Füzetek, laptop, úszó vegyszeradagoló, varrócérna

Nem mindennapi felsorolás, igaz? Mi közöttük az összefüggés?
A tegnapi nap hozta össze őket. Reggel elvittem Csücskömet a buszhoz, bevásároltam a szükséges ennivalókat és utána elindultunk a gyerekekkel az első cél irányába. Ez a Pátria nyomda nem túl messzi boltja volt, ahová füzetet venni indultunk. Mindegyik gyerek kapott egy listát, hogy mit kell vennie és láss csodát, működött. Mindannyian ügyesen kiválasztották a listáról a füzeteiket, szebbnél szebbeket.  Az tartott a legtovább, hogy a pénztáros bevigye az adatokat a gépébe. Gyönyörűen bevásároltunk, a gyerekek mint az angyalok.
Mindenki választhatott valami apró figurát ajándékba. Már tavaly is itt vettük meg a füzeteket és fényesen bevált mindegyik, most pedig még az iskolában kaptunk 15%-os kuponokat is, így még kicsit olcsóbb is volt.
Csütörtökön még elviselhetetlen meleg volt, de este lehűlt a levegő, jó nagy széllel és éjjel egy kis esővel.Így mondhatni kellemes idő volt.
A papírbolt után beljebb mentünk a város felé, egész a HP szervizbe, hogy elhozzuk egyik kedves soproni ismerősünk laptopját a javításból. Onnan tovább mentünk a Kerexbe, hogy vegyek egy úszóadagolót, mert az amit eddig használtunk, tönkrement 4 év alatt. Gyönyörűségeset kaptunk, ugyanolyan mint az első volt,csak háromszor nagyobb, de legalább nem kell mindig eltörni a nagy korongokat.
A következő állomásunk, egyben az utolsó is, a budafoki piac melletti varrós bolt volt. Előbb beugrottunk a piacra, ahol lehet perectésztából készült sós rudakat kapni ötösével összesütve és ezt nagyon szeretik a gyerekek. Vettem egy kupacot, beadtuk a kocsiban maradtaknak és Domival továbbszaladtunk a varrós boltba. Vettünk cérnát és tépőzárat, és már 1/4 11-re itthon is voltunk.
Nagyon klassz volt, hogy szépen, kedvesen viselkedett mindenki, senkire nem kellett rászólni se.

Szelektíven...

Lassan másfél éve, hogy szelektíven gyűjtjük itthon a szemetet, de eddig ebből csak nagy rendetlenség lett.Eredetileg sem úgy lett megcsinálva a konyha, hogy ez tudjon működni, szerintem kicsi is hozzá. Egy tálalószekrénynek a fiókgombjain lógtak a zacskók, amikbe gyűjtöttük a papírt, a műanyagot és a fémdobozokat. Ez remek lehetőség volt mindenkinek, hogy elakadjon a konyhába vezető úton.Gyakorlatilag annyi változás történt most, hogy vettem 2 billenős tetejű kukát, egy pedálost behoztam a garázsból és így a trió egész rendezett képet ad.

Tegnap Csücsköm azzal jött haza, hogy talált egy pendrive-ot. Először azt hitte, hogy a hölgy, aki elhagyta, valami öngyújtót vesztett el, de aztán kérdéses lett számára, hogy minek egy öngyújtónak USB kimenet.
Szerencsére volt olyan adat a pendrive-on, ami segített eljuttatni a tulajdonosához.

Vége a 3. hétnek, vége a tábor

A fiúk hétfőn  elmentek Kiseszterrel az  általa vezetett táborba, másnap a lányok mentek. Így esténként 2-2 gyerek volt csak itthon, nagyon furcsa volt, hogy nem volt teljes a létszám. Azzal a tanárral, akivel az utolsó hetet töltötték, békében ment minden. Pénteken hárman hamarabb hazajöttek, csak Maya maradt ott úszni, így délután még egyszer le kellett mennem. én jártam a legrosszabbul, mert rettentő meleg volt. Ez jellemző volt egyébként az egész hétvégére, egymás után dőltek meg a meleg rekordok. Tegnap délután itthon 39 fok volt. Már szombaton is nagyon nehezen aludtunk, de Lili egyenesen szenvedett az egésztől, mert Csücsköm billentősre hajtotta sz ablakokat, és teljesen állt a levegő. Úgy lett eredetileg megépítve a ház, hogy az egyik oldalon az emeleti ablakok comb magasságban kezdődnek és így lehet azon aggódni, hogy nehogy valamelyik gyerek félálomban császkálva.kizuhanjon. Ezek így összeadódva eredményezték azt, hogy tegnap késő délutánra mindannyian elhatározták, hogy lemennek aludni a pincébe. Ritka összhang alakult ki, de szépen el is aludtak és reggelig csend volt.
Ma már egy cseppet elviselhetőbb volt az időjárás, volt némi széljárás is.

Tábor, 2. hét

Ezen a héten nagyjából minden rendben ment. Másik tanárt kaptak a gyerekek és így sokkal nyugodtabban teltek a  délutánok.
Csütörtökön éjjel rettenetes vihar volt, ami inkább szélvihar volt, eső előtte délután esett nagyobb mennyiségben. De  éjjel az szörnyűséges volt. 80 km/ órás szél fújt és csak úgy rázta a házat. Nem sokat aludtunk mi ketten felnőttek, de a gyerekek szerencsére végig aludtak. Aztán még pénteken is nagyon fújt a szél. Csütörtökön, mikor elállt az eső és nekifogott nagyon fújni, több részletben próbáltam összeszedni a barackokat, de szinte bokáig sáros lettem. Azért amit érdemes volt, felszedtem. Reggelre szinte el is fogyott. Nagyon finom a barack és azzal, hogy reggel kimentünk összeszedni a lehullottakat is, jó sokat megmentettünk. Szétválogattam őket, került a szomszédoknak is egy kevés, de jutott eltevésre és evésre is bőven. Szerencsére maradt a fán is.
Annyiban változtattam az eltevés módján, hogy az első forralás után áttekertem a paradicsom passzírozón és utána főztem tovább. A másik változtatás az volt, hogy nem 3/8-os üvegekbe tettem őket, hanem kisebbekbe, amik úgy 300-350 grammosak.
A paradicsomok is kibírták a nagy szelet és már pirosodnak.