminek, de nekem pont elég volt. Itt amúgyis vannak ilyen vége anyagok kupacban, csak ki kellett választani, hogy melyik tetszik.

Ma új tanárcsapat jött, így kicsit korábban lett vége az órának. Volt még időm, hogy beszaladjak a Council előtt a piacra adapterért, a Primarkba Dominak rövid tesigatyáért és a Wilkoba kész párna töltelékért. A konyhai székeink amolyan fa székek, 3 összehajthatós, a negyedik pedig egy jó masszív fémvázas szék fa ülőkével. Ezek mind olyanok, hogy amikor le akarsz ülni rájuk és történetesen nem teljes menetfelszerelésben vagy, akkor az az érzés, hogy mindjárt odafagysz. Na jó, nem, de azért nem kellemes. Próbáltam már nézegetni az ilyen székre is jó párnákat. A legolcsóbb is 4-5 fontnál kezdődik. Innen már csak feljebb vezet az út. 

Azért voltam boldog, mikor megláttam a párnatöltelék darabját 1.5-ért, hogy már csak huzat kell hozzá. Azt pedig megvettem 5 fontért és holnap szépen megvarrom őket. És mégsem 24+ fontért van 4 párna, hanem csak 11-ből. 

Tegnap írtam az egyik trénernek az egyetemen, hogy hallottam egy nyári intenzív kurzusról rebegni, tavaly pont erről maradtunk le, hogy lesz-e idén is. Főként Liliékre gondoltam, csak később jutott eszembe, hogy július 20. után akár Maya is tud menni 1-1,5 hétre. 
Kiderült, hogy lesz és ha tényleg 16 évesek elmúltak, akkor szívesen látják őket. Ez heti 5 alkalom, 10-12 óráig minden munkanap. Legalább nem felejtik el, amit megtanultak. A collegeban már ezen a héten abbamarad a tanítás, úgyhogy lesz idejük "kipihenni a fáradalmakat". 

Talán sikerült menteni a menthetőt

Kicsit zavarosra sikerült a múlt péntek, azért nem is írtam róla, mert nem volt világos még a dolog kimenetele. 

Történt, hogy ugye én úgy tudtam, az email alapján, hogy pénteken fel kell hívjam a manageremet, most már inkább nevezzük nevén, Lucyt, hogy egyeztessünk. Az egyetlen probléma az volt, hogy nekem eszembe sem jutott megnézni a call ige egyéb jelentéseit is, mert eddig csak azt tudtam, hogy a felhívni telefonont jelenti. Hát nem, jelenti továbbá azt is, hogy ellátogat valahova, megjelenik valahol. Szóval ő azt várta, hogy odamegyek pénteken, hogy együtt megcsináljuk ezt a form kitöltést, én meg itthonról kedvesen felhívtam, hogy itt vagyok. Aztán tisztázódott a félreértés, de azt mondta, hogy már annyi idő eltelt, hogy ő most már inkább egyeztetne a HR-rel, aztán ezen a héten jelentkezik. Szóval az is benne lehetett a pakliban, hogy elküld a sóhivatalba. 

És akkor ma délben megérkezett az eddig sosem látott link a formmal, de még kellett a küldőjével egyeztetnem, mert nem jól írták le a nevemet. Hogy eddig hol kerengett ez a mail vagy el sem küldték, azt hiszem sosem fogom megtudni. Így végül a másodjára sikerült kitöltenem az igazi formot és visszaküldenem. Remélhetően holnap le tudok adni minden papírt, amit kérnek a pénzügyi helyzetünkről és akkor hamarosan már akár dolgozni is kezdhetek. Mindenesetre írtam Lucynek, hogy sikerült beadjam a DBS Check első részét, a másodikat majd holnap. 

Valami nagyon elkavarodott

Szóval az a helyzet, hogy pénteken felhívott valaki, lehet, hogy a leendő managerem, de ezt se tudom, mert nem nagyon értettem, de azt igen, hogy hamar-hamar kellene már dolgoznom, mert nem tudják tartani a helyemet, valaki mindenképp kell, ha én nem megyek. Erre mondtam rögtön, hogy mennék én, csak valahogy a papírjaim nagyon nincsenek rendben, valami mintha nem érkezett volna meg, amit ki kellett volna töltsek, és vissza kellett volna küldjek. És akkor most még mindig ennek a történetnek a kibogozásán dolgozunk, amit tudok, hogy pénteken kell felhívnom a managert, hogy egyeztessünk, de még mindig nem jött semmi, annak ellenére, hogy már akivel lehetett beszéltem, akivel nem, annak írtam, de még mindig egyhelyben topogunk. Pénteken talán okosabb leszek. 

