Suli kezdés - mi lett volna?

Már napok óta úgy vagyok, hogy jaj, már megint elfelejtettem mondani, hogy mennyire ledöbbentem. 
Lili tartja néhány osztálytársával a kapcsolatot a Fodorból, és egyik alkalommal jól meglepődtünk. Kiderült, valami véletlen folytán, hogy már azt az osztályt sem tudják majd leérettségiztetni, amelyikbe Lili járt, nem hogy azt, amelyiket most felvettek. Bezárják a sulit. 
Nem is tudom, hogy mi lett volna velünk, ha ott maradunk. Így most, hogy ez kiderült, szétspricceltek a gyerekek, legalábbis Niki szerint nem maradt az osztályból szinte senki, és a tanárok is próbálnak menekülni. Mondjuk nem nagy kár a suliért ebben a formában, de az azért furcsa, hogy egy eü. szakközepet megszűntetnek akkor, amikor alig van utánpótlás az egészségügyben. 
Egyébként is tán 3 ilyen suli volt az egész városban, az egyik ugye a Wallenberg, aminek az épületére a Közszolgálati Egyetemnek fájdult meg a foga, a másik meg kinn van Lőrincen. Egy dologra pedig itt nem lehetett panasz, az a szakmai oktatás volt. Lehet, hogy Lilinek más dolgokból nem sok maradt meg, de a szakmai anyagokat még most is elő tudja sorolni. 

Nehezemre esik elhinni, hogy a felvételiztetéskor nem tudták még, hogy a nagy semmire vesznek fel gyerekeket. 

Ma itt nekünk Bank Holiday volt, ami tulajdonképpen a dolgozók egy részének munkaszüneti nap volt, nem működtek a hivatalok. A boltok többsége pedig mindenféle akcióval készült de általában rövidebb nyitvatartással, mint egy normális hétfőn. 

Már nem is kellene több bútor, legfeljebb jobb .....

Tegnap reggel megérkeztek a bútorok, amiket kis üggyel-bajjal de végül be tudtunk vinni a házba. Viszonylag szűkek a fordulók, így az egyik asztalt szét is kellett szedni, mert nem akart sehogy sem bemenni. Ugyanakkor igyekezni is kellett, mert az eső is eleredt. Igaz nem nagyon, de annyira mindenképp, hogy a cuccoknak ne tegyen jót. Ezzel kezdődött a délelőtti felfordulás, sikerült néhány perc alatt fejtetőre állítani mindent. Egy óra körülre aztán rendeződött a helyzet, nagyjából minden a helyére került. Kiderült, hogy az a kanapé, amit megvettünk, egész jó lenne, ha lenne hozzá egy 3-4 cm-es vastagságú deszkalap, hogy alátegyük a szivacspárnáknak, mert egyébként az a két ember, aki leül rá, egymásradől. Az egyik asztal úgy ránézésre nem is tűnik olyan rossz állapotban levőnek, így hogy már összeszereltük, de azért szétszedve látszott, hogy sokat megélt már. Csücsköm mondta is, hogy mi lenne, ha ennek a deszkáját használnánk fel a kanapéhoz. 
Lehetett is volna, ha nem lennénk annyira asztalhiányban. 

A végeredmény az lett, hogy az az üvegtetejű asztal, amit elsők közt vettünk, az majd felmegy a kisszobába, egy elég nagy, széles asztal jött ide a mi szobánkba, és Benihez ment egy íves elejű asztal. Tegnap még átmentünk ide a szomszédba egy Argos nevű internetes áruházba, ahol már várt bennünket egy WC tető, amit hirtelen fel is szereltünk. Annak örömére, hogy a jövő héten megjönnek a cuccaink, vettünk még egy függönyt az utcafronti szobánkra. 

Aztán a ma reggel azzal indult, hogy a tegnapi mosást próbáltam kitenni száradni, ami végül sikerült, csak a kívánt eredményt nem értem el. Tegnap ugyanis szóltak, hogy a formaruhaboltba megérkezett a megrendelt holmi így reggel az 53-as busszal elmentünk, és alig hagytuk el a környéket, már esett is az eső. De nem ám csak ímmel-ámmal, hanem úgy amúgy rendesen zuhogott. 
Csücsköm nagyon ügyesen rájött, a Googlemaps segítségével,hogy mikor és honnan jön visszafelé az 53-as így a múltkorival ellentétben, már negyed tizenegy után kicsivel itthon is voltunk. Az ebédet még reggel félig elkészítettem, így mikor hazaértünk kimentem beszedni a ruhát, kicentrifugáztam, és újra kitettem. Meg mellétettem még azt az adagot is, ami kimosva várt itthon. Aztán persze még vagy háromszor ázott el, de csak kicsikét, mire beszedtem, szinte szárazan. 

Ebéd után nem sokkal felmentünk a háziorvoshoz, leadni azt a paksamétát, amit kértek tőlünk kitöltve vissza. Lemásolták az útleveleinket és a gyerekek oltási könyvének azt a lapját, ahol az oltásaik vannak felsorolva. 

Ma nagyon úri módon közlekedtünk, úgyis volt buszjegyünk, így aztán ahova lehetett, mentünk busszal. 

Ezek a képek még tegnap készültek, gyakorlatilag 2 percen belül. Csak annyit tettem, hogy körbefordultam szinte egy teljes kört. Ilyen felhők szoktak lenni, ha esik, ha nem. 

Ma sem unatkoztunk

Ma reggel a Gower College-ban kezdtünk. Szerencsénk volt, mert reggel 8-kor még szakadt az eső, de mire 3/4 9 körül elindultunk, már elállt. Ma nem is áztunk el. Bementünk a Collegeba és a tanárnéni, akivel találkoztunk az kénytelen volt belátni, hogy tényleg nem tanultak egy szót se a gyerekek, bár Lili igyekezett volna válaszolni, de a kérdéseket sem nagyon értette. Így az lett a végeredmény, hogy egy nulladik osztályba kerülnek, egy idősebb tanárnénivel, alig néhány diákkal. Eddig tán öten vannak a csoportban. 8-án kezdenek, kétszer 2 órában. Kedden és csütörtökön 2-4-ig lesznek itt. Most már csak abban bízom, hogy a másik két helyen nem fog ütközni az időpont és minden lehetőséget ki tudnak majd használni.  

Onnan átmentünk a piacra és üttettünk néhány lukat a Domi nadrágszíjára, amit kaptunk a szövetnadrágjához. Innen átmentünk egy olyan boltot keresni, ahol a google szerint nagyobb méreteket is adnak. Mint kiderült, az a Marks and Spencer volt. De legalább tényleg volt rám nadrág. Aztán a Three-be mentünk, hogy a gyerekeknek is legyen telefonkártyája. Szinte futva értük el a hazafelé tartó buszt és már fél 2-re itthon is voltunk. 

Ebédkészítés közben még bedobtam egy adag mosást, ami mint később kiderült, meg is száradt. Aztán sikerült valahogy elfogyasztani a tejet, úgyhogy ebéd utáni séta keretében hoztunk. Meg találtam Dominak egy mérettel kisebb nadrágot az iskolábajáráshoz, hoztunk egy XS méretű melegítő alsót, de azt majd ki kell cserélni S-re, mert most épp jó, de talán csak egy hétig, kettőig.

Aztán mikor kimentem a ruhákat forgatni, nézegettem az utcafronti tetőt is, és akkor vettem észre, hogy a zöld kis kuka és a lépcső között valami oda nem illő van. Egy csomag volt, amit a postás bácsi valamikor odatett. Nyilván a gyerekek nem nyitottak ajtót. Megjött a vasaló, néhány fontért az e-bayről. 

