A korlátozások

nagyon is érezhetők a mindennapokban, még akkor is, ha csak kinézek az ablakon. Máskor ebben az időben már ugye jönnek-mennek a szomszédok, dolgozni, iskolába, stb.... Most nagy a csönd. Valahogy még a szomszédunk is bír egész csendesen lenni. Szokatlan. Hideg van, de nagyon szép, száraz az idő, annyira, hogy a madarak itató vizét folyamatosan pótolni kell, pedig ezzel nem kellett egész télen foglalkozni. 

Tegnap voltam kinn a Tescoban, megint változtatták a "beléptetési" rendszert. Ott az áruház előtt, mellett van egy szabad tér, ahonnan békeidőben be lehet menni egy kávézóba, ami egyébként az áruházból is megközelíthető. Most ezt a külső bejáratot lezárták, és ezen a placcon kígyóvonalban elhelyezett bevásárlókocsik tartják távol a népeket egymástól, és hát túlkígyózik a sor tovább a többi üzlet felé is. Ugyanis itt, ahol a Tesco van, még található több másik bolt is, mint Magyarországon nevezték azt hiszem bevásárló udvarnak. Hát ez is valami ilyesmi csak nagyobb boltokkal, egész nagy területen, körbefogva egy hatalmas parkolót. 
Jó néhány biztonsági őr  segíti az embereket, és ami még változás lett az előző héthez képest, az az, hogy egy háztartásból egy ember mehet be, legfeljebb akkor kettő, ha az egyik segítségre szorul. 
Amúgy tegnapra már majdnem mindenből volt elég és volt választék is, liszt még mindig nincs. Azt innen-onnan csipegettem össze, hogy azért legyen itthon valami tartalék. 
Ami nagyon furcsa és nem csak furcsa, hanem eléggé bántó is, az a csönd az áruházban. Normál időkben ugye tele a bolt emberrel, beszélgetnek, ott a sok gyerek, van a dolgozóknak és a munkának is egy alapzaja, ami most ebben a helyzetben szinte nullára csökkent. Úgyhogy az az érzésed, mikor mész a Tescoba, vagy bárhova máshova, mintha valami temetésre mennél. Még csak azt sem mondom, hogy mintha a temetőbe, mert ott csicseregnek a madarak. Valami csendes, légüres tér. Ahogy hallom, többen kampányolunk valami halk zenéért, ami általában csak karácsonykor szokott lenni, bár akkor egyáltalán nem halk. 

A buszforgalmat jelentősen lecsökkentették, úgyhogy még nagyobb a csönd az utcában. 

Most nézem,

hogy az a poszt valahogy kimaradt, mármint nem írtam meg, hogy mi is van a szomszéddal és miért is akarnánk költözni.

Szóval sosem volt az a kiegyensúlyozott jó viszony, mert főleg az első 3 évben állandóak voltak a partik, amik azt jelentették, hogy oltári hangerővel nyomták a zenét, ment a kiabálás, hangoskodás, akár reggel hatig is. Időnként éjjel át-át mentem, hogy megkérjem őket a csendesebb mulatozásra és próbáltam megértetni velük, hogy nálunk nincs hétvége, akkor is menni kell dolgozni, de ha nem, akkor is jobban szeretnénk aludni, csendben, vagy legalábbis sokkal halkabban. Gyakorlatilag nem csak az van, hogy vékonyak a falak, hanem ahol régen a kandallók voltak, ott még vékonyabb a felület, ami a két lakás között van. 
Hát, sajnos nem nagyon sikerült elérni semmi változást. Vagy talán mégis. Akkor még hosszabbítottunk 2 évet a szerződésen. Nem sokkal utána a szomszédasszony kibökte, hogy nemsokára hazajön a partnere. A kérdésre, hogy ugyan honnan? az volt a válasz, mintha bevásárlásból jönne haza, hogy hát a börtönből. Mintha az lenne a normális, hogy az ember az életében legalább egyszer megjárja a börtönt. 
Azon az alapon, hogy mindenkit megillet még egy esély, reménykedtünk, hogy legalább rosszabb nem lesz. De lett. Nem sokkal azután, hogy hazajött a pasas, elkezdődtek a mindennapos veszekedések, amiket ugye egész jól lehetett hallani. Aztán az egyik még nyári napon ki tudja mi történt, de kora délután a pasi egy vadi új púpos kocsival el akarta vinni a kisebbik fiút úgy, hogy az anyja nem akarta, hogy elmenjen a pasassal. Ez olyan kvázi gyerekrablás lett volna, de végül a nő rohant a kocsi mellett, és félrerántotta a kormányt, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik lejjebbi szomszéd kerítését letarolták. Mindenki kinn volt az utcán, rendőrök kihívva, a pasi meg meglógott. Na, akkor nem láttuk egy évig kb. A bulizás kisebb nagyobb szünetekkel folytatódott, mígnem megint előkerült a pasi nyár elején. Megint kezdődött a se veled, se nélküled dolog. Közben megjelentek mindenféle szakadt alakok, akik jöttek-mentek. Aztán egyik hajnalban akkora volt a zsivaj, hogy azt lehetett feltételezni, hogy egyik üti a másikat, itt inkább a férfire gondolok, hogy ő csépelte a nőt, mintha repkedtek volna a bútorok is, és hát eléggé rémisztő volt. Addigra már én egyébként is úgy voltam, hogy ha meghallottam a pasit üvölteni, akkor már összerándult a gyomrom. De mindenki más is kivolt már a családban. Hát akkor hajnalban kihívtam a rendőröket, mert azt azért nem akartam volna a nyakunkba venni, hogy agyonüti a nőt, mi meg csak lapítunk. 
Valószínüleg nem újságolvasás közben találták őket, mert mentőt hívtak, aztán a pasi másnap reggel eltűnt és azóta nem láttuk. 

