Karcsúsodunk

Maya akkor borult ki először igazán a súlyától, mikor eltört a lába és minden nap többször kellett felkinlódnia magát az emeletre. Talán lehet azt mondani, hogy már akkor elkezdett kissé jobban odafigyelni arra, hogy mit is eszik, de akkor még nem volt igazán jó lelki állapotban ahhoz, hogy ténylegesen eredményes is legyen abban, hogy lefogyjon. aztán most a nyáron valami bekattant nála és nekifogott nagyon a nemevésnek, de most meg állandóan azon kell aggódni, hogy egyen valamit és főleg hogy igyon. Átesett a ló túloldalára, de még szerencsére nem nagyon, csak résen kell vele lenni, hogy mit eszik-iszik. Most 15 kilóval kevesebb, lassan kezd tetszeni magának is. 

Én pedig az elmúlt másfél év alatt fogytam le úgy 15 kilót, ebből az utolsó 4-5 kilót most az elmúlt 2-3 hónap alatt, mióta dolgozom. Ebben "nagy segítségemre" volt, hogy végre sikerült kitalálnom, hogy minden eddigi bajom okozója valószínűleg a szénhidrát, így azt most mellőzöm amennyire lehet. Hiányzik a kenyér, a krumpli meg a többi, de egy-egy falat nem árt, így ha nagyon meg akarok valamit kóstolni, akkor azt azért megkóstolom, de tényleg csak annyit. Ha mást nem tudok enni, mert nem vittem magammal, akkor inkább nem eszem, vagy eszek egy zabkását. Attól még nem vettem észre, hogy bajom lenne. 

Kihasználtuk a nyárias időjárást

Ami persze nem volt túl hosszú időszak, de arra, amire kellett, pont elég volt. Ki akartam mosni az összes ágyneműt és ahhoz bizony jó időre volt szükségem. Némileg zaklatva érezték magukat a család különböző tagjai, hogy teljesen váratlan időpontokban rángattam ki alóluk a paplant, párnát, takarót. És persze, miközben ragyogott a nap és itthon kellett volna teregetni a dolgokat a mosógépből, dolgoztam. Így a dolgok intézését Gyurira és Lilire bíztam, hogy azért mégiscsak megszáradjon minden. 
A szárítógépet nem mertem használni az ágyneműre, tavaly, még a mosodában tettem tönkre Domi párnáját a szárítóval, azt ott rögtön ki is kellett dobni. Az a másik vonatkozása a dolognak, hogy a szárítógép drágábban szárít, mint a nap és egyáltalán nem illatosítja a ruhákat. 

Éppen a napokban beszélgettük, hogy tavaly ilyenkor bizony be-befűtöttünk, most pedig talán csak nyár elején egy kicsit, de már talán egy hónapja egyáltalán nem. 

Szabadságon

Úgy elszaladt két hét, hogy csak most tűnt fel, hogy már 2 hete egy sort sem írtam ide. Részben azért, mert nem történt semmi különös, részben azért, mert nem nagyon volt rá idő. 
Azt úgy igyekszem megoldani, hogy a bevásárlással ne menjen el annyi idő, de attól még főzni kell és a jövés-menés is időbe tart mindig. Persze ez most nem panasz, inkább mondanám magyarázkodásnak. A kocsi azért továbbra is hiányzik, de biztos, hogy nem most lesz az, amikor veszünk egyet, hacsak nem nyerünk a lottón. 

