vasárnap, november 12, 2017

"A szó veszélyes fegyver..."

Ez jutott eszembe egyik este, mikor vacsora idő volt az egyik helyen és valami nagyon furcsa kinézetű paradicsomot kaptunk. Kívül szép volt, de a belseje, a magok zöldek. Az egyik néni paradicsomos szendvicset kért és kapott is, de látszott rajta, hogy nagyon nem akaródzik neki megenni, mondhatni undorodott tőle. Többen is mondtuk neki, hogy bármit, ami van, megcsinálunk neki, egyáltalán nem kell megegye. Aztán azt mondja, hogy az anyukája annak idején annyiszor mondta neki, hogy ételt nem szabad kidobni, hogy undorodva, de  csak megette. Pedig hát az lett volna a legkisebb tétel aznap, amit kidobok. És ugye az anyukája sem él már nyilván évtizedek óta és mégis..... hatással van mind a mai napig. 
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy én boldog vagyok, ha ételt kell kidobni. Nagyon törekszem arra, hogy minél kevesebb végezze a kukában valami miatt. Inkább általánosságban jutott eszembe, hogy mennyire meghatározó az, amit otthonról, a szüleitől hoz az ember gyereke. 


Más. 
A múltkorában sikerült annyit dolgoznom egy héten, hogy én ugyan könnyelműen rávágtam egy felkérésre, hogy persze, tudok menni dolgozni, de mikor valójában a beugrós csoportnál szóltam, hogy mennék, akkor azt kérték, hogy előbb számolnám össze, hány órám lesz a héten összesen, mert 48 óránál többet nem dolgozhatok. Hát azzal az egy műszakkal már az 50-et vertem volna, úgyhogy mást kellett küldjenek helyettem, szerencsére volt kit. 

szombat, november 11, 2017

Kis szigem....

Mondhatná Beni, ha ismerné a vonatkozó nótát. Hát elhagyta. Még néhány más dologgal együtt sajnos, úgyhogy a szerdai nap egy kicsit kaotikus volt emiatt. Engem hívott, hogy nem találja a cuccát ami a zsebében volt és ott volt a buszjegye is és emiatt hazajönni sem tudott volna, de még tovább kellett menjen az egyetemre. Gyuri, Beni szerencséjére itthon volt szabin a héten, el tudott menni a városba, hogy pénzt adjon neki újabb buszjegyre és aztán a suli végeztével haza tudjon jönni. Túl a többlet költségen, Gyuri nehezen bírja mindig a buszozást, így most a hazaérte után nagyjából 2 órával tért észhez valamennyire. 
Aztán én még este elmentem vele a közeli rendőr örsre, hogy bejelentsük, de nem kellett volna, elég lett volna telefonon felhívni a 101-et és ott regisztráltatni. Még szerencse, hogy a college kártyáját nem hagyta el, a bankkártyáját pedig letiltattuk azonnal szinte. Ha megkerül, az maga lesz a csoda. 

kedd, október 24, 2017

Ophelia és Brian

hála Istennek elmentek anélkül, hogy bárkinek itt a környékünkön baja lett volna. Azt nem mondom, hogy meg sem éreztük a hatásukat, mert jó nagy széllel jött mindkettő hurrikán, de a szeme mindkettőnek inkább Írországon volt, ott csinált is bajt. 
Amit mi érzékeltünk belőle, az az volt, hogy a házat nagyon nyomja a szél. Nagyjából fele ekkora szélnél a Tátra utcában már aggódtunk erősen, itt még szerencsére nem volt olyan élményünk - és remélem nem is lesz, hogy vitte volna a cserepeket  a szél. 

Közvetlen hatása szombaton volt Brian-nek. Ez abban nyilvánult meg, hogy az X1-es busz talán terelt útvonalon közlekedett, ha egyáltalán tett ilyesmit. Azt azért én a rádióból megtudtam, hogy az a híd, amin át kellene jönnie Port Talbotból, le van zárva.  Emiatt aztán Csücsköm nem tudott elindulni az Amazonból úgy, hogy el is érje a csatlakozását. Úgy meg semmi értelme nem lett volna kinn állnia a hidegben reménykedve, hogy majd csak egyszer odatéved a busz, mert nem tudott volna hazajönni a buszpályaudvarról, csak nagy sétával esetleg, viszont 4,30-ért, ami erős túlzás lett volna. Így visszament az Amazonba és leült netezni, amíg én odaértem. Monjduk nekem ez bele került így egy 3/4 óra szabadságomba. De legalább nem fagyott, ázott ronggyá. 


kedd, október 10, 2017

Mozgalmas hetek

múltak el, de legalább eredményesek.