Aztán még este igyekeztem legjobb tudásom szerint kitöltögetni a különböző nyomtatványokat az orvoshoz, a Council Tax csökkentéshez. Lesz még kérdés, mikor beadjuk mindkettőt, de tovább nem jutok velük. Ja és a nap fénypontja, hogy a napi postával megjött Csücsköm NI száma is. 

Alig voltunk itthon

Tegnap akkor elmentünk a kisebbeknek formaruhát venni, illetve kiegészítőket, pulcsit, melegítő felsőt. Odafelé egész jól mentünk, bár a busz egy helyen eltért a Google szerinti menetiránytól, de azért csak odajutottunk, ahova kellett. Viszont visszafelé pont az orrunk előtt elment egy busz és úgy tűnt, nem is jön több. Vannak olyan járatok, amik csak akkor közlekednek, ha iskolaév van, de akkor sem túl sűrűn. Így aztán a legközelebbi másik buszmegállóhoz mentünk, útbaejtve egy korábban látott PayPointot, ahol tudtunk tölteni a gáz és az áram kártyáinkra. A távolabbi buszmegállónál 15 percet kellett még várjunk a buszra, de legalább jött valami. Azzal pedig fel tudtunk jönni egészen a mosoda utcájának a végéhez, ahonnan már akár haza is szaladhattunk volna, ha  éppen nem jön egy másik busz, ami pont jó lett nekünk is.

A hazafele úton kaptam egy levelet a Gower College egyik tanárától, hogy hívjam fel, mert menni kellene a nagyobbakkal jelentkezni, lesz valami megoldásuk. Őt ajánlotta a Dylan Thomas ból Mr. Payne.

Valamikor menetközben befejezték annak a teleknek a támfal építését, amin a Tesco is van, tegnap csodáltuk meg a végeredményt. Ott is lett egy megálló, vagy volt mindig is, csak mi nem tudtuk, és szépen visszaaszfaltozták a járdát, az utat.

Irányba állítottam az ebédet és felhívtam a hölgyet, aki írt nekünk. Abban maradtunk, hogy majd ma, azaz szerdán bemegyünk a gyerekekkel, papírokkal. 
Itthon evett mindenki, aztán Dominik kivételével visszamentünk a városba, immár esőben. Ott a vasútállomásnál átszálltunk egy másik járatra, pontosabban csak szálltunk volna, ha jött volna. De aztán jó 5 perccel később jött is. Csak akkor már egy másik megállóban álltunk és vártunk egy másik buszra, ami csurig tömve, szintén késve megérkezett. Ez egyébként egy szép, csuklós busz, de a közönsége, na, hát én ilyet itt még nem láttam. Mintha szándékoltan a leglepukkantabb réteget gyűjtötték volna egy helyre. Eddig valahogy nem futottunk bele ilyen koncentráltan abba, hogy itt se mindenkinek fenékig tejfel.
A térkép szerint 4 megállót kellett volna menni, így épp hogy nem vétettük el a leszállást, mert egyszer sem állt meg a busz, csak mikor mi jeleztünk, hogy leszállnánk. Szinte akkor esett a legjobban, amikor leszálltunk. Hamar meg is találtuk a boltot, amit kerestünk, egy idösebb úrral a fedélzeten. Némi bóklászás, tanakodás, méregetés után kiválasztottunk 2 asztalt, inkább irodainak mondanám őket, 2  párnás széket, egy komódot és egy szétnyithatós kanapé félét. Ez a 6 dolog volt 135 font és a szállításért kellett volna fizetni 20 fontot,de azt megkaptuk ajándékba. Nagyjából a hasonló termékek bolti árának az egytizedét fizethettük ki. 

Visszafelé is jól megáztunk, és ugyan a tervek szerint még boltba is mentünk volna, de Lili fázott így inkább hazajöttünk és ő ment fürödni, mi még vásárolni. A mosógépet a közben beköszöntött szép napos időre tekintettel beizzítottam, és mire hazaértünk már teregethettem is. Estére egész jól még is száradt, igaz itt benn kapott még egy rásegítést a radiátorokon aminek szüksége volt rá, mert annyira lehűlt, hogy itt benn elkélt a fűtés. 

Azt nagyon nem tudom, hogy miért, de Maya úgy döntött, hogy akkor ő tegnapelőttől fogyózni kezd, aztán hirtelen Lili is csatlakozott. Az az érzésem, hogy lesz még alkalmam sütni olyanokat, mint valamelyik nap ezt a karfiolt. 

Ma is tanultunk valamit :)

Tegnap reggel esőre ébredtünk, de nem esett olyan rettenetesen, csak az az aprószemű, áztató eső. Este már mindenhogyan kellett mosni, és reggelre kelve arra gondoltam, hogy mivel tudvalevő volt, hogy egész nap esni fog, majd jól megszárítom (98% volt a páratartalom). Egy adagot ki is vettem szárazon, mielőtt átmentünk a Tescoba. Aztán a Tescoba vezető úton Csücsköm rátalált a megfelelő szóra, hogy milyen is az eső. Szóval olyan, mintha egy hatalmas ultrahangos porlasztóból jönne kifelé. 
Bevásárlás után még hazaértünk elázás nélkül, aztán egyszerre esett nagyon sok, borult volt, és semmi jel nem mutatott arra, hogy délutánra, 4 körülre, ahogy ígérték, tényleg kiderülne. Így aztán folytatólag elindítottam a szárítógépet, és készítettem az ebédet. 

Aztán egyszercsak el kezdett szirénázni a szárító, hogy őneki tele a tartálya. Az mind szép, mindketten tudtuk, hogy van neki olyanja, meg hogy időnként üríteni is kell, de azt, hogy hol van és mit kell vele csinálni, azt nem tudtuk. Csücsköm először próbálta letölteni a szervízkönyvet, amit sikerült is, de olyan szakszöveg volt, hogy szinte csak a kötőszavakat értette. Na, és akkor az én okos férjem megint csak a youtube-on keresett rá a szárítógép tipusára és szerencsénkre volt egy lelkes holland, aki felvette videora, hogy mit is kell csinálni a géppel, hogy sokáig jó egészségnek örvendjen még. Mondhatnám azt is, hogy éppen idejében, mert lehet, hogy ezt a gépet nem nagyon takarítgatták. Szóval kiszedtük a csurig levő víztartályt, ami lehet, hogy még az előző tulajtól is tartalmazott vizet, de nem tudom. Majd meglátjuk. Eddig tán 3-4 alkalommal használtam, fogalmam sincs, hogy milyen sűrűn telik meg. Aztán Csücsköm mutatta, hogy milyen szűrőt kell kiszedni még, mit kell vízzel leöblíteni, kitakarítani. Volt egy szűrő, ami nagyon sűrű szövésű és nagyon vékony szálú műanyagból van, arra szolgál, hogy a szöszöket összegyűjtse. Na és akkor innen látszott, hogy ez a gép nem nagyon volt karbantartva. Ez a szöszréteg olyan vastag volt, hogy szinte nem is mertem leszedni, mert mi van, ha egy vékony szivacsréteg is van ott, amit leszedek. De aztán a video alapján kiderült, hogy nincs ott semmilyen szivacsréteg, hanem olyan vastagon áll benne az összegyűlt szösz, hogy egy vastag réteget képezett. Csak úgy le kellett húzni. 

Aztán amíg ezzel foglalatoskodtunk, meg elkészült az ebéd, egyszerre csak hirtelen kiderült, abbamaradt az esés, kisütött a nap. Úgyhogy a félig száradt ruhák végül a kertben száradtak meg. 
Annyira azért nem tartott sokáig a jó idő, de ennyi éppen elég is volt. Még arra is futotta, hogy ott, ahol szárítani szoktam, Csücsköm a szegélynyíróval levágta a gazokat, amik kinőttek a kövek közül. Aztán estére megint eleredt az eső. 

