Maya szerda reggel még hányt egy hatalmasat, szerencsére a wc-be, nem szerteszét. Eléggé pocsékul volt, alig tudtam elvonszolni az orvosig. Arra már szerencsére nem volt szükség, hogy a felírt antibiotikumot bevegye, mert estére már jobban lett. Közben én a szokásos dolgokon kívül kicsit kapáltam még és Lili énekórája után rohantunk Dominikkal az anyáknapi ünnepségre. Nagyon helyesek voltak. Volt egy vers, ami nagyon tetszett, jókat kacarásztam rajta, majd elkérem a szövegét a tantónénitől.
Utána még mennem kellett Ervinéknek segíteni, így aztán este későn értem haza. Csütörtökön csak a szokásos szaladgálás volt, iskola, szolfézs, uszoda, Beniért menni, aztán itthon. Annyira meleg volt, mintha nyár lett volna.
Pénteken Beni kivételével mindenki itthon volt, még Csücsköm is itthon maradt, hiszen még múltkoráról maradt egy napja, azt most vette ki. Nagy fűnyírást rendezett. Szép lett a kert. Én is gazoltam egy kicsit. Most annyi minden virágzik egyszerre. Az íriszek több színben pompáznak, van fehér, világos kék, szép nap sárga és most kezd virágzani a barnás színű, ami gyönyörű. Emellett valami harangvirágféle sok színben, a világos rózsaszíntől egész a szinte bordóig. Még az is lehet, hogy kimegyek és fotózok egyet, más is lássa, milyen szép.
Maya még az iskolában készített nekem mindenféle szépeket, Lili csak úgy magától itthon, és Beniék is a suliban készítettek valami szépet.
vasárnap, május 15, 2011
kedd, május 10, 2011
Még csak hét eleje van...
Maya vasárnap belázasodott, hétfő este átvittem a doktorhoz, aki szerint valami vírus. Este Beninek kifakadt az a furunkulus, így most már gyógyul. Ma még kentem neki és kötöttem, majd holnap megkérdem a doktort, hogy meddig kenjem, kössem. Mayának ugyanis kellett kérjek időpontot, mert még tegnap is és ma is nagyon lázas volt. Ma mondjuk annyira már nem, de az éjszaka még előttünk van ugye.
Most volt a lomtalanítás, néhány dolgot kidobtunk, voltak köztük olyanok, amiket még 2002-ben a költözéskor nem tudni miért nem dobtunk ki. Sok mindent vittem le a veszélyes hulladékgyűjtő kocsikhoz és lesz holnap még 1 köröm.
Ma délelőtt végül elültettem a maradék 5 paradicsomtövet és kapáltam még egy keveset. Csücsköm azt mondta, úgy néz ki, mintha géppel kapáltam volna.
Most volt a lomtalanítás, néhány dolgot kidobtunk, voltak köztük olyanok, amiket még 2002-ben a költözéskor nem tudni miért nem dobtunk ki. Sok mindent vittem le a veszélyes hulladékgyűjtő kocsikhoz és lesz holnap még 1 köröm.
Ma délelőtt végül elültettem a maradék 5 paradicsomtövet és kapáltam még egy keveset. Csücsköm azt mondta, úgy néz ki, mintha géppel kapáltam volna.
vasárnap, május 08, 2011
Lili és az integrált oktatás 1.0
Hogy az elején kezdjem. Mikor iskolát váltottunk, Lili új tanítónénije, Andrea nem sokkal később elküldött bennünket a nevelési tanácsadóba, ahol kisütötték, hogy Lili diszlexiás és diszgráfiás. Viszont maradhat az iskolában, csak egyéni tanrendre van szüksége és fejlesztésre. Ezeket Andreától mindet megkapta, sőt még kérésre az angolból is felmentették az osztályozás alól. De ezt nem a Nevtan írta elő, csak az igazgató javasolta. De ez be is vált, szépen fejlődött Lili, magabiztosabb lett. Aztán jött az ötödik, amikor is ugyanennek kellett volna folytatódnia, csak több tanár részvételével.