Kitört a nyár! Vagy mégse?

Tegnap, tegnapelőtt annyira jó idő volt, hogy Csücsköm például rövidnadrágban ment dolgozni. Ez itt, hogy jó időnek érzékeljük, már 15-16 fokon bekövetkezik, ha 20 van, az már szinte kánikula. 
Persze azért össze sem hasonlítható a 35-40 fokkal, de azért jó meleg van. 
Ma pedig elindult egy lehülés, ami egyenlőre nem vészes, főleg, hogy süt a nap. A jövő hétre viszont reggelekre megint 2-3 fokokat mondanak. 

Maya megint göthös, pénteken meg ma reggel jóformán nem volt hangja. Ahogy hallom, lassan kezd neki visszajönni, de nem túl együttműködő a javulását szolgáló ötleteimmel kapcsolatban. 

Nem sokkal azután, hogy ideköltöztünk, láttunk az egyik távolabbi szomszédnál, talán inkább utcabelinél kitéve az utcára egy relatíve jó állapotban levő nagyobbacska tükröt. Sosem sikerült elkapni a tulajdonost, de a héten egyik reggel világosságot láttam a házban és bekopogtam. Elkértem a tükröt, ami most már egész jól néz ki, hogy letakarítottam, egy kicsit meg csavarozgattam és amolyan sufnituningos módon fel is akasztottam a lépcső korátjára, mivel nem fúrhatunk, faraghatunk semmit. 

Azt néztem, hogy az a kála, ami olyan féltett, drága vágott virág Magyarországon, itt úgy nő szinte a kertekben, mint a dudva. 

Ezen kívül van egy csomó olyan növény, virág, amit még sosem láttam, de nagyon tetszenek. 

Ma volt a napja, hogy átmentem a szemüvegemért, ami végre jó lett, most már látok rendesen vele. Érdemes volt visszavinni, reklamálni, mert az katasztrófa lett volna, ha úgy marad, ahogy volt. 

Csütörtökön úgy mentem vásárolni, hogy útba ejtettem a Tescoval szemközti oldalon levő másik 1 fontos boltot, ahol felfedeztem egy kerek faliórát, 1 fontért. Azt nem állítanám, hogy nincs szebb a földön, de azt sem, hogy egy rondaság. Egy egyszerű kerek falióra, amit ugye megint csak nem lehet belefúrni a falba. Végül sikerült neki helyet találni a szobánkban, a "kandalló párkányra" került. Nagyon hiányzott már, úgyhogy megörültem, mikor ennyiért megláttam. A Tescoban minden ilyesmi úgy 5-8 fontnál indul, vagy még feljebb. 

Morzsák

Ma reggel leszaladtam a postára, hogy a gázos néni által kért 1 fontot feltöltsem a gázkártyára. Visszatettek  a kártyára 20 fontot, holnap nem tudom, hogy mennyit fognak feltölteni, és majd meglátjuk, hogy az öt nap alatt mennyit utalnak vissza. Mi csak 30 font körüli összeg levételét érzékeltük, de nem tudjuk pontosan. az mindenesetre furcsa, hogy öt nap egymás után kell ugyanarra a postára mennem, 1 fontot feltöteni és mikor újra élesedik, akkor rajta van a plusz, amit visszatérítenek.  

Sikerült mennem ma is angolra, aztán utána közvetlenül volt egy időpontom mammográfiára. Nagyon figyelnek az emberre, hogy a preventív szűrésekre lehetőséget adjanak. Mivel Magyarországon is ki szoktam használni ezeket, gondoltam, hogy nem szakítok a hagyománnyal. 
Egyébként meg nagyon szerencsés voltam én is és a gyerekek is. Reggel, mikor felkeltem, szakadt az eső, aztán annak ellenére, hogy egész napra kinézett hatalmas zuhogás, de valahogy mégis mindenki megúszta rommá ázás nélkül. Én csak épp hogy vizes lettem, mikor lementem a postára, utána meg már nem esett nagyon egyáltalán. 

