Ismerd meg hazádat

mozgalom keretén belül szerdán és pénteken elmentem a Morrisonsba hazafelé. Amikor szerdán mentem, egész gördülékenyen sikerült megjárnom az utat oda és vissza a vasútállomáshoz, aztán haza. Ez úgy nézett ki, hogy az otthon, ahol dolgoztam, az a Llansamlet felé vezető úton van, úgyhogy csak simán visszaszálltam egy ugyanolyan buszra, mint amelyikkel reggel jöttem és elmentem Llansamlet központjába, ahol átszálltam a 34-es buszra, ami a Morrisons oldalában tett le. Szerdán elhoztam az utolsó két vacogó csomag élesztőt és még pár apróságot és már 4 előtt itthon is voltam. Pénteken ennyire nem ment gördülékenyen, bár nem értem sokkal később haza, de 30-40 perceket vártam az oda és a hazafelé tartó 34-re is egészen érthetetlen módon. Úgy tűnt, mintha egy busz valahol elveszett volna, a többi meg péntek lévén késett rendesen. Itt benn Swanseaban pedig óriási szerencsém volt a vasútállomásnál, mert az X13 annak ellenére még benn állt a megállóban és várt, hogy én azt hittem, a beérkező buszról látva, hogy már csak a hátuljának tudok majd integetni. Szóval valahogy mégis megvárt. 
A Morrisonsban viszont követtem a piaci hentes tanácsát és keresni keztdem pulyka felső combot is. Nem pont abban a formában kaptam, ahogy szerettem volna, de ne elégedetlenkedjek, legalább van, filézve és apróra vágva. Vehettem volna egészben is, de akkor kellett volna hozzá vegyek alsó combot is, azt pedig most nem akartam. Majd lehet, hogy lesz olyan is, de nem most. Így, hogy minden holmimat a hátizsákomban kell hurcoljam, a bevásárolni valónak nem sok hely marad. Egy darab felső combbal pedig az első sarokig sem jutok, nem hogy tovább. Legalább 3 csomagot el kellett volna hozzak, hogy valami értelmeset tudjak vele kezdeni. Majd egyszer direkt úgy megyek, és akkor lehet belőle több mindent is készíteni, levest az alsó combból, tűzdelt sültet a felsőből. 

Még csütörtökön megvártuk Domit a vásárlással és jött velünk, hogy cipőt vegyünk neki. Óriási szerencsénk volt, mert éppen valami leárazásba szaladtunk bele és így a 60 fontos airsoft cipőt 35-ért tudtuk megvenni. Mindenképp airsoft cipőt akartam neki, mert egész nap abban van, legalább ne gombásodjon be a lába a cipőbe. 

Nagy lett hirtelen a nyüzsi

Jó nagy változás lett ez így, hogy dolgozom. A héten hétfőn, kedden, szerdán és pénteken dolgoztam, dolgozom. 

A hétfői hely az itt volt relatíve közel, és csak kicsit áztam el reggel. Nagyon kedvesek voltak, itt volt lehetőségem arra is, hogy kicsit ételellel is dolgozzak, ne csak a takarítás és a mosogatás legyen. Utána pedig mentem volna Csücskömék után a nörszhöz, Domi oltása miatt. Aztán valahogy nem jutottunk dűlőre, mert nem adták be neki, de majd azért le kell tisztázni, hogy mit és hogy. 

Tegnap ott dolgoztam, ami az úgynevezett bázis otthon. Mikor reggel mentem, majdnem hazaküldött a reggeles konyhásnéni Debby, aki mint kiderült, velem egy korú, hogy hol van a higiéniai oklevelem. Mondtam neki, hogy sehol, diplomám van, olyanom nincs. Valószínűleg reggel a nagy meglepetéstől, hogy egyszer csak ott termettem, volt kicsit szúrós a hangulata, mert aztán délelőtt már egész barátságos lett és ő forszírozta, hogy jó lenne, ha betanulnék ott náluk, mert ő mindjárt szabira meg és egyébként is kevesen vannak, mert valaki még beteg is. Itt viszont nem fogok unatkozni, majd talán a délutános műszak lesz egy kicsit lazább, de a délelőtt az nagyon feszes. A reggelit nem csak elkészíteni kell, hanem ki is kell vinni a néniknek, bácsiknak, de még mindezek előtt meg kell tudni tőlük, hogy mit is szeretnének enni. Tegnap és ma együtt csináltuk, és még pénteken is együtt csináljuk, de aztán a jövő hét utáni héten már egyedül kell megcsinálnom, mert Debby elmegy szabadságra. Az lesz a mélyvíz. A jövő héten pedig délutánra megyek 3 napot. 