Most kaptam meg a 3/4 éves értékelést, ahol azt láttam, hogy 1-2-re áll nyelvtanból. Azt tudtuk, hogy minden héten korrepetálásra kellene járnia. Ez működött is az első félévben. Az már feltűnt, hogy az elmúlt hetekben mindig elmarad, pedig a gyerekeknek a lelkére kötötte minden szülő, hogy kötelező járni, haza ne jöjjenek korrepetálás nélkül. Legutóbb kedden délben jött velem szembe a magyar tanár, akkor, amikor én úgy tudtam, hogy Lilinek és a többinek is ott kellene maradnia a 6. órában.( Hozzáteszem, hogy a fogadóórán sem tudtam beszélni a magyar tanárral, mert mire 1/2-6-ra odaértem, pont azt láttam, hogy megy el, pedig hivatalosan 5-6 óra között van a fogadóóra. Tehát minimum 6 óráig illett volna ott ülnie, még akkor is, ha egy lélek se megy oda.) Aztán szerdán, mikor Domit indítottam a versenyre, valahogy sikerült az osztályfőnököt a termében találnom, így megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy miért nincs magyarból felzárkóztatás. Azt mondja, nem tudja, de mindjárt megnézi, mikor volt utoljára. Az derült ki, hogy ebben a félévben január 18.-án volt először és utoljára. Megígérte, hogy utánajár, miért nem volt, hiszen nem csak a gyereknek kötelező, hanem a tanárnak is.
Csütörtökön, mikor benn voltam a fejlesztő tanárnál, Mónikánál, azt mondja, hogy Lili lassan halad, azt sem meri mondani, amit tud, amit simán fel tudna olvasni hangosan, azt sem olvassa fel, ha valami írásbeli feladatát kellene felolvasni, mert jó lett, az sem olvassa fel. Azt mondja, hogy egyáltalán nem látja, hogy a tanárok bármikor is figyelembe vennék, hogy annak a 8-10 gyereknek egyéni tanrend kellene, hiszen az iskola bevállalta és alsóban működött is.
Péntek reggel kérdezgettem Lilit, hogy miként mennek a dolgok a magyar órákon és ami kiderült, kissé elképedtem. Erről eddig nem is beszélt Lili, mintha az lenne a dolgok normális folyása, ahogy a magyar órákon zajlik. Az a legszebb az egészben, hogy a többiek sem szóltak. Tehát eleve úgy megy, hogy a 2 osztályt összevonták, aztán a magyar tanulmányi eredmények alapján szétszedték őket 2 csoportba, az egyikbe kerültek a kiválók, a másikba a gyengébbek. Ezzel még talán nem is lenne akkora gond, de a gyengébb csoportot 3 oszlopba ültette a tanár, minden indokolható pedagógiai ok nélkül. A 3 csoport pedig a hülye, hülyébb leghülyébb csoport, persze nem így nevezve, de lényegét tekintve éreztetve a gyerekkel, el ne felejtse, hol van. Egyébként is mindegyik retteg a tanártól. A tanárnak bizonyára nem okozna gondot megjegyezni normális ülésrendben sem azokat, akiket másképp kellene oktasson, de erre kísérletet sem tesz. Differenciálásról, más metodikáról szó sincs, ugyanazt, ugyanúgy akar letolni minden gyerek torkán. Egyszerűen megszégyenítésről van szó. Ráadásul olyasmiket tanulnak, amik nekünk anno gimnáziumi tananyagban voltak benne, sőt, még mikor sikerült elérjem a tanárt fogadóórán, akkor volt olyan anyagrész, amiről ő azt mondta, hogy neki főiskolai anyag volt. Kérdem én, minek? ( Tök jó lenne, ha olyan tanárok írnának tankönyvet, akik láttak már közelről gyereket, sőt, az se lenne baj, ha tanítottak is volna.)
Délben, mikor mentem Domiért, megkérdeztem az osztályfőnököt, hogy volna-e rám 10-15 perce valamikor, és abban maradtunk, hogy menjek vissza 5. óra után. Itt derült ki az, hogy a magyar tanár úgymond azért nem tartott korrepetálást, mert úgyse tanulnak a gyerekek és akkor minek. Kérdeztem, hogy akkor a tanár miért nem mondja azt, hogy ő nem akar gyengén teljesítőket oktatni, mert ő olyat nem tud, csak az okosakat bírja. Akkor legalább tiszta sor lenne. Erre én elmondtam, hogy mit vettem ki Liliből, most rajta volt a csodálkozás sora. Azt mondta Judit néni, hogy azt biztos megígérheti, hogy nem engedi a gyerekeket megbuktatni, mert ez így nem állapot, hogy nem volt egész félévben fejlesztés, egyébként pedig hétfőn az igazgatónál kezd.
Most itt tartunk.
Este beszélgettem még Lilivel erről az egészről és elmondtam neki, hogy minek és hogyan kellett volna lennie, erre azt kérdi tőlem, hogy akkor nem én vagyok a hülye? Ő egészen kezdett beletörődni, hogy ő a hülye és azért nem tudja megtanulni a dolgokat, nem azért, mert nem úgy oktatják, hogy menjen is neki. Szegény gyerek. Még jó, hogy idejében fény derült erre az egészre. Persze hamarabb jobb lett volna.