Na jó, azért az kis túlzás, hogy nem történt semmi. Hétfőn Csücskömet elhívta az egyik kollégája segíteni, egész nap odavolt. Egy albán sráccal barátkoztak meg még az amazonnál, ő személyesen is nagyon fájlalta, hogy nem tud maradni sehogy sem, próbált segíteni, de neki sem ment. 
9.-én kedden Gyuri lement megnézni az ügynökségnél, hogy tényleg nem veszik-e fel azonnal, de nem, viszont biztosították róla, hogy 8 hét múlva várják szeretettel és mehet vissza az eredeti műszakjába is akár, ami ha addig nem lesz valami érdemleges, az eddigiekhez képest mindenképpen előrelépés lenne. Sokat jelentene az a reggeli kezdés és a viszonylag kora esti befejezés. Valószínűleg lényegesen csökkenne a taxira költött pénz mennyisége is. 
Aztán átment a másik ügynökséghez, de ott is elutasították, hogy van valami belső szabály az amazonnál, ami miatt nem vehetik fel semmiképp hamarabb, mint 8 hét. Úgyhogy most pihen, regenerálódik, tanul. 
Tulajdonképpen most szabadságon van még, kifizették neki, így ha szigorúan vesszük, ha nem jön be valami addig, akkor 5 hetet kell áthidalnunk valahogy, bár most az jó húzós lesz a gyerekek beiskolázása miatt.  
Még nem látom egészen tisztán, de amikor utoljára voltunk a college-ban Mayával, kiderült, hogy gyerekenként kellene fizetnünk valami adminisztrációs költséget, ami 40 font/fő. De olyat is mondott az emberünk, hogy az sem baj, ha nem fizetjük, szóval nem tudom, hogy kérik-e vagy sem. Ha nem, nem fogok tolakodni miatta, hogy de én ki akarom fizetni. Ezen kívül még lehet, hogy a kedvezményes buszbérletekre is kell majd fizessük az első részletet, ami a 3 gyerekre majd 400 font, és januárban másik 330 fontot. Így nagyjából féláron kapják a bérletet, de egy összegben kell kifizetni, ha jól vettem ki. Azért a bizonytalankodás, mert közben két helyre "pályázunk". Az egyik egy zsebpénz jellegű támogatás, amit a gyerekek kapnának, a másik pedig magában foglalja a buszbérletet is, csak az még nem világos, hogy akkor, ha a feltételeknek megfelelünk, akkor ingyen kapják, vagy akkor kaphatják kedvezményesen. 

Ami jó hír lehet, ha valósággá válik, hogy tegnap, a BoMa-ház főnöke említette, hogy el akar intézni nekem egy három hónapos szerződést. Ennek az előnyeit egyenlőre nem tudom, de azt gondolom, hogy akkor legalább az óráim miatt nem kell aggódnom. Hogy ezen felül lesz-e még valami előnye, az majd kiderül. 

Még mindig aggódunk

Ma van ugye az utolsó napja Gyurinak, egyenlőre semmi újság. 

Én ezen a héten dolgoztam a legtöbbet eddig, 35 órát. Jártam úgy is, hogy valamelyik nap nagyon dícsértem  a First-öt, hogy milyen pontosan jön minden nap, hát, nem kellett volna. Ugyanaz nap hajszálon múlt, hogy elértem a buszt, korábben jött vagy jó 5 perccel és valami nagyon tüzes menyecske vezette, mert mintha sárkányok üldöznék, vágtatott végig a soktonnás buszával a városon. 

A héten volt mindenféle időjárásunk, eső, köd, napsütés és mindez együtt. 

Ezt  valamelyik este, hazafelé fotóztam a buszról

Ez szintén esti felvétel, a buszmegálló az út túloldalán van

Az előző képhez képest nagyjából 45 fokot fordultam balra, ezen az utcán szoktam lemenni a munkahelyemre

Ez a kettővel fentebbi kép ismétlése, kicsit jobb időjárási körülmények közt, de még mindig este 8-kor

Ez már az utcánk itthon, sajnos nem adja át a fotó, hogy mennyire szép volt, este 9 előtt kicsivel 

Ez néhány nappal később, szintén hazafelé az utcában, de érzésem szerint egy fél órával később 

Néhány pillanattal később

Okos mosógép

Időközben megérkezett az új mosógép, olyan okos, hogy néha alig bírom követni. Jóval hosszabb ideig mos mindent, viszont cserében megbírkózik alkalmanként a 8 kg töltéssel is. 

Egyenlőre nincs változás nálunk, kicsit aggódva várjuk a hétvégét, akkor jár le Gyuri szerződése, és egyenlőre nem úgy tűnik, hogy átvenné az Amazon, de még bármi megtörténhet. Ma lejön velem a városba, megnézni, hogy vajon a másik cég, akik toboroznak az Amazonnak, átveszi-e a jövő héten, ha addig nem történik valami. A közvetlen főnökei tördelik a kezüket, hogy jaj, elmegy a Gyuri, meg vajon visszajön-e, és ha igen, akkor oda hozzájuk-e. Azt nem tudni, hogy kéztördelésen túl mozdultak-e a HR felé, hogy nekik márpedig ez a pasi kell. Ha igen, akkor talán átveszik, ha nem akkor csak reménykedni lehet, hogy jól alakulnak a dolgok. 

A múlt héten volt vége az angolnak, a gyerekek végül élvezték és barátaik is lettek néhányan. Velük a legközelebbi időpont szeptember elseje.