És hipp-hopp itt a Szilveszter este

Bár azért az elmúlt napokat értékelve, nem feltétlenül a hipp-hopp a legmegfelelőbb jelző amit használnék. 

Ugye ott maradtunk el, hogy fájt a derekam, mert beállt. Aztán az valószínűleg már akár jól is van, csak ezt azért nem lehet nagy bizonyossággal állítani, mert időközben jött rég nem látott, cseppet sem kedves (akkor lássam, mikor a hátam közepét) ismerősöm, a hidegrázás lázzal. Így egy átvacogott délután és még egy másik napon átvacogott este után továbbra is szépen fegyelmezetten szedem az Ibuprofent és a Paracetamolt. Ugyanis ha egy kicsit is későbben veszem be az éppen aktuálisat, az súlyosan megbosszúlja magát, másfél-két órára teljesen kivon a forgalomból. Semmit nem tudok csinálni, csak recegni. Akárhány takaró alatt is. 
Na, de hipp-hopp, 1-2 hét és ezen is túl leszünk. 

Közben Lili egészen biztosan tudja, most hogy már többszörösen is tesztelte, hogy nem bírja a koffeint semmilyen formában. Tehát se koffeines kávé, se kóla, de még a Cold and flu, amit megfázásra, influenza féle megbetegedésre szoktunk szedni, abból is csak az éjszakait szedheti, mert abban nincs koffein. Ha mégis, akkor hasmenés, és elfogyasztott koffein mennyiségtől függő mértékben. 
A legutolsó "teszteléskor" egy pohár kóla után 2 napig volt szaladgálás és érezte vacakul magát. Úgyhogy nem éri meg. 

Aztán valamelyik este, talán 2 napja, Mia írt rám este 10 előtt kicsivel, hogy a kórházban vannak, mert valami üvegpohár eltört és srapnelként beleállt az egyik lábujjába, amiből aztán persze dőlt a vér. Még szerencse, hogy képesek voltak összeszedni magukat a sokkból, és be tudtak menni a kórházba, máskülönben nekem kellett volna mennem, és pont aznap délután volt a hidegrázós délutánom, másnap hajnalban meg menni kellett volna dolgozni. 
A dolog csak azért volt ugye kérdéses, mert Miának fájt, mozogni nehezen tudott vele, állt ki a körméből az üveg, Ieuan pedig nem bírja a vért és biztos hogy a sikitozó Mia sem segített ennek leküzdésében. Az üveget kiszedték, vagy kiesett, lényeg az, hogy valami ideg sérült meg, ami miatt nem tudja mozgatni a lábujját. Mindez persze a bal, azaz műtött lábán. 

Szóval így zárjuk az évet, ne panaszkodjunk, annyira rossz nem volt, de ha jobb lenne jövőre, nem ugrunk el.

Boldog új évet!

Két nap múlva karácsony

Vagy egy nap, attól függ, hogy honnan nézem. 
Innen nézve két nap, mert csak 25-én fogunk karácsonyozni, ugyanúgy, ahogy tavaly. Annál is inkább, mert holnap nekem még délután dolgoznom kell menni, mert így jött ki, kedden szabadnapos leszek, mert így jött ki és szerdán délelőttös leszek, szintén az előbbiek miatt. 
Az előző hetek több-kevesebb munkával teltek, nekem össze-vissza volt munkám. Volt olyan hét, amikor épp hogy át nem léptem a maximális 48 órát, volt hogy csak a saját műszakjaimat dolgoztam le, esetleg egy kis túlórával kiegészítve, de mindenképp 30 óra alatt maradva. Gyurinak volt egy hete, amikor egy órával kellett korábban bemennie, hát az volt a leghúzósabb, bár ne panaszkodjak, mert nem kellett felgyalogolnia a buszhoz, mert ment a kocsi. Azért nem élveztük oly nagyon. 

Többé-kevésbé összeállt a kép karácsonyra, az egy kicsit belerondított a dologba, hogy két napja beállt a derekam és eléggé kriplinek éreztem magam miatta. Úgy néz ki, hogy tegnap estére már egész jól voltam, nem vettem be semmi fájdalomcsillapítót, de reggelre már tudtam, hogy ez hiba volt. Reggeltől mostanra, 2-3 óránként felváltva adagolt Paracetamol és Ibuprofen egész jól rendbehozta a fájást, tudtam mozogni, sütni, főzni, bár a java még holnapra és holnaputánra marad. Még úgy is, hogy igyekszem minél kisebb feneket keríteni a dolognak. 
Boldog karácsonyt nektek!