Most kaptam meg a 3/4 éves értékelést, ahol azt láttam, hogy 1-2-re áll nyelvtanból. Azt tudtuk, hogy minden héten korrepetálásra kellene járnia. Ez működött is az első félévben. Az már feltűnt, hogy az elmúlt hetekben mindig elmarad, pedig a gyerekeknek a lelkére kötötte minden szülő, hogy kötelező járni, haza ne jöjjenek korrepetálás nélkül. Legutóbb kedden délben jött velem szembe a magyar tanár, akkor, amikor én úgy tudtam, hogy Lilinek és a többinek is ott kellene maradnia a 6. órában.( Hozzáteszem, hogy a fogadóórán sem tudtam beszélni a magyar tanárral, mert mire 1/2-6-ra odaértem, pont azt láttam, hogy megy el, pedig hivatalosan 5-6 óra között van a fogadóóra. Tehát minimum 6 óráig illett volna ott ülnie, még akkor is, ha egy lélek se megy oda.) Aztán szerdán, mikor Domit indítottam a versenyre, valahogy sikerült az osztályfőnököt a termében találnom, így megkérdeztem tőle, tud-e arról, hogy miért nincs magyarból felzárkóztatás. Azt mondja, nem tudja, de mindjárt megnézi, mikor volt utoljára. Az derült ki, hogy ebben a félévben január 18.-án volt először és utoljára. Megígérte, hogy utánajár, miért nem volt, hiszen nem csak a gyereknek kötelező, hanem a tanárnak is.
Csütörtökön, mikor benn voltam a fejlesztő tanárnál, Mónikánál, azt mondja, hogy Lili lassan halad, azt sem meri mondani, amit tud, amit simán fel tudna olvasni hangosan, azt sem olvassa fel, ha valami írásbeli feladatát kellene felolvasni, mert jó lett, az sem olvassa fel. Azt mondja, hogy egyáltalán nem látja, hogy a tanárok bármikor is figyelembe vennék, hogy annak a 8-10 gyereknek egyéni tanrend kellene, hiszen az iskola bevállalta és alsóban működött is.
Péntek reggel kérdezgettem Lilit, hogy miként mennek a dolgok a magyar órákon és ami kiderült, kissé elképedtem. Erről eddig nem is beszélt Lili, mintha az lenne a dolgok normális folyása, ahogy a magyar órákon zajlik. Az a legszebb az egészben, hogy a többiek sem szóltak. Tehát eleve úgy megy, hogy a 2 osztályt összevonták, aztán a magyar tanulmányi eredmények alapján szétszedték őket 2 csoportba, az egyikbe kerültek a kiválók, a másikba a gyengébbek. Ezzel még talán nem is lenne akkora gond, de a gyengébb csoportot 3 oszlopba ültette a tanár, minden indokolható pedagógiai ok nélkül. A 3 csoport pedig a hülye, hülyébb leghülyébb csoport, persze nem így nevezve, de lényegét tekintve éreztetve a gyerekkel, el ne felejtse, hol van. Egyébként is mindegyik retteg a tanártól. A tanárnak bizonyára nem okozna gondot megjegyezni normális ülésrendben sem azokat, akiket másképp kellene oktasson, de erre kísérletet sem tesz. Differenciálásról, más metodikáról szó sincs, ugyanazt, ugyanúgy akar letolni minden gyerek torkán. Egyszerűen megszégyenítésről van szó. Ráadásul olyasmiket tanulnak, amik nekünk anno gimnáziumi tananyagban voltak benne, sőt, még mikor sikerült elérjem a tanárt fogadóórán, akkor volt olyan anyagrész, amiről ő azt mondta, hogy neki főiskolai anyag volt. Kérdem én, minek? ( Tök jó lenne, ha olyan tanárok írnának tankönyvet, akik láttak már közelről gyereket, sőt, az se lenne baj, ha tanítottak is volna.)
Délben, mikor mentem Domiért, megkérdeztem az osztályfőnököt, hogy volna-e rám 10-15 perce valamikor, és abban maradtunk, hogy menjek vissza 5. óra után. Itt derült ki az, hogy a magyar tanár úgymond azért nem tartott korrepetálást, mert úgyse tanulnak a gyerekek és akkor minek. Kérdeztem, hogy akkor a tanár miért nem mondja azt, hogy ő nem akar gyengén teljesítőket oktatni, mert ő olyat nem tud, csak az okosakat bírja. Akkor legalább tiszta sor lenne. Erre én elmondtam, hogy mit vettem ki Liliből, most rajta volt a csodálkozás sora. Azt mondta Judit néni, hogy azt biztos megígérheti, hogy nem engedi a gyerekeket megbuktatni, mert ez így nem állapot, hogy nem volt egész félévben fejlesztés, egyébként pedig hétfőn az igazgatónál kezd.
