Zűrös hétfő

Jó sok mindent kimostam a hétvégén, de még jutott mára is. Fel kellett hozni a kabátokat, mert a hét végére hideget mondanak, Beniét és Csücskömét átöblítettem ma, Liliét majd holnap. Dominak vettem ma egy nagyon szép kabátot Mártinál, de Mayának nem leltünk. Majd talán a Hádában.

Reggel jól ráfaragtunk Domival. Kellett volna visszamenni a Budai Gyerekkórházba, és én arra emlékeztem, hogy ma reggel 9-re, de ma reggel egyáltalán nem rendelt a doktornő, csak először mondott olyat az asszisztens, hogy 30-a, de aztán változtattak holnapra, azaz elsejére. Így aztán holnap is mehetünk. Amivel nem is lenne akkora baj, ha Domi nem lett volna szinte a teljes úton rosszul. Holnap majd adok neki Daedalont, hogy ne legyen rosszul. A délelőtt további részét, miután hazaértünk, regenerálódással töltötte.

A tegnap késő este nagy eseménye az volt, hogy Iszkiri megkerült, bár őszintén szólva már lemondtunk róla, hiszen 4. napja nem láttuk. Nagy öröm volt látni, hogy mégis előkerült. Annyira nem is volt rossz bőrben, bár rögtön enni indult. Érdekes volt, hogy 4 nap után szinte idegennek tekintették a többiek - mármint a cicák - és parázs kergetőzés lett. Aztán 15-20 perc elteltével lenyugodtak a kedélyek és békében aludt mindenki.

Ma délután, már úgy 5 körül valahogy, kimentem ránézni, hogy mit csinálnak az emberek a járda környékén és mondhatom, jól meglepődtem. Ugye a járda és az út közötti részt nem tudtuk megcsináltatni csinos kis kövekből és már minden eddig erre járt építő emberrel megállapodtam, hogy itt kocsibejáró volt, lesz, szíveskedjenek ennek megfelelően murvával leteríteni. Mindenki mondta, hogy persze, természetesen. Ehhez képest az úttól kb. 50 cm szélességben szórták fel murvával, és a fennmaradó részt szépen elegyengették termőfölddel. Ez persze az első adandó alkalommal, mikor eső lesz, szépen sárrá alakul. Most még este megkértem Pista bácsit, hogy járjon közbe az érdekünkbe, de szóltam még az embereknek is, hogy ez így nem lesz jó, sőt, még utól értem az önkormányzatban is az illetékes nenőt is. Remélem így már képesek lesznek arra, hogy megcsinálják.

Hüvösödik

A héten igyekeztem befejezni az ablakmosást, függönymosást még mielőtt nagyon elromlana az időjárás. Holnap már így is be kell hoznunk a növényeket, mert jön a hideg. Már csak a tetőtéri 2 kis szoba ablaka van hátra, azokat még most a közeli napokban meg tudom csinálni rövid idő alatt.

A hét valamelyik napján, talán szerdán, meghalt János bácsi. Valahogy nem sokkal azután hívtam Icanénit, hogy meghalt, így csak valamikor este beszéltünk, aztán másnap hosszabban. Mostanra már egészen rendeződött minden a temetéssel kapcsolatban.

Szerdán vettem bérleteket, így már én is bérlettel jártam a héten. Úgy néz ki, hogy sok helyre kell majd menni a hónapban, így megéri a nyugalom. Az a helyzet, hogy az elmúlt hetekben többször találkoztam olyan ellenőrökkel, hogy szinte megijed tőlük az ember. Rosszul öltözöttek, ápolatlanok, az ember azon aggódik, át ne ugorjon 1-2 tetű róluk.

Lassan kész lesz a járda is, nem csak az út. Jó lett volna, ha a kettő közötti részt meg tudtuk volna csináltatni viacolorral, de lett volna 70 ezer körül, így ez most elmarad. Volt róla szó, hogy esetleg Gáborék bevállalják, aztán majd részletekben visszaadom nekik egy részét, de úgy néz ki,ez nem megy, sőt, még az is megeshet, hogy ők is eladják a házat. Ez ma derült ki, mikor volt itt egy ingatlanos, hogy eladnák ők is a házat. Eddig több változat volt, most ez a legfrissebb.

