kedd, február 20, 2018

Drágaszágom......

Tegnap reggel felvittem a kocsit a szervízbe, ahol egy szerelő rögtön azt mondta, hogy nem, sajnos nem a bowden a bűnös, hanem az egész kuplung szerkezet mindenestől, úgyhogy cserélni kell. (Remélhetően nem találnak más bajt is, de hát már nem mai gyerek az az autó). De nem tegnap, hanem csak ma, mert már nem fért be az aznapi dolgok közé, főleg, hogy az alkatrészeknek is meg kell érkeznie és vagy 6 órás munka beszerelni. Szóval, ha minden jól megy, akkor délutánra készen lesz a "Drágaság". 

Délután pedig felhívtak a bridgendi kórházból, hogy akkor ugye megyünk csütörtökön a vizsgálatokra Miával, mert ha megfelel, nem göthös, stb, akkor március 1.-én megműtenék a fogait és utána lehet menni a fogszabályozóra, hogy megkapja a sajátját. 

vasárnap, február 18, 2018

Kuplungozás

Most a héten, hogy mentünk csütörtökön dolgozni, Csücsköm azt mondja, hogy olyan furcsa a kuplung. Mondtam neki, hogy igen, én is éreztem valamit, csak nem voltam teljesen biztos a dolgomban, hogy tényleg van vele valami. De így, hogy minden figyelemfelhívás nélkül ő is érzett valami kellemetlent, ez azt jelentette, hogy biztosan el kell vinni a szerelőhöz. Úgyhogy még aznap reggel felmentem, de persze nem tudtak vele mit csinálni hirtelen, mert tele volt a szervíz is és kevesen voltak a fiúk is. Úgyhogy hétfőn megyek megint. 
Aztán csütörtök este már nem csak furcsán nehéz volt a pedál, hanem egyenesen nem akart visszapattanni azután, hogy lenyomtam a lábammal. Legutóbb ilyet talán a kispolszkiban éltem meg, de annak bowdenje volt,  ami először kiszőrösödött, aztán elszakadt. Ennek nem is tudom, hogy milye van.  Nem volt annyira vicces végigmenni a városon egyesben ki Csömör határába a szerelőhöz.... Így aztán abban maradtunk, hogy legközelebb csak a szerelőhöz megy az autó, lesz ami lesz, megyünk busszal, taxival, ki mivel tud. 
Szegény Csücsök járt rosszabbul, mert időben sem jött a busza, taxi sem volt a busz végállomásnál reggel és hazafelé is nyüglődés volt. Én csak tegnap este bosszankodtam azon, hogy a Firstbus Group appja egy nagy-nagy rakás sz@r. Semmire sem jó, viszont valahogy jó lett volna megtudni, hogy a hirtelen jött szombati túlmunkára hogyan tudok bemenni, mert első nekifutásra azt írta, hogy este 10-kor induljak el, hogy reggel 7.45-re odaérjek. 
Otthon aztán kiderült, hogy nem változott a menetrendnek az a része, de addigra az egyik kolléganőmmel sikerült megegyezni, hogy felvesz itt az utca végénél levő iskolánál.Mindenképpen hamarabb értem be, mint ha a busszal szórakozok, mert régebben úgy 8 körül szoktam beérni, ha szombatra kellett mennem. De a honlapjuk sem működik rendesen, úgyhogy elkéne ott is néhány rendes informatikus. 
Annyi vígaszom volt, hogy több mint egy év után, azért valamikor januárban megkaptam a counciltól az ID-mat és azzal sokkal olcsóbban tudtam napi jegyet venni. 4.50 helyett 1 fontért. 

És még szombaton próbáltak rábeszélni a vasárnapi munkára, amit azzal el tudtam hárítani, hogy nem tudok mivel hazamenni, mert 5-6 között este már elmennek az utolsó buszok, de ma reggel már jött egy üzenet, hogy esetleg hétfő délután nem akarnék-e mégiscsak bemenni. Szegényeknek visszaüzentem, hogy nem, a kocsit akarnám megjavíttatni, hogy legyen mivel elmenni Bridgendbe csütörtökön. Amúgy  meg 10 napot dolgoztam egy végtében. Most úgy jól esik itthon lenni egy kicsit. 

hétfő, február 05, 2018

Annyira esős volt a tél,

hogy a madáreleség kinn a kertben kihajtott. Eredetileg terveztem, hogy lefotózom, de ez aztán elmaradt, mert elfelejtettem. A lényeg, hogy a cinkegolyók is és a hozzúkás etetők is kihajtottak a sok esőtől. Viccesen festettek, de annál nehezebb volt kivakarni őket a belerothadt magoktól. A cinkegolyókról is le kellett fejteni a huzatot, úgy mégsem dobhatom be a komposztálható szemétbe, hogy rajta van a műanyag háló. Az sem volt túl egyszerű. 

