Túl vagyunk rajta

Csütörtökön hajnalban keltem, 5-kor, hogy idejében el tudjunk indulni a kórházba. Csücsköm szerencsére jó előre bejelentette a munkahelyén, hogy szabin lesz 28-án, így nem okozott nehézséget tényleg itthon maradnia. Mindenkinek összekészítettem a reggelijét és fél 7 után nemsokkal elindultunk. Negyed 8 után nemsokkal értünk oda a János kórházba. Itt hamarosan kiderült, hogy az egyik vérvizsgálat lelete nem tökéletes, meg kellett ismételni és így csak fél 11-kor derült ki, hogy tényleg műthető Maya. Addigra már szerencsére nagyjából lecuccoltunk az "osztályon" amely megnevezés kissé nagyképűnek számít.
A teljes fülészeti osztály 2 azaz kettő db háromágyas szoba és még 1 babaágy. Gyakorlatilag megtűrtnek számítanak a kórházban, annak ellenére, hogy meglehetősen nagy forgalmat bonyolítanak, mind napi ambuláns rendeléseken, mind műtéti szinten a lehetőségeket maximálisan kihasználva. Hetente összesen 18 műtétet tudnak végezni a szobák száma miatt bekorlátozva. 1 nappalos nővér van reggel 7-től este 7-ig.
Kicsit lassan haladtak a dolgok, mert az osztályvezető főorvos egy nagyon nehéz műtétet csinált egy 5 éves kicsi lányon. Úgy dél körül végeztek és aztán nagyjából 1/2 2-kor kezdték el műteni az aznapra még tervezett 5 gyereket. Így Maya 4-kor került a műtőbe. Az áldatlan állapotokat még az is mutatja, hogy ugye ezek a műtétek altatásban történnek, a gyerekek szépen lesétálnak egy keskeny lépcsőn a műtőig, aztán műtét után, ha elég könnyűek, Pisti, a műtős fiú "felszalad" velük ugyanezen a keskeny lépcsőn, ha pedig túl nehezek, akkor megvárják, míg úgy ahogy magukhoz térnek és gyaloglábon felsétálnak Pisti hathatós támogatásával.
Ahhoz képest, hogy Maya minden reggeli első mondata az, hogy éhes vagyok, egész jól tűrte az éheztetést. Műtét után volt eléggé nehéz ügy, mert az altatótól nagyon sírt és nagyon panaszkodott, hogy fáj, pedig megkapta a maximális mennyiségű fájdalomcsillapítást. Nagyon nehezen nyugodott le és persze folyt taknya-nyála, vére, minden. Rengeteg papírvattát elpusztítottunk. Este 8-ig maradtam benn, aztán jöttem haza. Zaránd doktor azt mondta, hogy abszolút szükségesnek tűnt a műtét, mert tiszta genny volt a mandulája, az orrmandulája is hatalmas volt.
Másnap reggel főztem egy adag kompótot, de mint később kiderült, nem kellett volna citromot tenni bele. 1/2 11 körülre értem be a kórházba, és már ebéd után jöttünk is haza.
Ami még különleges volt, hogy a fülészetnek van saját alapítványa és így az anyukák kapnak enni naponta 3x.

Visszamelegedett

Egész héten hűvös volt, hajnalban 2-3 fok, néha kevesebb is, napközben pedig hét ágra sütött a nap és olyan 10-12 fokig melegedett fel. Ugyanakkor nagyon sokat jelentett a napsütés. Így egész héten minden nap 1-2-3 adag ruhát terítettem ki és boldog voltam, hogy kinn szárad illatosra, nem itt benn kellett küzdenem a fűtéssel és a párával. Szombaton pedig egészen visszalangyosodott, még estére sem ment le nagyon a hőmérséklet 10 fok alá. Most, egyenesen meleg van, 12-13 fok.

Voltunk kinn mindkét nap a kertben ásni, levelet seperni és tegnap nekimentem az epres résznek, kiirtottam az egészet. Voltak kinn a gyerekek is, volt aki segített kertet rendezni, volt aki nem. Domi mindig jön segíteni, most kivételesen Maya is beállt kicsit.

Lesz-e műtét?

Maya vasárnap odaát volt a szomszédban és úgy jött haza, hogy röcögött a szája széle, hogy ő fázik. Estére persze belázasodott, és nyögött erősen, mint aki halni készül. Pedig nem is, csak éppen elővette az épp menetrend szerinti mandulagyulladás. Úgy bedagadtak a mandulái, hogy alig maradt hely a kettő között. Hétfő estére kaptunk időpontot a háziorvosnál, miután a fülésszel megállapodtunk, hogy ő is megnézheti nyugodtan. Lemondtam a keddi műtét előtti vizsgálatot és áttettük jövő keddre azzal, hogy ennek az eredményétől tesszük függővé a csütörtöki műtétet. Gyakorlatilag ma volt az első nap, amikor nem kiterült békaként feküdt Maya, hanem le tudtam ültetni leckét írni. Hétfőn megy majd először suliba, aztán kedd reggel megint nem lesz ott, szerdán igen, és aztán lehet, hogy csütörtökön akkor megyünk a kórházba.