Közben Gyendán Zsóka szomszédja, Marikanéni is meghalt, őt már hétfőn temetik is. Zsókáék így csak hétfőn jönnek haza.

Mozgalmas hét mögöttünk, előttünk

Hétfőn délután voltunk a Budai Gyerekkórházban testületileg a gyerekekkel bőrgyógyászaton, szokásosnak nevezhető éves kontrollon.
Lilikém aggódott a pofiján levő anyajegyek miatt, de azon kívül, hogy figyelni kell rájuk, nincs velük teendő. Most Benin sem volt újabb anyajegy.
Dominak lett valamitől egy ekcémás jellegű folt a bal szeme körül és lettek rajta kis pöttyöcskék, amikről kiderült, hogy valami szemölcsök, amik vírusosak. Így most kenem krémmel  a szeme körül és valami ezüst-kollodiumos löttyel a pöttyöket.
Mayámmal már megint lehet menni anyajegyet leszedetni, ha minden igaz, akkor október 6-án megyünk reggel. A másik, hogy a jobb tenyerén vagy még mindig, vagy már megint vannak gübencsek, amik fájnak nyomásra. Már úgy mentünk a bőrgyógyászhoz, hogy volt időpontom a budaörsi kézsebészetre, de a doktornéni azt kérte, hogy menjünk még előbb el a Mária utcába és majd utána vagy mondjam le, vagy menjünk el, attól függően, hogy a másik doktor mit mondott. Az lett a dolog vége, hogy kaptunk egy krémet, amivel kenni kell 6 hétig, vagy időközben, ha változik valami akkor megyünk vissza. A kézsebészetet egyenlőre lemondtam, azt bármikor kérhetek újra. Ezek a gübencsek lehet, hogy valami jóindulatú tumor félék, de ez majd tényleg csak akkor fog kiderülni, ha nem múlnak, és hozzá kell nyúlni.

Közben eltelt a hét további része is, már hétfő van megint.

Akkor menjünk vissza röviden a múlt hétre még egy kicsit. Kedden Beni maradt itthon, hogy fáj a feje, taknyos, stb. Apjuk már a hét végén hasonló képpen nyűglődött, fejfájás és szédelgés nélkül. Mayával szerdán voltunk a bőrgyógyásznál, aztán csütörtökön már az ő orra is folyt. Így a héten onnan kezdve már ketten voltak itthon. Közben kedden és csütörtökön átszaladtam a szomszédba Klárinénihez segíteni neki egy kicsit, mert nehezen mozog és néhány dolgot nem tud megcsinálni a takarításkor. A két műtött csípőjével pl. nem megy neki a létrázás. Aztán szaladtam haza ebédet főzni. A köztes napokon meg nekifogtam ablakot mosni itthon, meg Mayával koprodukcióban készítettünk egy ELADÓ táblát a házra és ablakmosás után ki is tettem.

Valamelyik este, még a hét elején elvitték János bácsit a mentők, mert dührohamot kapott és össze-vissza csapkodott. Ő Ica néni férje, és sajnos elég vacakul volt akkor is, de most aztán még rosszabbul van, mert benn a kórházban ki tudja mitől, kapott egy tüdőgyulladást is. Egészen le van a szervezete gyengülve, talán lassan még felépül. Nem is tudom, hogy Ica néni mitől van jobban kiborulva. Akkor mikor még itthon volt János, akkor szinte már kibírhatatlan módon szekánt volt, a paranoid képzelgései is nagyon rémisztőek voltak, én már Ica néni testi épségéért aggódtam. Most szegény azon is ki van, hogy milyen állapotban van János.

