bár azért ennél rosszabb inkább ne legyen.
A dolog igazából még előtte való este kezdődött, csak akkor még nem tudtuk. Rengeteg eső esett egész éjjel és aztán folytatódott reggel is. Nekem 2 helyre kellett mennem dolgozni, az egyiket délelőtt nem túl messze itthonról, a másikat délután kb 20 percnyi vezetésre onnan.
Még korán reggel, mikor mentünk Gyurival, azt láttuk, hogy rengeteg nagy tócsa van és nagyon sokat kikerülni sem lehetett. Sőt volt olyan is, ahol tudtuk, hogy nagy tócsa lesz, mert mindig is van, de most odaállítottak az útnak arra a felére egy figyelem felhívására alkalmas autót, ahol ki szoktuk kerülni. Így az most nem játszott, bele kellett hajtani, még ha lassan is a mély vízbe. Gyurit kitettem aztán én másik útvonalon jöttem haza arra a rövid időre, ami még vissza volt a munkaidőm kezdetéig. Elmentem, dolgoztam, aztán próbáltam elindulni dolgozni a másik helyre, de kinyitni sem tudtam a kocsit a távirányítóval. Őszintén szólva az eszembe sem jutott, hogy magát a kulcsot kulcsként használjam és fizikai "erővel"próbáljam kinyitni. Szerencsére egyik kollégám ötletét használva, ki tudtam végül nyitni az autót, de sokkal előbbre nem jutottam, mert nem ment semerre sem. Be sem indult, nagy setétség volt minden kijelzőn. Először hívtam az autómentőt, aztán a munkahelyemet, hogy késni fogok, ha egyáltalán odaérek. Ugyanaz az autómentős jött, aki előző alkalommal segített, mikor az aksi megadta magát. Nézegeti, nézegeti, aztán kisütötte, hogy a biztosíték dobozban kb. másfél centi víz áll, ami ugye sehogy sem jó. Annyira sikerült neki kiszárítani, hogy el tudtam menni dolgozni. Ott aztán mindenféle furcsaságot csinált az autó, de az odaúton sem volt minden rendben. Random elaludtak visszajelző lámpák, elhallgatott a rádió, szóval nem volt szórakoztató nagyon. Mikor végre odaértem, leállítottam de néhány dolog ennek ellenére működött, aztán valahogy abbamaradt. Később, mikor már mentem volna haza, akkor láttam hogy dünnyög és ég a helyzetjelző, de elindulni már nem akart, meg kinyílni sem. Úgyhogy szóltam Gyurinak, hogy busszal kellene valahogy hazajutni. Az eső addig visszatartotta magát úgy ahogy, még arra is volt lehetőség, hogy a szomszéd bácsi segítségével az akkumulátort leakasszam, hogy ne legyen baj éjszaka. Aztán elindultam én is a buszhoz. Hát, az itteni busztársaság nem lett megbízhatóbb, az a busz, amire számítottam, kimaradt. Az utána következővel pedig nem tudtam elérni a csatlakozást, bár ebben reménykedve leszálltam a buszról hogy, gyalog átvágva egy parkolóházon, még elérhetem esetleg. Ez nem volt valami jó ötlet, mert egyrészt Gyuri maradt a busz végállomáson, mert a kommunikáció nem volt valami tökéletes messengeren irogatva egymásnak, másrészt meg el kezdett ömleni megint az eső. Végül kb 40 perces sétálás és ázás után, csurom vizesen felültem ugyanarra a buszra, amivel ő is jött. Este 8 után értünk haza, én mentem rögtön fürdeni aztán odatettem száradni a dolgaimat vagy a mosógépbe.
Másnap reggel Gyurit bevitte az egyik kollégája, aztán mondtam neki, hogy biztosabb, ha este is inkább vele jön haza, mert semmi garancia nincs arra, hogy este haza tudom hozni az autót. Ez azért sikerül, de másnap reggel még mindig furcsán viselkedett a kisasszony. Mikor Gyuri vezetett az Amazonig, addig többé-kevésbé rendben volt minden, csak itt-ott hallgatott el a rádió és kapcsolódtak le a belső fények. Aztán átvettem én az autót és akkor meg volt olyan szakasz is, hogy belül semmi nem világított, úgyhogy gőzöm sem volt, hogy mennyivel megyek. Abban csak reménykedtem, hogy a hátsó lámpák működtek, de nem vagyok róla teljesen meggyőzve. Az sokat segített, hogy viszonylag száraz napok jöttek, és hétvégére helyreállt a rend, de nagyon stresszes volt. Azóta külön tervezett útvonal van, ha nagyon sok eső esne, de egyenlőre nem volt ilyen, illetve nem gyűlt nagy tócsákba. Talán kitakarították a csatornákat egy kicsit, ami egyébként az illetékeseknek nem nagy erőssége.
