Vizsga 2.0

A legutolsó bejegyzés óta eltelt majdnem 1 hét, az eső azóta is esik minden nap, legkevesebb egyszer, de tegnap is 4-szer eredt el, ebből este volt egy kiadós vihar. Én mondjuk csak a sok vízzel találkoztam, de a család mesélte, hogy mekkora fekete fellegek voltak itt. Ennek megfeleően az utak a környékem kritikán alulian néznek ki, Tiszta sár minden. Ki akartam menni a kertbe, de visszafordultam, mert csak elsűllyedni lehetett volna.

Kiderült, hogy a szolfézst Lili négyesre írta, valószínűleg négyes lesz az évvégi jegye is, de ennél nagyobb bajunk sose essen. Máskülönben most azért sikerült Lilinek javítani sok jegyén, matekból és köriből is hozott 1-1 hármast, ami már jelentős fejlődés.

Kedden elmentek a kicsik erdei iskolába. Domit fél hétre felvittem a felettünk levő utcába, egyik osztálytársa szülei vitték le a Nyugatiba, mint később kiderült idejében odaértek, elindultak, megérkeztek Ceglédfürdőre

szép idejük volt és kicsomagolás után már mentek is a valami programra. Mayáék pedig innen az iskolából indultak, Dominika apukája vitte le a csomagokat, a gyerekek pedig úgy mentek gyalog a pályaudvarra csomag nélkül. Ők is szépen megérkeztek Kétbodonyba és ott is szép idő volt.

Lilivel szerdán mentünk az énekvizsgára. Előtte írták a kompetenciavizsgát. Lili nagyon stresszelte magát, hogy most mi lesz vele, hogy fog menni, de aztán persze jól ment neki. Végigvártuk az összes előadást, szép volt nagyon, mindenki nagyon ügyes volt. Volt egy kisfiú, aki elsősként már bőgő és brácsa kisérettel hegedült. Na, ott könnybelábadt a szemem. 

Közben befutott Beni is, mert megkértem a napközistanár Katanénit, hogy hozná le magával a zeneiskolába, így együtt ültük végig az előadást. Aztán hazabotorkáltunk az utcánkban, ami elég ramaty állapotban van. A sok eső, a teherautók nagyon megviselték. Lili annyira lefáradt, hogy nem akart kosárra jönni, így ő itthonmaradt és mentünk Benivel kosárra. 

Vizsgák

Kedden volt Lili szolfézs vizsgájának az első része, ma lesz a második forduló.

Szombat óta ítéletidő tombolt, esett, szakadt az eső és süvített a szél, de nagyon. Mi szerencsére megúsztuk, semmiben nem esett kár, de körben a szomszédoknál megdőltek a diófák és másfelé jártamban is rengeteg kidőlt vagy eltört fát láttam, arról nem is beszélve, hogy mi volt az ország többi részén. Ennél nagyobb bajunk sose legyen, mint a néhány megdőlt diófa.
Még az is jó volt, hogy mi legalább be tudtunk fúteni. Anyáéknál zéró fútés volt, pedig a kinti hőmérséklet nem haladta meg a 10 fokot és volt hozzá még úgy 65-70 km/órás szél.

Anyáknapja 4.0

Hétfőn délután Domit felvittem 1/2 5 előtt a suliba és továbbszaladtam Mayával az énekórára. Visszafelé pedig összeszedtem Csücskömet, hogy hamarabb hazaérjen. Az utcánk sarkánál kigurítottam és szaladtam tovább az ünnepségre. Domiék nagyon aranyosak voltak, a végén volt egy olyan rész, amikor minden gyerek a maga által írt néhány sort olvasta fel a saját anyukájának és pesze a többieknek is.

Utána volt még kb. fél óra a szülői értekezlet, ami főképp az erdei iskoláról szólt. Egy dolgon akadtam el egy kicsit, hogy fél 8-ra kell majd ottlegyenek a Nyugatiban az indulás napján. Az rendben van, hogy vonattal mennek, na de hogy viszem én oda Domit a Nyugatiba 1/2 8-ra, miközben itt a másik 3 gyerek akiket el kell valahogy időre juttatni az iskolába és a tetejében Maya is aznap megy az erdei iskolába.

Szerencsére megoldódott a gond, mert Domi padtársának anyája felajánlotta, hogy beviszik Domit.