hétfő, január 29, 2018

Még jó, hogy kérdezősködtem

az egyik kolléganőmtől, hogy mi is a dolgok menete, ha az ember egy várólistára felkerül. Így fel tudtam Miát is készíteni arra, hogy vegye fel a telefonját, ha Pivate Number áll a kijelzőn, mert az valószínűleg a kórház illetékes részlege, és egyeztetni kell velük, hogy mikor, hova kell menni. 
Még múlt hétfőn hívták, hogy 26.-án pénteken 11.15-re kell a Morriston Hospitalban lennünk, bár ezt akkor még nem tudtuk pontosan, mert buszon ült és csak az időpontot és a napot értette, azt is csak akkor tudtuk meg, hogy miért is megyünk tulajdonképpen, mikor én visszahívtam az időpontos néniket, hogy műtét előtti vizsgálatra megyünk a bokája miatt. 
Ez azért volt lényeges, mert aztán jött egy másik levél egy nappal később, hogy február 22.-én kell menjünk egy másik hasonló vizsgálatra, csak Bridgendbe, de ez csak sokkal később derült ki számomra. Igazat szólva, kicsit összezavart a 2 levél, nem vettem észre mindjárt a másodikon, hogy az Brigendből jött, és így már nehezen volt értelmezhető a két különböző időpont. Úgyhogy ott volt egy kis kavarás. Brigendben lesz majd a fogműtétje. 

Ami a vizsgálatot illeti, nem estek nagy túlzásokba. Ugyan vittünk vizeletet, mert a papíron - tévesen - rajta volt, de nem kellett. Vért sem vettek tőle, megelégedtek a tavaly nyári eredményével, csak a tüdejét hallgatták meg és kérték szépen, hogy vagy tenné le a cigit teljesen, vagy legalább venne belőle vissza. Nem tudom, hogy lesz-e valami hatása, az én kérésemre nem történt semmi ilyesmi, pedig rojtosra beszélem a számat miatta. 
Mondjuk éppen előtte pénteken voltunk a helyi orvosnál, mert nagyon göthöltek Mia is és Dominik is, sőt, Domi még be is lázasodott. Úgyhogy a kérdésre, hogy nincs-e valami a tüdejével szépen tudtuk válaszolni, hogy tudtunkkal nincs, de azért meghallgatta a néni is. 
Jó eséllyel egy hónapon belül talán megműtik. Az lesz majd az izgalmas, ha a 2 műtét vagy a vizsgálat üti egymást. 

kedd, január 16, 2018

Év vége, év eleje

A karácsony előtti  őrületet szerencsére pár nap nyugalom követte. Mindkettőnknek úgy jött ki a lépés, hogy nem kellett dolgoznunk. Én itthon voltam 23.-tól 26.-ig, Gyuri pedig 24.-től 26.-ig. 
Így, hogy itthon voltam, arra is volt lehetőség, hogy kissé előkészüljek 25.-re, amikor is Mia és a barátja, Ieuan (ejtsd: Jajan) átjöttek karácsonyozni és együtt megvacsoráztunk. Egy cseppet feszélyezettebb volt a hangulat, de nem volt zavaró, csak egy kicsit mindenki meg volt illetődve a helyzettől, ami még eddig nem esett meg velünk. Legközelebb valószínűleg már oldottabban megy minden. 

Szilveszter napján még reggel dolgoztam, aztán megint csak kedden legközelebb. Úgyhogy arra is jutott idő, hogy a TV-t nézzük. Hát, nem mondom, jó nagy. 

Most 11.-én Miával voltam az ortopéd orvosnál, ami eléggé rosszul indult. A kórháznak van egy hatalmas parkolója és egy  három szintes parkolóháza, mégis, hosszasan köröztem, aztán 10 perccel 2 előtt beküldem a gyereket a kórházba, hogy menjen, mert innen nem lehet elkésni. Úgy mentem utána, miután szerencsésen mégis csak lett parkolóhelyem. 
Az orvos azt mondja, hogy nem, nem rövidebb a lába az MR vagy CT szerint. Nem tudom, hogy melyiket csinálták végül. Valószínűleg a tartása miatt tűnik annak mégis. A rossz tartást pedig a fájás csinálja a törött lemez és csavar miatt. Úgyhogy azokat kiveszik, ha majd a várólista elejére érünk. Amit nem lehet tudni, hogy mikor lesz. 

Lilinek is megjött a levél a fogszabályozó fogászattól, március 19.-re sikerült neki időpontot kapni. Hát, ez sem lett elkapkodva...

kedd, december 26, 2017

Zokniban alszom,

csak azzal a különbséggel, hogy a kezemen van a zokni, nem úgy, mint a fázós lábú embernek a lábán. Annyira ki van száradva a kezem, szinte minden nap, hogy muszáj bekenni. Az orvos azt a használati utasítást adta, hogy zoknit húzzak rá, mert az jobb mint a kesztyű. Persze hazudnék, ha nem mondanám, hogy megpróbáltam a kesztyűt, de tényleg jobb a zokni, még ha kissé hülyén is érzi magát az ember. Viszont, ha nem kenem be minden nap, akkor borzalmasan néz ki és fáj is az apró, pici sebektől. 

