vasárnap, augusztus 17, 2014

Hátha....

Végül aztán lemondtam a DH-s hölgy látogatását, Csücsköm azt mondta, hogy vegyük jelnek a lejárt szerződést és örüljünk neki, hogy megszabadultunk tőlük. Most amúgy a héten többen is hívtak, a legutóbb az a pár keresett, akik itt laknak a közelben négy gyerekkel. Ők kedden jönnek megnézni még egyszer a házat. A héten keresett a gyerekek volt iskolájának az igazgatója, de ő nem hívott vissza.

Kiseszternek szerencsésen negatív lett a CT-je, lehet, nem fog menni többet kemóra. 25-én azért még menni kell vele, de aztán lehet, hogy már nem. Mostanra egész lehűlt a levegő, pedig ennyire általában csak 20-a után szokott lehűlni.

csütörtök, augusztus 07, 2014

Monszun

Tisztára olyan, mintha valami olyan vidéken élnénk, mint mondjuk Ázsia azon része, ahol esős évszak van. Délelőtt süt a nap, délután pedig dörög, villámlik, szakad az eső. Tegnap is így jártunk. Kisesztert kihoztam 11 körül és mikor mentünk vissza, leszakadt az ég. Viszont a kettő között evett egy kicsit, és aludt vagy 2 órát, annak ellenére, hogy különösebben nem voltunk nagyon csöndben.

Kedden voltunk Lilivel a Nevtanban, még kedden megyünk egy másik hölgyhöz, de akinél most voltunk, nagyon kedves volt. Remélem, a jövő héten is kedves nenőt fogunk ki. Sokat számít.

Hívott tegnap egy nő a budaörsi Dunahouse-tól, hogy tudok-e róla, hogy lejárt a szerződésünk. Ő jönne szívesen és kötne egy másikat. Abban maradtunk, hogy szerdán jön. Már megint naptárral egyeztetek időpontot, hiába van szünet. Megint tele van mindig valamivel.

péntek, augusztus 01, 2014

Furcsa időjárás

Az elmúlt napokban szinte minden nap egyrészről meleg volt, másrészről zivatarok is voltak a délutáni vagy esti órákban. Emiatt aztán elviselhetetlenül párás meleg van. Ha nem csinálok semmit, akkor is izzadok, mint a ló.

Beni azóta is minden nap lelkesen jár fel a menhelyre. Őszintén szólva nagyon jól jött, hogy Kiseszternek sikerült rábeszélnie, mert így legalább elfoglalja magát. Idén már nem fizettem be őket a napközis táborba, részint mert tavaly már a fele időt szinte mindegyik gyerek itthon töltötte, hol ezért, hol azért, de leginkább a zsúfoltság miatt. Akkor, amikor én javasoltam, akkor valamiért nem ugrott rá a lehetőségre.
A másik, hogy nem is láttam túl nagy lelkesedést senki szemében a napközis tábor iránt. Lili és Beni már amúgy is túl nagyok voltak oda. Viszont Beni nagyon nehezen foglalja el magát. A számítógépe épphogy elbírja a játékokat, amikkel játszani szokott, de Domi nem nagyon akarja a saját gépét átengedni, apjuk meg ugye, ha itthon van szabin, akkor használja a magáét. Beni, legnagyobb sajnálatomra, egyenlőre nem nagyon olvas. Néha rajzol, de ez lényegesen kevesebb, mint amennyi idő van, így, hogy itthon vannak a szünetben. Elmenni nem nagyon tudunk sehova.
Mondjuk most, hogy Kiseszterrel elég sokat szaladgálunk, nem is lehetne semerre se elmenni, még ha ki si tudnánk fizetni. De nem tudjuk, így aztán ez nem szempont, nem lehetőség.

Lassanként majd elkezdünk bevásárolni az iskolákhoz,  bár eléggé minimalista vásárlást tervezek. Nagyon remélem, hogy most már  hamarosan eladjuk a házat.

Lilivel jövő héten kell mennünk a Nevtanba, mert valahogy lemaradt az időszakos vizsgálat, talán még tavaly, most viszont fontos lenne, hogy legyen egy új papírja arról, hogy mi fejlődés volt az elmúlt években.