Az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak.

A héten kétszer is voltam Lilivel a rendelőben, egyrészről elfogyott a fejfájásra kapott 6 db tablettája, kapott helyette másikat, másrészről lecserélték az egyik cukros gyógyszerét egy erősebbre. Na, ennek az lett a következménye, hogy amikor szerdán elkezdett edzeni, 45 perc gyaloglás után 3,3-ra leesett a cukra, majdnem elájult. Szerencsére még a kezdetekkor mondtam neki, hogy szőlőcukrot vegyen mindenképp. Az húzta ki a bajból többek közt. Még kedden kapott egy új kütyüt, mert az első nem működött tökéletesen. Viszont ez egy másik brand, és nem egyforma a mintavevő csík. Kaptunk ugyan receptet arra is, de a patika, ahova leadtuk a rendelést nem kapott belőle, visszaadták a receptet és Lili szerdán mehetett utána egy másik gyógyszertárba, mert összesen az új csomagban csak 2 volt ami semmire sem elég. 

Úgyhogy csütörtökön újra ott voltunk az orvosnál. Az erősebb gyógyszert levették a felére, hogy ne ájuldozzon. Aztán épp hogy hazaértünk még kedden, felhívtak engem, hogy vajon Lilivel tudnának-e beszélni. A kórház volt, hogy pénteken oda tudna-e menni 11-re, mindenféle vizsgálatra és beszélni a professzorral, aki eddig is rajta tartotta a szemét távolról és ismeretlenül a dolgain. Azt mondták neki, hogy kb. 30 perc lesz az egész. Hát végül a hasznos idő valóban kb. 30–40 perc volt, csak többféle vizsgálat volt, és közöttük 20–25 perces várakozások. Nagyon ügyesen lement egyedül, úgy, hogy még sose járt ott, se kocsival, se busszal, sehogy. Szerencsésen le is tudott parkolni. Az a legrosszabb mindig, hogy alig van parkolóhely vagy nincs is. Mire nagy nehezen vége lett, még bement itthon a Tesco gyógyszertárába, hogy leadja a frissen kapott injekció receptjét, aztán szaladt haza fürdeni, enni és munkába. Eléggé szoros lett így. Ma volt az első nap, hogy szúrta magát az injekcióval - Manjarot kapott, amit mások nagy többségben úgy vesznek meg, hogy le tudjanak fogyni. Remélhetően nem lesz mellékhatása és akkor tudja használni heti egyszer. 

Lili reggel

 ugyan felkelt, összekészült, hogy megy dolgozni, de mielőtt mi elindultunk, szólt, hogy nem megy sehova, mert már most, korán fáj a feje, és valószínűleg ez csak rosszabb lesz. Mint később kiderült, tényleg rosszabb lett. Akkor abban maradtunk, hogy 8-kor, ahogy szoktuk, ha van még valaki itthon, együtt mindketten hívjuk az orvost, hogy legalább növeljük az esélyét annak, hogy legyen időpont. 9-re lett időpont, valami vészhelyzeti, különleges, mert egyébként aznap valamiért nem nagyon adtak ki időpontokat, csak néhányat. Jobb lett volna, ha kicsit későbbre adják, de nem volt választás, úgyhogy mentünk 9-re. A kenyeret, amit lassan már be kellett volna tennem a sütőbe, helyette betettem a hűtőbe, hogy ne egye meg a fene. 

Kapott Lili kétféle gyógyszert/fájdalomcsillapítót a fejére és kaptunk egy újabb receptet az elvesztett helyett a használt tűk gyűjtésére szolgáló dobozhoz. Sajnos én vesztettem el valahol az eredeti receptet. 

Az orvos után Lilit hazahoztam, kitettem a kenyeret melegedni és elmentem vásárolni, meg kiváltani a recepteket. Hát, nem volt egyszerű eset. 

A harmadik gyógyszertár után is maradt 2 receptem, a dobozra kifejezetten azt mondták, hogy a Boots nevű drogériaféle lánchoz menjek és kérjem meg, hogy rendeljenek, mert a többiek, bármelyik patikalánchoz is tartozzanak, ugyanarról a helyről rendelik a készleteiket. Végiggondolva a következő napokat, végül abban maradtam magammal, hogy majd csütörtökön odamegyek és megrendelem. Ez így is lett, voltam délelőtt egy tréningen és hazafelé útbaejtettem a közelebbi Boots-ot meg egy másik patikát is és aztán boldogan mentem haza, hogy milyen ügyes is vagyok. 