Ugyancsak hétfőn elkezdték felvájni az utcánkat a hozzánk közelebb eső végétől, hogy megcsinálják végre a bitumenezést. Aztán keddre elmúlt az öröm, mert aznap délután leállították a felbontást és elrendelték a helyreállítást, mondván adminisztrációs hiba történt, nem is fogják megcsinálni az utunkat. Persze mindenkinek elkezdett habzani a szája, hogy eddig volt egy rossz utunk, na de most lesz egy járhatalan. A szomszédok idetelefonálták a helyi önkormányzati képviselőnket is. Kedden jól megázott a visszatöltött föld, tiszta dagonya minden.

Szerdán még befejezték a visszatöltést, és küzdöttek egy kicsit abban az utcában, amit már a múlt héten feltörtek. Még mikor itt nálunk dolgoztak, felfedeztem egy bobcat-et, és megkértem a vezetőjét, hogy segítsen egy kicsit nekünk, mert Csücsköm el kezdte kiásni a medence helyét, ami egy 5x5 m-es darab. Már vasárnap kitűztük és el is kezdte Csücsköm kiásni, de elég nehezen ment a dolog. A bobcat kb 10 perc alatt kiásott egy rakás füvet és kb. 1 köbméter földet.

Ráadásul semmit nem kért ezért, aztán mikor kérdeztem, hogy mégis mit szeretne, akkor azt mondta, hogy pálinkát. Mondtam, hogy az sajna nincs, nem baj, mondta és ment a dolgára. Nagy munkát spórolt meg nekünk. Aztán hogy mi lesz ott , hogyan vízszintezzük ki, azt még nem tudom.

Ma pedig nem jöttek egyáltalán dolgozni. Gondolom most megy a csata benn az önkormányzatnál, hogy most honnan is fedezzék az útcsinálást, vagy meg se csinálják és nekünk meg ki kell várjuk, amíg a szemközti lakópark majd egyszercsak megcsinálja, ahogy az eredeti szerződés ezt tartalmazta. Úgy tevezték ugyanis, hogy az utca elejétől, ahol bitumen van, eljönnek valamennyit, leaszfaltozzák és aztán előttünk kihagynak úgy 150 métert és folytatják a következő kereszt utcában. Hát nem tudni egyenlőre, hogy mi lesz.

Nemrég beszéltem Marikával telefonon, 3/4 9-kor meghalt Sanyi.

Fekete péntek

Pénteken viszonylag korán már itthon voltam, szép idő volt, nyitva minden. Reggel láttam Sanyit elmenni biciklivel itthonról, de hazajönni nem láttam, őszintén, nem is figyeltem nagyon. Valahogy nem sokkal 10 után szaladt lefelé az egyik ismerőse, aki itt dologozott a műhelyben, hogy mondjam azonnal a címünket, mert Sanyi összeesett és mentő kell neki. Mondtam neki, aztán szaladtam fel, de igazán sok okos nem jutott eszembe. Sanyi ott feküdt a műhelypadlón és látszott, hogy nics magánál, de én többet őszintén nem érzékeltem. Annyira sokkolt a dolog, hogy semmi okos nem jutott eszembe, így leszaladtam a kapuhoz, hogy legalább a mentő könnyebben megtaláljon bennünket. Aztán megjött a mentő és kb. 45 percet dolgoztak azért, hogy egyáltalán el tudják szállítani Sanyit. Ez idő alatt volt minden, a sofőr szívmasszázst adott neki, a doki már úgy találta, hogy leállt a szíve és nem is lehetett tudni, hogy pontosan mikor. Próbálták újraéleszteni, lélegeztetni, összeszedni. Nagyon nehezen ment.

Közben én hívtam a fiúkat, ők hívták Marikát. Gergő és Marika még azelőtt hazaértek, hogy a mentő elindult volna Sanyival a kórházba.

Előbb idevitték a Szent Imrébe, aztán onnan szinte azonnal tovább a Városmajorba. Ott aztán még nem sokkal később továbbküldték a néhány utcával odább levő nem tudom milyen telephelyükre, MR-re és CT-re, aztán vissza a Kardiológiára. Ott az intenzívre, ahol elkezdték altatni és hűteni. Aztán vasárnap visszamelegíteni. Hétfőre ez mind megvolt, de még mindig nem ébreszetették fel, csak kedden visszahozták a Szent Imrébe. Ezzel mondjuk nem is lett volna baj, ha szólnak valakinek erről, de nem. Marika délután úgy ment be a Kardiológiára, hogy nem tudta, hogy Sanyi már nincs ott. Csodálom, hogy nem esett ott helyben össze. Aztán persze kérték sűrűn az elnézéseket, hogy hirtelen jött a mentő, stb.

