Fordítások

Az elmúlt hetekben többször előkerült, hogy mi is van Lili és Beni tanulásával. Nem mintha nem mennének nagyjából rendben a dolgok, de azért feltűnt Lili betűtévesztése, annak ellenére, hogy sokkal kevésbé ír hibásan, mint magyarul és feltűnt az is, hogy Beni lassabban halad, bár halad a többivel együtt. Ennek az lett az eredménye, hogy a tanár, aki az ilyen gyakorlati dolgokkal foglalkozik kérte, hogy fordítanánk le a szakértői véleményeket, hátha tudnak többlet segítséget adni a két gyereknek, hogy kicsit könnyebb legyen az életük. Lili kifejezetten jól halad, csak hely hiányában nem tették feljebbi csoportba. Némely dolgokat sokkal jobban megért mint én. Rengeteg videót néz és azokból okosodik. 

A fordítás most készült el, így majd a jövő héten, mikor mennek megint, majd viszik magukkal. 

Ezen a héten szünet volt, mindannyiuknak. 

A tegnapra előegyeztetett vezetésem átkerült végül munka miatt keddre. Csücsköm hétfőn fog menni vezetni először. 

Maya kisütötte, hogy ő szeretne átcuccolni abba a kicsi szobába, ahol eddig Dominik gépezett napközben. Viszont az a szoba olyan kicsike, hogy normális méretű matrac be se fér. 
Tegnap kicsit korábban mentem el dolgozni és beugrottam a két egymással szemben levő charity shopba, ahol bútorok is szoktak lenni. Az egyikből vásároltunk be mikor megérkeztünk, a másik időközben nyílt. 
Az egyikben egyértelműen állították, hogy nincs nekik ilyen keskeny betétjük, a másikban pedig azt hiszem óriási szerencsém volt, éppen volt egy betét. Igaz, hogy Maya első kérdése az volt, hogy és hogy lesz ennek alja. Hát, ezt egyenlőre én sem tudom, de majd ahogy lett ez a betét, lesz hozzá valami amit lehet annak használni, ha nem is éppen arra készült, vagy talán beleakadok valami keretbe is, ugyanúgy, ahogy ebbe a matracba. De addig is, legalább nem fog nagyot esni, ha legurul az ágyról. 😊

Kefír

Valahogy régebben sosem voltam olyan nagyon oda a kefírért. Elment, de különösebb vonzódásom csak a legutóbbi időkben Magyarországon megjelent Millis ízesített kefírek iránt volt. Abból is a kedvencem a citromos-bodzás volt. 
Itt pedig minden alkalommal, ha rámjött a kefírhetnék, el kellett zarándokolnom valamelyik lengyel boltba. Aztán valamikor az év elején egyszercsak lenn a városban levő Tescoban felfedeztem, hogy a hűtőpultok valamelyikébe egy kis helyet szorítottak a lengyel hús és tejtermékeknek. Így aztán most lehet "dőzsölni". Került bele Jogobella, kefír, igaz csak az eredeti, de legalább van, főtt császár szalonna, ami szintén sehol másutt nincs. Sőt, hosszas keresgélés után sikerült megtalálnom az itthoni Tescoban is ezt a szekciót, úgyhogy akkor veszek kefírt, amikor kedvem tartja. 😄

