csütörtök, december 30, 2010

Két ünnep között

Hétfőn Csücsköm már ment dolgozni. A kollégájával végül így állapodtak meg, azért, hogy ő el tudjon utazni vidékre a családjával és ne kelljen visszautaznia, meg egyedül lennie itthon. Így korán keltünk mindketten.
Itt még bal oldalon áll a régi hűtő, ahogy évekig állt

Hétfőn este felhívtak, hogy szerdán hozzák az új hűtőt, le kellene ereszteni, ki kellene mosni, stb.
Ezt kedd estére ütemeztük. Mikor Csücsköm hazajött, kihúzta a hűtőt, ami mindig külön művészet, én pedig nekifogtam kipakolni, kimosni. Mikor kész lettem, el kezdtük tologatni a hűtőket, mert Csücsköm kitalálta, hogy a mélyhűtőt simán be lehet tolni a sarokba, hiszen azt használjuk kevesebbet, a hűtőt pedig el lehet forgatni 90 fokkal és akkor nem kell állandóan feszengeni, hogy nem férünk el. Persze fel is kellett takarítani a hűtők alatt, ami szintén nem volt könnyű mulatság. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszünkbe, hogy a hűtőt és a fagyasztót megcseréljük és elforgassuk. Így sokkal hozzáférhetőbb, kényelmesebb. Szerdán tényleg meghozták a hűtőt és még csak nem is este 9-kor, pedig az is benne volt a pakliban. Dél körül jöttek, lefotózták a régi hűtőt tele mindennel, aztán kipakoltunk, kivitték, és bejött az új gyönyörűség. Nagyon szép és be is fér minden. Most pl. semmit nem lehetne kinn tartani a teraszon, mert annyira hideg van, hogy kifagyna minden.
Itt már az új áll az új helyen, elforgatva.



























Tegnap volt még 1 sikersztorim a Vodafone-nal. Esedékes lenne már a telefonjaink lecserélése, de nem akartunk már cégként újabb hűségszerződést aláírni, és legutóbb azt mondták, hogy az átírás telefononként cca. 5000 Ft. Na ennyit egyáltalán nem akartam kifizetni, így elkezdtük nézegetni, hogy mik a lehetőségek a t-mobile-nál. Aztán tegnap felívtam végül a Vodát, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy a szerződést fel tudjam mondani. A fiatalember szépen felsorolta, hogy mit és hova, de aztán rám kérdezett, hogy miért is akarnám felmondani. Elsoroltam neki, hogy mit szeretnék, de legfőképp, hogy nem akarnám kifizetni a névátírás díját. Azt mondta, hogy erős eséllyel arra lesz megoldás, addig is elmondaná, hogy mit és hogyan kellene változtatnunk a meglevő csomagunkon és a telefonokat is le tudnánk cserélni. Egy másik hölgy végül megerősítette, hogy ingyenes névátírást adnak és mehetek január végéig bármikor elintézni. Könnyebb lesz így, mert legalább nem kell telefonszámokat változtatni, meg értesíteni ki tudja hány embert.

Az majdnem lemaradt, hogy Domival a szokásrend kedvéért fogorvosnál is voltunk. Szünet nem telhet fogorvos nélkül. Úgy tűnik. A jobb oldali egyik rágófogát kellett átfúrni, ugyanúgy mint anno azt, amelyiket azóta már kihúzott a doktornéni. Volt nagy sírás, ordítás, később hüppögés. De legalább túl vagyunk rajta és nem az ünnepek alatt fog nyavajogni, hogy fáj a foga. Bár, szent esküvéssel fogadta, hogy ha nem fúrja ki a doki a fogát és mégiscsak fájna, nem fog szólni, panaszkodni. :)

