Nyavajgunk....

Tegnap Mayával a doktorbácsink tanácsára felmentem a János kórház fülészetére, ahol Zaránd doki szinte gondolkodás nélkül azt ajánlotta, hogy kivenné Maya manduláit. Maya persze berezelt, nem csodálom. Már jövő hétre is lehetett volna időpontot kapni, de inkább elhárítottam a lehetőséget, hogy ne kelljen annyit hiányozni a suliból. Így abban maradtunk, hogy október végén műti, aztán ott lesz utána 1 hét a szünet, amikor regenerálódhat.

Ehhez képest már a következő hétvégén panaszkodott, hogy fáj a füle és aztán szombat reggel már ki is folyt neki. Közben Csücsköm is és én is köhögtünk, köhögünk azóta is, volt hallójárat gyulladás, amivel én pl. be se jutottam az orvoshoz, mert mire időpontot kaptam, már rendbe is jöttem, de Csücsköm nagyon megszenvedett vele. Hétfőn persze hívtam Zaránd dokit, hogy mi legyen Mayával, aztán abban maradtunk, hogy adjak neki Duomoxot, ami volt itthon, és menjünk fel csütörtökön. Közben Lili is elkezdett göthösködni, így reggel még azon hezitáltam, hogy mi legyen, vigyem-e őt is magammal, de egyenlőre nem vittem, de ha rosszabbul lesz, vagy nem javul, akkor hétfőn jön velünk vissza. Ma Zaránd doki helyett Garay doktor nézte meg Mayát és hétfőre visszarendelt bennünket.

Hazajöttünk, aztán nemsokkal később indultunk szolfézsra, hazajöttem vissza Liliért, hogy a többiekért cserébe őt hagyjam ott, és aztán jól nem tudtunk elmenni Domival az uszodáig, mert a kocsi azt se mondta, hogy nyekk. Hívtam a szerelőbácsit, hogy mit is kellene tennem, mert a gyújtáskapcsoló odavan, nem működik semmi. Azt mondta, hogy kerítsek 2 markos legényt és tolassam be velük a kocsit és vigyem fel a műhelybe. Mivel pont valakinek elálltam az útját, kedvesen és készségesen segített és egyedül is volt olyan erős, hogy be tudott lökni, így mentünk a szerelőhöz a kicsikkel és közben hívtam Gábort a szomszédból, hogy fel tudna-e jönni értünk, mert öreg este lesz, mire gyalog hazajövünk. Feljött, aztán még elkértem Marika kocsiját, hogy Lilit és Benit még hazarántsam.

A szerelők pedig megerősítették a diagnózisomat, hogy tényleg a gyújtáskapcsoló halt meg. Mondjuk nem csodálkozom, 10 éves az autó, de azért másfél hónappal a vizsga után erre nem számítottam.

Ja, és tegnap jött a levél a nagycsaládos egyesülettől, hogy mégiscsak elfogadta a környezetvédelmi kormányzat a pályázatokat a háztartásigép cserére és így nagy valószínűséggel lesz egy új hűtőnk, amibe végre elférünk és energiatakarékosabb lesz sokkal. Azt, amit most használunk, Csücskömmel együtt töltött életünk első heteiben vásároltuk, '95 augusztus elején, nagyjából akkor a 3. közösen eltöltött hetünk végére érhettünk és C energiabesorolású. . Innen nézve mindenesetre érdekes, hogy már akkor 250 literes nagy hűtőt vettünk, azzal, hogy sok gyerekünk lesz.

Remélem, a hűtő még kihúzza azt a pár hetet, amíg le kell adjuk, mert működnie kell.