Aztán a hét végén iskolanapok voltak, szerencsére nem mosta el az eső, nem fújta el a szél. Pénteken a 2 iskolába menő kirándulni ment, aztán Lilikém hazaugrott ebédelni, Domi meg csak este később jött, mikor már befejeződtek a sportversenyek. Én meg összeraktam az ebédet, hogy jusson szombatra is és összeállítottam egy nagy adag pogácsa tésztát is.
Szombat reggel korán keltem, fél 7-től fél 10-ig kisütöttem a pogácsákat, kiteregettem, aztán kifőztem 3 kg lisztből nokedlit a délutáni főzésre, ahol paprikás csirkét főztem úgy 30 emberre. Finom lett, de persze mindenki másképp csinálta volna. Mivel az volt a megállapodás, hogy én főzök, olyan lett, mintha itthon készült volna, nem pedig bográcsban. Még szerencse, hogy évekkel ezelőtt vettünk egy 22 literes kondért, így évek óta mindig mi visszük az ilyen alkalmakra a főzőedényt.

Vasárnap már csak mosni kellett, az ebédet Csücsköm sütötte rácson.
Kiseszternek jött még egy ötlete, hogy mi lenne, ha a Nagycsaládos egyesületnek is írnék a ház eladásáról, hátha valakinek megtetszik. Így ma írtam a NOE titkárságára is, és tegnap még a csepeli nagycsaládos egyesület levelező listájára is. Hátha.

Mára elkészült az út bitumenezése, szép lett. Már csak a járda van hátra.

Őszül

Készülget az út. Mos tmár teljes szakaszon rajta a szárazbeton. Kiásták mellette a szikkasztó árkot is és tegnap már elkezdték kirakni az árkot idevaló betonelemekkel, és úgy volt, hogy jönnek ma is, de szerintem meggondolták magukat, ha ránéztek az időjárás előrejelzésre, mert mára esőnapot ígérnek és hűvöset, bár az gondolom nem akadályozná őket a munkában, de az eső nagyon kellemetlen.

Tegnap volt a napja, hogy először befűtöttünk az ősszel. Volt délután egy zivatar, amiből csurom vizesen jöttem be, mert a ruhák kinn száradtak, egy része már szinte teljesen száraz volt, be kellett őket hozni. Annyira hirtelen kerekedett, hogy ugyan készültem kimenni, de mire elindultam, már esett, aztán beleerősített. Sokminden egész jól elázott.

Hétfőn és kedden volt 3 szülői itt a közeli iskolában, alá kellett írni egy rakás papírt, szokásosakat és újabbakat. Még jövő hétfőn lesz össziskolai szülői, aztán egy kis csend.
Lilikémet halálra izgatja, hogy mi lesz vele a továbbtanulással, bejelentkezett matek és magyar előkészítőre is, de nagyon izgul már most, hogy hova kellene mennie, felveszik-e, stb.

Tegnap volt egy beszélgetés Iványi Gáborral a Klubrádión. Már előre hegyeztem a fülemet, mert őszintén szólva nagyon kevés olyan ember tud ilyen természetességgel beszélni az élet dolgairól a Bibliát idézgetve, hogy az ne tűnjön kivagyiságnak, pátoszosságnak és kioktatásnak, mint ő. Élvezet minden alkalom, ha hallhatom, annak ellenére, hogy a vallásosság továbbra is olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha sikerül eladni a házat, jó lenne az alapítványuknak, mert nagyon becsülöm őt a munkájáért is, ugyanakkor sajnálom a rengeteg méltánytalanság miatt, ami éri őket. Ideteszem a beszélgetés linkjeit, hátha valaki meg akarná hallgatni. 1. rész , 2. rész

Gyönyörű idő van

Pénteken lementem a kislányokkal a Camponába, ott van egy Háda nevű használt ruhabolt, eddig még nem nagyon vásároltam ott, néha úgy érzem, hogy még az is drága. De most nem volt mese, muszáj volt venni Dominak nadrágot, Mayának is és jó lett volna, ha találok magamnak és Lilinek is valamit, de csak Lilinek vettünk 2 ingecskét, Mayának 1-et és két nadrágot. Találtam Dominak is egy zöld nadrágot, ami vágyai netovábbja volt. Azért a Lilikém úgy indult el itthonról, mintha a saját temetésére ment volna, de aztán a 2 ingecskének nagyon örült, úgyhogy hazafelé már vidámabban jött haza.