Megjártuk az iskolát

Tegnap 10-re volt időpontunk, mint kiderült, nem az igazgatóval, hanem az iskolában a gyerekek jóllétéért felelős emberrel, Mr. Payne-nel. Idejében el kellett indulni, mert azt tudtuk, hogy a mosoda úgy 20-30 perc sétára van itthonról, de ez még odébb volt, a mosodán túl, bár könnyebb terepen, mint a mosodáig tartó út. Végül erős félóra alatt odaértünk. Talán lesz busz is, ami odamegy, csak nem tudni most még, hogy jó időben fog-e menni. Az 53-as busz valami messzebbi faluból indul, és nagyon ritkán jár. Még menetrendet is úgy kellett kérni a busztársaságtól, mert sehol nem volt fenn. De épp most néztem, hogy nagyon kicsi rá az esély, hogy legyen busz. Mr. Payne pedig azt mondta, hogy ugyan már, nincs az 3 mérföld, nem hinné, hogy fog adni az önkormányzat iskolabuszt. Mondjuk az, akivel az önkormányzatnál kapcsolatban vagyok, nem válaszolt már vagy egy hete a leveleimre. 

Szóval beírattuk a gyerekeket és kiderült, hogy majd egyenruhát kell hordjanak, pontosabban fehér inget és fekete nadrágot, ami nem lehet farmer és nem lehet nagyon feszülős. Persze jól be lehetett a gyerekeken mutatni, hogy pont ez az, amit nem lehet. Domin egy fekete farmer volt, Mayán pedig egy skinny tipusú naci, ami ugyan nem volt farmer, viszont jól feszült. Ja és mindehhez fekete cipő kell, de fekete, nem színes fűzővel, nem fehér talppal. Azt mondta még Mr. Payne, mikor kérdeztük, hogy hol kellene megvenni a ruhákat, hogy ó, itt van a szomszédban. És tényleg, kocsival ott van a szomszédban úgy 10 percnyire, de a busz épp elment és csak fél óra múlva jön, gyalog meg megint csak fél óra. Így hazamentünk. Aztán sikerült Csücskömnek kisütnie, hogy hétfőn itthonról az 53-as busszal majd könnyen odajutunk. 

Persze Maya mondta, hogy jó lenne Domival egy osztályba kerülni, de azt szerintem ő is tudta, hogy ez vágyálom. Mayának csak ez az éve lesz itt, Dominak pedig vagy 2-3. Szinte kérdezés nélkül is megtudtuk, hogy nem ők lesznek egyedüli külföldiek, hanem lesz lengyel, orosz, észt és talán még egy nemzetiséget említett, de magyar több nincs, csak a mi két gyerekünk. Mondhatnám úgy is, hogy hála Istennek. Hamarabb meg tudnak majd tanulni úgy angolul, hogy ember nem lesz, aki hozzájuk szóljon magyarul.

Dominak eléggé ádáz hangulata volt egy darabon és egyébként is mostanság hajlamos mindent leszólni, úgyhogy talán már jó lesz, ha más környezetbe kerül. Mikor hazaértünk és ideült a géphez, Postival, volt általános iskolai osztálytársával, beszélgetett és úgy beszélt itt az egyenruháról, meg az iskolábamenés borzalmairól, hogy rossz volt hallgatni. 

Aztán mikor hazaértünk, beszedtem ebéd után a reggel kiteregetett ruhát, kicsit szárítottam rajta, aztán elmentünk a Tescoba. Nem sokkal azután, hogy megjöttünk, nekifogott esni. Én nem emlékszem arra, hogy ilyen aprószemű esőt valaha is láttam volna. Szinte olyan, mint a ködszitálás, csak nem köd, hanem eső. És esett egész este, sőt, még most is esik. 

Máskülönben valamelyik reggel láttam ködöt is, tiszta pára volt minden. 

Így nézett ki az egyik utca, ahonnan egyébként hegyoldalt is lehet látni.

Ezt a képet Csücsköm kászítette, még napokkal korábban, de nagyjából ugyanonnan.

Mire visszafelé jöttem addigra már sütött a nap és felszállt a köd. 

Amit akartam még írni, hogy embert csak akkor látunk szinte gyalog, ha sétáltatja a kutyáját. Egyébként az emberek legnagyobb többsége kocsival jár. Nyilván nem mindenki, hiszen akkor tök üresek lennének a buszok, de ez nem igaz. De az sem, hogy tele vannak. Talán egyszer fordult eddig elő, hogy nem tudtunk leülni. Néha egyébként nem is árt leülni, mert egyrészt annyi a kanyar az utakon, hogy rengeteg, a másik, hogy a sofőrök mennek néha, mint akit kergetnek. 

Zsókáék a múlt héten elvitték Gyendára Petyi és Bözsit, aztán Petyi úgy tűnik inkább világgá szaladt, de talán nem túl messzire, talán még előkerül. Ott is van egér, jól táplált kedves cica, talán szerető gazdira lel, vagy valahogy visszakevereg Klárihoz. Mindenesetre Klári talán Petyi helyett, így, hogy nyomaveszett egyenlőre, Pirost odavenné magához. Remélhetően ő már nem megy világgá, és akkor a legrosszabb ami történhet Klárival, hogy 3 cicája lesz kettő helyett, ha esetleg Petyi, Piros érkezte után megkerülne. Ha így lesz, hogy Petyi nincs péntekig,  akkor talán már aznap mehet Piros.

Kis lépések

Ma, ahogy ígérték, tényleg felhívott egy férfi a Dylan Thomas Community School-ból, vélhetően az igazgató, hogy holnap reggel 10-re vár bennünket beíratkozni. Jó lesz, ha tényleg tudnak a gyerekek iskolabusszal menni, mert csak átszállással lehetne busszal menni, de ahhoz is be kellene menni a város felé, jó kétharmadnyit és onnan vissza. Hamarabb nincs átszállási lehetőség. Itthonról pedig gyalog, a térkép szerint úgy 30 perc, de holnap biztos, hogy korábban el fogunk indulni, gondolom úgy kilenc körül. 

Éredekes, hogy se az államkincstár, sem a jegyző a füle botját sem mozgatta arra a bejelentésemre, hogy a gyerekek külföldön tesznek majd eleget a tanulmányi kötelezettségüknek. Annyit vettünk csak észre, hogy nem jön a családi pótlék, de szerintem azt sem utalták el, ami még járt volna. Mindegy. Lehet, hogy írtak, de mindkettőt megkértem, hogy emailben írjon, ha valami hasfájása van. Nem írt senki semmit. 

Napok óta azt figyelem, hogy mintha kissé homályosabbak lennének a betűk, de majd meglátjuk. 

Ma, reggel óta esik az eső, és úgy tűnik egész héten fog még esni. Jobban, kevésbé.

Hogy az a park mekkora?!

Ma volt a napja, hogy elvitték a pink zsákokat, a feketét és a konyhai hulladékot. Nem nagyon viccelnek, ha több feketét zsák van kinn, mint 3, akkor a felesleget simán otthagyják egy jelzéssel, hogy egyszerre csak 3-at visznek. A konyhai  hulladékosba is belenéznek, a szomszédéból pl. kidobtak egy müanyag zacskóba csomagolt valami cuccot mindenestül. Szóval csak azt a kis zacskót lehet használni, amit kaptunk akkor, mikor elhoztuk a kisvödröt. Más nem jó.

A hét elején kaptam választ az egyik helyröl, ahova írtam a nagyobbak nyelvtanulása miatt, történetesen az egyetemröl válaszoltak. Fel is írták öket, valamikor október elején kezdödik az oktatás. Még nem tudni, hogy hány alkalommal tudnak menni egy héten, de azt már szeptember elején tudni fogjuk.

