kedd, szeptember 12, 2017

Részben megoldódtak a kérdések...

Mia vasárnap este hazajött a barátjától, ahol a nyár java részét töltötte és hétfőn délben elment megírni a felmérőket. Onnan már úgy jött haza, hogy a kezében volt az órarendje. Így az lett a végeredmény, hogy szerda kivételével minden munkanapon van valami órája, van olyan nap is hogy angolra megy a másik angolról. 

Délután pedig Lilivel voltam el, hogy beíratkozzon az ő részidős tanfolyamára, de erre végül nem került sor, mert ugyanakkor van az oktatás, mint az angolja kedden délelőtt. Esetleg még maradt az a lehetőség, hogy hátha a párhuzamos angol csoportokból valakivel tud cserélni és akkor tudja csinálni ezt a kurzust is, ha nem, akkor jövőre újra meg lehet próbálni. Még a kurzus kezdete előtt is be lehet íratkozni közvetlenül, ami november eleje. Addig tán sikerül cserélni valakivel. Amúgy most derült ki számunkra, hogy ez azért nem ingyenes, 150 font a díja a 25 hetes képzésnek. 

vasárnap, szeptember 03, 2017

Lassan tisztul a kép

Több dolog miatt is hallgattam. Részben egy darabig nem volt semmi  említésre méltó, így azért nem írtam. Szabin voltam egy hetet, aztán a rákövetkező héten kissé felpörögtek az események, annyira, hogy azt már inkább sokallottam is. 
24-én voltunk Miával beíratkozni, ami aztán furcsa véget ért. Azzal indultunk, hogy akkor teljes időben fog tanulni művészetet. Ehhez képest a harmadik kérdés után kiderült, hogy áááá, dehogy. Az aki felvételiztette, azt tudta, hogy a rajztudása az megfelelő, és szeretné látni a csoportban, de azt valahogy nem észlelte, hogy Miának nincs meg a Level 2 angolból, annak ellenére, hogy ő mondta, hogy elhasalt az egyik vizsgáján, ami Entry 3, tehát 2 szinttel lejjebb van, mint az elvárás. Óriási csalódás volt mindkettőnknek. Akkor még ott hirtelen előkerítették azt a tanárt is, aki felvételiztette (kvázi, hogy egye meg amit főzött, mondja meg ő nekünk, hogy nem tud mégsem kezdeni), de ez sajnos nem változtatott a lényegen. Ígérte, hogy próbál valami más megoldást és telefonál, hogy mi lett. 
Közben itt volt egy bank holiday 28-án, de szerdán felhívta Miát az egyik angol tanára, hogy akkor csak a part time tanfolyam van, látja szeretettel ott. 
Aztán 31-én Lilivel voltam ugyanott, de akkor ezzel a tanárral nem tudtam fél szót sem váltani, mert annyira elfoglalt volt. Aztán mikor hazajöttünk, Miát kérdeztem, hogy mit szólna, ha írnék Matthewnak, hátha van valami ötlete. Miután "engedte", gyorsan rittyentettem pár sort, hogy tanácsoljon valamit. Estefelé már meg is kaptam a választ, nagyon nagylelkű ajánlatot kapott Mia, de ezt is úgy kellett szinte rábeszélni. Az ajánlat lényege, hogy esetleg tanulhat matematikát, IT-t és angol írást, olvasást, amik végeredményben mind azt szolgálják, hogy az angolja és a többi képessége fejlődjön, és ne otthon üljön azon keseregve, hogy már megint nem sikerül neki valami. 

Ahogy már írtam, Lilivel is voltam egy héttel később, őneki simán ment minden, azt leszámítva, hogy egyáltalán nem kellett volna egy percet sem várnunk arra, hogy vajon megkapja-e az ingyen bérletet, mert nem. Úgyogy fizettem mint egy katonatiszt. Lili bérletének az árát Mia 6,5 hónap alatt el fogja használni, akkor is, ha csak 3 alkalommal kell bemennie a városba. Beni pedig még hamarabb, mert az ő jegye már teljesen felnőtt jegy. 
Lilivel még lesz egy körünk 11-én a másik tanfolyam miatt, de az még ugye a jövő zenéje, hogy fog-e tudni menni, vagy se. 