szerda, december 29, 2010

Karácsony

Voltam még párszor boltban, patikában. Domi és Maya nagyon köhögtek. Meg persze mindig akkor derült ki, hogy nincs itthon még valami, mikor már itthon voltam és úgy gondoltam, hogy már minden van itthon. Még 24-én reggel is lementem, mert akkor eszméltem rá, hogy kevés lesz a tejföl, elfogyott menet közben a mazsola, és még ki tudja mi minden.
23-án elképesztő dolog történt meg velünk. Nagy ajándékot hullott az ölünkbe, nem is számítottunk ilyesmire, de Maya egyik osztálytársának az apukája hívott fel délután, hogy vettünk-e már fenyőfát? Mondtam neki, hogy igen, bár Csücsköm kicsit elégedetlen a méretével, de hát ennyire futotta. Miért is kérdezed? Azt válaszolta, hogy azért, mert egy ismerőse ott hagyott nála egy nagyobbacska rakás Nordmann fenyőt és kellene vele valamit csinálni mert ugye mindjárt karácsony. Nem kérünk-e mégis? Akkor már mondtam, hogy dehogynem, sőt, ha nem gond, akkor hozzon mindjárt 2 db-ot, mert akkor jut Marikáéknak is, akik még nem vettek semmit, de nekik nem is jó akármi, mert a padlófűtéses lakásban a mezei luc fenyő 2 nap alatt lepotyogtatja a leveleit.
Na, végül aztán így is lett. Mindkettőnknek jutott fa, de mekkora!!! Nekem ekkora fenyőm még sose volt! Majd Csücsköm készített képet róla, és akkor majd felteszem ide is. Reméltem, elég lesz a díszünk hozzá, mert ugyan vettem újakat, de nem ekkora fára készültem.
12 rúd bejglit sütöttem, kisütöttem a mézeseket. Sokat segítettek a gyerekek és 22-én Lili fenn kitakarított, ma pedig itt lenn segítettek, 24-ére már csak a földszint takarítása maradt, ami a sütés-főzés után már annyira nem volt egyszerű eset, de megoldottuk.
Közben persze mostam is, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. 23-án reggel lenn voltam a Lidl-ben megvenni a lemaradt dolgokat, aztán annyira siettem haza, hogy elfelejtettem bemenni gyógyszertárba, így délután, mikor már mindenki evett valami ebédet, kimentem még 1x, hogy vegyek ACC-t és Mebucaint, de este még így is tudtam , hogy kellett volna mazsolát is venni. Azt gondoltam, hogy az ajándékokat nem fogom becsomagolni, hanem majd valahogy kupacokba szervezem a dolgokat, vagy kis zacskókat keresek és azokba teszem az ajándékokat.
Nem is főztem 24-én, mindenki evett valamit, ami neki tetszett és találtam a mélyhűtőben vagy a hűtőben.
Estére sajtos csirkét kért Kiseszter, mellé csináltam még krumpli salátát, majonézzel és anélkül is, majonézes kukoricát, majonézes tonhalat, és anya csinált töltött tojást, mikor megérkeztek.
A gyerekek Kiseszter vezetésével feldíszítették a fenyőfákat. A nagyobbik fát Gergő befaragta egy nagy karácsonyfa talpba, amit kölcsönadtak nekünk, a kisebbiket pedig nem kellett befaragni, mert olyan karcsú volt, hogy inkább még papírt kellett rátekerni, hogy megálljon a lábán. Nemsokkal azután, hogy kész lettünk mindennel, mindenki felment az emeletre, csak mi maradtunk lenn Csücskömmel, kitenni az ajándékokat.
Lilikém kapott akkor egy lila sálat, egy pár kesztyűt és 1 tusfürdőt. Maya is kapott egy tusfürdőt, egy kis szív alakú körömvágó készletet, matricákat. Dominak még hétfőn vettünk egy malom-dáma játékkészletet, ő is kapott egy kesztyűt és ő is kapott matricákat, ahogy Beni is. Beni a kesztyű és a matricák mellé egy sakk készletet kapott. Kiseszteréktől mindegyik gyerek kapott egy pár zsenília kesztyűt és egy pár zsenília zoknit. Csücsköm grillázzsal töltött ostyát kapott, én pedig egy pár olyan fülbevalót, aminek nincs kapcsa, csak be kell dugni és lóg szépen. Az olyanokat, amiknek kapcsa van, egyszerűen nem bírom. Sebes lesz tőle a nyakam, naponta ki-be rakosgatni pedig nem szeretem. Anya kacsamájat kapott hájjal , Nénje fehérneműt, Kiseszter ajándékára már nem is emlékszem.
A vacsora finom volt, szerencsére maradt mindenből. Olyannyira, hogy a teljes kukoricakészletet valami véletlen folytán becsomagoltam anyáéknak. Eleve 30 tojást főztem meg, hogy másnapra is jusson, de meg kellett ígérnem, hogy hamarosan csinálok megint. Gondolom ez az alkalom szilveszter lesz.
Isteni lett a bejgli, annyira, hogy ugyanezt a tésztát anya leszólta előző évben, most pedig agyon dicsérte. Majd alkalmasint felteszem, köszönet érte Iza keresztanyámnak.