Ma megint szép idönk volt. Délután én is elmentem Benivel és Csücskömmel a parkba, Az a park hatalmas, úgy 3-4szer belefér a kastélypark ott Tétényben, csak hegyes-völgyes. Aztán megnéztük, hogy hol van az a háziorvosi központ, ahova tartozunk. Jó kis séta itthonról, hegynek fel, viszont visszafelé már csak gurulni kell lefelé.

Szombatolás

Isteni idő volt, a tegnap kiterített ruhák szépen már délelőtt szárazak voltak, aztán akkor utána a másik 4-5 adag is kikerült a kötélre. Bár fontolóra vettem, hogy kellene venni egy 4 karos szárítót, mert a lik az itt van neki az udvar közepén, csak bele kell állítani és akkor talán könnyebb dolgom lenne, mint így, hogy állandóan lesegetni kell, mi száradt meg és mi nem, és megvárni, hogy ki tudjak teregetni, mert lett hely. Majd még körül nézek, hogy hol van legolcsóbban,

Itt szombaton is jár a postás, így meghozta a bankkártyákat, pinkódokat, és hozott az itteni Tescotól visszatérítést.

Az ebéd ma is kicsit össze-vissza volt. volt maradék husi tegnapról, és sütöttem Stefániát, mert Maya az utóbbi időben nyavalyog, hogy ő nem szereti a csirkét. Nagyon finom krumplit találtunk, ami ugyan nem kifejezetten sült krumplinak való, ám annak nagyon finom. Amit kifejezetten sült krumplinak árulnak, az nem tetszett Dominiknak, és minthogy ő a legfőbb sültkrumpli fogyasztó, fontos a véleménye.

Csücsköm délután elment Mayával és Benivel egy közeli ám de jó nagy parkba sétálni, aztán csak akkor jöttek haza, mikor már cseperegni kezdett és hideg lett. Eső aztán persze nem esett egyáltalán.

Azt írtam, hogy a ház fafödémes, de a szomszéd is kiválóan hallatszik, annál is inkább, mert egyrészről az anyukának van egy jó erős hangja, és nem is törekszik rá, hogy csendes legyen, a másik, hogy ehhez társul egy ténsasszony stílus is. Időnként visítozás, ordítozás hangját hozza a szél, a fal, minden felület. Viszont ha énekel, az is szép, csak néha ötletszerűen átcsap üvöltözésbe. Mivel nem nagyon érteni, hogy mi történik, így szoktak érni bennünket meglepetések,

Ja, és Zsóka este írt egy SMS-t, hogy Bözsi megkerült, mert tegnap este, mikor hazaértek, a két cicát ki kellett engedni, mert Petyi összepisilt mindent, és úsztak benne. Aztán evés után szétszaladtak, és most este csak Bözsi került elő. Talán Petyi is meglesz hamar-hamar.

Még most hadakozok a volt magyarországi szolgáltatóinkkal, mert ugyan én mindent kifizettem, úgy tudom, mégis jött számla a vízről, csatornáről, szemétről. Úgyhogy most levelezünk.

Kell még utánajárni a nyelvtanulásnak

Reggel lementünk a nyelviskolába, hogy beíratkozzanak a gyerekek, de ez akkor mindjárt Nem sikerült, mert valamiért nem működött a fénymásoló, amin kellett volna másolni a tesztnek valót. Megegyeztünk, hogy kicsit később visszamegyünk.

Lementünk a piacra és a landlordtól kapott kulccsal visszamentünk a kulcsmásolókhoz, akiknek erről a kulcsról sikerült végre jó kulcsokat csinálni. Aztán átmentünk a szomszédban levő Primark üzletbe, ahol vettünk pár pólót, Beninek nadrágot, Csücskömnek itthonra játszó ruhát, hogy ne csak farmerban tudjon itthon ülni, jönnni-menni. Nadrágot nem kaptunk se a lányokra, se rám. 
Volt-volt, csak nem olyan, amilyet szerettek volna, az én méretemben pedig egyáltalán semmi. Ez azért is furcsa kicsit, mert ahogy végignézek a hölgyeken, hát nem lehet azt mondani, hogy mindenki szilfid lenne és csak én lógok ki a sorból. Úgy tűnik, hogy a helyi lakosság, az angolok és a walesiek, vagy legalábbis akik annak látszanak, magas és elég jól megtermett emberek. A férfiak is és a nők is. Főleg az ázsiaiak vagy afrikaiak  között vannak alacsonyabb termetűek és vékonyabb dongájúak, bár ott is van ellenkező példa bőven. Szóval maximálisan indokoltnak látnám a 22-es mérettől felfelé is tartani méretet akár egy átlagos Tescoban is.

Az irodába úgy 11 után értünk és ugyan regisztrálták a gyerekeket, de az már most látszik, hogy ez édeskevés lesz. Heti szinten 1x2 óra. Még egy college nevét kaptam meg, hívtam őket, de csak üzenetet tudtam hagyni. Ez kifejezetten nyelvoktató college. Aztán még engem is regisztráltak egy ötven feletti nőknek szóló workshopba, ahol mindenféle kézműveskedést lehet csinálni, ha az emberek nincs jobb dolga, ha meg egyéb hivatalos ügyintézésben elakad, akkor is lehet ott segítséget kérni.

Hazafelé épp elkaptunk egy buszt. Ki se volt írva a megállóban a busz, mert már addigra, mire mi odaértünk, már el is kellett volna mennie, de szerencsére késett egy kicsit.

Itthonról még átsétáltunk a Tescoba nadrágért, de csak Lili talált magára valót. Közben ment a mosógép, még utána is. Összesen ma 4 adag volt benne, a negyedik majd reggel kerül ki a kötélre.

Este beszéltünk Zsókával, hogy milyen útjuk volt a cicákkal hazafelé. Azt mesélte, hogy Petyi végigpanaszkodta szinte a teljes utat, de azért odaértek épségben. Most már csak Piri és Anyahajó gubbaszt az állatorvosnál letétben. Még nekik kellene gazda, mihamarabb.

Iskolakeresgélés

Reggel egész korán keltünk és felzarándokoltunk a Lidlbe. Vettem ebédnek valót és vettünk egy varrógépet, amit valószínű hamarosan fel is kell majd avatni, leghamarabb akkor, ha megjöttek a cuccaink. Azzal együtt jön majd az interlock is, és muszáj néhány nadrágot vennem magamnak is és a lányoknak is, de Csücskömnek is. meg úgy általában mindenkinek. Mi ketten fogytunk a lányokkal együtt, de Csücsköm látványosan, rajta lóg a nadrág. Rajtam nem lóg még, de már tönkre van, mind a kettő, annak ellenére, hogy az elmúlt években egyáltalán nem volt olyan, hogy tudtam volna 2 nadrágot venni.

Még tegnap hoztunk brokkolit és lett brokkoli krémleves, a lányok örömére. Finom is lett, és volt is mivel leturmixolni.

Ma kaptunk egy nagy kérdőívet a council tax csökkentése miatt, amit ugyan el kezdtem kitölteni, de még hiányoznak hozzá adatok, így félretettem.

Délelőtt telefonálgattam az iskolák miatt. A Dylan Thomas, ami csak gyalog közelíthető meg, gyakorlatilag üres volt. Egy kedves emberrel beszéltem, aki felírta a telefonszámomat és megígérte, hogy jövő héten valaki majd visszahív. Ehhez az iskolához írta az oktatási osztály, hogy ha kérjük, segítenek a gyerekek szállításában.
A másik iskola, amit hívtam, az egy college, ott az javasolták. hogy előbb menjenek a gyerekek angolt tanulni és csak utána majd a college-ba. Ezzel mondjuk egyet tudok érteni, és így, hogy kaptam telefonszámot, hogy hova menjenek, így könnyebb is lesz talán, Holnap reggel megyünk a nyelviskolába, aztán majd meglátjuk mit mondanak, főleg, hogy egy tesztet is akarnának íratni a gyerekekkel. Majd lehet, hogy letesznek róla, ha ott az illetékes elvtárs megérti, hogy nem tanultak egy szót sem, felesleges felmérni a tudásukat. Ha néhány szót értenek is, az semmire sem elég sajnos.