Dominiknak egyenlőre annyi volt a változás, hogy az eddigi 8 órási kelést előre kellett hozni 3/4 hétre, hogy lássam még azt, hogy kimászott az ágyból és felöltözött, mert ha ott marad, akkor ugye visszaalszik menthetetlenül. Lilire nem akartam sózni a feladatot, hogy neki is fel kelljen kelnie, Csücsköm pedig ugye jobbára éjszakai lefekvés után jó lenne, ha aludna. A másik, hogy nekem kell egy kicsit összeszedettebbnek lennem a család ellátását illetően. Lili becsületére legyen mondva, ahol tud, segít, sőt, néhanap Maya is beszáll ebbe-abba. 

Dolgoztam is már

A First nevű szolgáltató, aminek az lenne a dolga elvileg, hogy tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtson nem is kevés pénzért, hát nem nagyon teszi a dolgát. Pénteken reggel már 7-kor ott álltam a buszmegállóban, hogy nehogy elkéssek, vagy nehogy a busz furmányosan korábban menjen el. Ehhez képest még volt időm arra is, hogy Domival egyeztessek az elszakadt cipője ügyében, hogy miben menjen, ha ez sehogy sem lesz jó. Sőt, egészen 7,18-ig nem jött semmi sem, pedig már 7,05-kor jönnie kellett volna. Ennek eredménye képpen épp láttam a 16-os buszt elmenni, amivel mennem kellett volna tovább. A következő pedig majdnem 8-kor jött, de nekem addigra már ott kellett volna lennem. Odaszóltam, hogy késni fogok, de majdnem sírvafakadtam, hogy egyébként sem szeretek késni és még a hülye busz sem bír időben jönni kora reggel sem. Vígasztaltak, hogy semmi baj, csak menjek. 
Utána már, mikor jött a busz, könnyen odataláltam és már lehetett is dolgozni. Nem volt egész nap hajtás, de majdnem jobb lett volna, mint az időnkénti ácsorgás, hogy épp nincs mit tenni, de kimenni sem lehet a konyhából, leülni sem lehet, csinálni sem lehet semmi értelmeset. Aztán mikor már 3 után nagyon nem volt mit tenni, megkérdeztem, hogy megnézhetném-e mikor jön a buszom, mondták, hogy persze, de akár mehetek is. A 8 órából így lett 7, de sajnos a buszmegállók remek elhelyezése miatt pont láttam elmenni megint egy buszt, így egy perccel sem értem hamarabb haza, mint ha csak 4-kor jövök el. De legalább nem esett az eső. 

Napközben jó melegem volt abban a köpenyben, amit kaptam, aztán a lányokat kérdeztem, hogy miben is kellene lennem, hogy ne szóljanak meg. Mert az hamar kiderült, hogy az a fehér póló, ami rajtam volt, az arra a napra megtette, de egyébként nem lesz jó. A cipő, ami Beni levetett cipője volt, az annyira nyomta már estére a lábam, hogy biztos voltam benne, hogy kell helyette valami más. Szombaton, mikor Gyuri elment már dolgozni, kimentünk a lányokkal és a Tescónak hála, sikerült megfelelő galléros fehér pólót vennem és egy edzőcipőt, amiért nem fogok sírni, ha baja lesz. A kis fekete cipőcskémet azért nem akarom beáldozni a munka oltárán. Még holnap, ha megyek, viszem itthonról a köténykémet, mert azt nem kaptam, majd kedden próbálok szerezni egyet, mert úgyis oda megyek,  ahol az ilyesmit be lehet szerezni. 

Hét végére nagyjából rendbejöttek a gyerekek, majd hétfőn lesz még Dominak egy oltása. 

Szombaton jött az értesítés Liliéknek, hogy menni kell beíratkozni hétfőn, így ők angol helyett oda mennek majd. 

Végre látszik a munka eleje!

Tegnap délután elmentem a munkahelyemre, ami mint kiderült afféle bázis lesz. Végre letisztázódott, hogy miként is mennek majd a dolgok. 
A legjobban úgy tudnám leírni az egészet, hogy van ugye Richard, ő lesz a fő főnököm, és ül egy irodában, mint pók a hálója közepén. A háló végpontjain pedig különböző szociális ellátó intézmények vannak, pl: idős otthonok, nappali ellátók, éjszakai szolgálat, szállítási részleg, stb. Ezeknek a munkaerő ellátásáról gondoskodnak részmunkaidős alkalmazottak kiközvetítésével. Mint egy munkaerő közvetítő, csak a Council kebelén belül. 
Amit most én megkaptam, az gyakorlatilag egy fregoli lehetőség pillanatnyilag 3 konyha közötti vándlizást jelent, azokat a napokat fogják feltölteni velem, amiket azok eddigi saját forrásból nem tudnak feltölteni. 
Először pénteken fogok dolgozni, aztán hétfőn és kedden. Egy hétre előre kapok lehetőségeket, amiket ha tudok elfogadok és megyek, de ha valamiért nem tudom elfogadni, akkor nem kell elfogadnom. 

