hétfő, január 29, 2018

Még jó, hogy kérdezősködtem

az egyik kolléganőmtől, hogy mi is a dolgok menete, ha az ember egy várólistára felkerül. Így fel tudtam Miát is készíteni arra, hogy vegye fel a telefonját, ha Pivate Number áll a kijelzőn, mert az valószínűleg a kórház illetékes részlege, és egyeztetni kell velük, hogy mikor, hova kell menni. 
Még múlt hétfőn hívták, hogy 26.-án pénteken 11.15-re kell a Morriston Hospitalban lennünk, bár ezt akkor még nem tudtuk pontosan, mert buszon ült és csak az időpontot és a napot értette, azt is csak akkor tudtuk meg, hogy miért is megyünk tulajdonképpen, mikor én visszahívtam az időpontos néniket, hogy műtét előtti vizsgálatra megyünk a bokája miatt. 
Ez azért volt lényeges, mert aztán jött egy másik levél egy nappal később, hogy február 22.-én kell menjünk egy másik hasonló vizsgálatra, csak Bridgendbe, de ez csak sokkal később derült ki számomra. Igazat szólva, kicsit összezavart a 2 levél, nem vettem észre mindjárt a másodikon, hogy az Brigendből jött, és így már nehezen volt értelmezhető a két különböző időpont. Úgyhogy ott volt egy kis kavarás. Brigendben lesz majd a fogműtétje. 

Ami a vizsgálatot illeti, nem estek nagy túlzásokba. Ugyan vittünk vizeletet, mert a papíron - tévesen - rajta volt, de nem kellett. Vért sem vettek tőle, megelégedtek a tavaly nyári eredményével, csak a tüdejét hallgatták meg és kérték szépen, hogy vagy tenné le a cigit teljesen, vagy legalább venne belőle vissza. Nem tudom, hogy lesz-e valami hatása, az én kérésemre nem történt semmi ilyesmi, pedig rojtosra beszélem a számat miatta. 
Mondjuk éppen előtte pénteken voltunk a helyi orvosnál, mert nagyon göthöltek Mia is és Dominik is, sőt, Domi még be is lázasodott. Úgyhogy a kérdésre, hogy nincs-e valami a tüdejével szépen tudtuk válaszolni, hogy tudtunkkal nincs, de azért meghallgatta a néni is. 
Jó eséllyel egy hónapon belül talán megműtik. Az lesz majd az izgalmas, ha a 2 műtét vagy a vizsgálat üti egymást. 

kedd, január 16, 2018

Év vége, év eleje

A karácsony előtti  őrületet szerencsére pár nap nyugalom követte. Mindkettőnknek úgy jött ki a lépés, hogy nem kellett dolgoznunk. Én itthon voltam 23.-tól 26.-ig, Gyuri pedig 24.-től 26.-ig. 
Így, hogy itthon voltam, arra is volt lehetőség, hogy kissé előkészüljek 25.-re, amikor is Mia és a barátja, Ieuan (ejtsd: Jajan) átjöttek karácsonyozni és együtt megvacsoráztunk. Egy cseppet feszélyezettebb volt a hangulat, de nem volt zavaró, csak egy kicsit mindenki meg volt illetődve a helyzettől, ami még eddig nem esett meg velünk. Legközelebb valószínűleg már oldottabban megy minden. 

Szilveszter napján még reggel dolgoztam, aztán megint csak kedden legközelebb. Úgyhogy arra is jutott idő, hogy a TV-t nézzük. Hát, nem mondom, jó nagy. 

Most 11.-én Miával voltam az ortopéd orvosnál, ami eléggé rosszul indult. A kórháznak van egy hatalmas parkolója és egy  három szintes parkolóháza, mégis, hosszasan köröztem, aztán 10 perccel 2 előtt beküldem a gyereket a kórházba, hogy menjen, mert innen nem lehet elkésni. Úgy mentem utána, miután szerencsésen mégis csak lett parkolóhelyem. 
Az orvos azt mondja, hogy nem, nem rövidebb a lába az MR vagy CT szerint. Nem tudom, hogy melyiket csinálták végül. Valószínűleg a tartása miatt tűnik annak mégis. A rossz tartást pedig a fájás csinálja a törött lemez és csavar miatt. Úgyhogy azokat kiveszik, ha majd a várólista elejére érünk. Amit nem lehet tudni, hogy mikor lesz. 

Lilinek is megjött a levél a fogszabályozó fogászattól, március 19.-re sikerült neki időpontot kapni. Hát, ez sem lett elkapkodva...