Most itt tartunk.
Este beszélgettem még Lilivel erről az egészről és elmondtam neki, hogy minek és hogyan kellett volna lennie, erre azt kérdi tőlem, hogy akkor nem én vagyok a hülye? Ő egészen kezdett beletörődni, hogy ő a hülye és azért nem tudja megtanulni a dolgokat, nem azért, mert nem úgy oktatják, hogy menjen is neki. Szegény gyerek. Még jó, hogy idejében fény derült erre az egészre. Persze hamarabb jobb lett volna.
szombat, május 07, 2011
Tényleg zajlik, ennyire nem is gondoltam
Megpróbálom összeszedni, hogy mi minden történt a héten, annyi minden volt.
Hétfőn reggel normálisan elmentünk volna az iskolába, de az autó nem akart beindulni. Valószínűleg az önindítóval volt valami gond, de az volt a legszebb, hogy délután, mikor be kellett volna vontatni a kertbe, akkor beindult magától. A gyerekeket Marika vitte el a suliba, még szerencse, hogy itthon volt az érettségi szünet miatt. Csücsköm elment dolgozni, bár nem volt a topon. Így, hogy a kocsi nem indult, délután nem mentünk szolfézsra, és nem vittem Mayát sem énekórára. Azután, hogy behoztuk a kocsit Gáborral, illetve bejött a saját "lábán", feltettem tölteni az aksit, de nem annak van baja, ezt már a töltő is kiírta. De aztán kedden reggel simán beindult az autó, felmentem a szerelőhöz, aki szintén ezt mérte ki, hogy nem az aksi a beteg. Arra tippel, hogy az önindító vacakolt, de az azóta is működik, hála az égnek. Erre a hónapra kicsit sem volt betervezve, hogy erre kellene költsek. Mindattól függetlenül, jó lesz majd összespórolni egy kis pénzt tartalékba, ilyen váratlan eseményekre, mert egy fillér sincs ezekre félretéve.
Kedd reggel Beni ment atlétika versenyre, ahol távolugrásból elhozta az arany érmet 426 cm-es eredménnyel. Ez a nemzetközi mércét is megüti, ahol ebben a korosztályban magyar gyerekek a bajnokok. Így megy majd Zánkára május végén az országos versenyre. Annyira lehűlt a levegő, hogy pulcsi, kabát, hosszúnadrág kellett. Kedden még Dominak volt viszonylag korán fociedzése, hogy aztán szerdán menjenek bajnokságra. Délután, még mielőtt elvittem volna Domit, már látszott a további lehűlés előszele, és Csücsköm is megerősítette, hogy nagyobb hideg jön. Így Mayát a hónom alá véve, kimentem a kertbe és ketten együtt rögtönöztünk egy melegházat a már elültetett paradicsomoknak, ami elsőre nem sikerült valami jól, de a hét végére már tökéletesítettük, így egész jól kibírták eddig, azokat pedig amiket kedden vettem, betoltam a konyhaasztal alá és ott várják az időjárás jobbra fordultát.
De az egész héten váratott magára. ma ugyan napközben nagyon felmelegedett, de hajnalra még mindig nagyon hideget ígérnek, így visszatakartuk a paradicsomokat még ma is.
Kedden este Csücsköm annyira vacakul érezte magát, hogy kész volt kijönni az orvoshoz is, de hiába mentünk, rosszul emlékeztem a rendelési időre.
Így még másnap itthon küzdött és délután kijött, mikor vittem a lányokat Lili ének órájára. Maya jött leckét írni. Szerencse, hogy akkor kijött az orvoshoz, mert legalább kiderült, hogy 2 héttel ezelőtt rettentően félreértettük egymást. Mi azt értettük, hogy azt a bogyót, amit felírt 2 napig kell szedje Csücsköm, ehelyett kiderült, hogy végig kell szedni mind az 50 darabot, de már 2 nap múlva javul a helyzet. Ezt persze mi is észleltük, csakígy 2 napig szedte, aztán szünet, amíg megint vacakul volt 2-3 napig, és akkor újra el kezdte szedni. Ezt így 2-3-szor. Na, de most, hogy így tisztázva lettek a dolgok, tán rendbe jön.
Csütörtökön korán reggel elvittem Domit a fogorvoshoz, hogy megnézze, mi legyen a foga helyén levő gyűrűvel, mert időközben elkezdett a foga kinőni. Most egyenlőre abban maradtunk, hogy még várunk 3 hetet, 1 hónapot, aztán visszatérünk a kérdésre. A szokásos dolgokon kívül benn voltam a lányok fejlesztő tanárjánál, ami aztán további dolgokat eredményezett, de ennek egy külön postot fogok írni. Ja és vagy 20 percet kerestük Domit az uszodában. Kiderült, hogy Lili egyik osztálytársával kiment, aztán nem tudni miért ott kolbászolt kinn és keresett bennünket. Bennünket meg vert a víz.