Különböző dolgokra fognak egyébként képezni, de az majd nyilván később lesz. 

Nyögnek a gyerekek

 Tegnap minden gyerek kapott legalább egy oltást, a nagyobbak ketten kettőt is, mert megérdemelték. 
Amit mindenki kapott, az a meningitisz elleni védő oltás volt, a két nagyobb kapott mellé tetanusz ismétlő oltást is, a két kisebb pedig elő lett jegyezve jövőre illetve egy évvel későbbre. Dominiknak lesz még egy jövő héten, fertőző májgyulladás ellen, de azt meg kellett rendelni. 
Miközben mentünk fel a rendelőbe, hívtak a munkahelyemről, hogy mikor tudnék menni ma, délután kettőben maradtunk. Úgyhogy erről majd később beszámolok. 

Mayával voltam reggel angol teszten, ami relative jól sikerült, de ő többet várt kicsit magától, így egész váratlanul sírvafakadt, jól megrémisztve a tanárnénit. Entry level 3-ra fog kerülni, teljes időben ő is. 

Púpos gyerek a prés alatt

Ma végül arra jutottunk, hogy akárhogy is esetleg illetlenség zaklatni valakit, aki megígérte, hogy felhív a héten és nem tette, csak felhívtam 1/2 12 körül Richardot, hogy tud-e valami bíztatót mondani nekem. Annyit mondott, hogy még mindig várnak valamit a HR-től és a hr-es illetékes is éppen szabadságon van, hétfőn fog rákérdezni, hogy mi a helyzet és amint lehet, hív. Szóval sokkal nem jutottunk előbbre. 

Piacolás

Tegnap Csücskömmel együtt indultam el az egyetemre, így még volt egy extra fél órám, amit lenn tudtam tölteni a városban. Bementem a piacra is körülnézni. Találtam győőőnyörűű szép, idei friss káposztákat,  de nem akartam volna cipelni az egyetemre, így végül arra az egyezségre jutottunk, hogy fizessem ki és elteszik nekem, csak menjek nyugodtan érte. És ugyanígy jártam ott a termelői piac csücskében egy hentesnél is, ős is félretette nekem a csontot, amit kifizettem és hűtőben tárolta addig, míg érte nem mentem. 

Ennek a kis piacolásnak persze az lett a vége, hogy a Lidlből már mint málhás szamár léptem ki, úgyhogy felhívtam itthon a gyerekeket, hogy Beni jönne fel értem a buszmegállóhoz segíteni. 
Azért, hogy jobban tudjon segíteni, hozta a múlt hétvégén vett egyik kosárlabdát. A végén a labdát én hoztam haza egy nagy zsákban.

Még mielőtt bementem a Lidlbe, bementem az orvosi rendelőbe, mert Dominiknak akkor, amikor a többieknek adták a meningitis elleni oltást, nem merték odaadni, mert egyrészt elfelejtette ideadni az írást róla, másrészt nem tudták, hogy nem kapta-e meg már korábban. Viszont később sem kapta meg a suliban és kaptam egy levelet, hogy nem is tudják pótolni, annak ellenére, hogy kiderült, hogy nem kapott. Úgyhogy menjek a "háziorvosi" rendelőbe. Közben én megnéztem a többiek oltási könyvét és ők sem kaptak. A rendelőben kaptam időpontot, hogy mindenki megkapja, hétfőn délután megyünk, aztán majd megmondják, hogy kell-e ismételni, bár gyanítom igen. 

Lecsó

Legutóbb valamikor 1980 augusztusában Bécsben Ferenc nagy-nagy bátyánk konyhájában főztem furcsa összetevőkből lecsót. 
Ők egyáltalán nem használtak zsírt, de még napraforgó olaj sem volt a háznál, kókuszzsírt használtam életemben először. 

Ahhoz a lecsóhoz is, mint a maihoz, kaliforniai paprikát használtam, mivel itt más nincs. Hogy az anno milyen lett, őszintén szólva már nem emlékszem, de mintha elfogyott volna maradék nélkül. 
Ez amit ma főztem, kifejezetten Maya kérésére, finom lett, máskor is fogok ilyet készíteni, szívesen ettem belőle én is. 

Ilyen szép színes lett

Aztán ma még fotóztam egyet a lányok szobájából, hogy lássék, mennyire bezöldült minden. 

Ott a lyukas tető mögött van valahol a Tesco, de úgy benőtte a zöld, hogy nem is látszik. 

