normális kinézetű kovászos kenyeret is sütnöm, de aztán rátaláltam erre a rozsos kenyér receptre, amit magok nélkül sütök, isteni. Kicsit nagyobb mint az előzőek, de így is el szokott fogyni.
Karácsony előtt sajnos megpusztult a Lilitől évekkel ezelőtt kapott dagasztógép, de volt egy átmeneti segítségem Miától, amit a kuka helyett hozzánk dobtak. Kisegíteni kisegített, de sok örömem nem telt benne, hiába Bosch, szerintem nem a legjobb konstrukció, és hát kicsi, épphogy megbírkózott ezzel a kenyér tésztával. Minden alkalommal úgy kellett a keverőszár végéből kivakarni a tésztát.
Megvannak a darabjai is, de asszem így, hogy most lett egy emberes méretű dagasztó gépem, ritkán, vagy nem fogom használni. Azért nem akarom leszólni, mert nagyon jól jött addig a néhány hétig.
Az a helyzet, hogy néha eléggé kivan a csuklóm, úgyhogy a kézzel dagasztás az nem megy mindig könnyedén. Mostanra eléggé nyilvánvaló, hogy a rendszeres túlterhelés, nagyon nagy súlyok emelgetése nem tett jót az izületeimnek, a jobb csuklómon például egy helyes kis gombóc nőtt, akkora, mint egy fél dió. Addig vigyázzatok magatokra, amíg van mire vigyázni! Én is jókor jövök rá!
December elején volt egy kis incidens a munkahelyemen, ami miatt az egész otthon működését és a menedzsmentet is felfüggesztették időlegesen, vizsgálat indult és bennünket más helyekre "vezényeltek". Ahol az első néhány napomat töltöttem, onnan szerencsére át tudtam jönni ide a közelbe, ahol a legelső munkanapomat töltöttem évekkel ezelőtt. Szerencsére azóta itt voltam többször is kisegíteni, úgyhogy nem ismeretlenbe jöttem és még örültek is nekem. Amúgy is részben jobban jártam itt, mert itt legalább csak délelőttös műszak van és emiatt Gyurit sokkal hamarabb haza tudtam hozni, mint ha este 7-ig kell maradjak azokon a napokon, mikor délutánra kell mennem. Másrészt meg veszteség, pénzügyileg, hiszen egy csomó túlórám elmaradt. A kollégáim jó része viszont betegállományban van, mert ők vagy nem tudtak vagy nem akartak ott dolgozni, ahová küldtek bennünket, ami még rosszabb pénzügyileg. A legrosszabb az egészben a bizonytalanság, hogy most akkor mi van, mikor mehetünk vissza.
Aztán karácsony előtt megint bejelentették, hogy lockdown lesz, annyi volt a könnyítés, hogy karácsony napján lehetett két családnak találkoznia. Ennyi nekünk pont elég is volt. Szerencsénkre még szabadnapos is tudtam lenni, igaz 5 és fél óra szabadságom bánta, de így legalább nem torkollt őrületbe a karácsony. Gyurit 24.-én 4-kor hazahoztam és 25.-én karácsonyoztunk. A délelőtt azzal telt főként, hogy át kellett teljesen rendezni és félig ki kellett üríteni az utca felőli szobát, ami nappali lenne hivatalosan, de hát én használom sokmindenre. Itt van a számítógépem, itt varrok, itt száradnak a ruhák ha muszáj, szóval leülni nem lehet, csak legfeljebb 2 embernek. De sikerült minden időben, zökkenőmentesen a gyerekek segedelmével.
Nálunk sosem volt az a klasszikus karácsonyi menü, de itt az évek alatt még az is változott. Pulykát azért mi is ettünk, csak még valamikor novemberben vettem szeletelt pulykamellet és betáraztam a fagyasztóba (tavaly majdnem lemaradtam róla). Kiengedés után kicsit sós, mérsékelten fokhagymás tejbe áztattam és aztán bepaníroztuk, kirántottam. Volt hozzá 2 féle krumplisaláta, sajtos mártogatós répával, paprikával, pigs in blanket
ami tulajdonképpen kis 3-4 cm-es kolbászkák baconbe csavarva, megsütve. Ez a kép nem nálunk készült, csak a neten találtam.