Aztán a hét eseménye még, hogy nagy sokára csak közzétették azt az ominózus álláshirdetést, amit már hónapok óta emlegettek az egyik otthonban, erősen faggatózva, hogy vajon megpályázom-e. Mivel akkor is abban maradtunk, hogy igen, így most, mikor kijött, leadtam a jelentkezésemet tegnap. Azt, hogy mikor lesz belőle valami, még egyáltalán nem tudom, egy biztos, szeptember 13. volt a határidő. 

hétfő, augusztus 07, 2017

Azért mégsem lesz annyira hideg

Lefújták azt a nagy lehülést, de azért néhanap be kell fűteni. Főleg a reggeli és az esti órák a kritikusak, napközben még csak megvagyunk valahogy. 

Akartam már egy kicsit írni a közlekedésről. Ami azóta ugye, hogy vezetünk egészen másképp néz ki. Amíg a buszon ültünk, nem nagyon tűnt fel, hogy a kereszteződések előtt az utak tele vannak érzékelőkkel, nagyjából minden lámpa előtt van 3 úgy 3-5 méternyire egymástól. Így hétvégente előfordul, hogy haladunk a piros lámpa felé, felkészülve a hosszas várakozásra, de nem, a lámpa szinte azonnal vált és már mehetünk is. Viszont amikor nagy a forgalom, kissé statikusnak tűnik a dolog. Mintha nem lenne a legjobban leprogramozva a lámpaváltások sora. A zöldhullám nagyon ritka jelenség. 
A vezetés tekintetében a sofőrök általában türelmesek. Az index használat meglehetősen esetleges, vannak bizonyos esetek, amikor kifejezetten hiányolom a használatát. Amikor mi kimegyünk az utcánkból, legtöbbször jobbra kanyarodunk, amikor elsőbbséget kellene adnunk a szemből jövőknek, ha egyenesen vagy jobbra kanyarodnak ők is - az én szemszögemből nézve. Azoknak, akik balra elkanyarodnak, felőlem nézve, azok kellene, hogy kitegyék az indexet, hogy én mehessek nyugodtan és ne arra várjak, hogy egyszer csak kiderüljön, hogy merre is mennek. Na, hát ez ritkán szokott megtörténni. 
Amúgy nem túlságosan előzékenyek, ritkán engedik ki a buszokat, de ha egy parkolóban próbálok pl. szépíteni a beállásomon, akkor is erősen résen kell lennem, mert egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki épp arra jár, akkor lesz olyan kedves és kivárja, hogy befejezzem a művletet, hanem esetleg ledudál, hogy mért nem figyelek, hiszen ott van a hátam mögött. Az nem nyilvánvaló, hogy ha megy az irányjelző, esetleg megy a tolató lámpa is, sőt a kocsi is mozog, hogy nem kellene mögém mászni. 
Ami nem a sofőrökön, hanem a helyi vezetésen múlik, az például nagyon tetszik, hogy a két menetirányt elválasztó sávokat és néhány helyen a körforgalom középső grundját is teleültették mindenféle mezei virággal, vagy nem teleültették őket, csak nem irtották ki őket. Tele vannak mindenféle pipacsokkal meg ki tudja még mivel. Csináltam róla egyik reggel egy fotót, de sajnos elég korán reggel is volt, és a nap sem sütött olyan szépen, de talán azért a lényeg látszik. 


Ezek a fotók pedig egy esős, napos napon készültek, engem mindig lenyűgöznek ezek a színek, felhők. 
Egyébként a Tesco parkolójában fotóztam, elnézést minden profi fotóstól a kompozíciók hiányosságai miatt. 