Az asszony kicsit sem volt hálás, hogy megmentettük az életét, vagy legalábbis a néhány héttel később írt SMS ezt bizonyította. A két gyerek még valamikor ezelőtt az incidens előtt eltűnt,aztán csak néha-néha látjuk őket. 

A másik dolog, ami csak szimplán gusztustalan és esetleg még veszélyes is lehet, hogy van 4 kutya, amiknek a száma időnként a kiskutyákkal felmegy akár húszra is, kinn végzik a dolgukat a kertben ami csak hetente, kéthetente van kitakarítva. Ilyenkor télen csak a látvány lelombozó, de nyáron kifejezetten bűzlik az egész. A kutyák jóformán sosincsenek sétáltatva, úgyhogy csoda, hogy viszonylag csendben vannak. 
Hát így. 

Szabad nap,

ma és holnap, ami az utóbbi időket nézve szinte már luxus. Nem is emlékszem rá, hogy mikor voltam utoljára két napot egymás után itthon. 
A múlt héten meghalt a szárítógépünk, úgyhogy muszáj volt valami más megoldás után nézni, mert ebben a pillanatban, meg talán ezen a héten fogok tudni kinn szárítani, de mint tudjuk, ez csak átmeneti. Aztán majd biztos megint jön az eső, meg előbb-utóbb már ugye fűteni sem kell, itt fog állni a ruha vizesen. Így is nagyon hajlamos a ház a penészedésre, meg olyan nehéz lesz a levegő a vizes ruhától. 
Mondhatnám, hogy nem nagyon érdekel, hiszen valószínűleg elköltözünk még a nyáron, de azért nem szeretném még azzal is tölteni az időt, hogy penésztelenítek. Idén jár le a kétéves szerződésünk és abban maradtunk, hogy próbálunk egy másik házat keríteni. Pillanatnyilag mondhatni csend van a szomszédban, de nem tudjuk, hogy a szomszédasszony partnere mikor kerül elő megint, őszintén, nem szeretnék vele találkozni megint. 
Néztünk itt az utcában is egy házat, még hetekkel ezelőtt, de egyrészt túlságosan közel van a szomszédhoz, hiába szeretjük a környéket, másrészt pedig nagyon közel van a főútvonalhoz, ami olyan, mint Nagytétényi út a forgalmát tekintve, vagy még olyanabb. A másik a ház elrendezése, ami nem lett volna jó. Igyekszünk olyat keresni, ahol minimum egy plusz WC van, az sem baj, ha egy zuhanyzóval egybekötve. A másik, amit ki akarok kerülni legközelebbre, hogy a zuhanyzó az elektromos áramról működjön. 10 kWh az energia szükséglete ezeknek a kütyüknek, hát gondolhatjátok....

Ami a vírus ügyeket illeti, hellyel-közzel fel vagyunk készülve akár a karanténra is, de még azon is elméláztunk, hogy lehet, hogy mi szerencsésen túlestünk ezen az egészen még januárban, csak fogalmunk sem volt róla. Azért amennyire lehetséges itthon vagyunk, nem császkálunk, de dolgozni csak kell menni addig, amíg másképp nem rendelik. Mi nem tudunk itthonról dolgozni. Az mindenesetre nagyon kedves volt az államtól, hogy nem lesz még akkor sem jelentős kereset kiesés, ha itthon kell maradni. Bár nem tudom, hogy ez be fog-e következni egyáltalán. Remélem, nem. 

Hiába vagyunk szigeten,

azért UK sem marad ki a Corona vírusból. Mi személyesen egyenlőre nem vagyunk érintettek közvetlenül. A közvetett hatások pedig nagyjából hasonlóak minden országban. 
Amit itt látok, a boltok polcairól eltűntek a kézfertőtlenítők, több helyen a szappan is és a wc papír ami egyáltalán nincs pillanatnyilag. Gondolom, ez csak átmeneti. 
Élelmiszer van minden. 
Még egyenlőre működnek az iskolák, de pl. ma reggel kérték a lakosságot, hogy az idősotthonokban élőket és az ápolási otthonokban élőket ne látogassák, ezzel is csökkentve a fertőzés veszélyt.