Vicces időjárás

Az elmúlt napokban nagyon össze-vissza időjárás volt itt minálunk. A hét végén itt is lehűlt, viszont cserében szép napos idő maradt, az idő legnagyobb részében. Közben azért időnként jég esett, talán ezt hívják darának, de nem dara méretű volt, hanem borsótól a babig és nem jégeső, mert eső az egy csepp sem volt benne. Tiszta jég. 

Aztán közben majdnem eltelt egy hét, próbáltam hozzászokni a szemüveghez, de ez szinte teljesíthetetlen feladat. Bizonyos esetekben a régi szemüvegem jobb mint ez, de leginkább egyik sem jó. A régivel az volt a gondom, hogy nem láttam már a monitort élesen, csak két-háromszoros ismétlődésekkel, elmosódva és a távoli dolgok is a homályba vesztek még fényes nappal is. 

Az újjal meg az a baj, hogy csak a 20-30 cm-re levő olvasnivalót látom, a monitor meg vagy fél méterre volt eddig is, meg úgy általában így szokott lenni, másutt is. Most is úgy írok, hogy vagy 16-18-as betűméretet látok, de az is kissé el van mosódva. A lépcsőn itthon rutinból közlekedek és kapaszkodom erősen, mert pont azt a távolságot, ami a 30 cm és a 3-4 m között van, azt nem látom élesen. 

Visszamentem ma a Tescoba, hogy segítsenek, de ők sem tudtak jobbat, mint hogy kaptam egy új időpontot szemvizsgálatra, jövő szerdára.

Ma volt a napja, hogy megvártam a déli postát, aztán írtam a Council HR-jének, hogy vajon elveszett-e valami levelem, mert már 7-én leadtam mindent és mégsem szólt hozzám azóta sem senki. Majd meglátjuk, mit reagálnak, de jó lenne már haladni ezzel a munka dologgal. 

Továbbtanulás

Vasárnap elhoztuk a szemüveget, hát, van még mit szokni rajta. Bizonyos szögekben, annak ellenére, hogy egy nagyon széles spektrumú lencsét kértem, nem látok fókuszáltan, vagy egész másképp érzékelem a távolságokat. 

Maya tegnap egy újabb kifakadt vízhólyaggal jött haza, most a másik sarkán. Valószínűleg annyira saját maga számára is szokatlan módon rakoskatja a lábát, hogy már az a cipő is feltöri, ami eddig nem törte fel a lábát sosem. 
Péntekre kapott egy időpontot a College-ba, felvételi beszélgetésre és be kell vinni a rajzaiból is mutatóba. Nagy lehetőség lenne, ha felvennék. Remélem, jól sikerül a találkozó, meg nagyon bízom benne, hogy megtetszik neki a suli és az hátha ad egy kis löketet még a vizsgák előtt. A matekot simán le tudná tenni, ha foglalkozna vele többet. Nem a feladatokkal van a baj, hanem hogy még mindig nem érti hogy mi a kérdés. Ha azt letisztáztuk, akkor már majdnem mindig meg tudja oldani a példákat. 

Vízhólyag, de mekkora!

A múlt héten többször is viszontagságosan jött haza Csücsköm, de legalább végig tudta dolgozni a munkaidejét és volt néhány este, amikor bevitték a buszpályaudvarra. Ott viszont azzal kellett szembesülnie, hogy a 27A járat, ami amolyan garázsjárat, 23,59-kor nem megy, hiába van benne a menetrendben, már sokkal hamarabb lepattant a buszállomás ajtajáról. Persze megint maradt a taxi. Ma derült ki, hogy nem a buszállomásról indul, bár az van írva, hanem valahonnan onnan a közelből, de máshonnan. Jó fejek ezek az emberek a Firstnél. 

Kedden végül átmentünk a Tescoba és megrendeltük az új szemüvegemet. Néha már egyáltalán nem tudok olvasni vele és még van egy baja, telis tele van ici-pici repedésekkel, amik szintén nem segítenek a jobb látásban. Pedig se nem ejtettem le, se nem gyurmáztam vele, sem semmilyen formában nem voltam ártalmára és még csak épp elmúlt egy éves, de már féléve is tele volt repedésekkel. 