Ma délután voltam a szervízben, mert valamelyik nap észrevettem, hogy felemásan világítanak az első lámpáink, és ugye egyre sötétebb van. Felmerült a gondolat, hogy magam kicserélem az izzókat, de aztán letettem róla, mert annyira el vannak dugva, hogy nagyon. A szerencsétlen szerelő is szenvedett vele, sőt, akkora lapát keze volt, hogy segítséget kellett kérjen az egyik izzó bepattintásához. Viszont megvolt 15 perc alatt és még csak nem is kértek érte egy vagyont. 

És akkor még néhány kép ma estéről, úgy 20 perccel ezelőttről. 

 Fordultam egy félkört az utcán álltomban.



Ennyire nem sötétedett be egy perc alatt, csak a telefon így látta. 



Ez pedig az autó és a kis zöld ételmaradékos vödröcskénk, amit holnap ürítenek, a zöld zsákokat pedig viszik  a papír, üveg vagy fémhulladékkal. És erre a napra jut a kerti hulladék is. 



kedd, augusztus 01, 2017

Finomságok...

Már éppen azon voltam, hogy lassanként megírok egy listát, hogy anya miket szedjen majd össze karácsonyi ajándék gyanánt nekünk különböző ennivaló félékből, mikor mit látok a FB-n? Nyílt egy bolt Londonban valamikor a múltban, és mostanra jutottak el odáig, hogy lett webshopjuk is, amit a sokat szídott FB úgy gondolt, hogy engem is érdekelhet. 
Így aztán az elmúlt hetekben lett néhány olyan élelmiszerféle, ami eddig hiányzott az életünkből. Főtt-füstölt tarja, piros arany, majonéz (ami itt is van, csak sokkal ecetesebb az íze), téli szalámi, amit otthon már nagyon rég megvenni sem tudtunk, tarhonya, majonézes torma és még több más dolog. Aztán ahogy feladtam a rendelést, már láttam, hogy fogok én még innen rendelni, mert pont akkor tették fel új áruféleként a savanyúságokat, meg állítólag lesz nemsokára juhtúró is. 
Azért anyának írom a listát, csak némileg megváltozott a tartalma. 

Most itt az elmúlt hetekben kissé csapadékos lett az idő, néha pedig egyenesen kivágták egy medence alját, annyira szakadt az eső. Például azt a növénykémet, aminek az elődjét Nagyanyótól örököltem, aztán átadtam Ancsáéknak, azt itt benn kell tartsam a házban még nyáron is, mert különben lerohad - Magyarországon pedig tavasztól őszig mindig kinn volt a tűző napon. 


Jövő hétre pedig 10 fok körüli hőmérsékletet jósolnak. Pedig éppen itthon leszek szabadságon, ami némileg kényszer, mert ha nem veszem ki, elvész. 

kedd, július 18, 2017

Eltelt 2 év....



Július 15-én volt két éve, hogy leszálltunk a buszról itt Swansea közepén és többedik segítséggel eltaláltunk a nagyjából 5 percre levő szállodához. 
Többé-kevésbé megismertük a várost és tényleg elrohant velünk ez a két év. 
Azt nem tudom, hogy említettem-e már, de a 36 óra buszos utazás után, mikor már kissé magához tért mindenki, kijelentették, hogy inkább megtanulnak úszni, vagy vizen járni, de soha többet nem ülnek ilyen hosszú útra buszra. 

A múlt hét híre az volt, hogy Lilit előzetesen felvették arra a részidős tanfolyamra, amire jelentkezett. Most már csak az lenne jó, hogy ha az angollal nem ütközne és tényleg tudna járni. 

Pénteken Csücsköm először azóta, hogy vezet és kocsink is van, hazafelé is vezetett. Ez azért nagy szám, mert a reggeli város és a péntek délutáni között elég éles különbség van. Bár nagyon érdekes, hogy átlag hétköznapokon a városon átvezető út rendszeresen be van dugulva és ilyenkor inkább kerülünk az autópályán. Péntek az viszont más. Ilyenkor az autópálya van beállva és a város tiszta hazafelé. Ez nagyjából 5 mérfölddel rövidebb, jó lenne erre járni, de az araszolás miatt nem éri meg. 


