Legfrissebb híreinket olvashatják...

Tegnap lett teljesen biztos, hogy jövőre mind a négy gyerek teljes idős tanuló lesz megint! Hurrá!

Némileg részletesebben

Szóval kedden hajnali kelés után összeszedtem Miát és mentünk tovább a kórházba, ahová egész korán, már 7 előtt odaértünk. Fél nyolcra vártak minket, de mivel nem a következő sarkon volt, így inkább idejében ott akartunk lenni. 
Azt nem mondom, hogy kár volt annyira igyekezni, de lekésni éppen semmit sem késtünk le, mert egész 1/2 3-ig csak kint ültünk a váróteremben. Szerencsére nem volt olyan sok páciens, mert be volt az is lengetve, hogy esetlegesen a hozzátartozókat (azt az egyet is, akit kvázi muszáj vinni) megkérhetik, hogy ha nincs elég hely, hogy a földszinti váróban foglalják el magukat. Erre nem került sor szerencsére. 3-kor jött érte a nővérke, hogy akkor most már ő következik, azzal az egy valakivel, akivel reggel óta időztek, mostanra végeztek. Nekem mondták, hogy mehetek Isten hírével, 1-másfél órám van, egyek, stb. Kimentem a szomszédos boltba, hogy a bevásárlással már később ne legyen gondom, lent ettem valamit a hűtőtáskából, aztán visszamentem a váróterembe, ahol már egészen egyedül voltam. 
Egyszer csak megjelent az altató orvos, hogy hát nincs már semmi baj, csak hát a gyerek lábát nem műtötték meg, mert valamitől elkezdett még az altatás részénél köhécselni, kiköhögött valami nem egészen tiszta dolgot és aztán valahogy feszes lett a tüdeje, úgyhogy nem folytatták az altatást, hanem inkább azzal foglalkoztak, hogy levegőt vegyen, oxigénhez jusson, életben maradjon. Nem nagyon értették, hogy miért történt, de azt mondta az alatató orvos, hogy jobb hogy még így esett, mint ha műtét közben történik valami baj. Egyébként allergiás vagy asztmás reakciónak tűnt. Hogy legközelebb majd valami másik altatót fognak használni. És persze, hogy a gyerek csak maradjon benn éjszakára, hogy a szemüket rajta tarthassák. Ez annyira nem tetszett az éppen észhez térő Miának, de azért sikerült mégis maradásra bírni a barátjával közösen. 
Még beszéltünk az ortopéd doktorral is aki jött megnézni, hogy hogy van. Abban maradtunk, hogy igyekszik minél hamarabb időpontot találni neki. (Az időpontot még nem tudom pontosan, csak azt, hogy július 19-én kell menjünk be megint a Morriston Hospitalba az ortopéd orvoshoz).
Evett valamit, átköltöztették egy másik részlegre, aztán én hazajöttem, otthagytam őket kettesben a kórházban, mivel időközben Ieuan is befutott. 
Másnap reggel 9-re mentem érte, azóta otthon van, teljesen rendben, csak a kis lelkét viselte meg egy kicsit, hogy mi történt. 
Lehet, hogy talán egy kicsit lök rajta affelé, hogy leszokjon a cigiről végre, vagy legalábbis drasztikusan csökkentse a mennyiségét. 

Gyors hír

Kedden voltunk a kórházban Miával, de végül nem lett megműtve a lába, kapott egy asztmás rohamra emlékeztető valamit az altató orvos keze alatt még a műtét előtt, úgyhogy műtét törölve, életmentés kezdődött, túlélte, minden kár nélkül. Részleteket néhány nap múlva írom.

És akkor megint a mosógép,

amihez csatlakozott a mélyhűtő is. 