Iskolakezdés-újra

Annyira gyorsan elment a nyár, hogy már megint itt tarunk, hogy elkezdődött a suli.
Ugye Lili és Beni ötödikesek, Maya negyedikes, Domi pedig harmadikos. A két ötödikesnek nagy a változás, mert rengeteg az új tanár és Liliék szinte minden órán másik teremben vannak. Állandóan vándorolnak. Messziről nézve elég hajszásnak tűnik a dolog, de talán lassan belerázódnak.
Lili a tanévnyitó után annyira aggódott, hogy mi lesz vele másnap, hogy alig bírt elaludni. Aztán persze túlélte az első napot.
Mindannyian hazahozták a könyveket, így az elsejei délutánt azzal töltöttem, hogy könyvet kötöttem, aztán még ma is jött haza néhány könyv, de azokat előbb papírral kötöttem be és csak utána műanyaggal, hogy aki jövőre kapja, annak is szép  legyen még. Szín tiszta szerencse, hogy volt itthon papír, többféle is.
Ami huzatot vettem az ellenőrzőknek, az persze egyáltalán nem volt jó, kicsi volt. Mehet a kukába az egész.
Annyival könnyebb volt idén, hogy a füzeteknek vettem bebujtatós huzatot is, és a legtöbbjét abba kötöttem be, sokkal gyorsabban haladtam. A könyveket és a  munkafüzeteket kötöttem csak öntapadós huzatba, de az viszonylag gyorsan megy, még úgy is, hogy méretre kell mindegyiket vágni.
Mondjuk azon már több éve gondolkodom, hogy a tankönykiadók miért is ragaszkodnak az alsós gyerekeknél az A4 méretű könyvekhez és munkafüzetekhez, mikor a kicsik el sem érnek a laptetejére. Annyira kényelmetlen nekik, én legalábbis így láttam a gyerekeimnél.
Szerdán voltunk Mayával az allergológián, de szerencsére egyáltalán nem allergiás, csak arcüreggyulladása van, de az aztán nagyon. Így nem mehet egy darabig úszni és az éneklés helyett is amíg meg nem gyógyul, citerázni tanul. Még egyáltalán nem tudom, hogy melyik különóra mikor lesz, de talán a jövő hét végére összeáll a kép teljesen.

Mayáéknál tényleg sikerült szétszedni az osztályt 2 részre, lett A csoport és B csoport és minden órájuk külön van, így ők is időnként vándorolnak. Remélem, így könnyebben megy majd a tanulás. Lajosbát kapták meg környezetismeretre, ami szintén jó, végre pasi is tanítja őket. Lilinek a matektanára lett férfi, az is jó nagyon.

Most derült ki augusztus közepén, hogy a rendszeres gyerekvédelmi kedvezmény jövedelemhatára januárban megváltozott, csak a kerületi honlapon nem frissítették az összeget, így mikor mentem le  a szociális osztályra meglepetés volt, hogy megkaptuk idénre a támogatást a gyerekek étkezéséhez és a zeneiskolához, pedig fel voltam rá készülve lélekben, hogy nem kapjuk meg. párszáz Ft miatt. Ami pedig külön jól jött, hogy kaptunk beiskolázási támogatást is az önkormányzattól a gyerekeknek, fejenként 5 ezret. Még ez is nagy segítség volt ebben a hónapban.

Július vége-augusztus

Júliusban volt vagy 2 hét, mikor meg lehetett veszni, olyan meleg volt. Gyakorlatilag csak ebben az időszakban kellett locsolni a paradicsomokat, se előtte, se utána. Olyan csapadékos volt a nyár, hogy egyáltalán nem volt szükség rá. Az is igaz, hogy innen nézve locsolni sem kellett volna a paradicsomokat, mert jóformán 3 kg paradicsom se lesz a 40 tőről. Mind lerohadt, megfeketedett. Lassanként lehet őket kihuzgálni és bevetni fűvel. Volt tök, amit nem is vetettem, hanem még maradt tavalyról a mag a földben, az bezzeg nőtt mint a gomba, de az, amit elvetettem, abból nem lett semmi. Cékla nőtt szépen, de az sem túl termelékeny, bár lehet, hogy valamit nem jól csináltam. Zöldborsóból találtam egy nagyon finom fajtát, az szépen érett, bár levest főzni biztos nem fogok belőle, mert nem maradt. Debreceni hosszúhüvelyűnek hívják.