És aztán még egy, Lilikémnek az elmúlt egy év alatt egyre rövidebb és rövidebb lett a haja. A legutolsó alkalommal éppen én vágtam le a haját és ez lett a végeredmény: 







szombat, július 08, 2017

Gyuri vezet!

Hosszas vívódás, próbálgatás után úgy döntöttem, hogy mégsem kérek magamnak kontakt lencsét, bármilyen jó ötletnek is tűnt. Pedig jó is lehetett volna, de mégsem. A problémát az okozta, hogy multifokális lencse kellett volna, - amit meg is kaptam -  hogy közelre is és távolra is lássak vele. A távolralátás meg is valósult, a közelre látás viszont nagyon gyenge minőséget produkált. Elég sokszor kell kis betűket is olvasnom napközben, főleg mikor dolgozom, és hát mit tagadjam, nem láttam őket rendesen. Ez viszont nem megengedhető, amikor élelmiszerek lejárati dátumáról van szó esetleg. Az az esetleges pót megoldás, hogy távollátó lencse és közellátó szemüveg kombinációját használjam, az nagyon nem tetszett. Inább maradtam a varifokális szemüvegemnél, mit tolatáskor, ha kell, inkább leteszek. Annyira nem rossz a szemem, hogy ezt ne lássam, viszont a távollátós lencsével a műszerfalat már nem látnám rendesen. Szóval marad minden a régiben, megúsztam egy szemvizsgálat költségével és nem fizetek minden hónapban külön azért, hogy még rosszul is érezzem magam a szememmel. 

Ami az elmúlt hetek, lassan hónapok, nagy híre, hogy Gyuri minden reggel, mikor dolgozni megy, vezet. Ő viszi le saját magát dolgozni és én megyek érte, ha tudok. Úgy tűnik, hogy egyre kényelmesebben érzi magát vele, még ha nem is szereti tiszta szívből egyenlőre. 


kedd, július 04, 2017

Még mindig szabin vagyunk...

A hét további része a fagyoskodás jegyében telt, néhány este be is kellett fűteni, és nem csak a mosás miatt, hanem mert fáztunk. 

Lili apjával együtt összelegózta azt az éjjeli szekrénykét 1-2 órácska alatt, de legalább elégedett vele. Aznap még rendezkedett, hogy mit és hogyan szeretne. Sajnos olyasmire nem nagyon van lehetőség, hogy akár egy képet is feltegyen a falra, mert nem szabad semmit fúrni, faragni, függeszteni, pedig néha jó lenne, nem csak esztétikai okokból, hanem praktikusságból is. Nagyon üresek a falak, de nem csak ott, hanem mindenütt. Bármi, amit fel akarok rakni, valami szörnyű sufnituning lesz, hogy ne sértsünk szabályt, falat, deszkát, stb. Na, sebaj, majd legközelebb másképp lesz. 

Csütörtökön Mayát kereste nálam az egyik orvos a helyi rendelőből, hogy megjött a lelete a röntgennek. Mivel nem volt itthon, hétfőn mentünk fel végül az orvoshoz, hogy megtudjuk, mi a helyzet. A röntgent nem láttuk, de a lényeg az, amit már sejtettünk, hogy valamelyik csavar nem pont azt csinálja, amit kellene, lehet, hogy eltört vagy ki tudja. Most egyenlőre várnunk kell, hogy a klinika, ahol műtötték, behívja. Ez itt általában levél formában történik, de majd meglátjuk. 

Pénteken pedig lenn voltam Benivel jelentkezni az Esélyegyenlőségi Központban, majd kiderül, hogy össze tudjuk-e egyeztetni a 2 kurzus időpontjait. 

Ma reggel megint vicceskedett velem a mosógép, de most az egyszer tényleg volt benne valami, ami miatt nem tudott szivattyúzni. Egy színfogó kendő jutott valahogy a tisztító nyílásba. Jó nehezen tudtuk leereszteni a vizet a mosógépből, hogy el tudjunk jutni addig, hogy kiszedjük onna azt a vackot. Elgondolni nem tudom, hogy sikerült odakeveredjen.