Délután, mikor megjött Maya, zokogott, hogy mennyire fáj a talpa. Mikor nagy nehezen lenyugodott és megmutatta, kicsit sem csodálkoztam, hogy sír, én is sírtam volna. Úgy nagyjából 2-3 húszforintosnyi helyen volt teljesen lejőve a bőr a talpáról egy hatalmas vízhólyag helyén. Lefertőtlenítettem neki és bekötöttem aztán este levettem a kötést, hogy száradjon. Reggel, még fölkelés előtt bekötöttem, zoknit húzott rá, aztán elmentünk a még este megrendelt taxival a suliba, mert már nem lehetett  megcsinálni, hogy nem megy megint. 

Viszont nekem teljesen odalett így a napom. A taxis nem viheti el a két gyereket semeddig sem, nekem kellett velük menni, aztán hazajönni gyalog és befejezni az ebédet. Mikor Csücsköm elment, nekifogtunk Lilivel takarítani, mert holnap jön Andy megnézni a házat, de eredetileg mentem volna az egyetemre, angolórára megint, ahelyett, hogy negyed háromkor elindultam megint a suliba, hogy hazajöhessenek, megint csak taxival. És ez így lesz holnap is és pénteken is. Remélem, hétfőre már járóképes lesz Maya, de azt a cipőt, ami ezt csinálta, mondtam neki, hogy ne vegye fel. Ezt vettük még ősszel, kifejezetten iskolai cipőnek, de már a kezdetekkor feltörte a lábát. Elgondolni nem tudom, hogy miért. Nem azt mondom, hogy márkás cipő, vagy ha az, akkor én nem ismerem a márkáját, de ugyanabban a jó nevű boltban vettük, mint az én kis cipőmet most. Nem is volt olcsó, de az nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni hordani sem most, sem máskor. Bár minimális a remény rá, hogy esetleg az árát visszaszerezzem, azért megpróbálom, hátha. Veszteni valóm nincs.

Az iskolai előírásnak ugyan nem fog megfelelni, de amiket ma reggel láttam a gyerekek lábán, hát, tök mindegy, hogy mibe megy. A strandpapucsért már nyilván megszólnák, de a cipője az sokkal jobban néz ki, mint némelyeké.

Sügér

Jelentem, igen én vagyok a sügér.
Annak a szerencsétlen turmixgépnek olyan összetett biztonsági rendszere van, hogy vagy 4 dolognak kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy működjön. Nem lehet ám, csak úgy, gondolomformán összerakni, hogy nekem így is jó lesz, mert neki meg nem. 
De ez csak ma derült ki azután, hogy hazahoztam a cseregépet, ami épp az utolsó volt a boltban. Az egyik feltétet sikerült valami véletlen folytán beindítanom, de már előtte is gyanakodtam, hogy valamit én nem csinálok jól, hiszen nem lehet,  hogy 2 gép nem működik egymás után. 

Ez is, az is, csak nem öt percben

Hétfőn reggel, miután hazaértek a kisebbek a feleslegesen megjárt iskolából, Csücskömmel felmentünk busszal a Lidlbe, mert több mindent is akartam venni. Pizsamát Beninek, kiskést és ami a lényeg lett volna, egy több funkciós aprító, turmixológépet. 
Mindent meg is kaptunk, de vagy én vagyok sügér, de akkor nagyon, vagy a megvett gép nem jó, de akkor annyira, hogy nyekkenni sem akar. 
Ma az orvos után( valószínű, valami vírust benyalhatott) Maya végül feljött velem a Lidlbe, mert már kifogytunk a pékáruból és ott mondja, hogy szívesen enne gyomorfájás ellenére brokkoli krémlevest. Gondoltam, nosza, hiszen pont erre vettem hétfőn a kütyüt, erre ott álltam a készrefőtt brokkolival és a krumplinyomón küzdöttem át, mert nem mozdult. Nagy pofára esés volt. 