Ma elvitték a kertből az egyik gépet, az útra pedig már elég nagy szakaszon rákerült a szárazbeton. Állítólag a jövő héten nekifognak a járdának is, de remélhetően akkor már lehet használni az utat.

Zűrös hét volt, de eredményes

Hétfőn lementem a Tescoba, hogy vegyek egy hajnyírót, legyen mivel este rendbe tenni Csücsköm haját. Itt nem jártam sikerrel, mert 10 ezer alatt nem volt kütyü, annyiért pedig nem akartam venni. Így folytattam az utat befele a város felé és bementem az Auchanig, ahol már 3 ezer körüli áron is volt. Persze lehetett volna venni sokkal drágábban is, de ennél többet nem akartam költeni. Este már rendbe is hoztam Csücsköm haját, azért így jobb lett. Délután megjöttek a gyerekek és hozták a könyveket, így a délután ezzel telt, hogy füzetet, könyvet kötöttem. Még most a hét végén is lesz mit kötni, de már csak néhány darab.

Kedden 8-ra volt időpontom a fogászaton, aztán átmentem a szemészetre. A fogam szerencsére rendben van, nem kellett különösebben hozzányúlni. A szemem viszont romlott, de ezt már én is érzékeltem,nemrégiben vettem egy +2-es olvasó szemüveget. Lehet, előbb-utóbb ki kell majd váltsam azt a szemüveget is, amit felírt a doktornő, de egyenlőre túl nagy falatnak látszik, már ami az árát illeti.

Szerdán, hogy kicsit lazítsak, csak mostam és takarítottam, este mikor megjöttem még könyvet kötöttem és vasaltam.

Csütörtökön reggel voltunk Lilivel a Budai Gyerekkórházban, hogy túl legyünk a laktózterheléses vizsgálaton. 3 óra volt az egész, a végén kiderült, hogy Lili nem laktózérzékeny, csak a bélrendszere lett tropa attól a februári ki tudja mitől. Mikor vége lett a vizsgálatsorozatnak, akkor dőlt ki a liszt megint, Lilinek olyan hasmenése lett, hogy attól tartott, nem bírja ki hazáig. Annyiból szerencsés volt, hogy még majd 1 órát vártunk, így volt idő szaladgálni és végül haza is értünk, bár nagyon vacakul volt egész hazavezető úton.
Délután még fel kellett mennem Beni iskolájába, szülőire. Szerencsére nem késő délutánra tették a fejlesztő foglalkozásait, viszont részletes listát kellett beküldjek az igazgatónak, hogy melyik nap hánykor jöhet haza. Az nem volt elég, hogy a kötelező órák után. A kisebbek iskolájában simán elfogadták azt, hogy a kötelező órák után. Még összetehetem a kezem, hogy itt ebben a 2 suliban nem akarnak szándékosan betartani a gyerekeknek és a szülőknek, de olvastam több helyen is, hogy kész küzdelem, hogy hazaeresszék a gyerekeket a tanítás után. Agybajosok csapata. Tisztára, mintha az lenne a cél, hogy utáltassák meg az iskolát a skacokkal, minél jobban.

A héten egész jól haladtak az úttal. Most már 2 kisebb gép áll a kertben.

Még paradicsom

Zsókáék hoztak vasárnap még paradicsomot, ma befőztem, közben hellyel-közzel könyveket kötöttem, amiket Lili hozott haza.
Amikor a paradicsomot épp csak feltettem főni, átszaladtunk a szomszéd utcába Benivel és Mayával, hogy vegyünk nekik és Dominak is nadrágot a turiban. Aztán a vége az lett a dolognak, hogy a fiúk kaptak nadrágot, Beni kettőt is, Domi még pulcsit is,  Mayának nem kaptunk semmit. Majd nézni kell hamarost, mert nincs mit felvegyen, vagyis olyan nincs, amit felvenne. Válogat. Egyébként sem egyszerű vele mostanság. Sír, de nem mondja mi baja, vagy csak félig, a többit meg kellene fejteni. Sajna nem vagyok jó benne.