Szaladgálós nap, de eredményes

Tegnap nem csináltunk túl sok mindent, ma viszont sokkal hatékonyabban működtünk. Délelőtt itthon mostam egyet, gyönyörűen megszáradt, aztán egy órára mentünk a bankba, hogy bankszámlát nyissunk. Pont mielőtt indultunk volna, jött a postás és hozta a NI számomat. Egy órácska papírozás után tényleg lett bankszámlánk. Vinnünk kellett hozzá útlevelet, council tax számlát, lakásbérleti szerződést. Mikor végeztünk, még visszaváltottuk egy postán a maradék forintunkat, aztán tovább mentünk, hogy hazafelé bemenjünk az Aldiba. Végül valahogy 4 körül értünk haza.

Nem sokkal később jött a landlord, hogy hallja, hogy nehézségeink vannak a zárakkal, és emiatt jött főleg. Aztán mivel már itt volt, megmutogattuk neki, ami még gondunk volt, így például jön majd a jövő héten létrával, hogy kitakarítsa az ereszcsatornát. Küld majd villanyszerelőt  a lámpánk miatt és a konnektorok miatt is. A kádat elfelejtettem mondani neki.
Hozott magával egy kulcsot, amit itt is hagyott, hogy az jól működik és tényleg, úgyhogy majd ahhoz igazíttatjuk esetleg a nem működő másolt kulcsainkat.

Mikor hazaértünk, ettek a gyerekek, aztán annyira szép volt az idő, hogy megint visszamentünk a partra. Sokan strandoltak még este 6 körül is. Azt még mindig nem tudjuk, hogy mennyire hideg vagy meleg a víz.

Most a napokban el kezdtem szervezni, hogy utánunk jöjjenek a csomagjaink, amik otthon maradtak Icanéninél, és végül a 28-i szállításban maradtunk, így valamikor a rákövetkező kedden-szerdán ér ide majd a holmi.

Estére válaszolt az oktatási osztály is, majd holnap akkor telefonálgatok ezügyben,

Itt vannak a fürdőzők

Mászkálás

Reggel, miután nagy nehezen felébredt az a két gyerek, aki velünk akart jönni, el is indultunk, de a bankkal csak annyira jutottunk, hogy kaptunk egy időpontot, szerdára. Aztán utána voltunk a piacon, kulcsot reszeltetni ( a hat másoltatott kulccsomóból egyre kevesebb működik egyáltalán, jól, tán egy sem, még az eredetileg kapott sem), táskát venni.
Aztán átmentünk a Quadrantba, mert ott van a three.com-nak egy üzlete, ahol próbáltunk utána járni a simkártya kérdésnek. Nem tudjuk, mi lesz a Nordtelekomos kártyáinkkal, de meglehetősen izé dolog, hogy 15-18 perc után szétkapcsol, aztán néha nem lehet újrahívni Magyarországot, itt meg néha nagyon rossz a kapcsolat minősége. Recseg, ropog a vonal. Akkor amikor esetleg olyat hívsz, akivel egyébként is kommunikációs problémák vannak, akkor ez a minőség nem sokat segít. Az megint kérdés, hogy meddig szolgáltatnak?

Voltunk visszafelé Lolekben is, ami lengyel bolt, egész közel volt a szállodához. Vettem tejfölt és csokis puding alapot, ezt nem tudni miért, de egyáltalán nem láttam másutt. Utána felszálltunk a buszra és mentünk az Aldiba. Ott vettünk néhány dolgot és jöttünk haza.

Időközben, míg nem voltunk itthon, Lili és Dominik nem engedték be a szállítót, aki hozta volna az újabb összelegózható szekrényféléket. Szerencsére a szomszéd átvette őket.  Az egyik csak úgy fért be a lányokhoz, hogy le kellett csavarozni az egyik polcot. A másik nálunk áll, így eltűntek a bőröndök. Kicsit komfortosabb lett.

Aztán kopogott valami ismeretlen fiatalember, hogy akar valamit, de valahogy sikerült annyira hadarnia és annyira érthetetlenül beszélnie, hogy mindketten néztünk rá és bizonygattuk, hogy szavát sem értjük, aztán szegény feladta. Mondjuk addigra már Csücsköm is túl volt egy nehézkes beszélgetésen a TV licence díja miatt egy fiatalemberrel, de azzal sem vergődött túl könnyen zöld ágra.
Én közben összeraktam a lányok polcát, aztán nekifogtam a mienknek is. Csücsköm kisütötte, hogy esetleg kihasználhatnánk a jó időt és a buszjegyünket, lemehetnénk a partra. Lili és Domi megint nem akartak jönni, de Maya és Beni jöttek, igaz, úgy készültünk össze, mintha lagziba mennénk, vagy 3 busz ment el, mire sikerült útnak indulni. Egész sokáig egész jól járnak a buszok, úgy negyedóránként, aztán este 7 körül már csak óránként vagy egyáltalán.

Nagyon szép volt az idő, kicsit fújt a szél, na jó, ott lenn a parton nagyon, viszont a napsütés miatt határozottan kellemes volt.

Ügyeskedtem

Tegnap, ahogy kinn járkáltam a mosás miatt, egyszer csak nézem, hogy jé, a víz, ami kijön a mosógépből, meg egy másik, ami jön az emeleti fürdőszobából,az némi hanyagságnak köszönhetően szépen folyik a ház alá. Néztem, hogy mit is tudnék vele csinálni, hogy csökkentsem a bajt, de csak annyira jutottam, hogy az egyik csőre applikáltam egy műanyag flaskának az egyik darabját, hogy ne a falra folyjon a víz, aztám meg az alatta levő csatornacső maradékot kitisztítottam a törmelékektől.

Ide került a flaska vége

És itt lett mellette kitakarítva az a darab cső

Ezek meg a szomszéd ház csövei, de mindenütt így oldják meg

Ha rákkatintasz a képre, akkor a távolabbi fekete csőnek van egy gallérja, oda lehet belevezetni a más helyekről kifolyó vizet

Ma is mostam azért, de a háromnegyedig száraz ruhát mégis csak el kezdte verni az eső este, nem sokkal azelőtt, hogy behoztam volna. Már mindenhogyan meg kellett szárítani.

Gyönyörű idő

Ma igazán nem lehetett okunk a panaszra. Reggel, már mikor mentem a boltba, ugyan 9 fokot írt a telefonomon az időjárásjelző, de egyáltalán nem fáztam egy újjatlan pólóban és egy vékony farmeringben.

Ma volt a napja, hogy utoljára mentem el a kiskocsi nélkül vásárolni. Nem is vettem meg mindent, de annyira tele lett a hátizsákom  és még 2 szatyor is. Viszont ma lett jó ebéd. Sikerült eltalálnom, hogy kellene a gázt állítani, hogy ne legyen semminek semmi baja.

Azt elfelejtettem tegnapról, hogy megérkezett egy, a leírások szerint kempingezéshez szánt szekrényke, amit mi most nem kempingezéshez fogunk használni, hanem rendes bútorként. Lehet, hogy túl egyszerűnek tűnik, de a charity shopban sem találtunk olyasmi szekrényt, amiben polcok lennének, vagy fiókok. Legfeljebb 3-4 fiókos kisméretű komód volt, de azok abban a formában túl sok helyet foglalnak, ahhoz képest, hogy mekkora a hasznosságuk. Ezt beállítottuk a kisszobába, és egyenlőre a lányok rakhatják bele a ruhájukat, és én fogom ide tenni még az ágyneműfélét. Olyasmi, amit igazán szeretnék, úgy 800-1000 font darabja, úgyhogy ráér még bőven.

