Mégsincs vége...

mármint a mosógép parának. A dolog érdekessége, hogy egész héten gyönyörűen mosott, centrifugázott, aztán szombat reggel egyszercsak a 3 nagy és 2 kisebb törölköző mosása közben megadta magát. Próbálkoztam másik programmal, csak cenrtifugázással, de sehogy sem ment. Kínomban kiszedtem az egészet a gépből, hogy legalább kivisszük Lilivel kifacsarjuk, aztán majd csak megszárad egyszer. Ehhez képest, akkora szél volt, hogy inkább a sok csipesz ellenére lepotyogott, úgyhogy egy centivel sem vagyok előbbre, illetve annyival, hogy ma megszárítottam őket, de újra ki kell mosni az egészet. 
Talán annyiban lesz könnyebb dolgom, hogy be tudom vinni a közelebb levő otthonba a felgyűlt többivel együtt, hogy kimossák, és akkor itthon csak majd teregetni kell. 
Ennek holnap lesz a napja. 
Szombaton aztán végül online megrendeltem a szerelőt, és nem fogom lemondani, jön 5.-én hétfőn. 

Azt még nem tudom, hogy a múlt héten végül hány órát dolgoztam, de majd összeszámolom, mindenesetre egyrészről egész következő szombatig minden nap dolgozom, de már tegnap, tegnapelőtt és ma is kellett azt mondanom felkérésre, hogy bocsi, máshol vagyok, vagy már előre egyeztetett programom van, nem tudom lemondani. Ilyen volt a mai szemészet a kontaktlencsék miatt. 
Valahogy nagyon összeszaladtak a dolgok, az egyik helyen az egyik kolléga vesekő illetve annak eltávolítása miatt hiányzik még vagy 2 hétig, a másik helyen az egyik szakácsnő van otthon magas vérnyomással. 

Volt itt egy galambocska, aki nagyon ügyesen kiszöszölte, hogy hogyan is kellene neki ennie abból az etetőből, ami a kismadaraké. Igen ám, de potyogott is mellé. Lili szombaton fedezte fel, hogy a patkány megint jár, úgyhogy a galambocska hoppon maradt, mert beszedtem az összes etetőt és megint be fogom jelenteni a rágcsálóírtóknak, bár nagyon sok reményt nem fűzök hozzá. 

Para vége, vagy ki tudja...

A lényeg, hogy a mosógép szerelőt végül is kora reggel a tegnapi nap után lemondtam. Tök gáz lett volna, ha kijön és azt mondja, hogy kérem, semmi baja nincs ennek a mosógépnek, viszont tessen fizetni a kiszállásért, bár azt hiszem, hogy annyi biztosításunk van rá, hogy nem kellene fizetni. De mégis, csak kár lett volna, ha feleslegesen kijön a jó mosógéphez. Tegnap végül csont nélkül kimosott mindent, majd valószínűleg azért jobban kell figyelni arra, hogy ne tömjem túl. 

A másik kitűzött célt is elértem, hogy jövő hét keddre kaptam mindhárom nagy gyereknek időpontot a munkaügyi központba, hogy legyen interjújuk az NI szám miatt, hogy aztán aki akar tudjon dolgozni. 

Délután pedig, mivel felszabadult a napunk (nem kellett várni a szerelőt), kihasználtuk az időt és lementünk a városba Lilivel találkozni. Az történt ugyanis, hogy annak ellenére, hogy szinte mindent tud a telefonjáról, olyat is, ami szinte különlegesség számba megy, azt az egyet felejtette el megnézni ő is és az apája is, hogy a SIM kártya, amit eddig használt, az nem lesz jó  az új telefonhoz. Úgyhogy  új kártyát kellett kérni. Ennek kapcsán kiderült, hogy lehetne változtatni az előfizetésünkön, mindannyiunkén. Összességében nem fizetünk többet, de sokkal több mindent tudunk használni. Korlátlan telefonálás, SMS és 4 GB adatkapcsolat. 
Szerencsések voltunk, ma volt az utolsó napja ennek az akciónak, és nem is tudtunk róla. 
Ez volt az első alkalom, hogy lementem a városba kocsival. 