Néhány napja,

 kijövetelünk évfordulója kapcsán nézegettem a 2015-ös posztokat, és azt láttam, hogy sok minden, amit még le lehetett volna írni, esetleg értelmesebb lett volna, mint amit leírtam hirtelen, azokhoz nem ártana némi kiegészítés. Úgyhogy majd lesznek kis kiegészítések egyes bejegyzésekhez, ha valaki követi, hogy mit is írogatok itt...

Észre fogjátok venni, hogy mi a kiegészítés...

Kissé távol kerültünk a nyugalomtól...

Most hirtelen nem tudom azt mondani, hogy ó, semmi különös, minden rendben.....

Június közepe-vége felé Maya felhívott, hogy megszűnt a munkahelye, vagyis néhány napjuk még van, de aztán annyi. Valószínűleg a tulaj már hamarabb nagyon is jól tudta, hogy bezárja a boltot, mert egy hét múlva már ott volt az új bérlő, és másik egy hét múlva már ki is nyitottak. Közben Maya volt ott lenn beszélni az új főnökkel, de csak néhány alkalomra dolgozott nekik, akkor sem szerződéssel, és valószínűleg nem is fogják felvenni, de nem is úgy néz ki, hogy bárkit is fel akarnának venni. Úgyhogy most córesz van, bár náluk sajnos néhány rossz döntés eredményeképpen sosem volt nagy bőség. A munkakeresési és találási esélyek sem annyira jók, főleg hogy a város külső kerületében, inkább mondanám, hogy egy hozzá tartozó, ám távolabbi településen laknak. Mintha mondjuk Diósdon laknának, csak itt annyira nem jó a közlekedés. Az éppen nem csak ott nem jó, hanem sehol. Talán London az egyetlen kivétel, de azt sem igazán ismerem. Szóval küszködés vette kezdetét és még nagyon segíteni sem tudunk...Csütörtökön megy Maya a Job Centre-be, hogy talán legalább munkanélküli segélyt vagy valami segítséget kapjon. Meglátjuk...

A másik nagyon nem várt esemény az volt, hogy Lilit kb. 2 hete hívta az orvos egy vérvétel után, hogy szíveskedjen odamenni, de iziben, mert a vércukorszintje a csillagos eget veri. Rögtön elkezdték gyógyszerrel kezelni. Naponta többször kell ellenőriznie a cukorszintet, evés előtt, evés után, vezetés előtt…  Múlt hétfőn voltunk fenn a diétás nővérnél, aztán tegnap megint hívta az orvos, mert ugyan személyesen akart találkozni Lili az orvossal, azt mondták, hogy az most nem megy, de felhívja 2-6 között. Hát 6 előtt kicsivel sikerült beszélniük. Eredetileg arról kellett volna beszélnie Lilinek az orvossal, hogy elfogyott a migrénre kapott néhány tabletta és valamelyik nap majdnem itt ájult el nekem a ház előtt, annyira fájt a feje. Az egész vizsgálódás, vérvétel azért volt, hogy kiderítsük, mi okozza a sűrű és  néha tűrhetetlen fejfájásokat. 

Ez a beszélgetés elmaradt. Cserében az orvos megkérte, hogy menjen fel ma, mert a múlt héten kapott egy második tablettát is, napi egyszeri bevételre, de most annak az adagján emelni kell, és akkor már nem lesz elég az, amit kapott az előző recept alapján, úgyhogy most el kellene hozni a receptet még egy adagra. Azt még nem tudják, hogy ez most egyes vagy kettes típusú diabétesz. Kevés még az adat ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni.  Szóval most diétázás van, számolgatás, stb. Szerencsére a telefon megcsinál mindent. 

Lesz majd egy hat hetes tanfolyam, heti egyszeri alkalommal, amin részt kell vegyen, online. Lesz majd valami pupillatágítással egybekötött szemvizsgálata, mert a normál már megvolt nemrégiben. Ez valami extra, amit kifejezetten a cukorbetegeknek csinálnak. És hétfőn van időpontja megint a nővérhez. 