25-én délelőtt összekészítettem az ajándékokat, amit vittünk Ancsáékhoz. Ancsáék Tündi lányát és a családját húztuk. Még novemberben vettem nekik egy nagyobbacska hőálló üvegedény készletet, amiben 4 különböző edény volt tetővel. Petinek pedig még hétfőn vettünk egy karikadobálós játékot.
24-én még csak csepegett az eső, de nem volt túlsággal vacak idő, 25-ére viszont iszonyú lett az időjárás. Süvített a szél, a térkép szerint olyan 60 km/h volt, aztán elkezdett esni az eső, ami estére hóvá alakult, de azért egy kicsit sem csitult. Így Ancsáékhoz menetben sem nagyon örültem annak, hogy vezethetek, de visszafelé kifejezetten kellemetlen élmény volt. Hálás voltam, hogy hazaértünk. Nagyon kellene már egy vagy még egy autó, vagy legalább egy nagyobb. Alig férünk el már a Matizban hatan.
A mi szobánkban friss tavaszi levegő volt, attól, hogy befújt a szél a födém különböző résein.
Dominik viselkedésétől eltekintve egész jól sikerült Ancsáéknál a karácsonyozás, de Domi viselkedése miatt égett a bőr a képünkről. Eleve úgy indultunk el, hogy alig akart ebédelni, márpedig ott sosem azzal kezdünk, hogy "Jó étvágyat!", így nagyon azon voltunk, hogy ebédeljen. Utána nem nagyon akart normálisan felöltözni. Mikor végre nagy nehezen megérkeztünk, rögtön elhenteredett egy kis kanapén, ami 2-3 személyes és nem is akart nagyon felülni. A többiek úgy-ahogy viselkedtek, bár Maya és Beni buliztak. Lilikém ott már egészen nagylányként működött. Domi akkor verte ki nálam a biztosítékot, mikor elkezdett puffogni, hogy nem is fiús játékot kapott és egyébként is. Pedig nagyon is fiús játékot kapott Juditéktól, egy lego space police készletet. mondtam neki, hogy ha nem tetszik, akkor cserélj Benivel. Érdekes módon, Beni elcserélte azt a játékot, amit kapott. Ez egy repülőgép modell volt, egy F sorozatú bombázó makettje. Most nem jut szembe, hogy melyik. Lili kapott egy kincses ládikát, amit fel lehetett díszíteni a kapott sablonokkal, festékekkel, gyöngyökkel. Lili szívesen elbabratolt vele, szép is lett. Maya egy Barbie babát kapott. Először nem is nagyon tudta, hogy az menő dolog, hogy ő Barbiet kapott, vagy mit is kellene vele csinálni. Örüljön, vagy se? Aztán végül is szívesen játszik vele.
Vittem itthonról a mézesekből, Ancsa pedig sütött aldis leveles tésztából sajtos masnit, így Domi szinte azonnal a szívébe zárta Ancsát és szíve szerint helyet foglalt volna a masnis tálkákban és addig evett volna amíg tart. ez egyébként így is volt, szerintem a masni 2/3-át Domi falta fel. Igaz, mást nem nagyon evett. Utána még felmentek játszani, addig egy kicsit beszélgettünk, aztán valahogy 5 után elindultunk. Hazaérkezés után még Csücsköm nagy önfeláldozással segített a fiúknak összerakni a játékokat.
26-án pedig csak úgy itthon voltunk, tévéztünk, játszottunk.