Persze az elmúlt hetek sem teltek teljesen eseménytelenül. 
Ezen a héten eddig minden nap valamilyen tréningen voltam, tegnapot kivéve. 
Hétfőn ismét az élelmiszerbiztonság volt a porondon, kedden az egészség és biztonság. Ezt amolyan munkavédelmi tréninignek írnám le. A hétfői már ismétlés volt, de a keddi az kikészített eléggé. Nagyon hosszú is volt, a témája magyarul úgyahogy ismerős, de biztos ott is meg lehetett volna fogni valamivel. De így, hogy angolul  volt az egész, állandóan a Google fordítót zaklattam, hogy rájöjjek a szavak jelentésére. És persze a végén kellett egy vizsgát is tenni. Csak remélem, hogy sikerült. És még tudták a helyzetet fokozni is, mert a helység, ahol voltunk, földszinti parkolók szintjén volt, és ennek megfelelően hideg. Úgyhogy mire hazaértem már nagyon fáztam. 
Szerda pedig még ennél is vacakabbra sikerült bizonyos szempontból. Reggel mikor elindultunk Dominikkal, szépen esett az eső. Esőkabát ide vagy oda, azért csak rommá áztam én is meg a gyerek is. Azért tudtunk együtt menni egy darabon, mert Domiék iskolája mellett van a Council oktató központja, bár végül bíztattam, hogy menjen, mert egyrészt nem bírtam volna vele a tempót, másrészt nekem későbbre kellett mennem, volt időm szötyögni. Itt az elsősegélynyújtás alapjai volt a téma. Ami nagyon jó volt benne, hogy nem csak elmélet volt, hanem gyakorlati bemutató és utána mindeki végig próbálta először a stabil oldalfekvés és aztán  az újraélesztés önálló megvalósítását is. 
Én nagyjából egy órára megszáradtam, de a cipőm még mindig vizes volt, délután került fel a radiátorra itthon, Domiéval együtt. Ez a teszt biztosan sikerült, mert még a végén átnézte az oktató. 
Mikor hazaértem, rögtön a forró zuhany alá mentem és ez valahogy rendbehozta a lelki békémet. 

Közben ugye, nap mint nap vártam a Currys hívását, hogy mikor hozzák a mélyhűtőt, aztán valahogy a hét elején elvesztettem a türelmemet és írtam nekik, hogy mi a kutyafüle van? Másnap visszahívtak és akkor végül kiderült, hogy nem kell nekem a telefonon lógnom egész nap, mert majd SMS-t küldenek egy dátummal, ami, ha nem jó, módosítható. Csak az első tájékoztatóban egyáltalán nem ez volt leírva. 
Most a hétvégén jár le a 21 nap, de ahogy elnézem, még nem jött el az ideje, hogy kiszállítsák. A jelek szerint nincs nekik raktáron. De legalább amiatt nem kell aggódjak, hogy esetleg lemaradok a hívásukról. 

Időközben voltak kalandjaink a buszokkal is, leginkább azzal, hogy nem jöttek a kiírt időben, sőt egyáltalán. Ez napközben, mikor relatíve sűrűn járnak a buszok, még úgyahogy elmegy, persze, bármi történhet, de akkor, amikor este már szinte semmi nem megy sehova, vagy csak óránként, akkor már az ember egy kicsit morózus, főleg, hogy egy vagyon a buszjegy minden nap. 
Most már nagyon érlelődik a kocsivásárlás. Ehhez az első lépések a gyakorlati órák lesznek, amiket mindketten veszünk majd, hogy ne balesettel indítsunk mindjárt. Nekem jövő hét péntekre van 2 óra lekötve egyenlőre, amit csak akkor változtatok, ha idejében szólnak, hogy kellene menni valamit dolgozni. 

Babafogak

Mayával az elmúlt hetekben többször is jártunk különböző helyeken a babafogai miatt. A fogorvos elküldte a kérését a fogszabályozó központnak, akiknél január közepén voltunk. Ők ott csináltak egy panoráma röntgent, ami alapján továbbküldtek bennünket a Morriston Hospital szájsebészetére. Itt most hétfőn csináltak egy újabb vizsgálatot, ami nem is tudom pontosan, hogy mi, de valami csontvizsgálat volt, gondolom, hogy ők is lássanak egy még pontosabb képet arról, hogy hogyan is állnak azok a fogak. Azt ígérték, hogy hamarosan behívnak egy konzultációra, mit is lehet kezdeni ezekkel a fogakkal. Az a gyanúm, bármi is legyen a kezelés módja, nem lesz sétarepülés. 

