szerda, június 24, 2015

Minden napra egy kis sokk....

Most már a második éjjel ágy híján már matracokon aludtunk. Nekem akkora bajom nem volt ma már, egy nap pihenés egész jót tett a fájó tagjaimnak. Csücsköm viszont panaszkodott a derekára. Késő délután Icanéni sietett a segítségünkre. Talált otthon egy egész jó méretű habszivacsot, amit egy kicsit megpuhítottunk még 2 paplannal és Csücsköm fekhelyét is eligazgattuk jobban. Remélem ma már jobb lesz az éjszakája.
Ma vitték el a kilomtalanított cuccokat, szerencsére minden, ami felesleges volt, kikerült.

Levittük Gáborral ( a szomszéd fiúval) a veszélyes hulladékot is, már se vegyszer, se gumi, de semmi ami ártalmas lenne, nem maradt.

Délelőtt beszéltem a Hérosz vezetőjével, hogy mennének hozzájuk a cicáink panzióba, mert senki nem akarja befogadni őket, se átmenetileg, se végleg. Viszont csak úgy nem lehet őket magukra hagyni, úgyhogy a jövő héten mennek orvoshoz, oltásra, chipezésre, aztán mielőtt megyünk, fel a menhelyre, remélhetően csak egy hónapra.

Azért, hogy ne menjenek csak úgy gond nélkül a dolgok, dél körül felhívott a vevőnk kedvese, Andrea, hogy gáz van a szolgalmi jog törlése körül. Aztán kisvártatva kiderült, hogy valószínűleg csak annyi, hogy a 2 önkormányzat közül valamelyik nem írt dátumot a határozatára, és ezt eddig senki nem vette észre, de ahhoz elég volt, hogy ne vezessék át a tulajdoni lapra, ahelyett, hogy szóltak volna, most derült ki. Pedig már majdnem elutalták a pénzt. Így most nem tudom, hogy sikerül-e 30-áig összehozni, hogy rajta legyen a dátum, átvezessék a tulajdoni lapra és még utaljanak is. Mert ha nem, akkor ugye lehet megint szerződést módosítani és még mindig itt vagyunk, ahelyett, hogy átadtuk volna a házat és mentünk volna.

kedd, június 23, 2015

Hurrá, lomtalanítunk!

Miután már hetek-hónapok óta pakolás van, ennek volt a csúcspontja a lomtalanítás, ami pont mára esett. Tegnap kellett kitenni a lomokat, de már egy jelentős részét kitettük vasárnap. A gyerekek egy része próbálta megúszni a segítés részét a dolognak, de aztán mikor világossá vált, hogy megúszhatatlan, akkor azért csak felvették a ritmust és beálltak segíteni. Lili kimagaslóan sokat tett a dolgok előremozdításában, Pakolt, takarított, Mayát bíztatta, segített neki válogatni, pakolni, és egyáltalán, ott volt vele. Nem nekem kellett minden egyes bugyi és zokni sorsáról dönteni. Én mehettem bútort tologatni, cipelni Csücskömmel.
Döbbenetes mennyiségű bútor, csetresz, került ki a ház elé, úgy, hogy nagyon sok mindent elvitt Csücsköm kollégája, András, aztán átjött Pista bácsi a szomszédból, ő is nagyon sok mindent elvitt, és még mi is kiraktunk egy hatalmas kupacot.
Szinte kiürült a ház. Tegnap már nem volt ágyunk se, de a gyerekek többségének sem, csak matracokon aludtak, mi meg még szinte azon sem. Csücsköm egy párcentis habszivacs alá tett 3 polifoamot, 2 hálózsákot és még a végén, lefekvés előtt Domi áthozta a saját paplankáját, hogy apának felajánlja, hogy kényelmesebben legyen. Csücsköm nem nagyon panaszkodott, de ha a saját nyavajáimból indulok ki, akkor valószínűleg ő is úgy érezheti magát, mint akit kissé megtapostak.
Van Madagaszkár pingvinei részben egy olyan, mikor Rico egy szerencsesütis papírról azt tudja meg, hogy hamarosan vége az életének. Julien erre rátesz egy lapáttal és tényleg szerencsétlenségek sorozata éri Ricot, Julien jóvoltából. Kapitány persze rájön a turpisságra és ráveszi Julient, hogy törje meg az "átkot". Az átoktörés része ezer rinocérosz trappolása, mármint Ricon. Na, valahogy így éreztem ma magam. Mondjuk nem a padlón alvástól, hanem inkább a cipekedéstől. Egy dolgot biztosan le lehet szögezni, fiatalabb nem lettem.