A landlordunkkal (háztulajdonos) ugyan nem találkoztunk már egy ideje, de az ügynökségen keresztül volt nekünk is egy-két kérésünk, meg egy ilyen kérés kapcsán lett kérése a villanyszerelőnek is. Történt ugyanis, hogy valamikor még novemberben meghalt az egyik, egyébként kucsszerepet betöltő konnektorunk az előszobában. A kulcsszerep kétszeres, ide van bedugva a csöngőnknek a beltéri része és innen kapott áramot tavaly is a lépcsőkorlátra feltett karácsonyi fény is. Ez már akkor el volt nykelődve, mikor beköltöztünk, csak éppen még kedves volt és kitartott, egész sokáig. De aztán már nem. Mikor kijött a villanyszerelő, hogy megcsinálja, ugye le akarta kapcsolni a házban az áramot és akkor látta, hogy a kapcsoló táblánk eléggé érdekesen néz ki. Mondjuk mi nem értünk hozzá, de gyanítottuk, hogy nem ez az előírás. De ő tudta is, le is fotózta és bent az irodában szóvá is tette, hogy ez így nincs rendben. Szóval ezt majd hamarosan cserélni kell. 
Mivel ez eddig rendesen működött, emiatt nem panaszkodtam, viszont szinte másnap Beni kezében maradt a fürdőszoba ablakának a kilincse. Valamiért kinyitotta, de mivel eltört, be már csak nehézségek árán tudtuk zárni. 
Aztán lett még egy dolog, ami miatt leveleztünk. Konkrétan engedélyt kellett kérjünk ahhoz, hogy azt a TV-t, amit vettünk a Black Friday hetében felfurathassuk a falra. 
Hát, eltelt vagy 3,5 hét, mire megkaptuk az engedélyt de mindjárt aznap jött is az ember a kilinccsel és őt kértük meg a konzol felfúrására is. Csücsköm addig bíbelt a zsinórokkal, míg sikerült neki felügyeskednie mindent a helyére, és így lett egy nagy TV a szobánkban. Szerencsénk volt, mert pont aznap mindketten itthon voltunk, így volt kis időnk elpakolni a fúrás útjából. 

vasárnap, december 03, 2017

Idén is lesz tél,

még ha kissé megkésve jutott is eszembe. 
Bár ez sem teljesen igaz ebben a formában, mert eszemben volt nagyon is. Anyának nagyon helyes kis listát írtam, hogy mit is kellene csinálnia a kocsival ahhoz, hogy a télen is rendben tudják használni. De az, hogy nekem is itt van egy kocsi, amit legalábbis ellenőriztetni kellene, az teljesen kiment a fejemből, múlt szombaton munka közben jutott eszembe, hogy bakker én micsoda liba vagyok! És még szerencsém volt, hogy szombaton délelőttös voltam, így aztán még volt lehetőségem futni vele egy-két kört. A kollégáim azt mondták, hogy a Halford nevű autós bolt, ami nincs túl messze a munkahelyemtől, csinál hűtőfolyadék tesztet, de nem. Na, akkor ott kezdtem el gondolkodni, hogy hova kellene menni mégis, mert hideg az lesz, az biztos, főleg hogy már napok óta vakartuk a jeget a kocsiról. Végül az jutott eszembe, hogy hátha az a szervíz nyitva van, ahol a kerekek összetartását beállították és igen, én nyertem. 
Most már csak el kellett jutni odáig, ami egyáltalán nem volt egyszerű feladat, mert a stadiont,  ahol focimeccsre készültek, nem tudtam kikerülni, viszont annyian voltak körülötte, mint az oroszok. Mozdulni alig lehetett, de azért valahogy csak elvergődtem a szervízig. Ott megkértem őket, hogy amíg a szomszédos boltban bámészkodom, addig néznék már meg a hűtőfolyadékot, aztán elsántikáltam a The Range nevezetű áruházba, ami onnan legfeljebb 500 méterre ha volt. Viszont a délelőtt folyamán sikerült egy rettentő rosszat mozdulnom, így előrehajolni tudtam, de kiegyenesedni nem nagyon, vagy csak nagy nehézségek árán és nagyon furcsán, ettől volt a sántikálás. 
Mikor, úgy fél óra múltán visszamentem a szervízbe, boldogan közölte velem a munkafelvevő, hogy tökéletesen rendben van a hűtőfolyadék, szinte új. Valószínűleg eladás előtt lett feltöltve, de annyira nem részletezték anno, hogy mi minden lett cserélve az autóban. 
Aztán a hét elején még visszamentem a Halfordba venni jégoldót az autókilincsekhez és szilikon sprayt az ajtókhoz, hogy ne jegesedjenek le olyan könnyen.