Aztán hétfőn délután még lementünk a városba, csak előtte bravúrosan megszereztük Lilitől a buszjegyet. A bravúr abban állt, hogy nagyjából akkor elindultunk, amikor tuduk, hogy nekik vissza kell érniük az angolról. Nem a közelebbi megállóhoz mentünk, hanem ahhoz, ahol ők szállnak le a hazafelé jövő buszról. Időközben mi láttuk, hogy jön a mi buszunk, Liliék meg jöttek a szembejövőn. Szóltam neki, hogy készítse a jegyet és elkezdtünk felfelé futni a buszmegállóhoz. A sofőr látta, hogy szaladunk, megvárt, Lili meg adta a jegyet, úgyhogy minden klappolt, le tudtunk menni akkor, amikor jött a busz, nem kellett várjunk egy későbbit. 
Elsősorban azért mentünk le a városba, mert a gázszolgáltató kiküldött egy számlát, aztán egy felszólító levelet, de igazából számunkra értelmezhetetlen volt elsőre, hogy mi is a gond. Csücsköm ugyan megfejtette, hogy az előző bérlő vagy a tulaj kb. 3 havi gázfogyasztását akarják valahogy ránkverni. Persze nem rosszindulatból, hanem gondolom ezeket a leveleket itt is automata készíti, minden ésszerűséget figyelmen kívül hagyva. Úgyhogy meg akartuk mutatni a lakásügynökségen, hogy mit szólnak hozzá. Hát ők is azt javasolták, amit mi gondoltunk, hogy mindenképp írni kell nekik, hogy nem úgy van az, vizsgálják ki, hogy mi történt, de ne rajtunk akarják behajtani azt a pénzt, ami más gázhasználatából eredt. 
Írtunk tegnap, most várjuk a választ. 

Aztán mikor már a buszállomás felé mentünk, valami nagyon elkezdte szúrni a sarkamat. Levettem a cipőt, de semmi olyat nem találtam benne, ami szúrhatta volna, viszont a luk, ami  már eddig is tátongott, az még nagyobbra nőtt. Úgyhogy, ha már ott voltunk amúgyis, vettünk nekem egy cipőkét, amit ma avattam fel. Szép is, jó is, remélem kitart egy darabig. 

Valamikor a napokban Lili adott egy ötletet. A lényege az volt, hogy van egy dedikált ágyneműhuzat garnitúrája, amit még Magyarországon vettem, magyar méretezésű. Mikor jöttünk, akkor úgy jöttünk, hogy mindenki hozott magával a bőröndjében egy paplant felhúzva, egy kispárnát felhúzva és hozta magával a mikroszálas takaróját. Ez nagyjából sikerült is, csak 2 paplan maradt le, de azokat szinte azonnal pótoltuk. Itt vettünk itteni méretű párnákat, mert mindenki jajgatott a nagypárnája után. A párna itt úgy néz ki, hogy a szélessége megegyezik a  nagypárna rövidebbik oldalával, a hosszúsága pedig nagyjából a fele a nagypárna szélességének.

A nagyobbik a magyar méretezés, és nagyjából a fele a UK  méret, csak ugye a bujtató miatt nem jött ki 2 egyforma méretű huzat. 

Eddig mindig azt csináltam, hogy visszagyűrtem a felesleget a cihába, de ez hol egész jól sikerült és kitartott a következő mosásig, vagy sem. 
Na és akkor most jutottunk el odáig, hogy az volt az ötlete, hogy vágjam le a felesleget és csináljak ugyanolyan cihákat, mint amilyeneket vettem párat flanellből. Már Magyarországon is varrtam néhány párnahuzatot, mert nem kaptam külön a kispárnákhoz, úgyhogy nagyjából már tudtam, hogy mit és hogyan akarok majd megcsinálni. Az csak bónusz volt, hogy szinte mindegyik nagy huzatból kijött még egy kispárnára való is. Annyi mindenesetre biztosan lett, hogy amíg a párnák bírják, addig a huzatok is kitartanak. Tegnap és tegnapelőtt előkészítettem a huzatokat, szétfejtettem ott, ahol kellett, kivasaltam, kiszabtam és tegnap a 2 varrógépet váltogatva megvarrtam az összeset. Így lett vagy négy nagyobb és talán 3 kisebb huzat. 

Már megint valami vírus jár köztünk

A héten már kezdődött volna a suli, legalábbis mi azt hittük. Aztán kiderült, hogy valami miatt, amit a gyerekeknek elfelejtettek mondani, elég lett volna csak kedden menni suliba. De mivel mi tudatlanok voltunk, szépen felébresztettem mindenkit idejében és elküldtem iskolába. Aztán Maya már fél kilenckor hívott, hogy gyanús ez neki, nem nagyon lát senkit suliba menni. Aztán közben beérte Dominik is, akinek valamelyik, szintén tudatlan mondta, hogy nem lesz iskola. És, elindultak volna úgy haza, hogy nem mennek le megkérdezni, hogy mikor kell menni tényleg. Mivel nagyon erősködtünk a telefonon, Domi mégiscsak visszaszaladt az iskolához és megkérdezte. Azt, hogy miért nem adtak egy sort sem erről, azt lehet, sosem tudjuk meg. Mindenesetre nem csak a mi gyerekeink nem tudtak erről a változásról, hanem szinte az egész suli. 