Tegnap megkaptuk a council taxról (ez valmi olyasmi, mint a kommunális adó, csak hozzácsapják még a rendőrség fenntartását is)  a számlát, hát, eléggé vastagon fogott a ceruzájuk, de már tegnap írtam nekik, hogy vajon a 4 gyerek nem adócsökkentő tényező-e. Ezt csak olvastuk, most, mikor már megjött a levél, mert akkor, mikor benn voltunk, senki nem kérdezte, hogy van-e gyerekünk, mi meg nem tudtuk, hogy ezt kellene hangoztatni, mert különben vagyonokat kell kifizetnünk. Ez így, ha nem változtatnak rajta, akkor 137 font havonta.

A másik, ami meglepetésként ért bennünket, hogy jött egy dörgedelmes levél, hogy szinte azonnal fizessünk TV licence díjat.
Amikor benn voltunk a Virginnél megrendelni az internetet, akkor rendeltünk vele együtt TV-t is. Ott rögtön kérdeztük, hogy hol, mikor és kinek kell fizetni a TV licence díjat, de a leányka, akivel szerződtünk, nem tudta megmondani, ami azért is izgalmas, mert egyrészt eléggé gumiszabályok vonatkoznak erre a TV díjra, másrészt főben járó bűnnek számít, ha az ember nem fizeti, ám mégis, akár véletlenül is olyan tartalmat néz akár mobilon is, ami beleesik ebbe a gumiszabályokból álló felsorolásba.
Szóval, majd ezt is fizetni kell, inkább, mintsem olyan nézésén kapjanak, ami miatt aztán úgy megbüntetnek, hogy a fülünk is ketté áll. Ez mondjuk nem lesz akkora tétel, de azért csak foglalkozni kell ezzel is.

Lenyűgöző dolgok

Tegnap aztán annyira jó lett az idő, hogy a szomszédban elővették a felfújhatós kismedencét, a kis spa medencét kinyitották és nyarat tartottak.
Ez azért volt számomra lenyűgöző, mert rendben, szép idő volt, sütött a nap, fújt a szél, ahogy szinte mindig, de nekem például biztos, hogy eszembe sem jutott volna, hogy medencébe menjek, kinn pancsoljak. Az itteni nyarat nézve még az sem jutott volna eszembe, hogy egyáltalán vegyek medencét, bármilyet is. Sőt, ahogy elnéztem az egyébként vízkedvelő gyerekeinket, nem láttam rajtuk a vágyakozást, hogy jaj de jó lenne pancsolni. Inkább a hitetlenkedés, hogy ez most így tényleg komoly, 20 fokban?

Az öltözködéssel is vannak érdekes dolgok. Akkor amikor mi esetleg cipőben, zokniban, nadrágban pulcsiban vagyunk, akkor többeket látok akár úgy is felöltözve, hogy kis bojtos téli sapka, kiskabát, nadrág, mezítláb szandállal. Nekem nagyjából mindig a lábam fázik a legelőször, így ha az pucér, akkor már majdnem mindegy is, hogy még mi van rajtam.

Csücsköm ma volt az NI számát kérni, Neathben. Megdícsérte a hölgy, akinél volt, hogy milyen jól beszél már. Sokat segít a muszáj.

Nem tudom még, hogy másutt hogy van a húsfélékkel az ember, mármint ha henteshez megy, mert ott még nem voltam, de a Tescoban szinte minden egyben levő húst bőrösen árulnak. Ami meg nem egyben van, az sokkal drágább. A másik, hogy viszonylag sűrűn szoktam pulykahúst készíteni, de itt alig találtam. Pulykamellet igen, alsócombot igen, de nagyjából ennyi a választék. Felső comb, egyben, vagy filézve, vagy olyan kockára vágottak, amit a Lidl-ben szoktam kapni, semmit nem találok. Ma sütöttem először krumplit és kicsire vágott husikat hozzá. Majd még keresnem kell itt húspuhító sót is. Tarját se láttam nagyon.

Rizs, ami lehetett volna arbori is

Tegnap esős nap volt, bár reggel még a boltbamenéskor megúsztam, Utána aztán egész nap esett, jobban, kevésbé, vagy éppen átmenetileg egyáltalán, de összességében esős nap volt.
Úgy komoly dolgot a munkakeresésen és sim kártya vadászaton kívül nem nagyon csináltunk. Maya rajzolt estére egy kost, ami lássuk be, szép teljesítmény.

Főzni sem kellett, mert volt még a tegnapelőtti rizses húsból, de ahogy elnézem, nem is fog most elfogyni, így megy a mélyhűtőbe. Jobb lett volna, ha inkább arbori rizst veszek, de akkor ott hirtelen nem jutott eszembe, hogy az alkalmasabb a rizses húsnak. Magyarországon nem nagyon láttam olyat, csak tudtam, hogy létezik, több szakács a TV Paprikán azt használta rizottóhoz. A boltban egyszerűen nem jutott eszembe, hogy inkább az kellene. Hát, nem is lett olyan, mint kellett volna lennie.

Ma reggel pedig felkerekedtünk, hogy felmenjünk a Lidlbe. Sikerült jól felpakolni. Vannak dolgok, amik csak ott vannak, vagy eddig másutt még nem fedeztem fel őket. Van egy paprikás szalámiszerű valami, ami egész jó, de Magyarországon ezt sosem vettem, pedig azt hiszem kapható, ugyanez a fajta. Másfél óra alatt megjártuk, és persze odafelé még esett az eső is. Visszafelé már nem, és most pedig már szárad is kinn a ruha, amit kiterítettem, mikor megjöttünk.

Hajazás

Tegnap végül egész jó idő lett, annak ellenére, hogy reggel esővel indult.
Az előző este kimosott ruhákat betettem a szárítóba, aztán csak csodálkoztam, hogy miért nem áll le, pedig már réges-rég vége a programnak a használati utasítás szerint. Így aztán rádöbbentem, hogy amíg én meg nem állítom, ez nem fog megállni. Szárazak lettek a ruhák és nem is lettek gyűröttek.
Délután felmentünk a Tescoba, mert rendeltem egy kis polcot, azt kellett elhozni. Jött Maya is és Beni is, Csücsköm meg hozta a banyatankot.

Aztán nem pontosan úgy sikerült hazajönni, ahogy terveztük. Maya már jó régen rágja a fülemet, hogy szeretné a haját lilára festeni, mi meg nem szeretnénk, ha ez bekövetkezne. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem biztos, hogy ezzel kellene új iskolaévet kezdeni, és kérdezgettem, hogy miért is lenne ez jó. A csak válaszon kívül más nem érkezett. Az én kitérő válaszaimat, hogy nem kellene, ne most, majd meglátjuk, stb. nem vette, és szentül fel volt rá készülve, hogy na majd tegnap megvesszük a hajfestéket, és amikor végül merev ellenállásba ütközött, jó kis hiszti lett a vége. Így azt javasoltam, mikor már Beninek is nekirúgta a bevásárló kocsit, hogy inkább menjenek haza apjukkal én meg majd bevásárolok. Addigra a kiskocsiban volt már a polc, így ők elmentek haza.

Mire én hazaértem, a bosszankodásban annyira elfáradt Maya, hogy elaludt, Kis ideig hagytuk, közben némi kinlódással összeszereltük a polcot. Inkább Csücsköm kínlódott, mert nem volt megfelelő csavarhúzója, csak a nagyobb méretű, keresztfejes, de kellett volna a kisebb is, ami pedig nincs egyenlőre. Viszont a polc pont passzol oda, ahova szántam.