A mosógép, nem sokkal érkezése után elkezdett egyre zajosabb lenni centrifugázáskor, aztán egyre hangosabb lett. Aztán mikor a mélyhűtő is elkezdett hangoskodni és jegesedni, akkor már szerelőt hívtam és úgy voltam vele, hogy akkor már nézzék meg a mosógépet is. Ugyanonnan jött a szerelő, csak a profiljuk nem volt ugyanaz. 
A mélyhűtő úgy néz ki, meleget kapott a mögötte levő ablakból besütő reggeli napsugártól és emiatt nem működik pillanatnyilag rendesen. Ki kell teljesen ürítenem és leengedni úgy másfél nap alatt. Most azon dolgozunk, hogy a mélyhűtő szinte teljesen kirürüljön. Időközben tettem fel az ablakra egy fekete kukás zsákot, de igazán nem értem, a tavalyi nyarat zsák nélkül toltuk végig, pedig akkor sem volt hideg. 

Szóval a mosógép meg azért zörgött, mert azok a nehezékek, amik benne vannak, alul és felül, nem voltak rendesen rögzítve, valószínűleg már az első pillanatban sem. Most mint az álom, olyan csendes. 

Ma pedig megérkezett Miának a levél, hogy tényleg 19-én lesz a műtétje Port Talbotban, de előtte még ide a Morriston Hospitalba be kell mennünk jövő pénteken egy tesztet elvégezni, aminek időközben lejárt az érvényessége. 

Mondanom se kell talán,

de ismét nem unatkoztunk. 
Az elmúlt hetekben, talán inkább már hónapokat mondanék, füllel jól hallhatóan és minden egyéb módon jól érzékelhetően nehezen, nehezebben indult a kocsi. Aztán az egyik reggel már annyira nehezen ugrott be, hogy nyilvánvaló volt, tovább nem lehet halogatni, valami szerelő kell neki, de máris. 
Felvittem a szokásos helyre, ahol azt mondták, hogy köszönik a bizalmat, de annyira ijesztő hangokat hallanak, hogy inkább meg sem akarják tudni az okát, vigyem dizel specialistához, az majd megküzd vele. 
Nekem volt egy tippem,  hogy talán az indító motor, és be is jött végül, azt kellett kicserélni. Aztán így, hogy ki lett cserélve, arra a következtetésre jutottunk, hogy az az indító motor vélhetően mióta nálunk van az autó, sosem volt jó, csak volt olyan kedves, hogy sokáig bírta és egyszer sem halt meg igazán. Annyira más lett a hangja. 

Írtam, hogy jött Miának a levél, hogy akar-e azon a listán maradni, vagy megoldotta itthon a problémáját. 
Én még aznap visszaírtam, hogy igen, persze, hogy marad a listán és elküldtem emailben. Igen nagyon meglepődtem, mikor jött a válasz, hogy levették a listáról, mert nem reagáltunk. 
Az első reakcióm az volt, hogy visszaírtam nekik, hogy ellenőrizzék már le a levelezésüket, mert itt az email, amit küldtem nekik. Aztán addig pörgött az agyam a dolgon, hogy leültem mégegyszer és ránéztem, hogy hova is küldtem azt az email. Aztán az derült ki, hogy egy betűt elnyomtam és még észre se vettem, de ami a legjobb, hogy ezek szerint egy létező email címre sikerült elküldenem ugyancsak az NHS-nél. Aki viszont megkapta, az nem volt annyira jó fej, hogy visszaírt volna, hogy ez bizony eltévedt, ők ilyesmivel nem foglalkoznak. 
Akkor fogtam neki egy újabb emailnek, amin már a helyes cím volt és leírtam a sirámomat, hogy mi történt, és tennék már vissza a gyereket a listára, ugyanoda, ahol volt. (a különbség egyébként a következő volt: abn. vagy abm. amiből a második volt a helyes.)
Kedden pedig, amikor már hívni is lehetett őket, telefonáltam, hogy jajajajajajjjj, de addigra a nenő már azt mondta, hogy majd küldik az értesítést, 19-én lesz a műtét. 
És akkor gördült le egy szikla a lelkemről.