Néha a gyerekek közül kérdezgetnek, főleg Lili, hogy miért is nem mosogatógépet vettünk a szárítógép helyett. A tegnapi és a mai nap mindenképp választ adott a kérdésre. A mosogatógépben nem tudtam volna megszárítani a ruhákat, amik egyébként maguktól a 95%-os páratartalomban biztos nem száradtak volna meg.  Mosogatni meg kézzel is lehet, de ennyi ruhát lehelhettem volna, hogy megszáradjon ki tudja meddig. 

Lilit néztem valamelyik nap és most, hogy rövid a haja, eszembejutott, hogy Nagyapóka, mikor kicsi voltam, mindig azzal húzott, hogy körtefejű vagyok. Na, hát a Lili is az. Csak ő, mikor mondtam neki, jót nevetett rajta. Én anno annyira nem élveztem, ha jól emlékszem. 

Kérdezősködés

Végül aztán Erzsimami bíztatására még csütörtökön este írtam a Council HR főnökének, mivel az alkalmazottak ügyesbajos dolgainak intézésére létrehozott "ügyfélszolgálat" nem reagált több mint egy hétig a levelemre. Innen, a HR főnöktől jött hétfő reggel egy pár sor, miszerint a DBS check-re várnak, még mindig. Aztán persze simán lehet, hogy eddig egy kapavágás sem történt az ügyben, hanem csak most, hogy már a főnöknek is írtam, indították el egyáltalán, de ezt valószínűleg sosem fogom megtudni. Tulajdonképpen mindegy is, csak lenne már meg. 

A másik dolog, amit ma sikerült végül felgöngyölítenem, az a gázszámla rendezése. Végül 3-4 hét várakozás után felhívtam őket, hogy nem sikerült választ kapnom a levelemre, tudnának-e akkor most segíteni. Sikerült, jóvá fogják írni azt a pénzt, amit levontak tőlünk hibásan, csak kicsit bonyolult lesz a dolog. 

Dominik az egyetemen járt

Nem tudom, hogy írtam-e már róla, hogy miként mennek itt a dolgok a 9. osztályosok pályaorientációjával kapcsolatban. Ha volt róla szó, akkor elnézést, nem találtam. 

Valamikor most a második harmadban volt Dominak egy egyeztetése az egyik illetékes tanárral, hogy milyen tárgyakat szeretne az elkövetkező időszakban magasabb óraszámban tanulni. Az ő osztálya a matekot eleve magasabb óraszámban tanulja az átlaghoz képest. Ami ebből eredően ha nem választotta volna az ICT-t (ez nem csak tisztán IT, hanem valahogy ötvözve van a telekommunikációval és még ki tudja mivel) amúgyis kötelező lett volna. Így viszont még mellé jött a Science, ami a természettudományok tárgya, fizika, kémia, biológia. Ezért nincs annyira oda Dominik, de nem nagyon van más választása, ha az ICT-t tanulni akarja, márpedig akarja. 
Másodiknak a drámát választotta, itt ahogy hallom tőle eléggé vegyesen csinálnak dolgokat, zenét készíttetnek velük számítógépen, előadnak dolgokat, stb. 
A harmadik pedig a Catering. Gondolom lesz itt is minden, nem csak főzőcske okosan, hanem gondolom elmélet, ételismeret, higiénia, stb. 
De hogy aztán mi lesz a gyerekből??? Ki tudja még? Döntéskényszer csak 11.-ben lesz, addig még 2 év. 

Mindenesetre ők olyan eredményeket hoztak, hoznak, hogy azt feltételezik róluk, hogy az egyetemre vezet előbb-utóbb az útjuk. Ezért már most 9.-ben elvitték őket csapatosan az egyetemre és ott nem csak körbenézhettek, hanem mindenféle feladatokat is kaptak, amik ilyen csoportosan megoldandó feladatok. 

