Tábor - a'la Kiseszter

Hétfőn megérkezett az unokahúgom, Kiseszter. Hozott magával egy 2 személyes iglu forma sátrat, azzal a céllal, hogy kinn alszanak a kertben, sátorban. Nekünk eddig még nem volt sártrunk, így Sanyit kértem, adná kölcsön az övékét. Egy 3 személyes hasonlóforma sátrat kaptunk kölcsön és délelőtt felállítottuk, miután felhoztam Maya volt osztálytársát Krisztit.

Kriszti nagymamájával él, mert az édesanyja 2 éves korában meghalt, az apja pedig azóta se nézett rá. Lehet, hogy előtte sem, de ezt nem tudom. Lényeg az, hogy nem volt semerre sem a nyáron, még a napközis táborig sem jutott el, mert túl megterhelő a nagymamájának még addig is elmenni ebben a melegben, közeledik a 80-hoz.

Így a héten többször felhoztam, szerencsére jól érezte magát.

Egyébként pedig jó volt, hogy itt volt Eszter, mert sokmindenféle dolgot csináltak, kézműveskedtek. Képeslapot készítettek, képkeretet festettek, nagyobb gurigákból asztali tolltartót készítettek, szívószálból és wc papír gurigából szalvétagyűrű lett. Eszter hozott magával egy társasjátékot is, Catan telepesei a neve és jókat lehet vele játszani, bár úgy tűnik, hogy a 12 pont összegyűjtése még nagyon hosszú idő a skacok türelméhez képes, így csökkentettük 6 illetve 8 pontra. Éjszaka sátorban aludtak többé-kevésbé. Ez úgy nézett ki, hogy hétfőn kisorsolák, ki, milyen sorrendben alszik Eszterrel. Ez persze rögtön konfliktusforrás lett. Maya húzta a 4. helyet és teljesen kiakadt. Beni, tőle teljesen váratlanul önként cserélt vele, így Maya aludt elsőnek Eszterrel, Lili másodiknak, Domi harmadiknak és pénteken Beni utolsónak. Csütörtökön kinn aludtak volna a sakcok, de jött egy jó nagy szélvihar, így rohantak befelé, sajnos pétek éjjel ez megismétlődött, csak akkor még eső is jött vele. Jó nagy tombolás volt, de legalább a tetőnk nem mozgott tovább. Egy héttel ezelőtt szombaton volt egy óriási vihar, na akkor leröpült egy cserép és elmozdult a szegélyen is valami.

Eredetileg úgy volt, hogy Csücsköm is itthon van velünk már 17-étől egy hétre, de a kollégája, akivel párban vannak csütörtök éjjel kórházba került elég súlyos tünetekkel. Azt se lehetett tudni, kijön-e egyáltalán, annyira vacakul volt. Végül aztán hétfőn kiengedték, és akkor lement méhg a hétre az anyósáékhoz a családdal pihenni. Ma fog először menni, remélem, most már rendben lesz minden. Így ha minden igaz, akkor 3-ától lesz itthon Csücsköm 1 hétre, mert úgy tűnik, elég meleg lesz még azon a héten is. Betetettem ide a blogra az Időkép előrejelzését, nagyon sokat nézem ezt az oldalt, mert még az olyan laikusnak is érthető, mint én vagyok.

Napközis tábor

Gyerekkoromban a nyári napközis tábor maga volt a pokol. Kevés dolog volt, amit jobban utáltam, mint azt. Akkoriban a II. kerületben laktunk és onnan vagy a Szabadság hegyre vittek fel bennünket, vagy ki a Hűvösvölgybe. Emlékeim szerint mindkét helyen meleg volt és rettentő poros volt minden. Nem nagyon lehetett ott semmi okosat csinálni. Csücsköméknek pedig még rosszabb dolga volt, ők az iskolába jártak be, csak az volt a különbség, hogy nem kellett tanulni.

Tavaly még fel sem merült, hogy menjenek, mert Domi még nem mehetett, így itthon voltunk mindannyian. Most, ebben az évben azt gondoltam, hogy ne menjenek, de aztán azok a gyerekek, akik már tavaly voltak annyira sok jó dolgot mondtak, hogy mikor ki találtam bökni, hogy nem is írattam be őket, kitört a parasztgyalázat, hogy ők menni akarnak!!!! Ne szúrjak már ki velük.