Ma jött még egy ember és megnézte a Dominiknál levő korlátot, ami azt lenne hivatott biztosítani, hogy ne potyogjon le, de igazából csak azért nem potyog le, mert nem támaszkodik neki. A korlát nem fogná meg igazán. Fából van és inkább tákolmánynak mondanám. Talán lesz valami javítás rajta, hogy stabilabb legyen. 

A múlt héten úgy 45-48 órát dolgoztam. A jövő hét egy  kicsit lazábbnak tűnik, az 36 óra körül lesz a kilátások szerint. 

Mosógép para

A múlt hét végén, mikor szombaton épp itthon voltam, a mosógép egyszercsak nem akart centrifugázni semmilyen delejezésre sem. Néhányszor már volt vele konfliktusom centrifugázás ügyben, de aztán valahogy mindig megoldódott. De nem ezen a szombaton. Viszont nem volt több időm, itthon pedig hegyben állt a mosatlan. Lilivel gyorsan összecuccoltuk egy óra sikertelen kísérletezgetés után és elvittük az egész motyót a mosodába, ahol  fél óra múlva kimosva visszaadták. Míg a mosás  készült, felszaladtunk a helyi könyvtárba, hogy kinyomtassunk 2 fotót a hétfői vizsgájukhoz. Aztán haza teregetni és utána vásárolni. Miután megjöttünk mindenhonnan, még próbálkoztam a mosógéppel, hogy kinyitottam a szűrőjét, találtam is benne egy fogpiszkálót, de még mindig nem akart centrifugázni. Sikerült nagy nehezen kisütnöm, hogy  ki is az illetékes a mosógépünk megjavításában és a most hétfői napban állapodtunk meg. Aztán még elindítottam egy automata tisztítási programot, meg egy amolyan másikat ecettel. Aztán közben valamikor feltűnt még egy fogpiszkáló a dobban, amit ügyesen eltávolítottam, de csak üresen volt hajlandó centrifugázni, töltve nem. Aztán egyszer vagy kétszer csinálta ezt az ellenállást, hogy ő nem akar centrifugázni, akkor lehet, hogy nagyon meg volt tömve, mert mikor szét szedtem 2 részre, akkor azért megcsinálta. De most a hét végén vagy öt gépre  valót kimosott döccenés nélkül. Úgyhogy lehet, hogy reggel megpróbálom lemondani a javítást, hogy ne jöjjön ide feleslegesen a szegény ember, de lehet, hogy már késő lesz. A másik, amit meg tudok még tenni a későbbiekben, hogy lemérem előre, amit ki akarok mosni, hogy semmiképp ne legyen több, mint 8 kg. 

Vasárnap Lili az összesprórolt pénzéből némi szülői segedelemmel megvette azt a telefont, amire már hónapok óta vágyik és nagyon fegyelmezetten összerakosgatta rá az ösztöndíjának a javát. Büszke vagyok rá, mert ő volt az egyetlen a 3 gyerekből, aki kitűzött egy célt és el is érte. 

A héten több részletben voltak vizsgázni a nagyobbak, ezek eredménye majd egy hónap múlva lesz meg. Dominiknak pedig a 2 héti munkáját intéztük/intézte. 

Munka

volt az elmúlt héten dögivel, hogy finoman fejezzem ki magamat. Múlt kedd óta dolgoztam folyamatosan tegnapig. A nyolc napból 2 hosszú műszakos volt, ami hivatalosan reggel 7:45-kor kezdődik és 18:30-kor ér véget. A mai szabadnapom is veszélyben volt tegnap, de lett helyette holnap délelőttre is munka, holott az még a hét elején szabad volt. 

