hétfő, február 25, 2013

Alakul

Maya keze egész jól néz ki. Jó sok gézt használunk, mert nem bírja a keze a tapaszokat.
Már eljövőben voltunk a rendelőből, mikor mutatta a doktor, hogy milyen matricákat vett a gyerekeknek, aztán szó került arról is, hogy plüss állatokat is szoktak néha a kicsiknek adni. Kérdeztem, hogy elfogadnak-e tisztára mosott, de használt állatkákat. Igen választ kaptunk, így majd szerdán, ha megyünk, elvisszük itthonról a felesleget. 2 nagyobbacska szatyorra való van, ami felesleges, de időközben Marika is kért néhányat, és anya is szólt, hogy párat elvinne. Gondolom a végére lesz 1 szatyornyi.

Lilikém ma sem jutott el a suliba, több részletben vagy 3/4 órácskát töltött a WC-n. Pedig már tegnap egész jól volt. Nem is adtam neki semmi nehezet. Domikám meg a 2. óra után hazajött, dőlt a vér az orrából és panaszkodott a fejére, hogy fáj neki.

szerda, február 20, 2013

Eltelt 1 hét

Már túl vagyunk a pénteken és azóta a kedden is. Pénteken nem jutottunk semmire a Jánosban, de hét végén írtam a doktornak a FB-on és megegyeztünk, hogy kedden odamegyünk megint. Kissé több mint 1 órát vártunk az orvosra, de végül sikerrel jártunk. Maya kezén, abban a pukliban volt egy elhalt zsírgombóc, ami akkora volt, mint 1 rizsszem. Ezt sikerült kikapargászni, így most már abban bízunk, hogy végre rendbe jön a keze.
Iszkirinek a púpja kisebb lett, őt holnap viszem a varratot kiszedni. Nem merek nekiállni itthon.

csütörtök, február 14, 2013

Gyerekorvos, állatorvos, sebész... Ilyen hetünk volt

Kedden voltunk megint a sebészeten a Jánosban. A doktor kinyitotta Maya kezén az a puklit, most mintha jött volna belőle valami. Pénteken megyünk megint.
A holnapi nap sűrű lesz emiatt is, de Iszkirit is vissza kell vigyem, mert valami púp lett a varrat alatt, ami nem biztos, hogy jó, csak én nem tudom megítélni. És még délután Beniéknél farsang is lesz.
Hétfőn Lilikémet hazaküldték, hogy hasmenése volt és rosszul is érezte magát. Ma ment először, és megint haza küldték, ugyanezekkel a panaszokkal. A doktorbácsi ugyanúgy széttárta a karját, mint hétfő este.

szombat, február 09, 2013

Szaladgálós hét volt

Maya a múlt hét végén panaszkodni kezdett, hogy az a bőrkeményedés, ami a jobb mutató ujja tövében volt egyszerre csak egy nagy hupli lett és még fáj is. Hétfőn nem nagyon akartam vele elmenni a sebészetre, mert arra gondoltam, hogy hétvége után rengetegen lesznek. Még keddre is jutott a sok népből, de azért viszonylag hamar sorra kerültünk. A doktor annyit mondott csak, hogy ő bizony nem tudja, hogy mi ez itt most, menjünk át Budaörsre a kézsebészetre és ott majd jól megmondják. Kérdeztem, hogy mégis hogy menjek át Budaörsre? Hát be a Móriczra és onnan a 40-es busszal. Ez testvérek közt is min. másfél óra. Kocsival persze 20 perc se lenne, de az most nincs. Aztán végül kiegyeztünk a János kórházban. Előtte még haza kellett jönnünk, hogy kulcsot hagyjunk a többieknek, de végül is csak odaértünk. A vonatok, amikkel hamarabb bejuthattunk volna, elmentek az orrunk előtt, így buszoztunk, villamosoztunk. Ott se tudott a doktor mit mondani, így tovább küldött, ott az épületegyüttesen belül a bőrgyógyászatra. Itt elücsörögtünk kb. 1 órácskát, mert épp rendelési szünet volt és a doktornő megérkezte után még vagy fél óra is eltelt, mire bennünket behívtak. És itt sem tudott mit mondani az orvos. Abban maradtunk végül, hogy kenegessük fertőtlenítő krémmel és pénteken majd meglátjuk
Csütörtökön reggel elvittem Iszkirit az állatorvoshoz, hogy ivartalaníttassuk. Este 10-től már nem kaptak enni, így reggel eléggé bravúrosan kellett megetessem a többit, hogy ne legyen 5 nyűgös macskánk, hanem csak 1. Egész hamar végeztünk, de aztán utána nagyon vacakul lett, hiába vártam 2 órát. Hányt is és még tegnap is meglehetősen gyenge volt. Mára már jobb lett valamivel. És persze az is kiderült, hogy nagyon sok mindenre elegendő 1 órácska, mert mikor műtötték, már találtak némi kiscica kezdeményeket.

Pénteken visszamentem Mayával a sebészetre, és azon kívül, hogy megtudtuk a pukliról, hogy nem gennyes, okosabbak nem lettünk. El se akar múlni, ki sem pukkadt, így valószínű, hogy majd le kell szedetni, hogy ne nyomja a kezét.

szombat, február 02, 2013

Kukázás

Az elmúlt hetekben, mikor mentem le az Aldiba, többször láttam egy szemmel láthatóan hajléktalan fiatal embert szaladni a buszmegállóból nagy pakkokkal az Aldi irányába, de aztán szem elől tévesztettem mindig. Nagy sokára jöttem rá, hogy hová a csudába rohan minden reggel. Na, azt nem mondom, hogy boldog lettem attól, hogy tudom, miért rohan. Azt vettem észre, hogy az Alditól nem messze van egy szelektív kuka sor, és reggelente ott szokott lenni több hajléktalan is. A sietség lényege, hogy ki tud először a kukából műanyag palackokat vagy fém hulladékot, vagy ki tudja mit kivarázsolni.
Szóval ezért fut minden reggel, hogy ő érjen oda hamarabb.

péntek, február 01, 2013

Iszkiri és a kandúrok

Egyik hajnalban véletlenül kiengedtem Iszkirit. Annyira álmos voltam, hogy a sötétben összekevertem Pirossal. Csak Piros annyira lehetetlenül viselkedik, hogy ilyenkor reggelente, ha feljön hozzánk nagy dérrel-dúrral, hogy ki akar menni, nem szoktuk visszatartani, mert bárhova odapisil egy pillanat alatt. Ma reggel a papucsom volt a kárvallott. Csak egy órácskát volt kinn Iszkiri, de aztán már aznap vége lett annak a nyűglődésnek, ami addig volt. Egy óra, mint tudjuk, sok mindenre elég, így most nem lehet tudni, hogy mi történt, megesett vagy sem. Mindettől függetlenül, kértem időpontot az állatorvostól, hogy mikorra vihetem, csütörtökön reggel megyünk.