Szeptember elején nagy sokára csak meghirdették azt az állást, amit már tavaly ilyentájt emlegettek. 13.-án volt a jelentkezési határidő, úgyhogy még valamelyik szombat délelőtt megküzdöttem vele. Persze minden kollégám tudta, hogy kijött a belsős dolgozók számára. Akkor kezdődött el a kérdezősködés, hogy de ugye jelentkeztem? Aztán 5.-ére kaptam időpontot az interjúra, mint mindenki más, aki megpályázta. Még ezen a hétfőn, 2.-án bementem az egyik jelenlegi főnökömhöz, hogy segítsen felkészülni, nehogy megint úgy járjak, mint a legutóbb. Sajnos, annak, amit ő ott elmondott nekem, mire az interjú időpontja eljött, a felére sem emlékeztem, annak ellenére, hogy egyrészről le volt írva, másrészről volt rá néhány órám, hogy foglalkozzam vele. Túl sok nem, mert kedden és szerdán egész nap dolgoztam, nagyjából 8-tól 8-ig. Csütörtökön pedig reggel 10-re kellett mennem. És akkor ott még hirtelen megríkattak a lányok, hogy szinte drukkoló tábort alakítottak, molinóval, szlogennel, úgyhogy kisírt szemekkel mentem az interjúra. 
Amit tudtam elmondtam, de aztán olyan üres lett a fejem, mint egy kivájt tök. Azzal a különbséggel, hogy a fejem fájt is kicsit, bár nem szokott, de aztán el is múlt hamar. 
Utána pár dologot elintéztem, hazajöttem, kicsit itthon voltam, aztán mentem vissza 2-re dolgozni ugyanoda. Valahogy fél 3 után hívtak, hogy mennék be a főnökhöz, aki gyászos hangon azzal kezdte, hogy nagyon sajnálja, de a folytatás már az volt, hogy most már senki nem ment meg attól, hogy a csapat tagja legyek. Úgyhogy volt nagy öröm. 
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanott fogok dolgozni a legtöbbet, ahol eddig is, de eddig nem volt egyetlen órám sem garantálva, így ha megoldották valahogy azt a 3 műszakot, amit most én megkaptam szerződéssel, akkor itt nem dolgoztam egy órát sem. Most van egy 17 óra valahány perces határozatlan idejű szerződésem, és például ha itt bármennyivel többet dolgozom, az már túlórának számít. Tehát nem állhat elő az a helyzet, mint január-februárban, hogy alig dolgoztam. A másik, hogy csak akkor kérnek külső segítséget, ha a konyhai személyzetből nem tudják megoldani, de most már akkor egy emberrel több van. A másik, hogy ha valami bajom lenne, akkor legalább valami betegállományt fizetnek. 
Ezen felül megtartom az eddigi helyemet is a beugrós csoportnál, és megyek, ha hívnak. 

A másik történés, hogy a még mindig a múlt héten jött egy levél Miának, hogy kérjen időpontot a lába miatt. Miután az ilyeneket általában én intézem, csütörtökön, mikor arra a rövidke időre hazaszaladtam, felhívtam őket, hogy mik a lehetőségek. 
Először 23-ában állapodtunk meg, aztán térültem-fordultam és csörgött a telefonom. A hölgy, akivel először beszéltem, visszahívott, hogy közben volt egy lemondásunk, tudnánk-e menni 9.-én? Mondtam neki, hogy naná, hogy tudunk, és hálálkodva megköszöntem neki, hogy gondolt ránk. 
Így hétfőn reggel elmentünk a nagyjából 15 mérföldre levő kórházba, ami annyira nem volt ismeretlen számunkra, hiszen mikor Mia körömműtétje volt, az is ott volt a közelben, csak most sokkal kényelmesebben és gyorsabban jutottunk el odáig. 

A doktorbácsi kissé megdöbbent, mikor vázoltuk neki a helyzetet, hogy nem csak fáj a gyerek lába, de már a háta is, mert meg van rövidülve a lába vagy 3 cm-rel. Szerinte attól, hogy az csavar eltört, még nem feltétlenül kellene fájnia a lábának, az meg egyáltalán nem következménye ennek, hogy a lába rövidebb lett. Annak érdekében, hogy kiderüljön, mi történik, a következő lépés valami képalkotó vizsgálat lesz, aminek nem tudom a nevét, most nevezzük röntgennek, ha megtudom, ideírom.   Most akkor csak az a dolgunk, hogy várjuk a levelet a röntgenre. 

szombat, szeptember 30, 2017

MOT kipipálva

Itt minden évben van kötelező felülvizsgálat a kocsiknak, aggódtunk is erősen, hogy mibe fog ez nekünk fájni, de végül hétfőn eljött a napja, hogy felvigyem a kocsit a szerelőhöz. Elsőre elbukta a vizsgát, de nagyon kis javítást kellett csak csinálni rajta és másnap már kész is volt tokkal-vonóval együtt 80 fontért. A második tesztért nem kell fizetni, ha 10 napon belül van, így az csak a szokásos 20 font volt. A cserére szoruló darab pedig a bal kormány összekötő kar volt. 
A másik, ami még "ajánlás" volt, az az első gumik cseréje. Mivel ez az ajánlás nem csak egy útmutató, mint a kalózeskü, hanem kötelező, így a szervizes nénitől kapott telefonszámot szinte azonnal felhívtam, hogy mi az új gumikhoz való hozzájutás módja. A megoldás pedig az lett, hogy pénteken reggel emberünk idejött és hipp-hopp kicserélte a gumikat, mi meg fizettünk mint a katonatiszt. 