Amikor engedélyeznem kellett, hogy persze mehet, akkor elvileg azoknak, akik jogosultak az iskolában az ingyenes étkezésre fel kellett írniuk, hogy milyen szendvicset kérnek. Aztán mindig az sül ki az ilyen alkalmakkor, hogy ugye mi nem vagyunk jogosultak ingyenes étkezésre, így szoktam mondani Dominak, hogy majd kap uzsit itthonról. Ezeket  a szendvicseket mindig el is viszi, szerencsére annak ellenére nem hozza vissza, hogy testületileg mindenkit jól megebédeltetnek a közelben levő Mekiben. Nagyjából ennyit jár a gyerek a Mekibe, ahányszor az iskola elviszi. Egyszer voltunk talán itt lenn a belváros egyik Mekijében, még mikor a szállodában laktunk, de aztán abban maradtunk, hogy inkább ne erőltessük. Nem rossz, de annyira nem is jó, ha pedig hatan megyünk be enni, akkor egyenesen drága. 

Szombat margójára

Szombat este pedig arra jöttem haza, hogy Lili egyrészt kitakarította a házat, másrészt lemosogatott, konyhát rendezett és még mindennek tetejében beszedte a reggel általam kitett ruhát a "kertből". 

Ami pedig még jobb volt ebben az egészben, hogy nem történt semmi baj, szerencsétlenség sem. Részben hiába hívtak volna, hogy baj van, mert a telefonom az utazás és várakozás idejét leszámítva a kistáskámban lapult, egy lezárt kukás zsák mélyén. De ha fel is tudtam volna venni, sem tudtam volna jó tanácson kívül mást adni, hiszen Cardiff kb. 55 kilométernyire van Swansea-tól, repülni pedig még mindig nem tudok.

Szombat- Cardiff, Millenium Stadium 2.

Még mielőtt elmentem, összekészítettem Csücskömnek az aznapra való uzsonnáját a hűtőbe, vasaltam egy gyorsat az ingen és már szinte mentem is. Szerencsére pénteken úgy vásároltam be, hogy szombaton már ne kelljen sehova se menni, így csak hamarabb főztem meg az ebédet, mint terveztem, péntek este. 

Lebuszoztam a mi itteni stadionunkhoz, a Libertyhez, ami nagyságrendekkel kisebb, mint a cardiffi. A Liberty 20.750 főt képes befogadni, Millenium pedig 74.500-at. 
Ott várt bennünket 1 busz, aztán később jött még egy, amivel mehettünk át Cardiffba. Nagyjából 1 óra volt az út. 
Miután kiszálltunk a buszból, hirtelen rengetegen lettünk, mert  úgy néztem, hogy egyrészt a városból is, de más  városokból is jöttek dolgozni a stadionba. 2 meccs volt egymás után, úgyhogy mindenkinek ugyanilyen hosszabb műszakja volt, mint nekünk. Már rögtön a kapunál volt egy "mustra", nézték, hogy ki nincs esetleg az előírtak szerint felöltözve, annak került egy megjegyzés a papírjára, hogy mi nincs nála rendben. Olyat azért nem láttam, de lehet hogy volt, hogy elküldték volna a ruha miatt. Pont előttem volt egy nő, akinek valami vászon cipő volt a lábán, azért azt szóvá tették, felírták a papírjára. Mikor ücsörögtünk a leleátón, várva a sorunkra, valahogy kiderült, hogy nem csak hogy magyar, de még Csücskömmel is dolgozott együtt. 
Mikor felmerült, hogy csatlakozzunk hozzájuk, azzal a lánnyal, Sophie-val,  akivel együtt utaztam, és már előző alkalomal is dolgoztunk együtt, elhárítottam. 
Persze mi is szétkerültünk, én maradtam a 3. emeleten, ami az utcaszint volt, Sophie ment a 6.-ra. Többféle egység volt, nagyon sűrűn egymás mellett. Csak annyi volt a szünet a vendéglátós helyek között, hogy betegyenek egy-egy WC egységet, lépcsőt. De egyébként körbe az épület minden szintjén egymás sarkában voltak a kioszkok. Volt, ahol csak étel és alkoholmentes dolgok voltak, a másik tipus az a sörös, némi alkoholmentes innivalóval kis pitékkel, amíg tartott, meg chipsekkel. 
Én egy ilyen italos helyre kerültem és nagyon kedvesen a manager kissé átszervezte miattam a dolgokat, úgyhogy megint nem kellett kasszáznom, hanem nagyüzemi sörcsapolás mikéntjét tanultam meg nagyon hamar. Néha voltak kihívások, mert a 6 csapból nem mindig jött sör, néha meg igen, aztán folyt a sör, mindenhol. 
Nagyon hosszú volt abból a szempontból, hogy ugyan volt valamikor szünet, de igazából nem sikerült érzékelni, hogy mikor is, mert folyamatosan hömpölyhött a nép. Mindig csak azt hallottam a körülöttem levő pultosoktól, hogy "Next please!" azaz Kérem a következőt!