Persze attól, hogy én nem vagyok itthon, nem áll meg az élet. Hétfőn reggel azért arra sort kerítettem, hogy Mayával elmenjek a Morriston Hospitalba a babafogai miatt. Az a professzor, aki valószínűleg műteni fogja, egyeztetni akart vele/velünk, hogy mi legyen, elsorolta a lehetőségeket. 
Az első és legkevésbé idő és energia igényes dolog, hogy nem csinál senki semmit, marad így, amíg a babafogak bírják. Ugye az kérdéses, hogy meddig. Mert ugye azokat tömni nem nagyon lehet, ergo lesz helyette luk vagyis foghiány, ha bajuk lesz. 
A fentiek miatt sem opció, de azért sem, mert fáj Mayának a szájpadlása emiatt a 2 fogacska miatt illetve inkább a két ki nem nőtt felnőtt fog miatt. 
A másik lehetőség, hogy megműtik és megpróbálják azt a két fogat kiszabadítani, hogy a helyére húzhassák őket fogszabályozóval. És még itt sem ért véget a választási lehetőségek sora, mert el lehetett még azt is dönteni, hogy mikor húzzák ki a babafogakat. Annak örült volna a doktor a legjobban, ha most a közeli jövőben kihúzták volna, mert akkor esetleg lett volna lehetősége a két felnőtt fognak valamit csinálnia, de mivel az volt a doktornak az előrejelzése, hogy 6-12 hónap múlva tudja műteni, ezért Maya azt mondta, hogy ő bizony nem fog fél-egy évig fogak nélkül mászkálni. Neki ráér akkor is, mikor már tényleg műtik. Ez más gyerekek esetében azért nem szokott ugye gondot jelenteni, mert amikor kiderül, hogy nem tud a 2 szemfog kinőni, akkor úgyis egymás után potyognak a fogak, eggyel-kettővel több vagy kevesebb az már nem számít. 

A másik dolog, amit én csináltam magamnak program, hogy vasárnap megyek a szemészekhez, hogy kiderüljön, tudnék-e kapni én is kontakt lencsét. Mivel vezetéshez is kell a szemüveg vagy valami, amitől jobban látok, most jobb ötletnek tűnik a lencse. Nagyon zavar a szemüveg kerete a látásban, tolatáskor egyenesen le kell vennem, hogy egyáltalán lássam, hogy mit csinálok. 

Jövő hétfőn pedig megyek Mayával vissza a lábazós klinikára, mert a körmei nagyon csúnyán nőttek vissza, valahogy rendbe kellene őket hozni. Lehet, hogy le kell őket venni, nem tudom. 

Aztán még ugyanazon a hétfőn jön majd valami embere a lakásügynökségnek a Dominál levő lépcsőkorlát miatt. Azt nem tudom, hogy javítani vagy kicserélni akarják, majd akkor kiderül. 

Tavaszodik

A héten lett a kocsinak, illetve inkább nekünk kettőnknek tagságunk az egyik autómentő cégnél, hogy ha netalán megint valami galiba lenne, legalább ne kerüljön olyan rettenetesen sokba. 

Közben teljesen kitavaszodott, gyönyörűen süt a nap, ha éppen ahhoz van kedve, eső nem nagyon volt mostanában. 

Maya a múltkorában kapott új szemüveget és azt is mondta, hogy ki akarná próbálni a kontaktlencsét. Itt úgy megy, hogy egy hónapig ingyenesen próbálhatja, utána pedig a 30 napos 10 font havonta. Abban maradtunk, hogy rendben, de ő fizeti. Amit kapott próbára, annak sikerült rögtön az első hét végén  elvesztenie a pár egyik felét. Na, most mi lesz? Kérdezte tőlem. Én csak annyit mondtam, hogy mi lenne? Elveszett. 
Hogy ő meg akarná akkor rendelni a következőt. Mondtam neki, hogy rendben, de erre végül nem volt szükség, kapott egy újabb párat, ráér majd megrendelni akkor, amikor mennie kell vissza az optikusokhoz. 

Mostanság azt csináljuk, hogy reggelente leviszem Gyurit dolgozni és attól függően, hogy én hogy dolgozom, vagy megyek érte, vagy jön haza busszal vagy ahogy  tud. Tegnap mondjuk szerencséje volt, az egyik kollégája hazahozta. Eredetileg én mentem volna érte, de behívtak délutánra dolgozni. Múlt szombaton pedig ő vezetett reggel és én jöttem hazafelé még reggel. Úgy tűnik, még így is gazdaságosabb, főleg, hogy kevesebben taxiznak mostanában, van hogy 1-2 ember menne csak, de olyan is előállhatna, hogy neki egyedül kellene mennie a buszpályáról az Amazonba taxival, ami pedig 10 font, csak azért, hogy idejében beérjen, ami a busszal kizárt. Az pedig, hogy korábban ott legyen hogy fel tudjon megfelelően készülni az egész napos munkára, az teljesen lehetetlen busszal. 

Más nagy újság nincs, mindenki teszi a dolgát.