Közben volt egy hatalmas árvíz. Rengeteg eső esett a Duna vízgyűjtőjén, ami aztán több országban okozott áradásokat. Legrosszabbul szegény németek jártak, ott még most is küszködnek, pedig minálunk már az egész országon végigvonult az ár, már csak a belvizekkel van gond.

Nálunk is voltak azért izgalmas dolgok, az iskola év utolsó 3 napja azzal telt, hogy beszedtek a kisebbek valami vírust és hasmenéssel itthon voltak, aztán Lili is beszállt csütörtökön és akkor már együtt mentünk át az orvoshoz. Nem a saját orvosunk volt, hanem egy idősebb helyettesítő doktorbácsi, akit a táborozásból ismernek a gyerekek. Ott nem nagyon kedvelték, de itt olyan ötlete volt, amivel rögtön belopta a gyerekek szívébe magát. Először is azt mondta, hogy ő úgy tartja, hogy nem kell a gyerekeket koplaltatni, rizzsel, főtt krumplival, keksszel és ki tudja még mi mindennel, hanem egyenek-igyanak, amit akarnak, csak kicsiket és sűrűn. Inni akár 3-5 percenként is lehet, csak 1-2 kortyot. Az Imodium tipusú gyógyszereket nagyon ellenezte, hanem adott valami vény nélküli kapszulát, Enterolt és egy Probiotikum plusz nevű dolgot. Délutánra már semmi baja nem volt senkinek, pedig reggel alig bírtak elindulni az orvoshoz. Így aztán ők hárman nem voltak a ballagáson, csak én sütöttem a ballagóknak a pogácsájukat és vittem fel az iskolába.

Beninek még az utolsó pillanatban vettem egy fehér inget, mert most már 160 cm-en is túl van, a fehér inge pedig valahogy nem nőtt utána, nekem meg nem tűnt fel, hogy 134-es. Viszont egy kedves nyírségi asszonytól interneten vettem egyet és másnap már itt is volt a csomag. Jó is lett Beninek, szépen nézett ki benne. Még a múlt héten a szomszéd utcában, a turkálósban vettem nekik, mármint a fiúknak, kifejezetten ünneplős ing alá való fehér pólókat, mert már azok is kicsik voltak, ezeknek pedig annyira finom volt az anyaga, hogy nem tudtam otthagyni őket.