A csalamádérecepten módosítottam egy kicsit, ha valaki esetleg használta, remélem nem szidott nagyon.

Hideg lett

Ezen a héten már minden nap vakartam a jeget a kocsiról. Az viszont nagyon jó volt,hogy nem esett a héten egyáltalán az eső, így aztán minden nap tudtam kinn teregetni és jobbára meg is száradt, vagy legfeljebb kicsit nyirkos maradt és már reggel szedhettem is le a benti szárítóról. Ezt a finom illatot, amit kinn kapnak a ruhák, semmi más nem pótolhatja. Azért ha sikerül majd venni egy szárítógépet, aminek az ára nem a csillagos eget súrolja, akkor azért szeretnék venni, mert amikor esik, és még nem fűtünk, akkor minden megbüdösödik, ahelyett, hogy megszáradna.

Egyik este, mikor még járkáltak a sünök, nagy lökdösődést láttam a kinti tálnál, ketten küzdöttek azért, hogy ki egyen először. Vicces volt nézni, hogy egymást taszigálják az elsőség reményében. persze aztán győzött az erősebb. Ma még nem láttam őket. Lehet, hogy mát túl hideg van nekik és behúzódtak télire.

Másodikán persze ott voltunk a Futafokon, de csak Domi futott, szerencsésen megúszta esés nélkül és egész jó eredményt ért el. Aki az első lett az ő korosztályában, triatlonozik és egyébként is sportiskolába jár. Szóval jókora előnye volt az edzettséget illetően, nyilván nem kis munka árán.

Utána átmentünk Érdre a Virág cukrászdába Domi csokis tortájáért, ami nagyon finom volt.

Úgy néz ki, mégis csak lesz valami a hűtőcseréből, csak az időpontja bizonytalan, mert a Minisztérium visszadobta a mosógépek listáját, mondván, nem elég látványos a környezetvédelmi hatásváltozás. 15 napot kaptak a tagok a korrekcióra és gondolom még akkor is elbírálás stb., stb. Jó ha karácsonyra lesz hűtő. Bár már most be kellett fizetnünk az önrészt, ami szintén nem volt egyszerű eset főleg azután, hogy a hónap végén ugye elromlott a kocsi gyújtáskapcsolója. Gyakorlatilag nincs tartalékunk egy fillér se, így minden ilyen kiadás óriási érvágás. Minden hónapban eltökélten félreteszek pénzt, hogy valami kis vésztartalékunk legyen, de mindig közbejön valami. Kíváncsi vagyok, mi lesz a jövő évi adóváltozásokkal. Az lenne a legelkeserítőbb, ha még csökkenne a bevételünk, mert akkor már nem tudom, hogy miből és hogyan tovább.

Na de félre a nyavalygással, nálunk legalább ne pusztított lúgos vörös iszap.

Sünök

Napok óta nagy a vendégjárás esténként a kitett tálaknál. Minden este teszek ki macskakaját a sünöknek és ha van valami maradék még ezen kívül, akkor azt is. 2 sün most már napok óta jön, de tegnap jött egy harmadik is, aki nagyon éhes volt. Az egyik például nagyon szereti a petrezselymes krumplit, de elfogy szinte bármi. Azt olvastam, hogy ilyenkor a téli álom előtt degeszre eszik magukat, hogy legyen tartalékuk. Így amennyire lehet, tömöm őket.

Pénteken este végül elvittem Lilit ide a doktorbácsinkhoz és abban maradtunk, hogy ne menjen a Futafokra, de még iskolába se szerdáig. Szerdán délben kell visszamennünk kontrollra. Meglehetősen csúnyán köhög. Domcsi végigfutotta, még nem tudni, hányadik lett. A korcsoportelső egy triatlonos fiú lett, fényévekkel hamarabb futott be.

Tegnap voltam Mayával reggel Zaránd doktornál, közel 1 óra volt, mire odajutottunk. Végül abban maradtunk, hogy még 1-2 napig cseppintsünk az orrába, aztán legközelebb a műtét előtti vizsgálaton találkozunk.

Az elmúlt 3 napban Petyinek (egyik macska) a pislogóhártyája behúzódott, már azt fontolgattam, hogy viszem orvoshoz, de úgy néz ki, mára rendbejött.

Este volt a 3 kisebb iskolájában fogadóóra. Rengetegen voltak, nem is jutottam be mindenkihez. A kimaradtakat majd jövő hónapban járom végig. Ma reggel még beszaladtam Lili magyar tanárához, megbeszélni, mit is kellene tenni azért, hogy haladjunk előre.