Sűrű hétfő

Kb. 2 héttel ezelőtt volt a Lidl akciójában egy konyhai csap, amit úgy néztem, hogy akár mi is tudnánk használni, így megkértem az ügynökségen Habeebah-t, hogy kérdezze meg a tulajdonost, hozzájárulna-e a csap átmeneti cseréjéhez. Megkaptuk az engedélyt, de beindult a lavina, talán erről már írtam. Eredetileg a múlt csütörtökre jöttek volna és esetleg hétfőre is, de aztán végül a hétfőben maradtunk, mert nekem már nagyon összejött a hétre mindenféle. 
Csütörtökön, ez még a múlt hét, Benivel voltam a fogorvosnál, kontrollon. Utána pedig itthon. Aztán pénteken és szombaton egész nap dolgoztam. 

Hétfőn pedig jött akkor Andy ellenőrizni  a házat, hogy nem szedtük-e szét. Elégedett volt. Vele egy időben megérkezett a tulajdonos gázszerelője, aki már annyira nem volt elégedett, valamelyik gázkészülék ereszt egy kicsit, vagy a gázóra. De nem tudta kimérni, mert a gázfőzőlapnak nincs elzárócsapja, ami eleve szabálytalan. Szóval megint kell majd jöjjön, hogy az elzáró csapot beszerelje és aztán újra csináljon egy nyomáspróbát, aztán meglátjuk, hogy mi a helyzet. 
Andy  még éppen itt volt, mikor megérkezett Andrew, a vízszerelő, így Andy első kézből oszthatta rá a feladatokat, amiket kértem megcsinálni pluszban. Andrew ugyanis csapot cserélni érkezett, ennek kapcsán ki kellett pakolnom a mosogató alól, hogy odaférjen. Így a konyhában némileg lecsökkent a mozgástér a dobozoktól. Még délelőtt megcsinálta a csapcserét, aztán a további feladatokat megcsinálni délután, pontosabban ebéd után ígérte, de ebből valahogy estefelé lett végül. 
A csap viszont remekül működött addig is és azóta is. 
Az apróságok pedig tényleg apróságok voltak. Az egyik, hogy valamelyik előző lakó telefúrta a kád feletti falat vagy hat csavarral, amiket ott is hagyott, csak éppen kilógtak a falból, takarítani sem lehetett tőlük. Ezeket kértem, hogy szedje ki és nyomjon bele szilikont. Ez hamar megvolt, viszont azért kellett visszajöjjön később, mert a másik dolog a kád és a fal között keletkezett rés megszűntetése lett volna, ami nem történhetett volna meg anélkül hatékonyan, hogy ha nem hoz magával egy stafnit, amivel alátámasztja a kád sarkát. Stafni viszont nem volt nála, hozni kellett. Utána még azt kellett megugrani, hogy hogyan tudunk lefürdeni anélkül, hogy a szilikont bántanánk. Megoldásképpen leragasztottam némi fóliával és csak éjjel szedtem fel róla, mikor már mindenki aludt. 

Miközben Andrew-t vártuk vissza, még egyszer nekifutottunk a porszívókérdésnek, ami a nap folyamán és a hét végén előkerült. A kérdés lényege az volt, hogy működik-e egyáltalán. Gyuri valahogy még hónapokkal ezelőtt rálépett és eltörött egy darabja, de eddig valahogy csak bírta. Most viszont már egyáltalán nem szívott. Itt ebben a házban muszáj, hogy legyen normális porszívó, mert az egész ház szinte be van borítva padlószőnyeggel. Arra jutottunk, hogy mese nincs, muszáj venni egyet, mert megesz bennünket a kosz. Andrew távozása után átsétáltunk a szomszéd boltba venni egyet. Remélhetően ez tovább bírja. 

A másik dolog ami még történt, hogy hosszas vajúdás után kisütöttem, hogy hova is férhetne egy normális méretű mélyhűtő annak érdekében, hogy egy kicsit gazdaságosabban tudjunk működni. Ez majd valamikor 3  héten belül kell megérkezzen.