Így aztán a szünet második hetétől 4 hetet ott töltenek. Én pedig le vagyok nyűgözve.....

Ahhoz képest, amit én megéltem kisgyerekként, kiskamaszként, ez maga a kánaán. Egyenlőre még kapjuk a rendszeres gyerekvédelmi kedvezményt, így addig, az étkezésért sem kell

fizetnünk, csak a külön programokért.

Azok a programok is jóval szélesebb skálát adnak ki, amikért nem kell fizetni külön, mint ami anno nekünk jutott. Most már, ha jól emlékszem, harmadik vagy negyedik alkalommal kapta meg a kerületi uszoda vezetése és pedagógusi közössége a napközis tábor szervezésének a lehetőségét szimbiózisban a művelődési házzal, amit úgy tűnik nagyon ügyesen oldottak meg. Az alapértelmezett programok közt is mindenki megtalálja a kedvére valót. A művelődési ház helységeit használják a gyerekek és számtalan programjuk van. Megpróbálom szétválasztani a fizetősöket a nem fizetősöktől.

A nem fizetősek a következők: Minden nap egy óra úszás, szintfelméréssel hetente és oktatással. Ugrálóvár, színház gyerek programmal, kézműves foglalkozás-szakképzett oktatóval (talán a Művészeti Iskolából), kirándulás az uszoda kisbuszával - víztoronyhoz, a kerületi tűzoltósághoz-

képen a tűztorony is látszik, Sukoróra, Műszaki múzeumba, Földrajzi múzeumba, a Kastélymúzeumba, filmvetítés. A művelődési házban a tanévben egyébként is tanfolyamot tartó művészek, sportolók adnak órákat a gyerekeknek, így az enyimek voltak már aikidon, hipp-hopp táncon, néptáncon. Lili például a 30 perces aikido edzésről kettőnknek kb. összesen 3 órán keresztül áradozott. De nagyon tetszett nekik a hipp-hopp és a néptánc is.

A fizetős programok 600-1000 ft között vannak fejenként, de szerintem még így is kevesebből jövök ki, mintha én vinném el a gyerekeket a programokra. Én biztos nem kapnék olcsóbb árakat a listaáraknál, mint a tábor, hiába 4 gyereket vinnék egyszerre.

Voltak lovagolni, moziban, a Pán Péter Játszóházban, a kalandparkban, bobozni, lézerjátékot azt helyben játszottak az udvaron, még Maya is élvezte, pedig tőle aztán távol áll az ilyesmi lövöldözés. Heti 3 fizetős program van általában.

Aztán ha éppen nincs semmi különösebb program, akkor esetleg kimennek fagyizni. 2 hely van a közelben: az egyik a McDonald's, aminek a klimatizáltsága élvez néha előnyt, a másik a Jókai utca sarkán a fagyizó, ahol viszont isteni a fagyi és 100 ft egy gombóc. Lili azt mondta, hogy ő inkább nem eszik fagyit a Mekiben, mert az fele olyan finom sincs, mint a másik. Az a jó, hogy a Jókai utcai fagyizónak van egy fióküzlete fenn Rózsakerten is. Mindkét helyen kedvesek a lányok, akik egyébként tesvérek is.

Minden hétfőn orvosi vizsgálattal kezdenek, ilyenkor van tetüvizit is. Sajna az első 1-2 hétben találtak is tetüt néhány gyerek fejében. Minden gyerek kap egy karszalagot, amire ráírják az alapinformációk mellett a csoport jelét is. Benikém egy másik csoportban van, az iskolatársaival együtt és más iskolákból való gyerekekkel, azzal a kiegészítéssel, hogy ők kapnak egy pedagógus asszisztenst is segítségképpen az esetlegesen nehezebben kezelhető gyerekek mellé. Benire eddig egyáltalán nem volt panasz, sőt, nagyon dícsérték, hogy igyekszik egészen beleolvadni a közösségbe.

Kérdezgettem őket, hogy milyen a koszt, amit kapnak. Az eddigiek ismeretében minden vackot nem esznek meg, de eddig nem panaszkodtak, hogy nem ízlik nekik. Egyedül Lili panaszolta, hogy néha kevés, de hát ő korához képest eléggé nagy lány. Talán ma hallottam először 3 hét után, hogy nem volt elég finom az ebéd. Az uzsonna is elég bőséges szokott lenni, néha még itthonra is jut belőle.

