Majdnem túl a karácsonyon

24-én még hajnalban azzal kezdtem, hogy elszaladtam a piacra, hogy még az anyáéknak szánt libamájat meg tudjam venni. Mivel a körülmények úgy alakultak, hogy ez 24-e reggelre tolódott, jelentős árengedménnyel tudtam hozzájutni  a libamájhoz. Aztán még egy kis könnyű bevásárlás itthon a Lidl-ben és az Aldiban. Nekem már csak a főzés maradt, Csücsköm ragadta magához a porszívócsövet, így ezt a gondot levette a vállamról, itt-ott a gyerekek is besegítettek. Szépen, jól időzítve mindent, idéjében elkészültem mindennel. Cserében este, későn olyan voltam, mint a kifacsart citrom. Az ünneplés viszont jól sikerült, mindenki örült a kapott ajándékának, még Domi is, pedig könyveket nem szeret kapni, mert az olyan neki, mint a levegő, lételem, nem ajándék. De most mégis örült, pedig nem is tudja, hogy van még egy könyve, amit majd Zsókától kap.

Mézes sütik, meggy-gyel vagy anélkül

Ma inkább apróságokat sütöttem, ebédfőzés és mosás mellett- Cilimama mézesreceptjét, már másodjára, és Csirimami meggyes mézesét szintén másodjára. Holnap lesz a kisebbeknek az osztálykarácsony, oda visznek majd sütit, és az előző eresztés elfogyott már. A bejgli projektet majd holnap folytatom, de délelőtt el kell még menni ide-oda vásárolni, mert lemaradtak dolgok,

Csücsköm és Zsóka tegnap iszonyú későn ért haza, mert voltak az éves "rendes" karácsonyi partin, és elég nehezen vergődtek haza. Volt fél 1 mire ágyba kerültünk. Mostanra már eléggé leharcoltnak érzem magam.

Készül a bejgli....

Tegnap bedagasztottam az első 2 adag bejglit, mert időközben Marika is jött, hogy megsütném-e nekik a bejglit és őneki mára kellett kész lenni vele. Zsókáék majd csak holnap indulnak haza, de az övék is kész van már, azt most este sütöttem készre, mikor megjöttünk Domival a sebésztől. Végül egy januári időpontban állapodtunk meg, Domi nagy megkönnyebbülésére. Eléggé be van rezelve.

Voltunk benn Domival a vásárcsarnokban is, hoztunk mindenféle savanyúkat is és persze hiába vittem műanyag edényeket, ennek ellenére kifolyt a levük, így míg a bejgliket nyújtottam-töltöttem, ki kellett mosnom a hátizsákomat, és az összes ruhát magamról.

Mozgalmas napok, közeledő ünnepek

Mit is beszélek, hiszen már a nyakunkon van a karácsony.
Próbálok sorrendben haladni, de már elő kellett vennem a naptárt, hogy rekonstruálhassam az eseményeket. Lassan úgy vagyok vele, hogy már nem merek senkivel megállapodni semmilyen időpontban a naptár nélkül, mert már úgy tele van, hogy nem bírom fejben tartani.
Mayával dec. 2-án elindultunk,  hogy megcsináltassuk a személyijét, de aztán csak addig jutottunk, hogy Mayát lefotózták és bennünket hazaküldtek, hogy majd akkor jöjjünk vissza, ha hozom az útlevelét is, mert azt meg be kell mutatni, hogy megvan. Bizonygattam a nenőnek, hogy ha nem lenne meg, akkor már bejelentettem volna, de ez persze nem volt elég neki, ragaszkodott hozzá, hogy vigyem be, így aztán erre valamikor asszem szerdán kerítettem sort. Akkor csak röpke fél órácskát kellett várjak a nyitástól, hogy készen legyek.
Még ugyanezen a szerdán ki kellett mennünk Mayával a sebészhez kontrollra.

Csütörtökön átmentem a háziorvosunkhoz, mert a kórházban szóltak, hogy meglehetősen vérszegény vagyok, kellene valami vas utánpótlás és egy vérnyomásmérés sem ártana.
A vasat megkaptam, a vérnyomásomról elfeledkeztem, de már azóta voltam ott még egyszer, szerencsére az is rendben van.

Ugyancsak ezen a csütörtökön volt itt egy ügynök a Dunahouse-tól, akivel abban maradtunk, hogy csinál egy árelemzést, és majd akkor beszélünk megint. Na, azóta sem hívott, de nem is írt. Úgy emlékszem, nincs hozzá telefonszámom, de lehet, hogy az nem volt neki szimpatikus, hogy nem nagyon voltam lelkes az 5%+áfa jutalékért.

