vasárnap, január 31, 2010

Havazás

Csütörtökön nagy havazás kezdődött. Aznapra volt időpontunk Mayának a Nevtanba, de nem volt gond, simán be tudtunk menni. Mayát a tantónénije a szétszórtsága miatt küldte be újra. Azt tudjuk, hogy szétszórt, de szerintem ezt csak fokozza, hogy 34-en vannak az osztályban. Szerintem az se jó gyakorlat, hogy a gyerekek ellenőrzik a gyerekeket. Óriási mizéria volt emiatt pl. az új órarendekkel, amiket csütörtökön beírtak a tájékoztatóba, aztán pénteken beszedték "ellenőrzésre" és aztán nem adták haza. Vagy öt családtól szedtük össze a hétfői órarendet, de ők is csak részleteket tudtak.


Péntekre készen lett Lili szemüvege, mivel a régi egyszer csak széthullott. Azt megjavíttattuk, hogy legyen pót, és csináltattunk egy újat.

A hó persze esett, még mindig esett. Tegnapra úgy 20 cm esett. Ekkora havat már régen láttunk, a gyerekek meg még tán sose. Jól kiélvezték tegnap is és ma is. A 3 kisebb még pénteken is itthon volt, így ők azt a napot is kihasználták .

Azóta hogy itthon esznek, még többet nyűglődök, mert Domi válogat, mint kiskakas a kendermagban. Szinte semmit nem akar megenni. Így van, hogy vajas zsömlét vagy kenyeret eszik, vagy gyümölcsöt.


Január

Valahogy megint elmaradtam, pedig azért történtek dolgok. Január 4-én kezdődött az iskola.
Még decemberben beadtam a papírokat a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményhez, hogy megtudjuk kapjuk-e tovább a gyerekek iskolai ebédjét az önkormányzattól. 4-én kellett volna befizetni, vagy 11-én, de az ügyintéző csak 11-én tudta megmondani, hogy most a 2008-as adatok alapján nem vagyunk jogosultak a kedvezményre. Ugye 2008-ban volt 3 hónap, amikor még én is dolgoztam, most Csücsköm is dolgozik, az is hozzájön, plusz a családi pótlék. Persze ez már korántsem a valós állapot, de a szabályozás szerint ez így megy. Így 11-én befizettem Beni napközijét és 18-a óta a többiek itthon ebédelnek, és reggelit is visznek magukkal.

12-én elkezdődött a BKV sztrájk, ami eléggé gáz volt. Csücskömnek és Zsókának is alapból 50-60 perc a munkába beéréshez szükséges idő, ha minden jár. Ehhez képest most abból a 4 buszból, ami itt a környéken szokott járni, járt csak egy, az is csak akkor, amikor erre tévedt. Ki Téténybe egyáltalán nem ment semmi. Rózsakertig lehetett menni busszal és kész. Gyalogolni lehetett, rengeteget. Csücsköm is többször úgy ment be dolgozni, hogy a Petőfi hídon átgyalogolt, mert egyszerűen hamarabb ment, mintha vár a villamosra. A másik, hogy annyira nagy volt a zsúfoltság a közlekedő járatokon, hogy már az többet ártott lelkileg, mint a gyaloglás. Zsóka is inkább átjött a Körtérig a Kálvin térről, mintsem villamosra várjon. Így aztán előfordult, hogy 1 óra helyett 2-2,5 óráig tartott a munkábamenés illetve a hazajövetel nekik. Mindketten a hétvégére teljesen kimerültek, Csücsköm meg is fázott rendesen. Aztán 18-ára megállapodtak és elindultak a buszok. Egész héten mi is úgy közlekedtünk a gyerekekkel, hogy mindig legyen hely, hogy ha valaki tud jönni velünk a megállókból, akkor beférjen. Többször vittem 2-3 embert haza, vagy be a város felé. Érdekes volt, mert volt olyan is aki nem mert beülni, de azért volt olyan hideg, hogy akinek arra volt dolga, amerre mentünk, azért eljöttek.
Igazság szerint azt értem, hogy el akarták érni, hogy a korábban kiharcolt juttatásaik megmaradjanak, de a sztrájk így januárban nagyon durva eszköz volt. Ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy ők olyan nyomást tudnak gyakorolni, hogy megkapják azt amit akarnak, mert szinte megáll az élet a városban. A másik oldalon viszont ott van az is, hogy Csücskömnek pl. a közszférában éves szinten 450e Ft körül lett kevesebb az éves jövedelme a válság miatt. Gyanítom, hogy másoknak sem nőtt, kivéve a BKV-sokat. Azt természetesen elismerem, hogy nehéz munkát végeznek és sajnos a körülményeik sem rózsásak, de a buszok is pocsék állapotban vannak. Most, már a sztrájk után Csücsköm többször le kellett szálljon a 233E-ről, mert rosszul lett a buszba visszaáramló kipufogó gáztól.

23-án volt a lányok népdal vizsgakoncertje ami egész jól sikerült, bár nagyon korán el kellett jönnünk. Egyrészről Beniért kellett mennünk, másrészt Domi volt nagyon türelmetlen. Így ha már elindultunk nem mentünk vissza, mert tele voltak leckével is.