Még a Tescoba menet összetalálkoztunk egy ablakmosó brigáddal, és kérdeztem őket, hogy tudnának-e jönni hozzánk is. Meg is állapodtunk, hogy ma reggel jönnek és megmondják, hogy mennyiért mosnák le az ablakainkat. 9 után értek ide és már nem is nagyon várta meg, hogy áldásomat adjam az árra, hanem már pakoltak is lefele és már kezdtek is hozzá az ablakmosáshoz. Egyébként meg 10 fontért megcsinálták és szép is lett. Abban maradtunk, hogy ugyan ők akár havonta is jönnek, de most elsőre szeptemberben jöjjenek, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire bírja az ablak.

Ma pedig nem voltunk el nagyon, csak azután, hogy megkaptuk a vízművektől a számlát, elszaladtunk a postára befizetni. Aztán tovább akartunk még menni ide fel, nem messze egy community farmra ( ez olyasmi, ahol pl. meg lehet mutatni a gyerekeknek, hogy milyen a csirke, liba, kacsa, disznó élőben, van hozzá tanterem is, ahol mondjuk lehet egy kihelyezett természetismeret órát tartani), hogy szerezzünk egy kis vödröt a konyhai hulladéknak.
Attól, hogy a szemét különböző fomái a ház előtt éjszakáznak legalább egy éjszakát a zsákokban, a madarak rákaptak és kiszaggatják a zsákokat, hátha találnak valami ennivalót. Ezért a konyhai hulladéknak, de csak annak, van kis vödör, amihez adnak kis zacskókat is, gondolom olyant, ami le is bomlik. Olyan furcsa a tapintása, mintha gumikesztyű féle anyag lenne, abból a vékonyabbik fajtából,  de mégsem az. Úgy jártunk viszont, hogy épp visszaértünk a ház vonalába, mikor eleredt az eső, így bejöttünk, és vártunk egy fél órácskát, hogy elálljon és utána indultunk neki megint. Ugyanis két ellenkező irányban van a két dolog. A posta lefelé egy saroknyira, a community farm a másik irányba, felfelé, szintén egy saroknyira.

Hajat nyírtunk

Ma jó szeles, ám napsütéses volt az idő. Így sikerült 3 adag ruhát kimosnom és meg is szárítanom. Ebből az első adag már este benn volt a mosógépben és félig kész is volt, már csak öblíteni és centrifugázni kellett. Így már 11-kor ez az adag száraz is volt.

A tegnap vagy tegnapelőtt beszerzett 8 literes lábasban főztem egy adag tárkonyos levest. Kissé szokatlan volt, mert ilyesmit nagyjából háromszor ekkora mennyiségben szoktam főzni. Azon kívül hogy mindent megvettem hozzá, azt elfelejtettem, hogy a szemesborshoz kellett volna valami fűszertartó, amitől nem szalad ezer felé az a néhány szem bors. De azt elfelejtettem venni, így a borsok szerteszaladtak. Mindenkinek nagyon ízlett, még Beni is evett belőle, pedig ő nem szokott levest enni nagyon. A sérelmek tárgya a bors volt. De azért nem aggódom, hogy a nyakamon maradna a leves. Ami Lili szerint sokkal krémesebb lett, mint máskor.
.
Ennek az oka, hogy ugyan van lengyel bolt a városban, kettő  is, de mikor benn voltunk pénteken, nem mentünk felhajtani őket tejfölért. Az egyik viszonylag közel van a vonatállomáshoz, és a másik sincs messze, csak addigra már olyan későn voltunk, hogy nem akartunk ezzel is időt tölteni. Ja és a tejföl helyett a Tescoban kapható Double creme-t tettem bele, ami gyakorlatilag 50 %-os tejszín.

A mai nap fénypontja pedig Maya volt. Egész hosszúra megnőtt a hajam, annak ellenére, hogy nem sokkal elutazásunk előtt voltam fodrásznál. Pénteken beleszaladtunk egy fodrászda kiírásába, ahol is azt írta, hogy vágás és festés együtt 45 font. na, ettől aztán rögtön elment a kedvem a fodrászoltatástól.
A fiúké sem tudom, hogy mennyi lesz, annak ellenére, hogy úton-útfélen fodrászt lát az ember. Egy irányadó számot láttam, az 8 font volt.
Szóval, hogy a végére jussak a gondolatnak, megkértem Mayát, vágná le a hajamat. Le is vágta és egész jó is lett. Lehet, hogy nem tökéletes, viszont nem nagyon látszik az esetleges tökéletlensége, mivel göndörödik a hajam.

Apróságok

Este, amit kitettem ruhát, reggel ki kellett tennem a szárítóra, mert annak ellenére, hogy 1300-as fordulaton centrifugáz a tizenegy-két éves mosógép, nem száradt meg, Igaz, nem is olyan a szárítóm, mint otthon volt, hanem egy pelenkaszárító továbbfejlesztett változata.
Ma persze nem süt a nap, viszont fúj a szél és talán nem fog esni az eső, bár ígértek mára esősnapot. A radar azt mutatja, hogy nem lesz eső, de hát ki tudja?
A mosógép szép csendesen mos.

Van itt egy magas fémrúd (4-5 méter) a kertben, amit nem tudtunk mire vélni. Először azt hittük, hogy zászlórúd, hiszen láttunk már olyat. Több nemzetnél nem élet az élet zászlórúd és zászló nélkül. Aztán valamelyik nap, mikor a Lidlbe gyalogoltunk és szép volt az idő, sikerült rájönni, hogy mivégre vannak másutt is ezek a rudak. Ruhaszárításra. Hogy hogy csinálják azt még nem pontosan értem, de majd biztos meglesz a megoldás.

Végül néhányszori elázás után friss, illatos lett a ruha és még meg is száradt. Aztán kiderült, hogy a legjobb pillanatban hoztam be a ruhákat, mert eleredt az eső.

Már napok óta motoszkált bennem, csak valahogy mindig elfelejtettem, hogy némi fenntartás volt bennem a zuhannyal kapcsolatban. Mikor úgy húszegynáhány éve itt voltam Skóciában, az egyik helyen hasonló volt a zuhany és anno, mondhatom, kissé sem voltam elégedett vele. Nagyon keveske víz jött belőle, így a zuhanyzás élvezete teljesen elmaradt, sőt, mindig fáztam. Mikor itt zuhanyoztam először, kellemesen csalódtam, nyilván a technika fejlődése itt is látszik és nagyon kellemesen meg lehet fürdeni ennél a kis szerkezetnél.

Mozgalmas nap

Reggel relative korán, 7-kor keltünk. Úgy volt megbeszélve Mayával, hogy őt is keltjük, de ez nem sikerült. Így mikor fél órás próbálkozás után felhagytam az ébresztésével, megkérdeztük a Googlemapsot, hogy vajon mikor jön a legközelebbi busz. A 8,35-össel el is mentünk. Beszaladtunk a Dragonba, hogy vajon Maya cipője nem maradt-e ott, de nem találták, valahol itt kell lennie, itthon. Utána elkanyarodtunk a charity shophoz, de annak  még korán volt, így tovább mentünk a bank felé azzal a feltett szándékkal, hogy na most aztán számlát nyitunk.

Útközben betértünk az ingatlan irodába, ahol sikerült megismerkednünk Selmával is, aki egy bájos, sajnos nem tudok rá jobb szót, fiatal lány, valahonnan eredetileg keletről, a muszlim világból, kis kendővel a fején. Több dolgot megtudtunk és ha már ott vagyunk, hangot adtunk annak a kérésünknek, hogy történjen már valami mosógép ügyben. Bár ez már lehet, inkább könyörgés volt. Annyira időrabló tevékenység mosodába járni, főleg úgy, hogy itt nézem a mosógépet, hogy nem működik.
A lányok átérezve a probléma súlyát, talán ma először, megígérték, hogy mindenképp történik ma valami. Mi reménykedve, hogy tényleg, tovább mentünk a bankba.