Igazából nincs

 Túl sok minden, csak akartam rögzíteni, hogy mostanában már 57–58 kg körül van a súlyom, és a házassági évfordulónkra már bőven alatta voltam a 65 kg-nak.

Ez ugye az esküvőnk napján készült,

ez pedig idén április végén, egy séta után. 

A kettő között pedig ugye eltelt 30 év és talán az esküvőnk környékén voltam utóljára olyan karcsú, mint most ismét. 

Jó régen jártam erre,

 de valahogy nem is tudom, miért. Azt nem mondom, hogy unatkoztam volna, de azért biztos belefért volna. 

Időközben volt itt nálunk még pár javítás, csodák csodájára megcsinálták a tetőt három helyen is, így se a fürdőszoba, se Lili szobája, sem az én általam használt szoba sem ázik be. Kicserélték a bejárati ajtónkat és a belső ajtónak is a zárját, és még két helyen az ablakok zsanérját, hogy ne legyen annyira huzatos a konyha és Beni szobája. 

Persze mindkét vállalkozó az előző napon kérdezte, hogy jöhetne-e, és mit tesz Isten, ugyanazt a napot választották, nyilván az én szemszögemből nézve a hatékonyság jegyében. Úgyhogy egy nap megvolt mindkét dolog. Utána még ugyanazon hét  péntekjén jöttek a landlordok körülnézni, hogy mi maradt még csinálni való. Maradt még, de hogy azokra mikor kerül sor, azt nem tudni. 

Majd még a villanyszerelőket várom vissza, mert annak idején én emlegettem, hogy nem lesz jó helyen a kábelcsatorna a gázrózsák magasságában, de ők akkor azt mondták, hogy nem lesz azzal gond. Hát, sajnos, a kábelcsatorna megégett, úgyhogy mikor észrevettem, rögtön szóltam nekik, és azóta nem használom, de nagyon hiányzik mindkettő. Megígérték, hogy jönnek megcsinálni, de eddig még nem értek ide. Elutazott a főnök, aztán beteg lett, és talán ezen a héten idetalálnak. Jó lenne....

Levizsgázott az összes autó, nem túl nagy különbséggel egymástól. 

Volt néhány nap nyarunk, akkor túl meleg volt: 35-37 fok. Most meg 10-12 reggelente aztán 16-17 délután. Ez az én szempontomból azt jelenti, hogy a délelőttök jelentős részét 2-3 pulóverben töltöm, attól függően, hogy éppen mit csinálok. Ha csak ülök a gépnél, mert épp itthon vagyok, akkor tuti a 3 pulcsi. 

Gyakorlatilag csak ez az egyetlen negatív mellékhatása annak, hogy lefogytam. Rettenetesen fázós lettem. A munkahelyemen is 2 pulcsi van rajtam szinte egész nap, vagy oda-vissza öltözködök, hogy ne fázzak. Viszont semmim nem fáj, a térdem jobb, mint újkorában.

Néhány kényszerűségből törölt

 időpont után Lili sikeresen levizsgázott autóvezetésből. Az augusztusi időpontját amiatt kellett törölni, mert az oktató kocsijába belement valaki és pont azon a héten javították, amikorra volt a vizsga napja. Következőre január 5.-ét sikerült befoglalnia, de ott valamit tévesen egyeztetett az oktatójával, és annak arra a napra volt másik 2-3 vizsgázója. Amikor ezt a januári dátumot kellett volna átcserélni, na ott jött a kétségbeesés, a leghamarabbi augusztus ki tudja hányadika volt. És aztán január másodikán vagy hogy, hirtelen lett egy rakás lemondás a rendszerben és Lilinek sikerült átcserélnie januárra. Be volt kissé (nagyon) tojva, de sikerült neki. Amúgy szerintem minden elfogultságot félretéve, jól vezet, majd az idők során kialakul jobban a rutinja, finomodnak a dolgok. Még most lesz 1-2 órája, mert kértem, hogy mindenképp menjenek ki az autópályára, mert az itt megkerülhetetlen, vagy ha meg akarod kerülni, nagyon soká tart néha, meg úttalan utakon fogsz járni. Az nagyon nem volt élvezetes nekem, mikor Domival kellett kimennem az ő kocsijával az autópályára úgy, hogy abban ugye nincs dual control, miért is lenne, hiszen nem oktató autó.