Maya máskülönben úgy ment el, hogy gyakorlatilag elzavartam, hogy ne vicceljen velem, hogy pont hétfő reggelre kell neki rosszul lennie. Mert ugyanis megevett egy zabkását, ami nem egy hatalmas mennyiség, és aztán ez nem sokkal később ki is jött belőle. Reméltem, hogy talán a hétfő és a kedd segít rajta, de nem lett jobban, ma, ha már beindul az élet, kérek neki időpontot az orvosnál, mert nagyon kellene mennie a suliba, meg már nagyon görbe szemmel néznek rá is rám is. Nagyon fájlalja a gyomrát és eléggé szárnyaszegetten néz ki. Panaszkodik, hogy a feje is olyan, mintha a félig telt esővizes hordó lötyögne neki a feje helyén. 
Lili is becsatlakozott valamelyest ebbe a nem vagyok jól  projektbe, ő hétfőn szólt haza, hogy vacakul volt a buszon, meg az angolon is, aztán végül tegnap nem is ment angolra, mert annyira nem érezte jól magát. 

Csücskömnek a hete egyébként nem volt valami fényes.  Egyedül a péntek este volt az, amikor kidolgozta a teljes munkaidejét és jött haza taxival végül úgy fél egyre. Szombaton az ilyenkor rendszeres havi leállás volt, csak eddig nem érintett bennünket, mert már 6-kor neki vége volt a munkaidejének. De nem most. Most úgy lett meg a 6 órája, hogy az egyik műszakvezető, mikor beszélgettek erről a leállásról, azt mondta neki, hogy tudod, mit, gyere be 12-re egy óra helyett és akkor megvan a 6 órád legalább. Az a feneség ezzel a swing shifttel, hogy se a lehetséges munkaórái sincsenek meg, mert ha nincs elég munka, akkor hazaküldik és még a tetejébe hazajönni sem tud busszal. Sőt, mivel a pickerek fél órával korábban kezdenek, korábban is mennek, tehát még a taxijukba sem tud becsatlakozni, mert mire ő végez, azok már rég elmentek. 

Pénteken még felhívtam azt a telefonszámot, amit az ügyintéző adott csütörtökön, hogy a DBS check miatt hívjak. Ott végülis csak egy automata rendszer közölte velem, hogy milyen email címre írjam meg az adataimat és aztán majd küldenek ők is egy paksamétát. Hát nem vagyonnyilatkozat lesz ez a DBS check, hanem valami bűnügyi, de lehet, hogy kombinálva van a vagyonnyilatkozattal is, de még nem látok egészen tisztán.

Éjszakázás vagy mégse.... :(

Hát, nem túl jól indult a tegnapi swing shift. 
Egyrészt délután áttették Csücskömet a pickingre, ami azért gázos, mert a számítógép adja a feladatot és csak abban a sorrendben lehet teljesíteni, ahogy a kiírás szól. Volna ugye egy elvárt norma, de ezt vagy a rosszul megírt program miatt, vagy ki tudja mi miatt legtöbbször szinte képtelenség teljesíteni. Ugyanis megesik, hogy egy-egy darabért kétszer meg kell kerülni az egész raktárat ami pedig idő, nem is kevés. A norma be nem tartása miatt viszont mindenképp figyelmeztetés jár, előbb vagy utóbb. Aztán ha nem használ a figyelmeztetés, már pedig nem azzal van a gond, hogy az ember dolgozna, hanem a feltételekkel, amin viszont nem változtatnak, akkor írásbeli figyelmeztetés aztán pedig kirúgás a 3. után. 
Az volt az indok, mindenkinél, hogy azért kell a swing shiftet létrehozni, mert akkor, délután van jobban forgalom, estig. Na, ehhez képest az volt a kérdés már 8-kor, hogy ki akar hazamenni. Csücsköm kérdezte, hogy mi a jobb nekik, menjen vagy maradjon. Mindegy, döntsön ő. Mivel úgy készült, hogy marad, maradt. Így is hazaküldték 1/2 10-kor, de így is csak 1/2 12-re ért haza. Semmi busz, 20-25 gyaloglás után a Bay Campustól ment be a buszállomásra taxival és onnan némi várakozás után busszal haza. 