Aztán a héten nem volt népdal, mert Andi megbetegedett. Szerdán lenn voltam, hogy a lányok 2. félévének befizetését elintézzem. Egészen pontosan írtam egy kérvényt, hogy február és március hónapokban 2 részletben fizethessem be a térítési díjat. Ha megkaptuk volna a gyerekvédelmi kedvezményt, akkor nem kellett volna fizetnem érte.

Lilikém valamikor karácsony után kitalálta, hogy ő nagyon szeretne gitározni. Először megpróbáltam rábeszélni, hogy inkább a kobozt válassza, mert azt Andinál is tudná tanulni, de aztán látszott, hogy nem fog az menni. A másik, ami miatt nem is nyomultam annyira, hogy gitárt végül tudtam venni viszonylag olcsón, a koboz pedig úgy 60.000,- Ft lenne minimum.
Egy új gitárt sikerült vennem az expresszből10 ezerért, de át is kellett húroztatnom, mert Lilinek annyira nem állt kezére a jobbkezes, hogy csak kinlódás lett volna. Így viszont majd kell vennem még egy gitárt, hogy tudjak neki segíteni. Ez persze azért lesz izgi, mert én egyáltalán nem tanultam semmi zenét, így csak az akkordtáblázatokat értem valamelyest.
Utánanéztem ugyanis, hogy lehetne-e felvenni 2. szakot a zeneiskolában, de az olyan horribilis költség lenne, hogy az nem megy. A másik, amit mondtak, hogy fiatal még hozzá. Akkor szokták engedélyezni a 2. tanszak felvételét, ha a delikvens kiemelkedően tehetséges, akkor viszont B szolfézsra is kezd járni. Majd meglátjuk, hogy mire jutunk úgy, hogy itthon próbálok segíteni Lilinek a gitározásban.


szombat, január 16, 2010

Karácsony-Újév

Szenteste miután elénekeltük a Mennyből az angyalt, megkapta mindenki az ajándékát nagy megelégedésre. Kiseszternek támadt egy remek ötlete. A gyerekek nem kézzel fogható ajándékot kaptak, hanem egy-egy kis kuponfüzetet, amiben különböző programokat lehet nála beváltani. Mozi, kisvasút, erdei kirándulás. Mind a 4 gyerek ezt kapta. Nagyon örültek ennek is. Anyáék kaptak egy darab libamájat, és libahájat.
25-én itthon pihentünk és annyira jó volt az idő, hogy egy kisebb séta is belefért, elvittük a szelektív kukákhoz a szemetet.
26-án pedig Ancsáékhoz hívtak bennünket nagy családi karácsonyra. Délelőtt sütöttem két adagnyi mézes tésztát Cilimama receptje alapján. Azt vittük magunkkal. Orsiékat húztuk ezidén. Ancsa pont akkor hívott, mikor vásárolni voltam, hogy minek is örülnének. Így aztán abban a szúrásban megvettem a morzsaporszívót nekik, Andrisnak pedig vettem egy kozmetikai csomagot. Annyira nem ismerem, hogy ötletem sem volt más.
30-an voltunk együtt.
Mielőtt elindultunk volna, parázs hangulat kerekedett itthon. A gyerekeket felvilágosítottam, hogy ha nem várnának bennünket, akkor nem is indulnánk el, azt is hozzátettem, hogy el fogunk azonnal jönni, ha valamelyik nem tud normálisan viselkedni. Így aztán mindenki nagyon fegyelmezetten viselkedett. Benikém annyira igyekezett, hogy hazafele a nagy erőfeszítéstől, hogy ne rendetlenkedjen, el is aludt a kocsiban. Tündiéktől kaptunk ajándékot. A gyerekek kaptak egy UNO játékot, amiből megint csak hatalmas veszekedés lett, mihelyt kinyitották. Mi pedig kaptunk egy asztali fűszertartó készletet és egy mikroszálas takarót, amit Dominik abban a pillanatban kisajátított és azóta is cipel mindenhová itthon a házban és azzal is alszik. A gyerekek pedig kaptak még egy -egy halom kisebb ajándékot.

Az elkövetkező napok újévig viszonylagos nyugalomban teltek. Tocsogott minden, elképesztő meleg volt. 31-én egész sokáig fennmaradt mindenki. Beni aludt el valamikor 11 körül és én próbáltam 1/2 12 körül, de az már nem sikerült, mert éjfélkor kitört a tüzijáték. Annyian és olyan sokat lőttek fel, hogy az ébrenlevők szaladgáltak fel s alá, hogy le ne maradjanak valamiről. Valamikor 1 óra után lett vége a durrogtatásnak.

Aztá még volt 3 napunk, amíg lehetett pihenni. Dominikkal még meg kellett küzdenem, hogy a feladott matek házit megcsinálja. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy nem lesz leckéjük. Tévedtem. 4 oldal matekleckét kapott. Mikor meg találtam kérdezni a tantónénit, hogy komolyan gondolta-e, akkor "kedvesen" visszakérdezett, hogy csak nem keveslem? Szívesen ad még. Mikor jeleztem, hogy inkább sokallom, akkor nagyon csúnyán nézett rám.