Azóta még mindig itt van, a kórházba, még nem ébresztették fel, többször volt azóta valami rángógörcse, amit görcsoldókkal próbáltak elmulasztani. Estére talán okosabbak leszünk.

Anyák napja 2.0-3.0

Jó mozgalmas hetünk volt.
Hétfőn Mayát elvittem énekórára, most egyedül volt Andival.
Kedden nem volt foci Dominak, csak szolfézs és Lilinek is, na de aztán szerdán volt szaladás ezerrel. Mayáék próbáltak, így későbben jött haza, aztán  1/2 4-re mentem Beniékhez anyáknapjára. Nagyon ügyesek voltak Egy kis cserépben kaptunk egy Pistikét és papír szalagokból hajtogatott virágot készítettek a gyerekek, Benié különösen szép lett.

Alighogy vége lett Beniéknél az ünnepségnek, hazajöttem Mayáért és mentünk az ő ünnepélyükre. Érdekes volt, hogy míg Benéknél szinte hibátlanul elmondta mindenki a maga vesikéjét, Mayáéknál szinte mindenki vagy elfelejtette, hogy mit kell mondjon, vagy nem jól mondta. Persze, azért kedvesek voltak és mindannyian hajtogattak felfújható tulipánt, amit egy kis cserépbe állítottak hurkapálcán.

Csütörtökön Domi hamar hazajött, aztán mentünk szolfézsra, Lilit egy órával később vittem, de előtte még Mayáért is felmentünk az iskolába, jött ő is az usziba. 3-kor mentem Lilivel már Beniért, aztán a többiekért, uszi után pedig felmentünk fagyizni idén először. Nem nagyon időztünk ott, mert Dominak még focija volt.

Pénteken pedig Domi nagyon ügyesen hazajött, mert elmaradt a logi, aztán visszavittem gyógytesire. Bevártam Mayát és mentem Beniért. Mire hazaértem velük, Csücsköm is hazaért. Már csak Domit kellett hazahoznom, mielőtt elindultunk az iskola évvégi gálaműsorára, ami nagyon jól sikerült. Mindhárman szerepeltek és nagyon ügyesek voltak.Úgy néztem, Beni is élvezte.
Még péntek este eszembejutott, hogy ilyenkor szoktam elültetni a paradicsomokat, így aztán szombat reggel felkeltem 3/4 5-kor és kicsivel később el is indultam Érdre, a piacra, hogy megvegyem a palántákat. Nagyon ügyesen vettem a palántákat, 40 forintért darabját. Vettem mellé még néhány paprikát is, és el is ültettem őket még napközben. Kissé elkókadtak, de éjjel esett az eső, és egész magukhoztértek. Gondolom, hogy még 1-2 nap és egészen rendbe lesznek. Vettem még 2 szegélyszegfű félét is, ami más színű, mint ami itthon van. Ezek még nem kerültek földbe. Csücsköm, míg én palántáztam, nyírta a sárgabarackfák elhalt ágait. Jó volt így, mert tudtam segíteni neki, ha másban nem is, legalább a létra tartásában.

Ma szimultán főztem ebédet, gazoltam, kapáltam, mostam délelőtt, aztán délután folytattam a kapálást és füvet is nyírtam, mikor Csücsköm áttért a fűnyírásról a medence helyének előkészítésére.

1 hónap -9 kg

Március 31-étől máig lement úgy 9 kg. Az elején nem volt túl egyszerű, de most már kicsit hatékonyabban megy a dolog. Ami nagyszerű, hogy könnyebben mozgok és nem kell délben mindenáron lefeküdnöm, mert különben feldőlnék. Világosan látszik, ha kicsit eltérek a salátázott zöldségek találomszerű kombinációjától, amire némi feta féle sajtot reszelek a jobb ehetőség kedvéért, akkor máris megállok a súlycsökkenéssel. Viszonylag jól sikerült a kávéfogyasztásomat lecsökkenteni, illetve kiváltani némi kapucsinóval ( ezt hogy is kellene helyesen leírni? netán így? cappucchino). Szóval ezt már sokkal hamarabb is megléphettem volna.