Domi szülinapja

Mindjárt vége a szeptembernek, Domikám elmúlt 11 éves a héten.

Lehet, hogy még csak most kapom a bemelegítést, hogy milyen az, amikor a fiúk kieszik a hűtőt, de mióta iskola van, Domi még nem hozott haza uzsonnát, pedig tavaly mindennapos volt, hogy visszahozta a bekészített ennivalót, ha nem volt fogára való. Ha fotószakkörre megy, akkor is visz magával ennivalót és nem is nagyon hozza haza. Beni is dupla adag uzsonnákat és vacsorákat eszik.

Az elmúlt másfél hétben minden gyerek volt valamennyire beteg, 1-2 napot volt itthon szinte mindegyik, Lili kivételével. Ő csak múlt pénteken nem ment énekórára, bár még idejében kiderült, hogy az énektanár sem megy, mert ő is beteg. Nem ment gyógytesire sem.
A múlt hétfőn Beni jött haza a suliból és maradt csütörtökig, csütörtökön és pénteken Domi volt itthon, aztán a következő hét elején pedig Maya volt itthon szerdáig. A  múlt hét vége felé már én is csatlakoztam a krahácsolókhoz és orrfújókhoz.

Tegnap volt az éves iskolanap, finomat főztünk Domi osztályával, a másik 2 osztálynál csak úgy időnként feltűntem, besegítettem, de ott valahogy nem érzem magam túl jól.

A múlt héten elővettem a babaholmikat. Csücsköm kolléganője fog szülni, és boldogan vette a felajánlást, hogy vannak babaholmik és kiságy, takarók, textilpelenka kölcsönbe. Nekik is könnyebbség lesz, nem kell annyi mindent venni. Jó volt kicsit visszagondolni a mi gyerekeink babakorára, bár az teljesen nyilvánvaló, hogy legközelebb majd valamelyik gyerek gyerekével lehet csak babáznunk, azaz csak unokázás lesz ebből, ki tudja mikor. Ezt azért olyan nagyon nem sürgetném.

Újra iskola

Nagy változások voltak az idén.
Lili egyedül jár szolfézsra és énekórára, Domi egyedül jár fotózni és úszni, Maya pedig egyedül jár rajzórára. Több oka is van, ugye a kocsinak még mindig nincs forgalmija, és a benzinárak továbbra sem mennek lejjebb. Így még ha lenne is forgalmi, akkor is lehet, hogy jobb ötlet egyedül járniuk. Amúgy már talán ideje volt annak is, hogy önállóan járjanak, bár Domiért még kissé aggódom. Ami vigasztaló, vagy legalábbis csökkenti az aggódás mértékét, hogy többen jönnek egyszerre ebbe az irányba hazafelé.

A múlt hét végén bekötöttük a csatornát. Nagy munka volt, de végül is reggel 8-tól délután 4-ig elvégeztünk mindent. Még egy kicsit hepe-hupa az út, de már lassan rendbe jön és kisimul. Csak a munkagépet fizettem ki, a munkadíj és az anyagköltség még hátra van, de nem is tudom csak majd hónap elején kifizetni.
Cserében viszont nyugodtan moshatok, nem kell aggódni a derítő telítettsége miatt.

A múlt hétfőn 3 szülőin voltam. Még tán ez az év viszonylag nyugalomban telik az iskolában, de már látszik a bekavarás. El kezdték bevezetni a minden napos testnevelést, aminek csak az a kis problémája, hogy a feltételek sem adottak, és az óraszámok is emelkedtek a gyerekeknek. Dominak 3 nap van 6 órája, 2 nap pedig 5 órája van. A táskája pedig mintha kövekkel lenne tele. Ebben a lányok is osztoznak, az ő táskájuk is olyan nehéz, hogy rettenetes.

Most a héten volt végre egy kis eső, de várjuk még, hogy essen.