Pénteken végül a hűvös idő ellenére Benivel felbicikliztünk a suliba, a többiek pedig felsétáltak. Domikám pulcsiban, kabátban. A lányok forróvérűbbek, ők csak pulcsit vettek. Délelőtt csak mostam, meg némi bevásárlást intéztem el, a szokásos takarítás elmaradt. Mikor délben felmentem Domiért, Lili osztályfőnöke arra a kérdésre, hogy mikor beszélhetnénk, azt mondta, hogy az 5. óra után. Na, Domival hazajöttünk, aztán mikor megemlítettem, hogy megyek vissza Beniért, bár közben 15-20 percet el kell töltsek a suliban, azt mondta, nem baj, ő jönni szeretne velem. Így együtt indultunk el. Ügyesen kiböjtölte az az időt a sulinál, aztán mentünk tovább. Egész addig nem volt baj, míg a hazaút 3/4 része körül le nem robbant Beni cangája. Szerencsére azért nagy nehezen hazagurult. Valószínűleg a csapágy esett szét a hátsó kerékben.
Mire este lett, már pont úgy éreztem, hogy végre, este van, hurrá, vége a napnak. De nem. Benikém még 3/4 7 előtt néhány perccel azzal jött, hogy valami nőtt a combjára, nézném már meg, mi az. Rögtön kaptam a telefonhoz, hogy a gyerekorvost megkérjem hadd szaladjunk át még gyorsan, mert ugyan sejtettem, hogy egy furunkulus kezdődött el neki nőni, de nem tudtam pontosan, hogy mit is kellene vele tenni. Jó volt, hogy még fogadtak bennünket, mert antibiotikumot írt és párakötést Betadinos fertőtlenítéssel. Ezeket persze mindjárt este el is kezdtük este. Mielőtt hazajöttünk volna a patika után, még beszaladtunk a felnőtt doktorunkhoz is, mert beszéltünk a papírgyűjtésről és már elhoztam tőle 1 adag papírt, de most hozott megint egy adagot.
A mai szerencsénket is többek közt a papírgyűjtésnek köszönhetjük. Az utcában az egyik bácsival beszéltünk már többször a papírgyűjtésről és úgy 2-3 hete hoztam el tőlük újságot, de ma megint felhívott, hogy a napokban esedékes lomtalanítás kapcsán előkerült egy újabb adag papír, érte mennék-e. Mondtam, hogy persze. Ebéd után mentem át és nagy kipakolás volt náluk. A kidobandó cuccok közt ott volt egy kupacon 5 egyforma színű gurulós irodai szék. Éppen volt ott valaki, alkudozni, hogy elvinné őket, de a tulajdonosok pénz akartak látni tőle, ő meg nem akart adni érte semmit. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mondtam, hogy ha mégis csak úgy kidobnák ezeket a székeket, akkor inkább szóljanak, mert annyira nincsenek rossz állapotban, hogy ne tudnánk őket használni. Ingyen én is szívesen elviszem őket, fizetni nem tudok. Egy kicsivel később felhívott a bácsi, hogy megbeszélték a fiaival, odaadják nekünk, mehetek érte. Csücsköm is átjött és végül mind az öt széket elhoztuk. Mikor ott ácsorogtunk és beszélgettünk még láttam ott egy olyan régi típusú ruhásszekrényt, amiből van nekünk is itthon néhány. Megkérdeztem, hogy annak mi lesz a sorsa. Kiderült, hogy megy át a szomszédba tűzifának. Kérdeztem, hogy el lehetne-e vinni, mert akkor mi tudnánk még használni szekrénynek. Az igen válasz felbátorított, így a mellette talált 2 polcnak valót is elkértem.
Két fordulóban áthoztuk a székeket és a szekrényt, (kis szépséghibája volt csak a dolognak, a szekrénnyel kifele jöttömben fenékre estem, a szekrény pedig a sarkával a jobb lábamon szedte fel a bőr és kékítette be, de el nem tört se a lábam, se a szekrény), aztán Csücsköm néhány órácskát szöszölt a székekkel, de végül a 3 karfásból lett 2 karfás és egy sima támlás, a támlások is kicsit megjavultak, a szekrényt is gatyába ráztuk, és megkértük Gergőt, hogy vágná le majd a polcokat. Közben kisütöttem egy nagyobbacska rakás palacsintát és még itt volt Maya barátnője is, bár ő a nyugodtabb típusból való, így simán lehetett mindent csinálni szükség szerint. Mayám is boldogan rendezte át a szobáját megint, mert épp tegnap öntöttem ki az egyik fiókját, hogy rakna már rendet, mert ez így nem hasonlít a rendre.