Beninek szerdán kezdődik az egyetem és szerencsére nem ütközik a college idejével. Sőt, szerdán még várnia is kell valamennyit, hogy elkezdődjön az egyetemi kurzus.

kedd, szeptember 12, 2017

Részben megoldódtak a kérdések...

Mia vasárnap este hazajött a barátjától, ahol a nyár java részét töltötte és hétfőn délben elment megírni a felmérőket. Onnan már úgy jött haza, hogy a kezében volt az órarendje. Így az lett a végeredmény, hogy szerda kivételével minden munkanapon van valami órája, van olyan nap is hogy angolra megy a másik angolról. 

Délután pedig Lilivel voltam el, hogy beíratkozzon az ő részidős tanfolyamára, de erre végül nem került sor, mert ugyanakkor van az oktatás, mint az angolja kedden délelőtt. Esetleg még maradt az a lehetőség, hogy hátha a párhuzamos angol csoportokból valakivel tud cserélni és akkor tudja csinálni ezt a kurzust is, ha nem, akkor jövőre újra meg lehet próbálni. Még a kurzus kezdete előtt is be lehet íratkozni közvetlenül, ami november eleje. Addig tán sikerül cserélni valakivel. Amúgy most derült ki számunkra, hogy ez azért nem ingyenes, 150 font a díja a 25 hetes képzésnek. 

vasárnap, szeptember 03, 2017

Lassan tisztul a kép

Több dolog miatt is hallgattam. Részben egy darabig nem volt semmi  említésre méltó, így azért nem írtam. Szabin voltam egy hetet, aztán a rákövetkező héten kissé felpörögtek az események, annyira, hogy azt már inkább sokallottam is. 
24-én voltunk Miával beíratkozni, ami aztán furcsa véget ért. Azzal indultunk, hogy akkor teljes időben fog tanulni művészetet. Ehhez képest a harmadik kérdés után kiderült, hogy áááá, dehogy. Az aki felvételiztette, azt tudta, hogy a rajztudása az megfelelő, és szeretné látni a csoportban, de azt valahogy nem észlelte, hogy Miának nincs meg a Level 2 angolból, annak ellenére, hogy ő mondta, hogy elhasalt az egyik vizsgáján, ami Entry 3, tehát 2 szinttel lejjebb van, mint az elvárás. Óriási csalódás volt mindkettőnknek. Akkor még ott hirtelen előkerítették azt a tanárt is, aki felvételiztette (kvázi, hogy egye meg amit főzött, mondja meg ő nekünk, hogy nem tud mégsem kezdeni), de ez sajnos nem változtatott a lényegen. Ígérte, hogy próbál valami más megoldást és telefonál, hogy mi lett. 
Közben itt volt egy bank holiday 28-án, de szerdán felhívta Miát az egyik angol tanára, hogy akkor csak a part time tanfolyam van, látja szeretettel ott. 
Aztán 31-én Lilivel voltam ugyanott, de akkor ezzel a tanárral nem tudtam fél szót sem váltani, mert annyira elfoglalt volt. Aztán mikor hazajöttünk, Miát kérdeztem, hogy mit szólna, ha írnék Matthewnak, hátha van valami ötlete. Miután "engedte", gyorsan rittyentettem pár sort, hogy tanácsoljon valamit. Estefelé már meg is kaptam a választ, nagyon nagylelkű ajánlatot kapott Mia, de ezt is úgy kellett szinte rábeszélni. Az ajánlat lényege, hogy esetleg tanulhat matematikát, IT-t és angol írást, olvasást, amik végeredményben mind azt szolgálják, hogy az angolja és a többi képessége fejlődjön, és ne otthon üljön azon keseregve, hogy már megint nem sikerül neki valami. 

Ahogy már írtam, Lilivel is voltam egy héttel később, őneki simán ment minden, azt leszámítva, hogy egyáltalán nem kellett volna egy percet sem várnunk arra, hogy vajon megkapja-e az ingyen bérletet, mert nem. Úgyogy fizettem mint egy katonatiszt. Lili bérletének az árát Mia 6,5 hónap alatt el fogja használni, akkor is, ha csak 3 alkalommal kell bemennie a városba. Beni pedig még hamarabb, mert az ő jegye már teljesen felnőtt jegy. 
Lilivel még lesz egy körünk 11-én a másik tanfolyam miatt, de az még ugye a jövő zenéje, hogy fog-e tudni menni, vagy se. 

Aztán a hét eseménye még, hogy nagy sokára csak közzétették azt az ominózus álláshirdetést, amit már hónapok óta emlegettek az egyik otthonban, erősen faggatózva, hogy vajon megpályázom-e. Mivel akkor is abban maradtunk, hogy igen, így most, mikor kijött, leadtam a jelentkezésemet tegnap. Azt, hogy mikor lesz belőle valami, még egyáltalán nem tudom, egy biztos, szeptember 13. volt a határidő.