A múlt héten pedig azon aggódtak, hogy már csak egy hét van vissza a táborból, pedig a múlt heti tanítónénit a "kicsik" nem is kedvelték annyira, mint az első 2 hétben Ági nénit. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy jól érzik magukat, annak ellenére, hogy mindenféle ismerős és ismeretlen gyerekkel találkoznak. Olyanokkal is, akikkel még régebbről vannak esetleg kevésbé jó élményeik is.

Kazán 4.

Május 25-én itt volt az a szerelő, aki itt volt a cserénél is. Mikor kijött, elmondta, hogy ki kellene cserélni szerinte a nyomáscsökkentőt, a tágulási tartályt és a biztonsági szelepet, mert szerinte amiatt folyik a kazán. Mivel csepegett csak, így tovább használtuk, azzal, hogy mihelyt keret lesz rá, kicseréltetjük a víznyomáscsökkentőt. Aztán egyik este arra lettem figyelmes, hoy ugyan senki nem fürdik, mégis folyik a víz valahol. Dőlt a víz, kazán lezár....., megint. Így telt a június, hogy lavórból fürösztöttem a gyerekeket is és mi is így fürödtünk, melegített vízzel.

Július elején itt volt a mi vízvezetékszerelőnk is és kimérte a tágulási tartályt, ami hibátlan, és a biztonsági szelep is jó. Kicserélte a víznyomáscsökkentőt és ráengedte a kazánra a vizet, ami kb. 2 perc múlva el kezdett csepegni, így megint le kellett zárni. Így 2-án csütörtökön bejelentettem, hogy gond van a kazánunkkal, 10-én már jött is a bácsi és mit tesz Isten, miután adtam neki egy zseblámpát, megállapította, hogy a vadiúj tartályunk folyik.

Azért azt megkérdezte, hogy nem tartunk-e véletlenül savas dolgokat a pincében, mert eléggé leamortizálódott a vadi új tartályunk. (4 kiskorú mellett ez elég gáz lenne, nem? ) Mit is mondjak???

Talán a jövő héten jönnek cserélni, természetesen garanciálisan.

Utolsó iskolai hét

Jól lemaradtam, mindennel.

Lili még akkor, mikor vasárnap kontrollon voltunk, és egyeztettünk a doktornénivel, elhatározta, hogy az utolsó héten mindenképpen megy iskolába. Felhívtam Andreát, a tanítónénijét, még vasárnap, hogy tudjon róla, mi történt Lilivel, aztán még kétnaponta mentünk kontrollra, utoljára szombat reggel. Ezen a héten szinte minden nap igyekeztem korábban hazahozni őket, mert már jó meleg lett.

Itthon felállítottuk a medencét a tavalyi helyére, de éppen ezek után maradtunk Csücskömmel abban, hogy jövőre kicsit odébb állítjuk, mert valahogy 2 évvel ezelőtt pont a villanydrót alá sikerült tennünk, és azóta is odatettük, amin néha megpihennek a madarak. Ami nem lenne akkora probléma, ha csak pihennének, de néha sajnos potyogtatnak is.

Az utolsó héten a gyerekeknek szinte alig volt már leckéje, de nagyon nehéz is volt megcsináltatni velük még azt a keveset is, mert meleg is volt, meg már el is fáradtak.

A 3 "kicsinek" 18-án volt az évzárója, Beniéknél pedig 22-én igen csekély érdeklődés mellett volt évzáró.

22-én pedig már elkezdődött a napközis tábor, ahova Lili nem akart menni először, így ő itthon volt velem. 2 órára lementünk a többiekhez, hogy Maya, Lili és Dominik zeneiskolai beíratkozását elindítsuk. Ennek végül az lett az eredménye, hogy majd vissza kell mennem Lilivel, mert nem volt ott az ének tanár, Mayával azért, hogy kiderüljön, hová veszik fel, fel veszik-e egyáltalán, mert annyira szégyenlősködött. Az még nem teljesen világos számomra, hogy Dominik fog-e menni zongorázni, mert kritikán aluli volt a viselkedése, gyakorlatilag leégetett, el kellett jönni vele, annyira undokul viselkedett. Az ok, hogy miért volt ilyen undok, az az, hogy nem akart eljönni a napközis táborból, ahol épp a Hüvelyk Pannát nézték.