Novemberben valamikor Ieuan válla annyira fájt, hogy dolgozni nem tudott hetekig, így mikor Maya szülinapja volt, mi mentünk fel hozzájuk és vittük a tortáját meg a szülinapi ajándékot is. Egy kakaós piskótát sütöttem és főzött csokikrémmel meg eperrel töltöttem meg és a tetejére tejszín került. Ajándékba pedig egy vadi új Horváth Ilona szakácskönyvet kapott egy jó erős akácia vágódeszkával egyetemben.
Karácsonykor még mindig nem tudott vezetni Ieuan, így az ideiglenesen hazalátogató apukája hozta el őket hozzánk és karácsonyozás után én vittem vissza őket. Kicsit felszabadultabban vezettem, mert már a szülinapi alkalomkor sem vétettem el az utat hazafelé, pedig előtte mindig, hiába segített a google.
Most januárban jobbára esett az eső, de nagyon és nagyon sokszor. Mondhatni minden nap. Ennek meg is lett az eredménye, megint beázott a kocsi. Azt tudtuk, hogy nem szereti a vizet, és próbáltuk is kerülgetni a tócsákat, de nem mindig sikerült kikerülni mindet. A biztosíték doboz teteje el volt törve. Ez a bal első kerék felett van, és nagyon be tud ázni. Most is ez történt egyik este. Reggel leállítottam a kocsit, bementem dolgozni és este nagy süket csend fogadott. Az ajtót úgy kellett kinyitnom kulccsal, mert a távvezérlés nem működött. Igazából semmi sem működött, nagy feketeség várt, se fények, se hangok, semmi... Akkor hirtelen otthagytam az egészet, elszaladtam a buszhoz, amit épp sikerült elcsípnem és már a buszról üzentem Gyurinak, hogy próbáljon valahogy hazajutni, mert nem tudok értemenni.