Mayával gyakorlatilag az egész nyarat végigküzdöttük, hogy tele volt a feje takonnyal, aztán egyik alkalommal már annyira vacakul volt, hogy elvittem a fülészhez, hogy nem jól van ez így és vittem az itthon fellelhető antibiotikumokat, hogy tessék választani. Talált is a doktor neki tetszőt, szedte is Maya őket előírás szerint, de igazán nem lett jobban, így már július végétől csak úgy mehetett a medencébe, hogy nem tette be a vízbe a fejét. Haragudott is rám nagyon, bár a dokinéni is egyetértett velem. Mivel csak nem javult a helyzet így sem, augusztus 20. után megint visszamentünk, akkor csináltak egy arcüreg és mellkas röntgent, de azon kívül, amit addig is tudtunk, nem lettünk okosabbak, viszont kaptunk egy beutalót az allergológiára. Addig viszont muszáj volt valamit csinálnom vele itthon is, mert nagyon köhögött, a köptető dacára. Így elővettem a jól bevált Ventolint, ami segített, és úgy tűnik, lassú javulásnak indult. Nem allergiás semmire sem ( hála az égnek). Majd 6-án megyünk újra a fülészhez, hát majd meglátjuk, mikor mehet úszni, meg tud-e majd énekelni.

Még augusztus utolsó hétvégéjén leengedtük a medencét, mert nagyon vacak időt jósoltak és sajnos be is jött a jóslat. Annyira, hogy pénteken délután elkezdtük leengedni a vizet, de csak vasárnap délután raktuk el végül a medencét, mert szombaton oly pocsék volt az időjárás, hogy kimenni se nagyon volt kedve az embernek, nemhogy vízben tapicskálni. Azért annyira voltunk kinn, hogy főztünk egy nagyon finom gulyáslevest, ami aztán másnap délutánra maradéktalanul el is fogyott.

Vasárnap jöttek anyáék és kipakoltuk a garázsból a régi házból elhozott bútorhegyeket, lefotóztuk őket, hátha megveszi valaki. Az már nagy nyereség lenne, ha be tudnék állni telente legalább a garázsba, bár ahhoz még előbb át kell alakíttatni a mostani kinézetét az ajtónak és az oldalfalnak, mert most csak egy ember fér be rajta.
Menetközben persze bevásároltuk az iskolába szükséges dolgokat, szerencsére több mindent nem kellett megvennem, mert megmaradt tavalyról. főleg festékféléket nem kellett pótolni. Hátizsákot mindenki szerett volna kapni újat és tolltartót is, hát ezek sem voltak kis tételek, de mindenki kapott újat, ha nem is pont azt, főleg hátizsákból, amit szeretett volna. Azok, amik úgy tényleg csinosak voltak, olyan 10-17 ezer ft körül jártak. Hát, nem. Ennyit nem fizettem ki rájuk. Lehet, hogy csak 1 évet fognak kibírni azok, amiket most vettem, de legalább nem fizettem ki 40-60 ezret csak hátizsákra.
A tavalyi iskoláztatási támogatásnak így is épp a felét kaptuk, mert beletették a cafetériába, aminek viszont lecsökkentették elég jól az összegét. Így épp hogy belefér a bérlete Csücskömnek, valamennyi kajajegy és a beiskolázási támogatás fele.
Augusztus 31-én it voltak a kazánt átvizsgálni, aztán délután már be is kellett fűteni. Ugyancsak 31-én volt a tanévnyitó mindkét iskolában, de annyira rossz volt az idő, hogy benn voltunk mindkét helyen és viszonylag hamar mentek a dolgok. Attól, hogy elromlott az idő, elkezdődött az iskola, ettől akkora dugó lett a városban, hogy ugyan 17,20-kor indultam, mint máskor, nem értem be hatra a Lurdy házhoz, csak 18, 40-re.