Jött a nyúl, de a hideg se ment nagyon messzire

Tegnap itt voltak anyáék, sikerült finom ennivalót készíteni, bár szinte meg se kóstoltam, amit csináltam, nem akartam odahagyni a fogyózásomat.
Most úgy 10 kilónál járok, még kellene folytatnom úgy 30-40 kiló mínuszig. Eddig egész jól megy a dolog, csak azt kell szem előtt tartani, hogy hullámzik mindig a súlyom. Ezen nem szabad elkeseredni, hogy a fehérjés nap után mindig egy kicsivel több lesz. Azt ott még nem bírom megállni, hogy csak a minimumot egyem fehérjéből. Azért már látszik, hogy ment le innen is, onnan is.

A nyuszi itt bentre jött a házban, mert egész éjjel szakadt az eső. Emiatt se aludtunk túl jól és az óra állítás sem tett jót. Nem fogok sírni, ha esetleg abbamarad egyszer csak.

Azt hittük, már vége a télnek, ezzel szemben esik a hó!

És már megint szakad a hó. Az ország jelentős részén már megint helyzet van. Utak lezárva, emberek elakadva.
Itthon én már eltettem a csizmákat, de valószínű, holnap reggel megint elő kell venni mindet.
Menet közben becsatlakozott a macskákhoz egy szerencsétlen cirmos cicus, aki úgy tűnik, még vemhes is. De valamiért most több cica is előkerült, akiket nem nagyon etetnek sehol sem. Mi most végül csak ezt a cirmoskát etetjük, próbáljuk magunkhoz szoktatni, hogy legalább a kölykök ne kallódjanak, lehessen nekik gazdát keresni, meg hátha a mamát is valahogy el lehetne passzolni, ha ide szelídülne egy kicsit jobban. Szép cicuska amúgy, kicsit hosszabb a szőre, mint Petyinek.

Lilinek még pénteken meglett az egyik széklet lelete, ez negatív lett. Ma már elcsoszogtunk az iskolába, ki is bírta, és haza is csoszogott, de reggel megint többször volt hasmenése.
A múlt héten kedden azért megjártuk a kórházat, mert hétfőn már az első óra elején hazaküldték. A doktorbácsi beutalta a János kórházba, mint kiderült nem oda tartozunk. Viszont kedves volt a doktornéni, nem küldött el bennünket, levette a vért, kaptam lehetőséget, hogy vigyek fel székletmintát, de Lilit nem tartotta benn, mondván, nincs olyan rossz  állapotban, hogy ott kellene tartania. Most a székletminta bakteriális tenyésztését várjuk, tán holnap meg is lesz.

Szerencse a szerencsétlenségben

Azok a szerencsés, vagy inkább jobb módú honfitársaink, akik megengedhették maguknak, hogy a hosszú hétvégére vidékre, vagy külföldre mehessenek, a havazás miatt csúnyán megszívták, bár ehhez az is kellett, hogy az állami szervek hosszú órákon át nem csináltak semmit sem. Mintha nem néztek volna időjárás jelentést, nem vették volna fel a telefonokat és meg se mozdultak egyáltalán. Szóval, mi ezt megúsztuk, azon egyszerű okból, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy elutazzunk mondjuk Ausztriába pár napra a gyerekekkel. Így viszont lemaradtunk a kevéssé élvezetes huszonórás kocsiban ücsörgésről a -10-ben, hófúvásban. Nem irigylem őket, szegényeket, sok ezren voltak. Innen messziről úgy tűnt, hogy nagyon nagy volt a fejetlenség. Amit viszont nem csináltak a hatóságok, azt megcsinálta a környékbeli lakosság, etették, itatták, elszállásolták őket. Sőt, a sokat szídott multik is nagyot segítettek, hogy beengedték a népeket melegedni, hagyták a vöröskereszteseket dolgozni.

Szóval ezt mi megúsztuk.

Itthon is hideg volt, fújt a szél, jeges volt itthon, de legalább nem volt áramszűnet, mint ahogy van még most is Szabolcsban. Mi tudtunk fűteni, volt élelem.

Lilikém úgy tűnik jobban van, talán megússzuk a kórházat. Holnap, és még lehet néhány napig felkísérgetem őt az iskolába, hogy segítsek neki, annyira nehéz az a táska.

Márciusi havazás

Remek reggelünk volt. Egész éjjel esett az eső és reggel is ömlött rendesen,  így mikor reggel lementem vásárolni, úgy jöttem haza, hogy csöpögött a víz a zoknimból, a cipőm pedig beszívta a maradékot. Pedig még el kellett mennem, hogy BZS-t a novemberben mentett cicát elvigyem az állatorvoshoz varratszedésre. Na, mire onnan hazaértem, már havas eső esett és a macska ott cidrizett a ládában.

Még a vásárlásból hazafelé bementem a gyerekorvoshoz, megkérdezni, mi legyen Lilivel, és abban maradtunk, hogy ha nem javul hétfőig, akkor beutalja kórházba.
Aztán átmentem a felnőtt rendelőbe, és ott meg kiderült, hogy azt a rendszert, ami évekig kíválóan működött, az megszűntették, és most az egész város egy nehezen megközelíthető, mindentől távol levő helyre hordja a székletmintáját tenyésztésre, ha olyan szerencsétlen, hogy ilyenre van szüksége. Ez a művelet tőlünk minimálisan másfél órát jelent odafele, amikor is még el tudok menni csúcsidőben, amikor sűrűn járnak a buszok. De épp most jutott eszembe, hogy lehet, vonattal gyorsabb lenne a Déliig, és onnan metróval meg a busszal ki a Megyeri útra. Kb 2 évvel ezelőtt Csücskömnek 1 lépést sem kellett tennie, mert a 11. kerületi ANTSZ-ben összegyűjtötték a 11. és a 22. kerületi mintákat és onnan vitte ki kocsi naponta. Nem a népeket sétáltatták. Nyilván túl kényelmes volt az embereknek, meg lehet, hogy belekerült a TB-nek mittudom én mennyibe havonta és megszüntették. Ne akarjon székletmintát bevizsgáltatni senki, vagy ha mégis, akkor szenvedjen.