Majd holnap folytatom Lili sztorijával egy másik bejegyzésben.
Hétfőn reggel normálisan elmentünk volna az iskolába, de az autó nem akart beindulni. Valószínűleg az önindítóval volt valami gond, de az volt a legszebb, hogy délután, mikor be kellett volna vontatni a kertbe, akkor beindult magától. A gyerekeket Marika vitte el a suliba, még szerencse, hogy itthon volt az érettségi szünet miatt. Csücsköm elment dolgozni, bár nem volt a topon. Így, hogy a kocsi nem indult, délután nem mentünk szolfézsra, és nem vittem Mayát sem énekórára. Azután, hogy behoztuk a kocsit Gáborral, illetve bejött a saját "lábán", feltettem tölteni az aksit, de nem annak van baja, ezt már a töltő is kiírta. De aztán kedden reggel simán beindult az autó, felmentem a szerelőhöz, aki szintén ezt mérte ki, hogy nem az aksi a beteg. Arra tippel, hogy az önindító vacakolt, de az azóta is működik, hála az égnek. Erre a hónapra kicsit sem volt betervezve, hogy erre kellene költsek. Mindattól függetlenül, jó lesz majd összespórolni egy kis pénzt tartalékba, ilyen váratlan eseményekre, mert egy fillér sincs ezekre félretéve.
Kedd reggel Beni ment atlétika versenyre, ahol távolugrásból elhozta az arany érmet 426 cm-es eredménnyel. Ez a nemzetközi mércét is megüti, ahol ebben a korosztályban magyar gyerekek a bajnokok. Így megy majd Zánkára május végén az országos versenyre. Annyira lehűlt a levegő, hogy pulcsi, kabát, hosszúnadrág kellett. Kedden még Dominak volt viszonylag korán fociedzése, hogy aztán szerdán menjenek bajnokságra. Délután, még mielőtt elvittem volna Domit, már látszott a további lehűlés előszele, és Csücsköm is megerősítette, hogy nagyobb hideg jön. Így Mayát a hónom alá véve, kimentem a kertbe és ketten együtt rögtönöztünk egy melegházat a már elültetett paradicsomoknak, ami elsőre nem sikerült valami jól, de a hét végére már tökéletesítettük, így egész jól kibírták eddig, azokat pedig amiket kedden vettem, betoltam a konyhaasztal alá és ott várják az időjárás jobbra fordultát.
De az egész héten váratott magára. ma ugyan napközben nagyon felmelegedett, de hajnalra még mindig nagyon hideget ígérnek, így visszatakartuk a paradicsomokat még ma is.
Kedden este Csücsköm annyira vacakul érezte magát, hogy kész volt kijönni az orvoshoz is, de hiába mentünk, rosszul emlékeztem a rendelési időre.
Így még másnap itthon küzdött és délután kijött, mikor vittem a lányokat Lili ének órájára. Maya jött leckét írni. Szerencse, hogy akkor kijött az orvoshoz, mert legalább kiderült, hogy 2 héttel ezelőtt rettentően félreértettük egymást. Mi azt értettük, hogy azt a bogyót, amit felírt 2 napig kell szedje Csücsköm, ehelyett kiderült, hogy végig kell szedni mind az 50 darabot, de már 2 nap múlva javul a helyzet. Ezt persze mi is észleltük, csakígy 2 napig szedte, aztán szünet, amíg megint vacakul volt 2-3 napig, és akkor újra el kezdte szedni. Ezt így 2-3-szor. Na, de most, hogy így tisztázva lettek a dolgok, tán rendbe jön.
Csütörtökön korán reggel elvittem Domit a fogorvoshoz, hogy megnézze, mi legyen a foga helyén levő gyűrűvel, mert időközben elkezdett a foga kinőni. Most egyenlőre abban maradtunk, hogy még várunk 3 hetet, 1 hónapot, aztán visszatérünk a kérdésre. A szokásos dolgokon kívül benn voltam a lányok fejlesztő tanárjánál, ami aztán további dolgokat eredményezett, de ennek egy külön postot fogok írni. Ja és vagy 20 percet kerestük Domit az uszodában. Kiderült, hogy Lili egyik osztálytársával kiment, aztán nem tudni miért ott kolbászolt kinn és keresett bennünket. Bennünket meg vert a víz.