szerda, december 22, 2010

Szünet, készülődés

A szünet első napja volt ma, persze, hogy 1/4 7-kor már ébren voltam. Na, sebaj, lementem a Tescoba bevásárolni még azt ami lemaradt, és azt gondoltam, tényleg meg is vettem mindent, de most, így este felé már tudom, hogy nem. Most vettem észre, hogy a tavaly mélyhűtőbe betárazott rengeteg mákból alig maradt valami, pedig nem emlékszem rá, hogy olyan sokat használtam volna.
Pedig de.
Vettem még ezt- azt a gyerekeknek ajándékba, macskakaját, és egy ekrem nevű kenyérfélét, ami nagyon csúszik Dominál, de lehet, nem emlékszem jól a nevére, mert a google-n nem lelek semmi ilyesmit. Na, majd holnap megnézem, hogy mi is a neve.
Épp most nézetem a malackarajon a szaloncukor tesztet és nagyon örültem, hogy nekem ez idén nem kellett nagyon foglalkozzak, mert ugyan vettem még Mikulás előtt lédig szaloncukrot az Auchanban, de egyáltalán nem volt benne köszönet. Aztán nézegettem a Bonbonettiket, de az már a megfizethetetlen kategória lett a közel 2000 Ft-os kilónkénti árral, pláne, hogy az amit mindenki szeret itthon, a földimogyorós, nem is volt, sehol, de úgy néz ki, nem is gyártottak. Ezt onnan tudom, hogy Csücsköm volt egy, a cége által szervezett karácsonyi partin, ahol kapott mindenki egy Mága Zoltán CD-t és 1 doboz Bonbonetti szaloncukor válogatást. Nekünk nem jutott a CD-ből, de szaloncukor valahogy több került, így nem kellett vegyek egyáltalán. Na, ebben a válogatásban nem volt egyáltalán földimogyorós.
Főztem egy nagyobbacska adag paradicsomos húsgombócot, de jóformán senki nem evett belőle. Lassan lehet összeállítani egy feketelistát, hogy ki, mit nem eszik meg, hogy olyat ne nagyon főzzek. Ja, persze így, hiába lett finom, ment a mélyhűtőbe a maradék.
Délután összeállítottam 3 féle tésztát, 2 mézeset és egy bejgli tésztát és kitettem mindet a teraszra, remélem senki nem fogja akarni elvinni. A múlt csütörtökről péntekre ugyanis valaki szétnyitotta a kerítést a szomszéd és köztünk, és mi ugyan később vettük észre, de valószínű ugyanakkor be akartak jönni hozzánk is, aminek az a nyoma maradt, hogy a teraszajtónkba belevágott valaki egy éles tárgyat, ami átszakította. Olyan penge félét. Így lyukas volt egy pár napig valószínű az ajtó, aztán betapasztottam valami siloplast félével. Nem nagyon vettük észre egyébként, hogy bármi is eltűnt volna. Azért nyugtalanító, hogy ki szórakozik ilyesmivel.
Sütni majd holnap fogok, az egyik mézesből lehet, hogy csinálok házikót is, de még nem döntöttem el. Írókázni majd biztos fogom.
És akkor most, asszem elhúzok aludni.

vasárnap, december 19, 2010

Szünet előtt

Tegnap este csőtörés volt az utcában, de hideg is (-10, de aztán lett -17 is). Szegények nem is tudom, hogy hogyan csinálták meg végül, de kész lett. Előtte még áldottam az eget, hogy a gyerekek már lefürödtek. Már csak nekünk kellett volna fürödni, fogat mosni, Csücskömnek almolni, esetleg inni 1 pohár vizet, meg ilyeneket. Azt se nagyon tudtuk eldönteni, hogy a kazánnal ilyenkor mit is kell tenni, mint kiderült, valószínű célszerű kikapcsolni, de erre vonatkozó konkrét adatot nem találtunk a szerviz cég lapján sem, de a kazánhoz tartozó használati leírásban sem. Hogy honnan kéne tudnia a mezei felhasználónak, mit kell tenni vízhiánykor? Ez számunkra akkor derült ki, mikor el kezdett cirregni a kazán és nagyon felkúszott a nyomás. Hihetetlen, hogy egy ilyen kazán, ami egy kisebb vagyon, nem tudja kezelni sehogy a vízhiányt. És ha nincs itthon senki? Akkor mi van? Na, mindegy, túl vagyunk rajta.

Tegnap délután a legnagyobb havazásban mentünk el a színházi előadásra (Budafoki Musical Stúdió), jó kis csúszkálás volt.
Jó volt az előadás, ügyesek a gyerekek. Domikám előtte itthon előadott egy magánszámot, hogy ő nem is akar jönni, sőt ebédelni sem, és egyébként is... Aztán csak eljött, biggyesztve, de eljött. Még nem is viselkedett elviselhetetlenül, pedig ha akar, tud nagyon.

Ma még hideg volt és tán még holnap is az lesz, de azt mondják, hogy melegedik és el fog olvadni minden ami eddig leesett. Pedig nagyon szép így is. A madárkák jönnek, most már a zöldikék is itt vannak időnként.

csütörtök, december 16, 2010

Kapkodom a fejem, mindjárt karácsony

Még nyolc nap és Szenteste. Még sehogy sem állok a karácsonnyal. Az a baj, hogy keret se nagyon van rá. Nagyon kell majd ügyeskedjek. A szinte semmit nagyon nehéz beosztani. 2 apróságot vettem már Lilinek és egyet-egyet a többieknek is, de komolyabb ajándékban gondolkodni sem merek. Na, majd meglátom, mire jutok.