Mikor BZS-t vittem, előtte zoknit cseréltem és elkértem Lili cipőjét, hogy ne teljesen csuromvíz cipőben kelljen elmennem. A pláne a dologban, hogy BZS-nek már egy varrat sem volt a hasában, amit ki kellett volna venni, kipotyogtak maguktól, vagy ő cibálta ki azokat. Érdekes, hogy Iszkiri 3 napig teljesen odavolt a műtét után, BZS pedig már másnap ugyanúgy ugrabugrált, mint előtte.

A fogyókúra egész jól megy, január 7-e óta lefogytam 9 kg-ot. Egész jól viselem. A nadrág mindenesetre lögyög rajtam, legalábbis csípőtájon, mert a derekán a gumit kisebbre tudtam gombolni már két alkalommal is.

A ház eladásról egyenlőre semmi hír. Ettől függetlenül elkezdtem selejtezni, pakolni, könyveket listázni, dobozolni. Most van rá idő, szöszölök vele.

Lili és a támolygás

Azt már tudjuk, hogy Lilinek vashiánya van. Ez még elfogadható is volna, de nem tudom, hogy indokolja-e azt a mértékű fáradtságot, hogy nem képes eljutni az iskoláig és ott végig ülni a napot. Még holnap bemegyek az orvoshoz, hogy esetleg adna-e beutalót egy belosztályra, hogy kivizsgálják és megmondják, hogy mi a fene baja van.

Dögrováson a fél család

Na, úgy tűnik, akkor a Maya keze egész rendbe jött, szerdán már nem kellett újra kötni a kezét. Szerencsénk volt, idejében értünk a kórházba, mert a doktorunkat is leteríteni készült a vírus, így éppen elkaptuk még mielőtt hazament volna kúrálni az influenza szerű baját.
Ez persze nem jelentette automatikusan, hogy már nem is megyek a héten orvoshoz, mert még szerda este Maya el kezdett panaszkodni, hogy fáj a füle. Amit lehetett, éjszakára adtam neki, aztán nem túl sok mindennel kiegészítette az orvos a listát. Ha már ott jártunk, kérdezte a doktor, hogy mi a helyzet Lilivel, aki ugyan készült iskolába menni, de nem jutott el odáig. Így kapott valami fertőtlenítő és antibiotikus készítményt, ami tán rendbe hozza végre.
Csücsköm is vacakul van, egyik nap itthon is maradt, mondván, így nincs sok értelme bemenni, úgyis csak a fejét fogná egész nap és tüszkölné szerte a bacikat.

Feljövőben

Hát az elmúlt néhány hétben bepótoltam az elmúlt években kihagyott remek lehetőséget, hogy orvostól orvosig szaladgáljak valamelyik, vagy akár több gyerekemmel is.
A héten nem múlt el nap, hogy ne kellett volna átmennem a körzeti gyerek rendelőbe, Domival, Lilivel, Mayával. Lilinek a hét elején kaptunk egy beutalót a laborba, hogy menjünk vért vetetni, vizeletmintát leadni, hasi ultrahangra. Amit elintéztünk az a vér és vizelet volt, időpontot csak április 5-re kaptunk az ultrahangra. Akkor azt javasolta az orvos, hogy ráírja a papírra, hogy sürgős, de addigra már a hasával Lilinek nem nagyon volt baja, inkább az volt a baj, hogy gyenge volt mint a harmat. Reggelente remegett a lába, rettentő fáradékony lett. Délutánonként még aludt is 1-2 órácskát. Amikor visszajöttem az ultrahangról sikertelenül, az orvos javasolta, hogy esetleg menjünk fel a Jánosba, hátha ott könnyebben mennek a dolgok. Végül az lett a következtetés, hogy igen, nagyon le van gyengülve a szervezete, kellene innia egy Normolyt nevezetű oldatot, ami olyasmi, mintha infúziót kapna, csak szájon át. Itthon az orvos felírta, Lili meg kiköpte, olyan pocsék íze van. Aztán mégis csak sikerült belédiktálni nagyon kevés vízzel, és a második napon már éreztette a hatását. Mára már sokkal jobban van. Ja és a lelet tanúsága szerint vashiányos lett, elég jól.

Domival kedden vagy szerdán mentem vissza. Megint ugyanúgy taknyos volt, mint amiből a múlt héten úgy-ahogy kikecmergett. Ez a mindennapos testnevelés, amiből három kinn van az udvaron, kiváló alkalom, hogy az esetleg meggyógyult gyerek ismét megfázzon, beteg legyen. Mayával már csak pénteken mentem át az orvoshoz, igazából meghatározhatatlan a baja, valószínűleg az is valami vírus.

Kedden, csak hogy ne unatkozzak, még elvittem a legkisebbik cicusunkat, BZS-t is az állatorvoshoz, őt is megműtötték. Így a kiscica vész elhárult. Érdekes, hogy Iszkiri napokig gunnyasztott, BZS pedig már másnap nagy lendülettel játszott, mintha mi se történt volna.