Pénteken végül a hűvös idő ellenére Benivel felbicikliztünk a suliba, a többiek pedig felsétáltak. Domikám pulcsiban, kabátban. A lányok forróvérűbbek, ők csak pulcsit vettek. Délelőtt csak mostam, meg némi bevásárlást intéztem el, a szokásos takarítás elmaradt. Mikor délben felmentem Domiért, Lili osztályfőnöke arra a kérdésre, hogy mikor beszélhetnénk, azt mondta, hogy az 5. óra után. Na, Domival hazajöttünk, aztán mikor megemlítettem, hogy megyek vissza Beniért, bár közben 15-20 percet el kell töltsek a suliban, azt mondta, nem baj, ő jönni szeretne velem. Így együtt indultunk el. Ügyesen kiböjtölte az az időt a sulinál, aztán mentünk tovább. Egész addig nem volt baj, míg a hazaút 3/4 része körül le nem robbant Beni cangája. Szerencsére azért nagy nehezen hazagurult. Valószínűleg a csapágy esett szét a hátsó kerékben.
Mire este lett, már pont úgy éreztem, hogy végre, este van, hurrá, vége a napnak. De nem. Benikém még 3/4 7 előtt néhány perccel azzal jött, hogy valami nőtt a combjára, nézném már meg, mi az. Rögtön kaptam a telefonhoz, hogy a gyerekorvost megkérjem hadd szaladjunk át még gyorsan, mert ugyan sejtettem, hogy egy furunkulus kezdődött el neki nőni, de nem tudtam pontosan, hogy mit is kellene vele tenni. Jó volt, hogy még fogadtak bennünket, mert antibiotikumot írt és párakötést Betadinos fertőtlenítéssel. Ezeket persze mindjárt este el is kezdtük este. Mielőtt hazajöttünk volna a patika után, még beszaladtunk a felnőtt doktorunkhoz is, mert beszéltünk a papírgyűjtésről és már elhoztam tőle 1 adag papírt, de most hozott megint egy adagot.
A mai szerencsénket is többek közt a papírgyűjtésnek köszönhetjük. Az utcában az egyik bácsival beszéltünk már többször a papírgyűjtésről és úgy 2-3 hete hoztam el tőlük újságot, de ma megint felhívott, hogy a napokban esedékes lomtalanítás kapcsán előkerült egy újabb adag papír, érte mennék-e. Mondtam, hogy persze. Ebéd után mentem át és nagy kipakolás volt náluk. A kidobandó cuccok közt ott volt egy kupacon 5 egyforma színű gurulós irodai szék. Éppen volt ott valaki, alkudozni, hogy elvinné őket, de a tulajdonosok pénz akartak látni tőle, ő meg nem akart adni érte semmit. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán mondtam, hogy ha mégis csak úgy kidobnák ezeket a székeket, akkor inkább szóljanak, mert annyira nincsenek rossz állapotban, hogy ne tudnánk őket használni. Ingyen én is szívesen elviszem őket, fizetni nem tudok. Egy kicsivel később felhívott a bácsi, hogy megbeszélték a fiaival, odaadják nekünk, mehetek érte. Csücsköm is átjött és végül mind az öt széket elhoztuk. Mikor ott ácsorogtunk és beszélgettünk még láttam ott egy olyan régi típusú ruhásszekrényt, amiből van nekünk is itthon néhány. Megkérdeztem, hogy annak mi lesz a sorsa. Kiderült, hogy megy át a szomszédba tűzifának. Kérdeztem, hogy el lehetne-e vinni, mert akkor mi tudnánk még használni szekrénynek. Az igen válasz felbátorított, így a mellette talált 2 polcnak valót is elkértem.
Két fordulóban áthoztuk a székeket és a szekrényt, (kis szépséghibája volt csak a dolognak, a szekrénnyel kifele jöttömben fenékre estem, a szekrény pedig a sarkával a jobb lábamon szedte fel a bőr és kékítette be, de el nem tört se a lábam, se a szekrény), aztán Csücsköm néhány órácskát szöszölt a székekkel, de végül a 3 karfásból lett 2 karfás és egy sima támlás, a támlások is kicsit megjavultak, a szekrényt is gatyába ráztuk, és megkértük Gergőt, hogy vágná le majd a polcokat. Közben kisütöttem egy nagyobbacska rakás palacsintát és még itt volt Maya barátnője is, bár ő a nyugodtabb típusból való, így simán lehetett mindent csinálni szükség szerint. Mayám is boldogan rendezte át a szobáját megint, mert épp tegnap öntöttem ki az egyik fiókját, hogy rakna már rendet, mert ez így nem hasonlít a rendre.