A bank még mindig talált vmi nyavajogni valót, de talán hétvégére fizetnek. 30-áig mindenképp fizetniük kell.

szerda, június 17, 2015

Utolsó hetek, napok itthon

Ma volt a vevőnk megkötni a szerződést a bankkal, ma lett kész a kerítés. Pakolunk, készülünk.

Közben meg minden nap történik valami, amitől az ember haja az égnek áll. A mai történésektől konkrétan hánynia kell az embernek. Törvényt fogadtak el arról, hogy a menekültek távoltartása érdekében a szerbiai határt szögesdróttal lássák el. Agyrém.

hétfő, június 15, 2015

Rekkenő....

A hétvégén rettentő meleg volt, pénteken is. Ezen a napon volt Beni ballagása. Relatíve rövid volt és szerencsére fedett helyen voltunk. A hétvége is a hőség jegyében telt, de azért pakolásztunk, ha mérsékelt lelkesedéssel. Itt ugyan nem volt 35 fok, de amennyi volt, az pont elég volt. Csücsköm inkább lement pincét pakolni és takarítani, mert ott legalább hűvösebb volt kicsivel.

A fiúk a hét végén kiásták a kerítés oszlopok gödreit és ma be is betonozták őket, bár ma többször megakasztotta őket a zivatar.
Szerencsére csak délután voltak esők, délelőtt majd megzizzentünk a hőségben, amikor Maya ballagásán álltunk 50 percet. Rettentő meleg volt, néhány gyerek rosszul is lett. De legalább elment Maya a ballagásra, mert még tegnap este sem volt biztos, hogy eljön.

Este, még tegnap végig gondoltam, hogy tulajdonképpen csak azért tudtunk úgymond gondtalanul elmenni a ballagásra, mert eladtuk a házat. Így tudtam kifizetni az év végére esedékes virágokat és a csokrokat a ballagásra. Múlt évben kifejezetten gondot jelentett volna ekkora mennyiségű virág megvásárlása.

Zsókáék voltak itt ma is. Tegnap a sütő feletti polcot kiselejteztem, aztán ma elég sok dolgot elvittek onnan is és a sütő háta mögötti részről is.

Aztán ahogy az az utúbbi hetekben szinte rendszeres, sírvafakadtunk. De megy ez nekem egyedül is, ballagáson is, bárhol is. Oka nem nagyon van, csak így jön.

kedd, június 09, 2015

Hőség, zivatar.....

Anya a múlt héten végül hazajött, mint kiderült, könnyebb volt neki hazajönni, mint kinn Koppenhágában utánajárni, hogy hol van a követség, és megtalálni az odavezető utat, közlekedést. Szerda délután jött, csütörtökön reggel találkoztunk, elmentünk az ügyvédhez aláírni, aztán 2 bankban voltuk ügyetintézni. Dél körülre értem haza aznap, aztán még délután lementem anyáért a Camponához a vasútra. Itt volt egy kicsit nálunk, aztán vittem haza Eszterékhez.  Pénteken reggel mentem érte és vittem a reptérre. Igazi miniszteri villámlátogatás volt. Cserébe elintéztünk sok dolgot.

Pénteken jött a szomszéd fiúkhoz a bobcat, hogy kissé átrendezze a terepet ahhoz, hogy a kapubejárót meg tudják majd csinálni. Szegények szintén kifogták a hőséget.

Hétfőn aztán mentünk az ügyvédhez, aláírni egy újabb szerződésmódosítást és most már talán lehet reménykedni, hogy lesz a vevőnek hitele és lesz nekünk pénzünk,

Az előző napokban ugyan meg lehetett buggyanni, olyan meleg volt, de azért csak pakoltunk, csak fogyott a mindenféle a garázsból is és a házból is. Hétvégén a melegre való tekintettel a pincében voltunk lenn és ott selejteztünk, válogattunk, hogy mit kell és lehet kidobni. Aztán tegnap lementünk a hulladékudvarba jó sok mindennnel, de többmindent visszaküldtek velünk. Szerencsére lesz majd lomtalanítás és nagyon úgy tűnik, hogy még itt leszünk, fél lábbal mindenképp.

Ma pedig azt ígérték, hogy lesz egy kis zápor, zivatar, ehhez képest délután el kezdtek gyülekezni a felhők és egy kifejezetten nagy zivatarlánc van itt még mindig, pedig már este van. Jól lehűlt, süvít a szél és annak ellenére, hogy ilyenkor még világos szokott lenni, már órák óta fel van kapcsolva a világítás.