És tényleg elkezdődött a suli

Tegnap előtt úgy jártunk, hogy a fiúk haját nyírtam, aztán az apjukét, de itt a 3/4-nél elakadtunk, mert mostanra adta meg magát a hajnyíró. Így aztán ollóval próbáltam befejezni, hát azért így nem lett tökéletes.
Kiseszter ígérte, hogy jön vasárnap, és előtte megy még Auchanba. Megkértem, hogy legalább azt nézze meg, hogy ott mi a kínálat a hajnyírókból, hogy legalább tudjam, mi a helyzet, ha esetleg itt a Tescóban nem kapnék a pénztárcámnak megfelelőt.
Ma reggel, hogy megjött Csücsköm fizuja, le is mentem, mivel ez van sokkal közelebb, de 10 ezer alatt nem láttam, így végül felültem egy buszra és mentem az Auchanba, mivel a hírszerzés az mondta, hogy ha csak 3 ezret tudok költeni, akkor itt annyiért is kapok.
Tulajdonképpen nem bánom, hogy át kellett csalingázzak odáig, mert még tegnap kiderült, hogy a Domi hátizsákja koránt sincs olyan jó állapotban, mint emlékeztem rá. Így neki is kaptam még 1 ugyanolyan hátizsákot, mint amilyet vettem a többieknek, illetve azt, ami Lilinél volt még ma reggel, kapta meg Domi, mert az szürke volt, és akkor Lili megkapta azt, amit ma reggel vettem, ez pedig piros volt. Az utolsó ebből a fazonból. Ahhoz képest, hogy ugyanilyen hátizsák augusztus 20 előtt néhány nappal még 3900,- volt, most megkaptam 2900-ért. Jó nagy zsák, én most a Lili tavalyi zsákját hordom, iszonyatosan meg lehet pakolni. Néha akkora súlyokat hozok haza benne, hogy én is meglepődök.

Na akkor működik rendesen a hajvágó gép,  rendbe hoztam Csücsköm haját a mielébb, egész jó lett.

A gyerekek hazahozták azokat a könyveket, amiket már megkaptak, a többit meg majd a héten szépen sorjában. Ami megjött, azt bekötöttem, holnap már vihetik is szépen bebugyogózva. Egész jó rutinra tettem szert az elmúlt években, viszonylag hamar elkészültem a mai adaggal.
Persze amekkora a felfordulás az iskolákban, mindjárt mindenki szülőit akar tartani. Beniéké lesz leglelőbb, csütörtökön. A lányoké hétfőn, 5-kor és 6-kor. Domiékét még nem tudom. Ha szerencsém van, akkor talán kedden lesz, de tartok tőle, hogy hétfőn lesz az övéké is.

Holnap iskola :(

Az elmúlt években nem is emlékszem olyanra, hogy ennyire letört volna a gondolata is annak, hogy iskolába mennek a gyerekek. Ez idén más. Rengeteg minden változott, és egyáltalán nem jó irányba. Találtam tőlem okosabbat, aki jobban, hozzáértőbben el tudja mondani, hogy mit rontanak el éppen és mi lesz a következménye. Vekerdy Tamással találtam egy riportot, érdemes belenézni, minden szavával egyetértek, és találtam egy tanár blogját, ami szintén sok mindent elárul.

Szóval, ha nem követnék el vele törvénysértést, el se engedném őket suliba. Hogy mi lesz az iskolában, az szinte csak az igazgatók normalitásán múlik, illetve a tanárokén. Ha a kormányzaton múlna, már rég rossz lenne, így még tán kivédhetők egy darabig a nagy baromságok.
És még egy hozzáértő: Radó Péter