Majd holnap folytatom Lili sztorijával egy másik bejegyzésben.
vasárnap, május 01, 2011
Húsvét 2.0
Hétfőn reggel a fiúk ugye azzal kezdték, hogy mennének locsolkodni. Azért abban sikerült megállapodni, hogy 9 előtt ne menjen sehová senki. Végül 9 körül elindultak, először Marikához mentek,ahonnan viszonylag hamar visszaértek. A következő állomás a szomszédban Móniék és Marika néni volt. Onnan is egész hamar hazaértek. Túlsággal meg se áztak, csak csepegett az eső. Aztán átszaladtak Ica nénihez és onnan Irénke néniékhez, akik a másik oldalon szomszédaink. Ott először meglocsolták Irénke nénit és ő javasolta, hogy menjenek át a menyéhez is. No, hát ez nem volt jó ötlet, de ez csak utólag derült ki. Lajos bácsi beszélte volna le őket, Irénke néni meg biztatta őket, aztán Irénke néni álláspontja nyert. Átmentek mégis, hitük szerint illedelmesen köszöntek, de végül kedves fogadtatás helyett nagyon megijedtek, mert a hölgy lehordta őket, hogy először is tanuljanak meg tisztességesen köszönni, és egyébként nem locsolhatnak. A "szia"! nem volt megfelelő köszönés, pedig nagyjából egy korúak vagyunk és eddig nem volt ez ellen kifogás.
Így 2 rémült gyerek jött haza nekem. Na, mindegy, estére túltették magukat rajta, de jövőre biztos hiába biztatja őket Irénke néni, nem fognak oda is átmenni.
Kedden aztán már csak a gyerekek voltak itthon és szerdán már mentek a gyerekek is. Én meg jól belehúztam. Annyit akartam elvégezni itthon, hogy alig győztem. Lemostam egy rakás ablakot, bár befejezni nem tudtam, kimostam a fehér függönyöket, amit kellett, kivasaltam, visszatettem. Mostam még egyet, hogy a kosárban se gyűljön annyira. Ja és még vettem reggel korán újabb 5 tő paradicsomot, amiket valamikor napközben beültettem a nagy rohanásban.
Az csak kissé megkésve derült ki, hogy elmaradt az énekóra, mert a zeneiskola másképp tartotta a szünetet, mint nálunk. De, legalább csak Dominikkal jártuk meg az utat oda-vissza. Domi pedig nagy boldogan ment gyógytesire.
Az ablakokkal és a függönyökkel még a hét többi napján tudtam szötyögni mit, mert leszedtem a sötétítőket is részletekben, kimostam, kivasaltam őket, amin kellett varrtam, úgyhogy elvoltam.
Pénteken Benikém Robi példáján felbuzdulva, kiderítette, hogy ő is bringával akar iskolába járni. Így szombaton, mikor elvonult délután a zivatar veszély, felmentünk együtt a sulihoz és vissza is jöttünk, kb. 50 perc volt oda-vissza. Kicsit lógott a nyelvünk, de túléltük. Valószínű, hogy egyenlőre hetente 2 alkalommal tudok felmenni vele és haza is hozni őt biciklivel. Egyedül egyenlőre nem merem elengedni.
Így 2 rémült gyerek jött haza nekem. Na, mindegy, estére túltették magukat rajta, de jövőre biztos hiába biztatja őket Irénke néni, nem fognak oda is átmenni.
Kedden aztán már csak a gyerekek voltak itthon és szerdán már mentek a gyerekek is. Én meg jól belehúztam. Annyit akartam elvégezni itthon, hogy alig győztem. Lemostam egy rakás ablakot, bár befejezni nem tudtam, kimostam a fehér függönyöket, amit kellett, kivasaltam, visszatettem. Mostam még egyet, hogy a kosárban se gyűljön annyira. Ja és még vettem reggel korán újabb 5 tő paradicsomot, amiket valamikor napközben beültettem a nagy rohanásban.
Az csak kissé megkésve derült ki, hogy elmaradt az énekóra, mert a zeneiskola másképp tartotta a szünetet, mint nálunk. De, legalább csak Dominikkal jártuk meg az utat oda-vissza. Domi pedig nagy boldogan ment gyógytesire.
Az ablakokkal és a függönyökkel még a hét többi napján tudtam szötyögni mit, mert leszedtem a sötétítőket is részletekben, kimostam, kivasaltam őket, amin kellett varrtam, úgyhogy elvoltam.
Pénteken Benikém Robi példáján felbuzdulva, kiderítette, hogy ő is bringával akar iskolába járni. Így szombaton, mikor elvonult délután a zivatar veszély, felmentünk együtt a sulihoz és vissza is jöttünk, kb. 50 perc volt oda-vissza. Kicsit lógott a nyelvünk, de túléltük. Valószínű, hogy egyenlőre hetente 2 alkalommal tudok felmenni vele és haza is hozni őt biciklivel. Egyedül egyenlőre nem merem elengedni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)