Megint kórházat jártunk

Elég szaladós 3 hét telt el. 

Végül odajutottunk, hogy beköttetjük a csatornát, valószínű valami talajvíz jön fel benne, mert legutóbb 3 hét alatt megtelt, pedig semmi vízfolyás nem volt a házból pluszban, ami tölthette volna. Benn voltam az önkormányzatnál befizetni a hozzájárulás első részletét, mert azt nem tudtam volna megtenni, hogy kifizetem egybe a 70 egynéhány ezret, így most részletekben valami 90 ezer körül kell kifizetnünk, mert ugyan kamatmentes a részlet, viszont cserében rádobott az állam 27% ÁFÁ-t. A terv már benn van a csatornásoknál, még nem tudom, hogy mikor lesz bekötve. 

Most a hét vége volt főleg szaladós, mert úgy volt, hogy lesz a művházban  ötkor a szokásos iskolai bemutatkozó pénteken délután, de előtte háromra még be kellett volna mennünk a két kisebbel gyakorolni egy rövidet az énekvizsgára, ami majd a hónap végén lesz. Dominak nem nagyon megy, de nem is nagyon erőlködik, úgy tűnik, nem fogja folytatni jövőre az éneklést. Valahogy nagyon nehezen megy le a torkán, hogy hozzájár a szolfézs is. Ez volt a terv. 

És a valóság: Egy óra körül hívott Lili osztályfőnöke, hogy Lili rettentő rosszul van, érte kellene mennem. Eldobtam mindent, amit éppen csináltam és felszaladtam Liliért. Elhoztam a gyereket is és az ebédjét is, bár nem úgy nézett ki, mint aki enni fog. Hazafelé még felhívtam a gyerekrendelőt, hogy véletlen nincs-e még ott orvos, de nem volt, ajánlották, hogy menjünk be a kerületi sebészetre, majd ott mondanak valamit. Inkább felhívtam a Jánost, hogy mi legyen, és azt mondták, vigyem, megnézik. Egy fiatal doktor fogadott bennünket, és az első kérdése az volt, miután megtapintotta Lili pocakját, hogy vajon mikor volt utoljára széklete. Lilikém nagyon nehezen bökte ki, hogy előző szombaton. Addig el se eresztettek bennünket, míg Lili nem kapott egy beöntést és nem kakilt egy nagyot. Ezek után elmondta a doktor, hogy Lili nem az első volt aznap, és nem szabad egyen rizst, fehér kenyérféléket, csokit, banánt. Közben Lili kibökte, hogy hetente 2-3-szor van a suliban rizs. Szóval majd igazodni kell hozzá, bár amúgy is ez az egészségesebb. 

Így aztán még idejében hazaértünk, örültem, hogy ennyivel megúsztuk, én eleve rosszabbra készültem. Mayával elmentünk az előadásra, Lili meg itthon elaludt, apukája őrizte az álmát. Aztán másnapra már jobban volt sokkal. 

Kitört a nyár

Pedig még csak május 1. van. Tegnap is és ma is 32 fok körül volt. Éjjel is nyitva volt minden, de meleg volt így is.
Arra jutottunk, hogy mindenképpen muszáj rákötnünk a csatornára, mert egyre jobban megy fel a szennyvízszállítás díja és a talajterhelési díjat, amit eddig sem fizettünk, a 10-szeresére emelték. Így ha valakinek eszébe villanna, hogy ki kellene fizetnünk, akkor már be is csődöltünk volna. Eddig se volt rá pénzünk, hogy megcsináltassuk, most is csak úgy sikerül majd megoldani, hogy a zaciban levő cuccokat kiváltom és rákérek, mikor újra visszaadom. Nem sokat kell vele csinálni, mert a bejárati lépcső alatt van a csatornakimenet, és csak meg kell fordítani a könyököt és kiásni vagy 7-8 métert. Viszont az önkormányzatnak is kell fizetni hozzájárulási díjat és tervet is kell beadni a csatornázási műveknek, ami szintén pénzbe kerül, hogy valaki megtervezze. Valószínűleg majd gép jön ásni és addig tán kiderül, hogy mi lesz a fügékkel is. Úgy tűnik, hogy kifagytak, talán tövenként talán 3-4 vessző hajt ki. Lehet, hogy mikor jön a gép, akkor kiásatjuk a régi töveket és majd csak az megmaradt töveket ültetjük vissza, ha elkészült a bekötés. Másik ok, ami miatt muszáj megcsináltatni, az az, hogy úgy tűnik valahogy valami talajvíz ér is folyik az emésztőbe, így alig telt el 3 hét, már megint ki kell hívjam a szippantókat.
Közben pedig pártunk és kormányunk remek ötletekkel jön, naponta kb. hárommal, és akkor szerintem még lehet, hogy a feléről nem is tudunk, annak ellenére, hogy nézzük a híreket, olvassuk az online híroldalakat.
Lassan ott tartunk, hogy jön majd a füstadó, ahelyett, hogy a "jó képességű" gazdasági miniszter helyett hoznának egy hozzáértőt és hagynák rendbehozni neki a dolgokat. Csúszunk egyre lejjebb, pedig már eddig sem ott voltunk, ahol szerettünk volna lenni, hanem sokkal lejjebb.