Ott kis meglepetés ért bennünket. Az a fiatalember, akivel beszéltünk úgy két hete, szabadságon van tizedikéig, és akkor csak és kizárólag ő tud nekünk számlát nyitni, hiszen már nekifogott és a bank szabályai szerint csak ő fejezheti be. Így innen dolgunk végezetlen mentünk tovább a piacra.

Itt sikerült Csücsköm oldaltáskája helyett venni egy nagyobbat, az elszakadt szíja helyett egy másikat. Én meg vettem tárkonyt zölden is és szárítva is. Talán vasárnap tárkonyos leves lesz.

Visszafelé betértünk a charity shopba. Akartam volna szekrényeket, mert azoknak nagyon híján vagyunk, de csak olyat láttam, aminek csak akasztós része van, és felette legfeljebb 1 polc.
Fiókos szekrény ami volt nagyon kicsi volt. Azért találtam egy fémszéket fa ülőkével, három egyforma, újnak tűnő, párnás széket és az ebédlő asztalunkhoz hasonlatos asztalt, ami talán kicsit kisebb. Holnap ki is szállítják őket. Az egész, tokkal, vonóval, szállítással 85 font.

Aztán hazafelé még átmentünk a Quadrant nevű bevásárlóközponton, próbáltam volna valami nagyobbacska leveses fazekat venni. Hát ott nem sikerült. A busz viszont jött, és hamar haza is értünk. Most már talán el lehet mondani, hogy le tudunk szállni ott ahol kell.

Nem sokkal azután, hogy hazaértünk, hívott Selma, hogy kiküldik a tulajdonos szerelőjét, hogy nézze meg, mit kellene tenni a mosógép bekötéséhez. Egy és két óra közöttre ígérték a lányok, hogy jön a szerelő. Tényleg meg is jött, körülnézett, hogy mit kellene csinálnia, aztán azzal távozott, hogy 3 óra múlva visszajön és megcsinálja.

Mivel a Tescoba mindenképp át kellett menni, azt csináltuk, hogy Lili, Maya és Beni eljöttek velem, Csücsköm meg itthon maradt Domival, hátha hamarabb jön vissza a szerelő. Felsétáltunk a Tescohoz, de előbb bementünk a Bootsba, amit tán a DM-hez tudnék hasonlítani, bár elég sánta hasonlat. Itt kisgyerek ruha is van, meg ki tudja még mi. Maya keresett valami korrektor féle dolgot, aztán mivel sehogy sem igazodtunk el, kérdeztem. A kisasszony, akit megszólítottam, rögtön kézbe vette Mayát, és kimérte, hogy milyen színre van szüksége, és azt adta.

A Tescoban azzal kezdtünk, hogy visszaadtam egy elosztót, mert nem igazán úgy működött, ahogy elvárható lett volna. Az egyik luk csak úgy működött, ha csak félig dugtuk bele a csatlakozót.
Vettünk helyette egy másikat. és menet közben találtam egy 8 literes lábast. Mivel égen-földön ez volt eddig a legnagyobb méretű edény, és nem is volt elviselhetetlen az ára, megvettem. Aztán egy kicsit szerencsétlenkedés volt részemről, mert kinn a parkolóban láttam áruátvételi pontot és odamentünk, de csak ott derült ki, hogy benn a boltban is van egy, onnan kellett volna elhoznom a megrendelt függönyöket. Közben a gyerekek el keztek "nyafogni" hogy bejönnek ők is, meg pisilni kell, meg tudomis én, Lili meg elejtette a banyatankot az üvegtetős edénnyel együtt. Mivel nem nagyon akarták elfogadni azt a kérést, hogy várjanak meg a bolt előtt, mert felcuccolva visszamenni nem annyira jó ötlet, inkább azt javasoltam, hogy induljanak haza én meg beszaladok.

Szerencsésen hazataláltak, bár már párszor megjártuk együtt az utat. Nem sokkal utánuk hazaértem én is.

Addig, amíg megérkezett a vizes, elütöttük az időt, mindenféle más dologgal, ami már nagyon aktuális volt. A lányokhoz megpróbáltam arra a szerencsétlen fémrúdra feltenni a függönyt, de az egyáltalán nem volt jó ötlet. A karnisokat viszont aranyárban adják. Most nem akartam költeni rá. A Beni szobájában volt egy teljesen kihasználatlanul, mivel ő a rolót használja. Az éppen elég széles volt ahhoz, hogy a lányoknál jó legyen. Reméljük senki nem teszi szóvá a cserét, ha mégis, akkor majd visszatesszük, ha esetleg innen elköltözünk. Csücsköm pont befejezte, vagyis inkább abbahagyta  a fűnyírást, mert kell majd hozzá még egy lengőkábel, így nem ért el a kert végébe. Szóval lett ideje jönni segíteni csavarozni, függönyözni. Már majdnem befejeztük, mikor megjött a vizesember és nagyjából talán egy háromnegyed óra alatt  bekötötte az új vezetéket a pult mögé, megcsinálta a kivezetést a lefolyónak és még megvizslatta azokat a dolgokat is amiket meg akartunk szakértetni vele: a kádat, a WC-t. Abban maradtunk, hogy szól benn Selmának, hogy mit tapasztalt.

Már majdnem elment, mikor nekem leesett a tantusz, hogy tök jó, de honnan lesz bekötőcső? Nála nem láttam, de nem véletlenül. Nem is volt nála. A kérdésre, hogy hol kapok, azt mondta, hogy a B&Q-ban.
Ez olyasmi mint otthon az OBI. Szerencsémre tudtam hol van és nagyon motivált voltam, hogy szerezzek olyat, Néhány percen belül jött is a busz, Mayával szinte szaladtunk. Így egész ki lett használva a napi jegy. Hamar odaértünk, fogtunk nyelvet és hamar-hamar fizettünk, mert jött a visszafelé busz is. Igyekezni kellett. A két utolsó csövet hoztuk el. Azért volt fontos igyekezni, mert ilyenkor estefelé már nem 15 percenként jár a busz, hanem volt már olyan is,amiből ha nem érjük el az utolsót, este 6 körül, akkor reggel van legközelebb. Szóval aki nem kocsival jár, annak jól végig kell gondolnia, hogy hogy jön haza, vagy költ-e taxira.

6 óra után nem sokkal már itthon voltunk. Na, mikor bekötöttük, bedugtuk, betoltuk a mosógépet és a szárítót is, gondoltam, akkor már mossuk is ki a mosógépet. És akkor jött a következő meglepetés. Az már írtam, hogy nem sokat cicóznak a lefolyó csövekkel. Na, most itt a szerelő is azt csinálta, hogy a szárítógépnek szánt lukon dugta ki a lefolyót, egy erre előkészített lukba igazítva. Viszont mikor elkezdett a mosógép öblíteni és jött a víz, nyilvánvaló lett, hogy ez itt nem akar lefolyni. Kifolyni viszont annál jobban, sőt, át a szomszédhoz. Lezártam a gépet és nem voltam rest, lehasaltam és beletúrtam a lefolyóba. Tele volt mindenféle földes cuccal, ki tudja, mikor volt kitakarítva utoljára. Ezt a lefolyót valahogy úgy képzeljétek, hogy van egy nagyjából 200-as átmérőjű cső, aminek alja van. Erre van szájjal lefelé fordítva egy százas átmérőjű könyök, amiből már nyílik a csatorna további része tehát, ahogy elkezd megtelni a 200-as cső, egy idő után elkezd lefolyni a víz.

Így, hogy megoldottuk a víz lefolyásának problémáját, már mostam is egyet. Közben pedig kicsavaroztunk egy szárítókötél gurigát is.
Egész nap gyönyörű idő volt, estére hűlt le egy kicsit.