Tegnap, Mayával együtt csináltunk kókuszgolyót, itt először. Az, amit mi háztartási kekszként ismerünk, nem létezik, van valami hasonló, de nem pontosan az. A gyerekek azt mondták, finomabb. Szóval lett belőle kókuszgolyó, ami tetszik nekik. 

És igen, az egyszerűség kedvéért kérfélét csináltunk, mert Dominik nem szereti azt, ami kávéval készül. Neki gyümölcslével lett felöntve. 

Fény az éjszakában...

Éjjel azért még Csücsköm is ránézett arra a levélre, és azt sütötte ki belőle, hogy a hatodiki dátum az a szerződésem érvényességének a kezdete, de ez nem azt jelenti, hogy akkor nekem már dolgoznom is kellene, hanem ettől fogva foglalkoztathatnak egyáltalán. Ezek szerint akkor majd a jövő héten derül ki talán minden, hogy mikor, mit kell csinálnom. 

Cifra dolgok

vannak azért itt is. Ma reggel végül fel akartam hívni Lucyt, hogy mi a helyzet, mit is kellene tennem ezzel a papírral, de nem jutottam sokkal előbbre, csak jól meglepődtem. Történt ugyanis, hogy közölték velem, hogy Lucy már nem dolgozik ott többet, hívjam Richardot. Vele, a hangja alapján már a múltkor is beszéltem, azon az ominózus pénteken, amikor oda kellett volna mennem telefonálás helyett. Vázoltam neki  a helyzetet, hogy itt az írás, csak nem tudom, mitévő legyek vele. Azt mondta, hogy nyugalom, majd hívnak, ha már ők is megkapták a HR-től, hogy rendben. 
Kisvártatva jött a postával egy levél, hogy 6.-án kellene kezdenem, úgyhogy megint telefonáltam, hogy hányra menjek 6.-án, de azt mondta, hogy tényleg ne menjek, akármit is ír a levél, ők hívnak, hogy mikor menjek. 

Így aztán még elköszönni is volt lehetőségem az egyetemen, azzal, hogy amikor tudok, esetleg megyek. 

Végre megjött a DBS Check papíron is

Hétfőn itt bank holiday volt, azaz minden hivatali munkarendben dolgozó munkahely zárva volt. Tegnap írtam Lucynek, hogy megérkezett a DBS check papírformában is. Azóta nem beszéltünk, holnap fel fogom hívni. 

Ma elmentem Domi pulcsijáért, mert gondoltam, hogy addíg megyek, amíg nem okoz külön gondot a dolog megszervezése. Így is egy kicsit korábban kellett elinduljak az angolról, viszont valami elkésett 8-as buszt így pont elkaptam és nem kellett annyira rohannom, sőt a vásárlás végeztével már kicsit sokallottam is a buszmegállóban való ácsorgást. Több mint 15 percet vártam, késett is a busz, pedig ma nem péntek van. 

Kicsit aggódtam, hogy jó méretet rendeltem-e, mert a pulcsiban semmilyen címke nincs benn, csak mintha arra emlékeztem volna, hogy szeptemberben S méretet vettem neki, most pedig M-et rendeltem. Szerencsére itthon megoldódott a rejtély, jót rendeltem, az eggyel nagyobbat. 

Maya nem tudom mi okból, de nem akarja használni a telefonján a gmailt, pedig az a legkönnyebb. Annak is nagyon ellenállt, hogy minden nap megnézze, hogy kapott-e emailt a college-tól, persze velem volt morcos, hogy mit piszkálom, hogy nézze már meg, nem jött-e valami. Ma este végül ránézett, tegnap délután küldtek neki egy mélt egy telefonszámmal, amit majd fel kell hívni időpontért, hogy az angol tesztet megcsinálhassa.

Amúgy meg nagyon szép és meleg időnk van. Állandóan fúj valamennyire a szél, hol jobban, hol kevésbé. Még este fél 10-kor is világos van, ha nem is az a kifejezetten nappali világosság, de világos.  Gyönyörűek a virágok és mindenféle ismeretlen bokrok.

Ezt a bokrot valamelyik nap jól megdícsértem a gazdájának, de nem is beszéltünk többet, jöttem hazafelé a Lidlből, megpakolva. Ma, azaz mostmár ez 2 nappal később van, 3.-án, már ő köszönt rám, bár közben még néhányszor találkoztunk és mindannyiszor kedvesen köszöntöttük egymást. 

Ők ketten rododendronok, néhol hatalmas fákká nőnek.

Végül a Bryndza a kukában kötött ki, lehet, hogy lejárt már a szavatossága, őszintén, nem is néztem. De majd legközelebb!

A párnák pedig elkészültek és nagyon jól használjuk is őket. Ha sikerül a technika ördögével megküzdenem, akkor fel is töltöm a fotót, hogy milyen lett. 

Ilyenből lett 4 darab, a konyhában teljesítenek szolgálatot.