Anya még  Mikulás előtt kérdezte, hogy vajon mekkora feneket kerítünk a Mikulásnak, vagy már teljesen el is marad, hiszen már nagyok? Mondtam neki, hogy olyat nem lehet, mert kitörne a palotaforradalom. De azt gondolom, jó ez így, még nem olyan nagyok, akárhogy is van.

Maya még csütörtök este belázasodott, és olyan beteg lett, hogy az egész elmúlt hetet itthon töltötte, aztán vasárnap Lili is csatlakozott hozzá, így a két lány kórusban köhögött, és göthölt.
Ettől függetlenül én 9-én megint eltöltöttem néhány órácskát a nőgyógyászra várván, de most kicsit hamarabb el tudtam jönni, mint a múltkorában.

Maya kezéből a varratokat 10-én kiszedték délután, délelőtt kimentünk Lilivel az orvoshoz, és még mindig nem volt vége a napnak, mert délután Domit is el kellett vinnem a Fehérvári úti rendelőbe, hogy megnézze a bőrgyógyász a szemhéját és a combján egy anyajegyet. Ez utóbbit még most az ünnepek előtt leszedik neki és akkor megint meglátogathatjuk a Fehérvári úti csarnokot, ahol isteni vitamin salátát lehet kapni az egyik savanyúságosnál.

Túl a kézműtéten

Na, akkor ma reggel 1/4 8-ra odaértünk az érdi szakrendelőbe, ahol pont Mayát szólították. Nagyon hamar sorra is került, már negyed 11-kor el is jöttünk, annyira flottul ment minden. Kedvesek voltak, profik voltak, tiszta volt minden, kényelmes volt, mindenkinek ilyet kívánok.
Utána még hazaszaladtunk kiteregetni, és mentünk bevásárolni.

Vasárnap reggeli történelem óra

Szombat reggel a "szokásoknak" megfelelően Kiseszter elvitte a gyerekeket koszorút készíteni, és amíg ők odavoltak, tényleg megjött az új tévé. Volt itthon hangfal és mélynyomó is, így a hangja is nagyon jó lett, a képe meg egyenesen gyönyörű.Az pedig, hogy milyen okos, lenyűgöző. Tud internethez csatlakozni, YouTube-ot használni, skypolni és ki tudja még mi mindent. Reggel ennek mindjárt hasznát is vettük, bár eredetileg erre azért nem gondoltunk.

Történt, hogy nekifogtak a skacok a leckének és Lili azzal jött, hogy majd a hét elején dolgozatot kell írnia Horthyról. Mikor elkészült írásban a megtanulandó anyag összeszedésével, akkor csodálkozva láttam, hogy 1939-ig sem jutott el. Kérdem tőle, hogy hol a többi, hiszen itt nem ér véget a szerepe. Erre azt mondja, hogy a tanár mondott valami olyasmit, hogy a megitélése Horthynak az egy eléggé szabadon értelmezhető dolog, mondhatni világnézeti kérdés. Na, nekem itt kidőlt  a liszt és el kezdtem sorolni, hogy utána még mi minden történt és tulajdonképpen nem is itt, a tananyagnak ennél a részénél kellene ebből bármit is íratni, hanem mondjuk a II. világháború lezárása után. Lili kissé értetlenkedve nézett rám, hogy miről beszélek, aztán megkértem, hogy azért csak egészítsük ki a megtanulnivalót és közben néhány dolgot, amiről már egyébként többször hallott, meséltünk neki a zsidótörvényekről, a deportálásokról, a doni hadsereg vesztéről és rémtetteiről. Így persze az is szóba került, hogy ezek miatt a dolgok miatt nem lehet relativizálni a szerepét, hiszen mindent aláírt, ő volt a felelős végső soron. Mire ide jutottunk már elég jól fel voltam zaklatva, és mondtam, hogy tiszta jó az új tévé, most legalább egyszerre mindenki meg tudja nézni a Schindler listája c. filmet. Azt végül nem találtuk meg, viszont eszembe jutott később, hogy DVD-n megvan, így majd kicsit később, ha elhalványul kissé a Sorstalanság által okozott sokk, majd megnézzük. Végül a Sorstalanságot néztük, nézték meg. A három kisebb tátott szájjal, szinte teljes csendben nézte végig. Utána, kérdeztem, hogy ugye így érthetőbb már a kiborulásom és elfogadható-e számára, hogy Horthyt nem lehet másképp beállítani, mint ami. Azt mondta, így minden világos.