A hűtőcsere még mindig nem zajlott le, azt mondják, hogy talán 2 ünnep közt megkapjuk, de erre sincs garancia, mert az a cég, akik majd szállítják, nem csak a csepeli nagycsaládos szervezetnek szállítanak, hanem ki tudja még hány szervezetnek és nem tudni, mikorra kerülünk sorra. Jó lett volna még karácsony előtt, mert annyira hideg van, hogy kitenni sem lehet semmit, mert megfagy. Reggel itthon -5 fok volt, most -7,5 van és várhatóan hűlni fog, mert ködösödünk.
Zsókáéknál -14 van.
Domi hatodik lett a kerületi úszóversenyen, ami ahhoz képest, hogy hogy nem úszik versenyszerűen , csak annyit, amennyit az iskolával úsznak illetve amit a gyógyúszáson, ahhoz képest szerintem nagyon jó eredmény. Pont ma bökte ki, hogy szeretne többet úszni és pont befutott az az úszóedző is, aki egyébként hétfőnként velük van, így rögtön rövidre zártuk a dolgot és megkaptam az útmutatást, mit és hogyan intézzek, hogy ne legyen oda erre a dologra a gatyám is.

A hónap elején voltam benn az iskolában fogadóórán, főleg a lányok tanáraival beszéltem, de nem is ártott. vannak gondok Maya matekleckéivel, a matek dolijaival is, bár szerencsére szerzett egy hármast a 4 db egyes mellé. Volt feje azt mondani, hogy azért nem írt leckét, mert én nem voltam itthon. Mintha apukája nem tudná tízszer jobban a matekot mint én és ő biztos itthon volt.

Tegnap nagy sírás volt délután, most derült ki, hogy az énektanárunkat egy adminisztrációs hiányosság miatt nem tudja tovább foglalkoztatni a zeneiskola. Ha pótolja a hiányokat, talán szeptemberben visszakaphatjuk.

10-én volt az iskolában bolhapiac. Már több hete készültek rá a gyerekek, mert olyankor egész olcsón lehet szert tenni mindenféle (használt) kincsekre. A rendező elv az, hogy működőképes, jó állapotú dolgot lehet eladni csak. Idén először a mieink is úgy készültek, hogy ők is eladnak dolgokat. Mindenki kapott 500 Ft-ot és még elkölthette azt a pénzt, amit a dolgainak az eladásából összegyűjtött. Benikém csak az élvezeteknek élt, ő megvette amit akart (valami nagy játékfegyvert, Csücsköm tudja a típusszámát is), aztán hazaszaladt Csücskömhöz, aki menet közben hazaért. A többiek egyrészről vásárolgattak, másrészt próbáltak túladni a dolgaikon. Mivel sok volt az eszkimó és kevés a fóka, ezért mérsékelt volt a siker, de azért úgy tűnt, elégedetten jöttek haza. Volt olyan ismerős kislány, aki jóformán semmit sem adott el. Ahhoz képest, mi egész jó üzletet csináltunk.

Nagyon kedves volt az iskolában a szabadidő szervező Kati néni, mert megkérdezte, hogy elvinném-e a gyerekeket 18-án szombaton a Klauzál-házba a musical stúdiósok előadására, mert felajánlottak 4 jegyet. Aztán mivel azt válaszoltam, hogy szívesen, de én is bemennék, ha lehetne, így kaptunk 5 jegyet.
Idén nem mentünk először az iskolai koncertre, mert nem voltam itthon, kedd lévén, és a gyerekek sem léptek fel egyáltalán. Csücsköm pedig azt mondta, hogy ő akkor inkább nem menne gardedámnak. Így itthon maradtak mindannyian.

szerda, december 01, 2010

Az első nagyobb hó

Hét végén már esett egy kisebb hó, de nem is maradt meg. Ma esett kicsivel több hó, és eleinte úgy tűnt, tán meg is marad, de aztán elkezdett átváltani esőbe, így most eső esik. Holnapra ónos esőt ígérnek, ha tényleg úgy lesz, az nagyon "szép" lesz.
A madarak jönnek folyvást, fogy nagyon.