Arra nem jutott idő és lehetőség, hogy igyak, az a végén már nagyon hiányzott. Egyszer menetközben el tudtam szaladni WC-re, de egyébként levegővételre sem nagyon volt idő. Akkor tudtam enni is egy kicsit, amikor már kijöttem az épületből és vártam a buszra. A busz ott volt idejében, csak az utasok közül késtek páran, jó sokat, aztán valakinek bevillant, még indulás előtt, hogy jesszus, benne maradt a gyűrűm a kapott uniformisban. Na, akkor azért még visszament, úgyhogy lett 3/4 9 mire elindultunk vissza 8 helyett. 
Mint kiderült, ez a 3/4 óra nekem nagyon hiányzott, mert pont nem volt semmi sem, ami hazahozhatott volna a buszpályaudvarról, csak egy jó órával később, de azt már több okból sem tudtam megvárni, úgyhogy taxi lett a vége, de legalább hazaértem.

Még annyi, hogy nagyon kultúráltan viselkedett mindenki, még az is, akiben volt egy kis nyomás. Egészen kisbabákat is kivittek magukkal a szülők, ez olyan családi program, mintha kimenne egy család mondjuk a Margit-szigetre piknikezni. Anyák, apák, 1-2-3, ki tudja hány gyerek, nagymamamák, nagypapák, mindenki, akit érdekelt. Azt  azért hozzá kell tenni, hogy rengeteg volt a biztonsági ember, a ház sajátjai is, rendőrök is, de nem láttam semmi attrocitást. Attól persze még lehetett, de nem úgy tűnt. Elég nagy a respektje a rendőröknek. 

Szombat- Cardiff, Millenium Stadium 1.

Komolyan mondom, kész szerencse, hogy megtanultam vakon írni, mert máskülönben most meg lennék nagyon lőve. Ez a szemüveg dolog nagyon nem sikerült. Na, de majd szerdán kiderül, hogy mi is a baj. 

A szombat az szép hosszúra sikerült, részben én is ludas voltam benne. Reggel negyed 7-kor felébredtem és próbáltam visszaaludni, hogy még van egy órácskám, amikor valahogy bevillant, hogy lehet, hogy félreértettem valamit az sms-ben, amit küldtek a munkával kapcsolatban. Az  írás úgy szólt, hogy az öltözék a következő: smart shoes, smart pants, black or white shirt (ünneplő cipő, nadrág és fekete vagy fehér ing). 
Én péntek  délután kimostam a fekete pólómat, ami egész kultúráltan néz ki és el lehetett volna menni benne, de ott hajnalban bekattant, hogy a shirt és a T-shirt bizony azért nem ugyanaz. Erre a gondolatra hirtelen kipattantam az ágyból és hálát adtam az égnek, hogy itt a Tesco a hátunk mögött és jó eséllyel kapok valami inget magamra. Hamar felcihelődtem és tényleg kaptam egy nagyon finom fehér pamut anyagból, talán gyolcs. Nézegettem már ezt az inget régebben is, de nagyon drágának találtam, 16 font volt ráírva. Most is drágálltam, de nem volt más egyáltalán, se fehér, se fekete, ami ingnek  lett volna nevezhető, vagy legalább blúznak. Azt viszont már nem lehetett megtenni, hogy azért nem megyek el, mert nincs egy fehér ingem. Szóval végül bánatosan, de betettem a kosárba és szaladtam még pár dolgot venni. Mikor fizetésre került a sor, akkor pedig csak néztem, mert összesen 12 font valamennyit fizettem. Vissza is kérdeztem, hogy ez hogy lehet? Kiderült, hogy az ing ára 8 font volt, csak nem az volt rajta feltüntetve. Így már sokkal jobb lett a kedvem, szaladtam haza készülődni. 
folyt. köv.