Áramszünet volt, furcsa volt

Valamelyik nap reggel, mikor mentem el, a szomszéd Irénke néni megállított, hogy van-e áram nálunk. Úgy emlékeztem, hogy van, de visszajöttem, hogy tényleg van-e. Volt. Aztán elmentem vásárolni és visszafelé, már az utcában jártam, mikor Gábor felhívott, hogy mit tudok, van-e nálunk áram. Mondtam neki, hogy majd ha haza érek, akkor szólok, hogy mi a helyzet, de aztán a szomszédok végig az utcán hazafelé azt mondták, hogy nincs. Nálunk sem volt. Így aztán hívtam az Elműt, akik kis türelmet kértek. Ezért aztán neki fogtam folytatólag az ablakmosásnak,de 12 körül még mindig nem volt áram. Akkor már megkérdeztem, hogy vajon meddig is tart náluk a kis idő, de mondták, hogy már ugyan náluk is letelt, de még nincsenek kész. Hát lett 1 óra, mire kész lettek a javítással. Pedig még a "rezsicsökkentésnek " nem lehet itt a hatása, talán még nem küldtek el annyi embert, hogy ne tudták volna megjavítani idejében. Pista bácsiék pedig mielőtt még a szomszédokat vagy az Elműt megkérdezték volna, szerelőt hívtak, aki persze jól megvágta őket a kiszállási díjjal.
A gázszámlánk meg úgy nézett ki most az elszámoláskor, hogy nem fogyasztottunk sokkal többet, mint tavaly, volt rezsicsökkentés, és mégis nekem kell 55 ezret befizetnem. Úgyhogy nem nagyon értem, mi történt.
Az emeleten kész lettem az ablakmosással, részben itt lenn is, de még maradt a jövő hétre is.

Közben anyával megbeszéltem, hogy a könyveit katalogizálom, és újradobozolom, kiszedem a nagyon nagy dobozokból és átteszem normális méretűekbe, hogy cipelhetőek legyenek.
A saját könyveink jobbára be vannak dobozolva, katalogizálva mind. Azért ha elmegy a ház, lesz itt még mit csinálni. Az jó sűrű másfél-két hónap lesz. Csak már tartanánk ott.....

Túl a márc. 15-i hóvihar 1. évfordulóján :)

Most, hogy olvastam az előző bejegyzést, visszautalnék rá. Az elsőnek említett házaspár járt itt nálunk a múlt héten hétfőn. A jövetelük célja az volt, hogy ajánlatot tegyenek a házra, ami meg is történt, egy jó hosszúra nyúlt beszélgetés végén. Ugye ők úgy gondolták, hogy ez a ház megfelelne nekik, és erre el kezdték hírdetni a saját lakásukat, amire egész hamar lett is vevő, nem is rossz áron. Elmondásuk szerint 52 nm-ert adnak el valahol az Osztyapenkó környékén, 23 millióért, ami nagyon-nagyon jó ár. Úgy 440  ezerre jön ki négyzetmétere. Mire a végére értünk a beszélgetésnek, esett le az állam, hogy mennyit kínálnak a mi házunkért, ami rendben, nem az Osztyapenkónál van, de cserébe csak a ház majdnem 4-szer akkora, plusz a kert, a garázs, a kisebb zaj, szutyok, stb. Tehát az ajánlat a következő volt: 24,5 millió, esetleg ha nagyon összekaparják a ládafiából a maradékot, akkor 25. Hát erre nem tudtunk mit mondani, csak azt, hogy sajnos ennyiért nem tudjuk odaadni. Még addig tudtunk volna engedni, hogy a jutalékot elengedjük, de még akkor is sok hiányzott volna. Mondjuk 28,8 -ért már akár oda is adtuk volna, de nem 24,5-25-ért....

Ma megint volt itt egy anya a 30 körüli fiával, hogy ők meg két lakásra bontható házat keresnek, és az ingatlanosnak voltak is jó ötletei, amik akár nem túl nagy erőfeszítések árán meg is valósíthatók. Mindezek ellenére nem úgy tűnik, hogy ők lesznek a mi embereink. Bár, még bármi bekövetkezhet.