Ma együtt mentünk le a városba, Csücsköm ment dolgozni én meg mentem a könyvtárba és a Councilba. A könyvtárban csak másoltam, pedig szkennelni is akartam, de a pendrive itthon maradt. Aztán a paksamétámmal átmentem a Councilba leadni a papírjaimat. Ez viszonylag hamar megvolt és úgy tűnik, hogy lesz még egy kör legalább, mert lesz egy DBS check-nek nevezett valami, ami ha nem tévedek egy vagyonnyilatkozat szerű dolog. Ennek a papírjaival kell majd még visszamennem, ha megkaptam és kitöltöttem őket. 

Változások a napi rutinban

Szóval, most már bizton állíthatom, hogy meggyógyultam. 

A múlt héten eléggé sok olyasmi történt, ami jelentős változásokat hozhat az életünkben. Az egyik ilyen, hogy Csücskömet átvezényelték a swing shiftbe, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem korán reggel megy dolgozni, hanem déli 1 órára és számításaink szerint nagyjából éjjel 3/4 1-1 lesz, mire hazaér. Hacsak vissza nem csinálják, mert láttunk már ilyent is. 
Az egyik műszakvezetője az utolsó délután tudta csak meg, hogy Csücsköm is átkerül a swing shiftbe és látszott rajta, hogy nem túl lelkes az ötlettől, tehát még az is lehet, hogy előbb-utóbb visszakerül. Ha nem vállalta volna be ezt a beosztást, akkor már mondták is volna neki, hogy a viszontlátásra. Mások is jártak így, meglátjuk, mi lesz ebből ebben a formában. 
Azt nem állíthatnám, hogy maradéktalanul lelkesek vagyunk tőle. Ez olyan terkintetben még inkább nehezített pálya, hogy éjjel csak és kizárólag egyetlen busszal tud hazajönni, ha a sofőr úri kedve is úgy tartja és nem hagyja ott. És akkor még onnan, ahol a buszgarázsnál kiteszi a busz minden este 20 perc gyaloglás, erőltetett menetben, nehéz munkáscipőben. Ha pedig otthagyja a busz, akkor nincs más hátra, mint a taxi, ami pedig éjjel emelt áron megy. Szóval, kivárjuk, hogy mi lesz, próbálunk alkalmazkodni. 

A másik, hogy hétfőn jött nekem egy nagyobb paksaméta a Counciltól, hogy töltsem ki, vigyem vissza, adjam le a különböző irataim másolatával egyetemben legkésőbb a következő hétfőig, hogy aztán lassanként mehessek dolgozni abba az otthonba, amire legutóbb azt írtam, hogy nem hinném, hogy felvesznek, de aztán mégis szóltak, hogy engem választottak. 
Annyiból jó, hogy elkezdtem mégis csak az agencynél dolgozni, (még ha most lesz szombaton csak a második alkalom, hogy megyek) hogy így tudok a Council felé munkáltatói referenciát adni, ami úgy tűnik, feltétlenül szükséges. 

Amúgy meg most szünet van, a gyerekek itthon vannak teljes létszámban egész vasárnapig, hétfőn megy mindenki újra. 

Beni 18 lett

Tegnap volt Beni 18. szülinapja. Ez a dátum egyébként a családban még 2 másik szülinap is, Eszter nagynénémé és Judit húgomé. És mindhárman nyolcas évben születtek. Nénje 1948-ban, Judit 1968-ban, Beni pedig 1998-ban. Isten éltesse őket!

Véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy tegnap voltunk testületileg fodrásznál is. Én felmentem előre Domival és Beni jött utánunk, Maya díszkíséretével. (De legalább sétált és magától jött). Aztán Lilinek itthon levágtam a haját, mert ma mentünk át az orvoshoz, megnézetni vele, hogy miféle sebek vannak Lili fejbőrén. Most olyan a haja, hogy a feje tetején van egy nagyobbacsaka  szarkafészek és utána az összes haja szinte nincs is, olyan 1-2 mm-es. Most jól látszott, hogy sebes a feje. Magyarországon az orvos szerintem nem is nagyon látta, hogy mi a baj, csak éppen tippelt. Olyasmi, mintha ekcémás lenne, de mégsem. Mindenesetre kapott rá krémet, zselét és Nizoralt, mindezt receptre és ingyen. 

Beni haja is Liliéhez hasonlatos lett, csak neki nem volt bennem bizodalma, hogy én vágjam le.