Ja, hát ez így azért nem teljesen igaz, rengeteg minden történt, de nem annyira fontosak.
Ami legfontosabb, az az, hogy még mindig benn vagyunk az Európai Únióban, és még mindig lehet reménykedni, hogy benn is maradunk talán valahogy. Őszintén szólva, ezt az egész dolgot nagyon elszúrták, de nem most, hanem még 3 évvel ezelőtt. Ugye, amikor csatlakoztak az EGK-hoz, 1973-ban, akkor csak a kormány eldöntötte és úgy lett, aztán 1975-ben volt egy megerősítő népszavazás, ahol 67% és még egy kicsi volt az igennel szavazók aránya. A 2016-os referendumon egyrészről volt egy hazugságokkal teli kampány, amiről már bírósági végzés is van és egyébként is úgy indult, hogy nincs kötelezősége a végeredménynek, csak a véleményt szeretnénk tudni. Szóval legalább annyit megtehettek volna 3 éve, hogy azt mondják, legalább annyian szavazzanak pro vagy kontra, mint 75-ben és akkor majd történik is valami. De nem. És most itt vagyunk a lében nyakig. A maradék kilépés pártiak csak annyi érvvel jönnek, hogy megszavaztuk, akkor már legyen így. Azért vannak még elegen, de egyre kevesebben, ahogy derülnek ki a részletek, hogy milyen következményei vannak a dolognak, de van akit ez sem érdekel, semmilyen ész érv nem érdekli, csak lépjünk ki. Pont. Az se baj, ha alku nélkül és még évtizedek múlva is isszuk majd a levét. Szóval itt is megosztott az ország, bár nagyon sok helyen úgy látom, nem is foglalkoznak vele, legalábbis a munkahelyeimen nem beszédtéma, tervezték az Európai nyaralásokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ha valakit bővebben érdekelne, ez a ma reggeli friss elemzés a Brexitről.
Itthoni dolgokról. A kocsiban végre ki lett cserélve az EGR szelep és kapott új első gumikat, mert azokat lejártuk. Azóta, lekopogom, a kisasszony megy mint a golyó.
Lili sokat panaszkodott, hogy fáj a háta, aztán egyszercsak bevillant, hogy cserélje ki a matracát Mayával, hiszen ő úgyse nagyon alszik itthon. Kicserélte, egy kicsit jobb volt, aztán az meg szó szerint beszakadt. Úgyhogy az lett a vége, hogy mentünk és vettünk egy szép, új matracot neki. Még csak messzire sem kellett menni érte. Kb. 10 perc innen kocsival.
Aztán ami nem volt annyira fáklyás menet, hogy Beni vagy elvesztette a telefonját, vagy ellopták tőle, a lényeg, hogy nincs. Én inkább az utóbbinak látom nagyobb esélyét, azt mondta, hogy a hátizsákjának az oldalzsebébe tette, hogy kéznél legyen. Hát ott volt, csak a más kezénél, mert az ugye nem elég hogy nincs rajta zippzár, de még hálós is a tetejében. A busztársaságnál voltunk fenn hétfőn, hogy nem találták-e meg, de azóta semmi hír. Csoda lenne, ha előkerülne. Inkább vettünk egy másikat, nem nagyon hiszünk a csodákban.
Egyébként meg hellyel-közzel kitört a tavasz. Reggelente elég hűvös van, lehet még jeget is vakarni a kocsiról, de aztán délelőtt, délben egész jó idő lesz, 12-14 fokkal, napsütéssel.
